A Szent György-hegy és a Sárkány-lik legendája

 A közelmúltban jártunk a Balaton-felvidék talán legizgalmasabb tanúhegyén a Szent György-hegyen.Az itt készült filmünkben ígéretet tettem,hogy a hegy legendáinak egy kicsit jobban utánajárok a blogban és megpróbáljuk jobban megismerni azt.Na akkor lássuk.

A Szent Györgyy-hegy

A környék többi látványos tanúhegyéhez hasonlóan a Szent György-hegy is a 3-4 millió évvel ezelőtt lezajlott vulkanikus tevékenység egyik hírmondója. Egyedi bazaltoszlopait bazaltorgonáknak is nevezik, amelyek különös látványa már önmagában beindítja az emberi fantáziát, az pedig már csak hab a tortán, hogy a sziklák között egy fagyos levegőt árasztó üreg is felfedi a titkait. Ezt az üreget nevezik a helyiek Sárkány-liknak, illetve egyszerűen Jégbarlangnak, amelynek keletkezéséről több történet is szól.

Annak idején, amikor a hegyet még Magas-hegynek hívták, élt itt egy sárkány, aki azzal szomorította a falu lakóit, hogy minden évben egy szép leányt követelt magának. Ellenkezni aligha lehetett, hiszen a sárkány a falu elpusztításával fenyegetett. Volt is nagy sírás-rívás, amikor elragadta a szűz lányokat, de aztán idővel a sárkány nem bukkant fel újra, és nem is hallottak felőle. Tanakodtak a népek, vajon mi történhetett vele, és elhatározták, hogy felmennek a hegyre, és bemerészkednek a barlangjába. Így is tettek, és megtalálták a nagybeteg sárkányt. Az emberek azonban nem hagyták magára, ápolták, gyógyították, míg egy napon a sárkány így szólt: „Amiért ilyen jók voltatok hozzám, soha többé nem fenyegetlek bennetek, és nem kérek több leányt feleségnek.” Nagyon megörültek a falubéliek, hogy nem kell többet félniük a fenevadtól. Ezután még sokáig éltek egymás mellett békességben, az emberek a házaikban, a sárkány a hegyen. Teltek az évek, és a sárkány megöregedett, már repülni, végül járni sem bírt, majd egy éjjel végleg kilehelte a lelkét, amitől az egész barlang jéggé változott.

A Jégbarlang környéke a hegyen

Más történetek szerint a lányokat elraboló sárkány sosem vált békéssé, és maga a vitéz Szent György végzett vele, mert a fenevad az ő szerelmét is elragadta. Olyan változata is van a történetnek, hogy a szüzeket a hegy tetején lakó szerzetes kísérte a sárkány színe elé, egy másikban pedig egy szegény falubéli legény szabadítja ki a kedvesét.

Igaz, manapság a barlang hatalmas bejáratát aligha találjuk, a hideg fuvallatot csupán az egykoron leomlott bazaltoszlopok romjain keresztül érzékelhetjük. Joggal vetődik fel tehát a kérdés: létezett-e valójában ez a barlang, és ha igen, tényleg a hegy gyomráig értek nyáron is jeges falai, ahogyan azt a környéken regélik?

Szerencsénkre a barlang létezéséről nem csupán a legenda és a szájhagyomány maradt ránk, ugyanis 1737-ben Gyurkovits György – Bél Mátyás dunántúli „adatgyűjtője” – jegyzeteket készített a Szent György-hegyi megfigyeléseiről. Ezekből az adatokból a neves földrajztudós a következőket írta kéziratában: „A Szent György hegye nevét a mesebéli sárkányölő vitéztől vette, és a köznép – nem tudni, mely szerző kitalálása után – ma is úgy képzeli, hogy itt játszódott le az a bizonyos küzdelem. Szerintem ez a mese avval a barlanggal van összefüggésben, mely a hegy nyugat és észak közötti oldalán tátong elég széles nyílással, és lehúzódik számos kivájt üregen át, majd felfelé, majd ismét lefelé öblöződő sötét és ismeretlen mélységbe.”

Feltehetőleg ezen törmelék alatt lehet a barlang

Napjainkban nyoma sincs széles nyílásnak, de akkor mégis hol van ez a barlang? Kételkednünk a szerző állításában azért sincs okuk, mert a Gyurkovits által leírt hét bakonyi barlang közül hatot is pontosan be lehetett azonosítani. Ebből arra következtethetünk, hogy a Sárkány-lik száját törmelék zárja el, és ezt a helyiek a bazaltoszlopok hajdanán nagy robaj kísérte ledőlésével magyarázzák. Ez egyébként nem is oly ritka jelenség a Szent György-hegyen, ugyanis a vulkanikus tevékenység következtében felszínre került kemény bazaltképződmények laza, homokos pannon üledékeken állnak.

Az instabil alátámasztás és az erózió következtében a bazaltperemmel párhuzamosan repedések jönnek létre, amelyek mentén az elváló karéjok saját súlyuknál fogva időről időre leomlanak.

A folyamat nyomait több helyen is felfedezhetjük a hegyoldalban, de az elbeszélések alapján a jégbarlangnak is nevezett Sárkány-likat a Kaán Károly kulcsosház közelében kell keresnünk.

Ezt látszik alátámasztani az 1930-as évekből származó turistaszóbeszéd, miszerint a kulcsosháztól mintegy 50 méterre olyan hideg levegő áramlik ki a sziklák közül, hogy az a nyári melegben is italok hűtésére alkalmas. Az 1950-es években a sziklák rejtekében megbúvó egyik szűk és fagyos üreget már a turistakalauzokban és újságcikkekben is Jégbarlang néven emlegették.

A bazaltoszlopok folyamatosan távolodnak a hegyytől,bár ledőlésük évmilliókba telik!

Ezt látszik alátámasztani az 1930-as évekből származó turistaszóbeszéd, miszerint a kulcsosháztól mintegy 50 méterre olyan hideg levegő áramlik ki a sziklák közül, hogy az a nyári melegben is italok hűtésére alkalmas. Az 1950-es években a sziklák rejtekében megbúvó egyik szűk és fagyos üreget már a turistakalauzokban és újságcikkekben is Jégbarlang néven emlegették.

A barlang tüzetesebb kutatására egészen 1986-ig kellett várni, ekkor vállalkozott a Vulkánszpeleológiai Kollektíva a rejtélyes üreg alapos vizsgálatára. Kitisztították és feltérképezték a feltételezett járat szűk bejáratát, amely az idő tájt mindössze 2,5 m mély volt.

Egészen 1996-ig folytattak klimatológiai méréseket itt , ahol a kifelé áramló levegő hőmérséklete a nyári időszakban is alig haladta meg a 0 °C-ot, továbbá az üreg falain több alkalommal jégkéreg volt látható. A vizsgálatok során azt is megfigyelték, hogy nyáron kifelé, télen pedig befelé húz a járat légáramlata, amiből arra lehetett következtetni, hogy a barlangnak van egy másik bejárata is valahol a beomlott sziklák mögött. A kis üreget a későbbiekben 7 m-esre bővítették, és füstbombákkal próbálták kideríteni, hogy vannak-e még máshol is bejáratai. A barlang mohón és nyomtalanul nyelte el a sok füstöt, ezért a kutatók egyre inkább arra gyanakodtak, hogy egy nagyobb kiterjedésű, Gyurkovits által leírt járatrendszerrel van dolguk.

Milyen titkokat rejt a hegy?

A Styx Barlangkutató Csoport a Sárkány-barlang feltárását 1997-ben kezdte meg, de nem az ismert barlangtorzó felől, hanem 8 m-rel nyugatabbra, az úgynevezett 2. szelelőrésnél. A következő évben, jelentős mennyiségű bazalttörmelék eltávolítása után találtak rá a 32 m hosszú és 10 m-es mélységig terjedő barlangra. Mivel a korábban vizsgált üreggel nem állt kapcsolatban, ennek a járatnak a Nagy-Sárkány-jégbarlang nevet adták. Ez az álbarlang is hasonló klímával bír, mint a közeli szomszédja. Levegőjének hőmérséklete 0–5 °C, és a huzat intenzitása pulzál, amiből arra lehet következtetni, hogy a szelelőrések mögött átszelelő, nagyobb járatrendszer húzódhat.

Ez a barlangkutató csoport is füstöléses módszerrel próbált rálelni az esetleges további kijáratokra, de csak részben jártak sikerrel, ugyanis a füstöt csupán enyhén lehetett érzékelni a hegy túlsó, déli részén, a szivárgás helyét pedig nem lehetett pontosan beazonosítani. Mindettől függetlenül bizonyossá vált, hogy az egész hegyet átszelő, észak–déli irányú hasadékról van szó, amely legalább a füst számára áthatolható. Folytatódtak a klimatológiai és jegesedési mérések, de kéziszerszámokkal már szinte lehetetlen volt a meglévő járat további bővítése, ezáltal a „jégbarlang” teljes feltárása.

2000-óta a Szent György-hegyi Sárkány-barlangot csupán biológiai szempontból vizsgálták, rejtélyes járatrendszeréről még mindig csak feltételezések vannak.

Napjainkban sem végeznek itt feltárást, a hegy sziklás oldalában megbúvó bejáratánál mindössze egy tábla mesél a legendáról és a barlang kutatásának történetéről.

A barlang létezik!

Összességében elmondható, hogy a Gyurkovits által leírt, jelentős méretű barlang nagy valószínűséggel létezik, de hogy pontosan hol húzódik, azt még nem sikerült teljesen kideríteni. Azt viszont biztosan kijelenthetjük, hogy nem jégbarlangról van szó, amit a jegesedéssel kapcsolatos megfigyelések is alátámasztanak. A kismértékű jégkéregképződés mindkét vizsgált üreg esetében csupán a járatok előterében jelentkezik, ami részben a légáramlással, a törmelék alkotta nagyobb párologtatófelülettel, valamint az ebből következő nagyobb hőelvonással magyarázható. Tehát olyan képződményeket, mint amilyeneket a híres Dobsinai-jégbarlangban találunk, itt biztosan nem fogunk látni. Ettől függetlenül a Sárkány-lik, ha nem is egyedi, mindenféleképpen egy különleges földtani képződmény.

A Szent György-hegy múltját és jelenét egyszerre alakítják a pompás bazaltorgonái, a római kor óta itt termő kiváló borok, valamint a róla szóló legendák, amelyekben valós elemek is fellelhetők. Ilyen például a Szent György-hegyi kolostor – egyik szerzetese a jégbarlang legendájában is feltűnik –, amelyről a kutatóknak azóta már sikerült bebizonyítaniuk, hogy egykoron valóban itt állt a hegyen. Ugyanez igaz az elfeledett Sárkány-barlangra is. És ki tudja, lehet, hogy a bazaltsziklák mélyén valóban egy hatalmas barlangrendszer húzódik, amely csak a jövő felfedezőire vár.

Filmünk a Szent György-hegyi túránkról,benne a Jégbarlang feltételezett helyével