Az utak.Útjaink amik mindig valami csodához vezettek minket,de aztán lassan megértettük,hogy nem is a cél volt fontos hanem az út.Maga az út amely már egy csoda volt.Egy csoda amelyet átéltünk minden egyes túrán.Imádtunk az utakon menni és imádtuk átélni a csodát... Nem hiszem,hogy voltak nálunk boldogabb emberek.Az életünk voltak ezek az utak,az életünk volt a csoda...
Lehet ők nem értik - mi igen:minden út egy csoda volt... |
De ez a mostani út,ez nem a mi utunk.Ez nem hoz csodát.Ez most nem.Ez csak szomorúságot hoz,bánatot,fájdalmat.Ez az út felemészti az ember lelkét.Ez az utolsó út.De nem!Ez nem lehet a TE utad,ez semmiképp sem!
A TE utad az az összes többi amin átéltük a csodát amiken átöltet minket a szeretet fénye...Amiken boldogan araszoltunk előre semmitől sem félve,apa és fia...Azok a mi utajaink,a TE utjaid!
A TE utad az az összes többi amin átéltük a csodát amiken átöltet minket a szeretet fénye...Amiken boldogan araszoltunk előre semmitől sem félve,apa és fia...Azok a mi utajaink,a TE utjaid!
A nap aminek nem lett volna szabad valóra válnia... |
Ez nem a mi utunk,gyere kisfiam menjünk vissza a mi útjainkra....! |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése