Amikor 2018-ban már szinte teljesen lefixáltuk Gergővel a következő évi bakancslistát,örültem annak,hogy a Tihanyi-félsziget végre bekerült a képbe.Tudtam itt nem mindennapi csodák várhatnak ránk.Ráadásul Gergővel úgy terveztük,hogy majd hajóval érkezünk.Aztán eltelt három év az idők változtak.Végül is ha nem is azzal amelyikkel szerettem volna,de hajóval érkeztem.Ennél nagyobb baj volt,hogy sajnos már Gergő nélkül,de vele a szívemben...
A szántódi révállomás
Manóval és Zolikával érkeztem Szántódra már reggel fél kilenc előtt.A 9.20-as komppal terveztük,hogy átmegyünk majd a félszigetre.Már az ide való út sem volt teljesen sima.A Fehérvárról induló intercity most is kritikán aluli volt.Szégyen,hogy ezért a fosért pénzt mernek kérni...Szerencsére csak Siófokig jöttünk vele,ott átszálltunk egy személyvonatra amely kifogástalan minőségű volt és kényelmes is.Szántódra érve pedig rögtön belebotlottunk egy kocsmába.Manó javaslatára beültünk egy reggeli fröccsre.A bor rendkívül savanyú volt,legszívesebben hozzávágtam volna a kocsmáros fejéhez... el is beszélgettük az időt,így sietni kellett a komphoz.Szerencsére a nagy forgalom miatt a kompok jöttek mentek.Menetrend már nem létezett,kettesével jöttek és mentek.Így végül is a 9.20-as lekéstük,de mivel benn állt egy,arra felkapaszkodtunk.Ez 9.30-kor aztán elindult.A rövid tíz perces út rendkívül látványos és élvezetes volt.Régen hajókáztam már a Balatonon és most jó volt nagyon.
Megérkezés előtt
Negyvenhárom év múltával léptem a Tihanyi-félszigetre.Ennyi időm már aligha lesz újra visszatérni majd... Szép volt már az első métereken.A part egy részét néztük meg először.A tihanyi oldalon nagyon szép a révállomás környéke.Érdekes volt,hogy jól kivehető volt a túlparton a Köröshegyi-völgyhíd.Egy kávézót kerestünk,de nem volt itt egy darab büfé sem.Pontosabban egy volt,de az zárva volt szombat délelőtt...így aztán nekivágtunk az útnak.A jelzés a Club Tihany hotel területéről indult ki.Egy fószer ugyan megkérdezte,hogy mit keresünk,mondtam túráznánk és a jelzést keressük.Erre nagyon segítőkészen oda vezetett az első turistajelhez.Indultunk tehát.Pár méterig még a hotel valagában,majd egy ponton letért az erdőbe az út,pontosabban feltért.Rögtön emelkedőbe fogtunk ugyanis.
Megkezdjük...
Pár méter után egy templomromba botlottunk.Ez volt az Újlaki templomrom.Különösebben nem volt látványos,egy főfal és némi oldalfal maradt meg belőle.Úgy döntöttünk itt reggelizünk.Ekkor szembesültünk vele,hogy Manó eléggé felkészületlenül jött a túrára.Csak lestünk mert rá ez nem volt jellemző sosem.Se kaja se folyadék nem volt nála.Várható 35 fokban ez több volt mint felelőtlenség.Adtunk neki kaját a későbbiekben pedig vízet is.Kajaszünet után pedig folytattuk az emelkedést.A sárga jelzésen mentünk amely helyenként jól,de máshol meg rosszul volt felfestve.
A templomromnál
Még néhány száz méteren át emelkedtünk.A hegy nem volt magas és az emelkedés nem volt meredek,még bírtuk is jól,de már itt érezhető volt a fokozodó meleg.Végül felértünk és rögtön ott volt egy gejzírkúp a félbevágott kúp.Ezek megnézéséért (is) jöttünk.Sorba jöttek is ezek a kőképződmények ahogy haladtunk előre.Somos kúp,Borsköves kúp,Kalapos kúp,Átjáró kúp stb.Persze ezek nem egymás mellett voltak,hanem egy-két száz méterre egymástól.Már a zöld tanösvény jelzésen mentünk amely kifogástalanul fel volt már festve.A fő gejzírkúp azonban még előttünk volt.
Átjáró kúp,vajon miért is ez a neve...?
Ez pedig az Aranyház volt.Végül is nem kellett sokáig várni míg feltűnt.Mint méretében,mint látványában és elhelyezkedésében is eltért a többitől.Természetesen felmentünk a természet eme remekművére ami a kövek között élő sárga kis zúzmokról kapta a nevét.Felérve a sziklák között járva remek kilátóhelyekre lehetett akadni.Ezeket rendre megnéztük.Azonban a fő kilátást biztosító helyre felkellett mászni.A kő vagy szikla egyik magasabb peremére.Ez persze megérte mert pazar kilátás fogadott és innen már jól lehetett látni magát Tihanyt is.Na meg persze a félsziget többi részét is,kivéve a magunk mögött hagyott részeket.
Az Aranyház
Manó felkapaszkodása
Jómagam is megpróbálkozom
A kilátás
Én meg Manó felmásztunk a peremre.Nem akartam kihagyni ezt a csodát.Ugyan remegett kicsit fenn a lábam,de persze megérte.Tudtam Gergő is feljött volna ha itt van...Órákig is eltudtam volna itt nézelődni,de menni kellett tovább.Az Aranyházzal véget ért a gejzírmező.Ereszkedtünk lefelé a hegy másik oldalán.Az út jól jelzett és jól járható volt,így hamar leértünk a Belső-tó mellé.Innen is pompás volt a rálátásunk Tihanyra.Azonban egyre jobban idegesítő volt a nagy meleg.A napon már olyam 35 fok körüli lehetett.Nem éppen túraidő...
A Belső-tó és Tihany
Sík terepre értünk,vagyis mondhati sík,kisebb emelkedők ugyan akadtak.Szőlő ültetvények között haladt az út,szemközt az Apáti-heggyel,amelyen az Őrtorony-kilátó állt.Ez volt a következő úticélunk.Árnyékunk alig-alig volt és a meleg kezdett elviselhetetlenné válni.A hegy előttünk 216 méteres volt csupán,de a kánikulában kezdtünk egyre jobban kifulaldni.Ráadásul a hegy oldalában az erdő igen ritka volt,így ott sem volt nagyon árnyék.Végül is azért felértünk.Sokan voltak fenn,így egy árnyékos helyen megpihentünk várva,hogy lejöjjenek.Itt kellemes szél fújt.Majdnem el is aludtam a fűben.
Megérkezés a kilátóhoz
Néhány perc után felmentünk a kilátóba.Alighanem kiérdemelheti nálam az év kilátója címet.Hiszen az mellett,hogy a lépcsőfokok kényelmesek és szélesek voltak,ugyanez elmondható a szintekről.rendkívül tágas tér volt minden szinten,nem kellett kuporodni,összehúzni magunkat mint múltkor a Jókai-kilátóban.Itt kényelmesen ellehetett férni.A kilátó ráadásul igen jó állapotban is volt,néhány gyökér persze itt-ott összefirkálta a fákat vagy belevéste a neveket.A kilátás pedig teljes 100%-os körpanoráma volt.A félsziget minden pontja jól látható volt,az összes környékbeli település is.A Balaton jókora darabja is látszodott és innen is kivehető volt a Kőrőshegyi-völgyhíd.Természetesen a Balaton-felvidék vonulata is jól látható volt,kivehető volt a Hegyestű és a Badacsony is.Igazából ilyen kilátóknak kéne adni az év kilátója címet,nem olyan "műanyagoknak" mint a Gömbkilátó...Ez nagyon megérdemelné!
Az Őrtorony kilátó
A kilátás egy darabja
Jó félórát elnézelődtünk odafenn.Nekem nagyon bejött ez a kilátó.Aztán leindultunk,majd elindultunk le a hegyről.Ugyanarra amelyre jöttünk is.Az idehazai online turistatérképem ugyan jelzett a hegy oldalában levendula mezőt,de itt nem volt se híre se hamva...Levendula nélkül telt el ez a túra.Leérve óriási volt már a hőség.Lassan értünk oda a Belső-tóhoz amelyet megkellett kerülnünk,hogy betudjunk menni Tihanyba.A vízünk mindhármunknak elfogyott,így kínzó szomjúság közepette és ezálltal némileg legyengülve kerültük meg a tavat amely így nagyon hosszú kerülőnek tűnt.Beérve Tihanyba meg egyenlőre nem találtunk nyitva tartó vendéglőt,de még csapot sem.Szomjúság kínzott.
Tihany utcáin
A következő utcában viszont találtunk egy vendéglőt.Betértünk inni,de rábeszéltek a kajára,így meg is ebédeltünk.Teljesen rendben volt minden.Jó kaja,ital és elfogadható árak.Erőre kaptunk,na nem túl sokra.Így a délutáni ebéd után felkapaszkodtunk a domboldalban elterülő településre.Óriási volt a tömeg,nem hiába híres turistalátványosság ez a hely.Kirakodó árusok tömbkelege és vendéglátóhelyek sora ahogy egyre feljebb és feljebb értünk.Az apátságot tatarozták így lemondtunk arról,hogy most közelebbről megnézzük.A fenti sétányon sétáltunk ahol elsősorban a kilátást csodáltuk.Nagy kedvünk nem volt kobászolni a hőség kiszívta erőnket.Még belebotlottunk Gombóc Artúr miniszobrába,aztán beültünk még egy helyre sörözni.Lényegében ezzel végződött a túra amelyen nem sokat,kb.12 km-t mentünk.A terep sem volt különösebben nehéz,ami elviselhetetlen volt az a hőség.Ez rányomta a bélyegét a napra,de azért így is jó volt
Gombóc Artúr kezében és mögötte is a Balaton
A sörözés végén lementünk egy-két utcával alább,ott volt a buszmegálló.Mert innen visszakellett buszoznunk Balatonfüredre,onnan indult a vonatunk.Az eső közben eleredt.Csak három-négy órát késett.Különösebben nem frisitette fel az időt.A busz meg sehol...ez azért volt izgi mert ha pontosan is jön akkor is negyedóránk ha van átszállni.Ám késett,nem keveset.Ráadásul olyan tömeg volt rajta,és annyian szálltak fel minden megállónál,hogy az már kabaré volt.Jelentős késéssel mentünk,félő volt,hogy nem érjük el a vonatot.Ha nem érjük el,akkor Fehérváron meg cseszhetjük az utolsó hazamenő buszt is...Nem tudom hogyan ,milyen csoda kellett hozzá,de szinte az utolsó utáni pillanatban rohanva,de elértük a vonatot.Még le sem ültünk,már indult is.Jegyet is a kalauznál tudtunk venni.
Kilátás Tihanyból
Végül is rendben hazaértünk.Jó volt a Tihanyi-félsziget tetszett.Egészen biztosan visszajövünk még!Csak majd próbáljuk úgy csinálni,hogy nem ekkora hőségben.Mindegy jó volt,jó élmény.Belegondoltam hazafelé,milyen lett volna ha Gergő is itt van még velem.A hajózást tuti élvezte volna ahogyan a gejzírkúpokat és a kilátót is.Na meg Tihanyt is.Szóval mindent.Ezt a túrát még vele terveztük...itt lett volna a helye mellettem.Remélem azért így is ott volt,mert ott kellett lennie!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése