Lassan-lassan immár öt éve lesz,hogy Gergővel a Tassi zsilipnél jártunk.Akkor a környék és az,hogy letudtunk menni a Csepel.sziget legdélibb pontjára is,magával ragadott minket.Valószinűnek tűnt,hogy jövünk még erre,hogy majd visszatérünk egyszer.A történtek ismertek,Gergővel már nem volt többé alkalmam visszatérni,de mivel a nyomában járok,valami most is erre vezérelt... A napokban agyalgattunk,hogy nem akarunk végig otthon ülni a március 15-i hosszú hétvégén.Nem akartunk most messze menni,de mégis akartunk valahova menni.Valahogy nem jöttek most az ötletek sem.Aztán mint egy hirtelen villámcsapás,egy megvilágosodás - eszembe jutott a Tassi zsilip.Viszont úgy gondoltam,hogy most ellenkező irányból,némi módosítással csináljuk meg a túrát.Tehát pont szembe megyünk azzal az iránnyal amelyről Gergővel jöttünk 16 őszén (az akkori túráról itt olvashatsz).Ez viszont azzal járt,hogy elkellett mennünk egészen Tassra és onnan inditani a túrát.Sebaj,ugysem jártunk még Tasson (az öt évvel ezelőtti túra a zsilipnél végződött) és így megtudjuk nézni a Kiskunsági főcsatornát is.A hosszú hétvége szombati napjára jósolták a legjobb időt,így ennek reggelén keltünk útra Tassra,Manó és Zoli barátommal közösen.
Tass temploma
Már fél nyolckor Tasson voltunk,ami légvonalban ugyan nagyon közel van Dunaújvároshoz,de csak kerülővel lehet elérni a Pentele -hídon átkelve.Így sem volt hosszú utazás mert 31 kilométerre volt a település központja.Tasson a szombat reggel és a koronavírus harmadik hulláma ellenére meglehetősen nagy élet volt.Szokatlanul nagy.Mielőtt belevágtunk volna a túrába,úgy döntöttünk megnézzük a település templomát és a parkot mögötte.Odáig sétálva láttuk,hogy a sünök is itt cikáznak egy rendőrautóval,mondtam többieknek maszkot fel (ez 2021 márciusában sajnos kötelező).Manónak nem tetszett,meg is találták a sünök,de szerencsére csak odaszóltak,nem büntettek.A templom és a park szép volt,telis tele szép emlékművekkel,melyek legláványosabbika egy koronás emlékmű volt,ami persze nem a koronavírus emlékműve volt,hanem Szulejmán szultán koronavisszaadáa a magyar királynak emlékműve.Ilyent sem láttam sehol még.
A koronás emlékmű
...és,hogy mit is ábrázol
A szép park után indultunk vissza,még megláttuk Charlie angyalainak a szobrát is,amely négy mezitelen női alakot ábrázolt,akik egymással háttal körben állnak négyen.Ha jól tudom ez a négy évszakot megtestesítő szobor akar lenni.Tetszett nekünk!Ezután aztán már ráálltunk a túra útvonalára.Nem vezettek erre jelzett turistautak mégis sokkal könnyebb dolgunk volt mint pl.a legutóbbi nagylóki túrán.Értelmezhetően vezettek az utak jelzések nélkül is.A településről kiérve azonnal levettük az egészségünkre rendkivül ártalmas maszkokat.Nem kellett sokat menni már ott is voltunk a Kiskunsági főcsatornánál,amely folyókat megszégyenitően széles és szép volt.Egy hattyú uszkált a túlpart közelében,de ahhoz messze volt,hogy normális képet lehessen róla készíteni.Mentünk a csatorna partján,a jobb helyeken közelebb meszészkedve a vízhez.
A szépséges Kiskunsági főcsatorna,elöször túrázásaim történetében!
Az út másik oldalán pedig,helyenként kitünő rálátásunk volt Dunaújvárosra!A Pentelei fensíkon elterülő várost ebből a szemszögből még sosem láttam és azt hell,hogy mondjam meglehetősen szép volt!Kellemes volt az útnak ez a szakasza.Közben a túlparton rendezett nyaralók tűntek fel,mindegyik előtt ápolt,tiszta stégekkel.Ezeket a nyaralókat valószinűleg horgászok hozták itt létre és így kialakult itt egy horgászparadicsom.Később már ezen a parton ahol mi mentünk is,nyaralók voltak.Ami feltűnt,hogy tiszta volt minden,sehol semmi szemét és ami még ennél is érdekesebb volt,hogy a csatorna víze is teljesen tiszta volt!A fene sem gondolta,hogy Dunaújvárostól alig pár kilométerre észak-keletre ilyen paradicsomi körülmények vannak...
Manó és Zolika fotóz az egyik stégen a csatornánál
Egy hídhoz értünk ami a csatornán át vezetett,alatta valami zsilip féle építmény volt,hajó,de még csónak sem nagyon fért ott át.Innen is megcsodáltuk a csatornát,aztán búcsút vettünk tőle.Furcsáltam,hogy ilyen közel van Dunaújvároshoz mégsem voltam eddig itt sosem.Lehet tervezünk majd még erre a jövőben.Egy pár száz méternyi betonutas szakasz következett,ez már erre kezdett ismerős lenni,hiszen itt végzödőtt a túránk öt éve,Kiértünk a Ráckevei Dunához,ahol már egyből ott is volt a Tassi zsilip.Öt kilométert jöttünk a falutól!Mivel itt voltak padok,asztalok az idő meg kezdett kellemessé válni,úgy döntöttünk megreggelizünk.A kellemes környezetben remekül elvoltunk.Alattunk a kék Duna ág nagyon szép volt.Löttünk pár fotót itt,majd megtámadtuk a zsilipet.Ahogy annak idején Gergővel is,most is a kis hídon mentünk át felette,persze máshol nem is lehetett.Innen volt a legjobb rálátás az építményre észak felé.Délre meg a szép Duna bontakozott ki.
A Tassi zsilip
A zsilip a hídról,most épp nem münködött
Kiltás a hídról a másik irányba
Manóval a daru alatt a zsilip hídján
A zsiliphez lementünk még a másik oldalon pár fotót lőni,majd terveink szerint elindultunk a sziget legdélibb pontjához.Itt egy félsziget akadályozott így felkellett mennünk az útra.Közben láttuk,hogy a félsziget másik oldalán épül egy új zsilip.Most is dolgoztak ott a munkások.Az útat ami a sziget végére vezetett munkagépek foglalták el.Gondoltam itt baj lesz.Mentünk,mondtam max majd kizavarnak.Ránk is szólt az egyik fószer,hogy menjünk innen ki.Mondtam,hogy dehát egy turistanevezetességhez való utat zárnak le,ezt nem tehetik.De menjünk innen,nekik ezt adták ki,nem ő találta ki,nem ő tehet róla.Jó visszafordultunk akkor,de meggondolta magát és szólt,hogy jólvan menjenek.Így letudtunk menni a Csepel-sziget legdélibb pontjára.Amúgy úgy emlékeztem,hogy ez a félsziget itt nem létezett,hiszen a zsiliptől simán lelehetett menni oda.Gondolom a mostani új zsilipnek hála,alakitották át így a tájat.Kicsit illúzió romboló volt,de végül is rendezettnek tűnt minden.
A Csepel-sziget déli végpontja az Életfával
A déli végen nem sok minden változott,talán semmi.Annyiból jó volt,hogy most nem volt itt senki.Gergővel mikor itt jártunk öt éve egy szerelmes pár nyalta-falta itt egymást nem nagyon lehetett itt fotózkodni akkor.Most nem zavart senki és semmi.Így jó sok fotót lőttünk itt is.Jobb volt az idő is mint öt évvel ezelőtt,gyakorlatilag minden jobb volt és semmi sem volt jobb.Nem lehetett jobb,hiszen nem volt itt Gergő... és sajnos ezen a túrán nem is éreztem a lelke jelenlétét,ez persze nem zárja ki,hogy ott volt.Szóval megcsodáltuk a déli véget,a többiek elöször jártak itt.Innen is látni lehetett Dunaújváros egy darabját,nem volt messze,talán 10km...sajna csak a város ipari része látszódott innen.Itt volt valahol amúgy Bács-Kiskun és Pest megye találkozási pontja is,noha a végpont maga már Bács.Kiskun megye volt.A nagy Duna ág túloldalán pedig egy kedves ismerös vigyorgott ránk: a Rácalmási-sziget.Alaposan kigyönyörködve magunkat indultunk vissza folytatni a túrát.
A legdélibb pont
Zolika és Manó is eljutott ide
Jómagam Manóval a déli sarkon
Visszamenve mégegyszer megköszöntük a fószernek,hogy beengedett,majd rátértünk a töltésre.Emlékeztem ez itt egy hosszú betonutas szakasz lesz.Noha jó rálátásaink voltak innen a Ráckevei Dunára az út hála a betonnak mégis kicsit kimerítő volt.A part mentén nem volt annyi lakókocsi mint öt éve,viszont pottyantós az akadt bőven,el is neveztünk a helyet Zolival a Pottyantósok-völgyének.Nagyon sokára ért véget a betonos szakasz.Emlékeztem itt Gergővel is megszenvedtünk öt éve.A Makádhoz tartozó gyálai szabadstrandon értek véget ezen írányú megpróbáltatásaink.A pirinyó strandon szerencsére voltak padok,így itt pihentünk egy jó negyedórát,nézve a kék meglepően tiszta vízet!
A batonutas szakasz
Pottyantósok-völgye
Pihi a gyálai strandon
A gyálai strand után visszatértünk a töltésre,amely belefutott a másik,az egész szigeten át futó töltésbe,erre tértünk le egyenlőre visszaíányba dél felé,de aztán az kezdett nyugat majd észak felé fordulni és ez már nem betonút volt!Az én lábam már kezdett alaposan fájni,nem csak a betonútas szakasz miatt,hanem a rendkivül kényelmetlen munkahelyi bakancs miatt is,amitől egész héten szenvedek amúgy is.Mivel most délutános műszak után érkeztünk a túrára másnap reggel,nem volt időm pihentetni sem,így esett meg,hogy kezdett piszkosul fájni már,de azért bírtam a tempót.Ahogy kanyarodott a töltés,szép rálátásunk volt dél felé a makádi halastavakra.Három tó volt a Csepel-sziget legdélibb részén,,persze lekerítve...magánterület.... Ettől aztán felment a pumpra mindhármunkban.Lassan ebben a tetves országban nem lehet sehova sem menni,mert mindent felvásárolnak a mókustojások.Sajnos nem volt nálunk pálinka ami megnyugtasson,így beletelt némi időbe mire lenyugodtunk...haladtunk a jól járható töltésen miközben nyugat felé a kulcsi szélmalom és dombok okoztak kis izgalmat.Persze ezek már a Duna túloldalán voltak.Magát a Duna fő ágát innen nem lehetett látni.
A szigetet körülölelő töltésre érve
Rálátás a makádi tavakra
Az út a töltés közben észak felé fordult.Lórévig szándékoztunk menni,mert ott tudtunk átmenni a Dunán vissza a Dunántúlra,komppal.Tudtuk ez még 7-8 km szinte egyenes útvonal.Remek rálátásunk volt innen a teljesen sík Csepel-sziget déli részére.A hatalmas sziget gyakorlatilag nem rejtett semmi érdemleges látnivalót,de mindig is szerettem erre túrázgatni,volt valami varázsa még ennek a sík tájnak is.Jókat beszélgetve én lábfájósan haladtunk észak felé a kellemes időben.Nem sokára erdők közé ért az út.Erre is emlékeztem,többször jártunk már erre.Ugye Gergővel is akkor öt éve,csak akkor letértünk a töltésről mert bementünk Makádra.Most nem tértünk le,mentünk az erdők között a töltésen,végre enyhe kanyarok is voltak az útban.Aztán elértük azt a részt ahol két éve Zolival és Mónival annyi hóvirágot láttunk.Most is volt ezernyi,de nem csak hóvirág hanem még ibolya is,meg valami kék és sárga virág is,amikről én már nem tudtam milyen virágok.
Erdők között
Virágok között
Megcsodáltuk a virágos erdei mezőt,majd visszamentünk a töltésre.Kiérve a mindkét oldalt erdős részből,már csak a nyugati oldalon volt ártéri erdő,keletnek ismét feltünt a végtelen sikság.Annyi külömbség volt,hogy pár kilométerre keletnek feltűnt maga Makád is,északi irányba pedig Lórév.Ezek ismerős részek voltak.Az egykori tanya ami itt volt a töltés mellett viszont teljesen eltűnt.Emlékszem itt gyöngytyúkok üdvözöltek mindig mikor erre túráztunk,most viszont nem maradt itt semmi,a tanya helyén pár autógumi volt csak.Közben a nyugati ártéri erdőn látszodott,hogy alaposan megkopaszították...itt is zajlott az erdőírtás...Láttuk Lórévet magunk előtt,de az csak nem akart közelebb kerülni.Úgy tűnt időtlen idők óta megyünk már,de mintha semmivel sem került volna közelebb a falu.
Lórév
Nagyon sokára értük el Lórévet.Lementünk a töltésről be a faluba,ahol rögtön a szerb ortodox templom szolgált látnivalóul.Majd végigmentünk az észak-dél irányban nem igazán hosszú településen.Itt él a legnagyobb szerb kisebbség,nem lehetnek sokan,hiszen minössze 300-an lakják a kicsiny falucskát és főleg magyar hangokat hallottunk csak kiszürödni mindenhonnan.A vízem viszont meglehetősen kifogyóban volt és csap az nem akadt a településen,se semmi ahol valamit vehettünk volna.Sebaj.A 300 méter amelyen végigmentünk a falun már nem merített ki.Visszatértünk a falu északi végén a töltésre,majd nem sokkal utána lementünk a nagyon kedvelt Zichy kápolnához amelynél már sokadszorra jártam.
A nagyon kedvelt Zichy kápolna
Mindig szívesen jövök ide
Itt elfogyasztottuk a maradék kajánkat.Meglehetősen sokan kezdtek el mozogni a környéken,ez erre a vidékre abszolúlt nem volt eddig jellemző.Akárhányszor jártam itt,rajtunk kivül nem járt erre senki sosem.Most rendesen ficeregtek erre nem mondom.Így nem akartunk zavarni,mert a kápolna előtt üldögéltünk és gondoltuk,hogy más is akar fotózkodni,elindultunk hát a komphoz.Nem volt messze,talán öt perc járás.A Dunánál már meglehetősen nagy szél fújt és itt is sokan voltak.Ide is eljutottak a sünök,gyorsan felvettük a maszkokat,de ezek nem foglalkoztak itt ezzel.Negyedórát kellett várnunk az indulásra és hivatalosan itt fejeztük be a túrát.Mivel mértük így pontosan tudom,hogy 22,2 km-t tettünk meg.
A lórévi rév
A nagy szél ellenére simán átkeltünk a Dunán.Odaát Adnyban még bekelett sétálnunk a buszmegállóig,ha ezt még ideveszem akkor volt kb. 1.8 km plusszunk.Itt útközben találtunk egy mobiltelefont egy régi tipusú münködőképes nokiát.Hiába hirdettem meg a közösségi oldalon eddig nem jelentkezett a gazdája,nekem meg erre nincs szükségem.A hazaút sima volt és gyors,így aztán öt óra előtt már itthon voltam.A lábfájásom ellenére ez is egy kitünő buli volt,egy szuper túra,amely nem volt előzetesen benne a tavaszi tervekben,hirtelen ötletből született.Megérte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése