Az évforduló és az egyetlen túra

December....hogy öszinte legyek nem igazán tartozik a kedvenc hónapjaim közé.Bár jókat szoktunk túrázni főleg év vége felé.Decemberi hónapban távozott az anyukám is néhány éve és most az évforduló kapcsán hirtelen azon kaptam magam,hogy elkezdtem gondolkodni,volt-e valaha is közös túrázási élményünk.Őt persze nem igazán ez a világ vonzotta,bár szerette a természetet,de ez a szeretet kimerült abban,hogy kijárkáltunk a hétvégi kertünkbe,vagy otthon ki-ki ült a parkba.Aztán mégis eszembe jutott,hogy bizony volt egy túránk.Az egyetlen egy közös túrám - anyámmal.

Ennek története a mai bejegyzésem témája.

A szálló Balatonszéplakon

Hát nem ma történt.Mégcsak nem is a közelmúltban...a történet az egyre távolodó gyerekkoromba nyúlik vissza.Nyolc éves voltam és 1978-at írtunk!Így persze alig-alig van meg bármi is az elmémben,de ahogy írom a dolgokat,úgy néhány dolog elöjön.

A Balatonon nyaraltunk a Dunai Vasmű Medicor szállóban Balatonszéplakon.Azóta sem jártam itt,így nem tudom azt sem,hogy meg-e van még a szálló.Arra sem emlékszem hányadik emeleten laktunk,de talán az ötödiken.Kellemes volt,azt a tényt leszámítva,hogy egyik nap majdnem belefulladtam a Balatonba.Ezt most nem részletezem,szerencsére vigyáztak rám az örangyalaim,így most itt lehetek és írhatom ezeket a sorokat.

Egyik nap szüleim egy kirándulást szerveztek Tihanyba,ahová hajóval szándékoztak elmenni.A szállótól gyalog mentünk a siófoki kikötőig és sokadjára és alig találtuk meg,de végül meglett.Fel is ültünk egy hajóra és kihajóztunk a Balaton nyílt vízére.

A Balaton Siófoknál

Nem elöször ültem akkor hajón,hiszen a Dunán már volt benne részem.Persze élveztem amennyire visszaemlékszem.Arra is emlékszem,hogy a hajó elöször nem Tihanyba ment,hanem kikötött Balatonfüreden is.Lerakta az ide induló utasokat és felvette a tovább indulókat,ezután elindult Tihany felé.Persze az apátság már szinte Siófoktól látszódott.Tetszett a dolog már nyolc évesen is...Azhiszem a szüleim is élvezték a kirándulást bár már nincs meg az arcuk erről a kirándulásról.A hajó kikötött a fenséges Tihanyi-félszigetnél,mi pedig kiszálltunk.

Ez a látvány sokaknak kedves lehet

Az nincs már meg,hogy esetleg evéssel vagy ivással inditottunk,az megvan,hogy nekivágtunk.Egy aszfaltozott út vitt fel,legalábbis amerre mi mentünk.Turistajelzésekre ekkor én még nem gondoltam.Nem emlékszem milyen dölésszögű kaptató volt felfelé,arra igen,hogy én kicsit kivoltam...és arra is,hogy szüleim viszont meglehetősen jól bírták!Nem tudom mennyi ideig tartott felmenni,de felértünk.Pompás volt a kilátás emlékezetem szerint és valami sétányra emlékszem az apátság mellett.Azóta nem voltam itt,így nem tudom igazolni valóban így van-e,de ilyesmire emlékszem.

Az apátság és környéke

Azthiszem bementünk a templomba,bár a részletek erről már nagyon homályosak az elmémben...talán itt valahol ehettünk és mintha elö-elö jönne,hogy sült halat.Az viszont már totál nincs már meg,hogy ezután mitcsináltunk.Ami még elöjön az az,hogy mentünk lefelé ugyanarra amerre felfelé jöttünk.Lent a kikötőben még kobászolhattunk kicsit vártunk a hajóra.Nyilván a menetrendre szüleim odafigyeltek.A hajó megérkezett és mi pedig búcsút vettünk Tihanytól.Arra persze ekkor nem gondoltam,hogy ez a séta fel és le,ez lesz az egyetlen egy közös túrám az édesanyámmal...és talán apámmal is(bár ezt meg majd végig kell még gondolnom):

Az apátság örzi egyetlen közös túránk emlékét...

A hajó visszafelé már nem ment be Balatonfüredre,egyenesen Siófok felé vette az irányt.Rendben meg is érkeztünk és úgy rémlik vissza Balatonszéplakra a kikötőtöl már valami helyi járatos busszal mentünk.Végül is a kirándulás rendben lezajlott.Az a furcsa,hogy az elmúlt immár közel negyven évben nem is nagyon gondoltam én erre,most jött elő a közeledö évforduló alkalmából...Az is fura,hogy még ennyi mindenre visszatudok emlékezni annyi év távlatából.

Hajó vissza Siófokra és a végtelenbe....

Azóta sem jártam Tihanyban (Siófokon igen).Agyalgatunk rajta,hogy elkéne már jönni ide is.Jövő évben maximum egy be nem tervezett túrára lehet lehetöség ide,de 19-ben belevesszük a bakancslistába mindenképpen.Addig is örzöm az emlékeket,főleg most,hogy újra elöjöttek...