Olyan helyre sikerült eljutni ahová csak keveseknek.Álltalában egy földi halandónak nem egyszerű egy víztoronyba bejutnia,felmenni a tetejére pedig a lehetetlen kategóriát súrolja.
Ám köszönhetöen annak,hogy egyik évben a vízműben dolgoztam,gyakorlatilag a víztorony a mienk volt.Így amikor lehetőség nyílt rá,hogy közelebbről is megismerhessem,nem mondtam nemet.Városunkban három víztorony is van.Persze nem ez a fő víztorony.Papírgyári víztoronynak nevezik és mondhatni Dunaújváros legdélibb pontján találjuk meg.Feladata a város déli részén lévő ipari létesitmények vízellátása.
A torony lehet vagy 50 méter magas és hát kissé megdölt.Ezt úgy kompenzálták,hogy kitámasztották,így esélyes,hogy nem fog eldőlni...
 |
| A torony Dunaújváros legdélibb pontján |
Persze nem hobbiból mentünk a víztoronyba.Ha már itt dolgoztam anno,kötelező volt bizonyos időközönként a tornyot ellenörizni.Örültem ennek a melónak,lelkesedve vágtam bele a dologba.A diszpécser helységünk a helyi papírgyár keleti oldalán volt,mondhatni annak délkeleti csücskében.A torony meg az északnyugatiban.A köztük lévő távolság volt majd fél kilométernyi,de ez nem zavart.A diszpécserhelységben müszerek jelezték,hogy a torony megfelelöen münködik,így rutinszerű ellenörzésre mentünk csak.Nálunk volt a kulcs,más nem mehetett be.Nem tartott semeddig a lenti vasajtót kinyitni és a villanyt főkapcsolni.
 |
| A víztorony kb.50méteres magas |
A toronyban ha nem kapcsoltuk volna fel a villanyt,akkor sem lett volna teljesen sötét.Fogalmam sincs róla honnan kaphatott némi fényt a belső tér,de valahonnan kapott...nekem úgy tünt ablak sehol nincs.Ahogy valószinüleg minden más hasonló toronyban itt is csigalépcső vezetett fel.Jó kis út volt felfelé,de nem fáradtam különösebben el.Voltak szintek ahol voltak víztárolók.Itt láttam,hogy kis apró ablakok vannak azért a betonfalon.Több szint is volt,de nem olyan sűrűn mint egy 10 emeletes házban.
 |
| Hosszú csigalépcső... |
.A hosszú csigalépcső sor a torony tetején véget ért.Az útnak azonban nem volt vége.Egy kis pihenőszinten ért véget a lépcső.Feljebb majdnem a mennyezeten egy csapóajtó szerüség volt,ide létra vezetett fel a pihenőszintről.Nekivágtunk ennek az útnak is kollegámmal.A fenti ajtót is kizártuk,kinyitottuk,majd kiléptünk egy amolyan kilátószintre.Odafent egy kilátószint volt,körbe lehetett menni!
Na és ez még semmi,ugyanis a torony tetejéből fantasztikus kilátás nyílt a világra!
 |
| Így támasztották ki |
A torony oly magas volt,hogy átlehetett látni a vasmű magasba nyúló építményein is,így rá lehetett látni észak felé magára Dunaújvárosra.Kelet-dél és nyugat felé meg már semmi sem akadályozta a kilátást.Jó idő volt,valószinüleg 50-60 kilométerre is elláttunk.Láttuk délre a 20km távolságra lévő Dunaföldvárt és a 40-re található Paksot is.Nyugat felé Sárbogárd is látszódott,keletre is sokminden.A Pentele-híd ekkor még nem volt meg.
Fent voltunk vagy másfél órát,azthiszem igazán megérte.
 |
| A víztorony távolabbról |
Ez volt az egyetlen alkalom,hogy feltudtam menni egy víztorony tetejére,így az élmény természetesen maradandónak bizonyúlt.Ilyen jellegű víztorony a dunaújvárosin kivül még négy van,többek között Tiszaújvárosban is.Úgy tudom csak a mienket kellett kitámasztani,valószinüleg a gyenge löszös talaj miatt.
Mindenesetre a torony azóta is büszkén áll,feladatát ma is maradéktalanul ellátja.
Jó lenne egyszer feljutni a város fő víztornyának is a csúcsára...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése