Hangulattalanul - Őszi összefoglaló

Azthiszem az őszre különösebb panaszom nem lehet.Hiszen tíz ilyen-olyan buli,túra,kirándulás jött össze és hosszú-hosszú idő után ez volt az első olyan évszak amikor nem ért semmilyen tragédia,nem vesztettem el senkit (csak maradjon is így)...Ám mégis ha egy szóval kellene jellemeznem az őszt akkor az a hangulattalanság lenne.A hangulatom valahol útközben ugyanis elveszett.Pedig rengeteg remek,jobbnál jobb helyre eljutottam most is,tele klasszabbnál,klasszabb élményekkel,ám mégis...Gergőt ugye amikor tavaly decemberben elvesztettem,fogalmam sem volt róla hogyan rakom magam újra össze.Aztán épp ezek a túrák,kirándulások (és persze a spirituális élmények) rángattak ki a mély letargiából és azt vettem észre,hogy újra van kedvem túrázgatni,útrakelni,mégha Gergő elvesztése pótolhatatlan űrt hagyott a szívembe úgyis...Aztán ahogy mentünk be az őszbe hiába a jó bulik,valahogy egyre inkább ment el a kedvem újra mindentől,az óraállítással járó korai sötétedés csak még jobban tetézte ezt.Talán a közelgő évforduló teszi,nem tudom...Na de nézzük az ősz részletesebb krónikáját.

Szeretett kunyhómnál,ezernyi emlékkel a szívemben...

Nyár végén összeállt egy őszi terv a fejembe,ezt részben sikerült megvalósítani is,sőt terven kivüli túrákat is sikerült összehozni.Szeptember elején végre valahára sikerült megvalósítani a Sándor emléktúrát,persze nem abban a formában ahogy eredetileg szerettem volna és a sors különös kegyetlensége lett,hogy ez már Gergő emléktúrának is minősült.Természetesen a legalapabb,legősklasszikusabb túrát választottam ennek,ami persze nekem volt csak az,velem tartó túratársaimnak nem.Ettől függetlenül teljes mellszélességel mellémálltak és egy kellemes élmény kerekedett ebből is.Szászvárról indulva a Nyárádi kunyhó és több klasszikus mecseki forrás érintésével jutottunk el a Máré várhoz,amelybe hat év után tudtam újra bemenni.Végül is remek kirándulás volt,fájt persze a szívem de azért jól éreztem magam.Nem javított kedélyállapotomon viszont szeretett kunyhóm a Nyárádi kunyhó állapota.Amely szinte az összedölés állapotára jutott...

Hat év után sikerült újra bejutni a Máré várba

Rá egy hétre mentünk ki a rácalmási Tökfesztiválra ahogy az elmúlt években szinte mindig (tavaly kivételével).Kapóra jött,hogy Zoli barátom örökölt itt egy házat egy kiskutyástul.Itt tettünk,vettünk egy darabig majd este jártuk be a kisvárost és mentünk el a helyi kúriába egy Rúzsa Magdi koncertre.Végül is elvoltunk,de itt is bennem volt Gergő hiányérzete.
A koncerten amúgy iszonyatos tömeg volt így csak a hátsó sorokba tudtunk beférközni ahonnan maga a színpad már messze volt,így inkább hallgattuk mint láttuk a produkciót.

Mindennap sírhatsz egy újabb folytót - Rúzsa Magdi koncert

Szeptember vége felé hirtelen ötlettől vezérelve elmentünk a közeli Ebédleső-hegyre.Ugye remek túrát tettünk ide tavaly februárban Gergővel,Zolival és még két taggal,így gondoltam visszanézek milyen nyár végén,ősz elején erre a táj.Hát lehet nem kellett volna...A télen jól járható utakat alaposan benőtte a növényzet,helyenként kínlódás volt a járás.Nagy nehezen értünk csak fel az Ebédleső-hegyre.Odafenn már jó volt a terep és a lefelé út is Soltra.Ám eltévedtünk,no nem nagyon,egy úttal elnéztük a dolgot.Persze így is sikerült Soltot elérni.Azért ez sem volt rossz buli...

Az Ebédleső-hegy csúcsán a kilátóval és a távolba füstölő Dunaújvárossal

Októberben hála az ismételt apadásnak eljutottam újra a helyi szigetvilágba.Elöször tudtam bemenni Gergő halála után arra a szigetre amelyet róla neveztem el.Itt is vele jártam utoljára... A medreken ezúttal nem lehetett teljesen végigmenni,csak az eleje volt kiszáradva,így a Macskalyukig ezúttal nem sikerült eljutni.Azért örültem,hogy végre betudtam menni Gergő-szigetére.Ugye tervezek ide majd valami táblácskát kirakni,hogy ez Gergő-szigete.Jövőre megpróbálom már megvalósítani.

Gergő szigetének partján

Már a tavaszi "sivatagi" túrán rájöttem,hogy az Alföld nem az aminek látszik az utakon,buszból,autóból,vonatból...hanem egy fantasztikus hely.Így aztán örültem Manó barátom invitálásának egy újabb alföldi túrára amely az ország legnagyobb mocsarához vezetett a Kolon-tóhoz.Összekombináltuk a kellemest a hasznossal,így a túrát Akasztóról inditottuk,megnéztük a Stadler stadiont és a közeli Csonka tornyot is.Zoli tartott még velünk.Fantasztikus Kiskunsági tájakon vezetett a túra remek hangulatban.Ám elméreteztük magunkat.A túrát elözetesen 18km-nek saccoltuk,ám az olyan 26 volt inkább.Így alaposan elfáradva értük el Izsákot és a vízkészletünk is elfogyott.Az Alföld volt az a hely amely valahogy nem került bele Gergővel való terveinkbe (hiba volt!),így ezen a túrán éreztem ugymondd legkevésbé a hiányát,persze ez így rossz szó rá,mert hiányzott ő most is,inkább úgy mondom most volt a legelviselhetőbb....

A Csonka torony

Egyenesen át...ennek a túrának már hagyományai vannak,így mi sem természetesebb mint,hogy ezt a túrát választottam Gergő "hivatalos" emléktúrájává.Ugye két éve voltunk elöször ezen a túrán akkor csak Gergővel.Meglepődve fedeztük fel,hogy ez a környék legremekebb túraútvonala.Nevezetesen a Nagyvenyimtől Perkátára vezető útszakasz 90%-ban egyenesen haladva szebbnél szebb mezőföldi tájakon vezet át.Ezért is neveztük el Egyenes át túrának.A következő évben,tavaly már elhívtuk Zolit és Gergő édesanyját is a túrára amelyből aztán a valaha volt legvidámabb túra kerekedett.Szinte végig nevettük az utat.Már akkor megbeszéltük Gergővel,hogy ezt a túrát minden év októberének derekán megcsináljuk,mert annyira tetszett.Azzal nem számoltam,hogy ez idén már emléktúra lesz...Elhívtam azokat akiket tavaly,így méltón emlékeztünk meg Gergőről ezen a túrán (is).Persze nem lehetett olyan vidámság mint egy éve,de elvoltunk azért.Jövőre is megcsináljuk.

Gergő emléktúráján,emlékezve rá...

A régi szép időkben mindig úgy csináltuk Gergővel a meccstúrákat,hogy már reggel útrakeltünk és az adott településen ahol játszott a csapatunk alaposan körülnéztünk,kirándultunk egyet.Most is így történt.A csapat most Csepelen játszott a Szabadkikötőben így ismét rávettem a többieket tartsanak velem.Úgy gondoltam bepótoljuk a nyáron elmaradt Sas-hegyi bulit,ám aztán az 1200Ft/koponya árat sajnáltuk egy 900 méteres túráért...mert a Sas-hegyen csak így lehet túrázni.Helyette a Gellért hegyre mentünk fel,ott kobászoltunk egy jót,majd elmentünk a Csepeli hévig,azzal húztunk ki Csepelre.Egészen a Kelenföldi vasútállomástól a csepeli hévig gyalog mentünk,így ez felért egy túrával úgy,hogy közben a Gellért hegyet is megmásztuk.A meccsen győztünk én örültem,hogy eljutottam már másodszor egy idegenbeli meccsre,mert azthittem Gergő távozása után ilyen már sosem lesz.

Lányok várnak ránk a Gellért hegyen

Az őszi finálé megtekintése is hagyomány volt már,nem akartam ezt elveszni hagyni...Eredetileg a többiekkel szerettem volna ezt megélni az Óbányai-völgyben,de ez idén nem jött össze.Így jobb híján egyedül mentem ki november 2.-án a Rácalmási-szigetre.Azt jártam körbe.Ez volt az a túra ahol a legjobban éreztem Gergő lelkének jelenlétét.Végig "simogatott" éreztem a kellemes bizsergést a hátamon egész túrán és beszéltem is hozzá,éreztem hallaja minden szavam,aztán még sírtam is....de ott volt Gergő ez egészen biztos!Sajnos a sziget déli részén alapos erdőírtás zajlott,így már nem akadályoztak a kilátásban a szigeti erdők,szabad kilátásom volt a Macskalyukra.A szigeti cölöphíd is kétségbeejtő állapotban volt,így nem távoztam túl jó élményekkel erről a túráról,de legalább a hagyomány megmaradt.

A cölöphíd ahogy a reményeim egyre inkább romokban...

Egy régi tervünket valósítottam meg.Gergővel évek óta elakartunk jutni a budafoki kamaraerdőbe és a Memento parkba.Ezt november közepén sikerült.Itt is túra elméretezés történt,de ez most kevesebb volt annál,mint ahogy saccoltuk.Az erdő szép volt és maradtak még itt utak amiket majd beakarok járni.A Memento park meg igen látványosnak bizonyúlt.Itt nem éreztem Gergő jelenlétét,de bízok benne ott volt velünk...A túra aztán a budatétényi utcákon vezetett le a Camponához,ahol egy jót kajáltunk.

A Memento park egy darabja

Az ősz utolsó bulija a Gemenci erdőbe vezetett.Ezt is régóta terveztük Gergővel,de eljutni nem sikerült ide.Ismét Manó barátom invitálására mondtam igent,ahova velünk tartott még Zoli barátom és Manó egy jó haverja a Tizedes,akit közvetlensége lévén hamar megkedveltünk.A túra Pörbölyről vezetett Bajára a Gemenci erdő déli részén át,dunai holtágakat érintve.Csodálatos volt,arra gondoltam milyen kár,hogy Gergővel nem jutottam el ide...Elvoltunk remekül a túra végén pedig Baja is megfogott,hiszen egy csodaszép várost ismertünk meg ahová határozottan vissza akarok majd még jönni!Ahogy a Gemenci erdőbe is.Hát ezzel zárult az ősz.

Haverokkal a Gemenci erdőben

Tehát összeségében mint írtam az őszre tulajdonképpen semmi panaszom nem lehet.Jobbnál jobb bulik kerekedtek mindenből,de én mégis olyan hangulattalan lettem a végére.Nem is tudom mi teszi ezt,valószinűleg Gergő halálának közelgő évfordulója lehet a lúdas...ahogy mentünk bele az őszbe egyre jobban rám talált a hiányérzete,amely persze eddig is megvolt,de ez a korai sötétedés csak fokozta ezt.Hát ez van...Az ősz mint mindig remek volt,persze nem lehetett olyan remek mint az elöző években....

Rockenbauer halála

Úgy gondolom nem igazán kell őt bemutatni,hiszen ebben a blogban is számos írásom foglalkozott már vele.Rockenbauer Pált mi mindig is félistenként tiszteltük,akárhol is jártam akárkikkel is találkoztam ebben a milliőben amiben én vagyok,mindenki tisztelettel gondolt rá,vagy említette meg ha éppen szóba került.Filmjei a túrázások világáról jól ismertek.
A Másfélmillió lépés és társai nekünk a Bibliánk!A manapság a televizióban látott semmit nem érő baromságok, x faktor,való világ és társai előtt 30-40 évvel olyasmit alkotott ami ma is odaültet minden jó érzésű embert a tévék elé.Mi is szerettük,de nagyon.Jómagam húszadjára nézve filmjeit is élvezem és Gergőt is odaszegezte mindig is a készülék elé.Nagyon helyesen mert én is jobban szerettem ha ilyesmit nézett mint az értékelhetelen agyatlanságokat.A mai nap november 26-án,hogy 32 éve ment el...

A mester

Megemlékeztem már róla ebben a blogban így-úgy,egyik ilyen bejegyzésem a mai napig top 10-es. Ma nem akarom a szép szavakat továbbszőni,a halálának körülményeit szeretném ismertetni,már amennyi tudható róla pár szóban.Nekünk Gergővel volt szerencsénk mindhárom emlékhelyén ami az országban található járni (azóta ezek bővültek,azokon már nem jártunk).Ott voltunk sírjánál Zengővárkonyban,a Vértesben az emlékfájánál és halála helyszínén a Naszályon a Cserhát legmagasabb csúcsának lábánál.Mindhárom helyen szépen megemlékeztünk róla.

Jómagam a sírjánál

Gergő is velem volt - 2014 április 26.

Halálát homály fedi.Katalinpuszta közelében ott játszogató gyerekek találtak rá hálózsákban fekvő holttestére...Halála, a személyiségével összeegyeztethetetlen - nem bizonyított- öngyilkosság, annál rejtélyesebb, mert decemberi programja már készen állt: a hónap elején Somogy megyébe várták a gyermekkönyvhétre, író–olvasó találkozókra, ahogy erről a sajtó is hírt adott.Legkedvesebb kirándulóhelyén a Zengővárkonyi Szelídgesztenyésben helyezték örök nyugalomra.
Sírja azóta is a túrázók zarándokhelye...

Gergő az emlékfájánál a Vitányvár közelében a Vértesben 2016 márciusában...

További dolgokat olvashatsz róla akár itt a blogomban,elég ha a jobb oldali sávban a Helyszínek,témák résznél rákeresel a Rockenbauer címszóra és rákattíntasz.

Rockenbauer emléke örök.Sorozata pedig végig kiséri életünket.
Isten adjon neki szép utat!

Elöször a Gemenci erdőben

Bár nagyon sokszor terveztük Gergővel és valószinűleg a 2019-es bakancslistánkban már benne is lett volna a Gemenci erdő,végülis Gergő elvesztésével ez nem válhatott valóra.Le is mondtam róla,úgy gondoltam,hogy lehetséges,hogy talán majd egyszer eljövünk,de érezhetően már nem érdekelt úgy a dolog.Aztán a dolgok véletlen(?)szerűségének hála mégis eljutottam a Gemenci erdőbe.Az élmény után sajnáltam,hogy ezt nem ketten közösen Gergővel éltük át....de talán ott volt most is,a szívemben egészen biztosan.

Manó barátomtól eredt az ötlet amit már november eleje felé meglibbentett.Persze örömmel mondtam rá igent,ráadásul hosszú idő után újra négyen indultunk egy túrára.Zoli barátom jött még velünk és Manónak egy haverja akit csak Tizedesnek hívott.Vele hamar összehaverkodtunk,rendes gyereknek tűnt és benne volt a túrázás világában.

Az útvonalunk csak a legvégén fixálodótt le.Eredetileg a Pörbölyi öko központól indulva Szekszárd-Keselyűsig túráztunk volna ami egy 18-20km-es utat jelentett volna,de kiderül onnan nincs mivel visszajönni,így a terv annyiban módosult,hogy végállomásnak Baját jelöltük ki.Ami egy kb.15km-es túrát ígért.Vasárnap reggel fél hétkor indultunk Dunaújvárosból busszal.

Öko központ...

Meglehetősen lassan ment a busz Szekszárdra ahol átszállva a Siófok-Baja járattal mentünk tovább Pörbölyre.Ez a busz már száguldott,így kilenc óra után kicsivel szálltunk le Pörbölyt elhagyva a vasúti átjáró elötti öko központi megállónál.Nem kellett sokat gyalogolni a központig ahol a gemenci kisvasút déli végállomása is volt.Macskák köszöntöttek minket,akik meglehetősen szelídek voltak,de valószinüleg egyszerüen csak lusták voltak odébb menni.Semmi élet nem volt a központban a büfé is csak tízkor nyitott.Mivel társaim meglehetősen szomjaztak egy kávéra,úgy döntöttünk megvárjuk a tíz órát.Addig körbe nézünk itt.Így is lett.Szép hely volt élet nélkül vasárnap reggel.

A gemenci kisvasút pörbölyi állomása

Nem volt nagy hely a központ hamar megnéztük,körbejártuk,de még mindig volt félóránk a büfé nyitásig.Manó mivel már járt itt,felvetette az ötletet,hogy menjünk el a közeli vadleső helyre amely pont ellenkező irányba volt mint amerre a túránk vezetett.Jó menjünk.Pár száz méterre volt és egy vaddisznó turistajelzés vezetett oda már itt is egy gyönyörű erdőn át.Odaérve egy vaddisznó fogadott,persze kerítés védte őt tölünk (...),de szelídnek tűnt,végig jött velünk jókat röfögve.Úgy tűnt ő itt az egyetlen állat,de viszonylag nagy területen arébb feltüntek a társai is,ők nem jöttek közelebb.Arébb volt egy többszemélyes vadles,vagy inkább kilátó arra felmenve láttuk,hogy arébb őzek meg szarvasok is vannak.

Fantasztikus helynek tűnt.Közelebb menve ők sem zavartatták magukat,folytatták mindennapi tevékenyésgüket,nem szaladtak el.Valószinüleg megszokhatták már itt az emberek közelségét.

Manó a vaddisznóval

A vadkilátónál

Ez gyönyörű ugye?

Megérte ez a kitérő.Körbejártuk ezt a vadasparkot azt visszamentünk az öko központba ahol ekkor már nyitva volt a büfé.Igy megvolt a frissitő kávé,indulhattunk végre.Több mint egy órás késssel indult tehát a túra,ami persze nem volt baj,csak tudtam Baján ránk fog sötétedni.A gemenci erdő már az első métereken elképesztően gyönyörű volt az ősz végén is.Nem is tudtam mihez hasonlítani,talán az álltalam eddig ismert helyek közül leginkább a Rácalmási-sziget erdejeihez hasonlíthatott némileg.Egy töltésen ment az út,elég jól járható volt ezen a szakaszon.Manó és a Tizedes ment elöl,mi Zolival hátul.Elöttünk is voltak túrázók akik aztán egy idő után eltüntek a szemünk elöl.Az országos kék vezetett minket,ami kifogástalanul volt felfestve!

Elöl Manó és a Tizedes pont a megyehatáron

Később aztán kezdett sáros,vízes lenni a talaj.Ugye az elmúlt hetek esőzéseinek köszönhető ez és,hogy míg lombosak a fák addig ide nehezen jut be a napfény,nehezen szárad.Ettől függetlenül jól haladtunk,a gemenci erdő lenyügözött minket.Sajnáltam nagyon,hogy Gergővel nem jutottam el ide.Amúgy maga a töltés volt itt Tolna és Bács-Kiskun megye határa.Eszembe jutott az is,hogy rengetegszer volt olyan szitu,hogy maga a turistaút volt a megyehatár,mint itt is.Egy tóhoz pontosabban kettőhöz értünk,amik inkább kráterekhez hasonlítottak mint tóhoz,de a térkép tóként jelezte.Úgy tudom nevük nem volt.Itt tartottunk egy kajaszünetet.

Tó vagy kráter?

Folytatva a túrát mi sem változott.Észak.kelet felé tartott a kék,helyenként kicsit már nehezen volt járható.Hamarosan feltűnt a kisvasút sínje,egy darabig párhuzamosan halad a turistaúttal,majd kereszteztük azt.Egy kicsit eztán változott az erdő jellege,úgy tünt vastagabbak a fák és őserdő hatását keltette a dolog.Ez a rész nem tartott sokáig,mert kiértünk egy gyönyörü rétre a  Rezéti Holt-Dunához ami a kisvasút egyik megállóhelye is volt egyben.A hely gyönyörű volt a dunai holtággal amely lehetett itt olyan széles mint maga a Tisza!Kanyar ívet írt le elöttünk a Rezéti Duna.Szépségére nincsenek megfelelő szavak...

A rét a vasúti megállóval

Az első pillanat amikor megpillantjuk a Rezéti-Dunát.

Lementünk a holtághoz,itt jobban lehet gyönyörködni a redkivüli szépségű tájban.Hihetelennek tűnt,hogy ez itt a Duna holtága.Ugye mifelénk is vannak holtágak,azok is szépek,de ennek a nyomába sem értek.Valóban egy kanyart írt le a Rezéti-Duna.Egy kidőlt korhadt faágra felmászva csodáltuk a természet eme remekművét.Nagyon élveztem a túrát a Gemenci erdő szépsége minden elözetes várakozásomat felülmúlta.Hosszú perceket elvoltunk itt mielőtt tovább indultunk volna.Fényképek sora készült persze itt.Aztán búcsút vettünk a kéktől amit itt egy időre elhagytunk (majd később újra találkozunk) és a kék+ jelzésen folytattuk tovább.

A holtágnál

Legújabb túratársammal a Tizedessel,úgy tünik remekül megértjük egymást

A kék+ felfestései már nem voltak kifogástalanok,voltak ugyan fehér mezők a fára festve de maga a kék+ jelzés benne,rendre levolt kopva.Mivel nagyon sok így volt,arra gondoltam ez szándékosan van így.Vagy felfestik majd újra,vagy új jelzést kap majd az út.Majd kiderül.Amúgy a Tizedes volt a túra navigátora,ő vezette a túrát,mondhatni kifogástalanul.Én örültem,hogy most nem nekem kell,nem kell ezzel is foglalkoznom,élvezhetem ennélkül a táj szépségét.Persze ott volt azért a figyelmem és ha kellett kisegítettem a Tizedest,vagy közös erővel kisegítettük,de ezt nem kellett sűrűn.A talaj ezen a szakaszon igazán nehézzé vált.Rendkivül sok volt a pocsolya,a sár,a dagonya.Nehezen haladtunk.Elöttünk egy kisfiú az apukájával és a kutyájukkal bringatúráztak erre,rendkivül megszenvedték az útnak ezt a részét.Mi is hozzáteszem.Majd két kilométert tartott ez a sáros szakasz,persze itt is,erre is szép volt minden,de most a figyelmünket az kötötte le,nehogy elessünk.

Szép erre is minden....

...de az út kissé nehézkes

Hosszú volt a kék+ szakasz és nehéz.A végénél egy újabb dunai holtágnál találtuk magunkat,de ez már nem a Rezéti volt hanem a Vén-Duna.Szépségben ez sem maradt el az elözötöl.Itt is lementünk a vízhez pár fotó erejéig,majd lassan végérvényesen véget ért a kék+ jelzés ami belefutott abba amelyből kiágazott - az országos kékbe.Az utolsó méterénél még egy kis hídon kellett átkelni ami egy újabb dunai holtág felett vitt át,amely a Cserta-Duna volt.Jóval szűkebb volt eddig megsimert társainál és belefolyt a Vén-Dunába.Nem lehet leírni szavakkal a táj szépségét...

Vajon mi olyan érdekes?A Tizedes,Zoli és Manó is ezerrel fotózgat...

A Cserta-Duna adja a látnivalót!

Innentől újra a kék vezetett minket kifogástalanul felfestve ismét,ám magával hozta a pirosat is.Mi azért a kéket vettük alapul.Egy erdei pihenőhöz értünk a Vén-Duna partján amely ismét nagyon szép volt,ízléses,tökéletesen belepasszolva a környezetbe.Alkalmas hely akár bográcsozni is.Valószinűleg tartom,hogy jó időben jönnek is ide emberek.Most szerencsére nem volt senki.Nem is beszéltem még az időjárásról.Kitünő túraidőnk volt,sütött a nap ezerrel és a hömérséklet nem mehetett 11-12 fok fölé.Kellemes volt,mondhatni ideális.A piehő után újabb rendkivüli szépségű tájon vezetett a kék jelzés és itt már az út is kitünő volt.

Hangulatos erdei pihenő

Továbbra is szép az út

Vagy egy kilométeren át párhuzamosan haladtunk a Vén-Dunával,majd az folytatta útját a már csak pár méterre lévő nagy Dunába,mi pedig dél felé fordultunk.Beértünk egy nyaralós részbe amely valószinűleg Bajának egy külsö területe lehetett már.Nem szokványos nyaralók sora köszönt szembe néhény utcával,főkén magasra épített,főleg cölöpökre épült nyaralókkal.Sokat lehet erre az árvíz...mi abban az utcában maradtunk amelyen a jelzés vitt.Sajna itt ért egy apróbb baleset,na nem engem.Egy hatalmas pocsolya köszönt szembe,ezt kikerülvén kimentünk oldalra a fűre az egyik kerítés mellé.A fű végénél beton járdácska volt.Mivel ekkor Manó ment elöl,rálépve a járdára megcsúszott és hatalmasat esett.(bármelyikünk így járt volna ha elöl ment volna,most Manó volt az áldozat).Kicsit megütötte magát és kicsit sáros is lett.De mentünk tovább.Az út felvitt a Tür István hídra amely Baja dunai hídja volt!

A bajai hídon

Az "igazi" Duna a bajai hídról

A hídon átkelve már Baján találtuk magunkat.Búcsút vettünk az újabb csodák felé haladó kéktől és már a sárga jelzésen mentünk be a városba.A meglehetősen csúnya ipartelepen át menve a Sugovicánál találtuk magunkat és innentől kezdve egy csodálatos mesevilágba érkeztünk.Persze onnan is jöttünk.Baja egy rendkivül csodálatosan szép város.Már a Sugovica is lenyügöző volt,ami szintén nem más mint egy dunai holtág amely több szigetet is körbe ölel.Elsőként kimentünk a Sugovica-Duna sarkához ahol egy kilátó állt.Erre felmenve csodás kilátás nyilt a már alkonyodó időben elsősorban dél felé.

