Kettévált az út

Menni kell… és indulni muszáj. De én nem azért indultam el, mert elfáradtunk egymásban. Nem azért, mert a szívem máshová húzott. Hanem azért, mert a te szíved egyszer csak megállt, és az enyém tovább vert.

Az út, ami régen egy volt, nem döntésből szakadt ketté. Nem vita, nem harag, nem kimondott szavak választottak el minket. A halál volt az, ami közénk állt. Egy pillanat, ami kettévágta az életet: előtted és utánad.

Azóta két irány létezik.

Te ott, ahol már nincs fájdalom.

Én itt, ahol minden lépés nélküled történik.

Én itt,ahol minden lépés nélküled történik

A közös ösvényünk poros lett. A régi nyomokat belepte az idő, de én még látom őket. Látom, hol nevettünk, hol kapaszkodtunk egymásba, hol hittük el, hogy ez az út végtelen lesz. Nem tudtuk, hogy egyszer csak elfogy alólunk.

Ha a szív a másik szívtől messze jár – mondják –, akkor könnyebb az elválás. De mi nem messze jártunk. Mi egymásban éltünk. És mégis, egyik pillanatról a másikra olyan távol lettél, amekkorát ember nem tud áthidalni.

Szó sincs több, ami vigasztal.

Nincsenek szavak, amelyek visszahoznának. Nincsen mondat, amely enyhítené azt a csendet, amit magad után hagytál. Csak hulló könnyek vannak, és bennük felejthetetlen pillanatok.

Ott van bennük az utolsó mosolyod.

Az utolsó érintésed.

Az a tekintet, ami még az enyém volt.

Az út kettévált,de a szívem fele veled ment....

Nem tudtam, hogy az az utolsó. Ha tudom, talán tovább ölellek. Talán nem engedem el a kezed. Talán hangosabban mondom, hogy maradj. De az élet nem figyelmeztet. Csak elvesz.

És itt maradtam.

Menni kell – mert az idő nem áll meg annak sem, aki gyászol. Indulni muszáj – mert a világ tovább forog akkor is, ha bennem minden megállt. De minden lépésemben ott vagy. Minden döntésem mögött ott dobogsz. Az út kettévált, de a szívem fele veled ment.

A por belepi a régi nyomokat, de az emlékeinket nem tudja eltakarni. A közös nevetéseinket. Az estéket, amikor csak egymás mellett létezni is elég volt. Azokat a pillanatokat, amelyek most már örökké bennem élnek.

Nem azért váltunk ketté, mert akartuk.

Hanem mert neked menned kellett.

És nekem maradnom.

És ebben a maradásban hordozlak tovább – minden könnycseppben, minden csendben, minden lélegzetben.

Az út kettévált.

De a szeretetünk nem.

Az út kettévált,de a szeretetünk nem.

Top10 legszebb útvonal

 Szinte lehetetlen feladatnak tűnik,hogy kiválasszam a tíz legszebb túraútvonalat amelyen valaha is jártam.Lehetetlen mert több száz,de lehet több ezer út közül kell kiválasztanom a legszebb tízet.Na és persze vannak útak amelyek az évek múlásával kissé már elfelejtődtek.Meg lehet ha holnap,vagy egy hét vagy egy hónap múlva írnám ezt a bejegyzést teljesen más lista jönne ki.Tehát a mostani top10 a szó szoros értelmében a jelenlegi érzéseimet tükrözi.A lista teljesen szubjektív és természetesen csak olyan utak kerülhettek be amelyen legalább már egyszer jártam.Visszafelé számolunk a tizediktől most is.

10.Mecsek,Jakab-hegy kék jelzés a Sasfészeki becsatlakozótól a Pálos kolostorromig

A mecseki Jakab-hegy amúgy is szenzációs,hiszen bármerre is járunk csupa csodában lehet részünk és tulajdonképpen még vagy tíz út is bekerülhetne ide a környékről.Valamiért mégis ez a szakasz fogott meg a legjobban.Persze nem mindegy mikor érkezik ide a vándor.Nagyon szerencsés medvehagyma virágzás környékén érkezni,hiszen ekkor az út mellett jobbról és balról is medvehagymák milliói virágoznak és illatoznak,valamint teszik felejthetetlenné a látványt.Nyilván sok helyen lehet még hasonló út az országban,de a Mecsekben találni meg a legnagyobb kiterjedésű medvehagyma tengereket!A szakasz talán akkor van a legnagyobb hatással az emberre ha a Babás szerkövek és a Sasfészek felöl jövő kék3 jelzésen kapaszkodunk fel a hegyre és megyünk a Zsongorkő és a Pálosok kolostora irányába.

A Jakab-hegyi út a medvehagymák árnyékában felejthetetlen

9.Visegrádi-hegység,Holdvilág árok felső szakasza és még feljebb

A híres szurdok akkor nyújtja a legkellemesebb látványt ha október végén,november elején az őszi finálé idején érkezünk ide a Kiskovácsi felöl jövő piros+ jelzésen.Ahogy halad a vándor a völgyön felfelé,az úgy válik méterről méterre egyre szebb és szebbé.A csúcspontját a Meteor létra környékén éri el a dolog,ha nagyon szerencsés vagy akkor egy időszakos zubogó vízesés látványát is elkaphatod a létra mellet.A helyet uraló sziklafalak és barlangok csak fokozzák az élményt.Másszuk meg a létrát és térjünk le a piros+ jelzésről és maradjunk a szemközti ösvényen!Mert itt újabb csodák várnak!Alacsonyodnak a falak és kisebb sziklák között kanyargó folyosó szerűen halad az út.Ne ijedjünk meg,ne forduljunk vissza,hiszen ez az ösvény aztán belevisz az imént elhagyott piros+ jelzésbe és folytathatjuk a túrát!Mindenképp megéri letérni itt a jelzett útról! (megjegyzés: előfordulhat valamikor a jövőben,hogy erre vezetik tovább a piros+ nyomvonalát,vagy kap egy másik jelzést ez a szakasz).

A Holdvilág-árok legszebb része,odafenn folytatódik!

8.Bakony,Cuha szurdok Vinyétől - Porva Csesznekig

Az egész Dunántúl egyik leghíresebb szurdoka (bár bőven vannak vetélytársai).A Cuha szurdokon vezető piros jelzés is bőven tartogat szebbnél szebb csodákat.Mi az útvonalat Vinyétől csináltuk meg,így arról nem tudok információt adni,hogy ellenkező irányból milyen hatással van az emberre,de gondolom valami hasonló.A szurdokban legalább nyolcszor keresztezzük a patakot és kell átkelni rajta.Érdekes,hogy a völgynek a keleti fele inkább sziklás és érdekesebb,persze itt-ott a nyugati is.Na és a nyugati oldalában láthatjuk azt is,hogy fentebb megy el a vonat.Majd a vasúti viadukt teszi még felejthetetlenebbé az élményt és az alagútakra is ráláthatunk.Biztos,hogy aki valaha is ide téved sosem fogja elfelejteni!

A Cuha-szurdok a viaduktal

7.Bakony,Fajdas-hegy piros+ jelzés Bátorkő - Vár-völgy közötti szakasz

Tulajdonképpen maga a Vár-völgy is méltó lehetne rá,hogy bekerüljön a top 10 -ben,de talán a gerincen futó piros+ jelzés egy fokkal még annál is szebb.Mi első alkalommal sűrű ködben voltunk itt és a köd misztikus varázst adott a helynek.Aztán visszatértünk jó időben is és feltárult a láthatár amely felejethetelen.Bátorkő vára felett nem csak a várra hanem az egész környékre lelátunk.Egy kilométerre odébb pedig a Vár-völgy felett galadva vannak olyan részek ahol csak egy méter széles az út a gerinccel együtt,jobbról-balról pedig a mélység.Szépséges útvonal.Érdemes itt körtúrázni akár a Vár-völgyön (Várpalotáról jövet) Bátorkőig és vissza a Fajdas-hegyen,vagy akár fordítva.Senki nem fogja megbánni ezt az útvonalat sem!

A Fajdas-hegyi út van,hogy keskeny

6.Tolnai-hegyhát,Annafürdői tóhoz levezető tanösvény jelzés

Sok remek hely van a még érintetlen Tolnai-hegyhátban.Hál isten a csodálatos dombság nem annyira felkapott,pedig tele van jobbnál jobb és szebbnél szebb helyekkel.Itt is lehetne találni bőven top10-es helyeket.Nálam most az Annafürdői tóhoz levezető T jelzés ami leginkább megfogott.Magát az utat alig észrevenni,mert úgy ágazik le egy magasabban rangsorolt turistaútról,bevan nőve részben növényzettel a jelzések meg gyengék (legalábbis itt jártunkkor ezt tapasztaltuk).De ha megvan mindenképp érdemes lemenni a tóhoz mert páratlan kilátás jutamazza az erre tévedő túrázókat!Nem hosszú ez a szakasz talán 150 méter,de eszméletlen.A környék amúgy is tele szép helyekkel,de alighanem ez a hely koronázza meg az egészet!

Annafürdői tó

5.Mecsek,Óbányai-völgy,Óbánya - Kisújbánya közt vezető kék jelzés

Óriási népszerűségnek örvend a Mecseknek ez az útvonala,sajnos már-már zavaróan nagy népszerűségnek.Nem volt mindig így,még a kilencvenes években is sokkal nyugisabban végig lehetett menni az Óbányai-völgyön mint manapság.Hála az ilyen blogoknak és a közösségi oldalaknak a népszerűsége csak egyre nő.Persze nem véletlenül.A kék jelzés az ország legszebb völgyén visz át.Sok kis zubogó ad látnivalót a vándoroknak.Mindez kicsúcsosodik a Csepegő sziklánál és a Ferde vízesésnél.Van,hogy a mederbe is lemegy az út.A völgy két végén pedig a két kis festői falucska fokozza az élményt.Valóban bliriáns szépségű útvonal!

Valahol az Óbányai-völgyben

4.Balaton-felvidék,Tihany az Óvári tetőn a Barátlakásokig vezető zöld jelzés

A Tihanyi-félszigeten sem kell a szomszédba menni szépségekért.Itt is jó néhány hely beleférhetne a top10-be,az én választásom az Óvári-tetőn futó zöld jelzésre esett amely majdnem a hegy (domb) legtetején halad,de mégis kicsivel alatta,de elég magasságban ahhoz,hogy csodálatos panorámákban legyen részünk.Ha mondjuk a tihanyi focipályánál kapaszkodunk fel ide,odafentről feltárul a sziget belseje a Belső és Külső-tóval a központban,továbbhaladva az úton ahogy az kanyarodik a hegy ívén feltárul másik oldalon a Balatonfüredi-öböl.Egészen fantasztikus kilátásokban lehet itt részünk.Ereszkedés után pedig szembeköszönnek a nem kevésbé szép Barátlakások is a sziklafalban.Nagyon szép útvonal ez is!

Az Óvári-tetőn haladó zöld jelzés

3.Balaton-felvidék,Csobánc fel és le a kék jelzésen

Tulajdonképpen mindegy melyik irányból érkezünk,vagy melyik irányba megyünk.Mi Gyulakesziről mentünk fel és a kék jelzés felső szakszán már eszméletlen kilátás nyílt a Tapolcai.medencére és a többi tanúhegyre.Odafenn a várnál is hasonló a helyzet.A másik oldalon pedig ereszkedtünk le Káptalantóti felé.Lefelé menet feltárul szinte az egész Balaton-felvidék.Elképesztő kilátás a jutalma az itt túrázóknak!A Csobánc maga is egy csoda és ezekért a kilátásokért mindenképp megéri feljönni!

A Tapolcai-medence és a hegyek a Csobáncról

2.Somoskő a vártól a Bukovinkai-völgybe levezető út már szlovák területen

Somoskő és környéke is leírhatatlan szépségű hely.Az országhatár túloldalán,attól pár méterre álló vár sajnos kivülrekedt a trianoni gyalázat következtében...Maga a vár és a faluból felvezető út is igen szép,meg a liget a vár alatt.Azonban mégis érdemes továbbmenni a túloldalon és leerszkedni legalább a völgybe,mert az igazi csodák itt vannak.A cikk-cakkban levezető út jelzésének a színére megvallom már nem emlékszem,talán zöld,de lehet piros.Mindegy,menjünk le rajta mert olyan csodák várnak az országhatártól centiméterekre mint a bazaltorgona.Csodás látvány a megszilárdult bazaltzuhatag!Nem kevésbé szép a pár méterre arébb elterülő kőtenger sem!A hatalmas kőmező lebilincselő látvány!Tovább menve pedig lejutunk a völgybe ahol hangulatos patak folyik.Érdemes akár tovább menni,körtúrázni a Macskalyukhoz fel,vagy a Krúdy-forráshoz a völgyben.Rendkivüli szépségű helyek!

A somoskői kőtenger

1.Mecsek,Zengő a kék háromszög jelzés a Püspükszentlászlói-völgy és a Paraszik tető között

Hozzá kell tennem ez az útvonal csak az év egy bizonyos szakaszában a legszebb.Viszont akkor a legeslegszebb!Az időjárás függvényében,de általában április második felében virágzó medvehagymák milliói teszik felejthetetlenné ezt az útszakaszt.Ehhez még párosult egy csodaszép erdő,melynek sajnos egy részét az évek alatt kivágták... Az egész látvány ilyenkor olyan hatással van az emberre,hogy az nem akar innen elmenni.Úgy van vele ez a világ legszebb és legbékésebb helye.Mégegyszer mondom,ezt ki kell fogni,de az esetek nagy részében április utolsó hétvégéje jó szokott lenni!Az út egy enyhe emelkedő a Zengő alsó szakaszán még.Nem szükséges felmenni a csúcsig,hiszen egy körtúrával visszajuthatunk Hosszúheténybe a kék,majd a sárga háromszög jelzésen!

A legszebb út a Zengőn

Ez tehát az én top 10-es legszebb útjaim,ami mint írtam egy teljesen szubjektív lista és személyes élményeken alapul.Lehet ha máskor írnám ezt a bejegyzést más sorrend jönne ki és olyan utak is bekerülhetnének a top 10-be amik most nem.De most ez van,ezek a pillanatnyi érzéseim.Egy biztos ezek akármelyikén is indulunk el nem fogunk csalódni!

Amikor véget ért az út...

 Mindig úgy hittem,hogy a mi útjaink nem érnek véget.Végtelenek mint az idő és csak ránk várnak,arra ahogy majd meghódítjuk sorra őket.Vidáman,boldogan mint mindig...Aztán azon a napon csak álltam ott kővé dermedve.Nem nagyon voltam tudatában,hogy mi is zajlik körülöttem.Egy fehér vázaszerűséget figyeltem ami ott állt magányosan egy asztalon.Körülőtte virágok,előtte egy fénykép,lejebb korszorúk...Abban a fehér vázában volt mindaz ami Gergőből megmaradt...Emberek jöttek sorra,megdöbbenve,meghatódva.Virágokat hoztak koszorúkat.Tiszteletüket adták.Mögöttem egy rokon beszélt halkan egy másik rokonnal.Zavart,de nem érdekelt,mert én valahol máshol jártam.Máshol...zöld útakon,boldogan a nyurga barna hajú kissráccal,aki rendkivül élvezte az út minden centiméterét.Boldog volt és ha valaki látja,azt is látta volna,hogy ragyog.Egyszerűen ragyogott...

Hittem benne,hogy zöld útjaink soha nem érnek véget...

Emberek jöttek,a vázát,vagy nevezzük mostmár nevén az urnát egy fekete autóba tették és a tömeg az én vezetésemmel követte az autót... Én mentem elöl,de lélekben továbbra is ott voltam azon a zöld utakon... Ahol annyira boldog voltam én is ezzel a kissráccal... Amikor észbe kaptam,az urnát egy nem túl mély gödörbe tették,én pedig mellé tettem egy Dunaújváros Pase sálba tekert kockásfülű nyuszit... Gergő két legkedvesebb tárgyát.A nyuszival aludt pár hetes kora óta,a sál meg a kedvenc csapatától való volt...Velük tért örök nyugalomra.Szürkeség volt és hideg,köd kezdett ereszkedni.Fájó és rideg köd.A szívemben pedig pótolhatatan és mérhetetlen űr tátongott,,,

A sál és egy 19 éves nyuszi...

Itt ennél a gödörnél értek véget útjaink.Nem gondoltam volna soha,hogy ez megtörténhet,de ha már megtörtént úgy kellett volna,hogy engem tesznek le abba a gödörbe.A ceremónia lezajlott és sorba mindenki elment.Én még ott maradtam a nedves hant felett.Nem tudtam,nem gondoltam soha,hogy ehhez fogható fájdalom létezhet... 

Aztán indultam tovább immár nem létező utakon.Mert a mi útjaink ott maradtak abban a gödörben.Az idő pedig ment tovább,könyörtelenül és olykor kibírhatatlanul.

A sors vagy sostútjaim spirituális érdeklődési körbe vezettek tovább,amibe alaposan belemerülem azokután,hogy véget értek az útjaink.Ennek köszönhetően talán feltudtam venni a kapcsolatot az odaáti világgal,bár teljes bizonyságom továbbra sincs róla,de a jelek és a dolgok amiket tapasztalok szüntelenül ezt támasztják alá.Innen tudom,hogy Gergő nem tekinti úgy,hogy a mi útjaink véget értek volna...Mert mi akik vagyunk örökké élünk és az út amin járunk végtelen...Végtelen!

Ma két éve helyeztük örök nyugalomra Gergőt.Ma is rá emlékezem.

Az út végtelen...

Kevés dolog van amit még nem írtam meg rólad,bár biztos akad még.Most azonban nem készültem külön erre,gondoltam majd spontán összejön valami a te napodon.Mert ez a te napod,hiszen ma lennél 21... Csak huszonegy...és ez már a második születésnap nélküled...Mit is mondhatnék?A fájdalom az űr soha egy pillanatra sem szűnt meg.Nem ér semmit az élet azóta,igazából csak tengek-lengek.A túrák sem hozzák azokat az élményeket mint amiket veled megéltem.Minden túratársamat szeretek,kedvelem persze,de az őszintét megvalva, a kanyarban sincsenek hozzád képest.Mert veled mindig tudtunk valami merészet,valami átlagon felülit is varázsolni...és a végére már pokolian erősek és profik voltunk....
Mindez eltűnt már,tovaszállt...

Az út végtelen...

Az első egynéhány szülinapon mindig jött a kis család,mindig volt torta,mindig volt ajándék.Így teltek gyerekkorod szülinapjai.Aztán ahogy cseperedtél felfelé egyre kevésbé igényelted ezt,de a torta mindig ott volt.Igazi ajándékot neked meg az jelentette ha útra keltünk valahova túrázni vagy éppen meccstúrázni.Az első útrakeléses szülinap talán a negyedik lehetett (esetleg a harmadik?) amikor Pécsen voltunk és végig hisztizted a kirándulást mert valami nem tetszett,nem úgy jött be ahogy szeretted volna....de rá egy évre amikor Ferihegyre mentünk pont a születésnapodon,nézni a le és felszálló gépeket már minden rendben volt és élvezted az egészet....Aztán volt egy olyan év is amikor engem csináltak ki gonosz erők és alig-alig volt pénzünk és egy szerényebb ajándékra futotta csak,de te ennek is szívből örültél.
Jó gyerek voltál mindig.

Nem létezett akadály előttünk!

Aztán ahogy serdültél,akkor már tényleg mindig menni akartál.Ez okozott igazi örömet neked,ez kapcsolt ki.Születésnapjaid táján volt az eplényi,vagy a kovácspataki túra is és 16-ban akkor fedeztük fel a Rám-szakadékot.A véredben volt a menés,erre születtél és vitted tovább azt a vonalat amit én meg Sándor képviselt a családból.A mostani túrákon döbbentem rá igazán,hogy mennyire ugymondd tényleg profi voltál.Amikor múltkor Németkér felé tarva elakadtunk a dzsungelben Zolikával és visszafordultunk...ez veled sosem fordult volna elő,mert átverekedtük volna magunkat rajta valahogy.Vagy egy hónapja,amikor Zolika esett-kelt a Csepegő-árokban meg a többiek is.Jó igaz,ez benne van,de szerintem te ott simán lejöttél volna azon a hegyoldalon ahogy én is tettem,hiszen mi ezt tudtuk mindig is!Vagy a jeges Rám-szakadékban ahogy megmásztad azt a vízesést.... ki mással tudnék hasonlót produkálni?

Boldog születésnapot!

Ahogy a Salabasina-árkon végigmentünk...Úgy szeretnék még oda eljutni egyszer...de kivel?Ki lenne képes azon úgy végigmenni ahogy mi végigmentünk?Hiányoznak a merész kalandok,most is arra kértek a többiek,hogy kicsit lájtosabb túrákra ruházzak be...Ezek is jók persze,de hol a varázs amit veled megéltünk...?Tudom,hogy vagy,hogy most is vagy,hogy azt mondtad nem tűnt el semmi,mert az út végtelen és lesz még folytatás....!

Ma lennél 21...boldog születésnapot kisfiam,bárhol is jársz!

Az utolsó út

Az utak.Útjaink amik mindig valami csodához vezettek minket,de aztán lassan megértettük,hogy nem is a cél volt fontos hanem az út.Maga az út amely már egy csoda volt.Egy csoda amelyet átéltünk minden egyes túrán.Imádtunk az utakon menni és imádtuk átélni a csodát... Nem hiszem,hogy voltak nálunk boldogabb emberek.Az életünk voltak ezek az utak,az életünk volt a csoda...

Lehet ők nem értik - mi igen:minden út egy csoda volt...

De ez a mostani út,ez nem a mi utunk.Ez nem hoz csodát.Ez most nem.Ez csak szomorúságot hoz,bánatot,fájdalmat.Ez az út felemészti az ember lelkét.Ez az utolsó út.De nem!Ez nem lehet a TE utad,ez semmiképp sem!

A TE utad az az összes többi amin átéltük a csodát amiken átöltet minket a szeretet fénye...Amiken boldogan araszoltunk előre semmitől sem félve,apa és fia...Azok a mi utajaink,a TE utjaid!

A nap aminek nem lett volna szabad valóra válnia...

Ez nem a mi utunk,gyere kisfiam menjünk vissza a mi útjainkra....!

Békebeli bringakör

A gyermekkor első nagy biciklitúrája jutott eszembe minap,így azóta is probálom összeszedni az emlékeim ezzel kapcsolatban,hogy letudjam írni ennek a túrának a történetét.Oly rég volt már ez,hogy akkoriban a dunaújvárosi Pentele-híd még nem is létezett,a Dunai átkelést Dunaújvárosnál egy komp bíztosította.Tervünk az volt,hogy Dunaújvárosból indulva lemegyünk egészen Dunaföldvárig,ahol lehet,ott a 6-os útat elkerülve,ahol meg nem ott rajta.Akkor még az M6-os sztráda sem volt meg,így a 6-os út jelentős forgalommal bírt.Nem tűnt veszélytelennek a dolog,de még kamaszok lévén az igazi veszélyeket nem is érzékeltük.Dunaföldvárnál a hídon átmenve,fordulunk majd északnak,átmegyünk Dunaegyházán és Apostagon,majd Dunavecsénél rátérünk a dunai töltésre azon megyünk el a dunaújvárosi kompig,amelyen átkelve térünk haza Dunaújvárosba.Egy szombati nap délelöttjén indultunk el.

Indulás Dunaújvárosból

Még nem léteztek a maiakhoz hasonló túrakerékpárok,így én egy régi 28-as Csepel bringával vágtam neki a távnak,a haverom akivel jöttem pedig egy orosz félverseny biciklivel...Átkelve Dunaújvároson kiértünk a 6-os útra,valóban voltak helyek ahol nem kellett magán a főúton haladnunk,de volt ahol elkerülhetetlen volt.Szombat révén olyan nagy forgalom talán mégsem volt.Elhaladtunk a kisapostagi repülőtér és a baracsi halászcsárda mellett.Ebben a legszebb talán az,hogy a repülötér a mai napig nem változott semmit,ugyanolyan mint akkor volt...A csárdáról már ez nem mondható el,az sokat változott miként a 6-os út ottani nyomvonala is.Akkoriban közelebb ment a csárdához és ugye az M8 letérő még gondolatban sem létezett.

A reptér

Amennyire visszatudok emlékezni,úgy rémlik sima útunk volt,az autósok vigyáztak ránk és rendör sem járt éppen arra,hogy esetleg belénk álljon,így nyugodt volt az út és mondom voltak helyek ahol nem kellett a 6-os úton haladni.Persze kamaszfejjel időnként félelmetesnek tűnt.A biciklik teljesen jól bírták,persze a jó öreg csepelem...sosem hagyott cserben,nem úgy mint manapság az az MTB...A csárda utáni részre nem nagyon emlékszem,de valahogy eljutottunk Dunaföldvárig.Az ekkor még itt tartozkodó oroszok álltal lakott laktanya mellett értünk be Dunaföldvárra,amely ha jól tudom ekkor még nem kapott városi rangot.

A csárda

A település központjába egy hosszú út vezet be a laktanyától (ugyanaz mint manapság),annyiból jó volt,hogy a 6-os útról végre letérhettünk.Beérve a központba úgy döntöttünk pihenünk egyet.Jó 50km körülinek tűnt a túra és nagyjából itt lehetett a fele,bár tán pár kilométer még hiányzott hozzá.Egy fagyizót kerestünk ahol fagyizással egybe kötött pihenőt tartottunk.Érdekes mert erre viszont még világosan emlékszem.

Arra viszont nem,hogy csináltunk-e még bármi mást Dunaföldváron vagy egyből nyeregbe ültünk a fagyizás után.Az is meg van még,hogy a hátsó felem igen csak kezdett fájni a bicikli üléstől,de ennek ellenére jó volt persze az egész túra.

Dunaföldvár központja

A földvári hídon ekkor tán még vonat is közlekedett,de persze a járdán tekertünk át.A földvári szigetre lépve viszont kikellett mennünk az 52-es útra amely brutálabb volt mint a 6-os.De itt sem ért baj szerencsére.A kis Dunai hídat is magunk mögött hagyva nem kellett sokáig az 52-en mennünk,volt egy leágazás észak azaz Dunaegyháza felé.Erre fordultunk és végre egy teljesen biztonságos útra értünk ahol alig-alig volt forgalom.

Ahol egykor vonat járt,ma már kerékpárút...a földvári kishídon

Dunaegyháza is teljesen nyugisnak tünt,de haveromnak egy csomó ismeröse lakott itt,akikbe mindenhol belebotlottunk,így kis beszélgetések,köszönések lassitották a tempónkat.Kiérve Dunegyházáról hamar áttekertünk Apostagra (ugye ezen az úton bringatúrázgatunk majd a jövőben...)Az akkori Apostagi emlékekből már semmi sem maradt meg,semmire nem emlékszem...valószinü így hamar és simán átjutottunk a településen és mivel ekkor a jövőben itt Apostag és Dunavecse között álló Pentele.híd még gondolatban sem létezett,tekertünk hát tovább Dunavecsére.

Valahol a töltésen

Dunavecsén rátértünk a töltésre.Az sincs már meg,hogy merre vezetett ez az út,ugyanúgy-e mint manapság vagy máshogy.Nem tudom,nem emlékszem.A vecsei krosszpálya rémlik,ez ma is létezik.Gondolom az út nyomvanala sem sokat változhatott.Azt tudom,hogy akkor Dunavecse központjába nem mentünk be (sebaj,lesz még rá alkalom a jövőben).Hogy a szalki bányatavakat érintettük-e?Mintha úgy tünne igen..így az ottani betonúton érkezhettünk meg a szalki kompkikötőbe ahonnan a dunaújvárosi komp indult.

Tekerés a gáton (illusztráció)

Az egykori komp

Sokat nem kellett várni a kompra,addig is pihentünk hisz már igen seggfájós volt a dolog...Emlékszem a dunaújvárosi kompon mindig élmény volt utazni,élmény volt a fensíkon lévő városra a Duna közepéből a rálátás.Kár,hogy ez azóta megszünt.Visszaérve Dunaújvárosba az utolsó kilométerek voltak a legnehezebbek,fájó hátsóval és ekkorra már fájó lábakkal kellett felfelé tekerni a fensíkon lévő városba.Végül is sikerült,megtettük a jó 50km-es túrát.Ez volt az első komolyabb bringatúra az életemben.Visszasírom a régi csepelt...gond nélkül végig tekertem vele a távolt.

Az egykori útvonal a mai térképen