Rottyadt nyár - összefoglaló

Júniusban amikor a nyári tervekről írtam már tudtam,hogy egy igen nehézkes nyár vár ránk.Számtalan,nagyobbnál nagyobb problémákkal küszködtünk már a nyár első napján is,így nem kergettem hiú álmokat a nyarat illetően.Három nagy túrát próbáltam azért megtervezni.Persze semmi sem jött össze és mondhatom,hogy túrázásilag ez volt minden idők legszarabb nyara.Egy-egy helyre jutottunk csupán el,oda is vért izzadva.Voltak a nyárnak olyan pillanatai is amikor úgy éreztem feladom már a sok kínlódást,aztán mindig akadt valami ami valahogy átsegített a legnehezebb órákon is.Na nézzük merre is jártunk a nyáron.Hosszú összefoglalóra nem kell számítani...

Móni,Gergő emléktúrájának pótlásán

Június első napjainak valamelyikén pótoltam Móni kedvéért Gergő emléktúráját.Móni 2021 szeptemberében kapott stroke-ot,így sem a 21-es,sem a 22-es emléktúrára nem tudott eljönni.Megígértem neki,ha bármikor olyan állapotba kerül amikor képes lesz eljönni,megcsináljuk a túrát.Móni erőt vett magán és úgy döntött csináljuk meg az emléktúrák pótlását.Persze olyan tökéletes állapotban még nem volt,hogy a teljes túrát megcsináljuk,de a felét megcsináltuk!Egész jó időnk volt és Móni a lehetőségekhez képest jól bírta a túrát.Így legalább ez sikerült.A nyár további részében aztán Móni nem vállalt be több túrát,talán majd ősszel...Mindössze hét kilométert mentünk,de ez is kellemes volt.

Az emléktúra filmje

Ezt követően jött az egyetlen olyan túra ezen a nyáron amit mi Gergővel bakancslistás túrának neveznénk.Már nagyon érett évek óta egy mátrai túra fel a Kékestetőre.Sajnos,hogy Gergővel nem tudtam ide eljönni.Június végén aztán Zolikával neki vágtunk a Mátrának.Én 43,de ő is vagy 20 év után jött újra a Mátrába.Mátrafüredről túráztunk fel a Kékestetőre.Alighanem ez volt az első olyan túrám a történelemben amelyen végig felfelé kellett menni.De nem bántuk meg.Rengeteg látnivaló akadt útközben,szebbnél szebb tájakon keresztül kapaszkodtunk fel az ország legmagasabb csúcsára.Ahol aztán felmentünk a Tv-toronyba.Nagyon klassz volt és nagyon élveztük.A Mátra szépsége pedig megfogott minket,így szeretnék még ide tervezni a következő években is.

Ennél magasabbra ebben az országban már nem lehet jönni!

A mátrai túra filmje

Nem indult rosszul a július.Régóta szemezgettem már a mezőfalvi szőlőheggyel,ahol semmi extra dolog nincs.Azért vonzott a hely mert a fél gyerekkoromat itt töltöttem és katona is itt voltam.Szerettem volna itt egy túrát menni,megnézve a régi kedves helyeket és a régi házunkat ahol a kertünk volt.Zolika jött el velem,a túra kellemes volt,de érzelmes.Abból a szempontból,hogy hiába kerestem legalább egy embert a régiek közül,nem volt már erre senki..a régi házunk pedig igen rottyadt állapotban volt,de azért jó volt újra látni.A laktanyából meg semmit nem láttunk,mert úgy benőtte a susnyás,hogy az eltakart mindent.Egy jó nagy kört mentünk Zolikával,a túrát pedig babgulyással és palacsintával zártuk Mezőfalván.

A régi házunknál

A szőlőhegyi túra filmje

Már nem volt sok pénzünk július közepére,de az ez évi WTA tenisztornáról nem hiányozhattunk.Főleg mert már elővételben megvettük a jegyeket Zolikával,hiszen olyan világsztárok érkezését harangozták be akik a kedvenceink közé tartoztak.Aztán nem jött el persze közülük senki...de mi elmentünk a tornára,amely nem volt olyan jó mint a tavalyi,de azért elvoltunk.Úgy volt,hogy még egy nap eljövünk az egy hétig tartó tenisztornára.De ekkor jött haza újra külföldről a legjobb barátom Eli,nem hagyhattam ki vele egy újabb találkozást ami közvetlen a teniszi nap után volt.Pompás volt vele ismét együtt lenni,de ezzel aztán el is ment minden maradék pénzem,így júliusra ki is fújtunk.

Zolikával a teniszstadionban

Eli újra itthon járt

Augusztusra sem nagyon tértünk még magunkhoz,de nem telhetett el úgy a nyár,hogy legalább még egy túrára nem megyünk el.Hosszas gondolkodás után elővettük az előző években évzárónak szánt (de meg nem valósuló) Balaton parti túrát.Ismét Zolikával vágtunk neki a bulinak.Siófokról indulva lehetőség szerint minél közelebb a Balatonhoz menve egészen Balatonakarattyáig mentünk.Jó volt,leszámítva egy másfélórás esőt és azt,hogy a legjobb részeket hagytuk ki.Így ez a túra ismétlésre vár,csak most majd visszafele irányból.Ezzel aztán ki is fújtunk a nyárra,amely valóban kritikán aluli volt most...

A Balaton Balatonakarattyánál

A túra filmje

Szó szerint ez tehát egy rottyadt nyár volt.Nem volt jó leszámitva ezt a 4-5 napot,szenvedtünk csak és csak úgy voltunk értelem nélkül.A nyáron jómagam tehát 4 túrán voltam és egy meccstúrán.Minden alkalommal természetesen ott voltam én,Zolika négy,Móni egy alkalommal volt velem.Az Elizával való találkozás pedig nem minősül túrának.Egy hegységben voltam,kétszer a Mezőföldön,egyszer Budapesten és egyszer a Balatonnál.Gyatra teljesítmény...

Nem sokat javult a helyzet,de úgy agyalgattunk Zolikával,hogy mégegyszer ilyen fos évszakot nem engedhetünk meg magunknak...na de erről majd a következő,őszi tervekről szóló bejegyzésemben!

Ezen a nyáron még a sör sem volt mindenhol maradéktalanul jó...

Rebeka legendája

 Mint annyi sok dologra,erre is véletlen akadtam rá.Mást kerestem,de ezt dobta a gép.És ha ezt dobta akkor jobban utána is néztem.Megmondom az őszintét korábban még csak nem is hallottam róla szégyenszemre.Azért is meglepő,mert itt van Fejér megyében.Na és a megye egyik legnagyobb érdekessége....Hej,hogy miért nem akadtam rá akkor mikor még Gergővel kalandoztunk...Most majd Zolikát kell rávennem,hogy egy szép napon majd jöjjünk el ide,mert ezt bizony látni akarom,ha törik,ha szakad!Rebeka sztorija igen csak felkeltette az érdeklődésemet!

Egy koporsó kinézetű síremlék emlékeztet Tokaji Rebeka legendájára a katolikus temetőben

Élt valamikor az 1700-as évek első felében egy Rebeka nevű hajadon Enyingen. A fiatal lány a település akkori református lelkészének, Tokaji Pál esperesnek volt a lánya. A helyi legenda szerint Rebeka híresen szép lány volt, aki bájait nem éppen méltón használta. A szóbeszéd azt tartja, leginkább a nős férfiakat részesítette előnyben. Ennek az volt a hátulütője, hogy ezeknek a férfiaknak ugyebár asszonyaik is voltak, akik komolyan vették a házastársi esküt. Egy szónak is száz a vége, rettentően dühösek lettek Rebekára és mindenféle bűbájt bevetve csúnya átokkal sújtották a fiatal leányt. Azt regélik, az átok hatására valóban az ördög bújt Rebekába, aki végül borzalmas kínok között lelte halálát.

Gyanútlanul azt gondolhatnánk, a fiatal lány hányattatásai ezennel véget értek, de nem volt ekkora szerencséje. A reá bocsátott átok a túlvilágon sem hagyott neki nyugtot. Az elhantolt koporsót a föld kivetette magából, akárhányszor próbálták eltemetni. Egyesek szerint a református lelkész lányát végső megoldásként a katolikus temetőben próbálták nyugalomra helyezni, hátha itt végre megtalálja békéjét, de másnapra itt is kitaszította a föld a lány koporsóját. Többen és többször is próbálták a koporsót elásni, de sosem jártak sikerrel. Ekkor a falu népe úgy határozott, kőbe zárják a halottas ládát és úgy hagyják. Akadnak azonban olyan pletykák, hogy a megcsalt asszonyok ásták ki időről időre Rebeka koporsóját, bosszúból. A lány azóta is minden éjjel megjelenik saját sírjánál, és elhagyott szeretője után zokog.

Sír vagy kőkoporsó?

Lássuk be, ennél gyengébb forgatókönyvvel is készültek már horrorfilmek. A 18. század is nagyon rég volt, és majd' 300 év távlatából nem is olyan könnyű utánajárni, valójában mi is történhetett a fiatal lánnyal – de azért korántsem lehetetlen. Iván Gézát, Enying református lelkészét kérdeztük: mit tud a mai napig éjszakánként visszajáró kísértetről? 

A lelkész szerint a lányról szőtt mese hasonló lehetett, mint a zsákos emberekről vagy a fekete kézről kitalált rémtörténetek, amikkel a gyerekeket riogatták régen: elviszik őket, ha rossz a magaviseletük. Azok a fiatalok, akik úgy viselkednek, mint Tokaji Rebeka, hasonló sorsra juthatnak.

Mi az igazság?Félek a hasonló legendák híveinek lehangoló lehet....

Mint kiderült, a katolikus temetőben nem kőkoporsó található, hanem egy koporsó alakú mészkőoszlop, ami a lány síremlékének egy darabja. Valójában – s ezt a Fejér Megyei Hírlapban 1972-ben megjelent írás is alátámasztja – Rebekát halálát követően abba a református temetőbe temették, ami később az enyészeté lett és ami a jóval később épült katolikus templom helyén volt korábban. 

A lány édesapja 1721-től szolgált a településen lelkészként, és amikor 1753-ban elhunyt, lánya mellé temették. A régi temető helyén, amikor a katolikus templom alapkövét 1838-ban letették, már csak egy kis kápolna állt. Így Rebeka édesapjával közös síremlékét – ami nem tudni, hogyan és mikor került el eredeti helyéről, de nem kizárt, hogy a kápolna bontásakor mozdították el – jobb helyet nem találva a katolikus temetőben fektették le. A síremlék azóta is ott hever. Talán valamilyen betegség ragadta magával a lányt, de semmiképpen sem átok végzett vele. A mára elkopott felirat szerint Tokaji Rebeka 15 évet élt.

Tábla a sztorival a sír mellett

Én azonban szeretem és hiszem az ilyen legendákat,így mindenképpen elszeretnék majd ide jönni.Már csak azért is,mert régóta szemezek a Fejér megyei településsel Enyinggel,hiszen akad itt más látnivaló is.Szóval ígérhetem elfogunk majd jönni reményeim szerint a következő két év folyamán valamikor ide is.

Bármi is a legenda vagy a valós sztori,csak remélni tudjuk,hogy Rebeka békére lelt és azóta már könnyen előfordulhatott,hogy akár többször is leszületett már.De ez már egy másik történet....

Szóval jövünk majd!

Balaton party túra

 Nem igazán alakult úgy ez a nyár ahogy szerettük volna.Mint már ecseteltem néhány korábbi bejegyzésemben,minket is utolért a megélhetési válság.Soha nem látott anyagi gondokkal küszködtünk egész nyáron és az a baj nem csak én,hanem Zolika is,de nagyon sokat az ismerőseim közül is.Ennek persze elsődlegesen a túrák látták a kárát.Ahhoz képest,hogy mindössze két éve,szinte minden nyári hétvégére jutott egy túra,most egyre sem... Volt is egy pont amikor magamban már feladtam az egészet (erről szól a Túráink halála bejegyzésem),de aztán ha sokat nem is,de egy minimálisat augusztusra javult a helyzet.Legalább egy túrát végre betudtunk újra vállalni.Na,de nehezen döntöttük el hova is?Én hajlottam a mecseki kilátós túrára vagy a Csobáncra amit már elég régóta tervezgetünk.Zoli a Balaton partjáért lobbizott,mondván úgy is hőség várható itt meg minden méteren lesz szinte valami ha megszomjazunk vagy megéhezünk.Na és a táj szépsége sem utolsó erre sem.Jó hát akkor ez a verzió nyert és augusztus 19-én újra túrázni indultunk végre!

A Jókai park bejárata ha a vasútállomás felöl érkezel

Már reggel nyolcra az általam nagyon kedvelt Siófokra értünk.Úgy terveztük innen indul a túra amelyen a part mentén haladva elmegyünk egészen Balatonakarattyáig.Valóban kánikulát jósoltak egész hétre.Aztán odaérve Siófokra nagyon be volt borúlva és esőre állt a dolog.Kánikulának reggel nyolckor pedig még nyoma sem volt.Úgy gondoltam kezdésként átmegyünk a közeli számomra kellemes emlékeket idéző Jókai parton és kimegyünk a kikötőbe a mólóra.Így is lett,a parkban leültünk két-két szenyót befalni.A park mint írtam számomra csodás emlékeket idéz,hisz töltöttem el itt jó néhány kellemes órát egy régi szerelmemmel és Gergővel is jártam itt.Még kisgyerek volt amikor a játszótér csúzdáján csúszkált...Amúgy a parkban a játszótéren és a padokon kivül kellemes sétányok vannak.Átmenve itt szinte rögtön a kikötőhöz ér az ember.Itt pedig egy hosszú móló vezet ki a Balatonba.Ehhez is hasonló kellemes dolgok fűznek mint a parkhoz.Így kimentünk a legvégére Zolikával.

A móló

Kiérve a végéhez továbbra sem javult az idő.Volt pár percem közben felidézni pár kellemes itteni emléket magamban.Az is eszembe jutott,hogy amikor anyám Székesfehérváron volt kórházban és én elmentem meglátogatni,úgy csináltam,hogy délelőtt bementem hozzá,aztán pár órára lejöttem ide,majd visszamenve délután újra meglátogattam és úgy mentem haza.Miután kigyönyörködtük magunkat Zolikával útnak idultunk.Még a mólón visszafele jövet egy földöntúli szépséget is láttunk,alighanem az év legszebb nőjét...Közben aztán átmentünk a helyi Rózsakerten mert az is itt van.Több száz,de lehet ezer rózsa van itt és valóban nagyon szép volt a hely!Majd beültünk egy presszóba egy kávéra.490 forintért megkaptuk a valaha volt legjobb,legízletesebb kávét amit ittunk.Eszméletlen jó volt!

A Rózsakert

A kávézás után végre valóban indulhatott a túra.Ám a közeli Plázs korzóhoz érve eleredt az eső...Nesze neked kánikula!Nem volt az a vészes eső,de ahhoz pont elég,hogy az ember ne érezze kellemesen magát..Mentünk a korzón,mondanom sem kell ide is kellemes emlékek fűztek.A sok bazár egyik oldalon,érdekes villák a másikon adták a látnivalót.Majd az Óriáskerék amelyben szintén voltam egykor rég...Szóval köszöntek szembe az itteni emlékek sorban.A korzó végén fokozodótt az eső,egyre íntenzivábbá vált.Oda érve a Hotel Aranyparthoz már kifejezettem kellemetlen volt.Pedig ez volt az utolsó itteni emlékem.A hotel.Itt nyaraltunk a régi csajommal kétszer is évmilliókkal ezelőtt..Jó volt újra látni ezt a helyet,de az eső elrontotta az élményt...

A Plázs korzó

A kellemes emlékeket idéző Hotel Aranypart

Egyre jobban esett.A kedves időjósok már megint benézték... kicsivel a hotel után kitudtunk menni közvetlen a partra.Innen már nem voltak emlékeim,én is most voltam erre először.Volt egy-egy pont amikor pár percre bekellett húzodnunk egy-egy fa alá az eső elől.Így persze nehezen haladtunk,mert ez időveszteséggel járt.Éreztem,hogy ez még visszaüt majd ezen a túrán.Meglepődve láttuk,hogy voltak akik az eső ellenére is bementek a Balatonba fürdeni...Mások jöttek ki a strandra,hogy majd ott töltik a napot.Semmi sem ígérte,hogy itt még jó lesz az idő ezen a napon... Na mindegy,haladtunk tehát fokozatosan.Amikor alább hagyott az eső menünk,amikor rájött menedéket kerestünk.Jó egy órát esett,mire arra eszméltünk egy ponton,hogy elállt!

Esős Balcsi part

Persze ekkora már szarrá áztunk,de ez nem szegte kedvünket.Haladva a parton sok dolgot látutunk.Vízisí pályát,vendéglőket,nagy kempinget,szálodacsodákat,kacsákat és a strandra egyre jobban özönlő embereket!Három-négyszáz méterenként vécé is volt és mind ingyenes!Végül egy ponton nem tudtunk továbbmenni a tó mellett,bekellett jönnünk az utcákba.Ekkor más Szabadisóstónál jártunk,ami persze még Siófok része volt!Ha lassan is,de kezdtünk száradni.Az eső pedig úgy tűnt végleg elmegy!Ennek meg az volt a rákfenéje,hogy kezdett egyre nagyobb fülledtség lenni.Hát izzadtunk is rendesen.Szabadisóstónál aztán találtunk egy szimpatikus vendéglőt,mivel már 11 felé járt az idő úgy dönöttünk itt megebédelünk és tovább száradunk.Kellemes bablevest ettünk és palacsintát.Jó volt és nem volt túl drága sem.

Az ebédünk

Kijövet a kajálásból kezdett nagyon meleg lenni.Immár a nap is kisütött.Sajnos a páratartalom meg igen magasra szökött az eső után,így azért vert a víz rendesen.Szabadisóstón nem tudtunk kimenni a parthoz,így a hosszú unalmas utcákon kellett trappolnunk.Ahhoz képest elég tekintélyes forgalom volt erre.Rengeteg autó,biciklis,gyalogos...Látnivaló itt nem akadt.Egy ponton felvitt az út a utca jobb oldalán tornyosuló magaspartra.Nem volt nálunk térkép,de még odahaza böngészve a térképet láttam,hogy odafenn több helyen is remek kilátások vannak.Azonban felérve itt nem lehetett kilátni... és rögtön vezetett vissza az út lefelé az utcába.Hát ezt megszívtuk.Szabadisóstó látnivalói amúgy beljebb voltak a vasútvonalon túl,oda most nem szándékoztunk elmenni,mentünk tovább az utcán.

Valahol Szabadisóstón

Szabadisóstó végén egyből következett Balatonvilágos.Itt is volt egy felfelé vezető út a magaspartra.Ezen is felmentünk.A Balatonvilágosi vasúti megállónál lyukadtunk ki.De itt már volt némi kilátás is.A Balaton déli partján közlekedő vonatok itt jönnek-mennek a magasparton.A vasút inenső oldalán volt egy kilátópont ha nem is mutatott sokat,de legalább volt.Meg is csodáltuk a kilátást,majd mentünk újra lefelé a Balaton mellett vezető utcába.Találtunk egy újabb vendéglőt,itt lenyomtunk egy kávét.Nem volt olyan jó mint a siófoki,de nem volt rossz.A fülledtség miatt kegyetlenül izzadtunk.Haladva tovább egy kicsi szabadstrandot fedeztünk fel.Mivel már vagy másfél óra eltelt az ebéd óta,ide is beültünk a helyi büfébe egy sajtos tejfölös lángosra és egy sörre.Ez kicsit drága hely volt,de ízlett a kaja és a sör is.Közben szétnéztünk a parányi szabadstrandon és kimentünk a Balatonhoz is.Úgy tűnt ez a balatonvilágosi strand maga a nyugalom szigete.

A világosi megálló

Végre kilátás!

Csend és nyugalom

A strandot elhagyva mentünk tovább.Immár Balatonaligánál tartottunk,persze ez is Balatonvilágos része.Merőben változtak a dolgok.Az unalmas utca véget ért és egy jó nagy szabadstrandhoz értünk.Nagy vitorláskikötő volt itt,a móló meg csigaszerűen ment be a vízbe.Csak 500 métert jöttünk az előbbi nyugi óta...Közben újra volt felfelé út a magaspartra,de már nem mentünk fel.Valószinű ezzel követtük el a legnagyobb hibát,mert most lettek volna kilátásaink...Na majd legközelebb.Itt Balatonaligánál is kimentünk a mólóra és onnan néztük a csodás tájat.A Balaton csücskében voltunk,de most az akarattyai-aligai csücsökben.Már háromban voltunk,már csak a negyedik "sarok" hiányzik...

Zoli pihen a mólón

A Balaton Balatonaligánál

Aligát elhagyva végre árnyékot adó platánsor között vezetett az utunk.Ezek mind jelzetlen utak voltak,turistajelzés erre nem volt.Jó másfélkilométeren hűsben haladtunk,míg el nem értük az első balatonakarattyai strandot.Még volt három és fél óránk a vonatig.A Csittényhegyi vasúti megállót néztük ki végállomásnak.Ott is van magaspart meg kilátás,majd megcsodáljuk!De előtte be ide a strandra lenyomunk egy újabb sört!Így is tettünk,de mit ad isten a büfénél éppen előttem döglött be a pénztárgép.Így jó 20 percbe telt mire a sörhöz jutottunk.Na,de...ez volt minden eddigi idők legocsmányabb söre.Én nem tudom mit árultak itt sör gyanánt,de ocsmány volt!Sörözés után egy kicsit beletettük a lábunkat még a Balatonba.

Zoli sem bírta az ocsmány sört...

Gondoltam csónakkal megyünk tovább,de ez már a végállomás volt...

Egy kicsit elhúztuk az időt.Elindultunk Csittényhegyre,de térkép hiján kicsit elkeveredve egyre nyilvánvalóbbá vált,hogy nem érünk oda.Így annyiban módosítottuk a tervet,hogy a közelebbi balatonakarattyai vasúti megállóhoz mentünk.Iszonyatos hőség volt a tökömön is folyt a víz.Persze a változtatással megint a legszebb részek maradtak ki..Az akarattyai megállót könnyen megtaláltuk,a túra itt végződött.Jó buli volt,de valóban a legszebb részek maradtak ki.Ez a mi formánk.De már meg is született a fejemben egy új túraterv ami majd az itteni kimaradt részeket pótolja.Valamikor összehozzuk.

Az akarattyai megálló

Ez volt az év 15.túrája.Ez az előző évekhez mérve nagyon gyér...Most mentünk 15 kilométer ami így összesen már 205,1 kilométernél járunk.Az átlag így 13,67 km/túránál járunk.Érdekes túra volt,hisz esőből indultunk és kánikulába érkeztünk.Kihagyva a legszebb részeket,de legalább volt végre egy túra.Jelen helyzetünkben ez is valami!

Az utolsó tűzijáték

 Ha augusztus 20,akkor az embereknek elsősorban a tűzijáték jut eszébe.Hosszú éveken át ezen az estén rendeznek,de egyre inkább csak rendeztek tűzijátékot a magyar települések,amelyeknek a fő-fő megkoronázása a budapesti tűzijáték.Így volt ez a mi városunkban is.Ezek a tűzijátékok persze nem érnek fel a nagy budapesti show szintjére,de a maguk módján azért látványos müsorként szolgálnak.Aztán az a helyzet,hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben dönt egyre több magyar település arról,hogy nem rendezi meg a tűzijátékot és az erre szánt pénzt más dolgokra fordítja.Így van ez a mi városunk Dunaújváros esetében is.Az utolsó tűzijátékkor 2017-et írtunk.Ugyan még 2021-ig rendeztek nálunk is showt,de ez vol az utolsó tűzijáték amit Gergővel láttunk együtt.2017 augusztus 20-án este.Ugyan a 2018-as showt még láthattuk volna,de arra akkor nem mentünk el,erről már írtam is korábban itt elolvasható . 2017 sem volt már olyan mint az előző évek.A Szalki-szigeten ahol az esemény lenni szokott elmaradtak a müsorok a remélt korábbi évek megszokott színvonalától,másnap reggel meg dolgozni kellett menni.Így nem volt kedvünk lemenni.Azonban eszünkbe jutott,hogy a helyi Felső Dunapartról a víztorony közeléből kitünően látható a tűzijáték.Így mivel jóval közelebb volt kimentünk oda.

A kép illusztráció

Mi tagadás a felső Dunapartról valóban kitűnően lehetett látni a tűzijátékot.A szigeti programokat,müsorokat persze nem,de azokra nem is voltunk kiváncsiak.Meglepő volt,hogy onnan ahonnan néztük mások is voltak.Voltunk vagy százan.Innen is remek volt a show.Ugyan a hozzátartozó zene nem hallasztott fel,de így is élvezhető volt a látvány.A jó fene sem gondolta,hogy ez az utolsó közös tűzijátékunk Gergővel.Egyértelműnek tűnt,hogy lesznek még ilyenjeink vagy egy tucat...Meg sem fordult a fejemben,hogy ez az utolsó...Persze nem is ez,hanem a 2018-as meg nem tekintés számomra a fájó,hiszen akkor még megnézhettük volna..

Azóta nem voltam tűzijátékon és úgy gondolom már nem is leszek.Mert Gergő nélkül ennek sincs értelme,pedig azt is terveztük,hogy egyik évben felmegyünk a pestire majd...Így alakult,nekünk ezt a lapokat osztották.Az utolsó tűzijátékról mindenesetre maradt egy minimális emlékem.Rögzitettem az eseményt,de már nem tudom milyen telefonom volt akkor.Valószínű nem valami nagy szám,mert a videó sem lett valami színvonalas.De egy emlék mégis.Egy fontos emlék.

Az utolsó tűzijátékról:

Kapos kontra Sió

 Most hozta fel a facebook emlékként a két évvel ezelőtti Sió menti túránkat,amikor is Simontornyáról tartottunk Ozorára és a Sióba ömlő Kapos folyó torkollatára voltunk elsősorban kiváncsiak.Nem is csalódtunk,hisz maga a túra is látványos és érdekes volt,a Kapos torkolata pedig földöntúlian szép!Az akkori filmünk beállitási próbálkozások miatt nem sikerült.Eléggé remegős lett végig a kép a képváltások sem jók.Egyszóval szar lett.Felkészültem a you tuben a negatív,elmarasztaló kommentekre,ám ilyenek a mai napig nem jöttek.Helyettük jött egy érdekes hozzászólás,amivel akkor nem is törödtem különösebben.Most,hogy az emlékek között a videót is megnéztem,jártam utána a komment valóság tartalmának.Megálapítottam amit a kommentelő írt az teljesen igaz.Na,de miről is van szó?

Balra a Kapos,jobbra a Sió.A Kapos ömlik a Sióba.De ez biztos?

A Sió a Balatont a Dunával összekötő csatorna.Hossza 120,7 km.Legnagyobb szélessége 30 méter,de az átlag inkább 0-15 méter közötti.Itt a Kapos torkolatánál a csatorna 8-10 méter széles lehet.A Kapos egy Magyarországi folyó.Úgy írja eleve a Wikipédia,hogy a Sió mellékfolyója.Somogy megyében Kiskopárd közelében ered és a Sióig 112,7 km-t tesz meg.Átlagos szélessége 12-15 méter,mélysége átlag 1,4 méternyi.

Tehát úgy tudjuk és ez a hivatalos verzió is,hogy a Kapos az Simontornya és Ozora között,Tolnanémedi határában ömlik a Sióba.Ezek után pedig nézzük meg azt a bizonyos kommentet a videóm alatt:

"A vízhozamát tekintve a Kapos a fő folyás. A meder is ennek alapján igazodik. A torkolat alatti hídról felfele eltekintve, de drón, vagy műholdfelvételeken egyértelműen látszik, hogy a Balaton felől érkező Sió csatorna oldalról torkollik bele. Az elnevezések sajnos más szisztéma szerint történnek. De ehhez hasonló pl a kicsiny Rába és a széles, bővizü Lapincs találkozása ahol Rábaként fut tovább a Lapincs. "

Magyarul tehát a kommentelő nem kevesebbet állít,hogy nem a Kapos ömlik a Sióba,hanem a Siót vezették bele a Kaposba!Ez felkeltette az érdeklődésemet és utána is néztem.Ezt látni a müholdról:

A mühold felvétel igazolja a kommentelő szavait,hiszen a képre nézve egyértelműen látszik,hogy a Kapos a fő vízfolyás.Jól látni a képen ,hogy a balról érkező Sió torkollik itt bele a Kaposba és nem fordítva! (ott ahol a Fejér-Tolna felíratot látod,alatta a fekete csík a Sió,a Kapost meg látni).Úgy gondolom ez eléggé érdekes és sutba dobja eddigi földrajz tudásunkat,valamint földrajz taníttatásainkat...Így ezen kép alapján úgy tűnik,hogy a Sió csatornát vezették tehát bele a Kaposba és innentől a Kapost Siónak hívják.Azért ez nem semmi...

Szemben a Sió,ami itt a Tolnanémedi Kendergyárnál találkozik a Kapossal.Innen nézve szerintetek melyik a fő vízfolyás?

Nem nagyon találtam erről hivatalos leírásokat,lehet ha nagyon belevetné az ember magát a témába akkor találna.Vajon ha a Sió elkészülte előtt nem létezett,akkor hova is folyt a Kapos víze?A Kapos történetében sem találtam olyasmit,hogy merre is vezetett a folyó a Sió létezése előtt.Szóval csak egy feltevés,hogy maga a Kapos vezetett le egészen a Dunáig és a szekszárdi Bárányfoknál,igazából a Kapos ömlik a Dunába nem a Sió?Érdekes téma.Ez keltette fel a fantáziámat.Próbálgatok majd még nyomozgatni ebben az ügyben,nem ígérem,hogy bármit is találok.De a Sió amúgy is valamiért érdekes számomra.Borzasztóan szeretném végigjárni szakasosan a Balatontól a Dunáig.Mondjuk úgy a Pálfa-Ozora közötti szakasz már teljesítve van,de csak ennyi egyelőre.

Balra a Kapos,szemben a Sió.Ebből a képből nem győz meg a dolog.

Nagyon szeretnék még ide a Kapos torkollatához visszatérni,annál is inkább mert az itteni filmünk mint említettem nem sikerült.De most,hogy ez a fő vízfolyás téma is előkerült,így alaposabban megvizsgálnám a helyet is,átmenve a túlpartra a Kapos szemszögéből is megnézni a dolgokat.Szeretem az ilyen kihívásokat így egészen biztos visszatérek még ide,feltéve ha a mostanában rakoncátlankodó egészségem engedi majd.Ti,hogy érzitek,melyik a fő vízfolyás,a Sió vagy a Kapos?

Az akkori nem túl jól sikerült filmünk:

Az ember nem felejt

 Ha lassan is,de talán van némi remény rá,hogy újra beindulnak majd a túrázásaink,ha nem is oly gyakori ütemben mint eddig,de legalább pislákol némi fény végre az alagút végén...Addig is meg kell tölteni ezt a blogot néha legalább egy-egy bejegyzéssel.Persze történnek is dolgok az emberrel,még ha annyira nem is túrázós dolgok,de mindenképp az életem részét képezik,így előfordulhat,hogy a témától ugyan kicsivel távol eső történések is bekerülnek ide.Na szóval 36 év nagy idő...Most mégis előbukkant valaki a múltamból,36 év távlatából!

A minap az első szerelmem írt rám.Teljesen meglepett a dolog,hiszen 36 éve nem beszéltünk.Utána néztem és bizony 1987-ben ismerkedtünk még meg a dunaújvárosi szabadstrandon a Szalki-szigeten.A kapcsolat néhány hétig tartott csupán és különösebb veszekedés nélkül múlt el.Fogjuk inkább a szakítást arra,hogy még nagyon fiatalok voltunk.Természetesen pár hétig,hónapig fájt a dolog,de úgy kezdett a feledés homályába merülni dolog,annál is inkább mivel idővel bontogatta szárnyait egy új szerelem.Aztán az évek alatt hazudnék ha azt mondanám,hogy teljesen elfelejtődött az első szerelem emléke,mert ha arra jártam a Szalki-szigeten annál a fánál ahol megismerkedtünk mindig eszembe jutott.De nem volt mit tenni,az évek elnyelték az emlékét.Az élet pedig folytatódott.

Itt ismerkedtünk meg Melindával 1987-ben a dunaújvárosi Szalki-sziget szabadstrandján

Természetesen biztos voltam benne,hogy ő is teljesen elfelejtett.De ezen aztán azért nem izgultam túl magam.Valahol ez az élet rendje.Zajlott az élet az ember nem gondolt már rá.A közösségi oldalak megjelenése aztán új löketet adott.Ilyenkor ugye az ember beregisztrál és hát akarva akaratlanul előbb-utóbb körbenéz.Rég elfelejtett emberek,szerelmek után kutat.Na nem feltétlen azért,hogy felvegye a kapcsolatot,hanem mert szegről-végről érdekli mi lett a másikkal,hogy alakult az élete.Ezért is hagytam én is nyitott kapukat a profilomokon,hisz sok minden nem nyilvános ott,de pár dolog igen,hátha egyszer valaki utánam is kutatgat...Szóval egyszer jómagam is ráakadtam Melindára.Láttam,hogy szépen folyik az élete,család,gyerekek stb.Természetesen eszembe sem jutott bezavarni a képbe.Elraktároztam magamban a látottakat és mentem tovább.Nem emlékszem lehet aztán évente egyszer rá néztem újra és újra,de mivel változás nem volt éltem tovább a magam kis olykor eseménydús életét.Meg aztán a sok tragédiám közepette sem éppen ez jutott eszembe.

A Szalki-sziget,mennyi minden történt itt...

Telt,múlt az idő és éppen a hetekben néztem rá újra a profiljára,sok változást nem láttam csupán születésnapi köszöntéseket.Pár napja egy este meg arra lettem figyelmes,hogy ott ficereg egy üzentküldési engedély,pontosabban fogadási.Megnéztem és akkor láttam,hogy ő az.Nem kicsit lepődtem meg.De aztán egész jól elbeszélgettünk.Kiderült keresett volna már,de a férje eléggé féltékeny volt rám (...) ,na az meg,hogyan három évtized elmúltából is...mert,hogy látott minket kézenfogva anno... Na,de közben özvegy lett így semmi sem állta útját neki,hogy megkeressen.A beszélgetés közben egy régi fényképet kért,amelyen ő volt és ő maga adta.Azt gondoltam visszakéri,de kiderült,hogy csak lekellett fényképeznem és úgy elküldeni neki.Ez sikerült.Aztán kicsivel később abba maradt a beszélgetés,azóta pedig nem kommunikáltunk.

A turai kastély

Természetesen eszem ágában sincs ebbe bármit is belelátni.Csak a meglepődés,hogy 36 év után keresett meg...végül is jó érzés.De mivel azóta nem kommunikáltunk,lehet csak a kép kellett neki.Na meg bizonyság jött arról,hogy az ember nem felejt.Nem felejt el semmit,legalábbis a lényeges dolgokat egészen biztosan nem.Biztos vagyok benne ezekután,hogy az összes többi volt ex sem felejtett el,miként én sem őket.Csak az élet alakul úgy,hogy most nem beszélünk,nem figyelünk egymásra.Mert az élet folyik tovább,de valahol mélyen ott vagyunk.Ahogy én,úgy te is meg ő is,meg mindenki valahol ott ragadt egy másik ember szívében... 

Na annyit láttam még Melindáról,hogy a turai kastélyban dolgozik.Ez pedig nekünk nagy túrásoknak,kirándulosoknak egyszer még jól jöhet.Igazából jó lenne ezt a kastélyt egyszer belülről megnézni.Ha esetleg még kommunikálunk ki kérdezem erről.

Melinda amúgy számtalan dologra emlékezett,többre mint én.De feltehetőleg arra nem,hogy volt akkor egy közös számunk vele,mégpedig Zoltán Erikának a Szerelemre születtem dala.Ezzel zárul ez a bejegyzés.

Az utolsó völgy

 A napokban volt öt éve,hogy az utolsó-völgyben jártunk Gergővel...Hogy pontos legyek ez nem az utolsó völgy volt szó szerint,hiszen még várt ránk néhány völgy a decemberi tragédiáig.De ez volt az utolsó mecseki völgy.Az utolsó-völgy a Kelet-Mecsekben.Úgy terveztük az összeset bejárjuk majd és alighanem be is jártuk,mert ez volt az utolsó olyan kelet-mecseki völgy amelyben még soha nem jártunk.A Sín-gödör.Öt év telt el és én azóta sem voltam a Sín-gödörben.A Kelet-Mecsek legnehezebben járható völgye...

A felejthetetlen Sín-gödör

Pokoli meleg volt azon az augusztusi napon 2018-ban,sőt alighanem ez volt az év legmelegebb napja.De ekkor értünk rá,ekkor voltunk szabadságon és nem akartuk elszalasztani az alkalmat.A Vár-völgy és a Máré vár érintésével érkeztünk az utolsó völgybe.Tikkasztó volt a hőség,szerencsére a völgyben egy kicsit jobb volt a klima,hála az árnyékot adó fáknak és a hűs patak vízének amely keresztül szelte a szurdokot.De persze nem volt azért ilyen szerencsénk,mert rengeteg rovar,szúnyog,légy tette elviselhetetlenné az élményt.A völgy valóban nehezen járható volt.Sokszor a patakban kellett menni a kibukkanó köveken,vagy épp a vízben ha nem volt ilyen.Közben nem győztük csapkodni a sok ránk támadó rovart.Szenvedtünk.

Gergő a szurdokban

Tetézte problémáinkat,hogy a napokban kellett megválni az addig jól münködő felszereléseinktől az akkor felmerülő anyagi problémák miatt...így csak egy alap telefonnal tudtunk képeket és videót készíteni.Nem is lettek jók a felvételek!Szenvedtünk.De mégis...oly csodás,oly fantasztikus volt az egész,hogy az el nem mondható.Minden nehezség ellenére jól haladtunk a 2,5 - 3 km hosszú völgyben és élveztük.Persze átélve a szerencsétlenkedéseinket megfogadtuk Gergővel,hogy majd egyszer visszatérünk.Majd egyszer ősszel,vagy tavasszal amikor nem lesz ennyi légy meg minden.Amikor majd újra lesz jó felszerelésünk és megfelelő minőségű képeket és videókat tudunk csinálni.De nem volt majd egyszer...

A Mecsek egyik legnehezebben járható völgye

Na és azóta sem voltam itt.Persze megvan fogadva,hogy majd visszatérek,de ezernyi gonddal küszködök mostanság.Még hagyján az anyagi problémák,de egy kissé az egészségem is kezd elhagyni... de ha lesz rá mód,egészen biztosan visszajövök még ide.Már csak azért is,mert tartozom ennyivel Gergőnek,ha már egyszer ezt (is) megfogadtuk.A sötét,de jó klimájú völgyből aztán a Barna kőnél értünk ki és egy cseppel sem könnyebb hegymászás következett.Így aztán elég nehézkesre sikeredett az utolsó völgyi túra,de mondom mindennek ellenére jó volt és bárcsak újra végig csinálhatnám Gergővel.Bár a Dera szurdok volt a mi utolsó völgyünk,valahogy mégis ezt tekintem annak.De persze ez csak az utolsó Mecseki völgy volt.Gergővel már nem tértem vissza többé a Mecsekbe.

Az utolsó völgy őrzi lépteink...

A túra eredeti bejegyzése a linkre kattintva elolvasható:

link

Most arról mesél a pirkadat

Nem igazán vagyok vers rajongó,néha akad egy-egy vers ami úgy megragad,tetszik,megmarad bennem.Most is ez történt.A Tudatos tudat oldalán találtam ezt a szép szerzeményt és azért szentelek neki egy blogbejegyzést,hogy maradjon nyoma,ha hónapok,évek múlva vissza olvasgatom a blogot és a feledés homályába merül,akkor újra előjöjjön és a felszínre törjön.Na meg azért is,mert passzol Gergőhöz és mindahoz amit átéltünk az elvesztése óta.

Most arról mesél a pirkadat,

Hogy álmomban újra láttalak.

Egy pillanatra tűntél fel,

De a legszebb emlékkel.

Kézen fogtál, de nem a kezeddel,

Lelkem az érintésedben veszett el.

Most is érzem a nyomát,

Értem kimondatlan szavát.

Még egyelőre be kell érjem,

Hogy a fényed akkor égjen,

Mikor a ruhám éjjel megpihen,

Így haladva végig egy életen.

Ha a testemtől kerülök távol,

Akkor mutat többet magából,

A világ, melyben most létezel,

Mi tőlem már nem vesz el.

Most arról mesél a pirkadat,

Hogy láthattam az arcodat.

Fényesebbnek, mint valaha,

Ez örömömnek otthona.

Együttlétünk múló pillanat,

Láthatom a korlátokat.

Melyet az ébredés emel,

Aztán magával visz el.

Most a legtöbb, mi adathat,

Hogy megmutattad magadat.

Lássam, itt leszel velem végig,

Míg el nem érek én is, az égig.

Most arról mesél a pirkadat,

Együtt álmodtuk az álmomat.

Mely felvette a legszebb ruháját,

Hogy mutathassa igazi hazáját.

Annak, ahol örök minden,

Hiába tűnik messze innen,

Jelt ad mindig magáról,

Egy képeslapot odaátról.

Most arról mesél a pirkadat,

Hogy a lelked nekem itt marad.

S átölel, mikor nagyon várom,

Varázsporát hinti ez az álom.

/Medek Tamás/

Az élet a halál után is folytatódik és találkozunk odaát!

Kedvenc kilátóink (43.) - Sástói kilátó

 Sorozatom következő kilátójában a közelmúltban jártunk és maradandó élménnyel lettünk gazdagabbak.Bár kerestem egy top listát az ország legmagasabb kilátóiról (nem a lagmagasabban állókról van szó),ilyent bizony nem találtam a neten,legnagyobb meglepetésemre...Viszont alanyunk a maga 53 méteres magasságával alighanem az élmezőnyben végezne,de még az is előfordulhat,hogy ez az ország legmagasabb kilátója!Jó-jó tudom a tv-tornyok jóval magasabbak,de azok kilátószintje (és ez számít) nem éri el ennek a kilátónak a magasságát!Szóval még az is benne van a pakliban,hogy ez az ország legmagasabb kilátója!

Jóval a fák fölé magasodik a Sástói kilátó!

Aki beleveti magát a Mátra felfedezésébe, annak szinte kötelező program egy helyi kilátó megmászása, hogy madártávlatból is köszönthesse őt a vidék vad szépsége. Erre tökéletes alkalmat kínál a Mátrafüred és Mátraháza között magasodó Sástói Kilátó.

A kilátó könnyen megközelíthető, hiszen csak követni kell az ösvényt a Sástó fahídjain keresztül. A csigalépcső 256 lépcsőfokból áll és a torony 4 szintjére viszi el azokat, akik nem riadnak vissza a kihívástól. Ezek csúszásmentes hegesztésekkel is el vannak látva, így lesz még biztonságosabb az út felfelé.

Érkezésünkkor ilyen volt a kilátó

A vasszerkezetű kilátóba a mi ott jártunkkor 600 forint volt a belépő (2023 június)A kilátó magas és a vasszerkezet felül nagy szélben bizony inog és hintázik,ez nem ad feltétlen biztonság érzetet,így a kilátó max 40km/h sebességű szélerősségig látogatható!Az inogástól amúgy nem kell megijedni az építmény stabil és nem fog eldőlni!

A kilátó szinteken levő teraszokon érdemes elidőzni, hiszen a Mátra jellegzetes madarainak faragott mására, több tájékozódást segítő képre, illetve távcsőre is akadhat az ember.

A torony tetején olyan panoráma tárul a látogatók elé, amely garantáltan elfeledteti majd a lépcsőzés fáradalmait. Az erdővel borított dimbes-dombos vidék minden évszakban új arcát mutatja. Tiszta időben nem csak a Mátra vonulatait, de akár a kanyargó Tiszát és a Budai-hegyeket is megpillanthatják a szemfülesek.

Vasszerkezet

A legalsó kilátószint

A Gyöngyöshöz tartozó Sástó és környéke már az 1960-as évektől kezdve kedvelt üdülőhelye azoknak, akik a hétköznapi gondokat maguk mögött hagyva egy természetközeli, léleknyugtató kiruccanásra vágynak. Követve az utat, ami Magyarország legmagasabban fekvő állóvizéhez vezet, szinte azonnal magára vonzza az emberek tekintetét ez az 53 méteres toronymonstrum, ami élénksárga színével érdekes színfoltja lett a tájnak.

Helyén egykor még egy mindössze 10 méteres kilátó állt, ám a fák idővel túlnyújtóztak ezen a magasságon, és szükség lett egy új építményre. A jelenleg is látható kilátó Algyőről érkezett. Egy kihasználatlan acél fúrótoronyból lett kialakítva, aminek emlékét a középen végigfutó csőszerű üreg ma is őrzi.

A kilátás egy szelete

A kilátószintek amúgy nem túl szélesek,de körbe lehet menni,így teljes 360 fokos kilátásunk van mind a négy kilátóteraszról!

A kilátóban mi eddig egyetlen egyszer jártunk mégpedig Zolikával 2023 júniusának végén.Sajnos Gergővel nem jutottam el ide,bár mindig is tervben volt erre egy túra...pedig talán ez lehetett volna élete egyik legnagyobb túraélménye,őt ismerve...

A kilátót mi jó állapotban találtuk és az élményt amit adott mint írtam maradandó volt,így bátor szívvel ajánlom mindenkinek aki nem tériszonyos,hogy keresse fel.Nem fog csalódni!A kilátó környékén amúgy rengeteg jelzett turistaút is fut,így a környék túrázásilag is pazar.Közel van az Oxigén kalandpark és a libegő,de maga a Kékestető sincs messze.Én szeretnék még ide visszatérni és már van is egy terv egy újabb itteni túrára,így amint lehet eljövünk majd!

Filmünkben 16.20-tól foglalkozunk a kilátóval