Az év második túrája minden előzetes várakozásomat felülmúlta.Már a megtervezésnél is tudtam,hogy ez nem lesz egy rossz túra,de a vártnál is látványosabb lett!Még az is előfordulhat,hogy joggal pályázhat akár az év legjobb túrája címre is,persze ezt év elején még felelőtlenség kijelenteni.Na,de nézzük át részletesen az eseményeket.Most is mint annyiszor Zolikával keltünk útra,aki Gergő távozása után lett a fő túratársam.Reggel negyed hét után indultunk Dunaújvárosból busszal.Fehérváron volt egy óránk az átszállásra,addig megittunk egy kávét az állomáshoz közeli Mekibe.Fehérvárcsurgóra igyekeztünk,onnan szándékoztunk indítani a túrát ahonnan a négy hónappal ezelőtti Gaja-szurdokos túrát befejeztük.A Károlyi kastély parkjából.A csurgói buszon rendkívül sokan voltak,egy csoport közel 50 fővel ment túrázni valahova.Vajon ilyen létszámnál már miért nem fogadnak külön buszt?Így aztán kissé nehézkes volt a leszállás Fehérvárcsurgón,de sikerült.Nem sokára oda is értünk a kastélyparkba.
A kastélypark
Úgy terveztük,hogy itt szétnézünk,mivel legutóbb nem igazán jutott rá idő.Innen aztán a Csurgói víztározó érintésével megyünk majd Iszkaszentgyörgyre ahol szintén megnézzük a kastélyt,valamint visszatérek a kilátóhoz és a piramishoz ahol három és fél éve jártam Gergővel...A Károlyi kastély parkja varázslatosan szép volt!Akármerre is mentünk mindenhol akadtak csodák.A tavat néztük meg és azt jártuk körbe úgy,hogy benne egy kis szigetre egy csodás hídon keltünk át.A szigeten egy kis pavilon féle adta a látnivalót.Napfényes szép idő volt,de még fagy volt így reggel kilenc után.A tó egy része is bevolt fagyva,míg a maradék részen boldogan hancuroztak a kacsák.Nem nagyon van jelző rá,milyen szép volt ez a park,míg így január közepén is.Lelkiszemeimmel elképzeltem milyen lehet az őszi finálé idején...ha nem felejtem el,eljövök majd akkor is.
Varázslat Fehérvárcsurgón
Körbejártuk a tavat,majd a parkon belül még egy hatalmas rétre jutottunk amelynek középpontjában maga a Károlyi kastély állt.Meseszép volt itt is minden.Alaposan körbe is jártuk,majd felmentünk a kisebb dombon álló kastélyhoz.Innen amelett,hogy pompásan beláttuk az egész parkot,kitünő kilátásunk nyílt észak felé a Vértesre is.Kivehető volt még maga a Csókakői vár is szabadszemmel!Az épület is szép volt,de ez volt itt a hátulja.Körbejártuk az épületet is.A kastélypark a kastélyt is körülölelte.Rendkivül látványos volt minden!Szobrok mindenfelé,míg a kastély keleti oldalán csodás terasz köszönt szembe.
A rét és a kastély
A terasz előtt
Következett a kastély déli oldala,itt volt a főbejárata is.Fantasztikusan szép volt ez is.De a park még itt is tartott.Megtaláltuk a végtelen szobrát is!Aztán persze a turult is,valamint egy elpusztult fenyőt amit nem vittek el.Várták,hogy újra életre keljen!Lőn csoda a kettétört törzsön új nyíllások voltak!Még el sem indult a túra,de máris rengeteg látnivalónk akadt.Mi sem bizonyítja ezt jobban,mint az,hogy eddig a pontig már 83 fotót csináltam!Még kigyönyörködtük magunkat aztán indulni kellett a túrára,nehogy kifussunk az időből.Várt ránk jó 12 kilométer!
Ehhez nem nagyon kell kommentár...
A végtelen szobránál
Búcsú a kastélytól.Jövök még úgy hiszem...!
Búcsút vettünk a kastélytól.Én úgy gondolom jövök még ide,ez egy nem mindennapi szépségű lelketnyugtató hely!Rögtön ráleltünk a kék4 jelzésre,ez visz majd rá a kékre,az meg majd a pirosra és azon megyünk Iszkaszentgyörgyig.A település sem volt csúnya.Múltkor a Gaja-szurdoki túra végén nem erre jöttünk,így nem láthattam milyen szép kis falu ez.Két templom köszönt szembe,majd a temetőt kettévágva vitt le a turistaút (amely itt országút is volt) a Csurgói víztározóhoz.Eddig is élénk szelünk volt,de a vízhez érve ez csak fokozodott.Ez a hely is rendkivüli szépséggel bírt!
