A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mátraháza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Mátraháza. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. február 16., vasárnap

Túra az elfeledett síugrósánchoz

Tavaly ősszel,még szeptemberben írtam ebben a blogban az elfeledett síugrósáncról.Az akkori bejegyzésemet megtalálod ha erre a hivatkozásra kattíntasz. Már akkor úgy éreztem,hogy ez a hely hív magához és ha törik,ha szakad ide elkell jönni.Egy véletlennek amik ugye nincsenek köszönhetően szerettem bele ebbe az egészbe.Elkezdtem kutakodni,szervezkedni egy ide vezető túra lehetőségét összehozni.Úgy gondoltam a túrára aztán 2025 februárjában kerülhet majd sor.Közben túratársaim is jelezték,hogy érdekli őket a dolog.Fura mód éppen Zolika viszolygott tőle kissé.De Manó,a Tizedes és Pisti is jelezte,hogy érdekli őket és szívesen eljönnének majd.Ahogy közeledett az időpont Zolika és a Tizedes tartotta magát ígéretéhez,Manó egy héttel a buli előtt mondta le,Pisti barátunk pedig a megbeszélt találkozóra a Déli pályaudvarra nem jött el.Elaludt...A túrára így hárman mentünk el,egyikünk sem bánta meg,hogy részt vett ezen a túrán.Na,de menjünk sorjában.

Sehol senki a Kékesen...

Korán kellett indulni,hogy mindenre jusson idő,legalábbis így szerveztem a túrát.Így a Dunaújvárosból fél ötkor induló vonattal indultunk.Ez hat óra után pár perccel ér a Délibe.Ide volt megbeszélve Pistivel a találkozó,mivel ő pesti.Ám mikor leszálltunk a vonatról Pisti nem volt sehol.Felhívtuk hát,mondta,hogy ő éppen most kelt fel...jó mondom mi nem várunk senkire és semmire,mert minden ki van számolva,meg van szervezve.Jó túrát kívánt,én meg nem fogom többé hívni alighanem.Tudni kell róla,hogy alkohol problémákkal küzd,így nem tudok sajnos mit kezdeni vele.Na mi meg húztunk át a Stadionok buszpályaudvarra metróval.Éppen elértük még a háromnegyed hétkor Kékestetőre induló buszt.Kényelmes kellemes utazás volt,Gyöngyösig a busz nem állt meg sehol és nagyon jó volt,hogy felment egészen a Kékestetőre.8.40-kor szálltunk le a Kékesen a szanatóriumnál a buszról.Ez egy remek járat,valószínűleg felfogjuk még használni további itteni túráinkhoz a jövőben.

 A hideg Kékestetőn

Tudtuk,hogy a Kékesen mindig hidegebb van,mint az ország más részein.Mégis furán hatott ránk leszállva a buszról az itteni mínusz hat fok.Régen voltunk nappal ilyen hidegben kinn a szabadban.Ám a hideg varázslatos hangulatot adott a helynek.Pár méter után értünk a sípályához,ahol a reggeli-délelőtti órák ellenére is tömegre számítottunk.Legnagyobb meglepetésünkre aztán rajtunk kivül nem volt itt senki.Le is esett az állunk,hát ez meg,hogy lehet?Tény,hogy nem a legfrissebb hó volt,de még bőven lehetett volna itt síelni,szánkózni.Az ország legnépszerűbb síelő helye mégsem annyira népszerű?Mintha egy szobor dőlt volna le,olyan hatással volt ránk ez a felismerés.Pedig gyönyörű hely,ha másra nem jó akkor egy sétára minimum.A hideg sem lehetett kifogás,hisz itt ilyenkor mindig hideg van!A sípályánál lévő büfé terszán mindenesetre a minusz hat fok ellenére is megreggeliztünk,aztán feljebb kapaszkodtunk a magassági kőhöz és a tv-toronyhoz.Itt volt egy újabb büfé és ez nyitva volt így pár fotó után beültünk egy reggeli kávéra.

Az ország legmagasabb pontja

Itt kell egy fotó!

Egy kellemes reggeli és kávé után indulhatott végre a túra.A Tv-toronyba most nem mentünk fel.Másfél éve voltunk Zolikával és odafenn a minusz hatnál is hidegebb lehet,alighanem odafagynánk.Most ezt kihagytuk,majd legközelebb.A sárga jelzésű turistaútra álltunk rá.Kékestető amellett,hogy az ország csúcsa,remek túravég vagy túrakiinduló hely is.Sok út halad el a környéken.Mi a sárgát választottuk most amely beért egy varázslatos erdőbe a Mátra bércen.Itt is volt még hó.Ezer méterről kellett háromszázra lejutni ezen a túrán.A terv szerint elsőnek érintjük majd a síugrósáncot,majd Mátraházán keresztül ereszkedünk le Mátrafüredre,de úgy,hogy érintünk majd két kilátót is.Ahogy haladtunk lefelé fokozatosan úgy enyhült az idő is és egyre kevesebb lett a hó is.Egy alkalommal kell csak letérnünk a sárgáról,majd a sárga+ jelzésre,pontosan azért mert annak mentén lesz a sánc.

A Mátra bérc hangulatos erdejében

Közben láttunk egy-egy embert de ezek túrázók voltak nem síelők.A sárga út nagyon nyugis volt és szép.A bércről sok helyen felvillantak kilátások amelyekbe elsősorban az erdő fái zavartak be.Négyzáz méterre a sárga+ előtt kezdett durva meredek szögben ereszkedni az út,sziklás,köves,fagyos,csúszos hegyoldalban.Nagyon ovatósan kellett itt haladnunk és nagyon lassan is haladtunk.Tizedes ért le először majd én,utánunk leszakadva pedig Zolika,de ez a szakasz is minden bajával egy élmény volt.Leérve egy útkereszteződésben találtuk magunkat.A sárga ment továbbra is meredeken,veszélyesen lefelé,de a sárga+ sima jól járhatónak tűnt.Ezen fordultunk Mátraháza irányába és immár nyugisan haladhattunk tovább.

Itt jöttünk le

A sárga+ már szelídebb

A hegyoldalban haladó út az erdőben haladt,látnivalóul a hegy oldalában itt-ott feltünő kőtengerek szolgáltak.Aztán meglepetésre egy ponton újra volt hó!Sebaj mentünk tovább és pár méter után ott volt az amiért jöttünk!Az elfeledett síugrósánc!Elképesztően csodás építmény volt még romjaiban is.Szomorú,hogy egy ilyen csodát hagytak így lepusztulni...a sánc kecsesen ívelt át a turistaút felett és nyúlott lefelé a hegyoldalban a mélybe.Már alulról látszódott,hogy sok helyen hiányzott a lábrács,így onnan ahogy én láttam videón,hogy felmentek rá,felmenni teljesen már nem lehetett.Ám a másik végen ott volt a felvezető lépcső,de itt is voltak hiányosságok nem is kevés.De ha már itt voltunk nem hagyhattuk ki,hogy felmenjünk rá!Ezért jöttem!

Első találkozás a sánccal

Ott a végén fellehet menni!

Ám a lépcső alsó része hiányzott már...így felmásztunk az alsó szintre a Tizedessel.Zolika lenn maradt.Ő eleve ettől tartott úgy érezte veszélyes vállalkozás ez az egész sáncozdi.Mondtam azért még eljöhet mert a túra szép lesz,mi felmászunk ő majd megvár addig lenn,ha nem mer feljönni,ezért nem fogom szekálni vagy ilyesmi.Szóval mi felmásztunk az alsó szintre ahol újabb akadállyal szembesültünk,egy rácsos ajtó volt lakattal lezárva,de úgy tűnt simán átlehet mászni a túloldalára,Át is másztunk.Arra gondoltam,hogy vajon Gergő bevállalta-e volna velem ezt a nem mindennapi kalandot,biztos voltam benne,hogy igen...Innen aztán már sima volt az út felfelé.Bár kopottak voltak a lépcsők a korlátok,itt-ott rohadthatott is már,de mentünk felfelé meggyőzödve róla persze,hogy minden stabil,nincs-e leszakadó közeli állapotba.A legfelső szintre ugyan már nem lehetett felmenni,ott hiányoztak a lábrácsok,de az eggyel alattira még igen.Innen mind az épitmény,mint a kilátás leírhatatlan volt!

Az utolsó szint ahova kilehetett menni,balra oda fel még felmentünk

A kilátás csodás!

Ez maradt...

Ott fenn ahol a Tizedes áll,az az a baloldali rész ahova még felmentünk,ez a legmagasabb pont ahova még fellehetett menni

Hát eljutottam ide is

Elképesztő élmény volt itt lenni!Hát ezért hívott ez a hely magához.Még időben jöttünk mert félő,hogy a jövőben esetleg lebonthatják majd ezt az építményt,pedig...nyugodtan meglehetne csinálni egy kilátónak,hiszen a kilátás nem mindennapi!Persze erre a kutya sem adna pénz.Megnéztük és megcsodáltuk amit lehetett,tán jó 20 percet lehettünk odafenn.Aztán lementünk alul újra mászókázva.Megérte felmenni nagyon nagy élmény volt!Leérve úgy döntöttünk az alját is megnézzük.Nem volt egyszerű lemenni,de megoldottuk,ide már velünk tartott Zolika is.A lenti végén is fellehetett menni a sáncra ide felmentünk mind a hárman.Balodalt volt a felvezető járat,de ezen hiányoztak feljebb a lábrácsok,így innen feljebb már nem mentünk.Még próbáltuk megnézni hova ugrottak annak idején a versenyzők.

Le a sánc alsó részéhez

Lentről

Szóval ennyi volt és folytattuk a túrát a sárga+ jelzésen.Felejhetetlen élmény volt az elfeledett siugrósánc!A sárga+ kivezetett a kékesi sípálya alsó végéhez.Itt mocorogtak páran,de a tömegnek nyoma sem volt.Majd az út bevezetett Mátraházára ahol a "főtéren" az egyik büfénél újabb kávézásra kerülhetett sor,majd én ezzem még egy palacsintát a Tizedes meg megebédelt a saját kajájából.Indultunk tovább innen újra a sárgán amely egy kis kapaszkodásba kezdett,de megérte mert egy ponton csodás kilátásunk nyílt magára a Kékestetőre és az alattunk lévő Mátra szanatóriumra.Szép hely volt!

Szemben a Kékestető,alattunk a szanatórium

Haladtunk a sárgán tovább amely kanyargósan és ereszkedve ment a hegyoldalon,itt-ott szép kilátásokkal máshol behatolva egy-egy sűrűbb erdőbe.Majd a Mátra hotelnél ért ki,itt egy jópofa pihenő adta az érdekességet,majd pár száz méter múlva értük el a sárga L jelzést,ez vezetett a pár méterre lévő Hanák Kolos kilátóhoz.Természetesen nem hagyhattuk ki!A kilátó külömbözött az eddig megszokott kilátóktól ahol eddig jártunk.Nagyon nem részletezem,majd benne lesz idővel a kedvenc kilátóink sorozatomban úgy is.Kilátásilag nem sokat mutatott egy irányba lehetett kilátni.Mutatom képen a kilátót és a kilátást is.

A Hanák Kolos kilátó

A kilátás

Megnéztük még a kilátó melleti emlékoszlopot amely Hanák Kolosnak állított emléket.Majd tovább mentünk ezen az immár jelzetlen úton.Egy magánterületre értünk,de a kapu nyitva volt,így bementünk.Az út a hegy széléhez vezetett,onnan pedig kilátásunk nyílt az alattunk elterülő Oxigén Adrenalin parkra!Volt itt minden,nagy függőhíd,repülök,hinták,tavak,kisvasút,vár és minden.De úgy tűnt fentről,hogy a park zárva tart.Itt sem mozgott szinte senki.Aztán láttunk pár embert.Engem legjobban a függőhíd fogott meg,talán majd egyszer eljövünk kifejezetten ide.Nem mentünk le,fentről csodáltuk a dolgokat.Remek kilátásunk volt még a Mátra vonulatára és a szemközti Sástói kilátóra ahol 2023 júniusában jártunk.Kicsit körülnéztünk itt aztán visszamentünk a sárga jelzésre és folytattuk a túrát.

Alattunk az Adrenalin park

A függőhíd,sajna levolt zárva

A sárga továbbra is összevissza kanyarogva vezetett enyhén le a hegyen.Pár száz méter után egy kisebb völgybe értünk ahol erdei pihenő volt és egy forrás is!A Rákóczi-forrás amely ontotta is a vízet.Így teletöltöttem a kulacsom friss forrásvízzel.Kicsit pihentünk itt aztán indultunk tovább.Az út kicsit most emelkedett.Nem hiába,hiszen a Muzsla tetőre kapaszkodtunk fel,de ez az emelkedő egyáltalán nem volt megerőltető.Felérve a Muzsla tetőn is állt egy kilátó,mégpedig a Muzsla tetői kilátó.Ez sem az a szokványos kilátó volt amihez hozzászoktunk túrázásaink alatt.Egyszerű volt ez is mint a Hanák Kolos kilátó,de annál egy fokkal jobb.Egy szintes kb.másfél méter magas volt a kilátószint.Itt is tető volt felette,fel pedig egy vaskorláttal ellátott lépcső vezetett.Fent is megfelelő védőkorláttal volt ellátva a kilátó.A kilátás jobb volt mint az előző kilátóból.Jól kivehető volt alattunk Mátrafüred a távolban pedig maga Gyöngyös.Hegyeket is láttunk körös körül,de mivel annyira még nem ismerem a Mátrát,nem tudtam melyek ezek a hegyek.

A Rákóczi-forrás

A Muzsla kilátó

A kilátó mellett volt még pár pad és egy esőbeülő.Dolgunk végeztével indultunk tovább.A sárga jelzés szerpentin szerűen vezetett le a Muzsla tetőről,itt-ott dagonyás volt máshol köves.Pár száz méterre volt már csak Mátrafüred ahová sikeresen meg is érkeztünk.Túránk végén ahogy az idei túrákon eddig mindig,most is kisütött a nap és szinte jó lett az idő.Mátrafüred fő utcáján araszoltunk előre.Kajahelyet kerestünk amit sikeresen meg is találtunk.Betértünk a Benevár étterembe egy jó kis Jókai bablevesre meg palacsintáztunk és kávéztunk is.Nagyjából egy órát voltunk benn.A kellemes kajálás után pedig nem maradt más hátra mint elmenni a közeli buszmegállóba és megvárni a buszt.Az jött is rendesen amikorra kinéztük.Ez is egy remek járat volt,hiszen Budapestig nem kellett leszállni róla és Gyögyös után nem állt meg sehol.A stadionok buszpályudvarról metróval húztunk át a Déli pályaudvarra.A metróban találkoztunk Bányásszal és Hédivel akikkel a bodajki túrán voltunk pár éve.A Déliben a vonatunk pontosan indult és fél kilencre már itthon is voltunk!

Nagyszerú túra volt.Rövid de tartalmas.A többiek is jól érezték magukat.Aki nem jött (Pisti és Manó)egy nagyon nagy élménnyel lett szegényebb.Szenzációs volt a sísánc a Mátra pedig leírhatatlanul gyönyörű.Egyre inkább beleszeretek ebbe a hegységbe!

Ez volt az év harmadik túrája.Most 10 kilométert mentünk,de a rövid távban mint írtam rendkivül sok volt a tartalmi,érdemi rész.Eddig 32 kilométert túráztunk idén az átlagunk így 10,66km/túra.

2023. június 26., hétfő

Visszatérés a Mátrába több mint negyven év után!

 Ez most annak ékes bizonyítéka,hogy sokat túrázunk,de nem eleget.Valahogy eleve az Észak-középhegység kiesik (álltalában) túrázásaink látószögéből.Inkább a Dunántúli-középhegységhez,a Mecsekhez és a dombságokhoz vagyunk szokva.Ennek egyszerű magyarázata van,ott lakunk és az északi hegyek autó híján elég nehézkesen érhetők el egy napos túrákhoz.Egyszer-egyszer persze előfordulunk azért erre is,de jómagam a Mátrában elképesztően régen jártam,pedig talán itt kezdődtek a túrázásaim,itt volt a legelső túrám.Leírni is rossz,hogy ennek 43 éve!Azóta nem is jártam a Mátrában... sokszor elmentem mellette,vagyis hát inkább úgy fogalmazok néhányszor,de sem túrázni,sem kirándulni nem jöttem a hegység területére 1980 óta!Túratársam Zolika is jó 20 éve volt itt.Ideje volt hát eljönni ide is túrázni egyet.

A Keletiből repített a vonat a Mátrához

Ettől függetlenül ennek a túrának az ötlete már nagyon régen felvetődött.Gergővel is sokszor tervezgettük,de valahogy mindig toltuk magunk előtt.Nem emlékszem pontosan,de a 2019-es bakancslistában már benne lett volna ha jók az emlékeim.Persze akkor aztán Gergő halála ezt is meghiúsította.Aztán mint más túráknál ez is ott motoszkált bennem,hogy jöjjünk el és csináljuk meg.Úgy tűnik ez ennek az évnek a nyarára érett meg.Nem könnyű időket élünk,erről már írtam több bejegyzésemben is most erről nem beszélek.Lényeg az,hogy éppen édesapám születésnapján megadatott a lehetőség,hogy elinduljunk végre a Mátrába!Zolikával keltünk útra,Dunaújvárosból már fél ötös indulással.Vonattal jöttünk,így Pesten a Déliből átkellett menni a Keleti pályaudvarra.A vonatig itt még volt ötven percünk,így addig kávéztunk egyet és lenyomtunk egy-egy káposztás lángost.A vonatunk pontosan indult.

A kisvasút állomása Gyöngyösön

Kilenc előtt értünk Gyöngyösre,a buszunk tovább pedig fél tízkor indult,így elsétáltunk a vasútállomásról a buszállomásra amely Gyöngyösön nincs túr messze egymástól.Útközben érintettük a helyi kisvasút állomását.Emlékeztem rá,hogy akkor 43 éve ezzel mentünk fel Mátrafüredre.Most azonban felújítási munkálatok miatt nem járt.Útközben vettem észre,hogy a baseball sapkám otthon felejtettem.Én meg az nélkül nem szeretem ha lefotóznak a kopasz fejemmel.Így szerencsére akadt egy bolt ahol betudtam szerezni viszonylag olcsón egy újat.Zolika is úgy döntött vesz egyet.A buszunk aztán kissé nehézkesen de elvitt minket túránk kiinduló helyére Mátrafüredre.Innen indult a túra a zöld+ jelzésen.

Híd a Bene patak felett Mátrafürednél

Óriási vihat söpört végig az országon az éjszaka aminek itt láttuk rögtön a következményeit.Elképesztően dagonyás,saras volt az út már az első métereken.Ha ez végig így lesz akkor nagy szopacs lesz a mai túra.Ám szerencsére csak 2-300 méterig tartott ez,utána nem nagyon volt már gondunk az utakkal.Tervünk az volt,hogy itt nem soká megnézzük a Kozmáry kilátót,onnan pedig felmegyünk a Sástóhoz ahol felmegyünk az ország talán legmagasabb kilátójába.Majd Mátraháza érintésével másszuk meg a Kékest ahol szintén felmegyünk a kilátóba azaz a Tv-toronyba.Kereszteztük a Bene-patakot majd a zöld+ kivezetett Mátrafüred egy utcás részébe.Itt négy irányba mentek az utak és innen nekünk a sárga3 kellett,ám az is két irányba ment,tábla meg nem volt,hogy merre van a kilátó.Így más lehetőség nem lévén egy ott elmenő cigányleánytól kértünk segítséget aki mintha belett volna kicsit drogozva...na de így is segített és útbaigazitott minket.Így aztán már gyerekjáték volt megtalálni a közeli Kozmáry kilátót.

Szóval erre kell menni!

Elértük a kilátót!

A kilátóig egy hosszabb kanyargós lépcsősor vezetett.Hamar odaértünk és már előttünk is volt a kilátó.Számomra az első mátrai kilátó az életemben!Ha jól emlékszem ugyanis akkor 43 éve egy hetet töltöttem a Mátrába,de kilátóba nem voltam.A kő kilátó nekem elsőre a Tubesi kilátót idézte mégha nem is olyan volt.Érdekesség,hogy hol y-nal,hol i-vel írják,hogy Kozmáry kilátó,a fene sem tudja melyik a helyes,itt is száz méteren belül két különféle módon írták.Na,de nem ez volt a lényeg.A hely valahogy rögtön átadta a Mátra csodálatos hangulatát,mi pedig néhány lenti fotó után természetesen birtokba vettük a kilátót!

Hát ide is eljutottam...

Mondanom sem kell a kilátó szerepelni fog idővel a kilátós sorozatomban akkor majd részletesen kivesézem.Most annyi,hogy annak ellenére,hogy 1900-ban (!) épült remek formának örvendett!Volt egy felújítás 1939-ben,de azóta hősiesen állja az idők próbáját.Egy íves kő lépcső vezetett fel a nem túl magas kilátószintre.A szint sem volt túl tágas,de nekünk kettőnknek elég volt.Teljes 360 fokos körpanorámánk volt és a kilátás mindent vitt!Elénk tárult a fenséges Mátra.Földbegyökerezett lábbal néztünk körbe.Dél felé Gyöngyössolymos és Gyöngyös köszönt vissza,az összes többi irányba körül öleltek a Mátra vonulatai.Észak felé alattunk még kibontakozott Mátrafüred is,feljebb pedig ott volt a csúcs felhőben,az ország legmagasabb csúcsa a fantasztikus Kékes!Gyönyörű,felejthetetlen látvány volt,de most vérzett a szívem,hiszen Gergőnek is itt kellett volna lennie velünk.Ki tudja talán itt is volt...

Alattunk Mátrafüred,fenn felhőben a Kékes

Innen látszódott mai túránk célpontjai,a Sástói kilátó és mint mondtam a Kékes is a Tv-toronnyal.Jó negyedórát nézelődtünk,aztán mivel jöttek mások is helyet hagytunk nekik,amúgy is indulnunk kellett tovább.Tudtuk,hogy ezen a túrán csak felfelé megyünk,hiszen csak megkell mászni az ezer méteres csúcsot és bár Mátrafüred 320 méternél kezdődött,az akkor is közel 700 méter lesz felfelé.A kilátót követően szelíd emelkedésbe is kezdett az út,majd fokozatosan váltott egyre nehezebbé.Ugyan a Sástóig azért nem mondhatom,hogy vészes lett volna,szépen trappoltunk a két kilométerre lévő Sástóhoz,itt-ott akadtak rétek az erdőben ahonan mindig megmutatta magát a Mátra.Aztán a Sástó közelségét jelezte a libegő.Megtaláltuk a Sástói libegőt is amely a közeli Oxigén parkba vezetett fel.

A libegő

Megnéztük az árakat aztán tanakodtunk Zolikával,hogy menjünk-e egy teljes kört.Végül is nem az árak miatt nem mentünk,hanem úgy éreztük ez legalább félórát venne el a túránkból és most fontosabbnak ítéltük,hogy elérjük a Kékest hiszen azért jöttünk.Így a libegőt most kihagytuk.Innen egy köpetre volt maga a Sástó,Magyarország legmagasabban fekvő tava.Itt 508 méteren voltunk a tó rendkivül szép volt,kellően ápolt és karbantartott,csónakázni is lehetett rajta és kishídak vezettek át a közepén két sziget is volt!Szemben pedig már ott volt a brutálisan magas Sástói kilátó!Mielőtt támadást intéztünk volna ellene leültünk az egyik pihenőnél és megejtettük az uzsonnát.

Magyarország legmagasabban fekvő tava a Sástó

A hídon át!

Majd ezután kicsit körülnéztünk és a hídakon át mentünk a szemközti kilátóhoz.Ez a kilátó sem fog kimaradni majd a kedvenc kilátós sorozatomból természetesen!A kilátó mérete meghökkentő volt a maga 53 méteres magasságával.Tudni kell egy átlag kilátó 15 méter körül van,egy tízemeletes ház pedig 33 méter körül.Így akkor ellehet képzelni a magasságot...Az olajfúró toronyból avanzsált kilátó belépődíjas volt,de a 600Ft/fős árat nem éreztük túlzónak.A vas szerkezetű kilátón négy kilátószint volt (már az első is meglehetősen magasan) és a torony közepén egy szűk csigalépcső vezetett fel.A torony jó állapotban volt.Megkezdtük a felmászást.Természetesen mindegyik kilátószintre ki szándékoztunk menni!

Az 53 méter magas kilátó

Zolika készen áll az indulásra!

A "lépcsőház"

Zolika nem arról volt korábban híres,hogy feljött a magas kilátókba.Közeli barátnőink ki is szokták szekálni miatta.Velem túrázva viszont sokat fejlődött és így természetesen belevágott a felfelé vezető túrába a kilátóba.Az első szint tán 20 méter magasan lehetett,persze már ez is magasabb volt az átlagnál.A kilátószint egy négyszögletes járat volt körbe amely így 360 fokos körpanorámát adott!A sarkokban egy-egy madár volt dísznek!Kicsit ugyan szűk volt a járat,de azért ellehetett férni.A kilátás innen is fenetikus volt,de erről majd ha felértünk a legfelső szintre!Ezután kapaszkodtunk a második kilátószintre ez olyan 30 méter magasan lehetett,tehát nagyjából egy tízemeletes háznak felelt meg.

Az első kilátószint a madárral

Jómagam a második kilátószinten

Valaki feljött velünk...

Itt is gyönyörködtünk egy sort majd jöhetett a harmadik kilátószint kb.40-42 méter magasságban.Itt már érezni lehetett,hogy inog,hintázik a kilátó,de érdekes én cseppet sem féltem.Zoli már azért kapaszkodott,de hősiesen csinálta azért a dolgát.Innen több minden is látszódott mint az előző két szintről,itt elbohóckodtunk kicsit és jöhetett a csúcstámadás!Felértünk a legfelső szintre a negyedikre.Itt lehettünk 50 méter körüli magasságon,de legyen 53 hivatalosan ennyi a kilátó magassága.Inogott hintázott a torony itt,de én úgy éreztem nem vészes.Zoli kapaszkodott,de örült magának,hogy felmert jönni!Jogosan!A kilátás persze mindent vitt.A Mátrának legalább a fele látszódott,alattunk a Sástó is,arébb az Oxigén park a látványos elemeivel.És persze a király a Kékes!

Zolika bár kapaszkódik,de megcsinálta!

Én igazán élvezem az ilyen helyeket!

A kilátó alighanem életreszóló élménnyel ajándékozott meg minket és megcsináltuk.Nem tudom ez-e az ország legmagasabb kilátója (ennek majd utánajárok),de ha nem is,az biztos,hogy az élmezőny tagja.Az élmény után elindultunk lefelé,egy csoport is kezdett feljönni,örültünk,hogy elkerültük a tömeget.Adja a jóisten,hogy egy szép napon jöjjünk még erre!A kilátó után aztán találtunk egy éttermet a Sástónál beültünk egy sörre és egy jókai bablevesre.Ez kissé időveszteséggel járt és mivel még a túránk jó ha egyharmadánál voltunk kicsit kezdtem aggódni,hogy belefér-e az időbe minden.A gondot az okozta,hogy a busz amivel hazatudunk menni az 18 óra 10-kor indul majd Kékestetőről és a Kékesre mindenképp felakartam jutni magamban még arra is felkészültem ha kell ott éjszakázunk a sípályán,de ezt nem hagyom ki bármi is lesz!

Az ebédünk

Legalább háromnegyed óra elment itt,így úgy határoztunk a Mátraházáig vezető szakaszt megnyomjuk.Így is lett.Apróbb bibi volt,hogy végig felfelé menet vezetett az út,hiszen 508 méterről kellett felmenni 700-ra.Az erdő amin tartott ez a szakasz földöntúlian szép volt...alattunk kis völgyben patak csordogál vagy inkább zúbogott óriási hangerővel,majd egy forrásra és erdei pihenőre akadtunk ahol kis vízesés is volt.A forrás víze meg...talán a legjobb víz volt amit valaha is ittam!Egyre inkább keményedett a terep,de álltuk a sarat,immár a lábam sem fájt!Végül is a tervezett fél hármas időpontra megérkeztünk Mátraházára!

Csodás szakasz volt Mátrafüred és Mátraháza között!

Fantasztikus víze volt ennek a forrásnak!

Mátraházáról már az erdőben menve igen hangos hangok szűrődtek be.Aztán odaérve kiderült,hogy valami rendezvény van ami egy favágó verseny volt és a spiker túlüvőltötte egész Heves megyét!Itt mivel rengeteg büfé volt leültünk egy kávéra.Úgy éreztük sikerült faragni az időből és még jut majd idő a Kékesre.Negyedórát pihentünk a nagy tempó után.Innen több irányban is vezetett út a Kékesre.Sajnos utólag derült ki,hogy nem a legegyszerűbbet és nem a legkönnyebbet választottuk.Az országos kék mellett döntöttünk ami 3,5 km-t jelentett még és 700 ról kell felkapaszkodni ezer méterre.Nem ígérkezett könnyűnek (nem is volt az).Még kicsit körülnéztünk a parányi Mátraházán és belevetettük magunkat a Kékes erdejébe!

Mátraházán 43 év múltával...

Meglepetésünkre az út lefelé majd szinten ment!700 méterről visszamentünk 683-ra!Ez nem jelentett sok jót.Majd egy kilométer után keresztülmentünk egy gyors folyású csodaszép patakon mire végre megkezdte emelkedését az út.Na,de aztán itt mindent bepótolt!Helyenként 20%-os emelkedő vezetett felfelé.Mentünk mi,de nem volt könnyű.Óriási páratartalom is volt,ami izzadást eredményezett,viszont egyre inkább éreztünk,hogy egyre tisztább a levegő.Még talán soha nem éreztem ennyire a levegő tisztaságát...elképesztő volt!Na persze közel ezer méteren jártunk már!Egy útra dőlt fán pihentünk egyet.Ez számora hiba volt,mert megpihentem és elveszett a felfelé vezető lendületem.Hiába enyhült valamelyest a terep innen,rendkivül nehezen bírtam az utolsó kilométert.Két víztartály jelentett még látnivalót az erdőben,majd egy újabb forrásnál vételeztünk vízet.Ennek is brutál jó víze volt!Aztán...egyszercsak ott voltunk!

Csodás mátrai erdő

Piehenőidő

Víztartályok ezer méteren az erdőben

Szarrá izzadva értük el a kékesi sípályát ahol egy padon pihentünk.Előttünk a sípálya mögöttünk pedig már a tv-torony ficergett.Ha a sípályán jöttünk volna fel egy kilométert megspóroltunk volna...na de sebaj.Nem akartam még polót cserélni majd a toronyban.Igy jó vízesen vágtunk neki az utolsó métereknek.Hamarosan ott voltunk az ország legmagasabb pontját jelző kőnél!Hát itt voltam végre.Nagyon rég óta vártam erre.Noha voltam itt 43 éve szinte semmire sem emlékeztem már.Viszont az a 43 év...na hagyjuk.Itt voltunk és csodásan meredt ránk a tv-torony,így hát nem maradt más mint felmenni túránk harmadik kilátójába a messze földről is látszó kékestetői tv-toronyba!

A kékesi sípálya

Hát megcsináltuk wazze!

Magyarország legmagasabb pontján

A torony szinte teljesen olyan volt mint a pécsi Tv-torony vagy legalábbis nagyon hasonló.Lift vitt fel a kilátószintre.Kilépve ott elképesztő,fenséges körpanoráma fogadott.Azt olvastuk a kilátószint 45 méter magasan van,én különösen lentről nézve nem éreztem annyinak,de majd ennek is utánajárok.Itt voltunk azon a helyen amelynél ebben az országban magasabbra már nem lehet menni.Történelmi pillanatnak éreztem,hiszen bár voltam a Kékesen,de a toronyban még nem,így 1014 + 45 méternyi magasság az életemben a csúcsot jelentette,de Zolikáéban is.Mi nem nagyon járunk külföldre,így kétséges,hogy valaha is jutunk-e ennél magasabbra.Mi azért ennek is örültünk.A kilátó teljesen rendben volt és hála a vasbetonnak ez nem hintázott,nem inogott!Körbenéztünk hát!

A torony

Zolika diadalként élte meg,hogy feljutott ide

Akkor már vele örültem én is!

Természetesen képletesen értve a fél országot láttuk innen.Na persze azért nem,de a Karancs,Felvidék egy része,a Bükk a távolban a Pilis is látható volt a környék persze minden településével.A szomszédban pedig a Galyatető köszönt szembe.Fenséges volt.Órákat eltudtam volna itt nézelődni.Polót cseréltem közben.Mellettünk a régi kilátó állt,az sem lehetett rossz amúgy.Jó félórát fentvoltunk.Aztán indulni kellett mert a buszmegálló fogalmam sem volt,hogy merre van.Félóránk volt még a buszig,nem akartam a véletlenre és a szerencsére bízni a dolgot.Leérve még ittunk egy kávét a szomszédban ahol a pultos csajszi elmagyarázta merre van a megálló,így már tudtam végre én is.

A régi kilátó

Ide is eljutottam!

Útközben a megállóhoz még csináltunk pár fotót a híres kőnél és vettünk hütőmágneseket.Jó 250 méterre lehett a buszmegálló.Negyedórás várakozás után jött is a busz amely levitt minket Gyöngyösre.Ott szinte azonnal volt csatlakozásunk Budapest felé.Sehol nem állt meg a busz a Stadionoki buszmegállóig.Onnan pedig metróval mentünk át a Délibe.A vonatunk 10 perc késéssel indult,de ezt útközben behozta.Végül fél 11 után rendben hazaértünk Dunaújvárosba.

Búcsú...

Nehéz,de fantasztikus túra volt.A Mátra hangulata egészen más volt mint a Dunántúli hegyeké és ezt nagyon élveztem végig a túra folyamán.Csodás helyeket és erdőket érintettünk részük volt alighanem a valaha is érzett legtisztább levegőben!A kilátók és a kilátások mindent vittek!Nagyon nagy kár,hogy örök túratársammal Gergővel már nem jutottunk el ide...talán majd a következő életben... A túra esélyes az év túrája címre,de ha lesznek még ennél jobb túrák az idén az csak jó!

Most 12 kilométert mentünk.így 175,1 km-nél tartok.Ez pedig közel 13,47 km/túra átlagot jelent.Ez volt az év 13. túrája,Zolinak a 11-ik.Mondják a csúcson kell abbahagyni,de szeretnénk még azért folytatni!Remélem nem kell újabb 43 évet várni a következő mátrai túrára,43 év múlva én már élni sem fogok...