Az utolsó kilátó természetesen nem tudhatta,hogy ő az utolsó kilátó.Az utolsó ami megmaradt nekünk még... Csak állt ott nagy magányába,várta,hogy egyszer erre tévedjünk.A Baglyas-hegyi túránk egyik utolsó látvány eleme volt.Ám felérve a kilátószintre nem ajándékozott meg a kilátás csodájával és örömével.A kilátóból ugyanis csak azt körül ölelő erdőre láttunk ki.Valószinűleg amikor épült a környező fák sem lehettek sokkal kisebbek,így érthetetlennek tűnt,hogy miért nem építették magasabbra.Egy szűk sávban nyílt csupán kilátás magára Székesfehérvárra amely jó 10-15 kilométerre lehetett dél-kelet felé.Pedig a kilátó adottságai lehetővé tették volna a teljes körpanorámát.Talán ez a keserű felismerés vezetett odáig,hogy a kilátóban túl sok kép ekkor nem készült.Pedig ha tudom,hogy ez az utolsó kilátó...!
A Piramita kilátó
Nem is töltöttünk itt sok időt.El is mentünk búcsú nélkül.Nem tudhattuk,hogy nekünk kettőknek már nem tartogat több kilátót az élet.Nem volt már hátra két hónap sem és Gergő elment..Talán magával vitte az addigi kilátók emlékét...és talán magával vitte az utolsó kilátó és az utolsó kilátás emlékét is,annak a szűk sávét...Nekem még aztán akadtak sok szép kilátóim és minden egyes kilátóba felérve rettenetesen fájt,hogy örök túratársam már nem lehet ott velem...ez minden kilátóba eszembe jutott és eszembe jut azóta is.Pedig akadtak bőven csodák!Elég ha az Őrtoronyra gondolok Tihanyban amely szerintem a legklasszabb kilátó széles e hazában.De sorolhatnám holnap reggelig is,a Berzsenyi kilátó a Keszthelyi-hegységben vagy akár az Apponyi a Geresdi-dombságban,a Megyer-hegyi a Zemplémben,stb...ezekre már Gergő nélkül kellett elmennem...A mi lépteink ott maradtak a Cigány-hegyi kilátóban,vagy a Boldog Özsébben a Pilis csúcsán,de őrzi lépteinket a Julianus-kilátó a Börzsönyben is.Több kilátót kettőnknek nem tartogatott a sors az utolsó a Piramita kilátóba mindörökre ott maradtak a lépteink nyoma...
Az utolsó kilátó őrzi lépteink
Nem adta meg a sors,hogy Gergő rátudjon menni a mi saját kilátónkra amely itt épült a lakhelyünkön,hiába jártunk ki heti szinten megnézni,hogy lesz-e belőle végre valahára valami.Két héttel Gergő távozása után kezdték érdemben építeni...pedig ha elkészül időben valószínűleg az lett volna az utolsó kilátó.De nem,így maradt a Piramita kilátó,talán méltóbb is Gergő emlékéhez,hiszen ott áll az erdő közepén,erdő veszi körül amit Gergő annyira szeretett.A rengeteg kilátós élményeink itt értek véget,persze ezt akkor még nem tudtuk...Négy évvel később tértem vissza és úgy tűnt mintha a kilátó jobb állapotban lenne mint négy éve!Hát ez meg,hogy lehet?Éppen romlani szoktak a dolgok az idő múltával,nem javulni.Mindegy.A kilátás most is ugyanaz volt mint akkor,tehát lényegébe semmi.Kerestem Gergő nyomát és sajnáltam,hogy akkor csak pár percet töltöttünk itt.
Kilátásilag az egyik leggyengébb kilátó amiben valaha is jártam...
Az utolsó kilátó tehát nem kényeztetett el minket nagy élményekkel és ha Gergő nem megy el azon a téli hajnalon valószínűleg úgy vonul be túrázásaink történetébe mint egy jelentéktelen kilátó ami egy a sok közül.Így azonban óriási jelentőséggel bír ahová tervezek majd időnként egy-egy visszatérést.Sok utolsós emlékeink vannak,a kilátó most jutott eszembe.Az utolsó kilátóról most ezért emlékeztem meg.
Kilátós sorozatom következő "versenyzőjével" bevallom kicsit gondban vagyok.Nevezetesen semmilyen érdemleges információt nem találtam róla a világhálón ami eléggé meglepő.Másfelöl amit le is írnak itt-ott,arról én úgy gondolom nem teljesen fedi a valóságot,hiszen a tapasztalataim ezen soron írásakor meglehetősen frissek és némileg ellentmondanak pár dolognak.Ezen kilátó bemutatásához tehát teljesen a saját magam élményeire vagyok kénytelen hivatkozni,hiszen a netről vajmi kevés segítséget kapok csak.
Az első randevúnk - a kilátó előtt Gergő áll
A kilátó neve sem egyértelmű: én legutóbbi videónkban végig Csillaghegyi-kilátónak neveztem.Aztán amikor odaértünk akkor láttuk,hogy a neve Piramita-kilátó.Aztán kutatva utána az internet is inkább Csillaghegyi-kilátóként ismeri.De megnyugtatok mindenkit,mindkét elnevezés jó.Sőt emlegetik még Iszkaszentgyörgyi-kilátóként is.Tehát mindengyik elnevezés jó.A teljesen faszerkezetű kilátót az Iszkaszentgyörgy fölé emelkedő Piramita-hegyen/Csillag-hegyen találjuk meg a Bakony szinte legkeletibb részén.A hegy magasságáról nincsenek információim,de valahonnan mintha rémlene a 235-ös szám,talán ennyi méter magas.Turistautak érintik és haladnak el a közelben,így a szélrózsa minden irányából remek túrák tehetők ide.
Így néz ki napjainkban a kilátó
A kilátó mint írtam teljesen faszerkezetű,egy emeletes.Az internetes források szerint 11 méter magas.Arról azonban nem szólnak a leírások,hogy a kilátószint ennyi-e.Véleményem szerint igen.Sehol sem találtam róla információt,hogy mikor készülhetett.Állapota kiváló,így én úgy gondolom nem lehet több tízévesnél.A felfelé vezető lépcsőn van egy pihenőszint.Odafenn a kilátószint szinte tökéletes.Tágas és jól ellehet férni,a tetőszerkezet is jó állapotban van.Gyakorlatilag bíztosítja a körpanorámát.Ám nincs körpanorámánk!
Ilyen faszerkezetű a kilátó
A leírások arról szólnak,hogy gyönyörű a kilátás a Bakonyra és Székesfehérvárra.Nos egészen friss,e sorok írásakor még nem egészen egy hetes infoval rendelkezem erről,de voltam már itt korábban is és akkor is ugyanezt tapasztaltam.Szóval a környező fák megnőttek már annyira,hogy akadályozzák a kilátást.A Bakonyból semmit sem látni.A Vértesből valamit talán igen (észak-nyugat felé),de avatott szem kell,hogy meglássa.Székesfehérvár kelet felé ugyan látszik,de csak egy sávban,ott ahol éppen nincs erdő az ott futó út miatt.Azon a ponton lehet látni Fehérvárt.Ezeken kivül csak a körülölelő erdő látszik,persze az sem csúnya!
Ennyi a kilátás..
Ennyit tudunk tehát erről a kilátóról.Nem sok.Mégis a kevés infó és a kilátáshiány ellenére kedves számomra ez a kilátó.Kétszer jártam itt és első alkalommal 2018 október 15-én Gergővel,alig két hónappal a halála előtt... Másodszor pedig az elmúlt hétvégén voltam itt Zolikával.Mindkét alkalommal a kilátót rendben találtuk,annak állapota véleményem szerint kifogástalan.Egy-két gyökér persze ide-oda belevésett a fába ezt-azt.És ugye azért kedves nekem mert Gergővel jártam itt azon a bizonyos Baglyas-hegyi túra 26-ik kilométerénél értük el a kilátót...így hát szívesen jöttem újra el ide.
A kilátóban
Én úgy gondolom mindenképpen megér azért egy kirándulást a dolog.Már csak azért is mert nem a kilátó a környéken az egyetlen látnivaló.Hiszen a közelben van a kőasztal a piramis is.Lejebb a Duzzogó egykori fürdő valamint a kastély.Na és persze a környező erdő is csodálatosan szép!Benne van a pakliban,hogy jövök még erre az életben...
Az első filmünkben a 43.25 percnél érjük el a kilátót:
A második alkalommal pedig 30.39 percnél jutunk a kilátóhoz:
Az év második túrája minden előzetes várakozásomat felülmúlta.Már a megtervezésnél is tudtam,hogy ez nem lesz egy rossz túra,de a vártnál is látványosabb lett!Még az is előfordulhat,hogy joggal pályázhat akár az év legjobb túrája címre is,persze ezt év elején még felelőtlenség kijelenteni.Na,de nézzük át részletesen az eseményeket.Most is mint annyiszor Zolikával keltünk útra,aki Gergő távozása után lett a fő túratársam.Reggel negyed hét után indultunk Dunaújvárosból busszal.Fehérváron volt egy óránk az átszállásra,addig megittunk egy kávét az állomáshoz közeli Mekibe.Fehérvárcsurgóra igyekeztünk,onnan szándékoztunk indítani a túrát ahonnan a négy hónappal ezelőtti Gaja-szurdokos túrát befejeztük.A Károlyi kastély parkjából.A csurgói buszon rendkívül sokan voltak,egy csoport közel 50 fővel ment túrázni valahova.Vajon ilyen létszámnál már miért nem fogadnak külön buszt?Így aztán kissé nehézkes volt a leszállás Fehérvárcsurgón,de sikerült.Nem sokára oda is értünk a kastélyparkba.
A kastélypark
Úgy terveztük,hogy itt szétnézünk,mivel legutóbb nem igazán jutott rá idő.Innen aztán a Csurgói víztározó érintésével megyünk majd Iszkaszentgyörgyre ahol szintén megnézzük a kastélyt,valamint visszatérek a kilátóhoz és a piramishoz ahol három és fél éve jártam Gergővel...A Károlyi kastély parkja varázslatosan szép volt!Akármerre is mentünk mindenhol akadtak csodák.A tavat néztük meg és azt jártuk körbe úgy,hogy benne egy kis szigetre egy csodás hídon keltünk át.A szigeten egy kis pavilon féle adta a látnivalót.Napfényes szép idő volt,de még fagy volt így reggel kilenc után.A tó egy része is bevolt fagyva,míg a maradék részen boldogan hancuroztak a kacsák.Nem nagyon van jelző rá,milyen szép volt ez a park,míg így január közepén is.Lelkiszemeimmel elképzeltem milyen lehet az őszi finálé idején...ha nem felejtem el,eljövök majd akkor is.
Varázslat Fehérvárcsurgón
Körbejártuk a tavat,majd a parkon belül még egy hatalmas rétre jutottunk amelynek középpontjában maga a Károlyi kastély állt.Meseszép volt itt is minden.Alaposan körbe is jártuk,majd felmentünk a kisebb dombon álló kastélyhoz.Innen amelett,hogy pompásan beláttuk az egész parkot,kitünő kilátásunk nyílt észak felé a Vértesre is.Kivehető volt még maga a Csókakői vár is szabadszemmel!Az épület is szép volt,de ez volt itt a hátulja.Körbejártuk az épületet is.A kastélypark a kastélyt is körülölelte.Rendkivül látványos volt minden!Szobrok mindenfelé,míg a kastély keleti oldalán csodás terasz köszönt szembe.
A rét és a kastély
A terasz előtt
Következett a kastély déli oldala,itt volt a főbejárata is.Fantasztikusan szép volt ez is.De a park még itt is tartott.Megtaláltuk a végtelen szobrát is!Aztán persze a turult is,valamint egy elpusztult fenyőt amit nem vittek el.Várták,hogy újra életre keljen!Lőn csoda a kettétört törzsön új nyíllások voltak!Még el sem indult a túra,de máris rengeteg látnivalónk akadt.Mi sem bizonyítja ezt jobban,mint az,hogy eddig a pontig már 83 fotót csináltam!Még kigyönyörködtük magunkat aztán indulni kellett a túrára,nehogy kifussunk az időből.Várt ránk jó 12 kilométer!
Ehhez nem nagyon kell kommentár...
A végtelen szobránál
Búcsú a kastélytól.Jövök még úgy hiszem...!
Búcsút vettünk a kastélytól.Én úgy gondolom jövök még ide,ez egy nem mindennapi szépségű lelketnyugtató hely!Rögtön ráleltünk a kék4 jelzésre,ez visz majd rá a kékre,az meg majd a pirosra és azon megyünk Iszkaszentgyörgyig.A település sem volt csúnya.Múltkor a Gaja-szurdoki túra végén nem erre jöttünk,így nem láthattam milyen szép kis falu ez.Két templom köszönt szembe,majd a temetőt kettévágva vitt le a turistaút (amely itt országút is volt) a Csurgói víztározóhoz.Eddig is élénk szelünk volt,de a vízhez érve ez csak fokozodott.Ez a hely is rendkivüli szépséggel bírt!
Út amely kettészeli a temetőt
A Csurgói-víztározó
Egyre hatalmasabb lett a szél.Különösen szép kék színe volt a víztározónak,amely a szélben alaposan hullámzott és olyan fillingje volt,mintha a tengernél járnánk.Itt már az OKT-n voltunk,amely egy pontnál eljött a víztől és elindult felfelé a hegyen!Nem ment magasra,pár méterre csak.Innen remek kilátásunk volt a tározóra és a környék hegyeire.Mögöttünk,vagy inkább felettünk a fenyves suhogott a szélben,különös hangulatot adva így a túrának.Megkapóan szép hely volt ez is!Az OKT meg közben elindult lefelé,tehát csak a kilátásért hozott fel minket.Jól tette!Lefelé az út közvetlen a víz felett haladt,de annyira,hogy korláttal bíztosították.Így nem állt fenn a veszély,hogy leesünk.Ismételve magam: csodaszép volt ez is!Micsoda remek túra azt alig haladtunk még egy kilométert!
A kilátás
Fantasztikus utakon...
Haladva a csodás szakaszon valami különleges építményre lettünk figyelmesek,amely belógott a víz fölé.Odaérve az út másik oldalán pedig egy fantasztikusan szép völgy bontakozott ki.Ennyi csoda... De örömünket megzavarta az orkánig fokozodó szél,amely itt a völgy és a víztározó közötti úton fújt vagy 100km/h-val!Elképesztő szél volt,még soha nem volt ekkorában részem túrázásaim negyven éve alatt!De ez sem szelte kedvünket.Az építmény mintha egy kilátó lett volna a vízben...de fő funkciójáról lövésem sincs.Kimentünk volna még ebben az orkánban is,de levolt zárva.A másik oldalon lenn a völgyben úgy tűnt már nem fúj a szél.Lementünk oda megreggelizni.Valóban,pár méterrel az előbbi orkántól itt szinte szélcsend volt!
Milyen építmény ez?
A fantasztikus völgy
Kaja után visszakellett menni a tározóhoz az OKT annak mentén vezetett.De mivel délről már védett minket a hegy,így nem volt elvisehetetlenül nagy a szél erre.Aztán egy ponton búcsút vettünk a víztározótól és a széltől is!Beértünk egy erdőbe ahol szélcsend volt!Az erdő is csodás volt az út kitünően járható,a jelzések pedig jól felvoltak festve.Jó idő lett.Simán haladtunk,míg kb.egy kilométer múlva ráakadtunk a piros jelzésre.Innen együtt ment a piros és a kék.Az út viszont emelkedőbe kezdet fel a hegyre.A víztározó melletti hegy másik oldalán kapaszkodtunk felfelé.Ez volt amúgy a Vontató-hegy,az emelekedő pedig cseppet sem volt vészes.
Egymásra találva...
Felérve nyugodt kellemes szakasz következett.A hegyen mentünk,de a legmagasabb pont még felettünk volt,oda nem vitt fel az út.Pedig eltudtam volna képzelni itt egy kilátót,amely a tározóra és a környék hegyeire néz.Nem történt semmi különös ezen a szakaszon.hacsak az nem,hogy egy kereszteződéshez érve elköszöntünk az OKT-től.Az ment tovább nyugatnak,mi meg délnek,mostmár csak a piroson.Szép erdőkön át haladtunk kilométereket a hegyen,mert sehol sem kellett lejönni a hegyről,amely itt egy összefüggő hegylánc lehetett.Egy völgy volt az út mellett.Zolit nem érdekelte,de én oda mentem megnézni.Vörös volt,kísértetiesen hasonlított a Gánt környéki vörös bauxitos helyekre!
A fenyvesek domináltak útközben
Különféle erdőkön haladtunk keresztül,amelynek fő-fője a fenyveserdők voltak.Majd pár kilométer múlva kiértünk hétvégi kertek fölé.Itt még nem tudtuk,de ez volt a Somosma park.Innen fentről pedig csodás kilátásunk volt Fejér megyére,már amennyit a kertek látni engedtek,De aztán az út megkezdte ereszkedését és lefelé haladva több kilátópontunk is akadt!Ezekről remekül lehetett látni a Velencei-hegységet és magát Székesfehérvárt is!Még mindig nem voltunk lenn,csak lejjebb.A kertek alatt immár.Innen remekül ráláttunk a Vértesre észak felé és a Bakonyra déli irányba.Az út pedig bevezetett egy csodás fenyveserdőbe!
Fenyves erdőkön át
Lovasok jöttek szembe,majd túrázók is.Az út pár száz méter után pedig ereszkedni kezdett újra.Végül aztán leértünk Iszkaszentgyörgyre.Bár egy utcával benéztük az irányt,de aztán korrigáltuk a dolgot.Nem a falu volt a célunk hanem a Piramita-hegy,amelynek eléréshez kicsit kikellett menni egyből a településről.Az út a helységnév tábla után tért be újra az erdőbe,de ez már nem fenyves volt.Várfal szerű építmény húzodott az út mellett.Ez volt az egykori Duzzogó az egzotikus fürdő,amelyet mára már magáévá tett a természet.Talán majd egyszer részletesen kivesézzük itt a blogban ezt a Duzzogot,mert számomra érdekes téma.Az út ezt követően viszont emelkedőbe kezdett.Fel a Piramita-hegyre.A túra eddigi legdurvább emelkedője!
A Duzzogó
Na ez sem volt olyan vészes,max elvoltunk szokva tőle,de megállás nélkül felkapaszkodtam a hegyre.A Kőasztalhoz értünk.Ami szó szerint egy kőasztal volt.Mivel voltak itt más asztalok is,a hely meg nyugis és szép volt,úgy határoztunk itt meguzsonnázunk.Már délután kettő felé járt az idő,még a szeles rész utáni völgybe ettünk reggel felé.Félóra pihi után indultunk tovább.A kilátó és a piramis felé.A szívem megdobbant hiszen Gergő nyomábanos részek jöttek,olyan helyek amelyeknél Gergővel jártam utoljára...A kilátó közelebb volt mint gondoltuk.Gergővel három és fél éve a másik irányból jöttünk,ezért volt ismeretlen erről a részről minden.Kétszáz méter múlva ott volt a Piramita-kilátó!Persze,hogy nem hagytuk ki,még akkor sem,ha én már másodszor voltam itt.
A kőasztal
A kilátó és az út amelyen egykor Gergővel is mentem...
A kilátó remek építmény volt,állapota meg tökéletes!Némelyik balatoni kilátó meg is irigyelhette volna (elsősorban a Jókai és a Kisfaludy).Egy emeletes volt a kilátótér pedig igen tágas.Ám az élmény amit kilátás szempontjából adott az még a közepes szintet sem érte el.Írtam is erről akkor amikor Gergővel voltam itt.Annyiban volt most jobb a helyzet,hogy a fák kopaszak voltak,így átlehetett látni rajtuk.Elsősorban kelet felé volt valamelyest élvezető a dolog.Jól lehetett látni Székesfehérvárt.Más úgy nem nagyon akadt.Ettől függetlenül jó volt újra itt lenni és Gergő nyomában járni ismét...Ilyenkor egy kicsit olyan mintha ott lenne velem újra örök túratársam...
Jó volt újra találkozni..!
Nem sok minden mutatott...
Nem volt vége,hiszen a piramis még hátra volt!Kicsit akadozva,de oda találtunk.Itt is Gergő nyomában voltam!Mintha megállt volna az idő,a piramis ugyanúgy ahogy négy éve ott állt büszkén...és mintha Gergőt kereste volna...Ő most nem tudott velem jönni,de hogyan mondhattam volna el ezt,egy piramisnak?A piramisra most külön nem térek ki ( itt írtam már róla).Körbejártuk,tucatnyi képet csináltunk.Jó volt ide is újra eljutni.Zolika először járt itt,de láttam tetszik neki a hely és az egész túra is.Remek is volt a javából!
A Kőasztal piramis
Zoli is megérdemel egy képet a blogban
Elbúcsúztunk a nagyszerűépítménytől,megkezdtük ereszkedésünket Iszkaszentgyörgyre.Még mindig várt ránk egy látnivaló!Ám ereszkedve egy a kavicsba belesüppedt autóson kellett segítenünk.Ismét segítettünk... áldhatja a szerencséjét az ürge,hogy mi jöttünk éppen...Lefelé a Piramita oldalában a kertek között kanyargó utcákon értünk le a faluba.Hamar ráleltünk az itteni kastélyra.Ennek a parkjába is bementünk.Szép volt ez is,de a Fehérvárcsurgói színvonalát nem érte el.Persze azért itt is körül néztünk.
Az Amadé-Bajzáth-Pippanheim kastély
A mennyország kapuja?
Közben a kastély melletti erdőbe elmentünk még kiengedni a fáradt gőzt.Zoli nem vette észre,hogy a fényképezője leesett.Csak később amikor a kastélyt akartuk fotózni,döbbent rá,hogy elhagyta a gépet.Visszamentünk,szerencsére a gép ott volt a földön ahova esett.Visszatérve közelebbről is szemügyre vettük a kastélyt.Ahogy átmentünk a hátsó udvarán úgy szembesültünk vele,hogy a nyugati rész még szinte tökéletes állapotban volt,addig a keleti teljesen romos és elhanyagolt képet mutatott.Pedig egyik szárnyán általános iskola "üzemelt":Mindegy édekes volt mindenhogy.
A kastély előről...
...és hátulról
A kastéllyal bevégeztetett a küldetés.Bár még elmentünk a faluközpontba.Gondoltuk eszünk,iszunk valahol valamit ahogy azt álltalában szoktuk a túrák végén.Ám ebben a faluban nem volt semmi.Az égvilágon semmi.Az a hely ahol egykor Gergővel is beültünk már nem létezett... így mondhatni éhen és szomjan maradtunk volna...ám volt még nálunk enni és innivaló is.Ám a lemenő nap fényében kezdett hideg lenni.Jó 40 percünk volt még a buszig,így még jártunk egyet a településen amelyen semmi élet nem volt szinte.Aztán jött a busz,most nem volt tömeg.Fehérváron átszállás,45 perc várakozás,addig kávé a mekibe,majd irány haza.Este hétre voltunk itthon.Nagyon jó és szép túra volt,rendkivül sok látnivalóval,csodaszép helyek sorával és egy kicsit újra Gergő nyomában is jártam.
Immár lassan két éve,hogy letudtuk azt a bakonyi túrát amelynek végállomása Iszkaszentgyőrgyön volt.Ekkor "találkoztunk" az ország egyetlen piramisával.A túra pedig szándékosan úgy lett megtervezve,hogy érintse a piramist,amelyre korábban egy cikk alapján figyeltem fel.Már az akkori filmben ígértem,hogy egyszer majd részletesen foglalkozom vele.Lassan két év telt el azóta így hát mondhatni ideje lesz.Ugye akkoriban sokminden rossz történt amelynek hatására feledésbe merült a dolog,most aztán ahogy újra megnéztem azt a régi filmünket eszembe jutatta.Így hát összegyüjtöttem mindazt amit a piramisról találtam.
A Kőasztal piramis
A Székesfehérvártól alig tíz kilométerre fekvő Iszkaszentgyörgyön számos turisztikai gyöngyszem és természeti csoda is látható: az odalátogatók többek között megleshetik az Amadé-Bajzáth-Pappenheim-kastélyt, a Duzzogó-fürdőt, illetve a Piramita-hegyen található Csillaghegyi kilátót és a faszerkezettől pár méterre található kőasztalt is. Utóbbitól néhány apró lépésnyire csúcsosodik az ég felé egy kővel kirakott gúla, amely tíz méteres magasságával történetesen Magyarország egyetlen kőpiramisa.
Gergő a piramisnál
A kőpiramis történetét egy legenda lengi körül: eredetileg Pappenheim Szigfrid építtette, aki 1936-ban halt meg. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kőpiramis a '30-as, '40-es években már bőven itt volt, ugyanis rendelkezésünkre áll egy olyan fotó, amelyen Sybill néni (Szigfrid unokája) olyan nyolc-kilenc éves körül lehetett, amikor az építmény mellett ült. Mivel Sybill de Mola 1926-ban született, így könnyű behatárolni, hogy mikor épülhetett a kőpiramis eredeti változata
Az elbeszélés szerint az impozáns építmény emlékműnek készült, amelyet az egyik elhunyt családtagnak állítottak: volt a rokonságban egy olyan férfiú, aki rangon alul szeretett bele egy leányzóba, amit nagyon nem néztek jó szemmel az idősebbek. Mivel nem teljesülhetett be ez a szerelem, a férfi önkezével vetett véget az életének, az ő tiszteletére készült a piramis. Pappenheim Szigfrid rendkívül nagy hódolója volt az antik művészeteknek, emiatt kaphatott piramis formát az emlékmű.
Az a régi előkerült kép...
A kőpiramis aztán egészen a háborút követő időszakig állt, majd az '50-es évek végén, a '60-as évek elején a helyiek teljesen lerombolták, köveit pedig a falusi építkezésekhez használták fel. Az tudni kell, hogy a kastélytól elkezdve az épületeken és a műtárgyakon át minden, ami ahhoz a rendszerhez tartozott, már nem volt nagy érték az akkori lakosok számára, sőt, inkább olyan volt, amit el kell tüntetni. Ennek következtében majdnem teljesen lerombolták a gúla alakú építményt.
A kőpiramist aztán 2014-ben a VERGA Veszprémi Erdőgazdaság Zrt. építette újjá, amely egy modernebb változata lett az eredeti emlékműnek. Míg a 1960-as évekbeli ritkaság tömörebb elemekből készült, és minden élét gyönyörű vasalás, a tetejét pedig egy kis gömb díszítette, addig a jelenkori műalkotás alapja beton, és kisebb kövekből rakták körbe a piramis-formát.
Az, hogy ez az emlékmű ott áll, ahol, részben annak is tulajdonítható, hogy előkerült egy megsárgult fotó, amin Sybill néni nyolcéves kislányként nagymamájával, Károlyi Erzsébet grófnővel és a dajkával egy piramisnál ül.A település polgármestere utánajárt a történetének, majd azt gondolta, hogy ennek a kőpiramisnak régi területén lenne a helye.
Ilyen a környéke
Ez egy sematikusabb, leegyszerűsítettebb verziója a régebbi alkotásnak, ám a múlt visszacsempészése mindenképpen üdvözítendő. A kőpiramisnál elrejtettek egy időkapszulát is, amely az új építmény átadásával egy időben készült el, és majd ötven év múlva fogják felnyitni. A kapuszulába 2014-es újságokat és helyi tárgyakat helyeztek bele, így 2064-ben nagy élmény lesz majd felfedezni ezeket az emlékeket.
Jómagam a piramisnál
A kőpiramis nagyon fontos része Iszkaszentgyörgy történelmének, identitásának.Annak a nemzetnek, amelynek nincsen múltja, nem lehet jövője sem, tehát, ha nem becsüljük meg az értékeinket, akkor nem sok keresnivalónk van itt...
Az emberek nagyon meg szoktak lepődni, hogy mégis mit keres egy piramis Magyarországon.
Mint már említettem,mi Gergővel 2018 október 13.-án jártunk itt.Kifejezett célunk volt a piramis felkeresése.Ám éppen egy 27km-es túra legvégén voltunk,így erősen megfáradva érkeztünk ide,de ettől függetlenül is élveztük ezt a csodát.Sajnos ketten együtt már nem tudunk ide eljönni és én azóta sem jártam itt.Elképzelhető,hogy valaha még eljövök majd,hiszen a hely igazán klassz.Arra azonban mindenki készüljön fel,hogy a környéken a turistajelek felfestése igen gyenge,nem árt térkép és valami telefonos alkalmazás ami segít.
Az említett film,a piramisos rész 45.35-nél kezdődik,de
