Papa pincéjében

 Mint írtam már,megboldogult öregem idén lenne száz éves.Pár írásommal ebben az évben őrá emlékezem,mivel kineveztem ezt az évet,Papa100 jubileumi évnek.Most az öregem régi pincéjében teszünk egy túrát virtuálisan.A pince a régi ház alatt volt,teljes egészében.A ház lényegében rá épült,hiszen tökéletes alapként is szolgált.A ház amelyről szintén írtam már,többek között tavaly ide kattíntva olvasható is.A ház és a kert a mi időkben virágkorát élte,de egy tavalyi túránk vezetett erre és akkor láttam,hogy már minden az enyészeté lett...Erről is volt már szó bőven.A lényeg,hogy a pincét a faterom és a bátyám ásta ki.Én még kis pöcs voltam akkoriban,így segítségükre nem igazán tudtam lenni.Az,hogy volt-e bármi segítségük már nem tudom,nincs infóm róla.Lényeg a pince megépült,majd pár év múlva erre épült rá a házikó.

A régi ház,amely ma már az enyészeté

A pincébe meg a ház előszobájából lehetett lemenni.Idővel aztán az öreg felvirágoztatta a pincét is.Kezdetben egy fából készült lépcső vezetett le,amit az évek folyamán aztán lebetonozott a papa.Így kényelmesen lehetett le-fel közlekedni a pincébe.Maga a pince két helységből állt.Elöször a kissebbik helységbe juthattunk le amely hát...próbálok visszaemlékezni,hogy mekkora lehetett kb. 4x2,5 méteres.És szakadjak meg,de nem nagyon emlékszem mi volt benne....Talán itt is lehettek hordók,a permetező és présgépek meg ilyesmik.Felül meg egy parányi ablak volt kb. 30x15 centiméteres.Érdekesebb volt a nagyobb helység amely a kicsiből nyílt.Ez lehetett kb 4x5 méteres nagyjából.Egyik oldalon a boroshórdok sorakoztak a másikon jól megépített polcok.Ezekre hordtuk le az alma és körte termést mielőtt azok igazán megértek volna,hiszen előszeretettel lopkodták őket a fákról.Nagyjából 12 alma és 6 körtefa termése érett tovább a pince polcain.Felejthetetlen látvány volt...

Al képpel illusztrálom,mert képem sajna nem maradt a pincékről.Nem is nagyon hasonlít rá,de talán egy minimálisan igen...

Itt is volt a másik végen egy hasonló kis ablak mint amely a kisebb helységben is megtalálható volt.Aztán mikor terasz épült a ház elé,a kis ablak már csak díszként funkcionált tovább.A pince a szép őszi napokon felejthetetlen látvány nyújtott a firss gyümölcsök és a hordók amelyekben szintén friss borok voltak,látványától.És volt az egésznek egy leírhatatlan jellegzetes mégis kellemes szaga...Természetesen a pincébe is levolt vezetve a villany,így vakoskodni nem kellett.Az egész pince azt gondolom ma már,hogy fantasztikus volt...Papa kezemunkája itt is meglátszodott.

Papa 1988-ban ment el és nem emlékszem mikor lehettem utoljára a pincében,de feltehetőleg 1990 nyarán valamikor.Anyám ezután adta el a kertet és a házat...Tehát 34 éve nem voltam már abban a pincében amely egy kis része volt a világunknak.Néha öt-hat évente álmodom vele,hogy itt vagyok,itt vagyunk ahogyan rég...És mindent megadnék ha még egyszer ha csak egyetlen egyszer még lemehetnék oda...de a ház gazdája vagy nincs neki,vagy meghalhatott már,hiszen kezdi a természet magáévá tenni az egész házat és környékét.Meg amúgy is...ha le is jutnék alighanem nagy csalódás érne attól amit most ott látnék.Nem lennének ott a sok szép gyümölcsök,a polcok sem és tán a hordók sem és persze mama és papa sem lenne már sehol...

Sosem felejtem el a pincét!

Több mint valószínű,hogy úgy megyek majd el én is a többiek után,hogy többé már nem látom a pincét.De ahogy a ház is,úgy a pince is örökre itt marad a szívemben a kis dolgaival amikre vigyázott és azokkal az emberekkel akik vigyázták.A 34 év alatt nem tudom hányszor jutott eszembe a pince,tíznél biztos nem többször,de most ez az írás elővarázsolt egy apró könnycseppet a szememből...

Túra a Janitsáry-Szávits kúriához

Egy közeli kis túrára készültünk,vagy nevezhetjük inkább kiruccanásnak,hisz a táv oda-vissza talán ha volt 8km.Nem is olyan régen jártunk itt a közelünkben Sándorházán a Sigray kúriánál itt a bejegyzés róla .Már akkor tudtuk,hogy létezik egy "testvére" éppen az ellenkező irányban,innen pár kilométernyire mégpedig a Janitsáry-Szávits kúria.Egyértelműnek tűnt,hogy hamarosan majd felkeressük azt is.Most jött el ennek ideje.Ugye erre az egész kúriás érdeklődésre,még egy kedves ismerösöm Horváth Tamás hívta fel a figyelmemet,neki van egy Dunaújváros történetével foglalkozó web és közösségi oldala is.Nagy örömömre most Tamás is velünk tartott,rajta kívül még Zoli barátom társaságát élveztük.A túrát pedig lényegébe a dunaújvárosi vasútállomásról kezdtük és mentünk ki arra amerre oly sokszor a múltban,Nagyvenyim és Baracs felé vezető úton,amely ugye elvileg megkapta a sárga "m" jelzést,igaz maga a felfestések egy idő után abbamaradtak.

Amikor megpillantjuk a kúriát

Ezen az uton mentünk tehát,ám most nem mentünk át az M6-os autópálya felett átívelő hídon ahogy azt álltalában szoktuk,hanem éppen a sztráda szervízútjára tértünk le dél felé.Kicsit kezdett már meleg lenni,noha mikor indultunk még picikét hüvős volt.Jól elvoltunk hárman és elbeszélgettünk útközben.Nem mondhatnám,hogy nagyon messze volt a kúria,hisz a szervízútra letérve nagyjából egy kilométer múlva meg is pillantottuk a tetejét.Nem volt nehéz odatalálni.Odaérve elöször körbenéztem a körülölelő tájon ami nem is volt csúnya,sőt...!Kifejezetten tetszett.Egy-két kilométernyire voltunk Dunaújvárostól,de itt még speciel én magam nem jártam.Na de,közben meg is érkeztünk a kúriához amit a természet igencsak kezdett magáévá tenni.

A kúria

Éreztük az ilyen helyeken már-már megszokott érzést,azt a bizonyos "itt megállt az idő"-t,bár sajnos rosszkor állt meg.Mielőtt behatoltuk volna a kúriába,Tamás még drónt röptetett,hogy fentről is legyenek képeink.Ezeket még ezen sorok írásakor nem kaptam meg,illetve nem osztotta meg,ha ez megtörténik megpróbálok ide becsempészni legalább egyet.Miután megvolt a drónröptetés,behatoltunk a kúriába.Nem volt egyszerű,hisz az oda bevezető ösvények is alaposan bevoltak nőve mindenféle giz-gazzal,de végül is sikerült.

A természet lassan magáévá teszi...

Belépve ilyen világ fogad...

A kúria amennyire én tudom,valamikor a XIX.század első felében épülhetett,klasszicista stílusban.Az épület jelenlegi formájában földszintes és L alakú.Érdekessége,hogy nádtetős.Ám nem volt mindig az.Hosszú ideig a helyi TSZ tulajdonában volt az épület,majd egy vállalkozó a nyolcvanas években megvette és egy komolyabb szállodát képzelt el ide.Ekkor emelte meg a tetőszintet,hiszen egy 16 szobás fogadót akart ide.Ki tudja miért,ez az elképzelés aztán zúgába dőlt.Mégpedig úgy,hogy az épületben már elkezdődtek a felújítási munkálatok.Ennek nyomait belépve a kúriába fel is fedeztük,hiszen a tetőszerkezeten kivül itt-ott relatíve firss (30 éves) vakolat volt,és itt-ott "új" falazások is.

A "hall"

A belső tér tökéletesen megfelelt volna amúgy egy új Stephen King féle rémtörténet helyszíneként..szürreális volt,egyrész szomorú is,itt-ott félelmetes,de egyben nagyszerű is csodás is.Kiderült,hogy hátulról jöttünk be,mert a másik oldalon ott voltak az oszlopok amelyek az egykori főbejáratot jelezték.Ahonnan mi jöttünk be,gyakorlatilag ott volt a legnagyobb helység amely talán egy hall lehetett egykor.Ebből nyiltík különféle helységek és ágaztak ki külömböző folyosók.A ház észak-nyugati sarkában pedig ott volt egy pince is.Lejárója ugyan már nem volt,de lelehetett lesni és akár menni is.De erről majd később,mielőtt ezt megnéztük volna még alaposan körülnéztünk az épületben.

Az egyik helység

A tetőszerkezet alulról

Különféle helységeket találtunk,némelyik tán szoba lehetett egykor,volt olyan amiről azt gondoltuk,hogy a konyha,sőt mintha külön lett volna a wc és a zuhanyzó(?).Ez utóbbiak gondolom már a felújításkor lettek így kialakitva,hisz ilyesmi a XIX.század első felében aligha létezhetett.Érdekesség volt,hogy mindegyik számottevő helységnek nagy ablaka volt.Az ajtók pedig a régi tömörfából készültek.Volt ahol majd három méter magasak voltak,vastagságúk meg megegyezett a falak vastagságával,ami helyenként ötven centi is volt!A fő falak úgy láttam rendben vannak,a mennyezet gerendáig viszont sok helyen levoltak szakadva.

Állok a hallban,mögöttem még a folyosó előtt látszik egy leszakadt gerenda

Kimentünk megnéztük az egykori főbejáratot.Klassz lehetett fénykorában.Most viszont már-már teljesen megette a természet.A bejárat előtt kisebb fajta erdő alakult már ki.Ettől függetlenül tetszett az egész.Visszamentünk az egyik helységbe.Mivel korábban már láttuk,hogy a tetőtérbe sehogyan sem tudunk felmenni,Tamás úgy döntött,hogy itt is felengedi a drónt egy olyan helységben ahol már nincs mennyezet.Így is lett,így készitettünk felvételeket.Mondom még e sorok írásakor ezek nincsenek meg,úgy döntöttem amint meglesznek a bejegyzés végére befogok tenni egy-kettőt.

A főbejáratnál,invitálnám be a jónépet...

Végül nem maradt már megnéztük a pincét.Valamennyire leereszkedtem,a többiek addig fentmaradtak.Abszolúlt nem volt félelmetes,nem úgy mint a Sigray kúriánál.Egy nagyjából 3x5 méteres helység vigyorgott odalenn rám,szerencsére mindenféle szörny és kisértet nélkül.Ráadásul volt oldalt egy picinyke ablaka is még,ami fényt is árasztott be.Elöször azthittük az egész épület alatt húzodik a pince,így meglepő volt,hogy csupán ekkora.Hát ezzel végződött ennek a nagyszerű épületnek a felfedezése részünkről.Lassan indultunk haza.

Zoli és Tamás fent várnak,míg én odalenn matatok

A pince

Ugyanarra jöttünk haza is mint amerre mentünk.A távolság túra méretekben nézve elenyésző volt.Útközben egy szembejövő házaspárral találkoztunk akik szintén a kúriához mentek.Beszélgetésbe elegyedtünk velük.A hölgy elmondása szerint kicsit nosztalgiázni indult a kúriához,mivel 1966-ban ott laktak...Az nem most volt és azért volt érdekes mert egyáltalán nem tűnt öregnek...de ha akkor született is minimum 54 évesnek kellene lennie,de úgy tünt,hogy egy jó negyvenes...Na mindegy,hamar visszaértünk a vasútállomásra,ahol megittunk egy jó sört a túra zárásaként.Ez volt tehát a kúrás túránk története.

Itt vannak akkor Tamás drónfelvételei közül pár.A kúria,a padlástér és mi magunk.