Amikor Gergővel négy éve elöször jártunk a Tolnai-hegyhátban,a dombság legészakibb részét jártuk be.Nagyon megtetszett a dombság és úgy terveztük,hogy majd fokról-fokra fedezzük fel a nagyjából 40km hosszan elterülő dombvonulatot.Így is indult a dolog,mert a következő itteni túrán egy kicsit délebbre,de még mindig a dombság északi részén túráztunk.Úgy gondoltuk,majd megint egy kicsit délebbre folytatjuk legközelebb.Ám valahogy elhaltak a Tolnai-hegyháti túrák.Ma már tudom,óriási hiba volt ezt hagyni...Amikor pedig újra elkezdtük volna,akkor sajnos Gergő távozott ebből a világból.Úgy tűnt többé nem jövök a Tolnai-hegyhátba... A dombság az egyik legkönnyebben elérhető túracélpont a mi városunkból és nagyon messze sincs (főleg az északi része).Jól jött Manó barátom terve tavaly,hogy jöjjünk el a dombságba.Eljöttünk az emlékezetes Dús - Annafürdő - Kurd túrára tavaly májusban.Elképesztően szép tájakon keresztül haladtunk akkor.Már tudtam,ide elfogok jönni újra és újra.A dombság valóságos kincsesbánya és örvendetes,hogy az emberek még nem is igazán fedezték fel,így nincs az a tömeg amely lassan egyre gyakoribb az ország kedvelt túrahelyein.
Döbröközi vármaradványok
Tavaszi terveinket újra alaposan keresztülhúzza a kormányunk koronavírus elleni korlátozásai.Egy év múltán sem múlik a járvány.Nyolc órai kijárási tilalom van még 2021 márciusának végén és egyenlőre nem is látni az alagút végén a fényt...Így szinte az egész tavaszi terveinket újra kell gondolnunk.Na és lehetőleg olyan célpontokat keresni ami vonattal elérhető és haza is térhető.Mivel a buszokon sem lehet már jegyet venni..aplikációk ide meg oda,a legutolsó apró faluból ez nem bíztosít hazajárást.Erre az esetre pedig a legtökéletesebb célpont a Tolnai-hegyhát.Manó barátom javaslatára pedig újra ide érkeztünk március utolsó hétvégéjének reggelén.A dombság legdélibb részén szándékoztunk túrázni.A régi terveim némiképpeni újra éledését véltem felfedezni a dologban,amikor még azt terveztük Gergővel,hogy a dombságot fokról-fokra fedezzük fel.Ennek apróbb szépséghibája,hogy pont a középső rész maradt ki.Egyelőre.. Persze ez most cseppet sem zavart.Nem kellett korán indulnunk,így fél tízkor szálltunk le a vonatról a Tolna megyei Döbröközön.
Manó már az első métereken is előttünk
Döbröközt Dombóvártól észak-keletre találjuk meg pár kilométerre.A Budapest - Pécs vasútvonal mentén fekszik.Egyszer majd külön is írok erről a varázslatos vasútvonalról,hiszen szinte mindegyik állomásáról varázslatos túrák tehetők mindenfelé.Leszállva a vonatról a meterológus barátainkat éltettük újfent.Egész héten jó időt jósoltak mára és bár nem volt rossz idő meglehetősen élénk szél fújt ami kicsit kellemetlen volt.Úgy döntöttünk mielőtt belevágnánk a kalandba teszünk egy apró kitérőt a közeli vármaradványokhoz és a települést kettészegő Kapos folyóhoz.Zolival és Manó barátommal jöttünk ezúttal.Hamar elértük az egykori várat.Nem sok minden maradt meg belőle,három toronyszerű fal és egy apróbb kőves valami és maga a földsánc ahol állt.Ennek ellenére persze nem volt rossz.Korábban még a létezéséről sem tudtunk így örültünk,hogy eljutottunk ide is.
Vármaradványok Döbröközön
A vár megcsodálása után lementünk a közeli Kapos folyóhoz.Mivel régi kedves ismerős volt,örültem neki,hogy újra látom.Ugye még Gergővel való túrázásaim történetében találkoztunk kétszer is a kis folyóval,egyszer Kaposváron és egyszer Pincehelyen.Most itt Döbröközön randevúztunk. újra.Tervezek a jövőbe amúgy oda is egy túrát ahol a folyó beleömlik a Sióba,de ez még a jövő zenéje.A folyócska most is szép volt,így itt is fotózkodtunk és felmentünk a közeli hídra ami átszelte azt.Innen még jobb képek készülhettek a Kaposról.Ennek végeztével álltunk rá túraútvonalunkra.Terveink szerint felmegyünk a Hegyhát dombjaira majd azon megyünk végig egészen Dombóvárra ahol még megnézzünk a Konda patak völgyét.Ez nagyjából 16km-es túrát sejtetett,persze benne volt a pakliban plusz mínusz egy-két kilométer.Dombóváron pedig elkellett érnünk a negyed ötös vonatot,ez bíztosította,hogy még este nyolc előtt haza tudjunk érni.
A Kapos folyó
Még egy helyi játszótéren megreggeliztünk.A település szép volt,főleg a Kaposon túli rész látszodott szépnek,de oda most nem mentünk el.Örvendetes volt,hogy már az első métereken kifogástalanok voltak a jelzések.Ez abszolúlt nem volt jellemző korábban a Tolnai-hegyhátra,most azonban ez így volt az egész túránkon végig!Rögtön a településről kiérve a sárga jelzésen egy szurdikba értünk.A löszmélyút a dombság egyik sajátossága,anno annak idején az északi részen is volt részünk ilyen csodákba.Haladva a jelzésen a szurdik úgy lett egyre látványosabb és izgalmasabb.Már itt tudtuk,hogy telitalálat volt a túraútvonal kiválasztása.Elképesztő gyökerek kandikáltak ki a szurdik tetején na és felettük a fák...néha úgy tünt ha rálehelünk már attól leszédülnek.Fantasztikusan szép szakasz volt!
Alakul a szurdik
Gyökerek...
Egy másik út becsatlakozik
Haladva a szurdikban fokról fokra lettek egyre magasabbak a falak két oldalt.A leglátványosabb ilyen szakasz ebben a dombságban (és alighanem egész hazánkban) alighanem Miszla és Nagyszékely között van amúgy.Volt szerncsénk ott járni 17 nyarán Gergővel.A jelzések továbbra is kifogástalanok voltak.A szurdik pedig látványos és szinte sajnáltuk amikor kiértünk ebből a szakaszból.Enyhén emelkedett a szurdikban az út de nem meredeken így nem volt különösebben megerőltető sem.Viszont itt nem lehetett a szelet érezni,így kicsit a mellényeinkben izzadósra fogtuk a dolgot.Kiérve a dombtetőn nyílt némi kilátásunk kelet felé,nyugatra meg egy virágzó gyümölcsös váltotta a tájat.Szép volt!Ezután pedig elöször ezen a túrán beértünk egy erdőbe.Itt futott bele a sárga jelzés a pirosba.Ez vitt tovább végig a túránkon.Arébb kicsivel meg egy egykori vadász vagy erdészház romjaiba botlottunk bele.Vagy esetleg kulcsosház lehetett.Kár volt érte,hogy ilyen állapotba került.
A romos házhoz érve
Elöről jobban látszik az állapota,nagy kár érte...
Maga az erdei szakasz nem volt olyan hosszú talán egy-két kilométer talán kettő és fél.Kiérve az erdőből aztán ott találtuk magunkat Teletabi földön!Egy hatalmas zöld fensík volt előttünk,amelyen enyhén emelkedett az út újra.Arébb pedig,feltehetőleg a legmagasabb részen meg egy egészen elképesztően fantasztikus kilátás fogadott elsősorban kelet és dél felé.Szinte az egész Mecsek hegységre fantasztikus rálátásunk volt!Az egyik legszebb hely volt amelyen valaha is jártam!Tényleg telitalálat volt ez a túra!Teljesen jól látszodtak a közeli Kelet-Mecsek csúcsai,a Hármashegy,a Zengő,a Dobogó tömbje,de láttuk a hegység egyéb részeit a távolban a Misinát a Tubest és a Jakab-hegyet is.Tehát az egész hegységet jól belehetett látni.Varázslatos hely volt!Bár itt újra élénken fújt a szél,de a kutyát nem érdekelte.Elször egy kisebb háromszögelési pontra álltunk fel,majd felmásztunk egy vadászlesbe is jobban megnézni ezt a csodát.A Mecsek mellett jól láthatóak voltak a Tolnai-hegyhát déli lankái és völgyei.Nincsenek szavak ennek a tájnak a szépségére!
A vadászlesből,odalenn Zoli és Manó,de aztán ők is feljöttek
Azt sajnáltam csak,hogy Gergő nem lehetett itt velem.Jó lett volna vele is átélni ezt a csodát.Persze ahogy mindig most is reménykedtem benne,hogy a lelke velem van... Sajnos olyan képeket itt nem sikerült csinálni ami hűen visszaadja ennek a helynek a varázsát.Remélem majd a videóban látható valamennyire (ezt még e sorok írásakor nem tudom).Lassan alig észrevehetően lefelé kezdett ereszkedni az út.A zöld lankás rész kisért minket,egy kisebb erdőbe beértünk ugyan,de aztán újra zöld lankákon mentünk.Leértünk egy országuthoz,ezzel véget ért ez a csodás szakasz is.De innen is látszottak a Kelet-Mecsek egyes csúcsai.Az országuton ment tovább a piros jelzés ami továbbra is kifogástalanul felvolt festve.Az út is ereszkedett,így rálátásunk volt egy közeli tóra és a távoltban Dombóvárra.Betonúton túrázni sosem jó,de a táj szépsége itt is feledtette velünk a kellemetlenségeket.
Betonos szakasz
Leérve a tóhoz láttuk,hogy az cseppet sem kicsi,de ugyanakkor a környező dombok árnyékában csodálatosan szép.Hattyúk úszkáltak beljebb nagy nyugalomban,hiszen rajtunk kivül nem volt itt senki.Közben az út túloldalán is volt egy másik tó,de ahhoz nem tudtunk odaférközni mert levolt kerítve (...) és épületek is megakadályoztak annak szemügyre vételében.Így maradtunk ennél a tónál,ez is minden igényt kielégített!Tovább haladva a beton aztán láttuk,hogy beérünk Tolna megyébe!Tehát ezekszerint már Baranya megyében voltunk!Ez fel sem tűnt,itthon éztem már meg a térképen: maga a piros jelzés volt a dombság egy részén a megyehatár!Szóval akkor úgy fogalmazunk visszaértünk Tolna megyébe.
A tavacska
Meglehetősen vagy is hát viszonylag nagy volt a forgalom ezen az országuton.De inkább az volt kellemetlen,hogy egy olyan szakasz volt ahol alaposan meglehetett nyomni a gázt.Így aztán úgy húztak el mellettünk a kocsik mint az állatok.Jó három kilométeres szakasza volt ez a betonútas szakasza a túránknak.Mielőtt beértünk Dombóvárra kereszteztük a vasútvonalat és újra a Kapos folyót itt is.Itt is a felette átívelő hídról tudtunk képeket csinálni.Majd beérve a városba rögtön az első utcába kellett letértünk balra.Ez rohadt hosszú volt...itt már érezte a lábunk a sok betont.A tótól amúgy fokoztuk a tempót,hogy legyen még idő a völgyre és a vonatot is elérjük.
A Kapos Dombóvárnál
Végül aztán letértünk a Kórház utcába.Majd a Fő utcába és ott volt alattunk a Konda patak-völgye.Közben még egy emlékműre lettünk figyelmesek,mely szerint itt született Buzásznky Jenő az Aranycsapat egykori játékosa.Na ezt sem tudtunk idáig.Mielőtt a völgybe lementünk volna,találtunk egy pihenőt.Mivel erős tempót diktáltunk,ideje volt pihenni.Meg is ettük a megmaradt kajánkat majd lementünk a szép völgybe amelyet Dombóvár szívében lehet megtalálni.Itt aztán volt minden.Kis tó,nagy tó,kis híd,nagy híd,patak,fák,sétányok,emlékművek stb.Nagyon szép hely volt,sokan is mozogtak erre.Amit lehetett azt bejártuk itt.Igazán ideális hely lehet ez itt azok számára akik mondjuk egy randi keretében akarnak sétálni.Hát mi ebből kinőttünk már,így csak megnéztük a helyet mint érdekességet.Amúgy rég óta elszerettem volna már ide is jutni,ez most összejött.
A nagyobbik tó a Konda patak völgyében
Fotó a köveknél Manó és én
Bliriáns szépségű hely volt ez is,olyan ahonnan nem szívesen távozik az ember.Időben ideértünk és volt még egy óránk a vonatig.Az állomásig az utat olyan húsz percesnek ítéltem,így még volt időnk itt sétálgatni.Nyugágyakra lettünk figyelmesek.Hát ezeket ki kellett,hogy próbáljuk.Csináltunk is pár fotót itt,majd az alagút túloldalán ott volt az ismert grafiti a két szem,amelyről mindig is azonosítottam ezt a helyet.Végül aztán nem maradt más elindultunk a vasútállomásra.Most végigmentünk a völgy sétaútján majd egy-két utcára letérve el is értük a vasútállomást ahol ott volt a jól ismert hatalmas gőzmozdony,amelyet Gergővel is mindig megcsodáltuk valahányszor erre jártunk.Ide fűzödik amúgy egyik legmulatságosabb kalandunk is,most ezt nem írom le,hiszen levan valahol a blogban.
Pihi a nyugányakon
A két szem ölelésében
A mozdony ahová a legmulatságosabb élményünk fűz Gergővel..
A vonatot elértük és sima volt az út hazáig.Időben a kijárási faszság előtt haza is értünk.Egy nagyon-nagyon jó túrát csináltunk végig amely akár esélyes is lehet az év legjobb túrája címre.A Tolnai-hegyhát tájaival eddig sem volt gond sosem.Most is elképesztően szép helyeket érintettünk,a terep sem volt vészes,a jelzések felfestése pedig végig kifogástalan volt.Soha rosszabb túrát! Viszont a tavaszi terveinkkel hadilábon állunk,előfodulhat,hogy csak az utolsó pillanatban derül ki hová megyünk míg tartanak ezek a járvány ügyi baromságok.Mondanám,hogy a Tolnai-hegyhátat meleg szívvel ajánlom mindenkinek,mert nem akármilyen szépségű.De nem ajánlom,ennek a dombságnak éppen az a vonzereje,hogy még érintetlen a sokaság elől!
Éppen most márciusban 25 éve,hogy városunk csapatai begyűjtötték az első magyar bajnoki címet.Ennek úttörője pedig a jégkorongcsapat volt.A kilencvenes években óriási népszerűségnek örvendett városomban a jégkorong.Nem csoda,hiszen egy a városi gyerekekből összeverbuvált társaság indult egy olyan úton,amelyet sikerek és népszerűségek öveztek.Persze nem volt ez olyan sima út.Gyermekeink azért sorra hozták az utánpótlás és az ifjúsági bajnoki aranyakat.Aztán 1993-ban érett a dolog odáig,hogy elinduljanak a felnőtt bajnokságban.A szinte még kölyök csapat már az első felnőtt bajnoki mérkőzésén letette névjegyét.Hiszen a többszörös magyar bajnok Ferencváros ellen 6-1-es hátrányból állt fel és egyenlítette ki a mérkőzést!Aztán már a felnőtté válás első évében sikerült begyűjteni a bronzérmet,amelyet a következő évben megismételtünk.Hát így kezdődött a történet és ezekután elkezdődött a 1995/96-os szezon.
Ez már a második aranyat begyűjtő csapat,a játékosok nagy része ott volt az elsőnél is
Akkoriban még nem volt meg a fedett jégcsarnok,a nyitott pályán mégis rendre teltház előtt játszott a csapat.A mérközések előtt egy órával már kikellett menni,hogy legyen szabad helyünk a mini jégkorong stadionba,ahol szinte minden alkalommal 4 ezer néző buzdította a csapatot.És ekkoriban szó szerint buzdította!Nem volt megállás,nem volt csönd.Szurkolás volt ezerrel,szuper hangulattal még a vesztes meccsek után is.Persze akkoriban vesztes meccs alig-alig akadt.Örülök,hogy ott lehettem minden meccsen és részese lehettem ennek a csodának,mert életreszóló élményt jelentettek az akkori évek.A 95/96-os szezon alapszakaszát természetesen megnyertük,de kellett játszani még egy döntőt is.Pontosabban egy két győztes meccsig tartó döntőt,ami legrosszabb esetben még ugye három meccset jelentett.Ellenfelünk,ki más mint a többszörös bajnok Ferencváros volt.
Négyezer ember érkezett Dunaújvárosból bíztatni a csapatot!
Mit ad isten a döntő(ke)t az akkor még létező Budapest Sportcsarnokban kellett megrendezni a kíírás szerint.Ez a Ferencvárosnak gyakorlatilag hazai pályát jelentett.Pontosabban csak jelentett volna.Mert az a négyezer ember aki odahaza szurkolt minden meccsen,az eljött,elkísérte a csapatot a döntőre is!Így aztán hiába volt 8 ezer néző a csarnokban,annak fele dunaújvárosi volt és bíztatásban sokszor felülmúlta a ferencvárosi szurkolókat!Tíz busz és számtalan autó indult Budapestre.A konvolyt természetesen rendőri felvezetés bíztosította.A döntő első meccsén nem volam ott akkori haverjammal Gyulával és Robival.A találkozót simán 4-1 arányban megnyertük,mi ezt a tv előtt izgultuk végig.Így a két győzelemig tartó párharcban máris volt egy győzelmünk.A második meccs rá két napra volt.Ezen az volt a kérdés egyenlít-e a Ferencváros és lesz egy harmadik meccs,vagy mi nyerünk és ezzel behúzzuk a bajnoki címet is.Óriási volt tehát a tét és erről már nem maradtunk le mi sem!
Ünneplés a jégen...
A szitu ugyanaz volt.Nyolcezer néző annak fele dunaújvárosi,fele pesti.Egyik szurkolótábor a csarnok egyik a másik a másik oldalán.Tíz busz vagy száz autó fel Pestre ismét.Az egyik buszon mi is ott voltunk!Ekkor léptem be az akkor az ország első számú sportcsarnokába elöször.Lenyügőzőtt a szépsége (sajnálatos is,hogy pár év múlva leégett).A szemközti fradi tábor akkor ijesztő volt és durva,de nem törödtünk vele,bíztattuk a saját csapatunkat.Rosszul kezdtünk,hiszen az első harmadban 3-1-re a Ferencváros vezetett.Megfordult a fejünkben,hogy lesz harmadik meccs is.Ám aztán a második harmadban egyenlítettünk és a mindent eldöntő harmadik harmad már 3-3-as állásról indult!Az utolsó felvonásban aztán nem bírt velünk a Ferencváros és 6-3 arányban megnyertük a mérközést,fergetes bíztatás közepette!Óriási ünnepség kezdödőtt már ott a csarnokban!Persze a pestiek ezt nehezen viselték,páran próbáltak is átjönni balhézni a mi szektorainka,de a rendezőség a helyzet magaslatán volt.Ünnepeltünk ezerrel!Aztán a buszhoz menve kővekkel dobáltak minket,a rendörök páncéljai védtek csak meg a tragédiától.Odahaza aztán a Bartók téren már semmitől sem veszélyeztetve éjfél tájban több ezer emberrel közösen kezdödőtt meg a fergetesen nagy ünnepség!
Ünnep otthon
A csapat ugye később érkezett meg,már volt tán éjjel egy óra is,de ez senkit nem zavart,a környékbeli lakókat sem úgy,hogy sokan másnap reggel dolgozni mentek... A csapat megérkezése után óriási buli kerekedett a dologból,szinte minden játékos,edző mindenkivel kezet fogott,mindenki mindenkinek gratulált.Felcsendült a székely hímnusz amelyet akkor és itt hallottam elöször (mivel az edzőnk és pár játékosunk székely volt).Lenyügőzőtt annak szépsége és nagyszerűsége,talán még el is bőgtem magam.Éjjel három körül érhetett véget a buli.Emlékezetes este/éjszaka volt amelyet aki ott volt soha nem felejt el.Ennyi tehát dióhéjban a város első bajnoki aranyának története a mi szemszögünkből.1996 márciusa volt.
A húszéves évfordulóra 2016-ban,aztán rendeztek egy emlék/gála meccset a dunaújvárosi jégcsarnokban,amelyen természetesen teltház volt.Ott voltunk és ekkor már ott volt velem Gergő is,így legalább egyszer ő is láthatta szülőföldjének első aranycsapatát.Ezt a meccset amúgy 2-1-re nyertük meg.
A tavaszi nap-éj egyenlőség idejére esik számos szülinap a családban.Szomorú,hogy egyik ünnepelt sem él már.Érdekes dátum ez a március 20-21. fura,hogy négyen is ilyenkor látták meg a napvilágot a családban.Anyai nagyapám még a XIX.században született és soha nem találkoztam vele,hiszen meg is halt 11 évvel az én születésem előtt.Mégis van,hogy álmodom vele...Spirituális tudásomat felhasználva azt gyanítom,hogy ismerjük jól egymást odaátról és elöző életeinkből.Álmaimban mindig jóságos és vigyáz rám,van olyan,hogy ott nyaralok nála és minden kellemes és csodaszép... Tehát alighanem valami őrangyal szerepet tőlthet be nálam most,vagy pedig szellemi segítő,de inkább az őrangyal tűnik valószinűbbnek.Azhiszem találkozunk majd még...
Túramentoromnak Sándornak is ma van a születésnapja.Most lenne 83 éves.Ő tizenhárom éve,hogy elment.Nem igazán érzem őt spirituális értelemben,talán egyszer vagy kétszer éreztem a 13 év alatt.Nagyszerű időket töltöttem vele és ő vitt bele a túrázásokba.Neki köszönhetem az alapokat és,hogy ennyire kinőtte a dolog magát.Bízom benne,hogy vele sem csak erre az egy életre szólt a kapcsolatunk...
Születésnapotokra...
Testvérem március 20-án ünnepelné a születésnapját ha élne,de ő meg még nincs két éve,hogy elment.Őt sem érzem,semmilyen szinten sem.Úgymondd nem nagyon "jár haza",vagy ha igen akkor nem hozzám,hanem a családjához.Bár nem voltunk rosszban és mindig számíthattam rá a bajban,valahogy kicsit mégis eltávolodtunk egymástól.Egy túránk volt közösen,az levan írva a blogban.Nem tudom,hogy van-e bármiféle közös szerepünk a mindenségben,bízom benne,hogy igen.
Anyukám is március 21-én ünnepelné a születésnapját,ő most lenne 87 éves.Őt sem nagyon érzem,de vele ugymondd tudtam kommunikálni egy szeánsz alkalmával.Bocsánatot kért,mert a vége felé voltak rossz időszakai.Természetesen bennem semmi harag nem maradt.Gondolom vele még "találkozunk".
Hát ők ünnepelnek,vagyis ünnepelnének ma.Úgy tudom odaát ("otthon") ennek már jelentősége nem igazán van.Itt még viszont igen.Ma rájuk gondoltam mert itt maradtak mélyen a szívemben...
Márciusban is folytatom a mecseki forrásokat bemutató sorozatomat.
Újra egy Büdös-kút nevezetű forrás a következő versenyző.
A Mecsekben 3 büdös-kút van, az egyik Közép-Mecsekben az azonos nevű háznál, a másik Kelet-Mecsekben a szamár-hegy lábánál, és a harmadik itt Pécsvárad felett. Hogy miért hívják büdös-kútnak arról nem tudunk, a vize nem ad okot erre, nem büdös. Régebben "Drei-Bach" néven is említették, mivel három víz(forrás) fut itt össze. Néhány helyen még déli Büdös-kútnak is nevezik.
Ma a Pécsváradi Büdös-kúttal ismerkedünk meg.Sajnos itt teljesen a google-ra vagyok hagyatkozva,mivel a forrásnál soha nem jártunk még és az ismereteim is gyérek róla.
A forrás 2006-ban még egész jól nézett ki...(kép.Mecseki források jegyzéke)
Pécsvárad felett, a Zengővárkony felé tartó (kifutó) völgy kezdetében található forrás, a zöld kereszt jelzésű turistaút mellett.
A forrást 1943-ban foglalták, a névtáblája 2006-ban készült. A Zengővárkony felé irányuló völgy legfelsőbb helyzetű vízkilépése, mely régebben állatok itatását is szolgálhatta. Foglalása erre utalóan történt, mivel az aknás kialakításból (amely korábban lehetett gémeskút is) néha az előtte lévő kővályúkba folyik ki a túlfolyó víz. A vizenyős, dagonyás térszínen esetenként több foglalatlan és mérhetetlen vízkifolyás is található, amelyek egyértelműen időszakos jelentkezésűek. Vizéből változó mennyiségben válik ki a mésztufa a kifolyás helyétől mintegy 20 m-re, amely leginkább a laza bekérgeződésre emlékeztető, habár egy-egy tetaráta is kialakulhat időszakosan, de a csapadékvíz eróziója azokat a későbbiekben hamarosan elbontja. Jelenleg a forrás nem használható, benőtte a bozót, környezete eliszaposodott.
2016-ra kicsit más lett a kép...
A bővizű forráskút felújítását 2009-ben a Mecseki Erdészeti Zrt. támogatásával végezték. A felújítás során a régi kút téglaépítményét eredeti állapotba állították vissza. A 2.5 m mély kút alaposan ki lett tisztítva és új névtábla, valamint észak-jel került elhelyezésre.
- 2019 márciusában a táblát újrafestették, és a forrás közvetlen környékét kitisztították.
Érdekességeka forrásról és környékéről:
- A forrás környékén a 17. században ezüstöt bányásztak. - Kiataibel Pál (1799-ben Baranya megyei útja során) említi, "Büdes-kút" néven. - Kiss József 1926-ban megjelent „Pécs és a Mecsek részletes kalauzában” is említi a forrást, „bővízű Büdöskút”-ként. - A Pécsváradot Magyaregreggyel összekötő, a kút közelében elhaladó kövesutat, Somogyi Zoltán erdőgondnok építtette az 1940-es években. - A közelben (Kecske-háton) levő Dóri utat Zólomy Imre erdőmérnök 1942 körül, Dóri László (erdőmérnök) tiszteletére építtette, akit orvvadászok lőttek le, és itt lett eltemetve. - A forrás közvetlen közelében egy méltóságteljes idős Bükk látható, úgynevezett "hagyásfa". Az erdészek időnként szép, idős fákat meghagynak a fakitermelés során, ezeket nevezzük "hagyásfának". - A forrás történetéhez tartozik, hogy közelében 2011. június 22-én elveszett egy kétéves kisfiú. Amíg szülei a közelben cseresznyét szedtek, addig kóborolt el. Már szülei visszamentek Pécsváradra és bejelentették eltűnését a rendőrségen, amikor Patkó Zoltán juhász rátalált a kisgyerekre, aki egy bokor alatt ült és hangosan sírt. A gyereket ezután megetette és megitatta a forrásnál, majd kézben Pécsváradra vitte, akit szülei már nagyon vártak (forrás BMTSZ honlap). - Egy 1806 és 1869 között készült térképen a forrás nincs feltüntetve csak a völgy "Büdöskut-Völgy" néven. Jelöltük a forrás helyét is. - Büdös-kút feletti Kecske-háton haladt át, az 1919-21-es szerb megszállás során felállított demarkációs vonal
Napjainkban...
Mint írtam,a forrásnál még sohasem jártunk,bár nem lehettünk messze tőle a Zengővárkonyból a Zengőre tartó túránk során 2020 októberében.Valahogy nem is volt eszembe,ha korábban kapcsolok,talán tudtuk volna úgy szervezni a túrát,hogy érintsük...
Nem mondthatnám,hogy koncertekért elhagytuk a várost.Lehet előfordult párszor,de ez abszolúlt nem volt jellemző.Persze szívesen mentünk egy-egy jobb koncertre lehetőség szerint ide hozzánk a városba,de ezeken kivül nem nagyon hozott lázba a dolog.Kivételt Zolika Csondor Kata koncertjeire menő túrák jelentették.Így aztán nincs olyan menű a blogomba,hogy "koncerttúra".Gergővel már 2018 novemberében az Ismerős Arcok karácsonyi koncertjére készültünk,ami itt került megrendezésre a város főterén karácsony előtt.Izgatottan vártuk a dolgot,alig vártuk,hogy az eredeti előadóval lássuk a "Nélküledet".Ám Gergő erre már nem tudott eljönni... Így aztán kutatva az emlékeimben eszembe jutott az utolsó koncert amelyen együtt voltunk.Péter Szabó Szilvia koncertezett ugyanott ahol majd decemberben az Ismerős Arcok is.Az időpont volt más.2018 szeptember vége felé jártunk.Még előttünk volt egy csodaszép ősz,ennek egyik élménye volt maga ez a koncert is.
A koncert (eredeti felvétel)
Vonakodtunk,hogy egyáltalán kimenjünk-e.Voltunk már korábban egy Péter Szabó Szilvia koncerten és az akkor hatalmas csalódás volt.A kiváló énekesnő akkor végig tátogott egy harminc perces koncertnek aligha nevezhető előadást.Végül is aztán meggyőztük magunkat kimegyünk.Már besötétedett,ez esti koncert volt és a főtéren már meglehetősen nagy volt a tömeg mire kiértük.Sebaj,ez máskor is így volt.Vártuk az előadást,ha jól emlékszem Gergő édesanyja Móni is kijött.Meg talán Zolika is ott volt,de erre már nem emlékszem kristálytisztán,lehet keverem őt valamelyik másik koncerttel.Gergővel nem nagyon konyítottunk még a színpad felé,csapatunk aktuális mérkőzéséről csevegtünk.
Tömeg a szinpad előtt,amely a városi szökőkút vízében tükröződik (fotó: DO)
Aztán valahogy elkezdödőtt az előadás és azt vettük észre,hogy egyre jobban élvezzük.Kezdett hatalmas hangulat lenni és Szilvia ezúttal alaposan kitett magáért.Remek bulit rittyentett!Volt egy időszak amikor kedveltük Péter Szabó Szilviát,de azóta a csalódás óta igazából közömbős volt.Itt kezdtünk arra ébredni,hogy újra kedveljük.Gergő is elfelejtette már a csapat aktuális meccsét,figyelmét lekötötte a koncert és az enyémet is.Móni meg Zoli alapból élvezték,ha jól emlékszem.A jó két órás bulin pedig tetőfokára vágott a hangulat.Hozátett a dologhoz,hogy szeptember vége ellenére az idő is teljesen szuper volt.
Valahol ott vagyunk mi is a tömegben
Aztán vége lett és ekkor már sajnáltam,hogy vége.Arra meg álmomban,de még rémálmomban sem gondoltam,hogy Gergővel ez lesz az utolsó ilyen bulink.Idővel el is felejtődött a dolog,sokkal inkább eszembe volt az az Ismerős Arcok koncert amelyen már Gergő nélkül tudtam csak jelen lenni... A Csondor Kata koncerteken kivül,az Ismerős Arcok buli után én már nem jöttem többé koncertre,főleg oda nem a főtérre.Világosan él benne az Ismerős Arcok koncertje amikor bőgtem a fájdalomtól,hogy nem lehet már ott velem Gergő,így aztán ezek nem éppen kellemes emlékek.Sokkal kellemesebb emlék ennek az utolsó koncertnek az emlékei.Ez volt a mi utolsó közös koncertünk Gergővel.A főtér és a szív pedig őrzi emlékeinket.
Egy 44 perces videót sikerült előbányásznom a koncertről:
Lassan-lassan immár öt éve lesz,hogy Gergővel a Tassi zsilipnél jártunk.Akkor a környék és az,hogy letudtunk menni a Csepel.sziget legdélibb pontjára is,magával ragadott minket.Valószinűnek tűnt,hogy jövünk még erre,hogy majd visszatérünk egyszer.A történtek ismertek,Gergővel már nem volt többé alkalmam visszatérni,de mivel a nyomában járok,valami most is erre vezérelt... A napokban agyalgattunk,hogy nem akarunk végig otthon ülni a március 15-i hosszú hétvégén.Nem akartunk most messze menni,de mégis akartunk valahova menni.Valahogy nem jöttek most az ötletek sem.Aztán mint egy hirtelen villámcsapás,egy megvilágosodás - eszembe jutott a Tassi zsilip.Viszont úgy gondoltam,hogy most ellenkező irányból,némi módosítással csináljuk meg a túrát.Tehát pont szembe megyünk azzal az iránnyal amelyről Gergővel jöttünk 16 őszén (az akkori túráról itt olvashatsz).Ez viszont azzal járt,hogy elkellett mennünk egészen Tassra és onnan inditani a túrát.Sebaj,ugysem jártunk még Tasson (az öt évvel ezelőtti túra a zsilipnél végződött) és így megtudjuk nézni a Kiskunsági főcsatornát is.A hosszú hétvége szombati napjára jósolták a legjobb időt,így ennek reggelén keltünk útra Tassra,Manó és Zoli barátommal közösen.
Tass temploma
Már fél nyolckor Tasson voltunk,ami légvonalban ugyan nagyon közel van Dunaújvároshoz,de csak kerülővel lehet elérni a Pentele -hídon átkelve.Így sem volt hosszú utazás mert 31 kilométerre volt a település központja.Tasson a szombat reggel és a koronavírus harmadik hulláma ellenére meglehetősen nagy élet volt.Szokatlanul nagy.Mielőtt belevágtunk volna a túrába,úgy döntöttünk megnézzük a település templomát és a parkot mögötte.Odáig sétálva láttuk,hogy a sünök is itt cikáznak egy rendőrautóval,mondtam többieknek maszkot fel (ez 2021 márciusában sajnos kötelező).Manónak nem tetszett,meg is találták a sünök,de szerencsére csak odaszóltak,nem büntettek.A templom és a park szép volt,telis tele szép emlékművekkel,melyek legláványosabbika egy koronás emlékmű volt,ami persze nem a koronavírus emlékműve volt,hanem Szulejmán szultán koronavisszaadáa a magyar királynak emlékműve.Ilyent sem láttam sehol még.
A koronás emlékmű
...és,hogy mit is ábrázol
A szép park után indultunk vissza,még megláttuk Charlie angyalainak a szobrát is,amely négy mezitelen női alakot ábrázolt,akik egymással háttal körben állnak négyen.Ha jól tudom ez a négy évszakot megtestesítő szobor akar lenni.Tetszett nekünk!Ezután aztán már ráálltunk a túra útvonalára.Nem vezettek erre jelzett turistautak mégis sokkal könnyebb dolgunk volt mint pl.a legutóbbi nagylóki túrán.Értelmezhetően vezettek az utak jelzések nélkül is.A településről kiérve azonnal levettük az egészségünkre rendkivül ártalmas maszkokat.Nem kellett sokat menni már ott is voltunk a Kiskunsági főcsatornánál,amely folyókat megszégyenitően széles és szép volt.Egy hattyú uszkált a túlpart közelében,de ahhoz messze volt,hogy normális képet lehessen róla készíteni.Mentünk a csatorna partján,a jobb helyeken közelebb meszészkedve a vízhez.
A szépséges Kiskunsági főcsatorna,elöször túrázásaim történetében!
Az út másik oldalán pedig,helyenként kitünő rálátásunk volt Dunaújvárosra!A Pentelei fensíkon elterülő várost ebből a szemszögből még sosem láttam és azt hell,hogy mondjam meglehetősen szép volt!Kellemes volt az útnak ez a szakasza.Közben a túlparton rendezett nyaralók tűntek fel,mindegyik előtt ápolt,tiszta stégekkel.Ezeket a nyaralókat valószinűleg horgászok hozták itt létre és így kialakult itt egy horgászparadicsom.Később már ezen a parton ahol mi mentünk is,nyaralók voltak.Ami feltűnt,hogy tiszta volt minden,sehol semmi szemét és ami még ennél is érdekesebb volt,hogy a csatorna víze is teljesen tiszta volt!A fene sem gondolta,hogy Dunaújvárostól alig pár kilométerre észak-keletre ilyen paradicsomi körülmények vannak...
Manó és Zolika fotóz az egyik stégen a csatornánál
Egy hídhoz értünk ami a csatornán át vezetett,alatta valami zsilip féle építmény volt,hajó,de még csónak sem nagyon fért ott át.Innen is megcsodáltuk a csatornát,aztán búcsút vettünk tőle.Furcsáltam,hogy ilyen közel van Dunaújvároshoz mégsem voltam eddig itt sosem.Lehet tervezünk majd még erre a jövőben.Egy pár száz méternyi betonutas szakasz következett,ez már erre kezdett ismerős lenni,hiszen itt végzödőtt a túránk öt éve,Kiértünk a Ráckevei Dunához,ahol már egyből ott is volt a Tassi zsilip.Öt kilométert jöttünk a falutól!Mivel itt voltak padok,asztalok az idő meg kezdett kellemessé válni,úgy döntöttünk megreggelizünk.A kellemes környezetben remekül elvoltunk.Alattunk a kék Duna ág nagyon szép volt.Löttünk pár fotót itt,majd megtámadtuk a zsilipet.Ahogy annak idején Gergővel is,most is a kis hídon mentünk át felette,persze máshol nem is lehetett.Innen volt a legjobb rálátás az építményre észak felé.Délre meg a szép Duna bontakozott ki.
A Tassi zsilip
A zsilip a hídról,most épp nem münködött
Kiltás a hídról a másik irányba
Manóval a daru alatt a zsilip hídján
A zsiliphez lementünk még a másik oldalon pár fotót lőni,majd terveink szerint elindultunk a sziget legdélibb pontjához.Itt egy félsziget akadályozott így felkellett mennünk az útra.Közben láttuk,hogy a félsziget másik oldalán épül egy új zsilip.Most is dolgoztak ott a munkások.Az útat ami a sziget végére vezetett munkagépek foglalták el.Gondoltam itt baj lesz.Mentünk,mondtam max majd kizavarnak.Ránk is szólt az egyik fószer,hogy menjünk innen ki.Mondtam,hogy dehát egy turistanevezetességhez való utat zárnak le,ezt nem tehetik.De menjünk innen,nekik ezt adták ki,nem ő találta ki,nem ő tehet róla.Jó visszafordultunk akkor,de meggondolta magát és szólt,hogy jólvan menjenek.Így letudtunk menni a Csepel-sziget legdélibb pontjára.Amúgy úgy emlékeztem,hogy ez a félsziget itt nem létezett,hiszen a zsiliptől simán lelehetett menni oda.Gondolom a mostani új zsilipnek hála,alakitották át így a tájat.Kicsit illúzió romboló volt,de végül is rendezettnek tűnt minden.
A Csepel-sziget déli végpontja az Életfával
A déli végen nem sok minden változott,talán semmi.Annyiból jó volt,hogy most nem volt itt senki.Gergővel mikor itt jártunk öt éve egy szerelmes pár nyalta-falta itt egymást nem nagyon lehetett itt fotózkodni akkor.Most nem zavart senki és semmi.Így jó sok fotót lőttünk itt is.Jobb volt az idő is mint öt évvel ezelőtt,gyakorlatilag minden jobb volt és semmi sem volt jobb.Nem lehetett jobb,hiszen nem volt itt Gergő... és sajnos ezen a túrán nem is éreztem a lelke jelenlétét,ez persze nem zárja ki,hogy ott volt.Szóval megcsodáltuk a déli véget,a többiek elöször jártak itt.Innen is látni lehetett Dunaújváros egy darabját,nem volt messze,talán 10km...sajna csak a város ipari része látszódott innen.Itt volt valahol amúgy Bács-Kiskun és Pest megye találkozási pontja is,noha a végpont maga már Bács.Kiskun megye volt.A nagy Duna ág túloldalán pedig egy kedves ismerös vigyorgott ránk: a Rácalmási-sziget.Alaposan kigyönyörködve magunkat indultunk vissza folytatni a túrát.
A legdélibb pont
Zolika és Manó is eljutott ide
Jómagam Manóval a déli sarkon
Visszamenve mégegyszer megköszöntük a fószernek,hogy beengedett,majd rátértünk a töltésre.Emlékeztem ez itt egy hosszú betonutas szakasz lesz.Noha jó rálátásaink voltak innen a Ráckevei Dunára az út hála a betonnak mégis kicsit kimerítő volt.A part mentén nem volt annyi lakókocsi mint öt éve,viszont pottyantós az akadt bőven,el is neveztünk a helyet Zolival a Pottyantósok-völgyének.Nagyon sokára ért véget a betonos szakasz.Emlékeztem itt Gergővel is megszenvedtünk öt éve.A Makádhoz tartozó gyálai szabadstrandon értek véget ezen írányú megpróbáltatásaink.A pirinyó strandon szerencsére voltak padok,így itt pihentünk egy jó negyedórát,nézve a kék meglepően tiszta vízet!
A batonutas szakasz
Pottyantósok-völgye
Pihi a gyálai strandon
A gyálai strand után visszatértünk a töltésre,amely belefutott a másik,az egész szigeten át futó töltésbe,erre tértünk le egyenlőre visszaíányba dél felé,de aztán az kezdett nyugat majd észak felé fordulni és ez már nem betonút volt!Az én lábam már kezdett alaposan fájni,nem csak a betonútas szakasz miatt,hanem a rendkivül kényelmetlen munkahelyi bakancs miatt is,amitől egész héten szenvedek amúgy is.Mivel most délutános műszak után érkeztünk a túrára másnap reggel,nem volt időm pihentetni sem,így esett meg,hogy kezdett piszkosul fájni már,de azért bírtam a tempót.Ahogy kanyarodott a töltés,szép rálátásunk volt dél felé a makádi halastavakra.Három tó volt a Csepel-sziget legdélibb részén,,persze lekerítve...magánterület.... Ettől aztán felment a pumpra mindhármunkban.Lassan ebben a tetves országban nem lehet sehova sem menni,mert mindent felvásárolnak a mókustojások.Sajnos nem volt nálunk pálinka ami megnyugtasson,így beletelt némi időbe mire lenyugodtunk...haladtunk a jól járható töltésen miközben nyugat felé a kulcsi szélmalom és dombok okoztak kis izgalmat.Persze ezek már a Duna túloldalán voltak.Magát a Duna fő ágát innen nem lehetett látni.
A szigetet körülölelő töltésre érve
Rálátás a makádi tavakra
Az út a töltés közben észak felé fordult.Lórévig szándékoztunk menni,mert ott tudtunk átmenni a Dunán vissza a Dunántúlra,komppal.Tudtuk ez még 7-8 km szinte egyenes útvonal.Remek rálátásunk volt innen a teljesen sík Csepel-sziget déli részére.A hatalmas sziget gyakorlatilag nem rejtett semmi érdemleges látnivalót,de mindig is szerettem erre túrázgatni,volt valami varázsa még ennek a sík tájnak is.Jókat beszélgetve én lábfájósan haladtunk észak felé a kellemes időben.Nem sokára erdők közé ért az út.Erre is emlékeztem,többször jártunk már erre.Ugye Gergővel is akkor öt éve,csak akkor letértünk a töltésről mert bementünk Makádra.Most nem tértünk le,mentünk az erdők között a töltésen,végre enyhe kanyarok is voltak az útban.Aztán elértük azt a részt ahol két éve Zolival és Mónival annyi hóvirágot láttunk.Most is volt ezernyi,de nem csak hóvirág hanem még ibolya is,meg valami kék és sárga virág is,amikről én már nem tudtam milyen virágok.
Erdők között
Virágok között
Megcsodáltuk a virágos erdei mezőt,majd visszamentünk a töltésre.Kiérve a mindkét oldalt erdős részből,már csak a nyugati oldalon volt ártéri erdő,keletnek ismét feltünt a végtelen sikság.Annyi külömbség volt,hogy pár kilométerre keletnek feltűnt maga Makád is,északi irányba pedig Lórév.Ezek ismerős részek voltak.Az egykori tanya ami itt volt a töltés mellett viszont teljesen eltűnt.Emlékszem itt gyöngytyúkok üdvözöltek mindig mikor erre túráztunk,most viszont nem maradt itt semmi,a tanya helyén pár autógumi volt csak.Közben a nyugati ártéri erdőn látszodott,hogy alaposan megkopaszították...itt is zajlott az erdőírtás...Láttuk Lórévet magunk előtt,de az csak nem akart közelebb kerülni.Úgy tűnt időtlen idők óta megyünk már,de mintha semmivel sem került volna közelebb a falu.
Lórév
Nagyon sokára értük el Lórévet.Lementünk a töltésről be a faluba,ahol rögtön a szerb ortodox templom szolgált látnivalóul.Majd végigmentünk az észak-dél irányban nem igazán hosszú településen.Itt él a legnagyobb szerb kisebbség,nem lehetnek sokan,hiszen minössze 300-an lakják a kicsiny falucskát és főleg magyar hangokat hallottunk csak kiszürödni mindenhonnan.A vízem viszont meglehetősen kifogyóban volt és csap az nem akadt a településen,se semmi ahol valamit vehettünk volna.Sebaj.A 300 méter amelyen végigmentünk a falun már nem merített ki.Visszatértünk a falu északi végén a töltésre,majd nem sokkal utána lementünk a nagyon kedvelt Zichy kápolnához amelynél már sokadszorra jártam.
A nagyon kedvelt Zichy kápolna
Mindig szívesen jövök ide
Itt elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Meglehetősen sokan kezdtek el mozogni a környéken,ez erre a vidékre abszolúlt nem volt eddig jellemző.Akárhányszor jártam itt,rajtunk kivül nem járt erre senki sosem.Most rendesen ficeregtek erre nem mondom.Így nem akartunk zavarni,mert a kápolna előtt üldögéltünk és gondoltuk,hogy más is akar fotózkodni,elindultunk hát a komphoz.Nem volt messze,talán öt perc járás.A Dunánál már meglehetősen nagy szél fújt és itt is sokan voltak.Ide is eljutottak a sünök,gyorsan felvettük a maszkokat,de ezek nem foglalkoztak itt ezzel.Negyedórát kellett várnunk az indulásra és hivatalosan itt fejeztük be a túrát.Mivel mértük így pontosan tudom,hogy 22,2 km-t tettünk meg.
A lórévi rév
A nagy szél ellenére simán átkeltünk a Dunán.Odaát Adnyban még bekelett sétálnunk a buszmegállóig,ha ezt még ideveszem akkor volt kb. 1.8 km plusszunk.Itt útközben találtunk egy mobiltelefont egy régi tipusú münködőképes nokiát.Hiába hirdettem meg a közösségi oldalon eddig nem jelentkezett a gazdája,nekem meg erre nincs szükségem.A hazaút sima volt és gyors,így aztán öt óra előtt már itthon voltam.A lábfájásom ellenére ez is egy kitünő buli volt,egy szuper túra,amely nem volt előzetesen benne a tavaszi tervekben,hirtelen ötletből született.Megérte.
