Apám sírjánál...

 Már oly régen történt,hogy az ember nagyobb emlékezést "csak" minden ötödik vagy tízedik évben tart...Most a 36.év van...Papa 36 éve ezen a napon ment el,őszintén szólva idén erről nem nagyon akartam írni,de aztán leesett,hogy ez éppen a Papa100 jubileumi év.Százéves lenne az öreg,ha élne...de ugye már nem él,legalábbis itt a Földön nem.Így hát mi sem természetesebb,mint az,hogy megemlékezem róla ezen blog keretein belül is.

Természetesen magamban minden évben megemlékezem róla,mint minden szerettemről amikor éppen a haláluk évfordulója van.Csak hát mit is írjak az öregről amit még "elvsel" ez a blog?

Azon a napon már több mint egy éve volt,hogy befejeztem a középiskolát,így indultam dolgozni nem túl nagy kedvvel hétfő reggel révén...Ám előző hétvégén volt a telkünkön a szüret és én megbeszéltem a szüleimmel,hogy majd előbb elkéredzkedem és kimegyünk befejezzük még a maradék munkát aznap.El is engedtek és indultam haza.Hazaérve aztán anyám már sírva fogadott azzal,hogy apám meghalt...odahaza érte a szívinfarktus és még nem szállították el.Így bementem a szobába ahol feküdt az éllettelen teste,már letakarva.Az asztalon volt a sport újság azt még elolvasta...pár nappal voltunk a szöuli olimpia után ami ekkor ősszel volt.Kihoztam az újságot,hogy majd később elolvasom,mert akkor persze nem volt erőm elolvasni...Papa letakart testét akkor még fiatalon nem volt lelkierőm megnézni.A szobába is félve mentem be.Kijöttem,anyám elmesélte mi hogyan történt az ekkora már megjelent testvéreimnek is.Ekkoriban még nem volt mobiltelefon,az,hogy ki hogyan lett értesítve az nincs már meg az emlékezetemben...Papa elment a testét még jó másfél óra múlva vitték el.

Apán sírja

A sírhely kijelölésének történetére sem emlékszem...alighanem a következő volt a sorban,a következő hely volt az övé.A temetés rá egy hétre lezajlott,a sír megcsináltatása meg a következő évre maradt.Ha jól emlékszem akkor a következő azaz a 1989-es év tavaszán lett készen.Ekkor nagyon szép és új volt a sír,amin aztán meglátszott az idők vasfoga a következő évtizedekben...Az meg,hogy jelentős története lett a sírnak igazán fura...Az még természetes,hogy anyám hamvait is ide tettük 2004-ben,aztán hosszas könyörgés után a növérem családjának kérésére növérem hamvai is ide kerültek 2007-ben.Az állandó fedlap lehúzás,gödör kiásás nem tett jót a sírnak,a laza talajon megsüllyedt kissé.Pedig az ide való temetéseknek még nem volt vége...Legnagyobb bánatomra fiam Gergő is ide került 2018-ban...pedig ott volt a másik családi sírunk a mamámé alig 250 méterre innen jó állapotban...miért is nem jutott az eszünkbe,hogy oda tegyük Gergőt...Gergő hamvaival megtelt a sír,többen már nem fértek ide....de az így is tovább süllyedt....Egy jelentős felújítás meg nem két fillér....és rajtam kivül más már nincs aki ezt fínanszirozza.Na és Gergő hamvait is szeretnénk átttetetni a másik sírba,az 2019--ben volt 120 ezer forint...most mennyi lehet?

Szóval kész történelem ez a sír,ami eredetileg csak apám sírjának készült...Ma már ez a családi sír ami 2038-ig meg is van váltva,a másik sír meg 2044-ig.Akkor már talán én sem leszek,így nincs jelentősége,hogy utána mi lesz vele.

Na,de nem is a sírról akartam írni,hanem apámról akinek ma van a távozásának az évfordulója.Sokszor írtam már,hogy leginkább az ő irányából érzek olykor túlvilági segítséget,így biztos vagyok benne,hogy valami örangyalom lehet.Odaát nem lehetnek rólam túl jó véleménnyel,hiszen állandóan szidom őket az istent és mindenkit az álltalam sok-sok igazságtalannak ítélt dolgokért és valóban úgy is érzem,hogy a papán kivül nem is segít nekem senki...Nyilván ez nem teljesen így van,de így érzem.

Hát drága papa akárhol is vagy,remélem közeledik az az idő amikor majd újra együtt lehetünk és elmondassz majd erről az egészről mindent nekem.Addig is légy boldog ahol vagy,ha sok gondot okozok azért meg bocsi.Vigyázz magadra a többiekre és Gergőre is és persze rám is.

Papa pincéjében

 Mint írtam már,megboldogult öregem idén lenne száz éves.Pár írásommal ebben az évben őrá emlékezem,mivel kineveztem ezt az évet,Papa100 jubileumi évnek.Most az öregem régi pincéjében teszünk egy túrát virtuálisan.A pince a régi ház alatt volt,teljes egészében.A ház lényegében rá épült,hiszen tökéletes alapként is szolgált.A ház amelyről szintén írtam már,többek között tavaly ide kattíntva olvasható is.A ház és a kert a mi időkben virágkorát élte,de egy tavalyi túránk vezetett erre és akkor láttam,hogy már minden az enyészeté lett...Erről is volt már szó bőven.A lényeg,hogy a pincét a faterom és a bátyám ásta ki.Én még kis pöcs voltam akkoriban,így segítségükre nem igazán tudtam lenni.Az,hogy volt-e bármi segítségük már nem tudom,nincs infóm róla.Lényeg a pince megépült,majd pár év múlva erre épült rá a házikó.

A régi ház,amely ma már az enyészeté

A pincébe meg a ház előszobájából lehetett lemenni.Idővel aztán az öreg felvirágoztatta a pincét is.Kezdetben egy fából készült lépcső vezetett le,amit az évek folyamán aztán lebetonozott a papa.Így kényelmesen lehetett le-fel közlekedni a pincébe.Maga a pince két helységből állt.Elöször a kissebbik helységbe juthattunk le amely hát...próbálok visszaemlékezni,hogy mekkora lehetett kb. 4x2,5 méteres.És szakadjak meg,de nem nagyon emlékszem mi volt benne....Talán itt is lehettek hordók,a permetező és présgépek meg ilyesmik.Felül meg egy parányi ablak volt kb. 30x15 centiméteres.Érdekesebb volt a nagyobb helység amely a kicsiből nyílt.Ez lehetett kb 4x5 méteres nagyjából.Egyik oldalon a boroshórdok sorakoztak a másikon jól megépített polcok.Ezekre hordtuk le az alma és körte termést mielőtt azok igazán megértek volna,hiszen előszeretettel lopkodták őket a fákról.Nagyjából 12 alma és 6 körtefa termése érett tovább a pince polcain.Felejthetetlen látvány volt...

Al képpel illusztrálom,mert képem sajna nem maradt a pincékről.Nem is nagyon hasonlít rá,de talán egy minimálisan igen...

Itt is volt a másik végen egy hasonló kis ablak mint amely a kisebb helységben is megtalálható volt.Aztán mikor terasz épült a ház elé,a kis ablak már csak díszként funkcionált tovább.A pince a szép őszi napokon felejthetetlen látvány nyújtott a firss gyümölcsök és a hordók amelyekben szintén friss borok voltak,látványától.És volt az egésznek egy leírhatatlan jellegzetes mégis kellemes szaga...Természetesen a pincébe is levolt vezetve a villany,így vakoskodni nem kellett.Az egész pince azt gondolom ma már,hogy fantasztikus volt...Papa kezemunkája itt is meglátszodott.

Papa 1988-ban ment el és nem emlékszem mikor lehettem utoljára a pincében,de feltehetőleg 1990 nyarán valamikor.Anyám ezután adta el a kertet és a házat...Tehát 34 éve nem voltam már abban a pincében amely egy kis része volt a világunknak.Néha öt-hat évente álmodom vele,hogy itt vagyok,itt vagyunk ahogyan rég...És mindent megadnék ha még egyszer ha csak egyetlen egyszer még lemehetnék oda...de a ház gazdája vagy nincs neki,vagy meghalhatott már,hiszen kezdi a természet magáévá tenni az egész házat és környékét.Meg amúgy is...ha le is jutnék alighanem nagy csalódás érne attól amit most ott látnék.Nem lennének ott a sok szép gyümölcsök,a polcok sem és tán a hordók sem és persze mama és papa sem lenne már sehol...

Sosem felejtem el a pincét!

Több mint valószínű,hogy úgy megyek majd el én is a többiek után,hogy többé már nem látom a pincét.De ahogy a ház is,úgy a pince is örökre itt marad a szívemben a kis dolgaival amikre vigyázott és azokkal az emberekkel akik vigyázták.A 34 év alatt nem tudom hányszor jutott eszembe a pince,tíznél biztos nem többször,de most ez az írás elővarázsolt egy apró könnycseppet a szememből...

A pofon

 Nem mondhatnám,hogy sok pofont kaptam a szüleimtől az életemben,talán ha kettőt.Amennyire emlékszem az első az volt,hogy falhoz vágtam azt a pogácsát amit hosszas könyörgés után a nagyi készített.Már emlékezni nem emlékszem rá,arra emlékszem,hogy elmesélték nekem a szüleim.Szó se róla ezt megérdemeltem.A másodikat is alighanem.Mivel Papa100 jubileumi évet tartok,így elmesélem ennek a második pofonnak a történetét,hiszen majdhogynem világosan emlékszem rá és ezt ugye a papától kaptam.Akkor persze nem esett jól,ma már kincset érne még egy...Az időpont talán 1980 körüli lehet,vagy kicsivel előtte esetleg utána.A helyszín pedig a mezőfalvi szőlőhegyi kertünk,ahol pontosan egy éve jártunk és csak nyomokban fedeztem fel a régi gyerekkor nyomait a lepusztult háznál..

A régi háznál tavaly,semmi sem maradt régről csupán az omladozó ház...

1980 körül azonban még élt és virult ez a környék.Jó volt itt lenni a kellemes környezetben a hangulatos kert és a sok jó ember árnyékában.Még haverok is akadtak,pl az egyik szomszéd kisfiú,már a nevére sem emlékszem,talán János,de ez nem biztos.Persze még porbafingó tökmagként a játék volt az elsődleges és egy olyan világban amikor semmi kütyű,telefon,internet,de még nagyon tv sem volt,roppant jól elvoltunk!A sokadik játék közepén azt találtuk ki,hogy csinálunk egy sátort.Na,de hova?Olyan sok megfelelő helyet nem találtunk,mivel mindenhol növényzet volt a hátsó udvarban meg az állatok élték a mindennapjaikat.Azt találtam ki,hogy akkor a sátort a ház és a terasz előtti cseresznyefa közremünködésével alkotom meg.Na de,hogy?Már akkor remek "mérnőki tudásommal" úgy tudtam megtervezni,hogy a fiatal fa alsó ágát is bevonom a kivitelezésbe.

Illusztráció,hát a mienké nem ilyen volt...

A háznál található felesleges pokrócok segítségével amit az alsó ág tartott meg felső merevítő gyanánt egy igazán remek kis sátrat hoztunk össze.Ahol aztán játszhattunk kedvünkre.Azaz csak játszhattunk volna...Mert papa ekkor érkezett be a szőlőből és látva mit műveltünk valószínűleg elkapta az agyvíz.Féltette a fiatal cseresznyefáját,nehogy kárt tegyünk benne.Talán egy pokróc megtartása nem okozhatott a fának túl nagy kárt,de gondolom ő attól félhetett,hogy letörjük az ágat.Csak azt vettem észre,hogy igen egészséges pofon csattant az arcomon...De csak egy!Papa nem vert félholtra,esze ágában sem volt,egy olyan atyai pofon volt amilyent mehérdemeltem.Persze bőmböltem mint egy kis elkényesztetett hülyegyerek,de aztán beláttam,hogy baromságot csináltam.Később pedig maga a papa szerkeztett nekünk a fa mellé egy jópofa sátort.

A pofon (illúsztráció)

Több mint negyven év telt el a pofon óta,papa pedig 36 éve nincs velem.Mindent oda adnék egy újabb pofonért...Egy olyanért amit megérdemlek,ha olyan útra tévedek amire nem kellene,Bár szerencsére nagyon én nem tévedtem tévútakra az elmúlt 36 évben.De azért jó lenne ha itt lenne a papa és útbaigazítana amikor kell és amikor arra szükségem van.Korábban írtam,hogy amikor úgymondd túlvilági segítséget érzek azt legtöbbször úgy érzem,hogy a papától jön.Azt olvastam erről amit úgy érzünk az úgy is van...Így vagy úgy jöhetne egy újabb pofon!A cseresznyefa ágért pedig bocs papa,nem akartam,még kis buta voltam,de látod kárt azért nem tettem az álltalam is szeretett fába.Kárt az tett aki valamikor az elmúlt 36 év folyamán kivágta...

Padok...

 Már év elején készültem,hogy majd eljövök.Eljövök és majd írok a padokról.A padokról amelyeknél a hatalmas kártyacsaták folytak.A padokról ahová kiültek a közvetlen környék asszonyai pletyizni.A padokról amelyek árnyékában felnőttem.A padokról amelyek észrevétlenül is az életem részévé váltak.Úgy gondoltam majd ez a bejegyzés lesz az "ajándék" papának a századik születésnapjára amely e sorok írásakor éppen holnapután lesz.Telt,múlt az idő,csak nem jutottam el a térre a játszótérre ahol gyerekként játszottam.Toltam magam előtt a dolgot,de úgy voltam vele a papa születésnapjáig mindenképp elkéne jönni és lekéne fotózni a padokat.Hiába lakom innen minössze talán két kilométerre,nem akart sehogyan sem erre hozni a lábam....Úgy gondoltam ma van az utolsó lehetőség még a születésnap előtt,hogy eljöjjek és lefotózzam azokat a padokat a papa számára amelynél évtizedeken át kikapcsolódott a fantasztikus kártyacsaták közepette.Eljöttem hát ma,de a padok nem voltak már sehol...

Az egykori homokozó,szemben a zöld keritéstől jobbra voltak a padok...

Teljesen ledöbbentem.Hova tűntek a régmúlt padjai?Kit vagy kiket zavart,hogy még álltak a helyükön?Hat pad...párokra osztva egymással szemben,köztük kis asztalka amelyeken többek között kártyázni is lehetett.Nem voltak már sehol...A padok amelyeknél a játszótért ölelő házak lakói kapcsolódtak ki egykor,mert akkor rég tele volt élettel a tér...Az egyik padoknál ment a kártyacsata,a másiknál az asszonyok pletyiztek,a harmadiknál fiatalok mulatták az időt,még mi a gyerekek,vagy hintáztunk,vagy fociztunk,vagy éppen háborúztunk,még a legkisebbek a homokozóban játszottak...Hova tűntek a padok?Életünk padjai..csak mert a régi hagyományos tipusú padok voltak megkellett őket szüntetni?Nekünk és mindenkinek aki akkor itt élt,kényelmesek voltak.Eltűntek,nincsenek...nem tudok neked most mit adni papa...a padok meghaltak.

A padok újak és új helyen vannak,az asztal talán a régi...

Hoztak ugyan új padokat a térre,köztük ott van feltehetőleg az egykor három kártyaasztal közül az egyik...Papa nincs más,ezt adom most akkor neked,az egykori kártyaasztalt.Tulajdonképpen mindegy melyik a három közül,mert mind a háromnál játszottatok egykor...ezen talán valahol ott mélyen ott van a nyomotok,a kártyáitok nyomai...De minden oly más és egyedül vagyok itt.Itt ahol életem legfelszabadultabb és alighanem legboldogabb szakaszát töltöttem.Üres a játszótér,senki nincs lenn,pedig nyár van egy nyári szombat,süt a nap és nincs itt senki..Ilyen a mi időnkben egyszerűen nem fordulhatott elő.Az új padok máshol vannak,nem ott ahol a régiek.Valahogy ez nem illik bele a képbe.És a hinta a mászókák,semmi sem a régi...de semmi sem fáj úgy mint a padok hiánya...

    A fák legalább a régiek

Hol vannak a régi öregek?Él-e még bárki is közülük?Nem valószínű,de nem tudhatom,hiszen már az én generációmból is van aki elment...Hol vannak a régi asszonyok?Akik bár pletyiztek,jelenlétük mégis óriási biztonságérzetet adott...Talán a fák...a fák a régiek és megvannak!Jelenetősen megöregedve,persze fáknál 40-45 év nem olyan nagy kor,szóval legalább ők megvannak,a fák amelyek akkor is itt voltak amikor én gyerek voltam és amikor mentek a padoknál a kártyacsaták.Így nézd csak papa,nem csak az asztalt,de a fákat is oda tudom adni ajándékba!De azok a padok akkor is hiányoznak!Papa,boldog századik születésnapot odafenn!Nem vagyok mostanában jóban az égiekkel,de a többieknek add át,hogy mindenkit nagyon szeretek (legfőképp Gergőt) és majd jövök!És mondd meg a régi nagy öregeknek és az asszonyoknak is,hogy ők is hiányoznak,ahogy a padok is....!

Remélem a jók ünnepén majd találkozunk!