Az út végtelen...

Kevés dolog van amit még nem írtam meg rólad,bár biztos akad még.Most azonban nem készültem külön erre,gondoltam majd spontán összejön valami a te napodon.Mert ez a te napod,hiszen ma lennél 21... Csak huszonegy...és ez már a második születésnap nélküled...Mit is mondhatnék?A fájdalom az űr soha egy pillanatra sem szűnt meg.Nem ér semmit az élet azóta,igazából csak tengek-lengek.A túrák sem hozzák azokat az élményeket mint amiket veled megéltem.Minden túratársamat szeretek,kedvelem persze,de az őszintét megvalva, a kanyarban sincsenek hozzád képest.Mert veled mindig tudtunk valami merészet,valami átlagon felülit is varázsolni...és a végére már pokolian erősek és profik voltunk....
Mindez eltűnt már,tovaszállt...

Az út végtelen...

Az első egynéhány szülinapon mindig jött a kis család,mindig volt torta,mindig volt ajándék.Így teltek gyerekkorod szülinapjai.Aztán ahogy cseperedtél felfelé egyre kevésbé igényelted ezt,de a torta mindig ott volt.Igazi ajándékot neked meg az jelentette ha útra keltünk valahova túrázni vagy éppen meccstúrázni.Az első útrakeléses szülinap talán a negyedik lehetett (esetleg a harmadik?) amikor Pécsen voltunk és végig hisztizted a kirándulást mert valami nem tetszett,nem úgy jött be ahogy szeretted volna....de rá egy évre amikor Ferihegyre mentünk pont a születésnapodon,nézni a le és felszálló gépeket már minden rendben volt és élvezted az egészet....Aztán volt egy olyan év is amikor engem csináltak ki gonosz erők és alig-alig volt pénzünk és egy szerényebb ajándékra futotta csak,de te ennek is szívből örültél.
Jó gyerek voltál mindig.

Nem létezett akadály előttünk!

Aztán ahogy serdültél,akkor már tényleg mindig menni akartál.Ez okozott igazi örömet neked,ez kapcsolt ki.Születésnapjaid táján volt az eplényi,vagy a kovácspataki túra is és 16-ban akkor fedeztük fel a Rám-szakadékot.A véredben volt a menés,erre születtél és vitted tovább azt a vonalat amit én meg Sándor képviselt a családból.A mostani túrákon döbbentem rá igazán,hogy mennyire ugymondd tényleg profi voltál.Amikor múltkor Németkér felé tarva elakadtunk a dzsungelben Zolikával és visszafordultunk...ez veled sosem fordult volna elő,mert átverekedtük volna magunkat rajta valahogy.Vagy egy hónapja,amikor Zolika esett-kelt a Csepegő-árokban meg a többiek is.Jó igaz,ez benne van,de szerintem te ott simán lejöttél volna azon a hegyoldalon ahogy én is tettem,hiszen mi ezt tudtuk mindig is!Vagy a jeges Rám-szakadékban ahogy megmásztad azt a vízesést.... ki mással tudnék hasonlót produkálni?

Boldog születésnapot!

Ahogy a Salabasina-árkon végigmentünk...Úgy szeretnék még oda eljutni egyszer...de kivel?Ki lenne képes azon úgy végigmenni ahogy mi végigmentünk?Hiányoznak a merész kalandok,most is arra kértek a többiek,hogy kicsit lájtosabb túrákra ruházzak be...Ezek is jók persze,de hol a varázs amit veled megéltünk...?Tudom,hogy vagy,hogy most is vagy,hogy azt mondtad nem tűnt el semmi,mert az út végtelen és lesz még folytatás....!

Ma lennél 21...boldog születésnapot kisfiam,bárhol is jársz!