Út amely kettészeli a temetőt
A Csurgói-víztározó
Egyre hatalmasabb lett a szél.Különösen szép kék színe volt a víztározónak,amely a szélben alaposan hullámzott és olyan fillingje volt,mintha a tengernél járnánk.Itt már az OKT-n voltunk,amely egy pontnál eljött a víztől és elindult felfelé a hegyen!Nem ment magasra,pár méterre csak.Innen remek kilátásunk volt a tározóra és a környék hegyeire.Mögöttünk,vagy inkább felettünk a fenyves suhogott a szélben,különös hangulatot adva így a túrának.Megkapóan szép hely volt ez is!Az OKT meg közben elindult lefelé,tehát csak a kilátásért hozott fel minket.Jól tette!Lefelé az út közvetlen a víz felett haladt,de annyira,hogy korláttal bíztosították.Így nem állt fenn a veszély,hogy leesünk.Ismételve magam: csodaszép volt ez is!Micsoda remek túra azt alig haladtunk még egy kilométert!
A kilátás
Fantasztikus utakon...
Haladva a csodás szakaszon valami különleges építményre lettünk figyelmesek,amely belógott a víz fölé.Odaérve az út másik oldalán pedig egy fantasztikusan szép völgy bontakozott ki.Ennyi csoda... De örömünket megzavarta az orkánig fokozodó szél,amely itt a völgy és a víztározó közötti úton fújt vagy 100km/h-val!Elképesztő szél volt,még soha nem volt ekkorában részem túrázásaim negyven éve alatt!De ez sem szelte kedvünket.Az építmény mintha egy kilátó lett volna a vízben...de fő funkciójáról lövésem sincs.Kimentünk volna még ebben az orkánban is,de levolt zárva.A másik oldalon lenn a völgyben úgy tűnt már nem fúj a szél.Lementünk oda megreggelizni.Valóban,pár méterrel az előbbi orkántól itt szinte szélcsend volt!
Milyen építmény ez?
A fantasztikus völgy
Kaja után visszakellett menni a tározóhoz az OKT annak mentén vezetett.De mivel délről már védett minket a hegy,így nem volt elvisehetetlenül nagy a szél erre.Aztán egy ponton búcsút vettünk a víztározótól és a széltől is!Beértünk egy erdőbe ahol szélcsend volt!Az erdő is csodás volt az út kitünően járható,a jelzések pedig jól felvoltak festve.Jó idő lett.Simán haladtunk,míg kb.egy kilométer múlva ráakadtunk a piros jelzésre.Innen együtt ment a piros és a kék.Az út viszont emelkedőbe kezdet fel a hegyre.A víztározó melletti hegy másik oldalán kapaszkodtunk felfelé.Ez volt amúgy a Vontató-hegy,az emelekedő pedig cseppet sem volt vészes.
Egymásra találva...
Felérve nyugodt kellemes szakasz következett.A hegyen mentünk,de a legmagasabb pont még felettünk volt,oda nem vitt fel az út.Pedig eltudtam volna képzelni itt egy kilátót,amely a tározóra és a környék hegyeire néz.Nem történt semmi különös ezen a szakaszon.hacsak az nem,hogy egy kereszteződéshez érve elköszöntünk az OKT-től.Az ment tovább nyugatnak,mi meg délnek,mostmár csak a piroson.Szép erdőkön át haladtunk kilométereket a hegyen,mert sehol sem kellett lejönni a hegyről,amely itt egy összefüggő hegylánc lehetett.Egy völgy volt az út mellett.Zolit nem érdekelte,de én oda mentem megnézni.Vörös volt,kísértetiesen hasonlított a Gánt környéki vörös bauxitos helyekre!
A fenyvesek domináltak útközben
Különféle erdőkön haladtunk keresztül,amelynek fő-fője a fenyveserdők voltak.Majd pár kilométer múlva kiértünk hétvégi kertek fölé.Itt még nem tudtuk,de ez volt a Somosma park.Innen fentről pedig csodás kilátásunk volt Fejér megyére,már amennyit a kertek látni engedtek,De aztán az út megkezdte ereszkedését és lefelé haladva több kilátópontunk is akadt!Ezekről remekül lehetett látni a Velencei-hegységet és magát Székesfehérvárt is!Még mindig nem voltunk lenn,csak lejjebb.A kertek alatt immár.Innen remekül ráláttunk a Vértesre észak felé és a Bakonyra déli irányba.Az út pedig bevezetett egy csodás fenyveserdőbe!
Fenyves erdőkön át
Lovasok jöttek szembe,majd túrázók is.Az út pár száz méter után pedig ereszkedni kezdett újra.Végül aztán leértünk Iszkaszentgyörgyre.Bár egy utcával benéztük az irányt,de aztán korrigáltuk a dolgot.Nem a falu volt a célunk hanem a Piramita-hegy,amelynek eléréshez kicsit kikellett menni egyből a településről.Az út a helységnév tábla után tért be újra az erdőbe,de ez már nem fenyves volt.Várfal szerű építmény húzodott az út mellett.Ez volt az egykori Duzzogó az egzotikus fürdő,amelyet mára már magáévá tett a természet.Talán majd egyszer részletesen kivesézzük itt a blogban ezt a Duzzogot,mert számomra érdekes téma.Az út ezt követően viszont emelkedőbe kezdett.Fel a Piramita-hegyre.A túra eddigi legdurvább emelkedője!
A Duzzogó
Na ez sem volt olyan vészes,max elvoltunk szokva tőle,de megállás nélkül felkapaszkodtam a hegyre.A Kőasztalhoz értünk.Ami szó szerint egy kőasztal volt.Mivel voltak itt más asztalok is,a hely meg nyugis és szép volt,úgy határoztunk itt meguzsonnázunk.Már délután kettő felé járt az idő,még a szeles rész utáni völgybe ettünk reggel felé.Félóra pihi után indultunk tovább.A kilátó és a piramis felé.A szívem megdobbant hiszen Gergő nyomábanos részek jöttek,olyan helyek amelyeknél Gergővel jártam utoljára...A kilátó közelebb volt mint gondoltuk.Gergővel három és fél éve a másik irányból jöttünk,ezért volt ismeretlen erről a részről minden.Kétszáz méter múlva ott volt a Piramita-kilátó!Persze,hogy nem hagytuk ki,még akkor sem,ha én már másodszor voltam itt.
A kőasztal
A kilátó és az út amelyen egykor Gergővel is mentem...
A kilátó remek építmény volt,állapota meg tökéletes!Némelyik balatoni kilátó meg is irigyelhette volna (elsősorban a Jókai és a Kisfaludy).Egy emeletes volt a kilátótér pedig igen tágas.Ám az élmény amit kilátás szempontjából adott az még a közepes szintet sem érte el.Írtam is erről akkor amikor Gergővel voltam itt.Annyiban volt most jobb a helyzet,hogy a fák kopaszak voltak,így átlehetett látni rajtuk.Elsősorban kelet felé volt valamelyest élvezető a dolog.Jól lehetett látni Székesfehérvárt.Más úgy nem nagyon akadt.Ettől függetlenül jó volt újra itt lenni és Gergő nyomában járni ismét...Ilyenkor egy kicsit olyan mintha ott lenne velem újra örök túratársam...
Jó volt újra találkozni..!
Nem sok minden mutatott...
Nem volt vége,hiszen a piramis még hátra volt!Kicsit akadozva,de oda találtunk.Itt is Gergő nyomában voltam!Mintha megállt volna az idő,a piramis ugyanúgy ahogy négy éve ott állt büszkén...és mintha Gergőt kereste volna...Ő most nem tudott velem jönni,de hogyan mondhattam volna el ezt,egy piramisnak?A piramisra most külön nem térek ki ( itt írtam már róla).Körbejártuk,tucatnyi képet csináltunk.Jó volt ide is újra eljutni.Zolika először járt itt,de láttam tetszik neki a hely és az egész túra is.Remek is volt a javából!
A Kőasztal piramis
Zoli is megérdemel egy képet a blogban
Elbúcsúztunk a nagyszerűépítménytől,megkezdtük ereszkedésünket Iszkaszentgyörgyre.Még mindig várt ránk egy látnivaló!Ám ereszkedve egy a kavicsba belesüppedt autóson kellett segítenünk.Ismét segítettünk... áldhatja a szerencséjét az ürge,hogy mi jöttünk éppen...Lefelé a Piramita oldalában a kertek között kanyargó utcákon értünk le a faluba.Hamar ráleltünk az itteni kastélyra.Ennek a parkjába is bementünk.Szép volt ez is,de a Fehérvárcsurgói színvonalát nem érte el.Persze azért itt is körül néztünk.
Az Amadé-Bajzáth-Pippanheim kastély
A mennyország kapuja?
Közben a kastély melletti erdőbe elmentünk még kiengedni a fáradt gőzt.Zoli nem vette észre,hogy a fényképezője leesett.Csak később amikor a kastélyt akartuk fotózni,döbbent rá,hogy elhagyta a gépet.Visszamentünk,szerencsére a gép ott volt a földön ahova esett.Visszatérve közelebbről is szemügyre vettük a kastélyt.Ahogy átmentünk a hátsó udvarán úgy szembesültünk vele,hogy a nyugati rész még szinte tökéletes állapotban volt,addig a keleti teljesen romos és elhanyagolt képet mutatott.Pedig egyik szárnyán általános iskola "üzemelt":Mindegy édekes volt mindenhogy.
A kastély előről...
...és hátulról
A kastéllyal bevégeztetett a küldetés.Bár még elmentünk a faluközpontba.Gondoltuk eszünk,iszunk valahol valamit ahogy azt álltalában szoktuk a túrák végén.Ám ebben a faluban nem volt semmi.Az égvilágon semmi.Az a hely ahol egykor Gergővel is beültünk már nem létezett... így mondhatni éhen és szomjan maradtunk volna...ám volt még nálunk enni és innivaló is.Ám a lemenő nap fényében kezdett hideg lenni.Jó 40 percünk volt még a buszig,így még jártunk egyet a településen amelyen semmi élet nem volt szinte.Aztán jött a busz,most nem volt tömeg.Fehérváron átszállás,45 perc várakozás,addig kávé a mekibe,majd irány haza.Este hétre voltunk itthon.Nagyon jó és szép túra volt,rendkivül sok látnivalóval,csodaszép helyek sorával és egy kicsit újra Gergő nyomában is jártam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése