Kezdödő szezon - Végigmegy-e?

Máricusban idő előtt a 19.fordulóban lefújták az elöző szezon bajnokságát a koronavírus miatt.A bajnokságot nem is folytatták,így a 19.fordulóban lévő állás lett maga a végeredmény.Ez persze sok csapattal kicseszés volt és voltak olyanok is akiknek jól jött.Minket annyiban érintett,hogy az ötödik helyen álltunk és jól kezdtük az évet amelyben benne volt egy elökelőbb helyezés lehetősége is.Mindegy így alakult,tehát ötödikek lettünk 16 csapatból.Most viszont küszöbön az új szezon amelynek legfőbb kérdése az,hogy vajon végigmegy-e,vagy ezt is lefújják ha bejön a vírus második hulláma?Bízzunk benne,hogy végigmegy a szezon,így ennek fényében a szokásos beharangozóm jön.Mire számíthat a Dunaújváros csapata?

Reméljük sok ilyen lesz!

A legfőbb változás,hogy a szövetség megemelte a létszámot,így a korábbi 16 helyett immár húsz csapat lesz a mezőnyben.Ugye a mi csoportunk az NB III.Közép-csoportja.Nézzük elöször a mi csapatunkat,aztán majd  a mezőnyt.Június végén elmehettem a csapat szezonnyitó sajtótájékoztatójára,ahol kicsit úgy tűnt,hogy a vezetőségnek nincs igazán jövő képe.A cél mindenképp a túlélés.Aztán mint derült égből a villámcsapás - nyolc játékosunk távozott és igazolt máshova!Ez sok jót nem ígért.Olyannyira,hogy a csapatnak az első edzőmeccsét le is kellett mondania,mert nem voltunk annyian,hogy kitudjunk állni...

Aztán lassan-lassan elkezdtek csordogálni a jó hírek is.

Edzőmeccs Pálhalmán

A második edzőmeccsre már kitudtunk állni és ezt jómagam is megtekintettem a pálhalmai sporttelepen.Már volt egy-két új játékosunk is és meglepetésemre a nem összeszokott társaság remek játékkal verte a Mol-Fehérvár II.együttesét 3-1 arányban.Ez már némi bízakodásra adott okot.Folyamatosan érkeztek az új játékosok is.Úgy tűnik jól is igazoltunk,de ez persze majd tétmeccsen derül ki igazán.A harmadik meccsre is kimentem Pálhalmára,ekkor már kevésbé jó játékkal,de 2-1-re vertük a Veszprémet.Ezután egy komolyabb NB II.-es ellenféllel játszottunk Szegeden,ahol 0-2 után álltunk talpra és egyenlítettünk nem mindennapi szépségű gólokkal.Úgy tűnt jól alakul mindent.Egy rutinos volt NB I.-es hátvédet is sikerült igazolni így már kezdett jól festeni a dolog.Az utolsó ellenfél pedig egy gyengébb megye I.osztályú csapat volt a Harta.Náluk volt a meccs és meglepetésre 3-2-re megvertek minket.A dolognak túl nagy jelentősége persze nincs,hiszen varriálhatott.,taktikázhatott valamit éppen kipróbálhatott az edző.Ezek voltak tehát a felkészülési időszak eseményei.

Lesznek izgalmak

A csoportunk a létszámemeléssel úgy érzem még nehezebb lett.Ide került ugye a másodosztályból kiesett Vác,a Keleti-csoportból pedig átkerült az erősnek számító ESMTK.Egyikük ellen sem lesz egy egyszerű menet... Itt vannak a csoport favoritjai:a jelentősen megerősödött Kecskemét,a mindig erős Monor és a még soha le nem győzött Iváncsa.Ők is kemény diók lesznek.A középmezőny csapatai sem gyengültek:Kozármisleny,Dabas,Dabas-Gyón,RKSK .Erösödött a tavaly a kiesés ellen harcoló Taksony,stagnál a Szekszárd.Jönnek a mindig lelkes újoncok:Majos,Körösladány,Hódmezővásárhely,Szegedi VSE ők mindig veszélyesek.Valamint itt vannak az NB I.-es csapatok tartalékcsapatai:A Honvéd,a Fradi az Újpest és a Paks második csapatai.Alapból is komoly játékerőt képviselnek,hátha még visszajátszik valaki náluk a nagy csapatból...Ez tehát a mezőny,itt kell majd helytállni.

Kezdődhet a szezon

Az esélyeket illetően mindenki a Kecskemétet tartja a favoritnak,érdekes,hogy sokan utána éppen minket a Dunaújvárost.Szerintem azért nem egészen így van.Odaérhet még az elejére a Monor az Iváncsa,az ESMTK, a Vác vagy akár a Kozármisleny és persze a két dabasi csapat sem gyenge...Hogy mi hova juthatunk?Mindenképpen kéne még azért igazolnunk.Kérdés Lörincz edző mennyire tudta összeszoktatni a társaságot...?Úgy hiszem ebben a szezonban minden benne van...a feljutás a bajnokság megnyerése és a kiesés persze talán kevésbé,de közte minden.Mégis én úgy hiszem a 3-8.hely valamelyikére fogunk majd odaérni.Bízunk persze a minél jobban.

Hajrá Dunaújváros!

Ami engem illet,természetesen minden hazai meccsen igyekszem ott lenni,ha jön velem valaki,ha nem (...),továbbra is foglalom a magam melletti helyet Gergőnek,mert az az ővé és tudom,hogy ott lesz velem minden meccsen is.Reménykedek,hogy néhány idegenbeli meccsre is eljutok,ezekre fő esélyes Iváncsa,Paks és a főváros.Mivel ez egy túranapló,így minden meccsről nem számolok be,de szezon végén természetesen lesz egy összefoglaló és ha valami rendkivüli meccs lesz arról lesz beszámoló és ha eljutunk idegenbe azokról is.

Hát ennyi.Várjuk az előadást.Vasárnap kezdünk Szekszárdon.

Hajrá Dunaújváros!

