Az év második túrája minden előzetes várakozásomat felülmúlta.Már a megtervezésnél is tudtam,hogy ez nem lesz egy rossz túra,de a vártnál is látványosabb lett!Még az is előfordulhat,hogy joggal pályázhat akár az év legjobb túrája címre is,persze ezt év elején még felelőtlenség kijelenteni.Na,de nézzük át részletesen az eseményeket.Most is mint annyiszor Zolikával keltünk útra,aki Gergő távozása után lett a fő túratársam.Reggel negyed hét után indultunk Dunaújvárosból busszal.Fehérváron volt egy óránk az átszállásra,addig megittunk egy kávét az állomáshoz közeli Mekibe.Fehérvárcsurgóra igyekeztünk,onnan szándékoztunk indítani a túrát ahonnan a négy hónappal ezelőtti Gaja-szurdokos túrát befejeztük.A Károlyi kastély parkjából.A csurgói buszon rendkívül sokan voltak,egy csoport közel 50 fővel ment túrázni valahova.Vajon ilyen létszámnál már miért nem fogadnak külön buszt?Így aztán kissé nehézkes volt a leszállás Fehérvárcsurgón,de sikerült.Nem sokára oda is értünk a kastélyparkba.
A kastélypark
Úgy terveztük,hogy itt szétnézünk,mivel legutóbb nem igazán jutott rá idő.Innen aztán a Csurgói víztározó érintésével megyünk majd Iszkaszentgyörgyre ahol szintén megnézzük a kastélyt,valamint visszatérek a kilátóhoz és a piramishoz ahol három és fél éve jártam Gergővel...A Károlyi kastély parkja varázslatosan szép volt!Akármerre is mentünk mindenhol akadtak csodák.A tavat néztük meg és azt jártuk körbe úgy,hogy benne egy kis szigetre egy csodás hídon keltünk át.A szigeten egy kis pavilon féle adta a látnivalót.Napfényes szép idő volt,de még fagy volt így reggel kilenc után.A tó egy része is bevolt fagyva,míg a maradék részen boldogan hancuroztak a kacsák.Nem nagyon van jelző rá,milyen szép volt ez a park,míg így január közepén is.Lelkiszemeimmel elképzeltem milyen lehet az őszi finálé idején...ha nem felejtem el,eljövök majd akkor is.
Varázslat Fehérvárcsurgón
Körbejártuk a tavat,majd a parkon belül még egy hatalmas rétre jutottunk amelynek középpontjában maga a Károlyi kastély állt.Meseszép volt itt is minden.Alaposan körbe is jártuk,majd felmentünk a kisebb dombon álló kastélyhoz.Innen amelett,hogy pompásan beláttuk az egész parkot,kitünő kilátásunk nyílt észak felé a Vértesre is.Kivehető volt még maga a Csókakői vár is szabadszemmel!Az épület is szép volt,de ez volt itt a hátulja.Körbejártuk az épületet is.A kastélypark a kastélyt is körülölelte.Rendkivül látványos volt minden!Szobrok mindenfelé,míg a kastély keleti oldalán csodás terasz köszönt szembe.
A rét és a kastély
A terasz előtt
Következett a kastély déli oldala,itt volt a főbejárata is.Fantasztikusan szép volt ez is.De a park még itt is tartott.Megtaláltuk a végtelen szobrát is!Aztán persze a turult is,valamint egy elpusztult fenyőt amit nem vittek el.Várták,hogy újra életre keljen!Lőn csoda a kettétört törzsön új nyíllások voltak!Még el sem indult a túra,de máris rengeteg látnivalónk akadt.Mi sem bizonyítja ezt jobban,mint az,hogy eddig a pontig már 83 fotót csináltam!Még kigyönyörködtük magunkat aztán indulni kellett a túrára,nehogy kifussunk az időből.Várt ránk jó 12 kilométer!
Ehhez nem nagyon kell kommentár...
A végtelen szobránál
Búcsú a kastélytól.Jövök még úgy hiszem...!
Búcsút vettünk a kastélytól.Én úgy gondolom jövök még ide,ez egy nem mindennapi szépségű lelketnyugtató hely!Rögtön ráleltünk a kék4 jelzésre,ez visz majd rá a kékre,az meg majd a pirosra és azon megyünk Iszkaszentgyörgyig.A település sem volt csúnya.Múltkor a Gaja-szurdoki túra végén nem erre jöttünk,így nem láthattam milyen szép kis falu ez.Két templom köszönt szembe,majd a temetőt kettévágva vitt le a turistaút (amely itt országút is volt) a Csurgói víztározóhoz.Eddig is élénk szelünk volt,de a vízhez érve ez csak fokozodott.Ez a hely is rendkivüli szépséggel bírt!
Út amely kettészeli a temetőt
A Csurgói-víztározó
Egyre hatalmasabb lett a szél.Különösen szép kék színe volt a víztározónak,amely a szélben alaposan hullámzott és olyan fillingje volt,mintha a tengernél járnánk.Itt már az OKT-n voltunk,amely egy pontnál eljött a víztől és elindult felfelé a hegyen!Nem ment magasra,pár méterre csak.Innen remek kilátásunk volt a tározóra és a környék hegyeire.Mögöttünk,vagy inkább felettünk a fenyves suhogott a szélben,különös hangulatot adva így a túrának.Megkapóan szép hely volt ez is!Az OKT meg közben elindult lefelé,tehát csak a kilátásért hozott fel minket.Jól tette!Lefelé az út közvetlen a víz felett haladt,de annyira,hogy korláttal bíztosították.Így nem állt fenn a veszély,hogy leesünk.Ismételve magam: csodaszép volt ez is!Micsoda remek túra azt alig haladtunk még egy kilométert!
A kilátás
Fantasztikus utakon...
Haladva a csodás szakaszon valami különleges építményre lettünk figyelmesek,amely belógott a víz fölé.Odaérve az út másik oldalán pedig egy fantasztikusan szép völgy bontakozott ki.Ennyi csoda... De örömünket megzavarta az orkánig fokozodó szél,amely itt a völgy és a víztározó közötti úton fújt vagy 100km/h-val!Elképesztő szél volt,még soha nem volt ekkorában részem túrázásaim negyven éve alatt!De ez sem szelte kedvünket.Az építmény mintha egy kilátó lett volna a vízben...de fő funkciójáról lövésem sincs.Kimentünk volna még ebben az orkánban is,de levolt zárva.A másik oldalon lenn a völgyben úgy tűnt már nem fúj a szél.Lementünk oda megreggelizni.Valóban,pár méterrel az előbbi orkántól itt szinte szélcsend volt!
Milyen építmény ez?
A fantasztikus völgy
Kaja után visszakellett menni a tározóhoz az OKT annak mentén vezetett.De mivel délről már védett minket a hegy,így nem volt elvisehetetlenül nagy a szél erre.Aztán egy ponton búcsút vettünk a víztározótól és a széltől is!Beértünk egy erdőbe ahol szélcsend volt!Az erdő is csodás volt az út kitünően járható,a jelzések pedig jól felvoltak festve.Jó idő lett.Simán haladtunk,míg kb.egy kilométer múlva ráakadtunk a piros jelzésre.Innen együtt ment a piros és a kék.Az út viszont emelkedőbe kezdet fel a hegyre.A víztározó melletti hegy másik oldalán kapaszkodtunk felfelé.Ez volt amúgy a Vontató-hegy,az emelekedő pedig cseppet sem volt vészes.
Egymásra találva...
Felérve nyugodt kellemes szakasz következett.A hegyen mentünk,de a legmagasabb pont még felettünk volt,oda nem vitt fel az út.Pedig eltudtam volna képzelni itt egy kilátót,amely a tározóra és a környék hegyeire néz.Nem történt semmi különös ezen a szakaszon.hacsak az nem,hogy egy kereszteződéshez érve elköszöntünk az OKT-től.Az ment tovább nyugatnak,mi meg délnek,mostmár csak a piroson.Szép erdőkön át haladtunk kilométereket a hegyen,mert sehol sem kellett lejönni a hegyről,amely itt egy összefüggő hegylánc lehetett.Egy völgy volt az út mellett.Zolit nem érdekelte,de én oda mentem megnézni.Vörös volt,kísértetiesen hasonlított a Gánt környéki vörös bauxitos helyekre!
A fenyvesek domináltak útközben
Különféle erdőkön haladtunk keresztül,amelynek fő-fője a fenyveserdők voltak.Majd pár kilométer múlva kiértünk hétvégi kertek fölé.Itt még nem tudtuk,de ez volt a Somosma park.Innen fentről pedig csodás kilátásunk volt Fejér megyére,már amennyit a kertek látni engedtek,De aztán az út megkezdte ereszkedését és lefelé haladva több kilátópontunk is akadt!Ezekről remekül lehetett látni a Velencei-hegységet és magát Székesfehérvárt is!Még mindig nem voltunk lenn,csak lejjebb.A kertek alatt immár.Innen remekül ráláttunk a Vértesre észak felé és a Bakonyra déli irányba.Az út pedig bevezetett egy csodás fenyveserdőbe!
Fenyves erdőkön át
Lovasok jöttek szembe,majd túrázók is.Az út pár száz méter után pedig ereszkedni kezdett újra.Végül aztán leértünk Iszkaszentgyörgyre.Bár egy utcával benéztük az irányt,de aztán korrigáltuk a dolgot.Nem a falu volt a célunk hanem a Piramita-hegy,amelynek eléréshez kicsit kikellett menni egyből a településről.Az út a helységnév tábla után tért be újra az erdőbe,de ez már nem fenyves volt.Várfal szerű építmény húzodott az út mellett.Ez volt az egykori Duzzogó az egzotikus fürdő,amelyet mára már magáévá tett a természet.Talán majd egyszer részletesen kivesézzük itt a blogban ezt a Duzzogot,mert számomra érdekes téma.Az út ezt követően viszont emelkedőbe kezdett.Fel a Piramita-hegyre.A túra eddigi legdurvább emelkedője!
A Duzzogó
Na ez sem volt olyan vészes,max elvoltunk szokva tőle,de megállás nélkül felkapaszkodtam a hegyre.A Kőasztalhoz értünk.Ami szó szerint egy kőasztal volt.Mivel voltak itt más asztalok is,a hely meg nyugis és szép volt,úgy határoztunk itt meguzsonnázunk.Már délután kettő felé járt az idő,még a szeles rész utáni völgybe ettünk reggel felé.Félóra pihi után indultunk tovább.A kilátó és a piramis felé.A szívem megdobbant hiszen Gergő nyomábanos részek jöttek,olyan helyek amelyeknél Gergővel jártam utoljára...A kilátó közelebb volt mint gondoltuk.Gergővel három és fél éve a másik irányból jöttünk,ezért volt ismeretlen erről a részről minden.Kétszáz méter múlva ott volt a Piramita-kilátó!Persze,hogy nem hagytuk ki,még akkor sem,ha én már másodszor voltam itt.
A kőasztal
A kilátó és az út amelyen egykor Gergővel is mentem...
A kilátó remek építmény volt,állapota meg tökéletes!Némelyik balatoni kilátó meg is irigyelhette volna (elsősorban a Jókai és a Kisfaludy).Egy emeletes volt a kilátótér pedig igen tágas.Ám az élmény amit kilátás szempontjából adott az még a közepes szintet sem érte el.Írtam is erről akkor amikor Gergővel voltam itt.Annyiban volt most jobb a helyzet,hogy a fák kopaszak voltak,így átlehetett látni rajtuk.Elsősorban kelet felé volt valamelyest élvezető a dolog.Jól lehetett látni Székesfehérvárt.Más úgy nem nagyon akadt.Ettől függetlenül jó volt újra itt lenni és Gergő nyomában járni ismét...Ilyenkor egy kicsit olyan mintha ott lenne velem újra örök túratársam...
Jó volt újra találkozni..!
Nem sok minden mutatott...
Nem volt vége,hiszen a piramis még hátra volt!Kicsit akadozva,de oda találtunk.Itt is Gergő nyomában voltam!Mintha megállt volna az idő,a piramis ugyanúgy ahogy négy éve ott állt büszkén...és mintha Gergőt kereste volna...Ő most nem tudott velem jönni,de hogyan mondhattam volna el ezt,egy piramisnak?A piramisra most külön nem térek ki ( itt írtam már róla).Körbejártuk,tucatnyi képet csináltunk.Jó volt ide is újra eljutni.Zolika először járt itt,de láttam tetszik neki a hely és az egész túra is.Remek is volt a javából!
