Élve meghalni,azthiszem eljött ez a nap is.
A mai napon azthiszem,hogy meghaltam,már csak élő zombiként mozgok tovább a világban.Minden,de minden elvesztette értelmét.
Egyetlen kincsem,örök túratársam,drága kicsi fiam ma hajnalban elhunyt.
Semmi sem jelezte a tragédiát,hisz még este is jókedvű volt és készültünk a soron következő túráinkra.Aztán reggel a földre esve eszméletlen állapotban találtam rá.
112 majd a mentők,elöször én próbáltam újraéleszteni,majd a mentők küzdöttek érte félórát,de nem sikerült visszahozni.Életem legsötétebb,legszörnyűbb napja ez.
Soha egyetlen egy korty alkoholt nem ivott,egy cigire sem gyújtott rá,így alighanem valami rejtett betegsége lehetett szegénynek.Kiskorában ugyan szívzörejes volt,de ezt kinőte.
A halál okát e sorok írásakor még nem tudom.Elvitték boncolni,ott derül majd ki.
Így azthiszem minden,de minden értelmét vesztette.Ez a blog is.
Nem igazán lesz kivel túráznom ezekután,bár vannak barátok,haverok akik időnkét eljönnek,de Gergő nélkül ez nem ér már semmit.Egy emléktúrát biztos fogok csinálni neki.
A fájdalmam leírhatatlan.A blogot ezzel bezárom.
Hogy lesz-e folytatás?Most aztmondom nem.De lehet egyedül is neki vágok majd ha csak egy icipicit is enyhülni fog a fájdalom valaha.Ha fog.Ez volt az életem és Gergőnek is ez volt az élete.Gyönyörü helyeken voltunk túrák sokaságán,remélem rövidke életét legalább megtudtam szépíteni...
Most mást nem tudok Írni.
Természetesen a jövö évi bakancslistánk is teljesen értelmét vesztette.
A bejegyzés címét két évvel Gergő halála után módosítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése