Pár évvel ezelőtt sokat erőlködtünk Németkér elérésével.A Dunaföldvárról induló túrák rendre nem sikerültek.Vagy mi voltunk lúzerek,vagy a jelzések nem voltak jók,vagy az utak nyomvonala tűnt el egyszerűen.Nem sikerült elérni Németkért sosem.Aztán tavaly egy Alapról induló túrán már minden rendben volt és simán elértük a Tolna megyei települést.Így aztán most ismerösként köszönt már szembe amikor Zolikával leszálltunk a buszról a falu központjában szombat délelőtt kilenckor.Innen indult a Mezőföld déli részére vezető túránk.Németkér kiváló túrakiindulópont a Mezőföldre vezető túrákhoz,hiszen a településről minden irányba indulnak ki jelzett turistautak!Mi most dél felé vettük az irányt (majd keletnek) a piros + jelzésen.Túránk először a történelemben egy disznóólból indult!A templom mögött fedeztük fel,miközben megfelelő helyet kerestünk a filmünk nyitó jelenetének leforgatásához.
Először indult túra egy disznóólból
Miután ezen túllibbentünk indulhatott a túra.Annak ellenére,hogy az idióta meterológusok ismét mindenféle szar időt jósoltak be erre a napra,kiváló időnk volt.Már-már ideális.Hamar kiértünk a településről déli irányban.Rögtön egy fán futkosó két mókusra lettünk figyelmesek a falu melletti erdőben.Majd egyből benéztük az utunkat is.Ugyanis az kelet felé leágazott,de mi vígan mentünk tovább délnek.Szerencsére hamar észbe kaptunk.Ráálltunk a piros + jelzésre ami kb.elégésesen volt felfestve.Az erdő szép volt és hatalmas.Jól járható.Eleinte a falu mellett haladtunk majd fokozatosan mentünk beljebb és beljebb az erdőben.Hol dél,hol kelet felé.
Az első métereken
Az erdő fokozatosan lett egyre szebb.Sok volt a fenyő,majd a fenyőerdő.És aztán ez végig jellemző is volt erre a túrára.Sok helyen megálltunk megcsodálni a természetet amely így január végén is kitett magáért.Jó pár kilométer után ritkulni kezdett az erdő,majd egy hatalmas rétre értünk ki amely olyan volt mint...a szavanna!Ez volt a Látó-hegy.Olyan volt mint a kiskunsági sivatag,a homokbuckáknál.Itt is buckák sokasága volt,homokos is volt,csak ezeken megnőtt valamilyen növényzet.Mellesleg nagyon szép hely volt!Hogy miért nevezték hegynek azt nem tudom.Jó ez volt a környék legmagasabb pontja a maga 172 méterével,de ez testvérek között is messze van a hegyektől.Na mindegy.Itt kajáltunk.Szuper idő volt továbbra is,szél sem volt,holott a barom időjósok még nagy szélre is figyelmeztettek...
Alakul...
A Látó-hegy
A Látó-hegy területre nem volt kicsi,kellett némi idő még átmentünk rajta.A végénél futott bele a piros+ a piros jelzésbe.Így aztán búcsút is vettünk tőle,ráálltunk a pirosra.A piroson hosszú egyenesek sora vezetett kilométereken keresztül,de amúgy nagyon szép volt!Majd újabb fenyves részekre akadtunk.Ez is kilométereken át tartott.Ez itt az a szakasz volt amelyen...Gergővel jöttünk volna szemből ha valóra vált volna a sokat tervezett Paks-Vajta túra.Ám az sohasem vált valóra....és nem is jött szemből senki.Mi mentünk a meseszép fenyvesek árnyékában egy teljenes szuper túraidőben!
Hosszú egyenesek
Fenyvesek ölelésében
Sokára értünk be Cseresznyésre.Egy egy apró kis falu itt a maga kilencven lakójával.A településen keresztül vezet a piros jelzés,ez maga a falucska egyetlen utcája.Zsák falu,ahonnan mi beértünk ide az igazából a falu vége.A falu elején volt egy Erdei iskola amelynek udvarán egy kilátó ált!Szabad volt be az út,ám a kilátónál állt két autó,az éptmény meg egy rekeszajtóval lezárva.Könnyen felmehettünk volna,de gondoltunk biztos ami biztos megkérdeztük az ittenieket felmehetünk-e?Nos a válasz az volt,hogy nem.Igen...ez tény és való alighanem az erdei iskola tulajdona volt...de...egy csöppnyi kis emberséggel...lehetett volna azt is mondani,hogy menjetek fel nyugodtan srácok.Mi baj történhetett volna?Tíz percet ha fent töltünk,valószínű kárt ennyi idő alatt se tettünk volna...Hát ez van.Vajon miért is csodálkozom ezen ebben a velejéig elkorcsosult aljas mocskos világban....?
Itt is jártam
A kilátó amit sajnáltak tőlünk,hogy tíz percre felmehessünk...
Nos hát ennek tükrében maga Cseresznyés egy árva szót sem érdemel a továbbiakban.Maradjunk annyiban nem ez a világ legszebb helye.Kiérve a faluból,minden eddiginél csodásabb fenyőerdőbe értünk.Meseszép volt!Az utak a jelzések is kifogástalanok voltak erre.Kis idő múlva egy erdei pihenőre bukkantunk.Kicsit tán rozoga volt már,de megfelelt a célnak,hogy elfogyasszuk az uzsonnánkat is.Csodaszép helyen voltunk,a távolban látni lehetett,ahogy ívben kanyaródik az erdő előtte a turistaúttal.Kellemes környezetben kajáltunk tehát,kicsit pihentünk is.Tovább indulva először jöttek szemből a túra folyamán.Egy csaj két kutyával,illendően köszönt is.
Csodás fenyőerdő
Erdei pihenő
Az út tovább
Erdők váltakoztak a továbbiakban,hol fenyves,hol más.Az út talaja viszont mélyebb lett,de nem volt sár,nem volt dagonya.Egy-két kilométer múlva értünk ki egy újabb szavannás részre.Hasonlított a Látó-hegyhez.Ez volt a Paks melletti Ürge mező,tele jelzett és jelzetlen utakkal.Erre egyre többen mozogtak,lehet ez a paksiak kedvenc kiránduló helye?Leginkább motocross pályához hasonlított az egész.Most először kezdett elbújni a nap és kicsit hüvősebb lenni,de már fél három felé jártunk.Végül is ez a mező érdekes volt,kicsit látványos is,de ennyi.
Az Ürge mező egy szelete
Ezután kereszteztük az M6-os felülről és ez már Paks közelségét jelezte.Ott is volt aztán pár méter múlva a város,egy ligetbe értünk ahol kutyaoktatás zajlott,majd egy mesterséges tavacska került elénk,amelyet egy szép híd szelt ketté.Majd oda értünk a helyi strandhoz.Dobbant a szívem,hiszen itt jártam Gergővel három és fél éve az atombiztos meccstúrán...Ezt követően meg már a város utcáin mentünk.Erősen kezdett fájni mindkettönk lába.Láttuk távolban a helyi stadiont amely éppen világított.Zajlott a Paks - ZTE bajnoki.Leértünk a belvárosba,úgy döntöttünk zárásként keresünk egy éttermet és megkajálunk.
A tavacska a híddal
A buszállomáson volt egy jó étterem,ahol ittunk két pohár bort és ettünk egy jó brassóit,ja és lenyomtunk egy-egy kávét is.A buszig még aztán volt idő,lementünk a közeli Dunához.Ott sétálgattunk,közben már ránk sötétedett és kezdett hideg is lenni.Aztán fél hatkor indult a buszunk és kényelmesen és gyorsan hazaértünk.Újabb remek túrával lettünk gazdagabbak,újabb eddig még sosem látott tájakat ismertünk meg.Semmivel sem volt rosszabb vagy csúnyább ez a túra mint egy hegyvidéki.Összesen 19,3 km-t trappoltunk és kilencven százalékban remek időnk is volt!
A paksi Dunánál
Ez volt az idei harmadik túránk.Megtettünk eddig összesen 61,3km-t ebben az évben,ami 20,433-as átlagot jelent!
Legutóbbi túránkon köszönt szembe a dolog.Előzetesen felmérve a terepet,olvastam egy bizonyos Duzzogóról.Ám sehol sem találtam róla infót,hogy pontosan hol is lehet ez a bizonyos objetum.Aztán ahogy mentünk Iszkaszentgyörgyön a kastély mögötti erdőben,egyszer csak ott volt a Duzzogó.Megígértem részletesen utána járok miről is van szó,mi ez a Duzzogó.Nyilván nem a duzzogásra való hely,bár kétségtelen arra is alkalmas!
A Duzzogó fala
A Duzzogó-forrás századokon keresztül ontotta az állandóan 28°C-os, értékes ásványi sókat tartalmazó vizet. Az egzotikus környezetű fürdőt Pappenheim Siegfried gróf építtette az egykori Atya nevű falu felé vezető út mentén.
Ekkor még meleg vizű forrásokban bővelkedett a környék. A Forrófői és a Duzzogói források egy forrásrendszert képeztek, az erdőben több apró forrás tört fel szabadon az égerfák között. Télen szinte gőzölgött az erdő ezen a részen. A források hozamára jellemző, hogy három malmot is meghajtott a vizük.
Micsoda építmény lehetett!
A fürdőt másfél ölnyi magas, borostyánnal futtatott kőfal vette körül. Belül a fal mentén rózsalugas futott körbe. A déli oldalon kőből épült, vadszőlővel futtatott öltözők voltak. A falba és az egyik pihenőbe római köveket építettek.
Az ovális alakú medence 20-25 méter hosszú, 10-15 méter széles és 130-160 cm mély volt, amelynek alján sima folyami kavicsok közt tört fel a víz. Ez táplálta egy csövön keresztül a gyermekmedencét is, majd a felesleges víz egy zsilipen távozott egy halastóba. A fürdőt vadgesztenyék, fenyők, kőrisek, nyárfák, jegenyék tették árnyékossá.
Az 1960-as években az intenzív bányászat miatt a források sajnos elapadtak. A medencét azóta gyomok és bokrok nőtték be.
Vajon miért válnak az enyészetté az ilyen csodák?
Durván ennyi ami a világhálón fellelhető az egykori csodáról.Elképzelhető,hogy egy nagyobb nyomozás eseteg újabb infókat is tartalmazna,de ahhoz már alaposan belekell ásnunk magunkat a dolgokba.Mindenesetre nagyszerű építmény lehetett ez itt,az a sajnálatos,hogy az idő múlásával az enyészeté lett a dolog.Külön említést érdemel még Pappenheim gróf aki ezen a környéken egy igen érdekes figura lehetett,hisz jó pár dolog köthető hozzá.Alkalom adtán utána is itána nyomozok,hisz mindig érdekeltek a köztudatban nem igazán szereplő,de érdekes emberek.
Itt akár ki is duzzoghatjuk magunkat!
A Duzzogót mint írtam Iszkaszentgyörgyön a kastély mögötti erdőben találjuk meg a piros jelzésű turistaút mellett.Lassan ugyan teljesen magáévá teszi a természet,de azért még jól felfedezhető!Az egykori csoda megtekintése után javaslom mindenkinek maradjon a jelzésen és ne vissza a faluba menjen rajta,hanem beljebb az erdőbe.Köveztekezik ugyan egy jó kis emelkedő,de megéri a fáradtságot,mert odafenn a hegyen még akadnak csodák!
Különös túrákból sem volt hiány az elmúlt négy évtizedben,mégis e "kategória" élére kínálkozik,egy majd három évvel ezelőtti túra,amely így utólag visszatekintve is roppant különösnek tűnik.Akkor is az volt,a szituáció,a felismerés a későbbi megbeszélések...minden,de minden összevágtak.Mitha egy utolsó fogaskerék is a helyére került volna.Na,de miről is van szó.Visszakell kanyarodnom életem legborzalmasabb napjához,hogy megértsük valamennyire ezt a történetet.Gergő a tizennyolcas december második keddjén hunyt el... Élete volt a túrázás és ma is úgy gondolom,hogy az együtt megélt túrákon volt a legboldogabb,azok lehettek rövid kis élete legjobb napjai.Gergő elvesztését,a gyászt a fájdalmat úgy tudtam főleg feldolgozni vagy elviselni,hogy alaposan belecsöppentem a spirituális világba.Már az első este kerestem a kapcsolatot Gergő lelkével.Sok dolog levan írva azokról az időkről ebben a blogban.A lényege az egésznek az volt,hogy éreztem és tudtam,hogy Gergő nem vált csak úgy semmivé.Lélekként,energiaként tovább létezik,él.És amit a legjobban akart,amit mindenáron a tudomásomra akart hozni odaátról is,az az volt,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat,folytassam ahogy eddig... mert volt egy olyan opció,hogy nélküle már nem láttam értelmét az egésznek és megfordult a fejemben,hogy felhagyok kedvenc hobbimmal.
A Normafánál 2019 februárjában
Gergő elvesztését követően,miután híre ment a halálának,egykori exem Julcsi írt rám többek között.Mivel valamennyire ő is hitt és benne volt ezekben a spirituális dolgokban sokat segített nekem ezekben az időkben.Addig beszélgettünk,míg megbeszéltünk egy találkozást.Erre jó két hónappal Gergő távozását követően került sor.A fővárosban találkoztunk,mivel nem a büdös,szmogos városban akartunk sétálni felmentünk a Budai-hegyekbe.Úgy gondoltam sétálunk egyet a Normafa és max. a János-hegyi kilátó felé.A sétából aztán teljesen váratlanul egy túra lett.Később Julcsival megbeszélve a dolgokat,azt mesélte,hogy útban Pestre a buszon egyenesen mintha azt érezte volna,hogy "beléjött" valami,vagy valaki...mintha belészállt volna egy lélek.Erős ilyen érzete támadt,de úgy akkor még annyira nem törödött vele.
Valahol a Gergővel is megélt utakon...
Leszállva a Széchenyi-hegyen elindultunk a Normafa és a János-hegy irányába,mint a múltban jó párszor Gergővel is.A Normafánál a kilátást csodálva,minden különösebb előzmény nélkül Julcsi kiszúrta az alattunk a mélyben látható Tündérsziklát... Ugye ezt megelőzően jó három évvel jártunk ott Gergővel.Mentünk tovább a szép Budai-hegyi utakon végig beszélgetve Julcsival Volt mit bepótolni,hiszen évek óta nem találkoztunk és nem beszélgettünk.Róla az a kép maradt meg bennem,hogy szeret túrázgatni bírja is elég jól,persze nem annyira mint Gergő...Már valahol itt kezdett fetünni a kéztartása...Mintha...mintha néha úgy tartaná a kezét ahogy Gergő is szokta tartani...Mentünk tovább és a János-hegyhez értünk,amelyre felkapaszkodtunk és a kilátóba is felmentünk egészen a legfelső szintig,majd a kilátó alatti presszóban ittunk egyet.
Egykori útjaink...
Én idáig terveztem a sétát,úgy voltam vele majd egy másik uton visszamegyünk a Normafa felé.Ám Julcsi érdeklődött mi van tovább,majd erről tájékoztatva javasolta,hogy menjünk tovább.Jó menjünk.Lereszkedtünk a János-hegyről a Szépjuhásznéhez,ahogy anno Gergővel is tettük... ugyanarra és szinte ugyanúgy...!Odalenn tömeg volt,de beálltunk az itteni kajálda sorába és ettünk egy babgulyást.Február közepe ellenére egész jó idő volt.Továbbmenve elértünk egy kis romhoz.Itt végződött a három évvel ezelőtti Tündérsziklás túránk..Akkor nem mentünk tovább,innen mentünk be a 22-es busszal a Szél Kálmán térre.Most azonban teljes késztetést éreztünk rá,hogy továbbmenjünk...Nehéz volt ezt már sétának nevezni,ez már túra volt!Jól tettük,hogy tovább mentünk mert lejebb ott volt egy látványos és sokkal nagyobb rom,a pálos kolostorrom.Ez három évvel ezelőtt kimaradt,most viszont határozottan azt éreztem,hogy Gergő vezetett ide..
A pálos kolostorrom egy szelete
Julcsi meglepetésemre még nem volt fáradt és javasolta,hogy menjünk tovább.Nálam nem volt semmiféle térkép,nem is nagyon készültem fel,mert tényleg csak egy sétára készültem.Így emlékezetből és megmaradt tudásomat használva mentünk tovább...illetve valami,vagy valaki(?) mintha vezetett volna minket a János-hegy észak-keleti lábánál található erdőben,mert nem tévedtünk el,szinte végig tudtuk merre is kell menni,pedig letérve a jelzésekről bementünk a sűrűbe is!Julcsi nem nyafogott,bírta és állta a sarat hősiesen,ahogy Gergő is szokta anno...Egyszer csak a libegő alatt kötöttünk ki!Libegőztünk párat a múltban Gergővel... Talán innen indultak ki a Gergő nyomábanos dolgok,hiszen ezen a túrán szinte végig olyan helyeket érintettünk ahol korábban Gergővel is jártam.És ugye a spiritualitás azt mondja: véletlenek nincsenek!Mi vagy ki vezetett erre minket?
A libegő alatt
Mentünk tovább nem is egészen egyszerű utakon,de Julcsi tök jól vette az akadályokat.Emlékeztem ennyire azért nem keni meg vágja a dolgokat...Mitől van most ennyi energiája,főleg úgy,hogy már mi sem voltunk egészen fiatalok?Kicsivel arébb pedig feltűnt a Tündérszikla!Semmi ilyesmi terv nem volt,hogy itt kötünk ki!Hogy kerültünk ide?És Julcsi miért tartja úgy egyre jobban a kezét mint ahogy Gergő is szokta?De ez még mind semmi.Most onnan láttam a Tündérsziklát ahonnan még sosem.Aulról!És fel hozzá egy igen komoly kaptató vezetett fel!Lihegve és küszködve kezdtem meg az emelkedést,miközben Julcsi...száguldott felfelé!Éppen úgy,teljes úgy ahogy...Gergő is szokott!Ez már igen érdekes és különös volt!
A Tündérszikla alulról
Felérve én majd kileheltem a tüdőmet,de Julcsinak mintha különösebb erőfeszítést nem igényelt volna a dolog...Hát nem ilyennek ismertem meg.Bírta az oké,de ennyire?Megint olykor feltűnt a kéztartása...Gergő tartotta hasonlóképpen a kezeit.Julcsi aztán örült,hogy eljutottunk a Tündérsziklához,valószínűleg láthatta előzőleg a videóm vagy blogom,vagy a képeim amik erről készültek és persze máshol is láthatta.De az,hogy mi (vagy ki)vezetett ide számomra talány volt...illetve azért ott motoszkált a fejemben a válasz erre a kérdésre...Mindenféle előzetes terv és felkészültség nélkül itt kötöttünk ki.Úgy,hogy Julcsi helyenként olyanokat produkált amiket Gergő is szokott...
A Tündérszikla fentről
A szikla után lementünk a Zúgligetbe,azon az úton amelyen egykor Gergővel jöttünk a Tündérsziklához.Majd busszal bementünk a Szél Kálmán térre és a Margit körúton és hídon mentünk át a Pesti oldalra pontosan úgy ahogy Gergővel is annyiszor...Mi történt hát?Véletlenek ugye nincsenek és ennyi nem is lehet mint amennyi ezen a napon volt.Utólag aztán sokat beszélgettünk erről az egészről Julcsival.Különös dolgokról számolt be.Hazafelé a buszon most meg azt érezte határozottan mintha "kimentek" volna belőle...Később pedig otthon egy szürke,ezüstös "gömb" mintha megköszönte volna neki...Ugye a spiritualitásban úgy szerepel,hogy a lelkek megtudnak jelenni gömbként a fejletebb lélektudással rendelkező embereknek...Mi történhetett hát?Mi olyan különös ebben az egészben?Erre is találtunk magyarázatot Julcsival.
Az árnyékunk Julcsival ezen a túrán....vajon ki volt még velem?
Gergő sajnos meghalt ugye azon az átkozott decemberi reggelen...de amit a legjobban akar az volt,hogy ne hagyjam abba a túrázásokat és...búcsúképp még szeretett volna velem egyet túrázni...Beszervezte(?) úgy a dolgokat,hogy ez Julcsi segítségével sikerüljön.Mivel Julcsi spirituális értelemben fejletebb az átlagnál és befogadó lélek.Tehát akkor ott a buszon Pest felé tarva beleszállt Julcsiba és egyetlen egy percig sem ártott neki ezzel!Ő csak velem akart még lenni,egy utolsót még együtt túrázni ahogy a régi szép időkben...Hagyta Julcsit érvényesülni,de a kéztartások elárulták őt,persze jó értelemben.Na és elárulta még az is,hogy Julcsi úgy mozgott ahogy egykor ő és ugyanúgy bírta is strapát és a Tündérsziklánál sem véletlenül kötöttünk ki...Hazafelé a buszon pedig kiszállt Julcsiból és később pedig megköszönte a segítséget...Teljesen egyértelmű a dolog.Biztos vannak akiknek ez megmosolyogtató talán számomra aki szentül hisz ezekben a dolgokban eleinte az volt,de átgondolva megbeszélve a dolgokat egyértemű volt a dolog,hogy Gergő még egy utolsót akart velem túrázni...Ügyes volt.A segítségért pedig köszönet Julcsinak még ha akaratán kivül is történt a dolog.
Kilátás a Tündérsziklától
Sajnálom,hogy erről a túráról nem készült videó.Még a sebeimet nyalogattam ez idő tájt és hát sokminden járt az eszemben csak éppen egy túrafilm készítése nem...pedig talán árulkodó lehetett volna egy-egy mozdulat,egy-egy szituáció és hamarabb képet kaphattunk volna róla mi is történt itt.Mindegy,így kellett történnie és csak jó érzéseim maradtak meg ezzel kapcsolatban.Hát ez volt negyven év alatt alighanem a legkülönösebb túrám...
Kilátós sorozatom következő "versenyzőjével" bevallom kicsit gondban vagyok.Nevezetesen semmilyen érdemleges információt nem találtam róla a világhálón ami eléggé meglepő.Másfelöl amit le is írnak itt-ott,arról én úgy gondolom nem teljesen fedi a valóságot,hiszen a tapasztalataim ezen soron írásakor meglehetősen frissek és némileg ellentmondanak pár dolognak.Ezen kilátó bemutatásához tehát teljesen a saját magam élményeire vagyok kénytelen hivatkozni,hiszen a netről vajmi kevés segítséget kapok csak.
Az első randevúnk - a kilátó előtt Gergő áll
A kilátó neve sem egyértelmű: én legutóbbi videónkban végig Csillaghegyi-kilátónak neveztem.Aztán amikor odaértünk akkor láttuk,hogy a neve Piramita-kilátó.Aztán kutatva utána az internet is inkább Csillaghegyi-kilátóként ismeri.De megnyugtatok mindenkit,mindkét elnevezés jó.Sőt emlegetik még Iszkaszentgyörgyi-kilátóként is.Tehát mindengyik elnevezés jó.A teljesen faszerkezetű kilátót az Iszkaszentgyörgy fölé emelkedő Piramita-hegyen/Csillag-hegyen találjuk meg a Bakony szinte legkeletibb részén.A hegy magasságáról nincsenek információim,de valahonnan mintha rémlene a 235-ös szám,talán ennyi méter magas.Turistautak érintik és haladnak el a közelben,így a szélrózsa minden irányából remek túrák tehetők ide.
Így néz ki napjainkban a kilátó
A kilátó mint írtam teljesen faszerkezetű,egy emeletes.Az internetes források szerint 11 méter magas.Arról azonban nem szólnak a leírások,hogy a kilátószint ennyi-e.Véleményem szerint igen.Sehol sem találtam róla információt,hogy mikor készülhetett.Állapota kiváló,így én úgy gondolom nem lehet több tízévesnél.A felfelé vezető lépcsőn van egy pihenőszint.Odafenn a kilátószint szinte tökéletes.Tágas és jól ellehet férni,a tetőszerkezet is jó állapotban van.Gyakorlatilag bíztosítja a körpanorámát.Ám nincs körpanorámánk!
Ilyen faszerkezetű a kilátó
A leírások arról szólnak,hogy gyönyörű a kilátás a Bakonyra és Székesfehérvárra.Nos egészen friss,e sorok írásakor még nem egészen egy hetes infoval rendelkezem erről,de voltam már itt korábban is és akkor is ugyanezt tapasztaltam.Szóval a környező fák megnőttek már annyira,hogy akadályozzák a kilátást.A Bakonyból semmit sem látni.A Vértesből valamit talán igen (észak-nyugat felé),de avatott szem kell,hogy meglássa.Székesfehérvár kelet felé ugyan látszik,de csak egy sávban,ott ahol éppen nincs erdő az ott futó út miatt.Azon a ponton lehet látni Fehérvárt.Ezeken kivül csak a körülölelő erdő látszik,persze az sem csúnya!
Ennyi a kilátás..
Ennyit tudunk tehát erről a kilátóról.Nem sok.Mégis a kevés infó és a kilátáshiány ellenére kedves számomra ez a kilátó.Kétszer jártam itt és első alkalommal 2018 október 15-én Gergővel,alig két hónappal a halála előtt... Másodszor pedig az elmúlt hétvégén voltam itt Zolikával.Mindkét alkalommal a kilátót rendben találtuk,annak állapota véleményem szerint kifogástalan.Egy-két gyökér persze ide-oda belevésett a fába ezt-azt.És ugye azért kedves nekem mert Gergővel jártam itt azon a bizonyos Baglyas-hegyi túra 26-ik kilométerénél értük el a kilátót...így hát szívesen jöttem újra el ide.
A kilátóban
Én úgy gondolom mindenképpen megér azért egy kirándulást a dolog.Már csak azért is mert nem a kilátó a környéken az egyetlen látnivaló.Hiszen a közelben van a kőasztal a piramis is.Lejebb a Duzzogó egykori fürdő valamint a kastély.Na és persze a környező erdő is csodálatosan szép!Benne van a pakliban,hogy jövök még erre az életben...
Az első filmünkben a 43.25 percnél érjük el a kilátót:
A második alkalommal pedig 30.39 percnél jutunk a kilátóhoz:
Annyira emlékszem,hogy szünet volt.Kimentünk a tesómmal a büfébe.Valószínűleg valamit inni.Az első félidő nem úgy alakult ahogy kellett volna...a Ferencváros 2-0 arányban vezetett.Hosszú sor volt a büfénél erre még emlékszem.Olyan hosszú volt a várakozás,hogy közben elkezdődött a második félidő.A tömeg felharsant,mert tömeg volt.Ma már talán szokatlanul hangzik,de teltház volt a mérkőzésen a régi ütött kopott Kohász stadionban.Ott hagytuk a sort és rohantunk vissza a lelátóra.Tesóm a nyakába kapott.Nem volt nehéz dolga.1977 október elsejét írtunk és én szinte pehelysúlyú kis tökmag voltam még.Szóval a nyakába kapott.Onnan láttam,hogy tizenegyeshez készülödünk!A labdánál egy nyurga játékos állt: Szepessy. Nagy nyugalommal végezte el a büntetőt és természetesen a hálóba lőtte a labdát! Ezzel 1-2-re módosult az állás! Ez volt életem első (hazai) gólja amit élőben láttam kinn a stadionban.Az első gól...Szepessy....
Ma gyertyák és mécsesek égtek pár méterre onnan ahonnan azt a tizenegyest belőtte Szepessy... Már az új stadion lelátója alatt.Gondolatban visszaidéztem azt a 45 évvel ezelőtti meccset...amelyet aztán megnyertünk 3-2-re!Mekkora élmény volt!Ez volt a mérföldkő.Innen indultak az én meccstúráim.Attól az első góltól kezdve.Szepessy lőtte be.Aki aztán még évekig nálunk játszott,majd a helyi foci akkori hanyatlását követően elment jobb csapatokba.A Rába ETO-ba majd a Ferencvárosba.Aztán évek múlva visszatért,kicsit még játszott itt,majd ismét pár év múlva ő volt a csapat edzője.Közben kinevelt egy csemetét,aki ma a Dunaújváros kapitánya...
Az emlékezés gyertyái (fotó:Dunaújváros PASE)
Szombaton túránkról hazafelé tartva a buszon ért a rossz hír,hogy az öreg Szepi elhunyt... Megdöbbentett,mert bár személyesen nem ismertem,de a lelátón rendre a közelemben ült a meccseken.Volt edző még pár helyen,de Dunaújváros volt az otthona.Ürességgel töltött el a halálhíre,hiszen ő lőtte azt a bizonyos első gólt...Ha kihagyja,ki tudja,lehet sosem megyek ki meccsre többé az életemben.Mennyi,de mennyi élményről lemaradtam volna...De belőtte!
Búcsú (fotó:Dunaújváros online)
Sajnos nem tudtam kimenni a mai megemlékezésre,ezért is gondoltam arra,hogy helye van itt a blogban.Na és persze nem felejtettem el azt sem,hogy a csapat a klub Gergő halálakor mennyire mellém állt.Mellékesen meg kedveltem is az öreg Szepit,aki akkor 28 éves volt mikor letette a tizenegyespontra a labdát azon a bizonyos mérkőzésen.
Az év második túrája minden előzetes várakozásomat felülmúlta.Már a megtervezésnél is tudtam,hogy ez nem lesz egy rossz túra,de a vártnál is látványosabb lett!Még az is előfordulhat,hogy joggal pályázhat akár az év legjobb túrája címre is,persze ezt év elején még felelőtlenség kijelenteni.Na,de nézzük át részletesen az eseményeket.Most is mint annyiszor Zolikával keltünk útra,aki Gergő távozása után lett a fő túratársam.Reggel negyed hét után indultunk Dunaújvárosból busszal.Fehérváron volt egy óránk az átszállásra,addig megittunk egy kávét az állomáshoz közeli Mekibe.Fehérvárcsurgóra igyekeztünk,onnan szándékoztunk indítani a túrát ahonnan a négy hónappal ezelőtti Gaja-szurdokos túrát befejeztük.A Károlyi kastély parkjából.A csurgói buszon rendkívül sokan voltak,egy csoport közel 50 fővel ment túrázni valahova.Vajon ilyen létszámnál már miért nem fogadnak külön buszt?Így aztán kissé nehézkes volt a leszállás Fehérvárcsurgón,de sikerült.Nem sokára oda is értünk a kastélyparkba.
A kastélypark
Úgy terveztük,hogy itt szétnézünk,mivel legutóbb nem igazán jutott rá idő.Innen aztán a Csurgói víztározó érintésével megyünk majd Iszkaszentgyörgyre ahol szintén megnézzük a kastélyt,valamint visszatérek a kilátóhoz és a piramishoz ahol három és fél éve jártam Gergővel...A Károlyi kastély parkja varázslatosan szép volt!Akármerre is mentünk mindenhol akadtak csodák.A tavat néztük meg és azt jártuk körbe úgy,hogy benne egy kis szigetre egy csodás hídon keltünk át.A szigeten egy kis pavilon féle adta a látnivalót.Napfényes szép idő volt,de még fagy volt így reggel kilenc után.A tó egy része is bevolt fagyva,míg a maradék részen boldogan hancuroztak a kacsák.Nem nagyon van jelző rá,milyen szép volt ez a park,míg így január közepén is.Lelkiszemeimmel elképzeltem milyen lehet az őszi finálé idején...ha nem felejtem el,eljövök majd akkor is.
Varázslat Fehérvárcsurgón
Körbejártuk a tavat,majd a parkon belül még egy hatalmas rétre jutottunk amelynek középpontjában maga a Károlyi kastély állt.Meseszép volt itt is minden.Alaposan körbe is jártuk,majd felmentünk a kisebb dombon álló kastélyhoz.Innen amelett,hogy pompásan beláttuk az egész parkot,kitünő kilátásunk nyílt észak felé a Vértesre is.Kivehető volt még maga a Csókakői vár is szabadszemmel!Az épület is szép volt,de ez volt itt a hátulja.Körbejártuk az épületet is.A kastélypark a kastélyt is körülölelte.Rendkivül látványos volt minden!Szobrok mindenfelé,míg a kastély keleti oldalán csodás terasz köszönt szembe.
A rét és a kastély
A terasz előtt
Következett a kastély déli oldala,itt volt a főbejárata is.Fantasztikusan szép volt ez is.De a park még itt is tartott.Megtaláltuk a végtelen szobrát is!Aztán persze a turult is,valamint egy elpusztult fenyőt amit nem vittek el.Várták,hogy újra életre keljen!Lőn csoda a kettétört törzsön új nyíllások voltak!Még el sem indult a túra,de máris rengeteg látnivalónk akadt.Mi sem bizonyítja ezt jobban,mint az,hogy eddig a pontig már 83 fotót csináltam!Még kigyönyörködtük magunkat aztán indulni kellett a túrára,nehogy kifussunk az időből.Várt ránk jó 12 kilométer!
Ehhez nem nagyon kell kommentár...
A végtelen szobránál
Búcsú a kastélytól.Jövök még úgy hiszem...!
Búcsút vettünk a kastélytól.Én úgy gondolom jövök még ide,ez egy nem mindennapi szépségű lelketnyugtató hely!Rögtön ráleltünk a kék4 jelzésre,ez visz majd rá a kékre,az meg majd a pirosra és azon megyünk Iszkaszentgyörgyig.A település sem volt csúnya.Múltkor a Gaja-szurdoki túra végén nem erre jöttünk,így nem láthattam milyen szép kis falu ez.Két templom köszönt szembe,majd a temetőt kettévágva vitt le a turistaút (amely itt országút is volt) a Csurgói víztározóhoz.Eddig is élénk szelünk volt,de a vízhez érve ez csak fokozodott.Ez a hely is rendkivüli szépséggel bírt!
Út amely kettészeli a temetőt
A Csurgói-víztározó
Egyre hatalmasabb lett a szél.Különösen szép kék színe volt a víztározónak,amely a szélben alaposan hullámzott és olyan fillingje volt,mintha a tengernél járnánk.Itt már az OKT-n voltunk,amely egy pontnál eljött a víztől és elindult felfelé a hegyen!Nem ment magasra,pár méterre csak.Innen remek kilátásunk volt a tározóra és a környék hegyeire.Mögöttünk,vagy inkább felettünk a fenyves suhogott a szélben,különös hangulatot adva így a túrának.Megkapóan szép hely volt ez is!Az OKT meg közben elindult lefelé,tehát csak a kilátásért hozott fel minket.Jól tette!Lefelé az út közvetlen a víz felett haladt,de annyira,hogy korláttal bíztosították.Így nem állt fenn a veszély,hogy leesünk.Ismételve magam: csodaszép volt ez is!Micsoda remek túra azt alig haladtunk még egy kilométert!
A kilátás
Fantasztikus utakon...
Haladva a csodás szakaszon valami különleges építményre lettünk figyelmesek,amely belógott a víz fölé.Odaérve az út másik oldalán pedig egy fantasztikusan szép völgy bontakozott ki.Ennyi csoda... De örömünket megzavarta az orkánig fokozodó szél,amely itt a völgy és a víztározó közötti úton fújt vagy 100km/h-val!Elképesztő szél volt,még soha nem volt ekkorában részem túrázásaim negyven éve alatt!De ez sem szelte kedvünket.Az építmény mintha egy kilátó lett volna a vízben...de fő funkciójáról lövésem sincs.Kimentünk volna még ebben az orkánban is,de levolt zárva.A másik oldalon lenn a völgyben úgy tűnt már nem fúj a szél.Lementünk oda megreggelizni.Valóban,pár méterrel az előbbi orkántól itt szinte szélcsend volt!
Milyen építmény ez?
A fantasztikus völgy
Kaja után visszakellett menni a tározóhoz az OKT annak mentén vezetett.De mivel délről már védett minket a hegy,így nem volt elvisehetetlenül nagy a szél erre.Aztán egy ponton búcsút vettünk a víztározótól és a széltől is!Beértünk egy erdőbe ahol szélcsend volt!Az erdő is csodás volt az út kitünően járható,a jelzések pedig jól felvoltak festve.Jó idő lett.Simán haladtunk,míg kb.egy kilométer múlva ráakadtunk a piros jelzésre.Innen együtt ment a piros és a kék.Az út viszont emelkedőbe kezdet fel a hegyre.A víztározó melletti hegy másik oldalán kapaszkodtunk felfelé.Ez volt amúgy a Vontató-hegy,az emelekedő pedig cseppet sem volt vészes.
Egymásra találva...
Felérve nyugodt kellemes szakasz következett.A hegyen mentünk,de a legmagasabb pont még felettünk volt,oda nem vitt fel az út.Pedig eltudtam volna képzelni itt egy kilátót,amely a tározóra és a környék hegyeire néz.Nem történt semmi különös ezen a szakaszon.hacsak az nem,hogy egy kereszteződéshez érve elköszöntünk az OKT-től.Az ment tovább nyugatnak,mi meg délnek,mostmár csak a piroson.Szép erdőkön át haladtunk kilométereket a hegyen,mert sehol sem kellett lejönni a hegyről,amely itt egy összefüggő hegylánc lehetett.Egy völgy volt az út mellett.Zolit nem érdekelte,de én oda mentem megnézni.Vörös volt,kísértetiesen hasonlított a Gánt környéki vörös bauxitos helyekre!
A fenyvesek domináltak útközben
Különféle erdőkön haladtunk keresztül,amelynek fő-fője a fenyveserdők voltak.Majd pár kilométer múlva kiértünk hétvégi kertek fölé.Itt még nem tudtuk,de ez volt a Somosma park.Innen fentről pedig csodás kilátásunk volt Fejér megyére,már amennyit a kertek látni engedtek,De aztán az út megkezdte ereszkedését és lefelé haladva több kilátópontunk is akadt!Ezekről remekül lehetett látni a Velencei-hegységet és magát Székesfehérvárt is!Még mindig nem voltunk lenn,csak lejjebb.A kertek alatt immár.Innen remekül ráláttunk a Vértesre észak felé és a Bakonyra déli irányba.Az út pedig bevezetett egy csodás fenyveserdőbe!
Fenyves erdőkön át
Lovasok jöttek szembe,majd túrázók is.Az út pár száz méter után pedig ereszkedni kezdett újra.Végül aztán leértünk Iszkaszentgyörgyre.Bár egy utcával benéztük az irányt,de aztán korrigáltuk a dolgot.Nem a falu volt a célunk hanem a Piramita-hegy,amelynek eléréshez kicsit kikellett menni egyből a településről.Az út a helységnév tábla után tért be újra az erdőbe,de ez már nem fenyves volt.Várfal szerű építmény húzodott az út mellett.Ez volt az egykori Duzzogó az egzotikus fürdő,amelyet mára már magáévá tett a természet.Talán majd egyszer részletesen kivesézzük itt a blogban ezt a Duzzogot,mert számomra érdekes téma.Az út ezt követően viszont emelkedőbe kezdett.Fel a Piramita-hegyre.A túra eddigi legdurvább emelkedője!
A Duzzogó
Na ez sem volt olyan vészes,max elvoltunk szokva tőle,de megállás nélkül felkapaszkodtam a hegyre.A Kőasztalhoz értünk.Ami szó szerint egy kőasztal volt.Mivel voltak itt más asztalok is,a hely meg nyugis és szép volt,úgy határoztunk itt meguzsonnázunk.Már délután kettő felé járt az idő,még a szeles rész utáni völgybe ettünk reggel felé.Félóra pihi után indultunk tovább.A kilátó és a piramis felé.A szívem megdobbant hiszen Gergő nyomábanos részek jöttek,olyan helyek amelyeknél Gergővel jártam utoljára...A kilátó közelebb volt mint gondoltuk.Gergővel három és fél éve a másik irányból jöttünk,ezért volt ismeretlen erről a részről minden.Kétszáz méter múlva ott volt a Piramita-kilátó!Persze,hogy nem hagytuk ki,még akkor sem,ha én már másodszor voltam itt.
A kőasztal
A kilátó és az út amelyen egykor Gergővel is mentem...
A kilátó remek építmény volt,állapota meg tökéletes!Némelyik balatoni kilátó meg is irigyelhette volna (elsősorban a Jókai és a Kisfaludy).Egy emeletes volt a kilátótér pedig igen tágas.Ám az élmény amit kilátás szempontjából adott az még a közepes szintet sem érte el.Írtam is erről akkor amikor Gergővel voltam itt.Annyiban volt most jobb a helyzet,hogy a fák kopaszak voltak,így átlehetett látni rajtuk.Elsősorban kelet felé volt valamelyest élvezető a dolog.Jól lehetett látni Székesfehérvárt.Más úgy nem nagyon akadt.Ettől függetlenül jó volt újra itt lenni és Gergő nyomában járni ismét...Ilyenkor egy kicsit olyan mintha ott lenne velem újra örök túratársam...
Jó volt újra találkozni..!
Nem sok minden mutatott...
Nem volt vége,hiszen a piramis még hátra volt!Kicsit akadozva,de oda találtunk.Itt is Gergő nyomában voltam!Mintha megállt volna az idő,a piramis ugyanúgy ahogy négy éve ott állt büszkén...és mintha Gergőt kereste volna...Ő most nem tudott velem jönni,de hogyan mondhattam volna el ezt,egy piramisnak?A piramisra most külön nem térek ki ( itt írtam már róla).Körbejártuk,tucatnyi képet csináltunk.Jó volt ide is újra eljutni.Zolika először járt itt,de láttam tetszik neki a hely és az egész túra is.Remek is volt a javából!
A Kőasztal piramis
Zoli is megérdemel egy képet a blogban
Elbúcsúztunk a nagyszerűépítménytől,megkezdtük ereszkedésünket Iszkaszentgyörgyre.Még mindig várt ránk egy látnivaló!Ám ereszkedve egy a kavicsba belesüppedt autóson kellett segítenünk.Ismét segítettünk... áldhatja a szerencséjét az ürge,hogy mi jöttünk éppen...Lefelé a Piramita oldalában a kertek között kanyargó utcákon értünk le a faluba.Hamar ráleltünk az itteni kastélyra.Ennek a parkjába is bementünk.Szép volt ez is,de a Fehérvárcsurgói színvonalát nem érte el.Persze azért itt is körül néztünk.
Az Amadé-Bajzáth-Pippanheim kastély
A mennyország kapuja?
Közben a kastély melletti erdőbe elmentünk még kiengedni a fáradt gőzt.Zoli nem vette észre,hogy a fényképezője leesett.Csak később amikor a kastélyt akartuk fotózni,döbbent rá,hogy elhagyta a gépet.Visszamentünk,szerencsére a gép ott volt a földön ahova esett.Visszatérve közelebbről is szemügyre vettük a kastélyt.Ahogy átmentünk a hátsó udvarán úgy szembesültünk vele,hogy a nyugati rész még szinte tökéletes állapotban volt,addig a keleti teljesen romos és elhanyagolt képet mutatott.Pedig egyik szárnyán általános iskola "üzemelt":Mindegy édekes volt mindenhogy.
A kastély előről...
...és hátulról
A kastéllyal bevégeztetett a küldetés.Bár még elmentünk a faluközpontba.Gondoltuk eszünk,iszunk valahol valamit ahogy azt álltalában szoktuk a túrák végén.Ám ebben a faluban nem volt semmi.Az égvilágon semmi.Az a hely ahol egykor Gergővel is beültünk már nem létezett... így mondhatni éhen és szomjan maradtunk volna...ám volt még nálunk enni és innivaló is.Ám a lemenő nap fényében kezdett hideg lenni.Jó 40 percünk volt még a buszig,így még jártunk egyet a településen amelyen semmi élet nem volt szinte.Aztán jött a busz,most nem volt tömeg.Fehérváron átszállás,45 perc várakozás,addig kávé a mekibe,majd irány haza.Este hétre voltunk itthon.Nagyon jó és szép túra volt,rendkivül sok látnivalóval,csodaszép helyek sorával és egy kicsit újra Gergő nyomában is jártam.