A Kőasztal piramis
Zoli is megérdemel egy képet a blogban
Elbúcsúztunk a nagyszerűépítménytől,megkezdtük ereszkedésünket Iszkaszentgyörgyre.Még mindig várt ránk egy látnivaló!Ám ereszkedve egy a kavicsba belesüppedt autóson kellett segítenünk.Ismét segítettünk... áldhatja a szerencséjét az ürge,hogy mi jöttünk éppen...Lefelé a Piramita oldalában a kertek között kanyargó utcákon értünk le a faluba.Hamar ráleltünk az itteni kastélyra.Ennek a parkjába is bementünk.Szép volt ez is,de a Fehérvárcsurgói színvonalát nem érte el.Persze azért itt is körül néztünk.
Az Amadé-Bajzáth-Pippanheim kastély
A mennyország kapuja?
Közben a kastély melletti erdőbe elmentünk még kiengedni a fáradt gőzt.Zoli nem vette észre,hogy a fényképezője leesett.Csak később amikor a kastélyt akartuk fotózni,döbbent rá,hogy elhagyta a gépet.Visszamentünk,szerencsére a gép ott volt a földön ahova esett.Visszatérve közelebbről is szemügyre vettük a kastélyt.Ahogy átmentünk a hátsó udvarán úgy szembesültünk vele,hogy a nyugati rész még szinte tökéletes állapotban volt,addig a keleti teljesen romos és elhanyagolt képet mutatott.Pedig egyik szárnyán általános iskola "üzemelt":Mindegy édekes volt mindenhogy.
A kastély előről...
...és hátulról
A kastéllyal bevégeztetett a küldetés.Bár még elmentünk a faluközpontba.Gondoltuk eszünk,iszunk valahol valamit ahogy azt álltalában szoktuk a túrák végén.Ám ebben a faluban nem volt semmi.Az égvilágon semmi.Az a hely ahol egykor Gergővel is beültünk már nem létezett... így mondhatni éhen és szomjan maradtunk volna...ám volt még nálunk enni és innivaló is.Ám a lemenő nap fényében kezdett hideg lenni.Jó 40 percünk volt még a buszig,így még jártunk egyet a településen amelyen semmi élet nem volt szinte.Aztán jött a busz,most nem volt tömeg.Fehérváron átszállás,45 perc várakozás,addig kávé a mekibe,majd irány haza.Este hétre voltunk itthon.Nagyon jó és szép túra volt,rendkivül sok látnivalóval,csodaszép helyek sorával és egy kicsit újra Gergő nyomában is jártam.
Ismét egy olyan túrára készültünk,amelynek gondolata már érlelődik egy ideje.Azon gondolkodom,hogy Gergővel is terveztük-e ezt.Erre így most választ adni nem tudok,annyira emlékszem,hogy Bodajk neve többször is felmerült a terveink között.Gergővel aztán ide nem jutottunk már el sajnos.Jómagam jártam erre,nagyon régen.Jó 36 éve,hogy Bodajkon voltam építőtáborban és akkor kicsit körülnéztünk a környéken.Minden valószínűség szerint kellett járnunk a Gaja-völgyben is,de az emlékeim erről minimálisak.Ehhez a 36 évvel ezelőtti dologhoz fűződik amúgy egy korábbi bejegyzésem: ide kattíntva nézhető meg.Na tehát szeptember közepén egy szombat reggelen indultunk neki az útnak.Túrára jelezte jövetelét egy munkatársunk/barátunk aki szintén Zolika.Már egy ideje szemezett a túráinkkal,most vett erőt magán,hogy eljön.Hozta barátnőjét Hédit is,aki szintén a munkatársunk.Örömmel fogadtuk jöttüket,hiszen kedveljük őket.Ezt a Zolikát a blogban ezentúl Bányásznak fogom hívni a vezetékneve után,azért,hogy ne keverjük össze az eredeti Zolikával.Szóval Bányász és barátnője is velünk tartott.Hosszú idő után végre egy olyan túra jött amit már nem kánikulában kellett végigszenvedni.Busszal mentünk Bodajkra ahová negyed 10-kor érkeztünk meg.
Bodajk első látásra
Nem kellett kimennünk a megyéből,hiszen a Bakony legkeletibb része átnyúlik Fejér megyébe.Elsőnek a városháza és a templom szolgált látnivalóul a kicsiny városkában.Ám előzőleg áttanulmányozva a turistatérképet,tudtam a városháza mögött van egy kis tó,gondoltam azt lemegyünk megnézni.Odáig séta közben egy kirakodó vásárra bukkantunk.Bányász és barátnője el is kezdtek nézelődni.Mi Zolikával lementünk a kis tóhoz amiről első látásra megmondtuk,hogy mesterséges tó.Inkább hasonlított medencére mint tóra,de végül is nem volt csúnya.Elkezdtük körbe járni,közben Bányászék is megérkeztek.Zolika pedig elővette a papírhajóját,távol élő barátainknak Elizának és Timinek leróni a tartozását,hiszen megígérte nekik,hogy csinál majd olyan papírhajót ami többet tud menni 43 centinél.Nos erőlködését félsiker koronázta.Az első hajó ment métereken át is,ám erősen megdőlve.A második nem akart elindulni a vízen...mikor eljöttünk akkor indult meg,de az is megdőlve.Szóval ezzel aligha lesznek elégedettek Timiék...
Bodajk tava
Még megnéztük az itteni lepusztult vízimalmot és láttuk,hogy a tó mellett valami búcsú készülődik.Ám mi mentünk és rögtön rá is álltunk az OKT-ra,azaz a kéktúrára.Lényegébe a kék jelzés végigvezet a túránkon amelyről annyit,hogy terveink szerint megmásszuk a Bodajk melletti hegyet,azon megnézzük az érdekességeket.Utána ereszkedünk le a túloldalon valahol és megyünk végig a Gaja-szurdokon,végül érintjük a Csurgói-víztározót és Fehérvárcsurgón fejezzük be a túrát,ahol reményeink szerint megkajálunk valahol.Lényegében a kékről nagyon le sem kell jönni,de majd letérünk egy-egy érdekesség kedvéért itt-ott.Lassan bandukoltunk ki Bodajkról,kezdett egyre jobb hangulat kerekedni.A falu végénél aztán váratlan dologra bukkantam: egy sífelvonóra!
Bányász és Hédi először a blogomban itt éppen a sífelvonónál
Természetesen már nem münködött... sőt igen lepusztulóban volt.Egykor itt egy virágzó sípálya volt,amelyet mára már szinte teljesen magáévá tett a természet.Miért nem lehet az ilyen dolgokra vigyázni?Miért nem lehet megbecsülni?Örök talány...A sípályán vezetett fel az OKT,szőrnyű volt látni az egykori sípálya állapotát...viszont megfordulva pazar kilátás fogadott!Szemben a Vértes vonulata látszodott,nagyon is jól ismert helyek köszöntek szembe.A Csóka-hegy aminek csúcsa maga Fejér megye legmagasabb pontja adta a fő látnivalót.Gergővel mentünk végig a gerincén három és féléve...Kilehetett venni aztán a Csókakői-várat is a távolban,oda is szép emlékek fűznek.Valamint feltűnt a Csákberény-Csókakői gerinc is,amelyen Tizedes barátommal és Zolikával mentünk végig tavaly karácsony táján.Mindig jó újra látni a szívemnek kedves helyeket...Na,de kapaszkodtunk felfelé a bodajki hegyen.
Szemben Fejér megye legmagasabb pontja
Felérve kis kapu fogadott már az erdőben,de olyan kis kapu,amelyen egy kis létraszerű lépcsőkön lehetett átmenni.Rajta a felírat a Gaja-völgyi tájcentrum.Jó emlékeztem valami ilyesmikre 36 évvel ezelőttről,de emlékeimbe azért ezek a létrák magasabbak voltak,így most könnyű szerrel mentünk át rajta.Csodás bakonyi erdő fogadott,kiválóan járható turistautakkal és a jelzések felfestése is átlagon felüli volt!Itt következett az a pont ahol letértünk a kékről és a kék+ jelzésen mentünk tovább,majd nem soká pedig a kék3-on.Így jutottunk el a kilátóhoz,ami a sípálya felső végétől hát olyan...700 méterre lehetett.
Pihi a kiskapunál
Csodás bakonyi erdőben
A kilátóhoz érve is pazar volt az erdő és a táj.A kilátó maga pedig egy rendkivül egyszerű építmény volt,ám ez adta nagyszerűségét.Egy acélból készült lábrácsokkal ellátott kétszintes tető nélkül kilátó volt.Azt kell mondjam kurvajó volt!Kilátásunk csak dél felé volt,de ez jelen esetben bőven elég volt.Szemben feltűnt egy másik hegy,a távolban balra a Csurgói víztározó mutatta magát,jobbra pedig a közeli Balinka település.Ám a lényeg alattunk volt! Alattunk ugyanis végighúzodott maga a Gaja-szurdok!Fentről néztünk le a csodás völgyre,persze a fák betakartak így csak a völgy vonala látszodott.Mégis földöntúlian szép volt minden!Kellemes cúg volt a kilátóba,hál isten kánikulának más nyoma sem volt.Persze feljöttünk mind a négyen.Remek volt a hangulat,nagyon vidámak voltunk,kezdett a túra ahhoz a három évvel ezelőtti legvidámabb túrához hasonlítani ami a későbbiek folyamán Gergő emléktúrájává érett.
A Károlyi-kilátó
Ökörködés a kilátón
Jó negyedórát elvoltunk a kilátón,de sorra jöttek túrázók így helyet adtunk nekik.Mi meg a kilátó feletti pihenőnél kajáltunk kicsit.Majd indultunk tovább a gerincen.Visszatértünk az OKT-ra,majd több helyről is csodás kilátásunk volt a szurdokra.Pazar útvonal volt,kifogástalan felfestésekkel.Jöttek-mentek a túrázók,de ez sehol sem volt most zavaró,sőt!Szinte mindenki köszönt,mi is köszöntünk.Volt aki további jó túrát kívánt egy csoporttal váltottunk pár szót.Szóval remek volt tényleg minden,a hangulatunk pedig továbbra is csúcsformát futott.Lassan aztán megkezdtük az ereszkedést le a völgybe.Kicsit nehéz volt mert eléggé köves út vitt le és közben az eső is eleredt.
A hangulat csúcsformában
Nem mindenki választja az egyszerűbb megoldást
Leérve el is állt az eső.A völgy bejáratánál egy szép kulcsosház féle fogadott.Azaz szép lehetett volna,de megállapítható volt,hogy ez itt egy elhagyatott,elhanyagolt ház.Ismét csak azt tudom kérdezni,ilyen értékeket miért engedünk így lepusztulni?Hihetetlen..Na,de beértünk a völgybe amely már az első méterek is csodás volt.Az út a jelzések...ugyanúgy mint a gerincen kifogástalanok voltak!A patak mintha nem folyt volna,de Bányásszal megállapítottuk,hogy igen mégis folyik ha nem is látszik úgy.A völgy a szurdok lenyügőzően szép volt.A eső hol elállt,hol eleredt,de a völgybe betakaró fák védtek tőle.Sziklafalas hegyoldalak kísértek és itt is sok ember túrázott.Hédinek eszébe jutott,hogy itt van valahol a Sóbri Jóska barlang,keressük meg!Jó keressük!
Barlangkeresés a hegy oldalában
Végül is sikerrel jártunk..
Szólnom kell Hédiről is pár szót.Ő valószínűleg egy születési rendellenességnek köszönhetően bal kezére részben béna.Ilyen hogy is mondjam,"kacskakezű",ő nálunk a takarítónő és még így is remekül végzi a munkáját.Itt a túrán is letette névjegyét,hiszen a "kis" testi hibája ellenére is felment,felmászott mindenhova,remekül bírta a túrát és végig élvezte is azt.Minden elismerésem,de tényleg!A barlangot nem nagyon sikerült megtalálni,pedig Hédi aztán tényleg felment a hegyoldalkra a szurdok fölé.Végül is aztán talált egy kisebb barlangot,de nem tudjuk most sem,hogy azt-e amit kerestünk,hiszen erről tábla nem volt kint sehol.Mindegy nem is ez a lényeg,hanem az,hogy ügyes volt!
Szépséges Gaja-völgy
Tovább bandukoltunk a gyönyörű völgyben,míg el nem értünk egy a patakon átívelő hídhoz.Itt újra letértünk,újra a kék+ jelzésre.Ez vitt magához a tájcentrumhoz ami innen 3-400 méterre lehetett.A vízben félig egy fa volt kidőlve,illetve az ami megmaradt belőle.Ez egy jelentős fa volt az Ádám-Éva fa.Most többet nem mondok róla,majd részletesen egy közeljövőbeli bejegyzésben foglalkozom vele,hiszen érdekes a története... Átmentünk a hídon ahonnan szép rálátásunk volt a patakra,majd hamarosan elértük tájcentrumot.
Híd a patak felett
Az Ádám-Éva fa?
A tájcentrum egy hatalmas rét volt,padokkal esőbeülőkkel,beállókkal és büfével!Itt viszont kicsit már zavaró volt a tömeg,nem is a mennyisége,hanem a viselkedése.Hiszen távolban iszonyatos ökörködés hangjai hallasztottak... Természetesen wc is volt,viszont nem értettem a használati díjáért kért 200 forintot.Úgy gondolom ha már fogyasztunk a büfébe akkor azoknak ingyenessé kéne tenni ahogyan az sok helyen szokás...Kicsit megpihentünk itt és ittunk egy kávét is.Majd mentünk vissza a kékre,amely lassan kezdett kivezetni a csodás szurdokból.
A Tájcentrumnál
Kávészünet
Az út a kivezető szakaszon kezdett sunyin emelkedni.Addig-addig emelkedett míg egyszer csak 220 méter magasan voltunk.Az út erre is jól járható volt.Viszont erre az emberek már eltűntek.Nem hiába,ez már nem a szurdok volt,nem annyira népszerű turistaútvonal.Mi azért élveztük,láthatóan Bányász és Hédi kezdtek fáradni,de egy panasz szó nélkül követtek minket.Hédi kért arra néha,hogy ne siessek.Én mondjuk nem vettem észre,hogy sietek.Erre is voltak szép részek,az út mintha egy "U" betűt írt volna le,végül is beértünk Fehérvárcsurgó közigazgatási területére.Itt persze még telkek és pincék voltak.Minden ember a tanyáknál köszönt nekünk.
Elérjük a pincéket
Nem sokára elértük a Csurgói-víztározót.Lementünk a partjára,vagyis én meg Zolika.Hédiék alaposan kifáradtak már.Megvártak kicsit távolabb.Szép volt ez a tó is,főleg ahogy körülölelték a Bakony keleti kicsinyke csúcsai.Itt meglehetősen fújt a szél.A víztározó vagy ha úgy jobban tetszik a tó kb. olyan 500x600 méteres lehetett.Horgászok voltak a partjainál.Indultunk vissza Bányászékhoz.Hédinek annyi baja volt,hogy mostmár kellett volna neki vécéznie.Mondtam majd a vendéglőbe tud.Viszont nem tudtam milyen messze lehet még,két kilométerek saccoltam.Azt mondta addig kibírja.
A Csurgói-víztározó
Szép hely ez is
Búcsút vettünk a kéktől mert az még kobászolt egyet a víztározónál és arébb ment be a faluba.Viszont arra lettek volna a falu látnivalói is.Sebaj.Bányászékra való tekintettel maradtunk a rövidebb immár jelzetlen úton.Nem soká beértünk a faluba,ezen a részen sok látnivaló persze nem akadt.Némi gyaloglás után pedig elértük az éttermet amit azonnal meg is szálltunk.Hédi is eltudta végezni a dolgát,meg persze mi is könnyitettünk magunkon.Ettünk,ittunk egy jót vagy két órát elvoltunk a vendéglőben.Bányászék is erőre kaptak.Mi Zolikával nem voltunk fáradtak.A buszig még volt félóránk,elmentünk a közeli kastély parkjába.
A kastélypark hátsó bejárata
A tavak túrája volt ez!Ez már a negyedik tó amivel találkoztunk,ez a kastélyparkban volt.
Kicsit sétáltunk még itt,majd mentünk a buszhoz.Fehérvári átszállással ugyan,de simán hazaértünk.Fehérvárról ráadásul gyorsjárat jött,így meg sem állt hazáig sehol.A nyári túrákhoz képest korán,már este hétre hazaértünk.Hát ez remek buli volt.Nagyon vidám túra kerekedett belőle egy jó társasággal.Nem volt egy nehéz túra.A bodajki hegy megmászása volt egy kicsit nehezebb,de ezenkivül nem igazán volt nehézség a túrában.Persze Bányászék nem ehhez voltak szokva,így természetesen,hogy egy idő után kifáradtak,de úgy gondolom kellemesen.Nagyjából 12 km-t mehettünk és ismét sok csodát láttunk.Érdemes volt eljönni erre és látva a környéket a településeket,úgy érzem jövünk még erre!
