Túra a Barátlakásokhoz

 A Tihanyi-félsziget felfedezését,bejárását még Gergővel terveztük hajdanán,de vele sajnos nem válhatott valóra.Azonban nem adtam fel,mert tudtam,hogy Gergő is így akarja.Ennek hatására tavaly augusztusban érkeztem a félszigetre 43 év elmúltával.Zolikával és Manóval jártuk akkor be a terület keleti részét a gejzírkúpokat.Világosnak tűnt számunkra,hogy a félsziget bejárásához egy túra nem elég.Így akkor gyorsan meg is terveztük a következő túrát ide amelyre a tavalyi év októberében került volna sor.Ám Móni betegsége engem ebben megakadályozott akkor.Most sem adtam fel,így ha némi késéssel is,de idén májusra összejött a második Tihanyi-félszigeti túra.Most a nyugati részt készültünk bejárni,de fő célunk a Barátlakások voltak.

Jól látszik Aszófőről a Csúcs-hegy

Az utazás most nem éppen az ideális volt ide.Fehérvárig busszal jöttünk Zolikával,ez mondjuk sima volt.Fehérvártól aztán a tapolcai vonattal mentünk tovább Aszófőig.Ez az a vonat amely a szezonban a Kék hullám névre hallgat.Most még nem volt szezon,így sima sebes vonat volt.Ám már Fehérvárnál annyian voltak rajta mint az oroszok.Szinte végig állnunk kellett.Na,de kilenc óra tízre megérkeztünk az aszófői vasútállomásra.Innen indult a túra.Terveink szerint felmegyünk majd a hegyekbe az Apáti és a Csúcs-hegyre amelyek már az állomásról is jól látszódtak.Majd onnan lereszkedve megyünk a Viszhang-dombra és az Óvári tetőre,amelynek északi oldala rejti a Barátlakásokat.A végén pedig Tihanyban mulatjuk a maradék időt.Ez volt tehát a terv,a túra rendben el is indult.

A kövesdi templomrom

Rögtön pár méterre az állomástól egy templomromra bukkantunk.A szép ligetes fák között bújt meg az árpádkori Kövesdi-templomrrom.Mindig is kedveltem az ilyen romokat,így közelebbről is szemügyre vettük az egykor csodás építményt.Ha sok nem is maradt belőle,a főfalak álltak és kilehetett venni egykori templom formáját.Zolika a falakra is felmászott én ezt most kihagytam.A rom mellett meglepetésünkre egy forrás volt amely ráadásul "üzemelt" is.Így rögtön frissitettük is a vízkészletünket.Bár május közepét írt a naptár,úgy tűnt ma forróság vár ránk.Az idei év első forró túrája.

Előttünk Sajkod és az Apáti és a Csúcs-hegy

Az utunkat Aszófő és Sajkod között némiképp benőtte a fű,ennek ellenére jó járható volt.Elvileg ez egy jelzett turistaút volt,de jelzést nem láttunk egyet sem.Szerencsére az út nyomvonala adta magát.Szép volt a táj.Előttünk a Tihanyi-félsziget hegyei két oldalt a Balaton ölelt,mögöttünk pedig Aszófő vigyorgott,mögötte a Balaton-felvidék vonulata.Egyre melegebb lett,de még azért nem az elviselhetetlen fajtából.Hamarosan elértük a Tihanyi hegyek lábánál fekvő kis települést Sajkodot,ami amúgy Tihany településrésze.Egy vendéglőbe botlottunk egyből,ám hiába kívántunk egy fröccsöt az még zárva volt.Aztán egy kellemetlen meglepetés köveketkezett: egy tábla,rajta a felírat,hogy Sajkod felöl az Őrtorony kilátó nem érhető el.Az út le van zárva...Hát ez meg mi?Hogy a fenében van egy jelzett turistaút lezárva?Gergővel ezt persze leszartuk volna,némi hezitálás után Zolika is leszarta és elindultunk felfelé a hegyre egyelőre még Sajkod utcáin.

Az első kilátásunk,elvileg zárt területről...

Kiérve a faluból ahol az erdő kezdődött valóban levolt zárva az út!Egy drótkerítéssel!Voltak akik visszafordultak előttünk,de láttuk,hogy mások meg átbújtak alatta,mert a drótot felhajtották a kerítés alján.Mi is így tettünk.Ki a fasz és miért zár le egy jelzett turistaútat?Esküszöm ettől agyfaszt tudok kapni.Átbújva tehát alatta kapaszkodzunk felfelé az erdőben.Semmi olyasmit nem láttunk ami az út lezárását indokolta volna.Az erdő felső szélén szintén lezárás fogadott,de itt már nem drótkerítés hanem csak szalagok jelezték a lezárást...Könnyen átmentünk rajta.Arébb egy újabb táblán már az állt,hogy a természeti értékek védelmében történt az útlezárás...Ugyan kérem...Akkor kerítse el a területet az út mellett,de magát az utat,főleg ha jelzett tegye járhatóvá!Értelme sem volt,hiszen minden arra járó leszarta a lezárást.Álmomban nem gondoltam,hogy turistaútakat zárnak le,természeti értékek védelme kedvéért.Számos más helyen nincs ilyesmi.Itt gondolom a levendulákat akarták védelmezni,de pont azon a területen nem volt egy árva levendula sem ahol a lezárás volt...Na de némi kis kapaszkodás után elértük az Őrtorony kilátót.

