Talán még a télen néztem ki a markazi várromot,miközben Mátrai túralehetőségek után kutatgattam.Ugyan tavaszra terveztem,de végül is a nyár első túrája lett belőle.Még nem volt az a kibírhatatlan meleg,így semmi sem gátolt meg benne,hogy elinduljunk a Mátrába.Illetve egy dolog mégis ovatósságra intett.Nevezetesen a napokban medvét láttak a Mátrában jó 20-25 kilométerre onnan (légvonalban) amerre mi szándékoztunk menni.Egy kölyök mackó kobórolt a Mátrában az anyja nélkül.Főleg Pásztó környékén vélték látni.Ez végül is nem riasztott el minket.Gondosan utánanéztünk,hogy viselkedjünk egy esetleges találkozásnál.Nyilván ennek a pánikban semmi hasznát nem vennénk.Na szóval a nyár első szombatjának hajnalán nekivágtunk Zolikával Mátrafürednek.Ide hamarabb odaérni mint a Balaton-felvidékre,így sima utazást követően már fél kilenc előtt ott is voltunk.Enyhén elvolt borúlva és kellemes túraidőnek nézett ki a dolog.Sokat nem vacakoltunk,már indultunk is.
A mátrafüredi hoteltől indultunk
A terv szerint Markazra tartottunk részben jelzett,részben jelzetlen utakon.Nem tudtuk mi vár ránk,nem ismertük a terepet.A Mátrát ismerve boritékolható volt,hogy lesz magas hegyünk.A piros jelzésen a Bene patakot keresztezve hagytuk el Mátrafüredet.Rögtön egy erdei pihenőre akadtunk,ha már itt voltunk meg is reggeliztünk.Ennek végeztével folytattuk a túrát a piros sáv jelzésen amely egy darabig a zölddel együtt haladt.Kis emelkedővel nyitott a Mátra,de nem volt vészes.Szintre értünk és jó darabig szinten is ment az út,egy kifejezetten kellemes erdőben és nagyon jó levegőben.Egy-két kilométer után értünk el egy forráshoz.A Csepegő-forrás vízt is adott,így azt meg is kóstoltuk.A túra első két kilométere kifejezetten jó volt.Persze tudtuk nem lesz ez végig ilyen sima.
A pihenő Mátrafürednél
Kellemes szakasz volt!
A forrás
Aztán a kellemes rész véget is ért.Egy újabb patakhoz értünk amely a Csurgói-patak volt.Gyorsan folyt és kis zubogók tették még hangulatosabbá.Amúgy sok eső eshetett a napokban a Mátrában,mert voltak részek ahol komolyabb pocsolyák keletkeztek,vagy az út volt éppen sáros.Innen a pataktól aztán négy irányba ment az út.Természetesen a legnehezebb volt a mienk,hiszen alapos emelkedésbe kezdett itt a piros jelzés.Itt vált le amúgy a zöld,az elment másfelé.Ezt itt még nem tudtuk,de a Hajnács-kőt kezdtük el megmászni,amely 632 méter magas volt.Ennek ellenére nem volt brutális az emelkedő és viszonylag gyorsan és könnyen fel is értünk.Felfelé menet kitárulkoztak a kilátások a Mátra gerinceire,a Kékes is feltűnt.Felérve hatalmas fensík fogadott,de sok volt a fa a bokor,a cserje,de a kilátások innen is feltűntek.
A Csurgói-patak
Felfelé a Hajnács-kőre
Itt-ott gyönyörű kilátásunk volt az Alföld és az Északi-középhegység találkozásai pontjaira,a távolban pedig Mátrafüredre.Mellett volt egy hegy,amit mi akkor tévesen a Hajnács-kőnek véltük,de persze nem az volt,hiszen a Hajnács-kőn mi magunk voltunk!Talán a Sár.hegy lehetett,de ezt mind a mai napig nem tudom biztosra.Ez sem volt rossz szakasz,a fensíkon kanyargott az út majd betért egy sűrű erdőbe.Hosszú egyenes és ingerszegény szakasz volt.Eszembe jutott,hogy itt bizony felbukkanhat a medve,így ügyesen titkolva Zolika előtt,de egy kicsit paráztam.Azt hittem sosem érünk ki erről a szakaszról olyan hosszúnak tűnt,közben persze magamat hergeltem az esetlegesen felbukkanó medvével,de az szerencsére nem bukkant fel.
Fenn a hegyen valahol
Már a kellemesebbik erdőben...
Egy újabb erdőbe értünk,nem volt már olyan sűrű.Olyan hagyományos hegyi erdő volt,talán tölgyerdő.Már nem volt olyan félelmetes és sötét mint az előző sötét sürű erdő.Újra kellemes szakasz volt és már kanyargott az út és nagyjból szinten is ment.Rövidesen kereszteztünk egy bicikli jelzéssel elátott utat.Ez ugyanaz az út volt amit a Beneváras túránkon is,a hegység egy másik pontján érintettünk.Most jobbra fordultunk és búcsút vettünk a piros jelzéstől.Enyhén egy íves balos kanyarral fogadott ez az út némi emelkedővel.De ezt követően feltárult a túra eddigi legszebb kilátása! Szintén oda láttunk ki ahol a hegység az Alfölddel találkozik,de nagyon gyönyörű volt! Egy-kétszáz méteren kisért ez a csoda,majd ez az út is nagyjából szinten ment.Közel hatszáz méteres magasságban haaldtunk.Az út másik oldalán a hegy oldalában helyenként sziklafolyások adtak lenyűgőző látványt.Pihentünk,ettünk kicsit majd folytattuk a túrát.A java csak ezután következett!
Enyhe balos
Kilátás...
Sziklafolyás
Egy darabig még ezen a bringajelzésű úton mentünk majd a hajtűkanyarnál értük el a nekünk kellő utat.Egy kereszteződés volt,balra jelzéssel ellátott út vitt fel még magasabbra,mégpedig a zöld3 jelzés.Jobbra kellett nekünk fordulni,ez az út vitt le a hegyről,de ez már jelzetlen volt.Nem tudom mi volt az oka,hogy ez az út nem kapott jelzést,mert igencsak szükség lenne rá,hiszen gyakorlatilag ez köti össze a Hajnács-kőt a Várbérccel amelyen a markazi romok is vannak.Plussz látványvilágában sem semmi egy út!Igaz nehéz.Nehéz mert meredeken ereszkedik,csúszos és köves a talaj.Veszélyes,oda kell figyelni,de kaptak már ennél durvább utak is jelzést.Látványban viszont ott van a szeren ez az út.Letérve rá rögtön belebotlottunk a Hajnács-kő szikláiba!
A hajtúkanyar,balra megy fel a zöld3 jelzés
A névtáblás szikla
Hatalmas sziklatömbök álltak a hegy oldalában az erdőben..Némelyik tám tíz méter magas is volt! Szenzációs látványt nyújtottak.Az egyiken névtáblák voltak,születési és halálozási dátummal.Nem tudom kik voltak ők,akiknek rajta volt a nevünk,de feltehetőleg nem azok akik itt lelték halálukat.Talán valami turista egyesület tagjai.Gyönyörűek voltak ezek a sziklatömbök és mivel ez az út jelzetlen volt,az egyszerű mezei turista nem is nagyon tudhat róluk.Így talán érintetlenek is voltak.Persze az itt élők,az erre rendszeresen túrázól nyilván ismerték a helyet,de sok turistaoldalt követek és nem emlékszem,hogy valaha is olvastam róluk.Némileg elvesztettük itt a jelzetlen út nyomvonalát a gyönyörködés közepette,de hamar ráleltünk.Nehéz szívvel vettünk búcsút ettől a csodás helytől,de újabb csoda várt száz méter múlva!
Gyönyörű hely!
A Hajnács-kő sziklái
Kell a mozgás,mert az utóbbi hetekben kicsit elhíztam...
Egy kisebb rétre értünk a hegy oldalában,ahonnan bliriáns szépségű kilátás bukkant fel,az alattunk elhelyezkedő Markazra és a Markazi víztározóra és a távolabbi Alföldre.Jó 600 méter magasan lehettünk.Lehet kicsit megkellett volna itt pihenni,mert nehéz terep következett.Azért így is vagy tíz percre földbe gyökerezett lábbal néztünk a fenséges tájat.Aztán indulni kellett tovább és bár akadtak még kilátások a lefelé vezető úton,de ehhez fogható már nem.Egy ponton már a szemközti Várbércre is átláttunk ahol felfedeztük a vár romjait.A lefelé út rendkivül nehéz volt.Borzasztóan meredek és csúszos volt a száraz talaj és a rengeteg kő miatt.Alaposan figyelni kellett,hogy meg ne csússzunk,vagy el ne essünk.De nem ért baj! A lábunk ahogy tartotta a testünket lefelé viszont egyre jobban kikszült.Hosszú út vezetett le és mire leértünk egy kicsit kiliffentünk az erőnkkel...
Kilátás Markazra és a víztározóra
Ilyen köves út vezetett lefelé
Szemben a 460 m magas Várbérc
Kellemes,hűs,patakkal tarkitott völgybe értünk le.Egy bajunk volt vele: az út köves volt.Ez nem használt a lefelé tartó úton megfájdult lábainknak.Jó fél kilométert mentünk itt,mire elértük a zöld L jelzést.Ez vezetett fel a Várbércre.Közben pompás rálátásunk nyílt visszafelé nézve a magunk mögött hagyott Hajnács-kőre és a mellette magasodó Várbércre.Köztük volt ez a völgy amelyen jöttünk.Rátértünk a zöld L jelzésre amely természetesen emelkedésbe kezdett.Ez is durván köves volt! Én meg egyre inkább kezdtem elkészülni az erőmmel,közben meleg is lett.Nem volt durva emelkedő,de vászonrogtam felfelé.Zolika újra erőre kapott és vígan trappolt felfelé.Az igazsághoz tartozik,hogy van egy évtized előnye,ugyanis ennyivel fiatalabb mint én.Biztos vagyok benne,hogy Gergő is jól bírta volna,hiszen most lenne csak 27 éves...
Balra a Hajnács-kő,jobbra a Várbérc,széleslátókörrel fotózva
Már a Várbércen bámulom a szemközti Hajnács-kőt
Felérve én a fübe feküdve pihentem fél órát.Nagyon kikészített a lefelé út a Hajnács-kőről.De így félholtan is megcsodáltam a lenyügőző kilátást.Nehéz volt szavakat találni a táj szépségére.Mellettünk a Hajnács-kő magasodott,onnan jöttünk le.Alattunk volt a völgy és remek rálátásunk volt a Mátra belsejére és vonulatára.Másik irányba is szép volt a kilátás,de ez már Mátra széle volt.Arra délre az Alföldet láttuk.Na és persze itt voltak a markazi romok,de még nem volt erőm felállni,addig Zolika szétnézett kicsit.Aztán erőre kaptam én is,így körülnéztem a romos várban.Hát nem sokminden maradt meg belőle.
A várrom
Pár fal maradt csupán
Zolika folytatta az ölelj meg egy várat akcióját
A félelmetes mátrai medve
Nem nagyon tudok mit mondani a várról,nem sok története van,de majd kitérek rá részletesen a kedvenc váraink sorozatomban.Néhány romos fal maradt meg csupán,de talán nem is ezért érdemes ide feljönni,hanem a kilátásért.Az pedig felejthetetlen.Még egy jó félórát nézeődtünk itt,összefutottunk végül is a mátrai medvével,amely fehér színre váltott és nem bántott minket.Mégegyszer rácsodálkoztam a szépséges kilátásra,majd indultunk lefelé Markazra.Visszajött kicsit az erőm,így a lefelé út itt nem volt problémás,nem volt oly meredek mint a Hajnács-kőn.Hamar le is értünk.Lenn azonban már nem volt fa és a nap már égetett.A magas fűben sok volt az út,a jelzések pedig gyengék.Kicsit szenvedtünk,de megtaláltuk a nekünk kellő utat,amely levitt Markazra.
Kilátás a Mátra belseje felé
Már lenn
Ez még egy kisebb feníósík volt,mert innen is még lefelé kellett menni,nem is kicsit,hogy leérjünk Markazra.Végül le is értünk,a vízünk közben teljesen elfogyott.Csodás hegyek ölelték körül a Heves megyei falucskát.Belépve a faluba szerencsére rögtön ott volt egy csap,ahol ittunk fejenként vagy egy liter vízet.Aztán mentünk a központ felé.Nyilvánvaló volt,hogy falunézést most nem tartunk és a víztározóhoz sem megyünk ki,hiszen alaposan elfáradtunk.Amit így láttunk a faluból az tetszett.Takaros,rendezett település volt,fehér emberekkel.Egy vendéglőhöz érve úgy döntöttünk itt iszunk,eszünk.Ez meg is történt.Itt végződött ez a nagyon szép,de nehéz túra.Kellemesen elfáradva vártuk meg aztán a buszt,amelyről Pestig le sem kellett szállni.Onnan pedig vonattal érkeztünk haza.Fél tíz után itthon voltunk
Markaz gyönyörű volt!
Kellemesen elfáradva,élményekkel gazdagodva tértünk haza.Hogy mennyire nem vagyunk a régiek,az is bizonyítja,hogy ez csupán az év hatodik túrája volt csak! Volt olyan év amikor ilyenkor már húsz is volt...Most 16 kilométert trappoltunk amely minimálisan javít az átlagunkon.Összesen tartunk 92 kilométernél,az átlag így 15,33km/túra ebben az évben.
Mindent egybevetve jó buli volt.Most elméletileg a Balatoni kék következne,de már kánikulát mondanak a megtervezett időpontra,így lehet nem az fog következni.Vagy a Balatoni kör jön majd,vagy szemezek a terveinkben nem szereplő,de a napokban rá felfigyelt börzsönyi Cserna-völgyi túrával.Meglátjuk.