Megnéztük a Sigray kúriát

Véletlen vagy sem (ami ugye nem létezik)?Mindenesetre a turistaterkep.com oldalt böngésztem,túraútvonalakat tervezgettem amikor is hirtelen feltűnt a képernyőn,közvetlen Dunaújváros közelében a Sigray kúria.Vonzott a dolog,gondoltam majd idővel utána nézek.Nem kellett sokat várni,mert másnap az egyik dunaújvárosi oldal (minő véletlen) éppen a Sigray kúriáról posztolgatott dolgokat,képeket mindenféle infót.Na és minő véletlen az oldal kezelője egy régi ismerösöm akivel évekkel ezelőtt egy bringatúrán is voltam.Adta magáta  dolog,felvettem vele a kapcsolatot és már szerveztünk is ide egy kis túrát.Ám amikor ő ráért volna én nem értem rá,amikor meg én értem rá,akkor ő nem.Sehogyan sem akart összejönni a dolog.Ma hívtam,de újra nem ért rá,így elhívtam Zoli barátomat aki a kórházi kezelés után már amúgy is vágyott egy rövidke túrára.

Kúria első pillantásra

Mivel nem kellett messze menni a túrára csupán délután fél négykor indultunk csak el.Átkellett menni a fél városon,majd a 62-es út mentén tovább.Arra amerre Pálhalmára is szoktunk menni.Ám odáig nem kellett elmenni,mert a közeli Sándorházánál letértünk a 62-es út mentéről és bementünk egy leágazáson.Jelzett utak ugye erre nem vezetnek.Ahogy letértünk jobbra,egyből lekellett térni újra jobbra.Egy tábla figyelmeztetett,hogy magánterület,de még a dunaújvárosi oldalt üzemeltető ismerösöm mondta ezzel ne törödjünk,menjünk be nyugodtan.Mentünk hát.Nem kellett sokat menni,talán 150 méter és ott is volt a Sigray kúria.

Szemből az épület

Egy megkapóan szép,de romos és elhanyagolt épület köszönt szembe.Nagyon szép lehetett fénykorában.Az épület keleti oldalán (mi nyugat felöl jöttünk az uton) hátulról tudtunk bemenni.Az udvarban padok tucatjai,de benőtte őket a gaz.Az épület hátulról is megkapó volt,de ugyanúgy elhanyagolt.Persze úgydöntöttünk bemegyünk,mert egy csomó ajtó nyitva volt.Reméltük odabenn egy csöves sem vert tanyát.

Odabenn tágas terek  fogadtak,ha jól spekliztünk a kúriában három vagy négy lakás lehetett egykor.Itt a hátsóban egy szoba félét fedeztünk fel,valami konyhát,kamrát és egy fürdöszobát amiben még megvolt a kád!

.A Sigray család hazánk egyik legrégebbi nemesi famíliája (az első ismert adat a XIII. század utolsó harmadában említi a névadót).  Az L alaprajzú kúriát a XX. század elején építtette Sigray Béla – a későbbiekben jelentősen átépítették és bővítettéK.Az épület és a birtok egészen az államosításig Sigray Béla tulajdonában volt. 1945-ben iskolának és óvodának javasolták használni, de a helyi földműves szövetkezet is szerette volna megkapni. Végül a büntetés-végrehajtás egy rabgazdaságának központja lett.

Az egyik belső szoba

A fürdőszoba.Vajon hány éves lehet az a kád?

Mára a kúria magántulajdon, ám mindennapjait finoman szólva sem a "gazda gondossága" jellemzi. (És Természet anyánk lassan-lassan visszaveszi, ami neki jár...)

Szóval kijöttünk a hátsó "lakásból" és még az ugymondd verandán löttünk pár képet.Valóban lehangolónak tűnt az épület állapota.Belegondoltam lehet itt valaha boldog emberek éltek,gondtalan gyerekek futkároztak az udvaron...

Fura eddig a turistatérképes dologig azt sem tudtam,hogy ez itt létezik.Nyilván ha előbb felfedezem,valószinúleg eljöttünk volna ide Gergővel...De ugye azzal kezdtem a mondandómat,hogy véletlenek már pedig nincsenek (valóban nincsenek!) így hiszem,hogy ezúttal is Gergő vezetett ide,mert tudta,hogy érdekel az ilyesmi 
és mert ebben az időpontban most ennyire telett.

Egy fotó a hátsó homlokzatnál

A hátsórészt letudva újra az épület keleti homlokzata felé mentünk.Volt még egy ajtó itt.Benéztünk és egy pinceejárót láttunk.Odalenn hívogatott a sötét...Hát persze,hogy eszünk ágában sem volt lemenni.Így is kisérteties egy hely volt.A keleti homlokzatnál újabb ajtó volt - nyitva.Ide bementünk,itt is egy lakás féle bontakozott ki,de ebből a lakrészből az előbb emlitett hátsóba nem lehetett átmenni.Talán nem lehett itt rossz élni,alkotni,dolgozni...Nem lehetett ez itt rossz akkor régen...Jellegében ugyanolyan volt amúgy mint a hátsó lakrész.

A keleti +lakásban"

Ezt is letudván mentünk az északi azaz a fő homlokzathoz.Nem volt amúgy több épület a közvetlen környéken (leszámítva a közeli börtönt),így nem tudtam fénykorában volt-e itt utca,vagy egymagában állt itt a kúria.A fő homlokzat is megkapó volt.Hasonlóan mint a hátsó részen,oszlopok tartották a tetőt és egyfajta díszt is adta az épületnek.Itt is volt egy ajtó nyitva,ide is bementünk,itt is lényegében ugyanazt láttuk.Egy romos lakás félét.Egy hajdani immár "halott" szék árválkodott az egyik szobában.Mintha az elveszett időt síratta volna...

A keleti oldal

Oszlopok

A halott szék

Kijöttünk a házból mert valahogy nem töltött el jó érzéssel ez a pusztulás ami itt volt látható.A fő homlokzatnál csináltunk még pár képet.Vajon miért hagyták ezt így lepusztulni?Miért nem érdekelt senkit az épület sorsa?Évtizedek álltak rendelkezésre,hogy valaki felkarolja,felújítsa,ám úgy fest senkit nem érdekelt a dolog.Kár érte.Lassan tényleg magáévá teszi majd a természet ezt is.

Sok szúnyog zümmögött körülöttünk,nem sok értelme volt már maradni,így elindultunk vissza a nagyon közeli városba.

Zolika első túrája a kórház után

Búcsú a kúriától

Hamar visszaértünk az alig egy kilométerre lévő városba.Persze a központ messzebb volt,így egy kocsmába beültünk egy sörre.Sosem tudom megérteni a dunaújvárosi kocsmákat...amíg vidéken szinte mindenhol minőségi csapolt sört kapok,addog nálunk nyakra.főre vízezik...udoritó dolog!Na,de most nem ez a téma.Örülök végül is,hogy eljutottam ide a kúriához is,hisz azelőtt a létezéséről sem tudtam.Közben rámírt az ismerös aki az oldalt kezeli a közösségi oldalon,hogy van itt valahol egy másik kúria is.Lesz-e majd kedvem oda elmenni.Hát persze,hogy lesz,ezt már majd összehozzuk vele,hisz egyenlőre azt sem tudom hol az a másik,de utána kutatok majd.

Na,de ez majd már egy másik történet lesz.

Top 10 legparább helyzet

Gergővel való túrázásaink történelmében előfordultak olyan esetek is amikor ugymondd paráztunk,azaz féltünk vagy ha úgy tetszik majd beszartuk a félelemtől (már bocsánat).Na azért nem voltak ezek olyan komoly dolgok és egyikből sem lett semmi baj.Sőt utólag visszagondolva ezekre némelyikük bizony mosolyt csal az arcomra ma is.Volt,hogy csupán pár percig tartott,volt olyan is,hogy kicsit hosszabb ideig,de volt egy-két ijesztő szitu.Ezeket próbáltam meg most egy csokorba gyűjteni,melyik is volt a top 10 legemlékezetesebb eset.A listában szokás szerint visszafelé haladok.

10.Kantavári remete

A Nagy-Mély völgyi túrán voltunk Gergővel 2017 szeptemberében.Ha jól emlékszem a Kantavári-forrás volt az első utunkba kerülő forrás.Nem szenvedtünk ugyan vízhiányban,de alig vártuk,hogy az otthonról hozott városi vízet lecserélhessük friss forrásvízre.Erre itt volt az alkalom.A forráshoz odaérve azonban annak szomszédságában a padon egy meglehetősen zord és ijesztő külsejű remete féle ember pihengetett.Persze első reakciónk az volt,hogy rögtön hátrahököltünk kissé.Ám a remete kedves hangon megszólalt,hogy nyugodtan töltsük meg a kulacsainkat.Aztán már beszélgetésbe is egyelegtünk vele és egy kedves fickót ismertünk meg benne.Elmondta,hogy imád itt kinn lenni az erdőben,amikor tud kijön és mint most is lepihen egy forráshoz vagy egy rétre és egyszerüen csak élvezi a csendet a békét...A zord külsejű ijesztő remete tehát igazából egy kedves ember volt.Első parázásunk feleslegesnek bizonyúlt.

A Kantavári-forrásnál

9.Bezárva a buszpályaudvaron

Az esetnek külön bejegyzést is szenteltem már,a 2019 februári menűben lehet megtalálni.A Mecsekbe tartottunk éppen,Dunaföldvárról indult egy busz hajnalok hajnalán,amit Dunaújvárosból semmivel sem lehetett elérni.Megkértük a mamát,hogy vigyen le minket kocsival a földvári buszpályaudvarra.Ő készségesen meg is tette ezt.Miután kitett minket fordult is vissza Dunaújvárosba.Mi meg gondoltuk bemegyünk a váróterembe megnézni honnan melyik kocsiállásról indul a mi buszunk.Nyár volt emlékezetem szerint.Belépve totális hőség fogadott a váróteremben!Fütőttek! Már ezen is megállt az eszem.Ahogy beléptünk azt ajtó kattant mögöttünk,ekkor nem is tulajdonítottunk ennek jelentőséget.Megnéztük amit akartunk és indultunk kifelé.Ám az ajtó zárva volt!Sehogyan sem tudtuk kinyítni.Annyira erölködtünk,hogy már nekiálltunk parázni.Bezártuk volna magunkat?Para volt egyrészt mert benn fütöttek,elviselhetetlen meleg volt.Ablak se volt olyan ami nyitható lett volna,de a fő para azért volt,mert attól rettegtem lekéssük a buszt...azt oda az egész nap,az egész túra....Már rángattuk az ajtót ezerrel,azon voltam betöröm az ablakot is ha kell,aztán egyszercsak Gergő észrevett egy gombot a kilincs alatt.Azt megnyomva pedig kinyílt az ajtó....Elértük még a buszt,de volt para rendesen.Érdekes,hogy akkor pont senki nem jött még arra.Jó hát hajanli fél öt előtt voltunk még...

Földvári buszmeg

8.Bakonyi motocrossok

A Baglyas-hegyi túrán voltunk a Bakonyban.Végig a kopár hegyeken túráztunk 2018 ragyogó őszén.A Baglyas-hegy után,már a túra fele után értünk be elöször ezen a túrán egy erdei szakaszba.Október volt,a természet a legszebbik arcát kezdte felölteni.Az út kényelmes volt jól járható.Ám valahonnan idegesitő hang szűrödött be...és egyre közeledett.Valahogy félelmet keltőnek tűnt.Egyre hangosabb lett.Ekkor már nyilvánvaló volt,hogy crossok közelednek.De hol?Nem láttuk csak hallottuk egyre erősebben.Nagyon kellett figyelni,mert ha hirtelen bukkanak fel,akár el is üthetnek a szűk turistaúton.Kezdtem egyre jobban parázni,nem is magam miatt,Gergőt féltettem,nehogy valami baja legyen,meg azért ne ilyesmi miatt dobjunk a kukába egy remek túrát.Egy kereszteződés felé közeledtünk,ahol jelzett utak találkoztak.Nagyjából harminc méternyire lehettünk,amikor felbukkantak.Ám szerencsére a másik uton és a másik irányba is tértek le.Ketten voltak,nem is vettek minket észre.Kicsit megnyugodtunk.Haladtunk tovább a mi utunkon,a zaj nem múlt el,idegesitően hallatszott még egy-két kilométeren át,de többé már nem bukkantak fel.Kicsit para helyzet volt ez is.Aki kineveti,képzelje el magát egy szűk turistaúton egy hasonló helyzetben.

Beérve a bakonyi erdőbe még minden rendben volt

7.Szalkszentmártoni defekt

Volt már róla szó ebben a blogban is,hogy biciklitúrázásaink nem voltak éppen sikeresek.Nagyjából minden második túrán ért valami baj,mígnem fel is hagytunk egy idő után ezekkel a túrákkal...A legkirívóbb eset talán Szalkszentmártonban történt.Minden rendben volt a túrán,míg a faluban betértünk egy frissitő italra egy remek kocsmába.Kiérve tapasztaltam,hogy a biciklim kereke lapos...teljesen.Pumpa nem volt.Abban bíztam majd csak lesz előbb-utóbb egy bezinkút ahol felfújom.Ám valószinűleg defektem volt,így az sem segített volna.Ragasztó meg ilyesmi nem volt nálam,de öszintén szólva nagyon nem is értek a kerékpárokhoz.Így neki álltunk tolni a bicajokat.Szóltam a mamának telefonon,hogy Dunavecsére jöjjön értünk,addig eltoljuk majd valahogy a kerékpárokat.Ám az 51-es út mentén kellett menni,mellette nem volt sehol egy ösvény ahol biztonságosabb lett volna...Szombat ellenére pedig óriási forgalom volt éppen.Paráztam,nehogy elüssenek minket.Hosszú volt az út Dunavecséig,de valahogy odaértünk.Ott aztán jött a mama,a sérült biciklit valahogy betettük a kocsiba és még Gergő is befért.Én meg hazatekertem Gergő bicajával.Ez is meleg szitu volt azért...

A Pentele-híd alatt még minden rendben volt

6.Ercsi brikett-telep

Ahogy Manó barátom hívja az ilyen helyeket - brikett-telep.A görögből-magyarba túrán voltunk 2017 őszén.A remek túrát Ercsiben fejeztük be.Ahol persze körül is néztünk kicsit,majd miután mindennel végeztünk,úgy döntöttünk vonattal megyünk haza.Ehhez átkellett sétálni a városon.Vígan mentünk ahogy szoktunk jókat dumálva,nevetgélve.Az állomáshoz vezető utolsó utcába fordultunk be,eleinte észre sem vettük hova tévedtünk...Ahogy haladtunk előre egyre több "kedves" tezsvír nézegetett minket.Arébb gyerekek is játszottak,na mondom valamelyik belénk köt még elhajtani sem tudom mert rögtön ott fog teremni az egész utca...Paráztam.Szerencsére azonban egyik gyerek sem állt belénk,elvoltak foglalva a játékkal.Mi meg egyenesen belementünk az állomás épületébe.Azaz csak mentünk volna,de ez az oldala bevolt falazva.Már értem miért...

5.Jakab-hegyi kilátó

Pazar túrát tettünk a Jakab-hegyre 2016 áprilisában,rengeteg csodát láttunk és átéltünk.A túra nem véletlenül,az egyik legjobb volt túrázásaink történelmében.A hegy legmagasabb pontján is állt egy kilátó,amely kivülről inkább úgy nézett ki mint egy templom.De kilátó volt.Nem szokásunk kilátókat kihagyni,így természetesen erre is elindultunk,hogy felmegyünk.Ám belül nem lépcső vezetett fel,hanem egy hosszú egyenes létra.Még szintek sem voltak,pihenő nélkül lehetett felmenni.Elindultunk.Nem volt veszélytelen már első látásra sem.Gergő ment elöl,ha véletlen megcsúszna valahogy talán megtudom tartani.Én mentem utána és féluton már alig tudtam tartani magam.Gergő csak ment és ment,rendben felért.Én azonban kínkeservesen.A kezem is csúszott a vas létrafokokon és egyre nehezebben tartottam magam.Na mondom ha visszaesek,tán itt is maradok...kicsit kezdtem is parázni,de aztán nagy nehezen felértem...A lefeléjövet is hasonló volt.Nem biztos,hogy ebbe a kilátóba újra felmennék...

Az a bizonyos létra

4.Rám-szakadék

2016 nyarán jártunk elöször a Rám-szakadékban,sőt ha jól emlékszem akkor e sorok írásakor napra pontosan négy éve!Ugye egészen eddig csak leírásokból és videókból ismertük.Személyes tapasztalatunk még nem volt.Így hát kissé izgultunk,milyen lesz,mi fogad majd...Gergő még lenn az úton be is melegített,ezzel is spanolta magát.Aztán minden aggódalom és izgalom feleslegesnek bizonyúlt,mert életünk egyik legnagyobb,legemlékezetesebb élményét hozta a Rám-szakadék.

Csodák földje:Rám-szakadék

3.Rám-szakadék - jeges vízesés

Annyira beleszerettünk a Rám-szakadékba,hogy félév múlva visszatértünk.Megakartuk nézni milyen télen.Annak ellenére,hogy több tábla is kért és tiltott,hogy most ne menjünk a szurdokba,mi belevágtunk.Valóban alig voltak.A nyári tömeghez képest,velünk együtt hat ember volt az egész szakadékban.Mentünk és a szurdok egyre jobban jeges lett a télben.Gyönyörű volt,de egyre veszélyesebb.Az igazi veszélyt a vízesések jelentették,hiszen félig bevoltak fagyva.De az első három vízesésnél voltak létrák,amelyek szintén jegesek voltak,de fellehetett rajtuk menni.Óvatosan persze.Megint Gergő ment elöl.Ám megint majdnem engem ért baj.Az első vízesés tetején kimászva a létrából megcsúsztam...és csúsztam hátra.Na mondom itt nagyot fogok esni.Ám az utolsó pillanatban sikerült megkapaszkodnom és visszahúzni magam.Gergő már visitott annyira parázott,hogy odaveszek...de megmenekültem.A kalandoknak azonban nem volt vége,mert a negyedik vízesésnél már nem volt létra,a kapaszkodokat,a sziklába vájt lépcsőfokokat pedig vastag jég borította.Esélytelennek tűnt felmenni...visszamenni meg felért egy öngyilkossággal.Ebben a jégben lefelé menni...Pár percig úgy éreztük csapdába kerültünk.Na mondom hívom a hegyi mentőket,nagyon fognak nekünk örülni...de aztán úgy gondoltuk Gergővel megmásszuk a jeges vízesést amely az elöző háromhoz képest kevésbé volt meredek és olyan magas sem volt.A jéghideg vízben kapaszkodtunk a kiálló kövekben és azokra taposva is másztunk.Gergő ment elöl...és rendkivül ügyesen,túrázásaink történetének legremekebb teljesitményét mutatva sikeresen fel is ment!Nagyon büszke voltam rá,de én még lenn voltam.Neki veselkedtem én is,elsőre visszacsúsztam...aztán valami óriási akaraterőre kapva nekem is sikerült felkapaszkodni.Diadal érzet fogott el mindkettönket,de nem felejtettük el,hogy odalenn azért paráztunk ám.

Jobbra-balra jég...középen másztunk fel!

2.Salabasina-árok

Szinte rémtörténeteket hallottunk erről a szurdokról,úgy is emlegették a RÉM-szakadék...de éppen ezért szinte éreztük,hogy hív magához...Nem hagyhattuk ki.Kigyüjtve egy csomó infót,leírásokat,képeket,videókat - szintén arról győztek meg,hogy az ország egyik legdurvább szurdoka ez.De imádtuk az ilyesmit,2018 novemberében elindultunk ide.Mikor fentről elöször megpillantottuk a szurdokot,úgy tűnt igazak a leírások,igaz az,hogy ez a Rém-szakadék...nem kicsit paráztunk ott fenn a kőgáton nézve a csodát.De nekivágtunk és jól tettük,mert ez volt életünk legnagyobb élménye.A rémtől ugyan messze volt,de azért elég kalandosnak bizonyúlt.A para menetközben elmúlt,élveztük minden méterét....és ugye volt már róla szó sokszor ez volt az utolsó közös túránk...Így több szempontból is különösen jelentős túra volt ez.

Gergő a kőgáton,mögötte a Salabasina-árok

1.Burdai vihar

A szlovákiai Burda-hegységet szeltük át 2016 szeptemberében.Már mikor leszálltunk Szobon a vonatról,szakadt az eső.Helembára érve azonban elállt.Úgy gondoltuk több problémánk már nem lesz vele aznap.Felérve a hegyre a legmélyebb erdő közepén egyszer a semmiből óriási csattanás hallatszodott...két perc sem kellett hozzá,szakadt az eső...De ez volt a kisebbik baj.Ugyanis dörgött és villámlott is ezerrel...na mondom ha ide csap be akkor nekünk annyi.Gergő nagyon félt és én is paráztam.Nem tudtunk mitcsinálni nem volt semmi ahova bemenekülhettünk volna,így mentünk előre a viharban az erdő mélyén...Volt para rendesen!Egy rétre kiérve aztán találtunk valami etető félét...oda behúzodtunk,na nem mintha ez megvédett volna a villámcsapástól,de mégis adott egyfajta biztonság érzetet.A vihar aztán továbbállt egy jó húsz perc múltán és az eső is elállt.Mi meg a beszarás küszöbén folytattuk a túrát...

A Burdai vihar kellös közepén,Gergő arcán a para...

Hát ezek voltak legparásabb kalandjaink.Lehet,hogy volt még ezeken kivül is,de most ezek jutottak eszembe.Öröm,hogy egyikből sem lett semmi bajunk,így ma már jószívvel gondolok vissza ezekre is és Gergő is odaát...Jók voltak,kellettek ezek is a teljes történethez,ezekkel is csak gazdagabbak lettünk...

Nem szúrt a hegyestű!

Kereken egy hónap telt el utolsó túránk óta...Régen maradt ki ennyi idő két túra között és bár a július nem arról híres,hogy ilyenkor váltsuk meg a világot,ezt azért mégis soknak érzem.Na de eljött végre egy újabb túranap.Sok agyalás ment hova is menjen a következő túra,ment a kavarc mert Zolika kórházba került,Móninak nem volt mostanság kedve a nagy hőségekben,így maximum Manóban vagy a Tizedes haveromban bízhattam,hogy kitalálnak valamit.Nem kellett csalódnom:Manó előállt egy újabb ötlettel.Így mivel más nem jött,most ketten vágtunk neki a Balaton-felvidéknek.Célunk pedig a Hegyestű volt,ami egy nem szokványos hegy.

Ezzel a vonattal jöttünk

A célpont nem volt messze,ám ismerve a magyar viszonyokat amelyek visszafelé fejlődnek,az utazás nem volt egyszerű.Lényeg a lényeg,fél tízkor szálltunk le a vonatról a zánkai vasútállomáson.Nem igérkezett nagy távolságúnak a túra,hiszen a Hegyestű kb.4km-re volt a falutól,úgy terveztük megmásszuk,utána pedig elmegyünk Köveskálra,ami a Hegyestű csúcsától hat kilométerre lehetett.Tehát mindössze egy jó 10km-es túra várt csak ránk.Rögtön az állomásnál már ott volt a sárga jelzés ami a hegyre vezetett.Nem kellett nagyon keresni.El is indultunk,de mielőtt belevágtunk volna,ha már Zánkán voltunk,lementünk a Balatonhoz is.

Csodás Balaton

A Balaton mint mindig most is gyönyörű volt.Már a vonatból is csodáltuk amúgy.Kicsit nézelödtünk,majd úgy terveztük iszunk egy kávét,sok büfé volt a közelben.Ám...olyan horrorisztikus árak voltak,hogy ezt inkább kihagytuk.Mentünk a sárgán kifelé Zánkáról.Egy-két emlékmű és egy templom adta az aktuális látnivalókat.Mondjuk a templomtól már kibontakozott egy szép kilátás a környékre.

Zánka temploma

Ezt megcsodálva aztán kiértünk a településről.A sárga jelzés itt pár száz méteren maga volt az országút,amely pedig igen forgalmas volt.A Zánkát Tapolcával összekötő úton szerintem nagyobb forgalom volt mint nálunk odahaza az M6-os sztrádán...Kicsit idegestitő is volt,ám egyre jobban bontakozott ki a fenséges táj,ami el is terelte a figyelmünket a kellemetlen dolgokról.Már látni lehetett a Hegyestűt is,igaz az igazi érdekesség a hegy másik oldalán volt,az még rejtve volt.A Balaton-felvidék hegyvonulata csodálatosan szép volt...Végre a sárga jelzés is letért az országútról,így már nyugodtabban mehettünk tovább.

Már nyugodt uton.Szemben a Hegyestű

Bár a jelzések felfestésével idáig megvoltunk elégedve,a biztonság kedvéért mi is dobtunk egy sárgát,erősítve ezzel is a jelzést.Végre nyugodtság volt,a forgalom sem zavart.Ám elöttünk egy némileg meredeknek tünő emelkedő vigyorgott a pofánkba.Sebaj.Ha hegyes vidéken túrázol,felfelé is kell menni,ez alap.Mentünk is fel,már magán a Hegyestűn,annak keleti azaz Balatonra néző oldalán.Kicsit fingató volt persze,de gyürtük hősiesen.Visszanézve pedig egyre jobban kibontakozó csodás kilátásunk volt a Balatonra.Egy ponton ugyan elvesztettük a jelzést,de egy kislány útbaigazitott,hogy egy utcával arébb tér le jobbra,majd újra fel.Szerencsére ez csak 50-60 méteres tévedés volt a részünkről.Kicsit a szőlőskertek ölelésében haladt az út,majd betért az erdőbe,persze folyamatosan emelkedve.

Már a Hegyestűn,egy kilátópont

Hol erdős rész jött,hol hétvégi telkes,majd egy placcon sok-sok autó parkolt.Ez már jelezte a cél közeledését.Sokan is mozogtak már erre.Az emelkedőn bár nem volt kifejezetten nagy meleg,azért megizzadtunk.Szerencsére ezután már hűs erdei szakasz jött.Igaz betonút,rengeteg autóval...Mi a jó fenét kereshetett egy hegyen ennyi autó?Hát azt,hogy megérkeztünk a hegy másik oldalára a geólogiai bemutatóhelyre...Ott benn is volt parkoló,oda igyekezett a jó nép...
 A helyre amúgy 800Ft-os belépőt kellett váltanunk.

Tömérdek ember volt akiknek 98%-a autóval érkezett.És akkor ne legyen kiakadva az egyszerű mezei túrázó....Kicsit a hűvösbe megálltunk,megvártuk míg lehülünk és lemegy rólunk az izzadtság,aztán felmentünk a csodához...

A Hegyestűi bazaltorgona

A Hegyestű az egykori vulkán,a félbevágott hegy...Addig-addig bányászták itt a bazaltot,mígnem a hegy fele eltűnt...és feltárulkozott a hegy belseje...ez aztán annyira szép volt,hogy a bányászatot abbahagyták és a helyből egy turisztikai,kiránduló célpontot alakitottak ki.Rendkivül látványosnak bizonyúltak a bazaltorgonák...és mint a példa mutatja emberek tömbkelegét vonzotta.Nem is lehetett úgy fotózni,hogy emberek ne lógjanak be a képbe,de nem érdekelt.Fenséges szépségű hely volt!A csodálkozás után feljebb mentünk,mert volt egy szint feljebb,onnan is jó rálátás volt a bazalorgonára másik irányba meg a fantasztikusan szép tájra...

Eljutottam ide is...

Szemben a Badacsony

Még nem volt vége,meredek hosszú lépcsősor vezetett fel a csúcsra.Természetesen nem hagyhattuk ki.Egyre jobban is jobban bontakozott ki a pompás panoráma ahogy haladtunk felfelé.Odafenn rengeteg ember volt és kicsi hely...Egy kilátóterasz félét alakitottak ki,ám meglehetősen kicsit.Alig lehetett elférni,ráadásul a környezetbe nem illő borzalmas vaskerítés védett a lezuhanástól...ennél egyszerűbbet is kilehetett volna ide találni.A kellemetlenségeket leszámítva,teljes százszázalékos panorámánk volt.Jól látszott minden.A Balaton,a Tihanyi-félsziget,a tanúhegyek,a Somogyi-dombság a távolban és a Balaton-felvidék hegyvonulata,a Káli-medence és a környék települései.A csúcs 338 méter magasan volt.

Manó a csúcson

Zoli a csúcson

Azt szokták mondani,hogy a csúcson kell abbahagyni...ám dehogy hagytuk abba.Kigyönyörködés után elidultunk lefelé.Hatalmas embertömeg jött fel és ment le...zavaró volt!Leérve mégegyszer megcsodáltuk a bazaltorgonát,a parkolóba érve pedig elfogyasztottuk a kajánkat.Na és itt ittunk végre egy kávét is.Itt sem volt olcsó,de még mindig olcsóbb volt mint Zánkán a Balaton mellett...Még kicsit hüsőltünk az egyik padon,néztük a sok mümájert,akik autóval érkeztek,majd a közösségi hálóra kitették,hogy újabb bakancslista célpont teljesítve.

Még egy pillantás a csodára

Indultunk.Búcsút vettünk a sárga jelzéstől és a piros T-n és az országos kéken folytattuk innen tovább.Együtt ment a két út,egy darabig még ugyan velünk jött a sárga is.A jelzések felfestésére nem lehetett panaszunk.Nem azt mondom,hogy kiváló volt,de majdnem.Végül is minden igényt kielégitő.Hűs erdőkön át vezetett le minket a Hegyestűről,annak dél-keleti oldalához.Itt újra betonutas rész követezett,de nem hosszú.A sárga végleg elhagyott minket,majd az országos kék is.Bejött a piros T mellé a zöld mária és kék kereszt jelzés.Együtt vittek tovább az országutról újra letérve Köveskál felé.

Mögöttünk a Hegyestű

Az út már a Káli-medence területén haladva bliriáns szépségű tájakon vezetett át...Nagyrészt már szinten ment,apróbb emelkedőkkel,de felfelé már nem kellett menni.Mögöttünk a Hegyestű pompázott,elöttünk a Badacsony,a Gulács,a Szent György-hegy,távolabb pedig a Keszthelyi-hegység.Csodálatosan szép tájon mentünk át,szinte le sem lehet írni milyen szép volt...Nem is kapkodtunk ezen az útszakaszon.Melelttünk egy kombánj aratott a búzamezőn,arébb már a badacsonyi bor illatát igéző gyönyörű szőlőföldek köszöntek szembe...

Ezt (is) láttuk Köveskál felé menet

Lassan elértük Köveskált.Egy temető jelezte és egy szép kőhidacska a falu közeledtét.Bár aztán kiderült,hogy még egy kicsit odébb van azért,na nem nagyon,csak egy-két száz méterrel.Közben otthonról telefonáltak,hogy odahaza szinte egésznapos eső van,addig itt egy szem csapadék sem hullott,a nap is sokat sütött,olykor néha azért beborúlt,de eső nem volt.Haladtuk be a faluba,ahol még sosem jártam.Na nem mintha ennek a túrának a korábbi részének bármelyikén is jártam volna korábban...

Gyönyörű kőhíd Köveskál határában

Beérve Kőveskálra egy szakaszon szép de elhanyagolt,elhagyott kőkerités kisérte utunkat.Eszembe jutott,hogy akár itt is forgathatták a Remény rabjai c.film azon jelenetét mikor Red a kövek alól bányássza elő a dobozt amit Andy hagyott neki.Ahhoz volt hasonlatos hely volt.Beréve a faluba pedig a csodaszarvas fogadott! Egy nagy szarvasbika szobor vigyorgott ránk,kiderült a csodaszarvas szobra a helyiek ezzel akarták szimbolizálni,hogy a település már a honfoglalás környékén is létezett!

A csodaszarvas

A falu szép utcáin vezettek a jelzések,mígnem leértünk a központba.Na nem volt egy nagy település.Bementünk még a templomkertbe,majd egy másik templomot is megnéztünk.Egy étteremre lettünk figyelmesek,az volt a neve,hogy "Mi a kő".Gondoltunk majd eszünk egy kis babgulyást.Aztán hamar rádöbbentünk,hogy most nem Hosszúhetényben vagyunk...Elöször is itt is hatalmas tömeg volt,sok autó,noha a Balatontól már 7km-re voltunk nyugatra.Másodszor a legolcsóbb dolog amit enni lehetett 3 ezer forint felett kezdödött...(a hosszúhetényi fenséges babgulyás 950Ft volt),harmadszor nem is volt babgulyás...Hát úgy döntöttünk a mohó balatoni vendéglátós belölünk nem fog meggazdagodni...

Köveskál katolikus...

...és református temploma

Még volt valamivel több mint egy óránk a Zánkára visszainduló buszig,így beültünk egy fagyizóba,ahol lehetett kapni fröccsöt is,így fröccsöztünk és kipihentük ennek a nem igazán megerőltető ám nagyon szép túrának a fáradalmait.Jó buli volt,jó túra.Elsősorban a Hegyestű és a bliriáns szépségű tájak tették azzá.Na aztán jött a busz,Zánkán pedig elértük a vonatot.Rendkivül nehéz és kényemetlen utazásunk volt Székesfehérvárig a Tapolca-Budapest vonaton...amely túlzsúfolt volt,lassú,kényelmetlen.Ráaádsul gyorsvonati pótjegyet kellett rá váltani,úgy hogy szinte minden állomáson megállt...és 43 perces késéssel érkezett Fehérvárra....Fehérvártól aztán már sima utunk volt hazáig.Hát ennyi a Hegyestűi túra története.
A Balaton-felvidék pedig több mint csodálatos,elhatároztuk Manóval,hogy jövünk még ide.

Nyaralás a szigeten

Hát végre,hála annak a magasságosnak,ez a nap is eljött.Valóra válhatott az álomnyaralás.Hála annak a drága melegszívű fönökeimnek,főleg L.Nagyonszeretlek Miklósnak,H.Szottyadtkurva Mónikának és Ny.Hableány Csabának!Olyan nagyon rendesek voltak ezek a kedves emberek,hogy lenyúlták az emberek nyári pénzét,azt is mondhatjuk elsikkasztották.Rendes volt tőlük,mert így megóvtak az olyan veszélyes és szar helyektől mint pl.a Balaton,vagy belegondolni is borzadáj,a Horvát-tengerpart.Bele sem merek gondolni,ha odaadják a nyári pénzt a sok mókustojás melósnak,azok meg elmennek ezekre a veszélyes helyekre...brrrr,szinte rémálmom lett volna tőle!Na de ők olyan nagyon aranyosak voltak,hogy ettől így megóvtak.Ennek csak örültem hiszen valóra válhatott az álom és eljuthattam végre a szigetekre!Méghozzá az egészen fantasztikus,dzsungellel és ritka gazdag élővilággal teli Járda-szigetre!

Ezt most lekéstem

Nem indult jól a buli,mert amig még a nyári pénzt rendezgettem,ami amúgy borzasztóan nehéz volt,hiszen nulla forintot pokolian nehéz megszámolni,addig lekéstem a korai hatkor induló talicskát.Szerencsémre jött a követező járat egy valódi tolótetős sportwelorex személyében,így viszonylag még időben elértem a szigeti révet.Egy gördeszka vitt át a trópusi szigetre.Nagyon kényelmes volt,de mivel tengeri beteg vagyok,így telehánytam az aszfalt utat.Sebaj.Rövidesen végre célhoz értem.A csodás nyári pénzemnek hála már messziről megpillantottam álmaim szigetét ahol végre eltölthetek pár napot nyugalomban,békében.Lassan dél felé járhatott az idő amikor végre ráléphettem a Járda-szigetre!

Fantasztikus nyaralás a Járda-szigeten!

Nem kis erőfeszítésembe került a sátor felállítás,de sikerrel jártam.Így végre berendezkedhettem.Annyira elfáradtam,hogy kénytelen voltam aludni egyet.Álmomban mintha egy kutya pisilte volna le a sátort,de biztos csak álmodtam,mert hogyan kerülhetne ide egy kutya?Kezdett estébe hajlani.Gondoltam körülnézek a szigeten.Rendkivül gazdag élővilág fogadott.Rengeteg hangya,légy és szúnyog fészkelt a csodás szigeten.Volt néhány cserebogár is,sőt a sziget csücskében egy döglött egeret is felfedeztem.Olyan nyugis éjszakám volt aztán,hogy elkezdtem számolni hány szúnyog zümmög körülöttem.Már 12436-nál tartottam amikor elnyomott az álom.Jól aludtam,ugyan viszkedtem mint a veszett fene,de fáradt voltam vakarni.Reggel csodás idő fogadott,gondoltam lemegyek a közeli pocsolyába megfürödni.Ám teltház fogadott.

Teltház a strandon

Várnom kellett kicsit míg feloszlik a tömeg,aztán végre én is megmártozhattam.Fenséges volt a víz ám kissé mély,Már elérte a lábamon a körmeimet is.Úgyhogy ezt a helyet csak jól úszoknak ajánlom!Kellemes volt.Este aztán újra a sziget állatseregletével randevúztam.Másnap reggel trópusi esőre ébredtem.Alaposan verte a sátort,de dörgés nem kisérte a záport.Kinézte a sátorból,egy locsolókocsi haladt el a sziget mellett az uton.A nap további részében elindultam felfedezni a szigetet.Kissé eltévedtem annak járhatatlan dzsungeleiben.Meglepődve fedeztem fel,hogy a sziget túlsó végén is van egy pocsolya.,így gondoltam itt nyugiban strandolhatok.

Újabb strand a sziget másik végén

A negyedik nap reggelén földrengésre ébredtem!Horrorisztikus zajjal párosult a dolog,meglehetősen ijesztő is volt.Kimerészkedtem a sátorból,akkor láttam,hogy a sziget mellett munkások vésik az aszfaltot.Az ijedtségre rögtön megkellett innom egy kis pocsolya vízet.Ez legalább megnyugtatott.Később porvihar keletkezett hála a kivésett aszfalt törmelékének.A sátorba szorultam így a nap maradék részére.El is punnyadtam,reggel meg arra keltem,hogy egy sárga ruhás úriember egy üveg pálinkát nyomott be a sátorba.Igazán kedves emberek élnek erre!

Tábortűznél,csak éppen a tűz hiányzott

Az utolsó estém következett,szintem sírtam,hogy itt kell hagyni ezt a csodálatos helyet amelyet nem gyözök hálálkodni újra és újra aranyszívű fönökeimnek köszönhettem,akik megóvtak a Balatontól és más egyéb veszélyes helyektől.Teljesen meghatódom ma is a jó indulatokon,hogy elsikkasztották a melósok pénzét óvva őket a veszélyektől.Nem mindennapi csodálatos emberek!Kellemes élményekkel a szívemben aludtam el az utolsó éjszakán,jó hát az az üveg pálinka is segített nem mondom.Másnap a sziget egyik nem létező fájába karcoltam hős fönökeim nevét.Maradjon meg az utókornak,hogy éltek ilyen csodálatos emberek!A Járda-szigeti nyaralás életreszóló élmény volt!

Ahol a legjobb volt

Július van,mint már korábban is írtam,mindig is ez volt túrázásilag a leggyengébb hónapunk,úgy tűnik ez most is így van.Talán hétvégén már útrakelhetek,de még ez sem biztos.Legfőbb jelenlegi túratársam ugyanis kórházban van,pénteken úgy fest kijöhet,de természetesen nem állítok be úgy hozzá,hogy akkor szombaton menjünk túrázni.Szóval ha nem akad senki,akkor egyedül én sem vágok bele most.Akkor marad egy meccs szombaton is.Azért jó lenne már útra kelni.Írni sincs ilyenkor nagyon miről,így egy újabb hirtelen ötlettől vezérelve,azon gondolkodtam hol is volt a legjobb Gergővel való közös túrázásaink során?Nehéz meghatározni...

Kőtenger a Somoskői vár alatt

Nagyon-nagyon sok hely lehet esélyes erre a címre.A Rám-szakadék,a Zsongorkő,a Kovácspataki-sziklák,a Mecsek bármely pontja és még sorolhatnám akár napestig.Ám mégis valahogy a somoskői kőtenger jut eszembe,merő véletlen (amik ugye nincsenek) ez a blog főképe is Gergő távozása óta.Azóta nem változott és nincs is szándékomban lecserélni egyenlőre.Ahogy Gergő áll a Kőtengeren már a jelenlegi Szlovákia területén.Magabiztos,elszánt,kész a túra folytatására és legfőképp....boldog.Igen úgy érzem boldog volt itt,ő is és én is.A felhőtlen,a gondtalan szabadság érzése uralkodott el rajtunk valamint a táj és a túra nagyszerűségének érzete...

Talán igen,elképzelhető bizony,hogy itt volt a legjobb...

Nem mondom,hogy ez volt a legjobb túránk,inkább úgy mondanám az egyik legjobb.Hiszen azért bőven akadnak ám vetélytársai.De az egész annyira buli volt,annyira jó...az az egész nap,2017 június 18.-a volt...Hajnali kettőkor keltünk,hogy még időben odaérjünk Somoskőre,hogy még egy jó túra is beleférjen és még haza is tudjunk jönni (hogy aztán másnap hajnali kettőkor érjünk vissza az ágyba....).Hála az égnek volt olyan tömegközlekedés akkor,ami ezt lehetővé is tette,Kilenc körül már Somoskőn voltunk,ami nagyjából 200km-re van Dunaújvárostól.Itt néztük meg aztán többek között a Kőtengert is sok minden mással együtt.A túra részletes krónikája amúgy ezen a helyen elérhető.Emlékszem a kőtengert botladozva,bukdácsolva de bejártuk.Ebbe semmi különleges nincs,csak hát ezeken a köveken menni nem olyan egyszerű ám és én voltam itt elözőleg párszor,így egyszer sem jártuk be a kőmezőt.

Én is itt voltam ám...

Dobáltuk kicsit a kőveket,mert valahol azt olvastuk,hogy üvegszerű hangokat ad ahogy leér a másik kővekre,de nem hallottuk,hogy ilyen lenne.Aztán bosszankodtunk,mert valami jóképességű egy kisebb gödröt ásott a mezőn a kőveket félre dobva.... átmentünk az erdőbe ahol még bőven voltak kővek,de megnéztük a határkőt mert itt húzodott a trianoni gúnyhatár Magyarország és Szlovákia határa.Aztán fotózkodtunk a kőtenger kellős közepén (ezeket a fotókat láthatjátok most),majd az jutott eszembe,hogy jó lenne innen nem elmenni...Most veszem észre,hogy e sorok írásakor ugyanaz a poló van rajtam ami a képen is.Az a nem létező véletlen ugye....

Ekkor láttam (eddig) utoljára a Kőtengert

Nehéz szívvel mondtunk búcsút a kőtengernek.Meg sem fordult a fejemben,hogy ketten együtt többé már nem fogunk itt lenni...A túra folytatódott újabb csodák felé és valóban nagyszerűen éreztük magunkat.Az élmény életre szóló volt.Azóta nem voltam a Kőtengeren és vajmi kicsi az esélye,hogy valaha is eljutok még ide,bár ez is benne van...A felhőtlen szabadság és boldogság érzete meg a kőtenger csodája mindenesetre végig kiséri az életem...