Az Őrtorony

Másodszor jártunk itt.Most is lenyügözött az ország talán legjobb kilátója.Nem is sokat lacafacáztunk,mentünk fel.Sokan voltak most,nem úgy mint az első alkalomkor mikor itt jártunk.Egy német turistacsoportot is fel ette a fene,akik éppen bömböltettek valami zenélő műszert,de csak addig amíg erélyesen rá nem szóltam a csávóra,hogy music off,please... így ki is kapcsolta,szerencséjére,mert közel álltam hozzá,hogy lebasszam a kilátóból.Végül lementek és lenyugodtak a kedélyek.Élvezhettük a kilátást.Az Őrtorony-kilátóból teljes körpanoráma fogadja a vándort.Akár egy napot is eltudnék itt nézelődni.Mivel már voltunk itt,ennyi időt azért nem szántunk rá.Körbenéztünk azért alaposan.Minden lényegest látni fentről ami a Balatonnal kapcsolatos.Az Északi és a Déli medencét.A Köröshegyi-völgyhídat,a Hegyestűt,a Badacsonyt,Balatonfüredet,Tihanyt,Siófokot,a Külső és Belső-tót...felsorolni is nehéz...Mindenképp ajánlom bárkinek a kilátót aki még nem járt itt.Hozzáteszem,csak gyalogosan érhető el!

A Csúcs-hegy az Őrtoronyból

Lejöttünk és áttúráztunk a Csúcs-hegyre az Apáti és a Csúcs-hegy közötti gerincen.Ez az útvonal az útóbbi évek legszebbikének bizonyult!Bliriáns kilátások a Balaton déli medencéjére mindenhol és a Balaton-felvidék vonulataira.Ezek jellemezték ezt a jó egy kilométeres szakaszt.Csodaszép útvonal volt!Olyan amiről nem szívesen tér le az ember.Tele sziklaszirtes kilátópontokkal,egy teljesen jól járható turistaút mentén.Szinte sajnáltam,hogy vége ennek a szakasznak,de jött a Csúcs-hegy,a Tihanyi-félsziget legmagasabb pontja a maga 235 méterével.Innen is volt némi kilátásunk már nem csak a Balaton déli medencéjére,de Tihany irányába is.Ezt megcsodálva leereszkedtünk a hegy oldalában lévő barlanghoz.Itt reggeliztünk meg.

Egy kilátás a sok közül a gerincről,talán épp az első

A reggelit és a barlangot letudva,vissza kapaszkodtunk a Csúcs-hegyre,majd a másik oldalon kezdtük meg az ereszkedést a nehezen járható zöld3 jelzésen.Úgy tűnt ennek ellenére simán leereszkedünk a hüvős erdőt átszelő sziklás,kőves,faágas úton,de Zolikát érte egy baleset.Az egyik útra ráhajoló fába bebaszta a fejét amely vérezni kezdett.Némi ápolási szünet után folytatni tudtuk szerencsére a túrát.Leérve már ott voltunk a Tihanyi-félsziget belsejében.Itt ment az út jó másfél kilométert némileg kanyarogva,helyenként jó rálátással a mögöttünk hagyott hegyekre.

Míg Zolika a sebeit nyalogatta...

...addig én pihentem a fán,míg le nem estem...

A Külső és a Belső-tó között vezetett az út,szép tájakon keresztül.Elértük Tihany valagát ahol balra letértünk fel a Kiserdő-tetőre.Újabb hegyet kellett tehát megmászni,nehezen is ment,mert hirtelen elkezdett fájni a jobb lában,de úgy izomból.Nem tudom mitől.Egy darabig nehezen is ment a menés,de aztán amilyen gyorsan jött a fájás,ugyanolyan gyorsan ment is.A Kiserdő-tetőről is amit amúgy mi Viszhang-dombnak hittünk,bliriáns kilátások fogadtak.Innen a szemközti hegyekre (amelyekről jöttünk) és a Külsö-tóra volt főleg kilátásunk sok helyről.Ez a látvány is odaszegezte az embert hosszú percekre...a szélmarta szikláknál pihentünk közben egyet.Szép volt minden.

Lejutva a hegyekből

Kilátás a Kiserdő-tetőről

Újabb ereszkedés jött,kereszteztük a Tihanyba vezető országutat,majd újra emelkedő következett.Alighanem ez volt a Viszhang-domb,de mi akkor ezt nem tudtuk,úgy hittem az Óvári-tetőt másszuk meg.Mindegy a név,mert itt is,innen is szebbnél szebb kilátások fogadtak.Innen már az egész félszigetet belehetett látni.Rövid erdei szakasz után a hegy (domb) tetején vezetett az út.Innen is...pazar kilátások sora...kanyarodott az út a hegytetőn így feltűnt a füredi-öböl is és maga Balatonfüred is.Elképesztően szép út volt ez is!Már nem voltak messze a Barátlakások.

Ez az út is ott van a szeren...

Végre vagyis kár,de ereszkedés jött újra.Rövidesen egy erdőbe értünk a hegy északi oldalán haladt az út,szinten.Végre valahára feltűntek a Barátlakások.Hogy ezek mik,most nem részletezem,két bejegyzéssel ez előtt írtam róluk,ha akarod nézd meg.A lényeg az öt Barátlakásból három látogatható volt.Meg is néztük mind a hármat!Csodásak voltak ezek az ember álltal vájt barlangok amelyekben egykor szerzetesek laktak.Megnéztük alaposan őket,be is mentünk,végigjártuk a helységeket.Nem bántuk meg,hogy megnéztük ezeket.De jó lett volna ha Gergő itt lehetett volna velem...Sajna nélküle kellett átélnem ezeket a csodákat.

Az egyik Barátlakás

Hát ide is eljutottam,egy éve még azt sem tudtam,hogy létezik...

A Barátlakásokat letudva,úgy gondoltuk,hogy elképzelhető lehet,hogy még majd visszajövünk.Mentünk tovább az erdőbe amely szelíd ereszkedésbe kezdett végül leért a Tihanyi Balatonpartra az északira.Itt búcsút vettünk az erdőtől és a parton mentünk pár száz métert mígnem találtunk egy vályút.Úgy döntöttünk itt eszünk és iszunk is.Így is lett babgulyás,palacsinta és sör volt a menú amely a csodás környezetben fenséges élmény volt!Nehezen is mentünk tovább.Tele hassal és sörtöl telien kellett még egy hegyet megmászni...

Ebéd

Felkapaszkodtunk Tihanyba az Apátság közeli sétányra.A kapaszkodás az előbb említett okok miatt kínkeserves volt,de nagy nehezen felértünk.Ha már itt voltunk,beültünk idefenn is egy sörre abba a vendéglőbe amelyben tavaly is ittunk.Kicsit tán meg is ártott az ital.Egy séta még belefért a busz indulásig.Jártunk egy nagyot Tihanyban is.Már most tömeg volt,pedig még hol van a szezon...Végül megvártuk a buszt ami Balatonfüredre vitt minket.Ahogy tavaly most is síralmas volt ez a járat jelentős késést szedett össze menetközben,így Balatonfüreden ismét másodperceink voltak a vonatig,de elértük.

Gombóc Artúr Tihanyban

Az utazás olyan volt amilyen...megint nem volt helyünk a Kék hullámon.Szóval a balatoni közlekedés látva ezt és a tihanyi buszt,azt kell mondjam továbbra is katasztrófális...Fehérvártól a busz haza már jó volt és kényelmes.Végül is néhány kellemetlen dolog ellenére (útlezárások,Zoli balesete,utazás) jó buli volt ez is,elképesztően szép tájakon túráztunk jobbnál jobb kilátások tömege kísért végig minket.Bár meleg volt annál jobban esett a sör a végén.A célt a Barátlakásokat pedig elértük.

Ez volt idén kilencedik túránk (+ 2 meccstúra van még).Most 15 km-t mentünk ami összesen már 157,3 km.,ez pedig 17,477-es átlagot jelent.

Barátlakások

 Ha minden igaz akkor a napokban sikerül pótolnunk az ősszel Móni stroke-ja miatt elmaradt tihanyi túránkat,amelynek egyik fő állomásai lesznek a Barátlakások.Így úgy gondoltam utána nyomozok kicsit mik is ezek.Nézzük át akkor mi tudható a barátlakásokról.A képek a google-ról valóak,remélem napokon belül tudok majd szolgálni saját képekkel is.A szöveg fő forrása pedig a balatoniromok.blogspot.com oldalról való.

Tihany és a Tihanyi-félsziget a Balaton igazi ékszerdoboza, megannyi látnivalója között találjuk a tihanyi barátlakások épületegyüttesét. A levendulamezők, az apátság, a gejzírkúpok és két Árpád-kori templomromja, az apáti templomrom és az újlaki templomrom mellett méltó helyet foglalnak el ezek a régi időkben készített remetelakok.

Igazi csemegének ígérkezik a Tihanyi Barátlakások

A tihanyi barátlakások a X-XI. század környékén keletkeztek, bizánci rítusú szerzetesek (tévesen baziliták) lakták azokat a XIV. századig. Feltehetően I. András királyunk (1046-1060) telepítette ide őket a Kijevi Nagyfejedelemség területéről, ahol ő maga is élt, és maga is felvette a keleti rítusú keresztény hitet. Felesége, Anasztázia királyné is innen származott. A királyi pár szobrát megcsodálhatjuk az apátság közelében. I. András alapította a Tihanyi-apátságot is, halála után a tihanyi altemplom lett végső nyughelye is.

Bár a barátlakásokat remetebarlangként is emlegetik, fontos tudni, hogy ezeket nem a természet, hanem emberkéz alkotta, így nem nevezhetők igazából barlangoknak. Érdekesség, hogy az épen maradt három remetelak Közép-Európa egyetlen épen maradt remetetelepe. 1913 óta lehet az üregeket megközelíteni kényelmesen, ekkor készült el a hozzájuk vezető ösvény. Bél Mátyás, 1737 körül még 10 remetelakásról beszélt, Dornyai Béla az 1942-es ásatás során 9 cellát és 8 kisebb  fülkét említett. 1983-ban Eszterhás István az úgynevezett Leánylakásokkal együtt 7 üreget azonosított, ezek szintén a remetelakhoz tartoztak.

Tihanyi Barátlakások

Ma 3 barátlakás maradt meg csupán épségbe, és még kettőnek a nyomai kivehetők. Homoktufitba vájták az üregeket, némelyikük több helyiséget is magában foglalt. De a telepen akadt kápolnaként és ebédlőként használt üreg is. Az 1984-es feltárások során emberi csontvázak is kerültek elő a cellákból.

Pusztulásuk főként sziklaomlásoknak, földcsuszamlásoknak tudható be. Valószínűleg ez okozta a barátlakások elhagyását már a XIV. században is, de későbbi földcsuszamlásokból több is akadt. A legutóbbi 1952-ben tépázta meg a remetelakokat. Legutóbbi állagmegóvásuk 1994-ben történt, ekkor újabb külső falakat kaptak, ezzel stabilizálták az üregeket. 1868-ban Rómer Flóris még külső támfalakkal ábrázolta a barátlakásokat, ezeket feltehetően az emberi vandalizmus pusztította el, elhordták építkezésekhez.

Belül...

A tihanyi barátlakásokat több okból is érdemes felkeresni. Egyrészt csodálatos túraút vezet hozzájuk, több helyen kiemelkedő balatoni panorámával. Másrészt egyedüli építészeti értéket képviselnek egész Közép-Európában. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a kirándulást.

Terveink szerint tehát hamarosan felkeressük ezt az újabb csodát.Aszófőről indulunk,az Őrtornyot most sem hagyjuk ki.Onnan viszont most a Csúcshegyi forrásbarlang felé vesszük majd az irányt.Majd a Külső és Belső.tó között haladó turistaúton kapaszkodunk fel az Óvár-tetőre ahol a Barátlakások is lesznek.További terv lemegyünk a kikötőbe és ha marad idő meg erő akkor felmegyünk a Tihanyi apátság környékére.

Fantasztikus látnivaló!

Szimija akit követek a you tube-n már megelőzött és járt itt nem is olyan rég.Egyelőre az ő remek videójával kell beérnetek.De hamarosan jön majd a mienk is!

Első túránk a Tihanyi-félszigeten

 Amikor 2018-ban már szinte teljesen lefixáltuk Gergővel a következő évi bakancslistát,örültem annak,hogy a Tihanyi-félsziget végre bekerült a képbe.Tudtam itt nem mindennapi csodák várhatnak ránk.Ráadásul Gergővel úgy terveztük,hogy majd hajóval érkezünk.Aztán eltelt három év az idők változtak.Végül is ha nem is azzal amelyikkel szerettem volna,de hajóval érkeztem.Ennél nagyobb baj volt,hogy sajnos már Gergő nélkül,de vele a szívemben...

A szántódi révállomás

Manóval és Zolikával érkeztem Szántódra már reggel fél kilenc előtt.A 9.20-as komppal terveztük,hogy átmegyünk majd a félszigetre.Már az ide való út sem volt teljesen sima.A Fehérvárról induló intercity most is kritikán aluli volt.Szégyen,hogy ezért a fosért pénzt mernek kérni...Szerencsére csak Siófokig jöttünk vele,ott átszálltunk egy személyvonatra amely kifogástalan minőségű volt és kényelmes is.Szántódra érve pedig rögtön belebotlottunk egy kocsmába.Manó javaslatára beültünk egy reggeli fröccsre.A bor rendkívül savanyú volt,legszívesebben hozzávágtam volna a kocsmáros fejéhez... el is beszélgettük az időt,így sietni kellett a komphoz.Szerencsére a nagy forgalom miatt a kompok jöttek mentek.Menetrend már nem létezett,kettesével jöttek és mentek.Így végül is a 9.20-as lekéstük,de mivel benn állt egy,arra felkapaszkodtunk.Ez 9.30-kor aztán elindult.A rövid tíz perces út rendkívül látványos és élvezetes volt.Régen hajókáztam már a Balatonon és most jó volt nagyon.

Megérkezés előtt

Negyvenhárom év múltával léptem a Tihanyi-félszigetre.Ennyi időm már aligha lesz újra visszatérni majd... Szép volt már az első métereken.A part egy részét néztük meg először.A tihanyi oldalon nagyon szép a révállomás környéke.Érdekes volt,hogy jól kivehető volt a túlparton a Köröshegyi-völgyhíd.Egy kávézót kerestünk,de nem volt itt egy darab büfé sem.Pontosabban egy volt,de az zárva volt szombat délelőtt...így aztán nekivágtunk az útnak.A jelzés a Club Tihany hotel területéről indult ki.Egy fószer ugyan megkérdezte,hogy mit keresünk,mondtam túráznánk és a jelzést keressük.Erre nagyon segítőkészen oda vezetett az első turistajelhez.Indultunk tehát.Pár méterig még a hotel valagában,majd egy ponton letért az erdőbe az út,pontosabban feltért.Rögtön emelkedőbe fogtunk ugyanis.

Megkezdjük...

Pár méter után egy templomromba botlottunk.Ez volt az Újlaki templomrom.Különösebben nem volt látványos,egy főfal és némi oldalfal maradt meg belőle.Úgy döntöttünk itt reggelizünk.Ekkor szembesültünk vele,hogy Manó eléggé felkészületlenül jött a túrára.Csak lestünk mert rá ez nem volt jellemző sosem.Se kaja se folyadék nem volt nála.Várható 35 fokban ez több volt mint felelőtlenség.Adtunk neki kaját a későbbiekben pedig vízet is.Kajaszünet után pedig folytattuk az emelkedést.A sárga jelzésen mentünk amely helyenként jól,de máshol meg rosszul volt felfestve.

A templomromnál

Még néhány száz méteren át emelkedtünk.A hegy nem volt magas és az emelkedés nem volt meredek,még bírtuk is jól,de már itt érezhető volt a fokozodó meleg.Végül felértünk és rögtön ott volt egy gejzírkúp a félbevágott kúp.Ezek megnézéséért (is) jöttünk.Sorba jöttek is ezek a kőképződmények ahogy haladtunk előre.Somos kúp,Borsköves kúp,Kalapos kúp,Átjáró kúp stb.Persze ezek nem egymás mellett voltak,hanem egy-két száz méterre egymástól.Már a zöld tanösvény jelzésen mentünk amely kifogástalanul fel volt már festve.A fő gejzírkúp azonban még előttünk volt.

Átjáró kúp,vajon miért is ez a neve...?

Ez pedig az Aranyház volt.Végül is nem kellett sokáig várni míg feltűnt.Mint méretében,mint látványában és elhelyezkedésében is eltért a többitől.Természetesen felmentünk a természet eme remekművére ami a kövek között élő sárga kis zúzmokról kapta a nevét.Felérve a sziklák között járva remek kilátóhelyekre lehetett akadni.Ezeket rendre megnéztük.Azonban a fő kilátást biztosító helyre felkellett mászni.A kő vagy szikla egyik magasabb peremére.Ez persze megérte mert pazar kilátás fogadott és innen már jól lehetett látni magát Tihanyt is.Na meg persze a félsziget többi részét is,kivéve a magunk mögött hagyott részeket.

Az Aranyház

Manó felkapaszkodása

Jómagam is megpróbálkozom

A kilátás

Én meg Manó felmásztunk a peremre.Nem akartam kihagyni ezt a csodát.Ugyan remegett kicsit fenn a lábam,de persze megérte.Tudtam Gergő is feljött volna ha itt van...Órákig is eltudtam volna itt nézelődni,de menni kellett tovább.Az Aranyházzal véget ért a gejzírmező.Ereszkedtünk lefelé a hegy másik oldalán.Az út jól jelzett és jól járható volt,így hamar leértünk a Belső-tó mellé.Innen is pompás volt a rálátásunk Tihanyra.Azonban egyre jobban idegesítő volt a nagy meleg.A napon már olyam 35 fok körüli lehetett.Nem éppen túraidő...

A Belső-tó és Tihany

Sík terepre értünk,vagyis mondhati sík,kisebb emelkedők ugyan akadtak.Szőlő ültetvények között haladt az út,szemközt az Apáti-heggyel,amelyen az Őrtorony-kilátó állt.Ez volt a következő úticélunk.Árnyékunk alig-alig volt és a meleg kezdett elviselhetetlenné válni.A hegy előttünk 216 méteres volt csupán,de a kánikulában kezdtünk egyre jobban kifulaldni.Ráadásul a hegy oldalában az erdő igen ritka volt,így ott sem volt nagyon árnyék.Végül is azért felértünk.Sokan voltak fenn,így egy árnyékos helyen megpihentünk várva,hogy lejöjjenek.Itt kellemes szél fújt.Majdnem el is aludtam a fűben.

Megérkezés a kilátóhoz

Néhány perc után felmentünk a kilátóba.Alighanem kiérdemelheti nálam az év kilátója címet.Hiszen az mellett,hogy a lépcsőfokok kényelmesek és szélesek voltak,ugyanez elmondható a szintekről.rendkívül tágas tér volt minden szinten,nem kellett kuporodni,összehúzni magunkat mint múltkor a Jókai-kilátóban.Itt kényelmesen ellehetett férni.A kilátó ráadásul igen jó állapotban is volt,néhány gyökér persze itt-ott összefirkálta a fákat vagy belevéste a neveket.A kilátás pedig teljes 100%-os körpanoráma volt.A félsziget minden pontja jól látható volt,az összes környékbeli település is.A Balaton jókora darabja is látszodott és innen is kivehető volt a Kőrőshegyi-völgyhíd.Természetesen a Balaton-felvidék vonulata is jól látható volt,kivehető volt a Hegyestű és a Badacsony is.Igazából ilyen kilátóknak kéne adni az év kilátója címet,nem olyan "műanyagoknak" mint a Gömbkilátó...Ez nagyon megérdemelné!

Az Őrtorony kilátó

A kilátás egy darabja

Jó félórát elnézelődtünk odafenn.Nekem nagyon bejött ez a kilátó.Aztán leindultunk,majd elindultunk le a hegyről.Ugyanarra amelyre jöttünk is.Az idehazai online turistatérképem ugyan jelzett a hegy oldalában levendula mezőt,de itt nem volt se híre se hamva...Levendula nélkül telt el ez a túra.Leérve óriási volt már a hőség.Lassan értünk oda a Belső-tóhoz amelyet megkellett kerülnünk,hogy betudjunk menni Tihanyba.A vízünk mindhármunknak elfogyott,így kínzó szomjúság közepette és ezálltal némileg legyengülve kerültük meg a tavat amely így nagyon hosszú kerülőnek tűnt.Beérve Tihanyba meg egyenlőre nem találtunk nyitva tartó vendéglőt,de még csapot sem.Szomjúság kínzott.

Tihany utcáin

A következő utcában viszont találtunk egy vendéglőt.Betértünk inni,de rábeszéltek a kajára,így meg is ebédeltünk.Teljesen rendben volt minden.Jó kaja,ital és elfogadható árak.Erőre kaptunk,na nem túl sokra.Így a délutáni ebéd után felkapaszkodtunk a domboldalban elterülő településre.Óriási volt a tömeg,nem hiába híres turistalátványosság ez a hely.Kirakodó árusok tömbkelege és vendéglátóhelyek sora ahogy egyre feljebb és feljebb értünk.Az apátságot tatarozták így lemondtunk arról,hogy most közelebbről megnézzük.A fenti sétányon sétáltunk ahol elsősorban a kilátást csodáltuk.Nagy kedvünk nem volt kobászolni a hőség kiszívta erőnket.Még belebotlottunk Gombóc Artúr miniszobrába,aztán beültünk még egy helyre sörözni.Lényegében ezzel végződött a túra amelyen nem sokat,kb.12 km-t mentünk.A terep sem volt különösebben nehéz,ami elviselhetetlen volt az a hőség.Ez rányomta a bélyegét a napra,de azért így is jó volt

Gombóc Artúr kezében és mögötte is a Balaton

A sörözés végén lementünk egy-két utcával alább,ott volt a buszmegálló.Mert innen visszakellett buszoznunk Balatonfüredre,onnan indult a vonatunk.Az eső közben eleredt.Csak három-négy órát késett.Különösebben nem frisitette fel az időt.A busz meg sehol...ez azért volt izgi mert ha pontosan is jön akkor is negyedóránk ha van átszállni.Ám késett,nem keveset.Ráadásul olyan tömeg volt rajta,és annyian szálltak fel minden megállónál,hogy az már kabaré volt.Jelentős késéssel mentünk,félő volt,hogy nem érjük el a vonatot.Ha nem érjük el,akkor Fehérváron meg cseszhetjük az utolsó hazamenő buszt is...Nem tudom hogyan ,milyen csoda kellett hozzá,de szinte az utolsó utáni pillanatban rohanva,de elértük a vonatot.Még le sem ültünk,már indult is.Jegyet is a kalauznál tudtunk venni.

Kilátás Tihanyból

Végül is rendben hazaértünk.Jó volt a Tihanyi-félsziget tetszett.Egészen biztosan visszajövünk még!Csak majd próbáljuk úgy csinálni,hogy nem ekkora hőségben.Mindegy jó volt,jó élmény.Belegondoltam hazafelé,milyen lett volna ha Gergő is itt van még velem.A hajózást tuti élvezte volna ahogyan a gejzírkúpokat és a kilátót is.Na meg Tihanyt is.Szóval mindent.Ezt a túrát még vele terveztük...itt lett volna a helye mellettem.Remélem azért így is ott volt,mert ott kellett lennie!

A Tihanyi-félsziget

 Évek óta ott motoszkált a terveink között a Tihanyi-sziget bejárása,akár többszöri túra keretében is.Aztán 2018-ban döntöttünk úgy Gergővel,hogy a 19-es bakancslistában már ott lesz ez a terv is és most nem fogjuk kihagyni.Gergő 18 decemberében azonban sajnos elhunyt és magával vitte ennek a túrának is az álmát.Így 2019-ben ahogy próbálgattam magam összeszedni és a padlóról felállni,őszintén megmondva eszembe sem jutott ennek a túrának a lehetősége.Talán 2020-ban már kezdtem újra kapisgálni a dolgokat,míg 21-re végre valahára úgy döntöttem,hogy akkor megcsináljuk.Bejárjuk a félszigetet,lehetőség szerint minél több érdekességet megnézve.Most jött el az idő,a hétvégén ide készülünk.Persze biztos már csak akkor lesz,ha megtörtént,addig pedig reménykedünk,hogy meg fog történni.Gergővel ugyan úgy terveztük,hogy majd hajóval érkezünk vagy azzal távozunk.Most annyiból lesz hasonló,hogy terveink szerint a tihanyi révvel érkezünk meg a Tihanyi-félszigetre.Újra indulhatok tehát Gergő nyomába,hiszen ez egy olyan túra amit már vele is terveztünk évek óta.Kezdésként nézzük át mi tudható hazánk leghíresebb félszigetéről.

Madártávlatból a Tihanyi-félsziget

A Tihanyi-félsziget a Balaton nagy félszigete, mely annak északi partjáról Aszófő táján nyúlik be a tóba.Magyarország egyik legváltozatosabb tája; itt hozták létre az első tájvédelmi körzetet.Közigazgatásilag a teljes félsziget Tihanyhoz tartozik

A félsziget átlagosan 2 kilométer széles, és túlnyomóan mocsaras földnyelv kapcsolja a szárazföldhöz, mely földnyelv csak 6 méterrel emelkedik a tó szintje fölé. Maga a félsziget 5 km hosszú és legnagyobb szélessége 3,5 km.

Partjait meredek dombsor alkotja, mely az egész félszigetet övezi és legmagasabb csúcsaiban (Csúcshegy 235 m, Óvár 214 m, Hármashegy 212 m) 120-130 méternyire emelkedik a Balaton szintje fölé.

Ezek a hegyek egy völgykatlant vesznek körbe, amelyet egy harántos emelkedés két mélyedésre oszt; egyik a Belső-tó(131 m) közvetlenül Tihany mellett, a másik a mocsaras Külső-tó (116 m).

A félsziget kőzete homokkő, tufa-vulkán tevékenység során bazalt kiömlésekor a felszínre került tefra megszilárdult és cementálódott bázisos, vulkáni törmelékes kőzete a bazalttufa (Tihanyban az Óvar északi oldalán a Barátlakásoknál jól látható ez a puha és faragható kőzet) és kovás mészkő.

Szántód és Tihany,a képen a tihanyi rév útvonala látható

A Balaton tektonikai süllyedésekkel keletkezett mintegy 25 ezer évvel ezelőtt. Ebbe nyúlik be a Tihanyi-félsziget, amely a tavat két medencére osztja. A táj arculatát a vulkanikus erők évmilliókkal ezelőtt alakították ki, amelyről napjainkban a két óriási méretű kaldera tanúskodik. E krátermaradványokban alakult ki két lefolyástalan tó, a Belső-tó és a Külső-tó. A vulkanikus utótevékenység során feltörő hőforrások több mint száz gejzírkúpot formáltak a félsziget területén, közülük legszebb az Aranyláz.

A félsziget alapját a Pannon-tengerből származó üledékek, homok- és agyagrétegek alkotják. A pannon üledékek fölött különböző vastagságú vulkanikus rétegek fekszenek, ezek teszik ki a félsziget fő tömegét. A tűzhányók tevékenységét a későbbiekben hévforrásos utóvulkáni működés követte.

Az Aranyláz gejzírkúp

A kis félsziget számos kisebb tájegységet foglal magában:Apáti-hegy,Nyereg-hegy,Csúcs-hegy,Szajkárdi erdő,Gejzírmező,Belső-tó,Külső-tó,Kiserdő-tető,Óvár.Ezeken kívül is bőven akad látnivaló a félszigeten.Többek-között: az Őrtorony-kilátó,a Tihanyi levendulás,az Apátság vagy akár a Barátlakások.Valamint több templomrom is.Rengeteg helyről pazar a kilátás a Balatonra.Igazi izgalmas túracsemege a Tihanyi-félsziget!

A félsziget fő település Tihany,annak északi oldalán terül el,de említést érdemel a déli oldalon található nyugalmas Tihanyhoz tartozó Sajkod is.Valamint a szintén Tihanyhoz tartozó Gödrös,Tihanyvár és Kopaszhegy is.Tihany lakossága 1350 fő,a félsziget teljes népességéről nincs információ,feltehetőleg 2000-2500 körüli lehet.

Sajkodi öböl

A félszigetet 1952-ben nyilvánították védetté, ez volt az első tájvédelmi körzet az országban. Területe ma 1562 ha, ebből 195 ha fokozottan védett. Két fokozottan védett része a Bozsai-öböl és a Külső-tó. Ma a Balaton-felvidéki Nemzeti Park kezelésében áll. 2003. július 1-jén Tihany az Európa Tanácstól megkapta az Európa Diploma díjas terület kitüntetést.

1990-ben a Csúcs-hegy alatt birkahodályt alakítottak ki, hogy legeltetéssel tartsák karban az elhanyagolt legelőket. A barátlakásokat 1993-ban állították helyre.2011-ben nyílt meg a Belső-tó partján partján a nemzeti park látogatóközpontja, a Levendula Ház.

Az Őrtorony-kilátó

A sziget legkönnyebben a 71-es úton érhető el,amelyről az Őrtorony-kilátó parkolónál kell letérnünk.Jöhetünk a 7-es úton is,de Szántódnál kompra kényszerülünk ha átakarunk jönni a félszigetre.Tömegközlekedéssel több variáció is létezik.Hajóval érhetjük el Tihanyt Balatonfüred vagy akár Siófok felöl.Komppal Szántódról.Vasúttal a legközelebbi állomás Aszófő.Busszal pedig Balatonfüredről érhető el legkönnyebben a félsziget.

A fentebb leírtak csak töredékei az egésznek,de ennyiből is látszik,hogy a félsziget valóságos kincs a túrázók,a kirándulók számára rengeteg érdekességgel és látnivalóval.

Jómagam egyetlen egyszer jártam a félszigeten meglehetősen régen még kisgyerekként 1978-ban a szüleimmel.Azóta várat magára a dolog.Így most valóra váltom régi tervünket Gergővel,úgy fest Zolika és Manó barátom kísér el erre a túrára.Gergő lelke pedig velem lesz most is.

Az évforduló és az egyetlen túra

December....hogy öszinte legyek nem igazán tartozik a kedvenc hónapjaim közé.Bár jókat szoktunk túrázni főleg év vége felé.Decemberi hónapban távozott az anyukám is néhány éve és most az évforduló kapcsán hirtelen azon kaptam magam,hogy elkezdtem gondolkodni,volt-e valaha is közös túrázási élményünk.Őt persze nem igazán ez a világ vonzotta,bár szerette a természetet,de ez a szeretet kimerült abban,hogy kijárkáltunk a hétvégi kertünkbe,vagy otthon ki-ki ült a parkba.Aztán mégis eszembe jutott,hogy bizony volt egy túránk.Az egyetlen egy közös túrám - anyámmal.

Ennek története a mai bejegyzésem témája.

A szálló Balatonszéplakon

Hát nem ma történt.Mégcsak nem is a közelmúltban...a történet az egyre távolodó gyerekkoromba nyúlik vissza.Nyolc éves voltam és 1978-at írtunk!Így persze alig-alig van meg bármi is az elmémben,de ahogy írom a dolgokat,úgy néhány dolog elöjön.

A Balatonon nyaraltunk a Dunai Vasmű Medicor szállóban Balatonszéplakon.Azóta sem jártam itt,így nem tudom azt sem,hogy meg-e van még a szálló.Arra sem emlékszem hányadik emeleten laktunk,de talán az ötödiken.Kellemes volt,azt a tényt leszámítva,hogy egyik nap majdnem belefulladtam a Balatonba.Ezt most nem részletezem,szerencsére vigyáztak rám az örangyalaim,így most itt lehetek és írhatom ezeket a sorokat.

Egyik nap szüleim egy kirándulást szerveztek Tihanyba,ahová hajóval szándékoztak elmenni.A szállótól gyalog mentünk a siófoki kikötőig és sokadjára és alig találtuk meg,de végül meglett.Fel is ültünk egy hajóra és kihajóztunk a Balaton nyílt vízére.

A Balaton Siófoknál

Nem elöször ültem akkor hajón,hiszen a Dunán már volt benne részem.Persze élveztem amennyire visszaemlékszem.Arra is emlékszem,hogy a hajó elöször nem Tihanyba ment,hanem kikötött Balatonfüreden is.Lerakta az ide induló utasokat és felvette a tovább indulókat,ezután elindult Tihany felé.Persze az apátság már szinte Siófoktól látszódott.Tetszett a dolog már nyolc évesen is...Azhiszem a szüleim is élvezték a kirándulást bár már nincs meg az arcuk erről a kirándulásról.A hajó kikötött a fenséges Tihanyi-félszigetnél,mi pedig kiszálltunk.

Ez a látvány sokaknak kedves lehet

Az nincs már meg,hogy esetleg evéssel vagy ivással inditottunk,az megvan,hogy nekivágtunk.Egy aszfaltozott út vitt fel,legalábbis amerre mi mentünk.Turistajelzésekre ekkor én még nem gondoltam.Nem emlékszem milyen dölésszögű kaptató volt felfelé,arra igen,hogy én kicsit kivoltam...és arra is,hogy szüleim viszont meglehetősen jól bírták!Nem tudom mennyi ideig tartott felmenni,de felértünk.Pompás volt a kilátás emlékezetem szerint és valami sétányra emlékszem az apátság mellett.Azóta nem voltam itt,így nem tudom igazolni valóban így van-e,de ilyesmire emlékszem.

Az apátság és környéke

Azthiszem bementünk a templomba,bár a részletek erről már nagyon homályosak az elmémben...talán itt valahol ehettünk és mintha elö-elö jönne,hogy sült halat.Az viszont már totál nincs már meg,hogy ezután mitcsináltunk.Ami még elöjön az az,hogy mentünk lefelé ugyanarra amerre felfelé jöttünk.Lent a kikötőben még kobászolhattunk kicsit vártunk a hajóra.Nyilván a menetrendre szüleim odafigyeltek.A hajó megérkezett és mi pedig búcsút vettünk Tihanytól.Arra persze ekkor nem gondoltam,hogy ez a séta fel és le,ez lesz az egyetlen egy közös túrám az édesanyámmal...és talán apámmal is(bár ezt meg majd végig kell még gondolnom):

Az apátság örzi egyetlen közös túránk emlékét...

A hajó visszafelé már nem ment be Balatonfüredre,egyenesen Siófok felé vette az irányt.Rendben meg is érkeztünk és úgy rémlik vissza Balatonszéplakra a kikötőtöl már valami helyi járatos busszal mentünk.Végül is a kirándulás rendben lezajlott.Az a furcsa,hogy az elmúlt immár közel negyven évben nem is nagyon gondoltam én erre,most jött elő a közeledö évforduló alkalmából...Az is fura,hogy még ennyi mindenre visszatudok emlékezni annyi év távlatából.

Hajó vissza Siófokra és a végtelenbe....

Azóta sem jártam Tihanyban (Siófokon igen).Agyalgatunk rajta,hogy elkéne már jönni ide is.Jövő évben maximum egy be nem tervezett túrára lehet lehetöség ide,de 19-ben belevesszük a bakancslistába mindenképpen.Addig is örzöm az emlékeket,főleg most,hogy újra elöjöttek...