Hetek óta tart már szürke,ködös,borús idő,ez pedig nagyban befolyásolta a terveinket.Vagy a Prédikálószékre,vagy a Pokoli stadionhoz vezető túra lett volna a következő a sorban,de ezekhez napsütéses időjárás kellett volna.Ám erre a 25-ös év decemberében eddig hiába vártunk.Így hát ki kellett találni valami mást,mert egyszerűen nem akart olyan idő lenni amire szükségünk lett volna.Na,de sebaj,imádom én a ködös túrákat is.Így aztán olyasmit kellett kitalálni ami ködös időben is élvezhető túra.Ez sikerült,hiszen a februárra tervezett a mátrai Benevárhoz vezető túra pont ilyennek nézett ki.Így aztán újfent elhalasztottuk a Prédikálószékes és a Pokoli stadionos túrát,viszont előrehoztuk így a Benevárasat.Az év legrövidebb napján Zolikával nekiindulva már negyed tízre oda is értünk túránk kiindulópontjára Mátrafüredre!
Mátrafüred több mint kiváló túrakiindulópont!
Körtúrát terveztünk amelynek első részében megyünk fel a Benevárhoz,majd a gerincen visszafordulva egy ismeretlen nevű völgyön a Szent István úton jövünk vissza Mátrefüredre.Az egész túra jó 10km-es volt.Borús idő volt köd nélkül.Azonban már a buszból láttuk,hogy a Mátra kb.400 méternél magasabb részeit sűrű köd lepi el.Mi meg oda tartottunk!Ez már így bíztató volt.Nagyon vágytam már egy ködös,misztikus túrára.A kék+ jelzésen vágtunk neki,ez vitt fel a 471 méter magasságban lévő Benevárhoz és azon túlra is.Ám még Mátrafüreden levitt egy kisebb völgybe a Bene-patak mellé.Nagyon szép hely volt még így a szürke télben is.A patakban bőven volt víz,amely ezerrel száguldott.Kicsivel arébb a Csatorna-patak ömlött bele a Bene-patakba,még arébb meg a Somor-patak.Ez utóbbit már innen nem láttuk,de a túránk második felét majd a Somor-patak kíséri végig.
A Bene-patak
Csatlakozik a Csatorna-patak
Már ez a rész is szép volt.Pár méter után aztán megkezdte emelkedését az út a Benevár-bércre.Nem volt durva emelkedő és kitünően bírtam.Ahogy haladtunk egyre feljebb úgy lett egyre sűrűbb a köd.Erre vágytam,mert már nagyon régen volt misztikusan szép túránk.A jelzések kiválóak voltak,útelágazásoknál is tudni lehetett merre tovább.Maga a Benevár nem volt vészesen messze Mátrafüredtől,így viszonylag hamar oda is értünk.Itt már misztikusan klassz idő volt a leereszkedő köddel.Különös hangulatot adott a helynek.Imádok ilyen időben túrázni,sokkal jobb mint a nyári kánikulában!A várból nem sok minden maradt,pár fal,melyeket a nyolcvanas években tártak fel.Majd részletesen foglalkozom a várral a "Kedvenc váraink" sorozatomban.Most annyi,hogy természetesen teljesen körbejártuk,a várfalakra felmásztunk,amit meglehetett az megnéztük!Imádjuk az ilyen romos várakat!Klassz volt nagyon!
Felfelé menetben
Már a várnál
Zolika a várfalon
Várfalak
Jó volt a csend is,amely megakadt a misztikus erdőben.Valahonnan kutyák vijjogását véltük hallani,közben meg egy tájfutó haladt el mellettünk.Mi még a várat csodáltuk.Nem tudtam betelni a ködös-misztikus idővel és erdővel.Fantasztikus volt!Lassan azonban indulni kellett tovább,így is jó félórát eltöltöttünk itt.A várnál még egy várkút volt,de csak nevében és formájában volt ez kút,hiszen sem mélység,sem víz nem volt benne,csupán néhány gally.Búcsút vettünk a vártól,örömmel konstatáltuk,hogy újabb vár került bele a gyűjteménybe.Folytattuk a túrát az eddigieknél is nagyobb ködben az enyhén,de fokozatosan emelkedő Benevár-bércen.
A várkút
Búcsú a vártól
Mystic day
Nem tudtam betelni a ködös,misztikus erdő szépségével.Felülmúlhatatlan volt!A fokozatosan emelkedő út a hideg idő ellenére is megizzasztott minket! Izzadtunk! Na persze fel is voltunk melegen öltözve,nem tudtam mást csinálni,de levettem a sapkám,mert beizzadt a fejem.Ez veszélyes volt,mert könnyű volt így megfázni.Aztán a fokozatos és folyamatos enyhe emelkedés véget ért.Már ötszáz méter felett járhattunk.A kék+ út keresztezett a bringa jelzésű útat! Arra kellett letérnünk!Így búcsút vettünk a csodás kék+ -tól és mentünk a bringajelzésű enyhén köves,salakos,de végig szinten haladó ködös úton.Az eddigi északi irányt pedig felváltotta a nyugat felé haladás.
Ez az út szinten megy!
Erre is akad misztikum!
Szó szerint: köd előttem,köd utánam!
Mohás kövekkel tarkitott hegyoldal és erdő szolgált látnivalóval a sűrű ködben.Ez az út,ez a szakasz teljesen jól járható volt.Az izzadásunk is elmúlt.Valamivel több mint egy kilométert mehettünk ezen a szakaszon.Közben az út bal odalán lenn a völgyben patak csordogálását lehetett hallani,látni a ködtöl alig-alig.Az már ott lenn a Somor-patak volt!Közben kereszteztük a piros sáv jelzést azaz a Szent István utat! Ez dél felé fordult ahogy mi is,letértünk rá.Ez vitt vissza Mátrefüredre.Fokozatosan ereszkedett le az út a völgybe,ez is csodálatosan szép volt a misztikus időben és erdőben.Ha lehet erre még több kisebb-nagyobb mohás kő volt,talán több ezer!Az út pedig lassan,de fokozatosan ért le a patak szintjéhez.Ez a patak is böven tele volt vízzel.Most nem volt vízhiány mint két hónapja a Mecsekben!Közben egy nő (egyedül!) ért utol és került el minket.Váltottunk vele pár szót.Hatvanból jött kb.olyan 45-50 éves lehetett.Elismeréssel adóztunk,hogy ilyen bátor és bevállaós,hogy egyedül túrázik a ködben..
Mohás kövek ezrei
Haladunk a völgyben
A Somor-patak
.A patak szintjéhez érve a köd is oszlóban volt,itt már 300 méter környékén voltunk csak,úgy tűnt,hogy valóban 400 méter felett ködös a hegység.Sebaj,így is jó volt.A Somor-patak is valahol arébb beleömlött a Bene-patakba.Közben egy kegyhelyhez értük a neve Máriácska kegyhely volt.Természetesen a központban egy Mária szoborral,két oldalt a kőfalon rengeteg hálát adó és köszönő táblácskával,feljebb egy kereszt,arébb valami szentfa volt.Itt volt némi dagonya,nagyon nem mentünk a kegyhelynél tovább.Itt beköszönt a kék4 jelzés is,nekünk nagyon nem kellett,ez levitt abba a völgybe amúgy amelyet a túránk elején érintettünk.A mi pirosunk meg lassan itt már szinten haladva beért Mátrafüredre!
A kegyhely
Utolsó méterek
Hamar megcsináltuk a túrát.Gyakorlatilag négy óra alatt úgy,hogy a várnál és a kegyhelynél is megálltunk.Visszaérve Mátrafüredre beültünk a már ismert Benevár étterembe.Tudtam,hogy itt csinálják a világ legfinomabb jókai bablevesét.Rendeltem is,Zolika pedig egy palóc gulyást evett.Most is fenségesen finom volt a bableves,úgyhogy jövünk mi még ide! A kaja után 45 percünk maradt a buszig.Így jártunk egyet a környéken.Itt voltam táborban 10 évesen és mintha egyre több dolog kezdett volna ismerösnek tűnni,persze voltunk már itt kétszer is az elmúlt években.Mindegy.Oda sétáltunk a buszmegállóban,a busz pedig jött pontosan.Átszállás nélkül értünk Budapestre,onnan pedig vonattal jöttünk tovább haza.Már este fél hét után itthon voltunk,hála főleg a jó közlekedésnek amit a Dunántúlon hiányolunk!
Jobbra az itteni kedvencünk a Benevár étterem
Az utolsó kép Mátrafüreden
Gyönyörű túra volt a ködös,misztikus erdőben.Nagyon vágytam már egy ilyen túrára.Ez végre összejött.Azonban az év mennyiségileg gyenge.Ez csupán az idei 19-ik túránk volt,talán meglesz a húsz! Tíz kilométert mentünk az év legrövidebb napján,így összesítésben tartunk 250 kilométernél.Ez pedig annyit jelent,hogy 13,15 km/túra átlagunk van.A lényeg,hogy egy nagyon klassz túrával kezdtük a telet!
Tavaly ősszel,még szeptemberben írtam ebben a blogban az elfeledett síugrósáncról.Az akkori bejegyzésemet megtalálod ha erre a hivatkozásra kattíntasz. Már akkor úgy éreztem,hogy ez a hely hív magához és ha törik,ha szakad ide elkell jönni.Egy véletlennek amik ugye nincsenek köszönhetően szerettem bele ebbe az egészbe.Elkezdtem kutakodni,szervezkedni egy ide vezető túra lehetőségét összehozni.Úgy gondoltam a túrára aztán 2025 februárjában kerülhet majd sor.Közben túratársaim is jelezték,hogy érdekli őket a dolog.Fura mód éppen Zolika viszolygott tőle kissé.De Manó,a Tizedes és Pisti is jelezte,hogy érdekli őket és szívesen eljönnének majd.Ahogy közeledett az időpont Zolika és a Tizedes tartotta magát ígéretéhez,Manó egy héttel a buli előtt mondta le,Pisti barátunk pedig a megbeszélt találkozóra a Déli pályaudvarra nem jött el.Elaludt...A túrára így hárman mentünk el,egyikünk sem bánta meg,hogy részt vett ezen a túrán.Na,de menjünk sorjában.
Sehol senki a Kékesen...
Korán kellett indulni,hogy mindenre jusson idő,legalábbis így szerveztem a túrát.Így a Dunaújvárosból fél ötkor induló vonattal indultunk.Ez hat óra után pár perccel ér a Délibe.Ide volt megbeszélve Pistivel a találkozó,mivel ő pesti.Ám mikor leszálltunk a vonatról Pisti nem volt sehol.Felhívtuk hát,mondta,hogy ő éppen most kelt fel...jó mondom mi nem várunk senkire és semmire,mert minden ki van számolva,meg van szervezve.Jó túrát kívánt,én meg nem fogom többé hívni alighanem.Tudni kell róla,hogy alkohol problémákkal küzd,így nem tudok sajnos mit kezdeni vele.Na mi meg húztunk át a Stadionok buszpályaudvarra metróval.Éppen elértük még a háromnegyed hétkor Kékestetőre induló buszt.Kényelmes kellemes utazás volt,Gyöngyösig a busz nem állt meg sehol és nagyon jó volt,hogy felment egészen a Kékestetőre.8.40-kor szálltunk le a Kékesen a szanatóriumnál a buszról.Ez egy remek járat,valószínűleg felfogjuk még használni további itteni túráinkhoz a jövőben.
A hideg Kékestetőn
Tudtuk,hogy a Kékesen mindig hidegebb van,mint az ország más részein.Mégis furán hatott ránk leszállva a buszról az itteni mínusz hat fok.Régen voltunk nappal ilyen hidegben kinn a szabadban.Ám a hideg varázslatos hangulatot adott a helynek.Pár méter után értünk a sípályához,ahol a reggeli-délelőtti órák ellenére is tömegre számítottunk.Legnagyobb meglepetésünkre aztán rajtunk kivül nem volt itt senki.Le is esett az állunk,hát ez meg,hogy lehet?Tény,hogy nem a legfrissebb hó volt,de még bőven lehetett volna itt síelni,szánkózni.Az ország legnépszerűbb síelő helye mégsem annyira népszerű?Mintha egy szobor dőlt volna le,olyan hatással volt ránk ez a felismerés.Pedig gyönyörű hely,ha másra nem jó akkor egy sétára minimum.A hideg sem lehetett kifogás,hisz itt ilyenkor mindig hideg van!A sípályánál lévő büfé terszán mindenesetre a minusz hat fok ellenére is megreggeliztünk,aztán feljebb kapaszkodtunk a magassági kőhöz és a tv-toronyhoz.Itt volt egy újabb büfé és ez nyitva volt így pár fotó után beültünk egy reggeli kávéra.
Az ország legmagasabb pontja
Itt kell egy fotó!
Egy kellemes reggeli és kávé után indulhatott végre a túra.A Tv-toronyba most nem mentünk fel.Másfél éve voltunk Zolikával és odafenn a minusz hatnál is hidegebb lehet,alighanem odafagynánk.Most ezt kihagytuk,majd legközelebb.A sárga jelzésű turistaútra álltunk rá.Kékestető amellett,hogy az ország csúcsa,remek túravég vagy túrakiinduló hely is.Sok út halad el a környéken.Mi a sárgát választottuk most amely beért egy varázslatos erdőbe a Mátra bércen.Itt is volt még hó.Ezer méterről kellett háromszázra lejutni ezen a túrán.A terv szerint elsőnek érintjük majd a síugrósáncot,majd Mátraházán keresztül ereszkedünk le Mátrafüredre,de úgy,hogy érintünk majd két kilátót is.Ahogy haladtunk lefelé fokozatosan úgy enyhült az idő is és egyre kevesebb lett a hó is.Egy alkalommal kell csak letérnünk a sárgáról,majd a sárga+ jelzésre,pontosan azért mert annak mentén lesz a sánc.
A Mátra bérc hangulatos erdejében
Közben láttunk egy-egy embert de ezek túrázók voltak nem síelők.A sárga út nagyon nyugis volt és szép.A bércről sok helyen felvillantak kilátások amelyekbe elsősorban az erdő fái zavartak be.Négyzáz méterre a sárga+ előtt kezdett durva meredek szögben ereszkedni az út,sziklás,köves,fagyos,csúszos hegyoldalban.Nagyon ovatósan kellett itt haladnunk és nagyon lassan is haladtunk.Tizedes ért le először majd én,utánunk leszakadva pedig Zolika,de ez a szakasz is minden bajával egy élmény volt.Leérve egy útkereszteződésben találtuk magunkat.A sárga ment továbbra is meredeken,veszélyesen lefelé,de a sárga+ sima jól járhatónak tűnt.Ezen fordultunk Mátraháza irányába és immár nyugisan haladhattunk tovább.
Itt jöttünk le
A sárga+ már szelídebb
A hegyoldalban haladó út az erdőben haladt,látnivalóul a hegy oldalában itt-ott feltünő kőtengerek szolgáltak.Aztán meglepetésre egy ponton újra volt hó!Sebaj mentünk tovább és pár méter után ott volt az amiért jöttünk!Az elfeledett síugrósánc!Elképesztően csodás építmény volt még romjaiban is.Szomorú,hogy egy ilyen csodát hagytak így lepusztulni...a sánc kecsesen ívelt át a turistaút felett és nyúlott lefelé a hegyoldalban a mélybe.Már alulról látszódott,hogy sok helyen hiányzott a lábrács,így onnan ahogy én láttam videón,hogy felmentek rá,felmenni teljesen már nem lehetett.Ám a másik végen ott volt a felvezető lépcső,de itt is voltak hiányosságok nem is kevés.De ha már itt voltunk nem hagyhattuk ki,hogy felmenjünk rá!Ezért jöttem!
Első találkozás a sánccal
Ott a végén fellehet menni!
Ám a lépcső alsó része hiányzott már...így felmásztunk az alsó szintre a Tizedessel.Zolika lenn maradt.Ő eleve ettől tartott úgy érezte veszélyes vállalkozás ez az egész sáncozdi.Mondtam azért még eljöhet mert a túra szép lesz,mi felmászunk ő majd megvár addig lenn,ha nem mer feljönni,ezért nem fogom szekálni vagy ilyesmi.Szóval mi felmásztunk az alsó szintre ahol újabb akadállyal szembesültünk,egy rácsos ajtó volt lakattal lezárva,de úgy tűnt simán átlehet mászni a túloldalára,Át is másztunk.Arra gondoltam,hogy vajon Gergő bevállalta-e volna velem ezt a nem mindennapi kalandot,biztos voltam benne,hogy igen...Innen aztán már sima volt az út felfelé.Bár kopottak voltak a lépcsők a korlátok,itt-ott rohadthatott is már,de mentünk felfelé meggyőzödve róla persze,hogy minden stabil,nincs-e leszakadó közeli állapotba.A legfelső szintre ugyan már nem lehetett felmenni,ott hiányoztak a lábrácsok,de az eggyel alattira még igen.Innen mind az épitmény,mint a kilátás leírhatatlan volt!
Az utolsó szint ahova kilehetett menni,balra oda fel még felmentünk
A kilátás csodás!
Ez maradt...
Ott fenn ahol a Tizedes áll,az az a baloldali rész ahova még felmentünk,ez a legmagasabb pont ahova még fellehetett menni
Hát eljutottam ide is
Elképesztő élmény volt itt lenni!Hát ezért hívott ez a hely magához.Még időben jöttünk mert félő,hogy a jövőben esetleg lebonthatják majd ezt az építményt,pedig...nyugodtan meglehetne csinálni egy kilátónak,hiszen a kilátás nem mindennapi!Persze erre a kutya sem adna pénz.Megnéztük és megcsodáltuk amit lehetett,tán jó 20 percet lehettünk odafenn.Aztán lementünk alul újra mászókázva.Megérte felmenni nagyon nagy élmény volt!Leérve úgy döntöttünk az alját is megnézzük.Nem volt egyszerű lemenni,de megoldottuk,ide már velünk tartott Zolika is.A lenti végén is fellehetett menni a sáncra ide felmentünk mind a hárman.Balodalt volt a felvezető járat,de ezen hiányoztak feljebb a lábrácsok,így innen feljebb már nem mentünk.Még próbáltuk megnézni hova ugrottak annak idején a versenyzők.
Le a sánc alsó részéhez
Lentről
Szóval ennyi volt és folytattuk a túrát a sárga+ jelzésen.Felejhetetlen élmény volt az elfeledett siugrósánc!A sárga+ kivezetett a kékesi sípálya alsó végéhez.Itt mocorogtak páran,de a tömegnek nyoma sem volt.Majd az út bevezetett Mátraházára ahol a "főtéren" az egyik büfénél újabb kávézásra kerülhetett sor,majd én ezzem még egy palacsintát a Tizedes meg megebédelt a saját kajájából.Indultunk tovább innen újra a sárgán amely egy kis kapaszkodásba kezdett,de megérte mert egy ponton csodás kilátásunk nyílt magára a Kékestetőre és az alattunk lévő Mátra szanatóriumra.Szép hely volt!
Szemben a Kékestető,alattunk a szanatórium
Haladtunk a sárgán tovább amely kanyargósan és ereszkedve ment a hegyoldalon,itt-ott szép kilátásokkal máshol behatolva egy-egy sűrűbb erdőbe.Majd a Mátra hotelnél ért ki,itt egy jópofa pihenő adta az érdekességet,majd pár száz méter múlva értük el a sárga L jelzést,ez vezetett a pár méterre lévő Hanák Kolos kilátóhoz.Természetesen nem hagyhattuk ki!A kilátó külömbözött az eddig megszokott kilátóktól ahol eddig jártunk.Nagyon nem részletezem,majd benne lesz idővel a kedvenc kilátóink sorozatomban úgy is.Kilátásilag nem sokat mutatott egy irányba lehetett kilátni.Mutatom képen a kilátót és a kilátást is.
A Hanák Kolos kilátó
A kilátás
Megnéztük még a kilátó melleti emlékoszlopot amely Hanák Kolosnak állított emléket.Majd tovább mentünk ezen az immár jelzetlen úton.Egy magánterületre értünk,de a kapu nyitva volt,így bementünk.Az út a hegy széléhez vezetett,onnan pedig kilátásunk nyílt az alattunk elterülő Oxigén Adrenalin parkra!Volt itt minden,nagy függőhíd,repülök,hinták,tavak,kisvasút,vár és minden.De úgy tűnt fentről,hogy a park zárva tart.Itt sem mozgott szinte senki.Aztán láttunk pár embert.Engem legjobban a függőhíd fogott meg,talán majd egyszer eljövünk kifejezetten ide.Nem mentünk le,fentről csodáltuk a dolgokat.Remek kilátásunk volt még a Mátra vonulatára és a szemközti Sástói kilátóra ahol 2023 júniusában jártunk.Kicsit körülnéztünk itt aztán visszamentünk a sárga jelzésre és folytattuk a túrát.
Alattunk az Adrenalin park
A függőhíd,sajna levolt zárva
A sárga továbbra is összevissza kanyarogva vezetett enyhén le a hegyen.Pár száz méter után egy kisebb völgybe értünk ahol erdei pihenő volt és egy forrás is!A Rákóczi-forrás amely ontotta is a vízet.Így teletöltöttem a kulacsom friss forrásvízzel.Kicsit pihentünk itt aztán indultunk tovább.Az út kicsit most emelkedett.Nem hiába,hiszen a Muzsla tetőre kapaszkodtunk fel,de ez az emelkedő egyáltalán nem volt megerőltető.Felérve a Muzsla tetőn is állt egy kilátó,mégpedig a Muzsla tetői kilátó.Ez sem az a szokványos kilátó volt amihez hozzászoktunk túrázásaink alatt.Egyszerű volt ez is mint a Hanák Kolos kilátó,de annál egy fokkal jobb.Egy szintes kb.másfél méter magas volt a kilátószint.Itt is tető volt felette,fel pedig egy vaskorláttal ellátott lépcső vezetett.Fent is megfelelő védőkorláttal volt ellátva a kilátó.A kilátás jobb volt mint az előző kilátóból.Jól kivehető volt alattunk Mátrafüred a távolban pedig maga Gyöngyös.Hegyeket is láttunk körös körül,de mivel annyira még nem ismerem a Mátrát,nem tudtam melyek ezek a hegyek.
A Rákóczi-forrás
A Muzsla kilátó
A kilátó mellett volt még pár pad és egy esőbeülő.Dolgunk végeztével indultunk tovább.A sárga jelzés szerpentin szerűen vezetett le a Muzsla tetőről,itt-ott dagonyás volt máshol köves.Pár száz méterre volt már csak Mátrafüred ahová sikeresen meg is érkeztünk.Túránk végén ahogy az idei túrákon eddig mindig,most is kisütött a nap és szinte jó lett az idő.Mátrafüred fő utcáján araszoltunk előre.Kajahelyet kerestünk amit sikeresen meg is találtunk.Betértünk a Benevár étterembe egy jó kis Jókai bablevesre meg palacsintáztunk és kávéztunk is.Nagyjából egy órát voltunk benn.A kellemes kajálás után pedig nem maradt más hátra mint elmenni a közeli buszmegállóba és megvárni a buszt.Az jött is rendesen amikorra kinéztük.Ez is egy remek járat volt,hiszen Budapestig nem kellett leszállni róla és Gyögyös után nem állt meg sehol.A stadionok buszpályudvarról metróval húztunk át a Déli pályaudvarra.A metróban találkoztunk Bányásszal és Hédivel akikkel a bodajki túrán voltunk pár éve.A Déliben a vonatunk pontosan indult és fél kilencre már itthon is voltunk!
Nagyszerú túra volt.Rövid de tartalmas.A többiek is jól érezték magukat.Aki nem jött (Pisti és Manó)egy nagyon nagy élménnyel lett szegényebb.Szenzációs volt a sísánc a Mátra pedig leírhatatlanul gyönyörű.Egyre inkább beleszeretek ebbe a hegységbe!
Ez volt az év harmadik túrája.Most 10 kilométert mentünk,de a rövid távban mint írtam rendkivül sok volt a tartalmi,érdemi rész.Eddig 32 kilométert túráztunk idén az átlagunk így 10,66km/túra.
