A szürke völgy

A máskor üde zöld vagy éppen őszi aranyszínekben pompázó völgyre most köd ereszkedik és szürkére vált.
Az elmúlás hangulatát idézi a völgy,Gergő-völgye.A völgyünk.

Tizenkilenc év színes szélesvásznú filmjéből csupán egyetlenegy dolog hiányzik: a köd.

Egy ködös túra.Mert minden volt ám,napsütés,kánikula,ideális túraidő,eső,vihar,hó...csak éppen köd nem.Gergő és persze én is mindig nagyon szerettünk volna egy ködös túrára is beruházni,nem volt könnyű elkapni egy ilyen napot persze,hogy minden klappoljon,idő,szabadidő,anyagiak stb...így ez kimaradt.

Köd ereszkedik le a vögyre amely így válik szürke-völgyé

Azaz ez így ebben a formában nem is teljesen igaz.Mert azért akadt valami.2015 november 8.-án amikor elöször mentünk be a kiszáradt dunai holtágak és a szigetek közé...lefelé menet a Szabadstrand-öble felett sűrű köd pihent.A Szalki-szigetre érve pedig láttuk a természet újabb gyöngyszemét,ahogy száll fel a köd és bújik elő a nap...fenomenálisan szép volt,de ennyi jutott a ködös túrákból.Persze bánta a fene,mert ezt a hiányt az élmények mindig pótolták,de most,hogy köd ereszkedett a völgyre eszembe jutott...

Lementem hát...

Lementem hát,pótolva ezt a hiányosságot-részben-,részben pedig Gergőre emlékezni.Bárhová is megyek a városban,de azthiszem a világban nincs olyan hely amelyhez nem fűzne legalább egy csodás emlék...a völgy is ilyen,na is innen persze nem is egy csodás emlékünk van,hanem ezeregy...Itt szánkóztunk elöször azon a 2003-as csodás télen...,de ezt a völgyet jártuk ezerszer végig a kutyussal is amikor nem volt éppen máshová menni.Ezen a völgyön mentem keresztül ugyanúgy a kutyussal -igaz igy némi kerülövel- mikor mentem eléd az iskolához...és persze erre jöttünk haza némi kerülövel...Amikor még lovarda münködött a völgy közepén,mi meg napi szinten jöttünk le megnézni a pacikat...Vagy a bográcsozás,amelyre nem volt ugyan hivatalos Gergő,de aztán barátaim lehívták...Megannyi emlék...

Azért nem olyan sűrű a köd

Most egyedül bandukolok a völgyben és minden fagyott fűszáll újabb és újabb emléket hoz elő.Még ez a völgynek persze enyhe jóindulattal nevezhető gödör is mennyi élményt adott...A köd nem olyan sűrű azért,hogy ne lehessen látni,de a völgy északi végében lévő erdő misztikusan szép lehet.Nincs erőm oda elmenni most.Gergő biztos örülne neki,mert ő minden kis dolognak is tudott örülni és egész biztos ha együtt lennénk bevezetett volna az útunk az erdőbe,de így egyedül nem visz oda a lélek.A völgy másik vége felé megyek.Hazafelé.

A hely ahol mindig jó volt lenni

Ez volt a mi völgyünk.Meg persze minden völgy ahol jártunk.Te jó ég mennyi,de mennyi völgyben járhattunk...imádtuk őket,de ez volt a hazai,az otthoni völgy.Amely az év java részén elég szemetes.Mennyit átkozottunk ezen is...,de most,hogy megyek,lényegébe tiszta.Minimális a szemét.Persze kinek van kedve ilyen ködös szürke időben itt sétálgatni.Csak az ilyen természet örülteknek amilyenek mi is voltunk,illetve vagyunk és leszünk...

A szürke völgy...

...Nélküled..

Mit is mondhatnék még?Csak megyek és megyek,immár célok és álmok nélkül.Egy újabb nap megy el nélküled és kimondhatatlanul hiányzol édes kisfiam.Azt mondják minden rossz ellenére mégis itt vagy velem és én gyakran érezlek is,ezért hiszek is ebben.

De nem tudlak átölelni....

Na és képzelheted mennyire bánt,hogy a túrablog emlékbloggá alakul át.Ez a hely ahová annyi,de annyi vidám túránk emlékét írtam le...Nincs kedvem nélküled többé túrázni,az már nem lesz ugyanaz.Hiába gyözködnek a többiek,hogy írjam ki magamból a dolgokat és menjek és menjek...és tudom,hogy te is ezt szeretnéd,hogy menjek...Persze azért majd néha elmegyek,de maga az érzés is elborzaszt,hogy nélküled...hiszen az elmúlt nyolc évben nem volt nélküled túrám,de az azt megelöző nyolcban is alig...

Hát nem könnyű...és hiába szép a szürke völgy,most ezt hozta ki belőlem...