A Sugovica alkonyatkor

A kilátó

A kilátás (a telefonom már nehezen boldogult a fényviszonyokkal)

A Sugovica partján sétáltunk vissza a belvároshoz.A jelzésektől végleg elköszönve.A Sugovicán is sok csoda volt,arébb hídak,vízimalom,vizíszinpad,ez a nem tudom pontosan minek hívják,egy olyan szerkezet ahol függeszkedve drótkötélpályán átkelhetünk a tulsó partra stb...a belváros közelében pedig vendéglátóhelyek sora.Beültünk az egyikbe,egy túrós rétesre és kis borozásra.A teraszra ültünk ki ahol a lemenő nap fényében már kezdett hideg lenni.Így is legalább félórát elidöztünk ott.Ezután indultunk be a belvárosba.

Talán ez lehet a városháza

A belvárosban láttuk csak igazán milyen szép város is Baja.Egy bibi volt,nem értettük,hogy a csodás Szentháromság térre miért engedik be az autókat.A belváros szép hangulatos sétáló utcáin még a már besötétedett délutánban is jó volt sétálgatni.Azthiszem Baja méltó rá,hogy majd visszatérjek és jobban bejárjam a várost,akár a helyi Petőfi-szigetet is,vagy a Pandúr-szigeti tanösvényt,vagy akár a Sugovica partját végig.Valóban gyönyörű város!

Más aztán már nem maradt mint elmenni a busz pályaudvarig amiről szintén nem mondhatok semmi rosszat.Modern,tiszta és értelmezhető minden.Itt végzödött tehát az első gemenci túrám,azthiszem Zolié is.Manó meg a Tizedes már jártak a Gemencben,viszont ők meg még Baján nem voltak.

Baja gyönyörű!

Azhiszem jól sikerült túra volt.A Gemenci erdő szebb mint ahogyan elözetesen gondoltam.Telis tele remek útvonalakkal.Ha egészségem engedi,egészen biztosan visszatérek még,már talán jövőre,hisz maradt még bőven felfedezni való.Baja pedig szintén gyönyörü hely.Nagyon jóléreztük magunkat egy remek csapattal,bőven benne a pakliban,hogy így négyen máskor is túrázunk még,sőt jelentkezgetnek új tagok is,ezeknél persze mindig kérdés,hoy csak hangemberek-e vagy komolyan gondolják.A Gergő utáni érában nekem amúgy sincs már sok választásom,örülök ha valahová oda tudok csapódni,vagy ha hozzám csapódnak...Remek nap volt!

Útvonalunk pirossal

Bagoly-forrás

A Mecsek-forrásait bemutató sorozatom novemberi részében a Bagoly-forrást vessézzük ki.

A Mecsek a források hazája,hiszen több mint kétszáz(!) forrás található a hegységben vagy annak közvetlen környékén.Természetesen még nem tudtam mind a kétszáz forrásnál járni.A kétszázból talán járhattam negyvennél kb.,így sokról nem rendelkezem saját képpel.Előre szólok tehát,hogy egyes forrásoknál nem az én saját képem található,amennyiben bármikor eljutok az adott forráshoz bármikor,lecserélem a képeket sajátra.A képeket a google képek keresőből szedem,így külön forrás megjelölést nem eszközölök,aki esetleg felfedezi itt-ott a saját képét és bármelyik ellen bármi kifogása van,jelezze és leveszem.Az ismertetőkhöz nagy segítségemre van a Mecsek források jegyzéke oldal,valamint ahol van,ott a saját élmények is segitenek.

A forrás felírata

A Bagoly-forrás a Szuadó-völgy keleti oldalának alján, a kék kereszt jelzés közelében, a völgytalp peremén jelentkező, támfalas, kifolyócsöves forrás.

A forrás tetején egy nagyobb zárókőben helyezték el a – mészkőlapba kiemelt betűkkel vésett – névtábláját.A régi merítős forrást Csokonay Sándor foglalta. A forrás mellet van a barlangkutatók táborhelye.A forrás közelében van egy kisebb forrás amit Kis-bagolynak neveznek, illetve az 1987-es kataszter Szikla-forrásként jelöli.Az alsó triász gipszes és anhidrites képződményeiből kilépő repedésvíz állandó, de nem nagy hozamú (1–30 liter/perc).

Így néz ki a forrás

A Bagoly-forrás elnevezés találó a név, mivel minden forrás ellenőrzés alaklamával bagoly hangja hallatszik a távolból :-).

Utoljára 2002. augusztusában lett felújítva barlangászok segítségével.
A forrás eliszaposodott, és mivel a kifolyó cső mellet folyt a víz, a falazatát megbontották, az eredetileg merítős forrás beton medencéjét kipucolták. Majd agyaggal elzárták a vizek útját, és új kifolyó csövet építettek be. Új támfal is készült, a forrás közelében levő kövekből cementes erősítéssel, valamint a forrás előterét kikövezték, hogy könyebben lehessen vízhez jutni.A forrástáblát tartalmazó kőtömböt a forrás felett, mögött helyezték el, manapság is ott látható.

A forrás és környezete

A forrás táblájának stílusa hasonlít a Fenyves-forráséhoz, mindkettőnél a síkból kiemelt/kiálló betük láthatók.

 Az első vízhozam mérési adatok 1976-ban készültek, ekkor már létezett a forrás.

Hároméves a blog

Nagy igyekezetemben amikor is olyan nagyon-nagy dolgaim nem is voltak,elfelejtkeztem a blogom születésnapjáról,ami november 13.-án van.Bizony már három éve,hogy belekezdtem az írásba,noha maga az ötlet már korábban is megvolt.Aztán az élet írta a forgatókönyvet és bebizonyosodott,hogy életem egyik legjobb ötlete volt ennek a blognak a létrehozása.Még akkor is,hogy ma már néha úgy érzem,hogy semmi értelme az egésznek.Semmi,mert elvesztettem Gergőt,így némileg minden értelmét veszítette az életemben.Másfelöl viszont van egy hely,ahol a kalandjaink,élményeink dokumentálva vannak és mivel remélhetőleg a google nem fog soha becsődölni,így életem végéig visszatérhetek ide és újra elolvashatom szinte már-már átélhetem azokat....

A három év alatt közel ötvenezer látogatója volt a blognak,tehát örülök,hogy mások is belenéznek,noha eredetileg a saját szórakoztatás volt a célom.Remélem volt olyan eset is,amikor valaki e blognak köszönhetően keresett fel egy-egy helyet.

Gergő halálakor kis híján töröltem a blogot.De aztán úgy gondoltam,hogy ismertem annyira őt,hogy tudjam,hogy ő mit szeretne mit tegyek.Mégpedig azt,hogy folytassam.A túrázásokat is és a blogot is.Későbbiekben e hitemben meg is erősített!

Tehát folytatódik minden,noha semmi sem olyan mint azelőtt.

Gergő nyomában járok minden egyes túrán,szinte minden túra ilyen-olyan formában kötödik hozzá,én pedig ezzel is ápolom az emlékét.A blognak pedig továbbra is ő a legmeghatározóbb szereplője,hiszen majd minden bejegyzésben említésre kerül legalább egy mondtad erejéig.Szóval míg menni tudok a túráimra addig tovább robog a blog is a maga útján....

Előre tovább...!

A Gemenci erdő

Következő túránk Magyarország legromantikusabb,legszebb erdejébe vezet,mégpedig a Gemenci erdőbe.Ez is egy olyan hely ahová évek óta tervezgettük Gergővel,hogy egyszer majd eljövünk...Sajnos ez így ebben a formában nem válhat  már valóra,de Gergővel a szívemben hamarosan útrakelek ide.Legújabb túratársam Manó barátom szervezésében érkezünk majd Pörbölyre,ahonnan majd a túránkat fogjuk inditani.Útvonalunk még ezen sorok írásakor ne teljesen lefixált,a legvalószínűbb forgatókönyv az,hogy a Vén-Duna érintésével Bajára megyünk majd.Addig is ismerkedjünk meg egy kicsit magával a Gemenci erdővel amivel mint írtam már régóta szemezgettünk,de eljutni eddig még nem sikerült ide.

A Gemenci erdő

A Gemenc vagy Gemenci erdő egy nagy területen elhelyezkedő, természetvédelmi oltalom alatt álló ártéri erdő a Duna mentén, Magyarország középső déli részén. Területe közigazgatásilag túlnyomórészt Tolna, kisebb részben Bács-Kiskun megyéhez, földrajzilag a Sárköz kistájhoz sorolható, természetvédelmi szempontból a Duna–Dráva Nemzeti Park területének része, annak igazgatósága alá tartozik, erdő- és vadgazdálkodását a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt., rövidebb nevén Gemenc Zrt. látja el. 1977-ben került természetvédelmi oltalom alá; területéből mintegy 180 négyzetkilométert rendszeresen árvíz önt el, amivel nemcsak hazánkban, de egész Európában is egyedülálló. A Gyöngyvirágtól lombhullásig című, 1953-ban bemutatott magyar természetfilm is a Gemenci-erdő élővilágáról szól.

Gemenc legészakibb és legnyugatibb része a Sió és a Sárvíz összefolyása közelében, Szekszárd és Bogyiszló határvidékén található, ahonnan a Sió Duna-torkolatáig néhány kilométeres szélességben húzódik, majd onnan dél felé egy átlagosan 5-7 kilométer széles ártéri erdősávban folytatódik déli irányban, a Duna folyása mentén, egészen Báta községig. A terület legnagyobb része a Duna jobb partján terül el, de Gemenchez sorolják ezen a mintegy 30 kilométeres szakaszon a Duna szigeteit és bal parti galériaerdőit is, Dusnok déli határvidékétől egészen Bátmonostorig.

Gemenc területén számos dunai holtág és több sziget található, melyeket zömmel természetes úton alakított ki a terület csekély szintesése miatt itt erősen lelassuló Duna folyása. 1810 körül folyószabályozási munkálatok kezdődtek a Duna ezen részén, amelyek felgyorsították a holtágak amúgy természetes jelenségnek számító feltöltődését és szárazodását, illetve nagyrészt megakadályozták új holtágak képződését.

Jelentősebb holtágak a területen, északról dél felé a Tolnai-Duna, a Taplósi Holt-Duna, a Sáros, a Sió torkolati zsilipje közelében található Sió-holtágak, a Forgó-tó, a Gemenci Holt-Duna, a Sulymos-tó, a Decsi Nagy-Holt-Duna, a Malomtelelő-tó, a Rezéti Holt-Duna, a Cserta-Duna, a Vén-Duna, a Nyéki Holt-Duna és a Móricz-Duna; jelentősebb szigetek a Veránka-sziget, a Kádár-sziget és a Nagy-Pandúr-sziget.

A legromantikusabb...

Gemenc az ország legnagyobb, zömében erdővel borított ártere, melynek hossza 30 kilométer, szélessége pedig mintegy 7 kilométer. A növényzetet az egész területen a vízjárás határozza meg: a jellegadó fák a legtöbb helyen a fűzfafélék közé tartoznak, ezen belül a mélyebben fekvő területeken füzek, a magasabbakon nyárfák telepedtek meg nagyobb arányban.

A fákkal borított területek cserjeszintje is rendkívül egyedgazdag – a jellegadó fajok itt a galagonya és a hamvas szeder –, így ezek a ligeterdők az ember számára gyakorlatilag járhatatlanok, így remek búvóhelyet kínálnak a nagyvadaknak. A ritkábban víz alá kerülő részeken élő, említést érdemlő cserjefaj még a ritka fekete galagonya, az aljnövényzetnek pedig jellemző faja a tavaszi csillagvirág.

A Gemenci-erdő állatvilága faj- és egyedgazdag, a legértékesebb, itt előforduló, védett állatfajok között mindenképp említésre méltó a rétisas, a kerecsensólyom, békászó sas és a fekete gólya, amelyekből rendszerint jó néhány pár fészkel a területen; sok gémtelep is található itt, melyek fészkelő állományát leginkább szürke gémek adják. Gemencet világhírűvé vadászati szempontból a nagyvadállománya tette: itt él az ország legszebb, legértékesebb trófeáit növesztő gímszarvas-állománya, de rengeteg az őz és a vaddisznó is.

Dunai holtágak teszik felejthetetlenné a Gemenci erdőt

A Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. (rövidebb nevén Gemenc Zrt.) 1993. július 1. óta működik a Gemenc és környéke erdő- és vadgazdálkodásáért felelős vállalataként; jogelődje, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság 1968-ban alakult, a Dunaártéri Állami Erdőgazdaság és a Gemenci Állami Vadgazdaság összevonásával. A társaság 37.839 hektár állami tulajdonú erdőterületen és 55.700 hektár üzemi vadászterületen gazdálkodik, de ezeknek csak egy része (megközelítőleg 20 000 hektár) tartozik ténylegesen Gemenchez, a vagyonkezelt terület ugyanis a Duna jobb és bal partjára, három érintett megyére (Tolna, Bács-Kiskun és Baranya) is kiterjed, a Szekszárd–Kalocsa vonaltól délre, az országhatárig.

A Gemenc Zrt. fő feladata az általa kezelt terület emberi, természeti és gazdasági értékeivel jól gazdálkodva korszerű erdőművelést és vadgazdálkodást végezzen, a tulajdonos Magyar Állam célkitűzéseinek teljesítése érdekében, illetve a természet szolgálatában. Kiemelt feladatként kezelik a területen társadalmilag elvárt közjóléti tevékenységek végzését és az ahhoz kapcsolódó infrastruktúra üzemeltetését, illetve lehetőség szerinti fejlesztését. Mindemellett a társaság – állami feladatként – kiemelt árvízvédelmi feladatokat is ellát az érintett Duna-szakaszon.

Redkivül gazdag állat és növényvilág

A Gemenci Állami Erdei Vasút a térség kisvasútja a Gemenc Zrt. üzemeltetésében, amely 31 kilométeres útvonalon járja be Gemenc turisztikailag leginkább érdekes területeit, Pörböly településtől a Sió csatornáig, Bárányfok állomásig. Az induló állomás Bajától 8 kilométerre, a Gemenc Zrt. Ökoturisztikai Központjánál található, míg a másik végállomás Szekszárd közelében fekszik, 6 kilométerre a tolnai megyeszékhelytől; a vasútvonal csatlakozik az Alföldi Kéktúra útvonalához is, egyik állomásánál pedig sétahajó-kikötő is található.

Szarvasok hazája

A Gemenci-erdő tanösvényein sétálva az ártér egyedülálló szépségének lehetünk részesei. A kihelyezett tájékoztatótáblák a környék növény- és állatvilágát, a táj kialakulásának a történetét, az erdő- és vadgazdálkodás jelenét és múltját mutatják be. Nemcsak a szakvezetővel kiránduló, erdei iskolai programokon részt vevő gyerekek, hanem az apró érdekességekre fogékony felnőttek részére is élmény lehet séta közben tanulmányozni egy-egy tablót.

Az interaktív Molnárka tanösvény, a Forgó-tavi és a Keselyűsi útvonal bejárását érdemes összekötni kisvasúti utazással is. A Kerttörténeti tanösvény a karapancsai kastély parkjában várja az érdeklődőket. A Nyéki-Holt-Dunai ösvényt a pörbölyi Ökoturisztikai központból gyalog vagy kerékpárral látogathatjuk meg. A Vajas-torok útvonala jégmadarak és hódok birodalmán vezet keresztül.