Túra a pokolba!

 Talán már több mint tíz éve is annak,hogy felmerült egy ide vezető túra ötlete.A Mecsek talán legismeretlenebb szurdoka azóta mindig is érdekelt és emlékezetem szerint már Gergővel is tervezgettünk egy túrát ide.Nagyon kevés információ,kép és videó van róla a neten,így szinte a totális ismeretlenség várt itt ránk.Így vagy úgy,de a túra egyre csak tolódott.Most év elején elhatároztam idén ha törik,ha szakad eljövök ide.Ősszel még Manó barátommal tervezgettünk egy itteni túrát,de aztán ő nem tartott velünk,így most is a Gergő utáni éra fő túratársammal Zolikával érkeztünk a Baranya megyei Vékénybe és elindultunk felfedezni a Zsidó-poklot!

Harmadszor itt,indul a túra a pokolba!

Pénteki napot választottunk a túrának,mégpedig a gyalázatos tömegközlekedés miatt.Hétvégén ugyanis elég nehézkes elérni a Baranya megyei Vékényt...Így is,bár viszonylag sima utunk volt,de majd fél tízre érkeztünk meg a csöppnyi mecseki faluba.Harmadszor indult innen túránk a helyi haranglábtól,de az első két alkalomkor a Csepegő-árokba mentünk.Most vettük az irányt a Zsidó-pokol felé.Bár a pokolba nem vezet jelzett turistaút mégis sokkal könnyebb az elérése mint a közeli Csepegő-ároknak.Egyszerűen nem volt más dolgunk mint végigmenni Vékény fő utcáján,az ugyanis egyenesen belevitt az ismeretlen szurdokba!

Vékény fő utcája

Bár jelzés nincs,de egy tábla azért jelzi hol is vagyunk!

Azon kevés információk alapján amit a szurdokról találtam,az félelmetesnek tűnt és persze izgalmasnak.Oda érve azonban semmi félelmet nem éreztem.Ellenben mást igen: földbe gyökerezett a lában a szépségtől.Annyira gyönyörű volt már az első métereken az izgalmas szurdok.Hát ha ilyen a pokol akkor túl nagy bajunk nem lehet..A vögyet egy mélyedés vájta ketté,abban folyt a patak,illetve folydogált volna,mert alig-alig volt benne víz.Jobbra a mélyedés (árok) felett viszont volt egy út.Jelzetlen,de út!Ez azért lepett meg,mert nem volt róla infóm,hogy van itt út.Elindultunk a bliriáns szépségű pokolban!

Alakul a pokol!

Jól érezzük magunkat a pokolban!

Zolika is sugárzott az örömtől...

Meglepően jól járható volt a völgy.Még a szakadék felett mentünk az úton,de várható volt,hogy majd valahol majd a mederben (a szakadékban) is fogunk menni.Nagyon szép volt a szurdok a márciusi tavaszban.Két oldalt a hegyoldalban az erdő is,még kopaszon is a legszebbik arcát mutatta.Kár,hogy nem volt bővebb víz a szurdokban mert bizony itt is kialakultak kisebb zubogók és vízesések.Ez egy csapadékosabb időszakban lenyűgőző lehet...Mentünk az enyhén emelkedő pokolban leesett állal a sok szépségtől.Aztán valóban egyszer csak az út és a meder összeért.Az út kissé szinten ment,míg a vályat felemelkedett az út szintjéhez.Innen akkor a patak mentén mentünk szó szerint a szurdokban tovább!

Valahol a szurdok közepén

Itt már a mederben

Nem volt nehéz a járás a mederben sem.Alig volt víz,talán kár érte.Itt-ott mélyebb volt ugyan a talaj,vagy dagonyás,de azért lehetett haladni.Itt érezhetően szelidült az induláskor még vadabbnak tünő szurdok.Aztán persze egy ponton újra kezdett durvulni,de nem vészes mértékben.A meder két oldalán egyre magasabbak lettek a falak.Láttam,hogy odafenn már a másik oldalon mint eredetileg,ment az út.Úgy döntöttünk felmegyünk és ott folytatjuk tovább.Nem tudom megítélni,hogy ez jó döntés volt-e vagy sem.A mederben lehet még kalandosabb lett volna a további szakasz.Itt az úton némi emelkedésbe kezdtünk és úgy tűnt egyre jobban távolodunk a medertől.

Trappolunk a szurdokban

Csodás pokol..

Az út egyre emelkedett majd oda-oda ért a szakadék mellé,ám úgy tűnt több ágra oszlik a szurdok és nem tudtuk melyik a fő csapás.Mindegy mentünk az úton.Olvastuk,hogy a szurdok végén ott lesz egy több méter mély löszkút!Mivel több ágra osztodott a szurdok nem tudhattuk,hogy ez melyik végén lesz.Reménykedtünk benne,hogy azon amerre mi mentünk.De sajna nem így történt.Elértük a végét és kerestük is a löszkutat,de nem találtuk meg.Pedig nem utolsó látvány az sem.Hát jól van,így legalább lesz majd miért visszajönni és majd megkeressük.Az út véget ért az erdő sűrűjében kellett haladni.Kiértünk egy másik ághoz a szurdok egy másik ágához,de itt sem leltük a löszkutat.Tudtam ha itt felérünk a hegyre ott kell lennie majd valahol a sárga jelzésű turistaútnak.Végül kiértünk a szurdok erdejéből és így kiszabadultunk a pokolból!De ennek most annyira nem örültem mert hatalmas élmény volt!

Út a pokolból

Kiértünk egy útra,amiről azt gondoltam már a sárga jelzés lesz,de nem az volt.Egy jelzetlen erdő gazdasági út lehetett.Elővettem a telefonos segítséget és láttam,hogy ez az út belevisz a sárga jezésű útba!Akkor neki is vágtunk,szívünkben a pokol csodás élményeivel.Nem volt messze a sárga talán kétszáz méterre.Innen pedig már ismerös volt a terep,erre már jártam nem is egyszer.Ez a Kárászról induló sárga jelzés volt,amely elvezet a Nyárádi kunyhóhoz majd jól ismert helyeket érintve (Dobogó,Cigány-hegy,Miske tető)elmegy egészen a Zengőre és végül levezet Pécsváradra.Bliriáns szépségű útvonal!De nekünk csak a Nyárádi kunyhóig kellett most.Útközben becsatlakozott a Magyaregregyről jövő piros+ jelzés is.Ez visz majd le minket a Nyárádi kunyhótól Szászvárra,mert oda tartottunk.Végül a pokoltól kb.két kilométerre elértünk a kedvenc kis kunyhómhoz a Nyárádi kunyhóhoz,ennek a blognak egyik főszereplőjéhez.(sokat írtam már róla korábban)

Feltűnik a Nyárádi kunyhó!

Szeretett kunyhóm,kritikus állapotban,de még áll!

A kunyhót látva mindig megdobban a szívem.Túrázásaim legmeghatározóbb helye.Itt kezdődött minden 1982 húsvétján...itt volt Sándor,itt járt Gergő is és nagyon sok szívemnek kedves ember,ezernyi kaland és túra élménye fűz ide.Mikor utoljára jártam itt öt éve a kunyhó már kritikus állapotban volt,mint ami összeakar dőlni...nem adtam neki 2-3 évnél többet és úgy gondoltam vége.De öt év telt el és a kunyhó még állt!Nem volt most sem jó állapotban,de állt!Ez felmelegítette a szívem...de az,hogy ennyi év telik el és nincs rá lehetőség,pénz stb.rendbehozni ez eléggé lehangoló...De itt voltam újra azon a helyen ahol legjobban szeretek lenni.Sajna,hogy nem volt itt senki a régiek közül.A kunyhó előtti padokon megpihentünk és megkajáltunk,hiszen túránkon még nem pihentünk.

Jó hely megpihenni...

Hát nincs jó állapotban...

Ha itt vagyok,mindig készül egy ilyen fotó

Közben megtudtuk,hogy a hely neve immár Vörösfenyő pihenőhely.Ugye van itt egy másik kulcsosház is a Vörösfenyő és vörösfenyők is vannak itt,mi más is lehetne a neve?Jó egy órát pihentünk itt ezen a számomra szent helyen.Megkajáltunk és alaposan körülnéztünk.Sajnos körülöttünk vágták,ritkitották az erdőt.Ez nem volt kellemes.Dolgunk végeztével aztán úgy döntöttünk teszünk egy rövidke kitérőt az itteni forrásokhoz.Így is lett,400 méterre volt a házakat vízzel ellátó Balincai-kút és Kata-forrás nagyjából egy helyen.Odáig elég nehéz út vezet,fel-le-fel.Jobban kifáradtunk ezen mint a poklot végigjárva.A Balincai-kút most is,mint a nyolcvanas évektől szinte mindig kivolt apadva.A Kata-forrás viszont folyt.Frissitettük vízkészletünket,végre igazi jó vízet ihattam.Kicsit nosztalgiáztam itt is,majd indultunk vissza.

A Balnicai-kút

Zolika vízet vesz a Kata-forrásból

Visszakellett menni a kunyhóhoz,mert csak itt tudtunk ráállni a piros+ jelzésre amely vitt tovább.Elbúcsúztam a kunyhótól,remélve azt,hogy találkozunk még.Most is megőrizve az emlékét még egy utolsó pillantást vetettem rá és indultunk le Szászvárra.Sosem tudni melyik a legutolsó pillantás... a piros+ itteni szakasza életem egyik legősklasszikusabb útvonala.Több tucatszor megtettem már a Nyárádi kunyhó - Szászvár távolságot.Itt mindig jó menni.A piros+ enyhén ereszkedve ment lefelé az Ól-völgy oldalában,míg nem el nem értük a szebb napokat is megélt szászvári bányatelepet.Itt laktak Sándorék is 1976-ig,kisgyerekként jártam itt náluk,de erre már azért nem igazán emlékszem.

Búcsú...

Az Ól-völgyben egy másik kulcsosháznál

A bányatelepen,a ház amelyet álmainkban turistaszállóvá alakitanánk..

Átvágtunk a bányatelepen.Innen már betonra váltott a piros+, jó 45 perc után pedig leértünk Szászvárra utunk végállomására.Választanunk kellett.Vagy megnézzük a várat,vagy beülünk valahova megkajálni.A kaját választottuk és a közeli Vadrózsa étterembe ültünk be.Én már kajáltam itt a múltban,tudtam nem rossz hely.Jó kis babgulyást ettünk,ittunk kávét,sört és az évtized legjobb borából is!Remekül elvoltunk,de aztán indulni kellett.Fél öt felé járt az idő.Több féleképpen haza lehet ide jutni.Mi úgy terveztük innen busszal elmegyünk a közeli Mázára,onnan vonattal Dombóvárra,majd onnan tovább szintén vonattal haza.A buszmegálóba érve azonban ott volt egy busz amely egyenesen Dombóvárra ment,így úgy ítéltem meg kár a Mázaira várni,ezzel egyből Dombóvárra mehetünk.Így is lett.Kényelmesen érkeztünk meg csodálatosan szép falvakat (Mágocs,Egyházaskozár,Bikal,Csikóstöttös) érintve Dombóvárra!

A Vadrózsa Szászváron

Remek kinálat!

Kissé nehézkes út volt Dombóvárról haza.Pusztaszabolcson csak úgy várt meg a csatlakozás Dunaújváros felé,hogy megkértük a kalauzt telefonáljon már oda a vonatnak,hogy lesz átszálló.Mindegy,fél kilencre hazaértünk.Hát egy remek túra volt a Zsidó-pokol hozta elvárásainkat és csodás volt,de a túra további szakasza is emlékezetesre sikerült a csodás tavaszi időben.Ez volt az év ötödik túrája,öröm az,hogy idáig teljesen a megálmodott terv szerint haladunk idén.Most 12 kilométert mentünk,így összesítésben tartunk 66 kilométernél ami így 13,2 km/túra átlagot jelent.Nagyon jó buli volt!A pokolba tervezek visszatérést még,hiszen a löszkút kimaradt.