Szolnoki buli Budapesten

 Jártam már ha nem is sok,de pár folyó tokolatánál.Ugye voltunk az Ipoly és a Garam torkolatvidékén is,de készülök a Kapos végéhez is.Ám egyetlen egy olyan folyó van amelyiknek a forrásánál is jártam,ez pedig a Zagyva.Esély kínálkozott,hogy most eljussak a torkolatához is és akkor elmondhattam volna,hogy van legalább egy olyan folyó amelynek a forrásánál és a torkolatánál is jártam.Ez a folyó a Tiszába ömlik amúgy.Mivel a Tiszát is közel három évtizede láttam utoljára így látni vágytam már azt is.Így Szolnokra terveztük a következő kirándulást.Mivel Móninak a születésnapja is van,így hasonlóan a tavalyi bajai kiránduláshoz most is választott egy várost ahova elmegyünk.Ez lett Szolnok.Vele és Zolikával keltünk tehát útra Szolnokra.Ám azt soha nem értük el...

Vonatunk a pilisi állomáson vesztegel

Már az út sem volt zökkenő mentes.A Déliből a Nyugatiba sétáltunk át ahogyan annak idején Gergővel is számtalanszor.Úgy emlékeztem,olyan 40-45 perces séta ez.Mivel hétre érkeztünk be a Délibe a Nyugatiból meg 8.23-kor indult a vonatunk úgy tűnt kényelmesen átérünk.Ám kitudja miért több mint egy óra alatt értünk át,ráadásul az éppen felújítás alatt álló Nyugati pályaudvaron alig találtuk meg a jegypénztárt.Így szinte az utolsó pillanatban estünk be a Szolnokra induló vonatba.Mindegy,elindultunk egy darabig kényelmesen és jól utazva.El is bóbiskoltam a vonaton kicsit.Pilis településre értünk ami nem azonos a Pilis-hegységgel,nem is ott van.A vonat megállt az állomáson,majd közölték a vonat bizonytalan ideig áll itt.Eleve itt meg sem kellett volna állnia a vonatnak.Kiderült a pálya távolabbi szakaszán vonat gázolt.Ezért nem tudunk továbbmenni.Kiderült az is,hogy gyakorlatilag az egész régió vonatközlekedése megbénult...Nagyszerű gondoltam...

Káosz a pilisi pályudvaron

Közben az állomás bemondója össze-vissza közölte a dolgokat,alighanem azt sem tudta milyen rendezvényen van... Megtudtam aztán a kalauztól,hogy a vonal több állomásán is vonatok vesztegelnek mindkét irányban.Teljesen lebénult a közlekedés.Ez nekünk a szolnoki kirándulástól meg időt vett el,ahogy teltek a percek egyre több időt...Már egy órája vesztegeltünk a pilisi állomáson,de nem történt semmi.Eltelt egy újabb óra.Egyre reménytelenebbnek tűnt a szolnoki buli... A második óra várakozás után közölték,hogy jön egy vonat Pest felöl egy zónázó.Arra szálljunk át,az visz tovább Albertirsáig ahonnan vonatpótló buszok visznek tovább Ceglédre ahonnan már újra vonat visz tovább...Bejött a zónázó és átszálltunk.Óriási embertelen tömeg volt rajta.Valószinűleg összegyűjtötte a többi állomáson veszteglő vonatok utasait is...Esküszöm ilyent még nem láttam.Hiába szálltunk át a vonat azonban nem indult tovább.Vagy negyedóra kínlódás után úgy döntöttünk a többiekkel,hogy akkor ez ennyi volt.Visszamegyünk Budapestre azt ott járunk egyet.

Emeletes vonattal vissza

Igy leszálltunk a veszteglő zónázó vonatról is.Megvettük a jegyet viszafelé.Amikor kijöttünk az állomás épületéből láttuk,hogy óriási tömeg gyűlt össze az állomás Budapest felé induló peronján is.Kiderült a zónázó vonatról mindenkit leszállítottak.Óriási káoszba fulladt a MÁV szerencsétlenkedése...Pár perc múlva aztán közölték ezzel a hatalmas tömeggel,hogy mégis szálljanak vissza a zónázó vonatba...Tiszta dédó volt már minden és mindenki.Visszaszálltak és a vonat jó tíz perc múlva elindult.Hogy hova és meddig jutott nincs róla infóm.Közben nyugalom lett a mi peronunkon is.Hozzánk hasonlóan páran még a visszaút mellett döntöttek.Közben újabb fricska történt a történetben.Elindult a mi veszteglő vonatunk is amivel Pestről jöttünk.Üresen... persze mert a tömeg pár perccel korábban elment a zónázóval.Kabaréhoz kezdett hasonlítani a dolog.Közben Szolnok felöl nem jött semmi...Aztán négy intercity jött el öt perces szünetekkel,amik persze nem álltak meg.Közel másfél óra várakozás után jött a mi vonatunk.Egy emeletes flirt.Ami nagyon szép és kulturált volt.Ezzel mentünk vissza Pestre ahova fél kettőkor érkeztünk.

Tisza helyett maradt a Duna...

Ha már így alakult akkor tehát Pesten jártunk egyet.Elöször beültünk egy ebédre a West Endbe,majd kimentünk a Dunához és átmentünk a Margit-hídon.Zoli javaslatára miniszobor keresésbe fogtunk.Az egyik ilyen szoborral már reggel a Szél Kálmán téren találkoztunk,magával Mekk mestettel.Mivel feltérképeztük a főkukac és a kockásfülű nyuszi miniszobra nem volt túl messze,így azok keresésére indultunk.A Bem rakparton mentünk végig a Margit-hídtól a Lánchídig.    Néztük az útmenti érdekességeket az egyre fokozódó melegben.Aztán különösebb nehézség nélkül a 15-ös ház előtti kő korláton megtaláltuk a főkukac szobrát.Nagyon kicsi és nagyon nehezen vehető észre.Ráadásul ültek is mellette a korláton.Egy házaspár a gyerekekkel.Persze szívélyesen odaengedtek minket és az ember még el is magyarázta hol a nyuszi szobra pontosan.

Templom a Bem rakparton

A főkukac szobra

A szobor után értünk a Lánchídhoz.Itt volt az alagút.Erről eszembe jutott Gergő...három éve,hogy gyalog átmentünk rajta mert valami rendezvény volt és átlehetett menni.Mi közben átmentünk a nulla kilométerkőhöz ahol hajléktalanok akadályoztak meg a jó képek készítésében.Ott aludtak a padon.A budavári sikló mellett voltunk a nyuszi meg a felső végállomásnál volt a kőkorláton.Megkellett mászni a domboldalt.Ami nem volt nehéz,de a nagy melegben egy kicsit kellemetlennek tűnt mégis.Látványos út vezetett felfelé,sok-sok látnivalóval.Itt-ott el is időztem.

A nulla kilométerkő

A budavári sikló

Felérve sok volt fenn a turista,de egy árva magyar szót sem hallottunk...úgy tűnt mintha a magyarokat totál nem érdekelné ez a hely.Vajon miért?Kicsit arébb volt a sikló felső állomás onnan ahová felértünk,de könnyű szerrel megtaláltuk a kockásfülű nyúl szobrát.A sok turistát nem érdeklete a parányi szobor.A legtöbb talán észre sem vette.Persze a sok külföldi honnan tudta volna,hogy mi ez itt?Mi tudtuk.És itt is eszembe jutott Gergő,hiszen a gyerekkori kedvence volt a kockásfülű nyuszi.Biztosan örömmel jött volna fel ide.Amikor utoljára jártam vele itt,még nem volt meg a szobor.

A kockásfülű nyuszi szobra

A szobor megcsodálása után a várnegyedben jártunk egyet.Különösebben itt már nem volt kedvem az egészhez,hiszen nem ide készültem eredetileg.Végigmentünk többnyire arra amerre Gergővel is egykor.Tehát öröm az ürömben,hogy újra Gergő nyomában jártam.Persze kérdés az mennyire öröm ez...mert nem a nyomában kéne járnom,hanem vele itt (is).Itt-ott még fotózkodtunk a várban.Szépnek mondjuk szép volt minden.Végül aztán úgy döntöttünk viszasétálunk a Délibe és ha látunk valamit oda beülünk majd egy sörre.

Sétány a várban

Lelövöm a mai napot

Azokon a lépcsőkön jöttünk le a várnegyed nyugati oldalán amelyen egykor Gergővel is...a Vérmező túlsó szélén volt az ismert vonat vendéglő.Ahol egy vasúti kocsi szolgált az étteremnek,de volt terasza is.Ide ültünk be,ahol ittunk egy jót és a pincér rábeszélésre elfogyasztottunk egy babgulyást is.Budapesten még soha nem ettünk gulyást.Nos ez is szuper volt,így tehát meg is van a budapesti új törzshelyünk.ha erre járunk ide mindig bejövünk majd egy jó gulyásra.Ezzel végződött ez a kirándulás.Még átsétáltunk a közeli Déli pályaudvarra ahonnan rendben hazahozott minket a vonat.Így maradtunk le tehát Szolnokról a Tiszáról és a Zagyváról és lett az egészből egy budapesti buli.Nem ez volt a terv,de így alakult.Hogy Szolnok mikor kerülhet újra képbe?Ezt nem tudom,de lehetőség szerint eljövünk majd.

Lépcső a várból