Megnéztük a Sigray kúriát

Véletlen vagy sem (ami ugye nem létezik)?Mindenesetre a turistaterkep.com oldalt böngésztem,túraútvonalakat tervezgettem amikor is hirtelen feltűnt a képernyőn,közvetlen Dunaújváros közelében a Sigray kúria.Vonzott a dolog,gondoltam majd idővel utána nézek.Nem kellett sokat várni,mert másnap az egyik dunaújvárosi oldal (minő véletlen) éppen a Sigray kúriáról posztolgatott dolgokat,képeket mindenféle infót.Na és minő véletlen az oldal kezelője egy régi ismerösöm akivel évekkel ezelőtt egy bringatúrán is voltam.Adta magáta  dolog,felvettem vele a kapcsolatot és már szerveztünk is ide egy kis túrát.Ám amikor ő ráért volna én nem értem rá,amikor meg én értem rá,akkor ő nem.Sehogyan sem akart összejönni a dolog.Ma hívtam,de újra nem ért rá,így elhívtam Zoli barátomat aki a kórházi kezelés után már amúgy is vágyott egy rövidke túrára.

Kúria első pillantásra

Mivel nem kellett messze menni a túrára csupán délután fél négykor indultunk csak el.Átkellett menni a fél városon,majd a 62-es út mentén tovább.Arra amerre Pálhalmára is szoktunk menni.Ám odáig nem kellett elmenni,mert a közeli Sándorházánál letértünk a 62-es út mentéről és bementünk egy leágazáson.Jelzett utak ugye erre nem vezetnek.Ahogy letértünk jobbra,egyből lekellett térni újra jobbra.Egy tábla figyelmeztetett,hogy magánterület,de még a dunaújvárosi oldalt üzemeltető ismerösöm mondta ezzel ne törödjünk,menjünk be nyugodtan.Mentünk hát.Nem kellett sokat menni,talán 150 méter és ott is volt a Sigray kúria.

Szemből az épület

Egy megkapóan szép,de romos és elhanyagolt épület köszönt szembe.Nagyon szép lehetett fénykorában.Az épület keleti oldalán (mi nyugat felöl jöttünk az uton) hátulról tudtunk bemenni.Az udvarban padok tucatjai,de benőtte őket a gaz.Az épület hátulról is megkapó volt,de ugyanúgy elhanyagolt.Persze úgydöntöttünk bemegyünk,mert egy csomó ajtó nyitva volt.Reméltük odabenn egy csöves sem vert tanyát.

Odabenn tágas terek  fogadtak,ha jól spekliztünk a kúriában három vagy négy lakás lehetett egykor.Itt a hátsóban egy szoba félét fedeztünk fel,valami konyhát,kamrát és egy fürdöszobát amiben még megvolt a kád!

.A Sigray család hazánk egyik legrégebbi nemesi famíliája (az első ismert adat a XIII. század utolsó harmadában említi a névadót).  Az L alaprajzú kúriát a XX. század elején építtette Sigray Béla – a későbbiekben jelentősen átépítették és bővítettéK.Az épület és a birtok egészen az államosításig Sigray Béla tulajdonában volt. 1945-ben iskolának és óvodának javasolták használni, de a helyi földműves szövetkezet is szerette volna megkapni. Végül a büntetés-végrehajtás egy rabgazdaságának központja lett.

Az egyik belső szoba

A fürdőszoba.Vajon hány éves lehet az a kád?

Mára a kúria magántulajdon, ám mindennapjait finoman szólva sem a "gazda gondossága" jellemzi. (És Természet anyánk lassan-lassan visszaveszi, ami neki jár...)

Szóval kijöttünk a hátsó "lakásból" és még az ugymondd verandán löttünk pár képet.Valóban lehangolónak tűnt az épület állapota.Belegondoltam lehet itt valaha boldog emberek éltek,gondtalan gyerekek futkároztak az udvaron...

Fura eddig a turistatérképes dologig azt sem tudtam,hogy ez itt létezik.Nyilván ha előbb felfedezem,valószinúleg eljöttünk volna ide Gergővel...De ugye azzal kezdtem a mondandómat,hogy véletlenek már pedig nincsenek (valóban nincsenek!) így hiszem,hogy ezúttal is Gergő vezetett ide,mert tudta,hogy érdekel az ilyesmi 
és mert ebben az időpontban most ennyire telett.

Egy fotó a hátsó homlokzatnál

A hátsórészt letudva újra az épület keleti homlokzata felé mentünk.Volt még egy ajtó itt.Benéztünk és egy pinceejárót láttunk.Odalenn hívogatott a sötét...Hát persze,hogy eszünk ágában sem volt lemenni.Így is kisérteties egy hely volt.A keleti homlokzatnál újabb ajtó volt - nyitva.Ide bementünk,itt is egy lakás féle bontakozott ki,de ebből a lakrészből az előbb emlitett hátsóba nem lehetett átmenni.Talán nem lehett itt rossz élni,alkotni,dolgozni...Nem lehetett ez itt rossz akkor régen...Jellegében ugyanolyan volt amúgy mint a hátsó lakrész.

A keleti +lakásban"

Ezt is letudván mentünk az északi azaz a fő homlokzathoz.Nem volt amúgy több épület a közvetlen környéken (leszámítva a közeli börtönt),így nem tudtam fénykorában volt-e itt utca,vagy egymagában állt itt a kúria.A fő homlokzat is megkapó volt.Hasonlóan mint a hátsó részen,oszlopok tartották a tetőt és egyfajta díszt is adta az épületnek.Itt is volt egy ajtó nyitva,ide is bementünk,itt is lényegében ugyanazt láttuk.Egy romos lakás félét.Egy hajdani immár "halott" szék árválkodott az egyik szobában.Mintha az elveszett időt síratta volna...

A keleti oldal

Oszlopok

A halott szék

Kijöttünk a házból mert valahogy nem töltött el jó érzéssel ez a pusztulás ami itt volt látható.A fő homlokzatnál csináltunk még pár képet.Vajon miért hagyták ezt így lepusztulni?Miért nem érdekelt senkit az épület sorsa?Évtizedek álltak rendelkezésre,hogy valaki felkarolja,felújítsa,ám úgy fest senkit nem érdekelt a dolog.Kár érte.Lassan tényleg magáévá teszi majd a természet ezt is.

Sok szúnyog zümmögött körülöttünk,nem sok értelme volt már maradni,így elindultunk vissza a nagyon közeli városba.

Zolika első túrája a kórház után

Búcsú a kúriától

Hamar visszaértünk az alig egy kilométerre lévő városba.Persze a központ messzebb volt,így egy kocsmába beültünk egy sörre.Sosem tudom megérteni a dunaújvárosi kocsmákat...amíg vidéken szinte mindenhol minőségi csapolt sört kapok,addog nálunk nyakra.főre vízezik...udoritó dolog!Na,de most nem ez a téma.Örülök végül is,hogy eljutottam ide a kúriához is,hisz azelőtt a létezéséről sem tudtam.Közben rámírt az ismerös aki az oldalt kezeli a közösségi oldalon,hogy van itt valahol egy másik kúria is.Lesz-e majd kedvem oda elmenni.Hát persze,hogy lesz,ezt már majd összehozzuk vele,hisz egyenlőre azt sem tudom hol az a másik,de utána kutatok majd.

Na,de ez majd már egy másik történet lesz.