Nem mondhatom,hogy ez egy betervezett túra lett volna.Ugyan szemezgettem már korábban is a Keszthelyi-hegységgel,de messzinek és elérhetetlennek tűnt úgy,hogy egy nap alatt lemenni oda,túrázni és még visszajönni is.Ugye akadnak most sajnos olyan dolgok amik miatt örülök ha egy napra is eltudok jönni,nemhogy még többre..Aztán tavaly a Szigligeti várból már ráláttunk a hegységre és egyre biztosabb voltam benne,hogy ide ha törik ha szakad elkell majd jönni.Aztán eredetileg erre a hétvégére mással számoltunk,de az a hely hiába volt közelebb,a közlekedés autó híján még bonyolultabb lett volna.Nem volt kedvem annyit keverni most...Megnéztem a Keszthelyi-hegység legegyszerűbb elérhetőségét és láttam,hogy meglehet itt csinálni egy napos túrát is.Így a tavasz utolsó túráján ide jöttünk a május utolsó szombatján.
Megérkezés Keszthelyre,na nem azzal a pirossal a jötünk!
Bár eleve nem jósoltak jó időt erre a napra mégis úgy döntöttünk belevágunk.Kánikula után éppen a péntekről szombatra virradó éjszaka tört be a hidegfront.Megkockáztattuk és elindultunk.Dunaújvárosban is borúlt volt a reggel,éjjel esett is,de nem volt úgy hideg.Busszal mentünk Székesfehérvárig,onnan pedig a Balaton IC-vel Keszthelyre.A romló időnek is megvolt a maga előnye,nem volt tele a vonat,helyünk is volt,így kényelmes volt az utazás.Keszthelyre érve is elvolt borúlva és enyhén szemerkélt az eső.Neki indultunk és pár méterre az állomástól ott volt egy szép zöld park:a Helikon park,Úgy határoztunk mielőtt tovább haladnánk,megreggelizünk az egyik padnál,amelyre le nem lehetett ülni,hiszen az vízes volt.
A Helikon park Keszthelyen
A pavilon
Reggeli után még kicsit körülnéztünk a szép parkban.Rengeteg szobor volt itt és egy pavilon a park közepén és emlékkövek körülötte.Szép volt igazán,de nem a parkért jöttünk így gyorsan ráálltunk az országos kékre,egy darabig ezen kellett haladnunk.Mindketten első alkalommal jártunk Zala megyében (így nekem már csak két megye maradt amelyben még nem jártam:Vas és Szabolcs).Az út jó hosszan betonút volt.Nem is Keszthely legszebb részein haladtunk,de ugye ez nem is városnéző túra volt.Majd egyszer lesz az is.A városból kivezető Tapolcára menő sín mellett haladtunk.Másfél-két kilométer múlva értük el Gyenesdiásdot,ez a falu összeépült Keszthellyel,de önálló település volt.Míg az út egyik oldalán Gyenesdiásdot jelezte a tábla a másikon Keszthelyet.
Gyenesdiási kerámiaház
Gyenesdiás annyira nem fogott meg.Legszebb része a falu felett magasodó hegység volt számomra,ráadásul a falut kettészelte a forgalmas 71-es út.Feltünő volt a településen a sok talapzaton álló mellszobor.Sokára értük el azt a pontot ahol a betonút véget ért.A keszthelyi állomástól ez a pont lehetett legalább három és fél kilométer,ha nem több...Na de végre kinn voltunk az erdőben,kinn a Keszhelyi-hegységben!Természetesen történelmi pillanat volt!Sajna Gergővel nem juthattam el ide....és arra sem emlékszem,hogy kettönk között akkoriban szóba került-e egyáltalán a Keszthelyi-hegység...na de itt voltam és ha már itt voltam mentünk beljebb a már az első métereken szépnek tünő hegységbe!Nem kellett sokat menni máris ott volt az első látnivaló.
A kőbánya
Egy egykori kőbánya volt az,a hegy ugye megvolt vágva.Ezt tájsebnek hívják,de mégis valahogy szép volt az egész.Kicsit emlékeztetett az innen nagyon távoli somoskői Macskalyuk bányára,mondjuk anná rendezettebnek tűnt.Egy jól járható út járta körbe a bányát amely az országos kékről ágazott le.Az eső közben csendesen esett...Szép hely volt,aztán tovább menve a kéken láttuk,hogy a út másik oldalán kicsivel arébb is van egy másik hasonló kőbánya,de ahhoz már nem mentünk le.Megkezdtük kapaszkodásunkat a hegyen.Nem volt vészes az emelkedő.A kék3 jelzés ágazott le a kékről,tudtuk ez visz fel a kilátóhoz.Túránk fő célpontjai ugyanis két kilátó volt:a Festetics és a Berzsenyi kilátó.Ezeket néztük meg egy körtúra keretében.Nem kellett sokat menni a kék3-on,hamarosan feltűnt a Festetics kilátó a 231 méter magas hegyen.
A Festetics kilátó
A kilátónak nem volt tetőszerkezete ez most az esőben nem jött jól..De az építményre két feljárat is felvezetett.Ügyesen csinálták meg,hogy két irányből vezetett fel a lépcső,mondhatnám,hogy remek tervezés volt,de ezt beárnyékolja,hogy a lépcsők is és a kilátószintek is igen szűkek voltak.Kövér embereknek ajánlatos ide nem feljönni!Szemre jó állapotúnak tűnt a márciusban felújított kilátó.Később megtudtuk,hogy ez messze nem így van...de erről majd később.Felérve a csendesen szakadó esőben is fantasztikus kilátás fogadott!Észak és nyugat felé szembeköszönt a Keszthelyi-hegység vonulata.Csodálatosan szép volt...keletre a Balaton,délre Gyenesdiás és Keszthely maga és Zala megye mezői.Megkapó látvány volt az egész.Ja hát és a legfontosabb,innen látni lehetett túránk másik célpontját a Berzsenyi kilátót is.Jóval magasabban volt mint ez...
Jól látható,hogy két lépcső is vezet fel,de a kilátószint igen szűk
A kilátás egy szelete
Lejövet a kilátóból folytattuk a túrát.Ereszkedés következett egy kissé meredek és csúszos úton.Ugye az elmúlt túrákon mindkettönket értek kisebb balesetek,szinte boritékolható volt,hogy itt valamelyikünk majd megcsúszik.De nem így történt,gond nélkül leértünk a Nagy mezőre!Egy gyönyörű zöld pihenőkkel teli rét volt ez,játszótérrel,padokkal,asztalokkal,szalonnasütő helyekkel,vécével!Ez egy turistaút csomópont is volt egyben.Mivel még mindig szemerkélt az eső a fedett részre ültünk be,megenni a maradék kajánkat.Itt találkoztunk egy kedves hölgyel akivel majd félórát elbeszélgettünk.
A Nagy mező
A hölgy a terület kezelője volt,mert,hogy ilyen is van!Ketten vannak ők kezelik ezt a szép rétet és a környék kilátóit is.Kellemes hangja volt,így élvezettel hallgattam miket mond.Érdekes dolgokat mesélt elsősorban az ide tévedő emberekről,hogy mennyi hülye és természetromboló jön el erre.Álmomban sem gondoltam,hogy ennyi hülye van,vagy legalábbis azt,hogy még ilyen helyekre is eljönnek.Elmesélte hogyan rongálták meg a fenti kilátót ahonnan jöttünk éppen,hogy szándékosan tűzet raktak az erdőben meg ilyesmikről...döbbenettel hallgattuk.Persze szerencsére sok a normális is.A kilátóról mesélte,hogy koránt sincs az olyan jó állapotban mint én gondoltam,felkellett kicsit újítani pont a rongálások miatt,de statikus szemmel max öt évet adnak még neki...Tehát jókor jöttünk és még élvezhettük.Beszélgettünk volna még,de mennünk kellett tovább,de igazán jól elvoltunk itt ebben a félórában.Ráadásul a hölgy útba is igazitott,mert két felé is lehetett menni tovább,mondta melyik a jobb lehetőség és azt is,hogy negyven percre van innen a másik kilátó.
Ott pihentünk és beszélgettünk
Tovább...eleinte ok minden,aztán dagonya...
Folytattuk a túrát még a kéken amelybe később belejött a sárga jelés,majd a kék elhagyott minket és már a sárgán haladtunk.Itt ezen a részen jött rá legjobban az eső.Plusz még az út is helyenként dagonyásra váltott.Ha ez még nem volt elég durva emelkedők sora köszönt szembe...kemény szakasz volt így.Nem soká aztán elértünk egy újabb leágazást,ez vezetett fel a Berzsenyi kilátóhoz.Ez az út szűk volt a bokrok és a növényzet mellett igen közel volt két oldat...és ugye esett az eső...a növényzet meg igen vízes volt,így mire elértem a kilátóhoz rajtam sem volt száraz pont,csupa víz lettem mindenhol...Jól mondta a hölgy,valóban negyven perc volt az út.Itt már 355 méter magasan voltunk és itt volt előttünk az újabb kilátó.
A Berzsenyi kilátó
Ennek a kilátónak már volt teteje.Persze mondanom sem kell mire felértünk az eső elállt..Ide csak egy lépcső vezetett fel,viszont az szélesebb volt mint a másik kilátónál a kettő együttvéve.A kilátószint is jóval tágasabb volt.A kilátó úgy tűnt jó állapotban van,de azok után amit a másik kilátóról hallottunk ez már nem vettük biztosra.A kilátás innen is lenyügőző volt.Nagyjából ugyanazt láttuk mint a másik kilátóból,csak 124 méterrel magasabbról....és persze láttuk lejebb az előző kilátót és feljebb egy másik kilátót is,ahová ezen a túrán már nem szándékoztunk felmenni.Vízesen is élvezhető volt az egész.
Zolikával voltam ezen a túrán is,aki Gergő elvesztését követően vált fő túratársammá
Kilátás a Berzsenyiből
Lejövet visszamentünk a sárgára,de már nem azon a vízes szűk úton,hanem egy normális másikon.Innen fordult vissza a túra Keszthely felé.Elértük tehát a két fő célt.A két kilátó közül ez a Berzsenyi tűnt a jobbnak.A visszaút csak eleinte volt ugyanarra mint amerről jöttünk.Nem mentünk vissza a kéken a Nagy mezőre hanem előtte a sárgát követve letértünk erről az irányról.A sárga aztán már csak ereszkedett,felfelé már nem kellett menni.Nem volt egy látványos útvonal és helyenként szűk sötét erdőkbe ért be amely tele volt szúnyogokkal.Hosszú ideig úgy nem történt semmi,míg elértük a Vadlánliki leágazást.Ez a kilátótól legalább három kilométer volt.
A Vadlánlik
Természetesen nem hagyhattuk ki a Vadlánlikat sem,amely egy barlang volt!Nem túl nagy,de igen tágas.Akár ott benn lehetett volna egyet aludni is.Egy kisebb,de szép sziklafalban volt.Ez a környék is szép volt.Megcsodálva ezt is visszamentünk a sárgára,amely már levezetett Gyenesdiásra.Leérve a faluba láttuk,hogy ezt bizony nem szegény emberek lakják...Ennek is megvolt a maga előnye,legalább nem a pincében barnult emberektől nem kellett tartani...Végül kikötöttünk ott ahol bejöttünk a faluba Keszthely felöl.Még visszakellett menni Keszthelyre,ott a Balatonhoz szándékoztunk kimenni.
Visszaérve Keszthelyre
Természetesen erre már újra betonutak vezettek.Visszaérve kimentünk a Balcsihoz.A part mentén is egy szép park volt.Itt voltam a Balaton déli végénél,hát ide sem gondoltam,hogy eljutok valaha is.Ugye maga a hegység itt van a Balaton nyugati peremén a déli végénél.Szép rálátás volt a tóra és a hegységre is.Szerencsére a kilátótól már nem esett az eső sem.Itt szétnéztünk még,egy óriáskereket is láttunk.A kikötőbe kisétáltunk többek között.A nem túl kellemes idő ellenére is sokan mozogtak erre.
Az óriáskerék
A parton
A túrát egy babgulyással fejeltük meg.A parton voltak kellemes kajáldák.Majd egy hütőmágnest vettünk.A legvégén pedig visszasétáltunk az állomásra.A hazaút sem okozott különösebb problémát,illetve az egyik állomáson felszállt a vonatra egy pár hülyegyerek,magukat félistennek hisző pöcs akik a vonaton hangoskodtak kellemetlenül.Szerencsére nem soká aztán le is szálltak.Az út további része kellemes volt.Fél 11-re értünk haza Dunaújvárosba.
Nem volt éppen jó időnk,de a túra jó volt és kellemes.Sok látnivalóval és végre eljutottunk a Keszthelyi-hegységbe is.Ez volt idén a tizedik túránk (+2 meccstúra is akad).Most kb.16 kilométert mentünk,így idén 173,3-nál tartunk.Ami 17,33-as átlagot jelent.
Hamarosan egy új helyszín,egy új megye lép be túrázásaim történetébe.Elöször fogunk túrázni Zala megyében,sőt elöször fogunk járni is Zalába.Még soha nem jártunk itt,se én se Zolika és Gergő sem jutott el ide soha életében...Pedig hát számtalan csodát rejt ez a környék is.Első számú célpontunk a tőlünk még viszonylag könnyen elérhető Keszthelyi-hegység lesz.Egy nem túl hosszú túrát csinálunk itt,ennek elsődleges célja az lesz,hogy kicsit képet kapjunk a környékről,mégis milyen az itteni világ.Miközben én a neten kutakodom,ismerkedem a megyével,természetesen számtalan érdekesség és látnivaló köszön szembe.Ezek közül sok megragadott,de legjobban a Bazaltfolyosó keltette fel az érdeklődésemet.Hát nézzük meg miről is van szó,aztán elkezdhetek agyalgatni egy ide vezető túra lehetőségén majd...Mivel még soha nem jártam itt,így a szöveg és a képek is a csodálatosmagyarorszag.hu-ról valóak.Remélem egy szép napon majd saját élményekkel is szolgálhatok!
Ha csak ennyi látnivalót rejtene akkor is érdemes lenne megnézni...
A bazaltorgonák hallatán bizonyára mindenki a Szent György-hegyre gondol, vagy valamelyik méltán népszerű tanúhegyünkre, amelyek nem csupán letűnt földtörténeti korok néhai magasságáról tanúskodnak, hanem ritka földtörténeti pillanatképeket is őriznek azokból az időkből, amikor a Pannon tenger hullámzott itt, és a vulkáni tevékenységek során szigetszerűen emelkedtek ki belőle kedvenc hegyeink. A tapolcai medence tanúhegyei ismert és népszerű kirándulóhelyek, ahova már csak a kilátásért is megéri felmászni
Reméljük a hölgy megvár majd minket....
A kicsit nyugatabbra elterülő Kovácsi-hegy, amely a Keszthelyi-hegység legnyugatibb része, szinte ismeretlen még a környéken élőknek is, pedig igazán páratlan élményt rejteget. Innen nem látszik ugyan a Balaton, viszont a vadregényes, elvarázsolt erdő, ami akár egy filmkulissza is lehetne, igazi kikapcsolódást és feltöltődést nyújt mind az erdő szerelmeseinek, mind pedig felfedezőkedvű kalandoroknak.
Nagygörbő, Vindornyaszőlős és akár a zalaszántói Béke sztúpa felől is megközelíthető – attól függően, mekkora túrára vállalkozunk.
Aki csak gyorsan kiruccanna egyet ebéd után valahova, ahol csend van, annak érdemes Nagygörbő felől érkezni. A faluban mindenhol a Sziklafolyosó táblát kell követni, ami hegynek felfelé halad.
Útbaigazítás
A falu határát elhagyva a műút egyre rosszabb, de kocsival simán járható. Körülbelül 1 kilométer után sorompóba ütközünk, itt nagyon rossz az út, a szélén lehet óvatosan parkolni.
Egy öt perces meredek kapató után a kavicsos bányaút, amin haladunk, balra kanyarog tovább fel a hegyre, jól láthatóan ki van táblázva, hogy kilátó és forrás balra. Ez ne tévesszen meg minket, mi itt válasszuk az erdőbe jobbra kanyarodó kisember jelzést, és térjük rá a keskenyebb erdei ösvényre.Húsz perc lassan emelkedő gyaloglás után érjük el a bazaltfolyosót.
Kétségtelenül szép,de talán nem a szoknya a legmegfelelőbb öltözet ide...
Már útközben is az lehet az érzésünk, hogy rendmániás anyukánkat ne hozzuk ide soha, mert olyan az erdő, mintha óriások széjjelhajigálták volna a kőkockáikat, ám a bazaltutcába érve az ámulat csak fokozódik. 5-15 méter magas, helyenként kettéhasadt sziklák, és óriási szikladarabok közt eltörpülve haladunk. A fák helyenként magasan a fejünk fölött, a sziklákon kezdődnek, és határozottan olyan az egész, mintha maga Indiana Jones ronthatna elő bármikor akárhonnan.
Kövessük a túrajelzést amely a Vadlány-barlang tábla után hamarosan meredeken,de jól járhatóan kissé balra,felfelé ível.
Fantasztikus sziklaképződmények között és fölött haladva valószínűtlenül bontakozik ki a fák között a piknikezésre kialakított tűzrakó hely padokkal.
A piknikezőhely
Itt gyakorlatilag azoknak a bazaltorgonáknak és sziklaszirteknek a tetején járunk, amelyek közt az ösvényen haladtunk. És az erdő titokzatos, legendás teremtménye is állítólag itt húzta meg magát egy tragikus szerelmi történet után egy bazaltorgonák közt lefelé nyíló barlangban. Ide nem merészkedtünk le a sötét, szűk lejáraton, ám állítólag egy több helyiségből álló, körülbelül 24 méter hosszú barlangodút rejt.
Ha nem arra megyünk vissza, ahonnan jöttünk, a jelzést követve egy régi kőfejtőt is megkerül a túraútvonal. Babakocsival ugyan nem ajánljuk (lehetetlen), de nehézségét tekintve relatív könnyen járható túra, nyilván fokozottan a lábunk elé kell nézni!
A helyről egy videó van fenn a you tuben a Bazsi túráktól,őt viszont nem reklámozom itt,hiszen eleget reklámozza magát a közösségi hálón és népszerűsége így jóval nagyobb mint a többi hasonló videókkal foglalkozó túratársaké,mégsem jobb a többiektől (...) szíves elnézést érte!
a szöveg forrás: csalatosmagyarorszag.hu
képek: Noé Veronika (alighanem ő van a képeken)
Én pedig elkezdek dolgozni egy ide vezető túra tervén...
