Tíz éves mérföldkő

 Volt már erről szó ebben a blogban bőven,de mivel ma van a tizedik évfordulója illő megemlékeznem róla.Ugyanis ettől a túrától számoltuk a bakancslistánkat.Voltak persze túráink előtte is bőven,de nem foglalkoztam úgy vele mint azóta.Ez volt az a buli,amelytől kezdve igazán komolyan vettem az egészet.Pontosan megtervezve alakultak innentől fogva a túráink,minden részlet gondosan kidolgozva és egyre jobban és több mennyiségben dokumentálva.Még boldog voltunk.Álmomban sem fordult meg olyan gondolat,hogy alig három és fél év múlva Gergő elmegy...Bár éjszakás műszak után,de boldogan indultunk útnak Vácra 2015 augusztus 8-án a reggeli,délelőtti órákban...

Gergő a Nyugatiban,várjuk a csatlakozást

Nincs már meg minden részlet az emlékezetemben arról a napról,de ami megvan azt most felidézem.Vácon játszotta következő mérkőzését az akkor NB I.-ből kiesett csapatunk.Mi persze kitartottunk az NB II.-ben is a csapat mellett (mint később az NB III.-ban is).Úgy döntöttünk elkisérjük Vácra a csapatot,mivel alapból kiváncsiak voltunk a városra is,mert még soha nem jártunk itt.Délután volt a meccs de mi reggel elindultunk,így kényelmesen oda érhettünk.Éjszakás műszakot tudtam le,de nem érdekelt.Az volt a lényeg,hogy jól érezzük magunkat.Majd a vonaton pihenek úgy döntöttem.Így is lett.Felérve a Délibe még bőven volt időnk,Vác meg már nem volt messze.Úgy döntöttünk Gergővel gyalog megyünk át a Nyugatiba.Ez volt az első alkalom,hogy gyalog mentünk így át,de utána mindig így csináltuk akárhányszor így volt csatlakozásunk.Ez is ekkor alakult tehát ki.Átérve nem kellett sokat várni és mehettünk is tovább Vácra.

Vác szebb volt mint gondoltuk,a képek az akkori technikánk szinvonalát tükrözik...

Nagyon hamar odaértünk,talán dél esetleg egy óra lehetett.Böven volt még időnk az ötkor kezdödő mérkőzésig.Indulhatott az ismerjük meg Vácot túránk.Közbe itt-ott ettünk ittunk és a nagy kánikulában gyakorlatilag bejártuk Vác java részét.Egyszerűen nem tudom azt az életérzést elmondani,mennyire jó volt,hogy milyen remekül elvoltunk Gergővel.Vác kellemes meglepetés volt,hatalmas meleg volt,de tíz évvel fiatalabb voltam és remekül bírtam.A meccsig csavarogtuk a szép városban.A stadionhoz meg időben érkeztünk.Gergő is bírta és jól érezte magát.A stadionban meg a vendégszektorba mentünk ahová megérkeztek a mi ultráink is.Kezdődhetett a meccs.

Ekkor voltam először a Diadalívnél

A meccs jó volt és izgalmas.Vert helyzetből álltunk fel azaz 0-1-es állásról nyertünk 2-1-re és végigszurkoltuk a meccset az ultrákkal.Így kellemes élményekkel távoztunk a stadionból.Könnyen megtaláltuk a vasúti megállót Vác alsót vagy nem tudom mi volt már a neve,mert meccs előtt ezt is feltérképeztük Gergővel.Hazafelé a Népligetnél meg megnéztük az akkor frissen épült Grupama arénát,na persze csak kivülről.Busszal jöttünk haza amelyen kellemesen járt a levegő és pihenhettem én is.Valamikor este 11 tájban értünk haza kellemes emlékekkel.Akkor még nem tudtam,hogy ez a túra ez a meccstúra lesz a mérföldkő.De annyira jól éreztük magunkat,hogy ezt követően határoztuk el,hogy nem csak úgy hébe-hóba járkálunk el túrázni hanem tervszerűen gondosan megtervezve.

A székesegyház

Eltelt tíz év és annyi minden történt...Megtörtént a lehető legrosszabb és ezt aztán semmiféle jó sem tudta kompenzálni...de soha nem adtam fel,ahogy most sem.Most amikor megszenvedtem a nyarat is alaposan.Megfogadtam a 10-ik jubileumi évben visszatérek ide,ez megtörtént,de sajna Mónival jöttem.Nem a személyével volt bajom,dehogy is,csak betegsége lévén nem tudott sokat sétálni velem Vácon.Részben ugyan elmentünk arra amerre Gergővel is tíz éve és sokkal jobb időnk is volt,de Móni két és félóra elteltével nem nagyon bírta tovább.Na,de így rendeltetett.Legalább sikerült visszatérni.

A váci meccstúra emléke végigkiséri az életem.Mérföldkő volt és egy csodás nap.

Gergő bohóckodik

A meccs

Égi túrákon

 Eljött újra az a nap,amit soha egyik évben sem hagyok ki.Nem telhet el úgy év,hogy az évnek ezen napján ne emlékeznék meg Gergőről,örök túratársamról,a legjobb barátomról,egyetlen fiamról.Hiszen ma van a születésnapja és ma lenne 26 éves.Még mindig előtte lenne az egész élet... Lassan hét év telik el a távozása óta.Valamennyire rendbe szedtem már magam,de persze ez a seb,ez a fájdalom sosem tud elmúlni...

Mindent megírtam már róla,a kapcsolatunkról,a túráinkról a születéséről,az elvesztéséről.Most a halála utáni kapcsolatunkról írok,bár erről is volt már szó bőven.Úgy érzem a halálával a mi kapcsolatunk nem szakadt meg teljesen.Persze ahhoz,hogy ezt bárki is megértse kell némi spirituális beállítottság,kell kicsit hinni abban,hogy létezik az odaát,egy szebb és jobb világ.Hinni abban,hogy tanulni vagyunk itt és,hogy a lelkünk pont a fájdalmakkal fejlődik a legjobban.Hinni azt,hogy mindezt egy jóval szélesebb látószögből nézve mi magunk vállaltuk be és hinni azt,hogy minden visszaáramlik hozzánk,amit egyszer mi magunk bocsátottunk ki magunkból.A karma törvénye.

Patakátkelés a Réka-völgyben

Amikor Gergő eltávozott,szinte rögtön éreztem azt,hogy valamit feltétlenül az értésemre akart adni.És ez nem az volt,hogy bocs apu,így alakult,mennem kellett.Hanem az,hogy ne adjam abba a túrázásokat.Hiszen mikor meghalt az első gondolataim azok voltak,hogy nélküle nem túrázom többé.Tudta,hogy ő a leghűbb társam ebben és tudta,hogy nélküle csak egy törött szárnyú madár vagyok maximum.Éppen ezért akarta az értésemre adni,hogy csináljam tovább,mert ez az életem és ez az egyik dolog amiért én leszülettem.Volt a halála után egy-egy túra,ezek főleg emléktúrák voltak,de valóban úgy voltam vele,hogy nélküle ennek semmi értelme és nem csinálom tovább.Úgy is tűnhetett egy pár hétre,hogy leálltam a túrázásokkal.

Imádtunk a kalandokat 

Valami láthatatlan erő irányított abban,hogy Gergővel ne veszítsük el legalább a minimális kapcsolatot még úgy is,hogy ő már odaát van én meg itt ragadtam.Fokozatosan alakultak úgy a dolgok mindenféle ráhatás nélkül,hogy a kapcsolatfelvétel megtörténhessen.Az egyszerű halandó azt mondaná a véletlenek összejátéka lehetett.De a spiritualitás mondja éppen azt,hogy véletlenek nem léteznek és ha valahol már túl soknak tűnik a véletlen az éppen azt jelenti,hogy nem lehet véletlen.Visszagondolva igen....amikor a munkahelyen a kamionos mindenféle előzmény nélkül közölte,hogy egy médiumnál volt mert túl sok ismerösen halt meg azon a télen és mondta,hogy Gergő lelke is ott volt a szeánszon...na egy egyszerű földi aggyal ezt hova tegyük?Meg már Gergő halála másnapján amikor egy gyerekkori barátnőm írt rám akivel több mint húsz éve nem beszéltem,hogy érzékeli Gergőt és azt,hogy az valamit feltétlenül közölni akar még velem...

Az,hogy aztán a médiumhoz jómagam is eljutok.Vagy az,hogy éppen csak a szemem nem böki ki egy írás ami arról szól,hogy hogyan tudom felvenni a kapcsolatot eltávozott szeretemmel mindenféle médium meg halottlátó stb. nélkül.Vagy amikor előkerül a volt exem aki szintén érzékeli Gergőt és különös dolgokat mesél.A pillangók amik folyton a nyomomban vannak...és még megannyi véletlennek tűnő különös dolog.

Olyan helyeken is megtaláltuk a szépséget és a kalandokat amit mások le se szarnának....

Persze rájöttem magamtól is,hogy Gergő (talán némi szellemi segítő vagy őrangyal segítségével) irányítja úgy a dolgokat,hogy minden történjen úgy ahogy a maga útján.A kapcsolatfelvétel meg is történt és minimális "beszélgetések" zajlanak is közöttünk hosszú hónapokon át.Ez pedig kitud mozdítani  a mély depiből amit Gergő halála okozott.A túrák is beindulnak nagy üzemben idővel,az égiek mellém irányítják Zolikát,aki kicsit nehéz eset,de hű túratársammá válik az évek alatt,persze Gergőt nem tudja pótolni.Tudom és érzem,hogy Gergő irányít valahonnan a mindenségből.Csupa olyan túra köszön szembe ahol szó szerint Gergő nyomában járok vagy olyan amit vele terveztem,hogy megcsináljuk és úgy mintha ezeket nem is én tervezném hanem valóban mintha odaátról irányítanának...

A legikonikusabb kép Gergőről,hét éve ez a blog fő képe is

Aztán a hosszú hónapok "beszélgetései" lassan alábbhagynak.Később értem meg azt is ez is miért van.Gergő (és az égiek) alighanem úgy ítélik meg,hogy rendbejöttem.Megállok most már az odaáti támogatás nélkül és tudom élni úgy az életem,hogy már "nem fogják úgy a kezem" mint eddig.Persze azért nem tűnik el a dolog,de amig korábban heti szinten többször is felvesszük egymással a kapcsolatot,ez ma már negyedéves ciklusokra csökken.De értem már mint írtam,hogy mi miért van és történik úgy ahogy.Tudom és érzem,hogy Gergő ma is itt van persze nem a szó legszorosabb értelmében.Talán valami őrangyal szerepében van körülöttem.Jönnek azért sugallatok ma is és bármikor szólhatok hozzá most is.

Biztos vannak azok közül aki ezt olvassák akik úgy gondolják ez egy őrült egy csávó lehet.Ez engem cseppet sem érdekel,mindenki azt gondol amit akar.Na és biztos van olyan aki azonosulni tud velem.Mondom az egészhez nem árt némi spirituális ismeret és hit.És az is aki örültnek tart majd akkor megért mindent amikor azt a személyt veszíti el akit a legjobban szeretett aki a legközelebb állt hozzá...

Az égi túrák és a földi túrák valójában ugyanazok...

Lehetne még írni a dolgokat,de ez Gergő születésnapja és nem kell,hogy ennél jobban belemenjünk a spirituális dolgokba.Gergő ma lenne 26,hiszem azt,hogy odaát megvár,hiszem azt,hogy újra leszületünk és újra túrázhatunk is,de odaát az égi túrákon is csinálhatjuk ezt amit legjobban szerettünk. 

Odaát nem tartják számon a földi születésnapokat,hiszen a lélek több életet is él és ott ilyen formában az idő sem létezik mint itt.Viszont itt én még számontartom ezt így hát boldog születésnapot fiam bárhol is légy.

Sosem jársz egyedül az úton,ahogy én sem.

Mert összetartozunk és nem választhat el minket egy olyan ostoba dolog mint a halál...

A legkedvesebb kép

Ha jól számolok,akkor 43 éve túrázgatok éppen.1982 húsvétja óra trappolok kilométerek ezrein át.Lassan ideje megválasztani a 43 év alatt készült képek legkedvesebbjét.Ez persze nem könnyű feladat,hiszen közek 50 ezer kép készült a négy évtized alatt.Persze már sok nincs is meg,de a 80 %-uk még igen.Rengeteg,rengeteg élmény,csodás helyek,nagyszerű emberek,kalandok...Nem könnyű.De mégis az.A mai nap feldobott egy kilenc éves emléket a facebook.Ahogy megláttam azt a képet mosolyra fakasztott és egyből ez jutott eszembe,hogy ez minden idők legkedvesebb képe a számomra!Úgy érzem kommentár sem kell hozzá.Csupán csak azért,hogy érthető legyen.A kép 2016 április 23-án készült Kővágószőlősön Baranya megyében a Mecsek lábánál.A képen Gergő látható egy kiskutyával aki üdvözölni szaladt oda hozzánk.Ebbe a képbe minden benne van amit mi képviselünk,ami rólunk szól.Nem is kell ehhez több kommentár.

Ez a nyertes kép.

Gergő a kiskutyával

Gergő csillaga

 Van,hogy egy-egy esti séta alkalmával mikor leviszem a kutyust csak úgy spontán felnézek az égre.Persze ennek borult időben nem sok értelme van.Ám amikor csillagos az ég,akkor bőven lehet gyönyörködni és mintha a téli égbolt valahogy szebb lenne.Nem tudom már mikor figyeltem fel első alkalommal az "én" csillagomra.Az biztos,hogy egy kutyasétáltatás alkalmával történt a dolog.A szép csillagos égbolton kivül persze látni lehet a város felett elhúzó repülök fényeit is és olykor van,hogy nem tudom eltalálni,hogy az repülő (műhold) vagy valóban csillagot látok el.Persze ebben azért erősen segít ha mozog.

Hol lehet Gergő csillaga,létezik-e egyáltalán?

Az a csillag amire én felfigyeltem nem is egy csillag volt,hanem legalább hat.És úgy tűnt mintha körben állnának igen közel egymáshoz.Lehet hatnál is több volt.Éppen ezért nem tudtam eldőnteni valóban csillagok-e.Egész biztos nem repülő volt,de mi van,ha mondjuk az űrállomást vélem látni?Úgy tudom (bár ezekhez a dolgokhoz hülye vagyok),hogy a Föld körül kering egy ürállomás.Gondoltam talán az lehet,de persze korán sem voltam biztos benne.Pont itt lenne mindig az ürállomás Magyarország és Dunaújváros felett?Mert az "objektumot" egyre többet véltem látni,ha nem is minden este,de elég gyakran.Egyre jobban kezdett foglalkoztatni a dolog.Mi lehet az?Objektum,csillag,csillagok?És miért van az az érzésem mintha...minha engem nézne,vagy mintha azt akarná,hogy észrevegyem?Mitől ez az érzés?

Keresem jeled az égen...

Egyre többször néztem fel az égre és ha nem is mindennap,de sokszor ott volt...A furcsa érzéseket még tetézte az is,hogy egyszerűen nyugtatott!Igen mintha megnyugvás költözött volna a lelkembe.A minap aztán pizzát rendeltem és vártam a futárt.Kinéztem a sötét utcára az ablakomon és óhatatlanul is felnéztem az égre.Pontosan szemben velem odafenn ott voltak a "csillagjaim".Valahogy úgy éreztem ez nem volt véletlen...Próbáltam spirituális szemszögből értelmezni a dolgot.Mi van ha....ha azok ott Gergő csillagjai?Ha Gergő jelez általuk és nyugtat,hogy figyel,hogy ott van és szemmel tart?Mitől magyarázható a nyugtató érzés?Mi okozza ezt?Mondhatná a kedves olvasó,hülyéket hordok már megint össze itt.Mégis ezt érzem.A világ sokkal több mint amit tudunk róla és amit érzékelünk.Véletlenek pedig nincsenek ez a legalapabb szabály,amelyet rögtön az elején megtanultam....

Ott vannak azok!

Persze fingom nincs,hogyan tudna Gergő oda varázsolni nem is egy hanem legalább hat csillagot úgy,hogy azok lényegébe egy kört alkotnak?Lehet inkább csak az elmémre tud valamilyen hatást gyakorolni és azok a csillagok ott nem is léteznek?Mindegy,akármelyik dolog is áll fenn,akkor is nyugtatnak.És ha nyugtatnak akkor az nem csak úgy "véletlen" van ott!Gergő csillagai vigyáznak rám. (de jó is lenne)

Ne légy szomorú...

Ne légy szomorú ... még találkozunk. Nyisd ki a szemed, lehet, hogy nem látsz majd, de álmodban megtalálsz.

Ne kapaszkodj abba a gondolatba, hogy melletted maradjak, mindennek van kezdete és vége, de ígérem, hogy emlékedben fogok tovább élni.

Amikor álmaidban nem találsz, ne ébredj szomorúsággal vagy haraggal, szívedben menedéket találtam.

Lesznek napok,amelyek egy szempillantás alatt eltelnek,és nem azért,hogy elfeledkezz rólam,hanem hogy gyorsabban gyógyuljon a sebed.

Az élet nem volt igazságtalan vagy kegyetlen; az élet minden jóval és rosszal együtt csodálatos, nagyon csodálatos.

Nem számít, hol vagyunk most, a szívünk mindig össze lesz kapcsolva.

Ne sírj értem, kérlek, jól vagyok. A könnyeid nem hoznak vissza, ne kínozd magad tovább, ne gondolj arra, hogyan lehettek volna másképp a dolgok, mert az semmin sem változtatna. Ha elfogadtam, fogadd el te is és lépj tovább.

Soha ne gondolj arra, hogy feladod, légy erős, ne add fel, megteheted, mindig is megtetted és mindig is fogod.

Nem érinthetjük meg, de mégis érezzük egymást. A varázslatnak még nincs vége, ha folyton eszedbe jutok és a szívedben hordozol.

Élj magadért, értem, akinek akarsz, de élj, élvezd ezt a csodálatos életet, amit Isten adott nekünk: ma itt vagyunk, holnap talán màr nem.

Találd meg a boldogságod azokban az értékes kis ajándékokban, amelyeket az élet kínál: a holdfényben, a szélben, az esőben, a madár röptében, a tájak szépségében. Élj, és én is rajtad keresztül fogok élni.

És amikor már nem érezhetsz magad mellett, amikor már nem jelenek meg álmaidban, akkor megtalálsz azokban a kis ajándékokban, amiket sokszor nem becsülünk. Ígérem, jelezni fogok neked.

Lélegezz, áramolj, lépj tovább...

(Gergő)

Gergő hat évvel ezelőtt ezen a napon hunyt el.Ma (is) rá emlékezem.

Miért halasztottunk?

 Közeledik Gergő távozásának évfordulója és az évforduló kapcsán egy eddig sokat nem foglalkoztatott kérdés merül fel bennem,nap mint nap egyre erősebben.Miért halasztottunk?Miért halasztottuk el azt a túrát amely az utolsó lehetett volna Gergő életében.Amely két nappal a halála előtt került volna sorra.De nem került.A túra elmaradt,elhalasztottuk.Miért?Mitől ijedtünk,mitől ijedtem meg?A túrára a 2018 december 8-9-re eső hétvégén került volna sor.Ám a túrát elhalasztottuk,így az december 16-án került sorra,de Gergő december 11-én elhunyt...Most meg hirtelen elkezdett mardosni a lelkiismeret,hogy miért nem vágtunk neki ennek a túrának...

Azért útra keltünk azon a hétvégén,de nem túrára hanem csak egy sétára...az utolsó sétára...

A túra a dunaújvárosi repülőtérre vezetett volna,de némi kerülővel persze.Elmentünk volna Baracs és Apátszállás felé és onnan trappoltunk volna ki a repülőtérre,majd Kisapostagon fejeztük volna be a túrát és onnan busszal jöttünk volna haza.De a túra amely itthonról Dunaújvárosból indult volna elmaradt...Keresem az okokat és amennyire visszatudok emlékezni az ok az volt,hogy meglehetősen fos időt jósolt arra a hétvégére a meterológia...és ez kissé elvette a kedvünket,nem csak az enyémet,de Gergőét is.Leülve Gergővel megbeszéltük,hogy a túrát átteszük jövő hétre azaz egy héttel későbbre.Igen ám,de Gergő jövő szombaton valami iskolai rendezvényre volt hivatalos.Sebaj,akkor megcsináljuk vasárnap hiszen utána már szabadság vár mindkettőnkre.Így aztán nyugodtan vágtunk bele a hétvégébe.A hétvége eseményei már több helyen megvannak írva ebbe a naplóba,ezt nem kívánom részletezni most.Ami a lényeg: nem volt rossz idő azon a hétvégén...

Azon a sétán 2018 december 9-én...

Meglepődve tapasztaltuk,hogy nyoma sem volt a beígért rossz időnek azon a hétvégén.Így vasárnap egy sétára invitáltam Gergőt.Ez a séta meg szépen bevonult a történelembe.Ez volt ugyanis az utolsó sétánk... Az utolsó sétáról részletes beszámoló van a blogban akit érdekel,ezzel a címmel megtalálja.A lényeg az volt,hogy kinéztünk a stadionba és beosontunk az akkor még épülő klubházba.Ezt követően meg bementünk a Lindl-be vásárolni,majd az akkor még nem készülő dunaújvárosi kilátóhoz sétáltunk el.(a kilátót két hét múlva kezdték el csinálni...) Majd az adventi vásáron át haza.Így is mentünk vagy 6-7 km-es kört és ez volt az utolsó sétánk Gergővel.De a túra elmaradt.Miért kellett elhalasztanunk?Miért?

Az élet nem tartogatott számunkra több közös utat.

Egy héttel később,szép de szomorú táj...

A túrát a következő vasárnap megcsináltuk,de ezt Gergő már nem érte meg...Így egy emléktúra lett belőle (erről is van részletes leírás a blogban).Sokkal rosszabb idő volt mint egy héttel korábban...Mondjuk esett egy kiadós mennyiségű hó,így ha a túra szépségét nézem,akkor szép volt,de ennek akkor természetesen nem tudtam örülni.Csak az járt a fejembe,hogy mennyire örült volna Gergő ennek a havas túrának.De ettől még egy héttel korábban a túra elmaradt...és a két hétvége között Gergő meghalt...és engem most hat évvel később egyszer csak elkezdett kínozni ezért a lelkiismeret.Ez lehetett volna az utolsó túránk,Gergőre várt volna még egy kellemes élmény...Tudom Gergő most azt mondaná,neki a stadionba való kimenetel is hatalmas élmény volt,de akkor is...Na meg így a Salabasina-ároki túránk vonult úgy be a történelembe,hogy az utolsó túránk...

Az élet legszomorúbb túrája lett belőle...

Valószínűleg ez az egész már odát előre megvolt írva.Nem ezt szántuk az életünk tervezésénél az utolsó túrának...így alighanem ezért lett elhalasztva.Gergő erre a túrára már nem szándékozott eljönni,már az odaáti éne,nem az itteni...A Salabasina-árokkal kellett búcsúznunk,nem ezzel a "semmi" túrával.Így rendeltetett,mai spirituális tudásommal azt mondom a közös élet tervezésnél ezt így akarhattuk...Csak akkor most mégis miért kínoz a lelkiismeret?Erre nem tudok igazán rájönni...

Az egy héttel későbbi akkor már emléktúráról készült film:

Salabasina: Az út vége

 Ha november 3. akkor évforduló.Mint minden évben most is.Az utolsó túra évfordulója.Az utolsó túránk Gergővel... Nem is tudom mit írjak,hiszen erről a túráról,erről a fantasztikus napról már tényleg mindent,de mindent megírtam.Persze nem érdekel,az sem érdekel ha minden évben ugyanazt írom,de amíg "szalonképes" vagyok addig ezután is minden november harmadikán megemlékezem az utolsó túránkról,az utolsó nagy-nagy kalandunkról.Felejthetetlenül belevésődött a szívembe ez az egész nap és ez alighanem akkor is így lenne,ha Gergő nem megy el azon az átkozott decemberi napon...Így lenne mert akárhogy is nézem,ez volt minden idők legjobb túrája.Olyan élmény volt amivel hat év távlatából sem tudok betelni.

Közelítés a hírhedt szurdokhoz

Hat év telt el.Ha nehezen is,de a túráim folytatódtak tovább Gergő nélkül is,hála azon barátaimnak akik velem tartottak illetve akikkel velük tarthattam.De ilyen fokú élmény nem volt több.Ilyen az ember életében csak egyszer van.Egy olyan túra ami felülír minden korábbit és ezt követőt!A Salabasina-árok maga volt a csoda.Százszor leírtam már,de most leírom,egy csoda volt!A rémséges híre a kiismerhetetlensége,a kaland az,hogy bár rémséges volt,de mégsem annyira mint ahogy az az internet világában elhíresült róla.Kellett egy fajta minek is mondjam,készség,merészség,bátorság,hogy belevágjunk,de belevágtunk és nem bántuk meg.A baj az,hogy Gergő ebből öt hetet tudott még élvezni,hiszen e túra után 38 nappal hunyt el...de ugye én rendületlenül hiszem és vallom,hogy a lét folytatódik a halál után is,csak egy másik dimenzióban és érzem és tudom,hogy Gergő magával vitte ennek a túrának az emlékét.A Salabasina emlékét.

Már a szurdokban,a legklasszabb kalandon

Fantasztikus volt!

Úgy érzem teli találat volt az időpont kiválasztása.Akkor úgy hittem véletlen torlódik a túra,mert ugye korábbra terveztük.Ma már tudom,hogy véletlenek nincsenek.Úgy alakult,hogy az év lehető legjobb napján legyünk itt.Persze túrázásilag a legjobb napján.A létező legjobb,legideálisabb túraidőnk volt,aranyló barna-sárga színben úszott minden.A szurdok nagyszerűségét pedig a terepen és a tájon és a csodás őszi időn kivül még az adta,hogy nem volt itt senki.Senki rajtunk kivül.A mienk volt az egész Rém-szakadék!Senki nem zavart és olyan nyugis nagyszerű túrát tudtunk így tenni,hogy arra szavak nincsenek.Ahogy meg csináltuk arra sincsenek szavak.Gergővel tényleg a szó szoros értelmében odafigyelve a másikra ha kellett a másikat segítve,ösztönözve mentünk végig ezen a csodán.

Életem nagy kalandján

A csodás szurdok egy szakasza

A szurdok néhány helyen járható volt,máshol járhatatlan.Ágak,fák alatt kövek sziklák között kellett lavírozni.De élveztük!Ma már Zolikával alighanem átkozódnánk itt-ott egy ilyen terepen haladva,mi akkor Gergővel nagyon élveztük.Maga a szurdok,hát mit is mondjak...ahonnan leereszkedtünk bele onnan a felső végéig,hát...talán másfél kilométer hosszú volt enyhén emelkedett az út végig,néha sziklákat mászva kellett szintet emelkedni.A felső kivezető szakaszon találkoztunk egy szembejövő párral,de ez volt mindenki aki ekkor a szurdokban járt.Sosem felejtem el,hogy a végén mindketten azt kívántuk Gergővel,hogy ne legyen vége.Ez egy olyan fantasztikus kaland volt amiben az volt a legfájóbb,hogy vége lett....

Gergő az utolsó kalandon

Mindig azt írtam,hogy túrázásaink abban a pilisszentkereszti buszmegállóban értek véget,lényegében így is van.Na és persze a túra még folytatódott a Salabasina-árokból kiérve is,mégis ma már úgy érzem,hogy ott fenn a Salabasina felső végén,kiérve a szurdokból,ott értek véget a mi útjaink...Ez volt az út vége.És ha volna rá lehetőségem egészen biztosan ide varázsolnék egy emlékművet,egy olyan emlékművet amely a mi közös túrázásainknak állít emléket.Gergővel való közös túrázásaink itt értek véget (persze mondom a túra itt még folytatódott és jó is volt tovább is),ez a szimbólikus vége.Kevés időt kaptunk mégis ezernyi kalandunk maradt,de ez volt a csúcs és ez volt az utolsó...Ma hat éve.

Az út vége.A Salabasina-árok őrzi lépteink.

Csak összehoztam egy emlékművet a Salabasina-árok végére...

Az évszázad meccse

Az évszázad meccséről,az ott történtekről már többször is volt szó ebben a blogban.De mivel ma van a 10 éves évforduló,így megérdemel egy külön bejegyzést.Köztudott rólam,hogy több mint negyven éve drukkolok szülővárosom csapatának,hívják azt bárhogy,vagy szerepeljen akárhogy akármelyik osztályban.Tesóm vitt ki hét éves koromban először a meccsre és én ott ragadtam örökre.Sok,nagyon sok élmény összegyűlt és lehetne bőven válogatni ezekből is,pár le is van írva a blogban,mégis szinte az élre kívánkozik a 2014 november elsejei mérkőzés.Nem ekkor volt a történelemben a legjobb csapatunk,sőt a kiesés ellen harcoltunk a legmagasabb osztályban az NB I.-ben!Ki is estünk szezon végén,de ekkor még éltek a remények,hogy sikerül bentmaradni.A Pécs csapata érkezett ezen az őszi napon az esti meccsre ahogy mindig Gergővel sétáltunk ki a stadionba.Ahol aztán elfoglaltuk szokásos helyünket.

Nem voltunk sokan a mérkőzésen,bár jóval többen mint manapság.Izgultunk mert egy esetleges győzelem esetén elmozdulhattunk volna a kiesőhelyről.Ehhez képest az első félidőben csetlettünk,botlottunk és az ellenfél meg is szerezte a vezetést és 1-0-ás hátránnyal zártuk az első félidőt.Reménykedtünk egy jobb folytatásban,de azt nem gondoltuk,hogy egy olyan félidő fog jönni amit soha nem fogunk elfelejteni...

Az a gólöröm...

Óriási küzdelem alakult ki a második félidőben a csapatunk rendkivüli akarással vetette ebbe bele magát.Meg is lett az eredménye mert nem soká egyenlítettünk!Ám mire megnyugodtunk volna újra az ellenfél vezetett.De nem adtuk fel és óriási szívvel ismét sikerült az egyenlítés.Extázis körüli állpotok kezdtek kialakulni a lelátón,nagyon izgultunk Gergővel.A meccs jó volt és eseménydús.Ekkor lépett pályára csereként nagy kedvencünk a színesbörű játékos Goldslove.Egyre jobban játszott a továbbra is hatalmas szívvel küzdő hazai csapat és az egyik támadásnál hét perccel a meccs vége előtt Goldslove-hoz került a labda.Úgy tűnt elügyetlenkedi az akciót,csetlett,botlott de valahogy olyan szerencsésen pattogott a labda,hogy az rendre nála maradt.Lyukat rúgott majd ismét hozzá pattogott a labda és másodszorra némi szerencsével ugyan,de jól eltalálta a játékszert.Olyan jól,hogy az bement a Pécs kapujába!Ezt pedig gólnak hívják!Vezettünk 3-2-re! Olyan fajta extázis és gólöröm lett urrá a lelátón amilyent soha nem tapasztaltam.Sem előtte,sem azóta,pedig írtam a meccsjárásom már nem is negyven,hanem lassan ötvenéves történet lesz!Elképesztően üvöltöttünk én is teli torokból,hogy góóóóól,góóóóól.Extázis volt,felejhetetlen pillanat.Ránéztem Gergőre ő is üvöltött,mindenki és tapsolt is.Óriási volt.Nem felejtem el soha.

Gergő még élt sokáig felemlegettük ezt a meccset és ezt a gólörömöt.Aztán Gergő távozása után sem felejtettem el,hiszen az egyik legnagyobb meccs élményünk és emlékünk.És most a tízéves évforduló is eszembe jutatta.A sport az elmúlt több mint negyven évben sok-sok felejthetetlen élménnyel ajándékozott meg és öröm,hogy ebben sok hazai élmény is van,hiszen volt és van nekünk még kézilabda és jégkorong csapatunk is.És egy nagy élményért nem kell,hogy a legjobbak legyünk,sőt sokkal értékesebb egy dolog,egy olyan amikor gyengébbként verünk egy erősebb ellenfelet.Ez volt számunkra az évszázad meccse,pedig ugye 2000-ben magyar bajnokok is voltunk.Soha nem felejtem el és úgy érzem Gergő is magával vitte ennek az emlékét....

Érdekesség még,hogy szezon végén Golslove távozott.Más csapatokban játszott,de aztán éppen az idén visszatért hozzánk.Így régi kedvenc játékosunk ma is e sorok írásakor nálunk játszik ismét!

VI.Gergő memorial tour

 Azaz a hatodik Egyenesen át emléktúra,amelyet most átkereszteltem Gergő memorial tour-ra.Az,hogy ez végleges elnevezés-e,vagy visszatérek a jól megszokott Egyenes át elnevezésre majd jövőre kiderül.Nagyon sok újat erről a túráról már nem tudok elmondani,hiszen minden évben ez Gergő emléktúrája.Most annyiban módosult az egész,hogy ahogy tavaly,úgy most is hozzáadtunk plussz kilenc kilométert az eredeti túrához.Tavaly így ellenkező irányból csináltuk meg a túrát,azaz Perkátáról mentünk Nagyvenyimre és a plussz kilenc kilométert hozzáadva egészen Dunaújvárosig.Most is tehát ezt a plussz kilences verziót választottuk,csak most fordítva mint tavaly és így lényegébe az eredetei irányt tartva.Dunaújvárosból indultunk,Nagyvenyimen keresztül mentünk egészen Perkátáig.Más újat nem tudok mondani erről a sokadszorra megtett túráról,így ez most egy képes beszámoló lesz.Beszéljenek helyettem a képek!

A túrát most Dunaújvárosból kezdtük

Hamar kiértünk a mezőkre és haladtunk nyugat,azaz Nagyvenyim felé

Nem soká elértük az M6-os sztráda felett átívelő hídat

A sztráda feletti hídon

Továbbhaladva a mezőkön régi ismerős fákkal találkoztunk

Végre feltűnt Nagyvenyim!

Átmenve Nagyvenyimen,annak másik részén értük el a Szent Bernát arborétumot

Gergő emléktúráján,Gergő is ott volt velünk és nem csak a képen!

A szokásosnál jobban szétnéztünk a csendes arborétumban

Innen,erről a helyről indultak az eredeti Egyenesen át túrák és az eredetei emléktúrák is

Kiérve Nagyvenyimről haladtunk egyenesen át!

Megálltunk ott ahol Gergővel is megszoktunk állni kicsit

Aztán elértük az erdős részt,ez ennek a túrának a legkellemesebb szakasza

Jó erre járni mindig!

Itt mindig készült kép Gergőről,most is....

Szívemben hordalak

Ahogy mindig,Zolika most is eljött velem,Móni a betegsége miatt ekkora távra nem válalkozhatott

Az erdő után még átmentünk a nagy réten,majd elértük Perkátát,most is itt végződött a túra

Ez volt tehát immár a hatodik emléktúra Gergő tiszteletére.Nem részletezem tehát,az előző években levan írva minden,ha érdekel bárkit megtalálja minden év októberi bejegyzésekben az Egynesen át címszavakat kell keresni.Nagyjából most is ilyen volt a túra mint a korábbi években.Jól éreztük magunkat és most nagyon szuper időnk is volt.

Ez volt az év húszadik túrája és most mentünk 23 kilométert!Ez összesen idén már azt jelenti,hogy tartunk 309 kilométernél,ez pedig 15,45 km/túra átlagot jelent.Most is méltó emléket állítottunk a kis túrakirályunknak Gergőnek!

Az utolsó kilátó

 Az utolsó kilátó természetesen nem tudhatta,hogy ő az utolsó kilátó.Az utolsó ami megmaradt nekünk még... Csak állt ott nagy magányába,várta,hogy egyszer erre tévedjünk.A Baglyas-hegyi túránk egyik utolsó látvány eleme volt.Ám felérve a kilátószintre nem ajándékozott meg a kilátás csodájával és örömével.A kilátóból ugyanis csak azt körül ölelő erdőre láttunk ki.Valószinűleg amikor épült a környező fák sem lehettek sokkal kisebbek,így érthetetlennek tűnt,hogy miért nem építették magasabbra.Egy szűk sávban nyílt csupán kilátás magára Székesfehérvárra amely jó 10-15 kilométerre lehetett dél-kelet felé.Pedig a kilátó adottságai lehetővé tették volna a teljes körpanorámát.Talán ez a keserű felismerés vezetett odáig,hogy a kilátóban túl sok kép ekkor nem készült.Pedig ha tudom,hogy ez az utolsó kilátó...!

A Piramita kilátó

Nem is töltöttünk itt sok időt.El is mentünk búcsú nélkül.Nem tudhattuk,hogy nekünk kettőknek már nem tartogat több kilátót az élet.Nem volt már hátra két hónap sem és Gergő elment..Talán magával vitte az addigi kilátók emlékét...és talán magával vitte az utolsó kilátó és az utolsó kilátás emlékét is,annak a szűk sávét...Nekem még aztán akadtak sok szép kilátóim és minden egyes kilátóba felérve rettenetesen fájt,hogy örök túratársam már nem lehet ott velem...ez minden kilátóba eszembe jutott és eszembe jut azóta is.Pedig akadtak bőven csodák!Elég ha az Őrtoronyra gondolok Tihanyban amely szerintem a legklasszabb kilátó széles e hazában.De sorolhatnám holnap reggelig is,a Berzsenyi kilátó a Keszthelyi-hegységben vagy akár az Apponyi a Geresdi-dombságban,a Megyer-hegyi a Zemplémben,stb...ezekre már Gergő nélkül kellett elmennem...A mi lépteink ott maradtak a Cigány-hegyi kilátóban,vagy a Boldog Özsébben a Pilis csúcsán,de őrzi lépteinket a Julianus-kilátó a Börzsönyben is.Több kilátót kettőnknek nem tartogatott a sors az utolsó a Piramita kilátóba mindörökre ott maradtak a lépteink nyoma...

Az utolsó kilátó őrzi lépteink

Nem adta meg a sors,hogy Gergő rátudjon menni a mi saját kilátónkra amely itt épült a lakhelyünkön,hiába jártunk ki heti szinten megnézni,hogy lesz-e belőle végre valahára valami.Két héttel Gergő távozása után kezdték érdemben építeni...pedig ha elkészül időben valószínűleg az lett volna az utolsó kilátó.De nem,így maradt a Piramita kilátó,talán méltóbb is Gergő emlékéhez,hiszen ott áll az erdő közepén,erdő veszi körül amit Gergő annyira szeretett.A rengeteg kilátós élményeink itt értek véget,persze ezt akkor még nem tudtuk...Négy évvel később tértem vissza és úgy tűnt mintha a kilátó jobb állapotban lenne mint négy éve!Hát ez meg,hogy lehet?Éppen romlani szoktak a dolgok az idő múltával,nem javulni.Mindegy.A kilátás most is ugyanaz volt mint akkor,tehát lényegébe semmi.Kerestem Gergő nyomát és sajnáltam,hogy akkor csak pár percet töltöttünk itt.

Kilátásilag az egyik leggyengébb kilátó amiben valaha is jártam...

Az utolsó kilátó tehát nem kényeztetett el minket nagy élményekkel és ha Gergő nem megy el azon a téli hajnalon valószínűleg úgy vonul be túrázásaink történetébe mint egy jelentéktelen kilátó ami egy a sok közül.Így azonban óriási jelentőséggel bír ahová tervezek majd időnként egy-egy visszatérést.Sok utolsós emlékeink vannak,a kilátó most jutott eszembe.Az utolsó kilátóról most ezért emlékeztem meg.