Az emberi szív térképe

Eltelt néhány nap életem legnagyobb tragédiája óta,bár a búcsúztatáson még nem vagyunk túl.Engem gyakorlatilag felfal a bánat és az elkeseredés,semmiben sem lelek vigaszra,semmi sem gyógyítja fájó lelkemet.Sokat gondolkodom rajta,miért velünk történt mindez?Miért mi érdemeltük ezt az égiektől?Hogyan lehet,hogy egy életerős csupaszív tiszta lelket így magához szólit a jó(?) isten?Persze válaszokat nem kapok,ahhoz már gyávák az égiek is.Életünk legszebb napjait élhettük volna ezekben a napokban a pihenés a szabadság és az év végi túrák varázsában,de kegyetlenül elbántak velünk.Lehet,hogy én nem vagyok jóember bárhogy is szerettem volna az lenni,de nálam sokkal rosszabbak élik vigan világukat soha semmi baj nem éri őket.Akkor engem most miért?Ha az isten kegyetlen nagy utálata közepette amit én felém táplál feljogosíthatja,hogy elvegye az én egyetlen kincsemet,akkor az miért van,hogy gyilkosok,bünözők másoknak folyton ártó egyedek élhetik szabadon világukat...

Az erdőnk széle ahová szintén élmények százai fűznek

Lövésem sincs a hogyan továbbról,azthiszem azon a borzalmas napon én is meghaltam Gergővel együtt,csak velem dupláján kibasztak,mert itthagytak...Itt maradni jelen esetben pedig rosszabb mint a pokol...

Az isten akárhogy is gyülöl akkor sem veheti el tőlünk azt a szezációsan sok csodálatosabbnál csodálatosabb élményt amit átéltünk Gergővel.Azt például,hogy már kisgyerek korában egy piros kis műanyag motorkával állandóan végigjártuk a várost...azt,hogy már négyévesen fújtuk melyik közlekedési jelzőtábla mit jelent...azt,hogy már ötévesen játszva tanultuk meg,hogy kell a turistajelzéseket követni,hogy melyik mit jelent.Azt,hogy hétévesen már Gergő vezette a Pentele-hídhoz tartó túrát.Vagy azt,hogy tizenhárom éves korára már jobban értett a térképekhez,jelzésekhez mint egy tapasztalt túravezető.Nem vehetik el tőlünk a csodás meccsek varázsát ahol mindig jó volt szurkolni egymás mellett... Tizenöt éves kora után pedig már teljesen rá bíztam magam,vagy magunkat (ha többen voltunk) ha egy túráról volt szó,hogy ki vezesse...és azt sem,hogy rövidke 19 éve alatt több élmény érte mint mást hetven év alatt...

Boldog volt mondja mindenki aki ismer minket és igen,hiszem is ezt.

Csak ez már nem hozza nekem vissza őt....

Gergő osztálya a szalagavatón,ahová Gergő is annyira készült...
Az osztályt mélyen megrázta Gergő halála,itt-ott látszodnak a fekete szalagok a ruhákon

Nem gondoltam,hogy Gergő ennyire apja vére lesz...túltett rajtam.Olyan fokú természet szeretete volt és annyira értette a dolgokat,hogy igazán büszke lehettem rá és az is voltam.

Büszke voltam rá,hogy minden de minden kis dologban meglátta a szépet és minden kis dolognak öszintén tudott örülni.Úgy gondolom nekem kellett és kell felnönöm hozzá....

Sorolhatnám itt élmények ezreit,de elég ha visszalapoztok a blogban egy találomra választott bejegyzésre...de fogok róla még írni sokszor.Tízezer kép van itt a gépbe amely a csodás napjainkról árulkodik.De minden hiába,ez nem hozza nekem vissza őt,én itt maradtam nélküle.Elveszve...

Gergő szobája ahogy hagyta az édes kis rendetlenséggel....nem nyúltam azóta hozzá...

Hogy mennyi élményünk van arról csak egy csokor.Hely neveket írok le most nektek,vajon eltaláljátok minimum a felét merre vannak,hol vannak?Na most mi ezen helyek mindegyikén voltunk: Tündérszikla,Kőhegy a kápolnával,Sorrento sziklái,Vaskapu,Kovácspataki-sziklák,Remetebarlang,Julianus kilátó,Naszályi függőhíd,Bazaltorgona,Kőtenger,Sín-gödör,Szöge-hegy,Hidasi-völgy,Máré vár,Bátorkő,Baglyas-hegy,Holdvilág-árok,Pákozdi és a Sukorói ingókővek,Orbán kápolna,Szelim-barlang,Zengő,Sötét-völgy,Szálka,Rám-szakadék,Szennai skanzen,Dera szurdok,Óbányai-völgy,Tassi zsilip,Macskalyuk,Somoskői vár,Pécskő,kamu Egri vár,Mackó-barlang,Násznép-barlang,Réka-völgy,Helemba,Ebédleső-hegy,Salabasina-árok,Boldog Özséb kilátó,Cigány hegyi kilátó,Zsongorkő,Pécsi tv-torony,Melegmányi-vögy,Visegrádi vár,Prédikálószék,Vadállókövek,Csibrik-rét,Eplényi libegő,Töröcskei-tó,Rátgéber-tó,Sárgödör tér,Lussonium,Révbérpuszta,Normafa,Püspökszentlászló,Dobogókő,Lom-hegy,Bölcső-hegy,Szépjuhászné....stb. Még sorolhatnám,ez csak ami hirtelen eszembe jutott,ez csak egy töredéke az egésznek...

Remek csapat voltunk

Remek csapat voltunk ketten Gergővel,a legjobbak.Akár szavak nélkül is értettük egymást mindig,ha valamelyikünk elakadt valahol a másik mindig ott volt segíteni...Nekem ezekután ki segít majd?Örültünk ha csatlakozott hozzánk valaki,de ketten voltunk igazán erősek és legyözhetetlenek...mondhatni sérthetetlenek voltunk,de most mi lesz így velem?Mi lesz velem nélküle?Ő volt a lelkem másik fele,nélküle semmi vagyok....

Mondják ő ott lesz velem továbbra is mindig....talán így van,hinnem kell benne,külömben végleg elveszek.Korábban nem gondoltam,bár mondták olykor,hogy emberi szív megszakadhat.Nem hittem én ezt,nem gondoltam.Hát mostmár tudom.Az emberi szív bizony megszakadhat és az ember lelke sokkal jobban tud fájni mint bármelyik testrésze...

Most nem tudok többet írni,ezek jutottak eszembe,Aztmondták a barátok a közeli ismerösök,hogy írjak,írjak,adjam ki magamból a sok bánatot mert ez is nyugtat.Hát olyan nagy megnyugvást ez sem hoz...de írok,írogatok....

Térképek,amiket Gergő imádott...