Visszatérés Shíva menedékébe

 Decemberben jártunk Shíva menedékében az árva kutyák karácsonyán.Akkor nagyon megfogott az esemény és mivel követjük a menedék közösségi oldalát,innen értesültünk a következő eseményről.Nevezetesen a menedék két kis tagjának a születésnapjáról.Úgy döntöttünk akkor eljövünk újra Shíva menedékébe,hiszen sok-sok kis állat a szívünkhöz nőtt.A menedéket sérült és másoknak nem kellő kutyák lakják.Van még egy helye kutya segélyszolgálatnak mégpedig Budapesten a Dézsma utcában,ám a szülinapi bulira itt került sor Shíva menedékében Ercsiben ahol három hónappal ezelőtti karácsonyi összejövetel is volt,

Shíva mendéke a bejárat

Március 15-re tették a születésnapi bulit.Úgy döntöttünk Zolikával,hogy Mónit is elvisszük,hiszen ő is követi a menedék közösségi oldalát és szereti az állatokat.Nehezítette a dolgunkat,hogy mindössze három nappal az esemény előtt hírdették meg a dolgot,természetesen nem kibaszásból hanem nekik is rengeteg dolguk van (kutyák mentése,azok kórházba juttatása,kezelése stb.) így nem tudhatták biztosra,hogy megtudják-e egyáltalán tartani.Szombatra esett 15-e,így péntek délután tudtunk némi adományt összeszedni a kutyáknak.Mi hat konzervet vettünk Mónival (nem a legolcsóbb fajtából) és egy zacsi jutifalatot még.Zolika kb.ugyanezzel a készlettel jött talán több jutifalatos csomaggal.Így összeraktuk az árut és így vittük Ercsibe Shíva menedékébe.

Sanyika az első akivel találkozunk!

A március 15.előtti napokban meglehetősen esősre váltott a kibontakozó tavasz.Megkérdeztük Gyurit a házigazdát,hogy eső esetén is meg lesz-e tartva az esemény.Azt válaszolta igen,akkor a menedék fő épületében a padlástérben,mivel eleve nem számítottak most sok látogatóval.Még elindulás előtti éjszaka is szakadt az eső,nem tudtam eljöjjünk-e,bár jeleztük részvételünket.Aztán reggelre végül is elállt.Egy órakor kezdődött a buli Ercsiben,elég volt a fél tizenkettes vonattal elindulni,hiszen Ercsi eleve nincs messze tőlünk.A menedék a vasútállomástól meg egy kilométerre van.Simán 12.20-ra ott is voltunk Ercsibe,de nem tudtam,hogyan tudunk haladni a nehezen és bottal járó Mónival a menedékig vezető dagonyás utakon.Végül is tűrhetően tudtunk menni Mónival is,annyira nem volt vészes Ercsi itt található pár földes utas utcája.Lehangoló volt viszont a vasútállomás melletti jó nagy terület,ami leginkább egy lepra telephez hasonlított...Ennyi szemétről azt sem gondoltam,hogy létezik ennyi..Mindegy,háromnegyed egy körül oda is értünk a menedékhez.

Móni először járt itt,mi másodszor

Abeba

Kicsit késett a házigazda,addig a menedék előtt várakoztunk,valóban nem sokan jöttünk talán harmincan.Közben megérkezett István,Gyuri jobbkeze egy furgonnal és pár kutyával.Így találkoztunk többek között Sanyikával és pár palota pincsivel.Bentről meg már sasolt a két ünnepelt Girma Vilma (aki egy vizsla) valamint Diána a savval löntött pit-bull.A kapuhoz érkezett még belülről Gedeon papó is az egyik legbetegebb kutyus,de ő is kivánszorgott fogadni minket.Közben befutott Gyuri is ő is hozott pár kutyát: A kétlábú Bogárkát,Nimánt és Abebát na és a menedék névadóját Shívát.Pár kutya a legbetegebbek,legrászorulobbak Gyurinál laknak ugyanis.Kérdezte miért nem mentünk be,nyugodtan bemehetünk volna...

Zoli Gedeon papóval

Shíva

Gyuri Bogárkával

Végül nem kellett a padlástérben tartani a szülinapi bulit.Hátul a ház mögött volt kis esőbeülő is.Gyuri és munkatársai remek munkát végeztek.Hagymás zsíroskennyérrel,pogácsával,tortával vártak minket.A kutyáknak mi meg hoztuk az adományokat,mire elkezdődött az esemény már lehettünk talán negyvenen is.Aztán Gyuri odaállt a két ünnepeltel,bele is kezdett egy ünnepi beszédbe,de közben Girma Vilma kishíján lepisilte.De aztán mondott néhány szót,majd nekiálltunk falatozgatni.Móni is letudott szerencsére ülni aztán pont Girma Vilmával barátkozgatott,mi meg elmentünk pár kutyust megsétáltatni.

Gyuri próbálkozik egy ünnepi beszéddel,de kevés sikerrel...

Végül csak összejön valami

Girma Vilma az egyik ünnepelt,Mónival nagy barátságba került!

Hátramentünk a kenelekhez Zolival,pár kutyát meglehetett nézni,aztán választani is lehetett melyiket hozzuk ki sétálni.Mi Zarát egy belga juhászt választottunk.Viszonylag szépen jött miközben körözgetett előttünk.Majd Zoli fényképezőjét vette el,azzal akart játszani.Elmentünk vele jó 150 méterre a menedéktől és vissza.Természetesen mások is hoztak ki kutyákat sétálni.Visszavittük Zarát majd rábeszéltek még egy kutyára,hogy hozzuk ki.Pandát választottuk,ő egy kisebb kutyus volt fekete-fehér mint egy panda.Ő is jól jött kicsit néha leakart feküdni a betonra,ahogy észrevettem valami viszketett neki és azt akarta úgy megvakarni.Minimálisan húzott,de ari volt.Majd zárásként Majára beszéltek rá ő nem tudom,talán német juhász féle kutyus volt az egyik kedvencem.Ő keményebben húzott,de ehhez hozzávagyok szokva,hiszen a saját kutyám Rexi is van,hogy húz.Zoli rámbízta a dolgot,ő nem nagyon merte még sétáltatni őket.Jó kis móka volt az egész!

Zoli Zarával

Jómagam Pandával

Maja is eleven volt!

Visszahozva Maját,még láttuk,hogy Móni a keneleknél nézelődik.Aztán befejeztük,bár még szóltak,hogy kivihetünk kutyákat sétálni,de elég volt.Lassan indulni kellett haza,várt otthon Rexi is.Búcsúzoul még váltottunk pár szót Gyurival,mondta nyáron lesz egy hatalmas buli Shíva születésnapján,ha tudunk jövünk.Majd a távozó István köszönt nekünk.Remek emberek!Mi meg visszasétáltunk a vasútállomásra,a vonat jött pontosan,símán hazaértünk fél hat után.Még Rexit is levittem sétálni.Nagyon jó kis móka volt ez a rendezvény,jól éreztük magunkat úgy is,hogy nem volt jó idő.Móni is hálás volt,hogy elhoztuk,Zolika ragyogott a boldogságtól ő nagyon jól érzi magát kutyák társaságában.Szóval remekül elvoltunk és szerintem jövünk még!

Zoli és Móni búcsúzik Girmától