Az utolsó kilátó

 Az utolsó kilátó természetesen nem tudhatta,hogy ő az utolsó kilátó.Az utolsó ami megmaradt nekünk még... Csak állt ott nagy magányába,várta,hogy egyszer erre tévedjünk.A Baglyas-hegyi túránk egyik utolsó látvány eleme volt.Ám felérve a kilátószintre nem ajándékozott meg a kilátás csodájával és örömével.A kilátóból ugyanis csak azt körül ölelő erdőre láttunk ki.Valószinűleg amikor épült a környező fák sem lehettek sokkal kisebbek,így érthetetlennek tűnt,hogy miért nem építették magasabbra.Egy szűk sávban nyílt csupán kilátás magára Székesfehérvárra amely jó 10-15 kilométerre lehetett dél-kelet felé.Pedig a kilátó adottságai lehetővé tették volna a teljes körpanorámát.Talán ez a keserű felismerés vezetett odáig,hogy a kilátóban túl sok kép ekkor nem készült.Pedig ha tudom,hogy ez az utolsó kilátó...!

A Piramita kilátó

Nem is töltöttünk itt sok időt.El is mentünk búcsú nélkül.Nem tudhattuk,hogy nekünk kettőknek már nem tartogat több kilátót az élet.Nem volt már hátra két hónap sem és Gergő elment..Talán magával vitte az addigi kilátók emlékét...és talán magával vitte az utolsó kilátó és az utolsó kilátás emlékét is,annak a szűk sávét...Nekem még aztán akadtak sok szép kilátóim és minden egyes kilátóba felérve rettenetesen fájt,hogy örök túratársam már nem lehet ott velem...ez minden kilátóba eszembe jutott és eszembe jut azóta is.Pedig akadtak bőven csodák!Elég ha az Őrtoronyra gondolok Tihanyban amely szerintem a legklasszabb kilátó széles e hazában.De sorolhatnám holnap reggelig is,a Berzsenyi kilátó a Keszthelyi-hegységben vagy akár az Apponyi a Geresdi-dombságban,a Megyer-hegyi a Zemplémben,stb...ezekre már Gergő nélkül kellett elmennem...A mi lépteink ott maradtak a Cigány-hegyi kilátóban,vagy a Boldog Özsébben a Pilis csúcsán,de őrzi lépteinket a Julianus-kilátó a Börzsönyben is.Több kilátót kettőnknek nem tartogatott a sors az utolsó a Piramita kilátóba mindörökre ott maradtak a lépteink nyoma...

Az utolsó kilátó őrzi lépteink

Nem adta meg a sors,hogy Gergő rátudjon menni a mi saját kilátónkra amely itt épült a lakhelyünkön,hiába jártunk ki heti szinten megnézni,hogy lesz-e belőle végre valahára valami.Két héttel Gergő távozása után kezdték érdemben építeni...pedig ha elkészül időben valószínűleg az lett volna az utolsó kilátó.De nem,így maradt a Piramita kilátó,talán méltóbb is Gergő emlékéhez,hiszen ott áll az erdő közepén,erdő veszi körül amit Gergő annyira szeretett.A rengeteg kilátós élményeink itt értek véget,persze ezt akkor még nem tudtuk...Négy évvel később tértem vissza és úgy tűnt mintha a kilátó jobb állapotban lenne mint négy éve!Hát ez meg,hogy lehet?Éppen romlani szoktak a dolgok az idő múltával,nem javulni.Mindegy.A kilátás most is ugyanaz volt mint akkor,tehát lényegébe semmi.Kerestem Gergő nyomát és sajnáltam,hogy akkor csak pár percet töltöttünk itt.

Kilátásilag az egyik leggyengébb kilátó amiben valaha is jártam...

Az utolsó kilátó tehát nem kényeztetett el minket nagy élményekkel és ha Gergő nem megy el azon a téli hajnalon valószínűleg úgy vonul be túrázásaink történetébe mint egy jelentéktelen kilátó ami egy a sok közül.Így azonban óriási jelentőséggel bír ahová tervezek majd időnként egy-egy visszatérést.Sok utolsós emlékeink vannak,a kilátó most jutott eszembe.Az utolsó kilátóról most ezért emlékeztem meg.