A legszebb rész maradt ki - Őszi összefoglaló

Az egészen fantasztikus nyár után,szép tervekkel vágtunk neki az ősznek is.Úgy gondoltuk addig üssük a vasat míg az meleg.Jól is indult az ősz,de olyan esemény történt amivel nem számol az ember.Ennek köszönhetően pedig tíz hetes kényszerszünetre kellett váltanom,így kimaradt az év álltalam legjobban várt időszaka,az őszi színelőadás.Pont az év legszebb szakasza vált semmivé és természetesen el is voltam kenődve rendesen.Persze próbáltam ebből is kihozni a maximumot,kevés sikerrel.Na,de nézzük meg részletesen,hogyan is alakult az ősz.

Az utóbbi harminc év legjobb nyarát produkáltuk.Egészen elképesztő mennyiségű és minőségi túrán voltunk túl.Ezt a szériát szerettük volna folytatni.Jól is indult a dolog.Nem akartam valahogy azon a hétvégén neki indulni,de Zolika alapos rábeszélésének hála,elindultunk az ősz első szombatján Szigligetre.Nagyon régen terveztük ezt anno Gergővel,ami akkor aztán nem válhatott valóra.Ez most bennem volt és Gergő nélkül nem is volt kedvem menni.Zoli azonban nem tágított és végül eljutottam Szigligetre is!

Hát csak eljöttem.Gergővel a szívemben...

Remek buli kerekedett belőle és nem bántam meg,hogy eljöttem.Szigliget és a vár fantasztikus élményt adott.Jól éreztük magunkat,valóra váltottam egy Gergővel megálmodott tervet.Csak éppen Gergő nem volt sehol...Azért kihoztuk belőle amit lehetett.A vár csúcs volt,talán a legklasszabb vár amelyben valaha is jártam,pazar panorámával.Sok lehetséges jövőbeli célpontot láttunk onnan.Na és Badacsonyt és a Balatont is megcsodáltuk újra és újra.

A szigligeti várban

Következett az ősz második túrája.Szintén a Balatonnál..A tavaly félbeszakadt Köröshegyi-völgyhídi túrát csináltuk meg újra,végre teljes egészében.Talán mondanom sem kell ez is Gergővel megálmodott túra volt.Balatonföldvárról indulva,minden érdekességet megnézve Zamárdiba mentünk a Balaton szívéhez.A túra remekül sikerült.Ez volt idén a Balatonnál már a nyolcadik túránk!Nem akartunk leállni vele,még jönni akartunk idén.Ugyan érezni lehetett már a szezon végét,de ez minket nem zavart,sőt inkább örültünk neki,hogy nincsenek annyian.A túra jó volt és szép,de Gergő megint csak nem volt sehol,pedig mindezt vele képzeltem el.

A Balaton szíve

Szeptember harmadik hétvégéjén már a harmadik őszi túrára készültünk.Újra egy Gergő terv jött elő...a Gaja szurdokba mentünk a Bakonyba.Új túratársaink akadtak Bányász és Hédi jóvoltából.A Bodajkról induló túra remekül sikerült.Nagyszerűen elvoltunk négyen,Bányászékban kellemesen csalódtunk.Felkapaszkodtunk a Bodajk felett magasodó hegyre majd onnan mentünk le a szurdokba és jártuk végig,majd a csurgói víztározót érintve Fehérvárcsurgón fejeztük be a bulit egy jó marhapörkölttel leöblitve.Aztán nem gondoltam,hogy sokáig ez lesz az utolsó túra és nem tudok majd túrázni menni a következő hetekben.Pedig így történt...

A Gaja szurdok

Szeptember 23-án beütött a ménkű.Móni aki Gergő édesanyja,odahaza rosszul lett.Kórházba kellett vitetni ahol megállapították,hogy stroke-ot kapott.Állapota súlyos volt,a jobb oldala lebénult.Azt gondoltam Gergő halálával megérdemlek már annyit,hogy több rossz dolog most évekig nem történik,de tévedtem.Amúgy Móni volt az aki a kutyámra vigyázott amikor én túrázni mentem és most,hogy kórházba került ez természetesen nem volt lehetséges.A lakásba meg nem akaram 10-14 órákra magára hagyni a kutyát,az nem én vagyok aki ilyent megtud tenni egy állattal...Így aztán túrázni sem tudtam menni és amig lehetett napi szinten jártam be Mónihoz a kórházba.Tíz hétig volt benn és amikor kikerült az állapota éppen csak megütötte a minimális javulás szintjét.Nem is értem hogy adhatták még ki...ja persze a covid...

Gergő emléktúráján

Na persze október végén Gergő emléktúráját nem hagyhattam ki! Ez különben is csak olyan túra volt amikor a kutyának öt órát kellett egyedül maradnia,annyi meg még belefért..így Zolikával idén is megcsináltuk azt a túrát amit én csak Gergő hivatalos emléktúrájává nyílvánitottam.Ennek a sztorija is benne van valahol a blogban.A túra jól sikerült és némileg felrázott a lassan rajtam eluralkodó letargiából.Ezekben a hetekben zajlott az őszi színjáték és a fene megevett,hogy nem tudok menni.Persze Móni állapota miatt is aggódtam.Nem voltak egyszerűek ezek a napok.Aztán még látogatási tilalmat is vezettek be a kórházba az istenverte mocskos covid miatt.Nem akartam lemaradni a legszebb őszi napokról,így a következő túrára elvittük a kutyust is.

Rexi a Dunánál

Természetesen így még messze nem tudtunk menni,így egy helyi túrát csináltunk meg a hütővíz csatornáig.Valóban a gyönyörű őszi természetben mentünk végig,rendkivül élvezetes utakon.A kutya is nagyon élvezte.A legfurább az volt,hogy itthon egy lavor víztől is fél,a túrán viszont bátran belement a hideg Dunába.Na,de a lényeg,hogy ezt a két túrát tudtam megcsinálni még ezekben a hetekben.Móni november 25-én jött ki a kórházból.Kerek hetven napot töltött benn.Mondom szerintem még korai volt haza adni...na de nekem kell rá vigyáznom úgy,hogy átjár az anyja segíteni.Annyit kértem csak tőlük "cserébe",hogy átlag három hetente vigyázzanak a kutyusra,hogy eltudjak menni túrázni...így talán ha olyan mértékben mint a nyáron nem is,de az őszinél többször eljárhatok majd...

A Vértesben

Így aztán jutott egy túra az ősz legvégére,amikor is Manóval,a Tizedessel és Zolikával a Vértesbe mentünk a Kőhányás - Gánt túrára.Kellett már nagyon.Itt tartunk most.A kényszerszünetnek "hála" elmaradt pár megtevezett túra.Például vissza akartunk menni a Tihanyi-félszigetre,elakartunk menni a szentgáli tiszafáshoz,vissza akartam térni a Holdvilág-árokba és megakartuk nézni,hogy hol kezdődik a Balaton-felvidék.Négy túra így tuti elmaradt,de ezeken kivül is lehet lett volna még túra.Az őszi színpompából csak egy minimális adagot kaptam,de legalább kaptam... Mónira még lassú és hosszú út vár a gyógyulásig,de talán legalább már mehetek majd újra.Remélem.

Az ősszel tehát így hat túránk volt.Mehettünk kb.80-85 km-t összesen.Mind a hat túrán ott voltam én és a Zoli.Egy-egy túrán voltak velünk: Manó,a Tizedes,Bányász,Hédi és Rexi.A legjobb őszi túra talán a Gaja szurdoki volt,de esélyes lehet a Balaton szíve túra is.

Az ősz filmjei:(csak ötről készült film)

Kőhányásról Gántra

 Hát emberemlékezet óta nem volt ennyi szünet két túra között.Jó persze,volt közben Gergő emléktúrája október végén és egy kisebb túránk amelyre elvittük Rexit is.De akkor úgy mondom két nagy túra,amit régen bakancslistás túrának hívtunk Gergővel.Szóval két nagy túra között rég volt ennyi szünet.Szeptember 18-án volt az utolsó ilyen nagyobb túra.Most november 27. volt,azaz kerek 70 nap után vághattam ismét neki a rengetegnek.Az okok ismertek,korábban levannak írva,most nem térek rá ki.Lényeg,hogy végre újra mehettem.Volt egy tervem,nevezetesen eredetileg a Vértesben szerettem volna Csákvárról Gántra menni,a híres gánti bányavidék érintésével.Ám Manó javaslatára átírtuk a forgatókönyvet és így a Kőhányásról induló OKT-s túrát választottuk Gántig.Ebbe viszont a bánya rész nem fért bele.Mindegy örültem,hogy mehetek.

Újra Kőhányáson

Úgy tűnt,hosszú idő után öten megyünk a túrára.Utoljára ilyen 2018 márciusában volt a Kevélyek túrán.Négyen Dunaújvárosból vágtunk neki busszal az útnak.Pistivel aki a fővárosban lakik úgy volt megbeszélve,hogy Csákvárra lemegy busszal és majd ott száll át arra a buszra amivel mi jövünk.Ám Pisti nem volt sehol.Kiderült elaludt (..) így akkor maradtunk négyen.Én,Zolika,a Tizedes és Manó.Ez a csapat is régen túrázott már így együtt,hisz előbb Manót érte baleset,majd a Tizedesnek volt egy sérv műtétje.Reggel fél kilencre értünk a már jól ismert Kőhányásra.Szerencsére megáll itt a Dunaújváros - Komárom buszjárat,így átszállnunk sem kellett.Mi Zolival másodszor voltunk már itt,Manóék pedig már harmadszor.Innen indult 2019 utolsó túrája amikor is a gesztesi várat és a majkpusztai remeteséget érintve Oroszlányba mentünk.Most ellenkező irányba indultunk méghozzá az országos kéken.Magamban ezzel is emléket állítva Rockenbauer Pálnak aki épp tegnap volt 34 éve,hogy távozott közülünk...

Tájház Kőhányáson

Ám mielőtt belevágtunk volna a nagy kalandban végigmentünk Kőhányáson,ezt múltkor nem tettük meg.Akkor hideg volt és nagy szél.Most csak hideg,szél nélkül.Manó azt mondta,ez egy egyutcás falucska jó ha van 1km hosszú.Nos 100 méter is alig volt,így könnyen végigjártuk.Érdekessége volt a tájház,valamint az Eszterházy kápolna ami az első amit meglát az ember ha erre téved.Valamint volt egy étterem,ami lehet látogatóközpont is.Pár házból állt a közigazgatásilag Gánthoz tartozó település rész.Állandó lakosa nem volt,de az egyik házból így is hangosan bömbölt ki a rádió.A falu végén pedig rég nem látott dolgokba botlottunk.Két pottyantós vigyorgott ránk.Zolikával mi természetesen elkezdtünk itt ökörködni.

Pottyantósok a falu végén

Manó és a Tizedes leszarta,hogy mi ökörködünk a pottyantósoknál,ők belevágtak a túrába,aminek az lett az eredménye,hogy szinte az egész túra folyamán előttünk mentek 4-500 méterrel.Bevallom ez kissé szarul esett,mert haverok vagyunk vagy mi és együtt illett volna mennünk szerintem,dumálgatva,kacarázva stb. Úgy tűnt rohannak,ennek sem láttam értelmét,mi Zolival nem azért szoktunk túrázni,hogy átrohanjuk rajta.Így aztán ez egy 2x2 személyes túrává avanzsált...A pottyantós buli után ráálltunk mi is az OKT-ra.Ősz vége felé járt,a fákon gyakorlatiag már nem volt levél.Friss avarba mentünk szinte egész túrán,de az idő nyirkos volt,így csúszott az út,de mentünk baj nélkül.

Zolika ballag

Az elején az erdőn keresztül még felsejlett a Vértes vonulata,de később mondhatni inger szegénnyé vét az út.Persze azért szép volt a vörös színű avar.A jelzések kifogástalanul fel voltak festve,nem volt problémánk velük.Úgy tűnt a gerincen haladunk.Az erdő így is csodaszép volt!Az út eltekintve a csúszos részektől meg jól járható.Jókat beszélgettünk útközben,Manóék pedig nem voltak a láthatáron sem.Egy ponton egy fantasztikusnak tünő vörös völgybe láttunk le.Elneveztük Vörös-völgynek az avar vöröses színe miatt.Nem sejtettük,hogy pár méter múlva a mi turistautunk éppen lefelé veszi az irányt ebbe a völgybe.Lefelé az út még az eddigieknél is jobban csúszott,oda kellett figyelni,hogy ne vágodjunk el.Itt-ott meg az útra dőlt fákon kellett átverekednünk magunkat.

Akadályversenyen a völgyben

Volt ahol át kellett mászni rajtuk,volt ahol átbújni,máshol meg meglehetett kerülni.A völgy végül is szép volt,leérve belebotlottunk a kék L jelzésbe.Tehát itt lesz valahol a Csáki (Oroszlánykő) vára.Már ami megmaradt belőle.Úgy döntöttünk megnézzük,nem nagy kitérőt jelentett,de a várhoz felkellett mászni a hegyen.Felérve meglepetésünkre ott volt Manó és a Tizedes.Ám nem vártak meg,míg mi megnéztük a várat.Továbbra 2x2-es volt a túra.A vár nem volt különösebben nagy eresztés.Néhány kő és kőfal maradt meg belőle és egy földsánc.Persze azért felkapaszkodtunk és megnéztük milyen.Majd alkalom adtán kivesézem a vár történetét itt a blogban,most erre nem térek ki.Fentről láttunk egy másik vöröslő völgyet alattunk,később kiderült ez beletorkollott a mi völgyünkbe.

A Csáki vár falán

A várfal és Zolika

Lejövet Tizedeséknek újra nem volt semmi nyoma.Tovább a kéken haladva láttuk,hogy bejön a mi völgyünkbe az előbb említett másik völgy.Majd egy kisebb erdei pihenőt láttunk,mellette a táblán meg ott volt minden ami a Csáki várról tudható.Nem tudom,de ezt nem inkább odafent kellett volna kitenni?Mindegy,megnéztük majd mentünk tovább.Egy betonúthoz értük ahol egy tábla jelezte a Természetvédelmi terület végét.Ezt olvasva feltűntek Manóék.Mögöttünk!Hát ez meg,hogy lehet?Kiderült a szemközti hegyen valami barlangot néztek meg,amiről mi megfeledkezdtünk.

Ritka pillanat ezen a túrán:együtt a csapat

Ritka pillanatok következtek ezen a túrán: pár száz méteren át együtt mentünk mind a négyen!A betonút rész mindössze tíz méterig tartott,majd a jelzés újra bement az erdőbe.Majd kacsázgatva újra egy völgybe ért.Ez nem volt vörös,viszont látványosan körül ölelték a hegyek.Mi Zolival újra megálltunk fotózkodni.Manóék pedig mentek tovább.Újra következett a kétszer kettő...  Újra vagy négy-ötszáz méterre nőtt a távolság köztünk,de ez nem szegte kedvünket.Nem volt viszont jó az idő.Ki-ki kukucskált a nap,de hideg volt és a napsütés ellenére az eső is eleredt,de szerencsére nem tartott sokáig.Ritkább erdő következett,de itt volt némi zöld szín is.Majd egy ponton tábla jelezte,hogy eddig 7,5km-t jöttünk,Gánt meg még 5,9-re van.Alattunk viszont ott volt Mindszentpuszta.Egy kitérőt ez is megért.Odalenn ismét Manóékba botlottunk.

Mindszentpusztán végre összeálltunk egy közös képre

Megittuk a Tizedes által hozott pálinkát majd kajáltunk egyet.Kellemetlenül hideg volt!Mindszentpuszta pedig mindössze négy házból állt.Láthatóan csak az egyik üzemelt,valószinűleg kulcsosházként.Egyet épp felújítottak,egy meg romosan ott volt.Bementünk a felújitottba,üres helyiségeket találtunk,alighanem ez is egy kulcsosház lesz majd.Mentünk a kaja után tovább,némi emelkedésbe kezdett az út,egy darabig újra négyen mentünk együtt,de egy újabb vörös erdőbe értünk.Mi újra fotózkodtunk Manóék meg húztak újra előre.Az út hátralévő részén már nem is értük be őket.A vörös erdő is egy gerincen volt ahonnan újra egy völgybe értünk le.Egy hosszú egyenes szakasz következett itt.

Lefelé az újabb völgybe

Sokára értünk ki az erdőből.Szemközt feltűnt a Vértes keleti vonulata,arébb pedig alattuk maga Gánt.Itt kiértünk valami fensík félére,itt nem voltak fák és cudar hideg volt ezen a szakaszon.Most először talán ebben az évben kegyetlenül neki álltam fázni!Szaporáztuk a lépteink a közeli Gántra.Nyilvánvaló volt,hogy a bányára nem jut idő,pedig ha Gánt akkor elsősorban ez érdekelt volna...Közeledett a település és a hideg ellenére is ez volt ennek a túrának a legszebb szakasza.Így a fázás ellenére azért csodáltam ám!

Gánt határában

Gánt szép kis település volt,de sokat nem láttunk belőle.Hamar oda értünk a Vértes vendéglőbe.A megbeszéltek szerint itt lesznek majd Manóék és itt majd ledobunk egy ebédet.Belépve nagy volt benn a tömeg ( a koronavírust itt szerencsére leszarták).De egy pincér segített és bevitt egy belső terembe ahol ott ültek túratársaink.Leülve megmelegedhettem én is.Majd ledobtunk pár italt és egy jó ebédet amit Manó fizetett.Igy vegyük úgy megbocsájtottunk neki(k),hogy ez most egy ilyen 2x2-es túra volt.Végül is a túra így kellemesen végződött.Kijövet pedig még volt kis időnk Gánton körülnézni.Manóval egyetértettünk abban,hogy tudnánk itt élni.Kellemes hely volt!

Gánt elnyerte tetszésünket

Végül a buszmegállóban befejeztük a túrát.Pontosan 15,4km-t mentünk mindennel együtt.A busz jött és hazafelé Fehérváron ugyan átkellett szállni,de sima volt az út hazáig.Meglehetősen korán,már öt előtt Dunaújvárosban voltunk.A túra egyrészt nekem annyira ez nem jött be,de örültem mint majom a faszának,hogy újra mehetek és ha ezt az oldalát nézem akkor mégiscsak bejött.Kissé zavart engem ez a 2x2-es felállás most,de mindegy,a másik zavaró tényező meg a kellemetlen hideg volt.Nem tudom mikor fáztam utojára túrákon,de most fáztam.Mindegy végül is jó volt és bízok benne ezzel a túrával a kényszerszünetem is véget ért.

Ahol a lombok alatt egy példakép nyugszik

A természetjárók által csak félistenként tisztelt Rockenbauer Pál 1987 november 26-án hunyt el,halálának 34.évfordulóján a Turista magazinban megjelent megindító írást teszem most közzé változtatás nélkül:

Ez a pusztulásában is fenséges, végtelen nyugalmat és békességet árasztó ligeterdő immár több mint három évtizede zarándokhely a természetjárók számára. Itt minden az elmúlásról szól, mégis valamiféle megmagyarázhatatlan, léleknyugtató hangulat az, amit az évszázados fák elszáradt törzsei közt sétálva érez az ember.

A zengővárkonyi Szelídgesztenyésben alussza örök álmát Rockenbauer Pál

A Zengővárkony és Pécsvárad határában elterülő, több száz éves szelídgesztenyés egykor a Mecsek legmagasabb hegyének, a Zengő erdeinek pereméig nyújtózott. Anekdoták szerint még a törökök elől menekülő magyarok ültették a fákat, ezért egészen a közelmúltig tucatszámra voltak fellelhetőek a 300–400 esztendős kort is elérő matuzsálemek.

A gesztenye biztos gyarapodást jelentett a zengővárkonyi családoknak, a férfiaknak munkát adott, a hajadonoknak hozományul szolgált, éppen ezért féltőn óvták értékes termést adó fáikat. Az évszázadok során egyre több történet kapcsolódott a gesztenyéshez, így a fák a helybéliek számára a hagyományok, a folytonosság és a túlélés jelképévé is váltak.

Sírja a túrázók zarándokhelye

Az 1974 óta védett szelídgesztenyést még az eredetihez közelítő állapotában láthatta és filmezhette le 1986 őszén az ...és még egymillió lépés című filmsorozat forgatásakor a legendás televíziós, Rockenbauer Pál és maroknyi csapata.

Megkapóan szép képsorok mutatják be az akkoriban még erejük teljében lévó,évszázados matuzsálemek alkotta,csodálatos őszi színekben pompázó,mediterrán ligeterdőt,amelnyek hangulata oly mértékben ragadta magával Rockenbauer Pált,hogy ezt a csoda szép gesztenyést választotta örök nyughelyéül.

Sinkó László baritonja szokatlanul szomorúan cseng ennél az epizódnál:

"E kedves szép fák sátoros lombja alatt a napsütéses déli lejtő mediterrán békessége,nyugalma marasztaló.Épp a legjobb hely...megpihenni."

A sorozat tévébe kerülését Rockenbauer Pál már nem érhette meg, éppen ezért hangoznak oly dermesztően ezek a mondatok a filmet figyelmesen követő néző számára. Rövid, burkolt, ám annál fájdalmasabb búcsú ez a képernyőn keresztül egy nagyszerű embertől.

A legjobb hely megpihenni...

Zengővárkony szelídgesztenyése 1987 óta zarándokhely. Minden évben, november vége felé turisták tucatjai látogatnak el a gerecsei vörös márványból készült síremlékhez. Van, aki csupán pár percre érkezik, majd egy néma főhajtást követően indul is tovább. Vannak, akik beszélgetnek egy jót, anekdotáznak, mesélnek, és vannak olyanok is, akik több órát töltenek a gesztenyésben sétálgatva, nézelődve, emlékezve, mert a múltat idéző hangulat bizony elvarázsolja az arra fogékonyakat. Az egykori lombok alatt gondozott környezetben magányosan álló vörösmárvány síremlékre egyre többször süt be a napsugár, a valamikor oly terebélyes matuzsálemek már szinte mind elpusztultak.

Hatalmas törzseik állva halnak meg, de az elszáradt, évszázados torzók holtukban is őrzik csemetéiket, és az új sarjak élni akarásának látványa parányi reményt hoz az elmúlás csendes szomorúságába.

Jómagam is lerótam már tiszteletem párszor Rokenbauer sírjánál

Nehéz megmagyarázni, még saját magunknak is, hogy mi az, ami elhoz ide egy késő őszi hétvégén, egy nyirkos, ködös novemberi napon. Talán egy nagyszerű ember emléke, akit idő előtt nyelt el a nagy magyar ugar, talán az emlékezés csendje, amely ablakot nyit egy mára megszépült, jobbnak gondolt, régi világra, talán az ismerősökkel való találkozás, talán egy kép, talán egy mondat. Egy biztos: a szépen gondozott síron több mint harminchárom esztendő múltán is mindig friss a virág.

Barátaimmal a sírnál 2020-ban

Eddig tart a megkapó írás a Szelídgesztenyésről és az országos kéktúra névadójáról Rockenbauer Pálról.Természetesen túrázásaim történetében már jó párszor megfordultam a sírnál,sőt a többi Rockenbauer emlékhelyen is az országban.Volt,hogy a barátaimat is lehoztam ide és természetesen Gergőt is.Az viszont kicsit fura,hogy Sándorral nem jutottam el ide,de vele másmilyen csodákat éltem meg.Hasonlóan a többi természetjáróhoz és túrázóhoz én is félistenként tekintek Rockenbauerre.Filmsorozata a mi bibliánk,amely végigkíséri életünket...

Gergő odaát már találkozhatott vele és mivel rokonlelkek alighanem találkozott is!

A vecsei túrák története

 Talán némi jó hír,hogy úgy tűnik hamarosan véget érhet a több mint két hónapja tartó kényszerszünet és újra elindulhatok végre túrázni.Mégha nem is olyan sűrűn mint a nyáron,de legalább mehetek végre.Addig is el kell ütni még valamilyen bejegyzéssel a blogot.Eszembe jutottak éppen a vecsei túráink,az egyik legnagyobb ősklasszikus.Nézzük át ennek a történetét.Vecsén mi Dunavecsét értünk,ami meglehetősen közel van a lakhelyünkhöz,ám egészen 2007-ig messzinek tűnt.Ekkor épült meg ugyanis a Pentele-híd,amely így 40-45 km-es távolságot lerövidítette 10-15-re.Tálcán kínálta magát a lehetőség,hogy elinduljunk felfedezni a környéket.Így hát az egyik legnagyobb ősklasszikus túránk története a nem annyira távoli múltba nyúlik csupán vissza.

A Pentele-híd megépülése volt a mérföldkő ezen túráinkat érintően

A híd megépülése előtt csupán kétszer jártam csak Dunavecsén,egyszer még egy óvodai kiránduláson amikor is vízibusszal mentünk le a közeli településre.A második alkalom pedig kamaszkoromból való,akkor egy kerékpáros körtúra keretein belül érintettük a települést 1986-ban.Aztán 21 évnek kellett eltelnie,hogy újra belépjek a településre.Ettől kezdve viszont rendszeressé váltak a Dunaújváros - Dunavecse túrák,amely szinte mindig a Duna mentén vezettek.Természetesen Gergővel jöttem el aztán újra először ide 2007-ben.Persze első alkalomkor sokkal inkább a hídra voltunk kiváncsiak,mint Dunavecsére.Ha jól emlékszem Móni is eljött velünk.Ekkor fedeztük fel a Duna melletti utakat,erdőket a csatornát.A híd ugyan lenyügőzött bennünket,de maga az út ide eleinte nem is volt olyan egyszerű.

Egykor szinte járhatalan volt az ártéri erdő,ma már rendbe hozott turistautak vezetnek erre

A hütővíz csatornáig még csak-csak ellehetett jutni de utána valóságos dzsungel volt az erdő egészen a hídig.Motocrossok álltal kijárt ösvények,majd fejig érő gazak és teljesen eltűnt utak jellemezték ekkor ezt a szakaszt.Nehezen verekedtük át rajta magunkat,de mégis valahogy jó volt.A híd látványa még manapság is rabul ejt,de miután kigyönyörködtük magunkat benne Dunavecsét is szemügyre vettük.Persze az évek alatt megnéztünk szinte mindent a településen amely időközben várossá avanzsált.Túráinkat kezdetben rendszeresen a városka szívében található játszótéren fejeztük be.Gergő itt mindig kis játszással fejezte be a túrát.Ma visszagondolva erre,csodás idők voltak...

Remek látnivalók akadnak ezen a túrán,ezek egyike a csatorna

Rendszeressé váltak az ide vezető túrák.Átlag évi három-négy alkalommal mindig eljöttünk.Közelsége révén különösebb anyagi kiadással nem járt.Nagyon sokat jártunk ide ketten Gergővel,de volt,hogy eljött Móni is,vagy Gergő unokatestvére Baltazár is,sőt egyszer a régi kiskutyám is velünk tartott.Remek volt minden egyes ide vezető túra!Erre tanulta meg Gergő a turistajelzések követését és mindent ami ezzel kapcsolatos.Mindent megnéztünk az évek alatt ezen a településen amely nagyban köthető Petőfi Sándorhoz is.Sok dolog van itt ami vele kapcsolatos,emlékművek,szobrok,ház amelyben lakott,a szülei háza,a kis pillérek a főutcán amelyeken egy-egy Petőfi vers van a mai napig is...Volt,hogy majálisozni is ide jöttünk mert otthon a városban nem volt semmi május elsején...

Gergő a D28 második tavánál az egyik túrán

Egyetlen dolog maradt ki.Sokadjára szereztünk róla tudomást,hogy Petőfi egykori szerelme Nagy Zsuzsika itt nyugszik Dunavecsén a helyi temetőben.Róla mintázta Petőfi János vitéz Iluskáját is.Természetesen a sír megkeresése volt az egyik következő túra célpontja,de nem találtuk meg se akkor,se egy másik alkalommal a sírt.Jó nagy volt amúgy a vecsei temető...úgy tűnt tűt keresünk a szénakazalban.Nem találtuk,de úgy döntöttünk Gergővel,hogy minden évben teszünk egy próbát majd,hogy megtaláljuk a sírt.Sajnos azonban Gergő 2018 végén elhunyt,a sír megtalálás kalandját meg elvitte magával...Ám egyszer aztán visszaadta és 2020 novemberében már Zolikával pikk-pakk szinte azonnal megtaláltuk a sírt...Éppen csak a legegyszerűbb helyen nem kerestük Gergővel,pedig ott volt..

Nagy Zsuzsika sírjánál,nem értem Gergővel miért nem találtuk meg...

Volt aztán,hogy biciklitúrákat is tettük ide.Először a Csabonyi erdőben kerekeztünk,majd a Regős Bendegúz emléktúrán tekertünk el erre és akkor is amikor az Ősök napjára mentünk Révbérpusztára.Később pedig más túratársak is velünk tartottak,többek között az Ebédleső-hegyi túrán is érintettük a városka szélét.Gergő halálakor úgy éreztem nem jövök többé ide...de aztán a sors úgy akarta,hogy igenis jöjjek,ne merüljenek el a feledésbe ezek a remek túrák.Mónival majd Zolikával is túráztunk erre.Egyik túrán kellemes meglepetésként hatott,hogy az ártéri erdőben rendbe hozták az utakat és a jelzések is elsőosztályúak voltak.Így aztán újra el-el jövünk erre.

Jómagam a D28 második tavánál,sajnos már Gergő nélkül...

Lassan tehát tizenöt éve tartanak a vecsei túrák,nagyjából negyvenszer csinálhattuk meg ezt a túrát az évek folyamán,így méltán nőtte ki magát ősklasszikussá.Dunavecse mindig remek túra célpont volt,odáig "fajult" a dolog,hogy idén már Tassról is tettünk ide egy túrát,tehát a Duna túloldalán és tevbe van véve Kunszentmiklósról is egy ide vezető túra,ami már komoly távolságnak néz ki.A dunavecsei túrák fontos része túrázásaim történetének és mindig is szívesen jövök ide ebbe a parányi Duna menti gyöngyszembe...

Amikor többen is voltunk,akkor is Gergő volt a fő túravezető

Természetesen a sok túrabeszámoló található a blogban a vecsei bulikról aki gondolja nyomozzon utána.Néhányról pedig film is készült.Reményeim szerint jövünk még ide!

Dunavecse napjainkban

Kedvenc kilátóinknál (22.) - Sasfészek-kilátó

Jönnek sorra a kedvenc kilátóink.A sorozatba természetesen csak olyan kilátók kerülhetnek be amelyeknél legalább egyszer jártam vagy jártunk.A mai részben a Tolnai-hegyhát déli részén található Annafürdői Sasfészek-kilátót próbálom meg hellyel-közzel bemutatni.Sajnos ez a kilátó az én tetszésemet nem igazán nyerte el,nem is elsősorban a kinézete,formája miatt,hanem mert haszontalan építménynek ítélem meg,hiszen fő feladatát a kilátást szinte csak minimálisan tudja ellátni,de talán nem is igazán e célból készült.

Csodás környezet a Tolnai-hegyhát déli részén

Pedig a táj a környéken gyönyörű,de a kilátóból sajnos nem látni le ide...pedig a távolsága ide (fenti kép) talán kétszáz méternyi. Annafürdő a Tolnai megyei Lengyelhez tartózik és a Tolnai-hegyhát déli részén találhatjuk meg.Korábban az aponyi család birtokában volt.Hírnevét a grófnőnek köszönheti mivel reumatikus fájdalmait enyhítette a forrásnál.Mivel neki segített mások is fefedezték a fürdő jótékony hatását.Ezen a területen épült erdei iskola,majd 2015-ben lombkorona sétány és a kilátó.

Így néz ki a Sasfészek-kilátó,látszik a rávezető lombkorona sétány is

A kilátó a leírások szerint harminc méter magas (...) én úgy érzem ez csak valami elírás,nem tűnt annyinak.Jártunk már magasabb kilátókban amelyekről 17-22 méter magasságokat írtak,hogy lehetne ez harminc?A talapzata kőből készült amire egy faszerkezetet építettek,ez maga a kilátó.Érdekessége,hogy lent is belehet menni ahogy minden más kilátóba,de fent is,mégpedig úgy ha a lombkorona sétányon felsétál az ember,hiszen az a legfelső szint alatti szintre vezet!Ott jártunkkor a kilátót jó állapotúnak ítéltük meg ahogyan a lombkorona sétányt is.Ám mégis,maga a kilátó csalódást okozott.

Lomborona sétány ahogy a kilátóba vezet

A kilátószint ugyan körbejárható ami kecsegtethetne egy 360 fokos körpanorámával,de felérve nem ezt tapasztaljuk.Ugyanis nem lehet kilátni csak mindössze egy irányba,de ott is éppen,hogy...Csak a körülölelő erdő koronáiban gyönyörködhetünk,persze ez sem egy utolsó látvány,de kilátásunk csak egy kis ponton kelet,észak-kelet felé van.Úgy gondolom ez egy kilátótól édeskevés...és ha ezt az oldalát nézem a dolognak,bizony azt kell,hogy mondjam,hogy ez egy haszontalan építmény.

A lombkorona sétány

A kilátó és a sétány ahogy felvezet hozzá,na és a blog írója

Ám van a kilátónak azért érdekessége is.Nem véletlen a Sasfészek-kilátó elnevezés.Ugyanis a kilátó felső részén egy sasfészek is kialakításra került ahol a sas elég sokszor ott is van!Pechünkre mi éppen nem láttuk...A környező fákon pedig az erdő állatait bemutató szobrokat rejtettek el az építők.Ha ezeket az oldalát nézem a dolgoknak akkor viszont jópofa építmény ez itt.A kilátóhoz vezető utak egyikén vadaspark is található (mi ugyan nem abból az irányból jöttünk és nem is arra mentünk).

Ennyi kilátásunk van a Sasfészek-kilátóból

Foglaljuk össze.A leírások szerint ez itt egy harminc méter magas kilátó,szerintem jó lesz az húsznak is.Jó mondhatni kiváló állapotban van.Megannyi érdekességet tartogat a vándoroknak.Lombkorona ösvény,sasfészek,szobrok a fákon stb...de...!Fő funkcióját a kilátást csak minimális szinten hozza vagy adja.Én pedig úgy gondolom egy kilátó azért kilátó,hogy kilátást adjon.Ez itt ehhez meg kevés...!Talán télen amikor kopaszaka a fák jobban felsejlenek a környező tájak is,de ezt biztosra nem tudom,mi tavasszal jártunk itt.Mindettől függetlenül a környék szép és érdemes erre a vidékre is eljönni!

A sasfészek szobra a kilátó közelében

A kilátónál mindössze egyszer jártam túrázásaim történetében méghozzá 2020 májusában.Sajnos Gergővel soha nem jutottam el ide,nem is nagyon tudtunk a hely létezéséről,így ez soha nem került nálunk képbe...Aztán Manó barátom invitált el erre,így vele és Zolikával jutottam el ide egy gigantikus nagy túra keretein belül.Egyszer látni kell ezt is,úgy gondolom.

A túráról készült filmben benne van a kilátó is,kb. a háromnegyede táján.

A finálé után

 A kényszerszünet szülte kényszer.Ezen a hétvégén is mehettünk volna túrázni,de a korábban felvázolt okok miatt nem mentünk.Már nagyon elvonási tűneteim vannak...Mondtam többieknek menjenek,ne várjanak rám,majd csatlakozom amikor tudok.Manó pl.Csongrád megyében járt a tanyavilágban túrázott egyet,majd Abaligeten a Mecsekben.A Tizedes a Balatonnál járt az elmúlt hetekben,azt nem tudom túrázni vagy csak valamiért elment oda.Ő a sérv műtétje után lábadozik még.Zolika kitartott és nem ment sehova,neki is mondtam ha tud menjen.Judit egy lehetséges új turatársunk hívja időnként (meg engem is),de ő ilyen szervezett túrákra jár,azok meg ahogy nekem Zolika ínyére sincsenek.Pisti néha pesti lakosként a Budai-hegyekbe jár ki,Bányászék pedig szintúgy nem voltak sehol.Móni meg ugye értelemszerűen még bent fekszik a kórházban.Ők most a túratársaim,hát sajnálom és a fene megesz,hogy nem tudok most még menni.Szegény ember meg abból főz ami van,így lementünk Rexivel a közeli erdőbe.

Rexivel az erdőn

Lényegébe ha már itthon tart a sors,minden hétvégén lemegyünk.Múlt héten még azt tapasztaltam,hogy zajlik az őszi finálé,ezen a hétvégén viszont már azt látom,hogy a finálé lezajlott.A finálé után vagyunk.Köztudott rólam,hogy imádom az őszt,legjobban a szeptember 25 - november 15. közötti időszak a legszebb.Ilyenkor kezd el színesedni a természet,majd ez éri el a csúcspontját az őszi finálékor.Azonban a finálét kővető napok is rendkivül szépek,különösen ha kicsit nyírkos,ködös,szürke az idő.Nos ezen a hétvégén ez jutott,így végigjártuk az erdőt a kutyával.

A finálé után

A fákon már egyre kevesebb a levél,de azért még van.A földön lehullva viszont egyre több és a friss avar a szürke nyírkos időben megindítóan szép!Imádom az évnek ezt a részét is.Még ma is kimegyünk a kutyussal,mert aztán újra dolgos hétköznapok jönnek és nem borítékolható,hogy jövő hétvégén is ennyire szép lesz az erdő.Persze az mindig szép.Egy dolog zavar,hogy sajnos a jelenlegi technikám nem tudja hűen visszaadni a természet jelenlegi szépségét.A két telefonom mintha nem csinálna olyan képeket mint p. a két-három évvel ezelőttiek,pedig elvileg fejletebb technikával rendelkeznek már.Az árban hasonló fényképezőket illetően pedig helyi nagy fotósok javasolták,hogy ne vegyek,mert nem tudnak többet mint egy telefon.A drágább gépekre viszont nincs elengendő anyagi fedezetem.Így hát tovább szerencsétlenkedem a telefonokkal.

Merre tovább?

Azért is jó ilyenkor lemenni az erdőbe,mert ellentétben a kellemes napsütéses őszi napokkal,amikor is elég sokan vannak az erdőben,most szinte nincs senki.A kutyát is bártabban eltudom engedni.Na és nincs már rovar,szúnyog,légy meg ilyesmi,igaz sajnos már pillangó sincs.Itt a mi erdőkben fut körbe egy közel másfél kilométeres kör,ez az erdei tornapálya,de erről számtalan leágazás,sétányok vannak amikre érdemes letérni.Van két nagy rét ahol tud a kutya futkorászni és arébb is van még egy rét,de az már ugymondd látószögön kivül van és az év nagy részében rendezetlen is.Igaz tegnap már lehetett arra is menni,lekaszálták a dzsumbujt.

A magyar erdőkben lezajlott az őszi finálé

Tehát amikor lejövünk szinte garantált minimum egy két-három kilométeres séta.Ugye ez egy túrával nem veszi fel a versenyt,de a minimális igényeimet kielégíti.Amúgy ebben az erdőben van eltemetve a régi kutyusom is,itt alussza örök álmát.Ilyenkor a kis sírját is belepi a friss avar,így még kevesebb az esélye,hogy bárki is észreveszi.Amúgy sem nagyon veszik észre,néha sajna egy-egy állat elsősorban betévedő őz letapossa.Ez van most a kényszerszünet alatt a közeli erdő jelentősége is felértékelődött,de amúgy is szeretek ide lejárkálni.A kutyusnak meg ez a legtökéletesebb hely.

Friss avar

Álltalában ez a természet utolsó nagy dobása,kivéve ha esik még hó az év hátralevő részében.Ha nem,akkor vége a színes heteknek,amit majd most jó sokáig felvált a szűrkeség.Persze ennek is megvan a maga szépsége,a maga fillingje...Ha hó jön akkor meg jön a fehérség.Jómagam számára,hála ennek az erdőnek nem maradt ki teljesen az ősz.Minden évben nagyon vártam ezt az időszakot,hiszen ilyenkor tehetők a legkellemesebb túrák.Az utóbbi évtizedben minden őszünk nagyon szép és kellemes volt.Most ennek a java része kimaradt számomra,szerencsére az erdő ugymodd még befogadott....

Útközben valahol az erdőben

Ő legalább boldog

Megújult az első magyar turistatájékoztató jelképek szabványa

 A Magyar Természetjáró Szövetség és a Magyar Szabványügyi Testület együttműködésében készült el a korszerűsített dokumentum

A Magyar Természetjáró Szövetség hisz abban, hogy a több mint 90 éve működő és fejlődő, generációkat kiszolgáló egységes jelzésrendszerrel jelölt turistaút hálózatunk fontos nemzeti kincsünk, egyedi örökségünk. Megóvása, továbbvitele, fenntartása minden természetet szerető és járó generáció közös felelőssége, valamint feladata.

E cél érdekében és figyelembevételével a Magyar Természetjáró Szövetség turistaút szakmai feladataiban kompetens munkatársai a Turistaút Szakbizottsággal és a Magyar Szabványügyi Testülettel együttműködve,  hosszú hónapok közös munkájának eredményeként elkészítette a 2021. november 1-jén megjelent és érvénybe lépett magyarországi gyalogos turistautak jelzéseiről és azok alkalmazásáról készült szabvány megújult változatát, azért, hogy az segítségül szolgáljon a gyalogos turistautak jelzéseinek értelmezéséhez és alkalmazásához. A megújult szabvány hatályon kívül helyezi az 1988-ban MSZ 20587-2:1988 számon kiadott és 2021. október 31-ig alkalmazott dokumentumot.

Az MSZ 20587:2021 Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazása egy olyan egységes logikára és turistaszakmai érvekre felépített  műszaki dokumentum, amely meghatározza a hazánkban  évtizedek óta használt, hivatalosan is elfogadott turistajelzéseket és útmutatót ad azok használatához, értelmezéséhez.

A Magyar Természetjáró Szövetség mindenkori kiemelt szakmai feladatának tekinti a hazai természetjárás gyalogos infrastruktúrájának fenntartását, aminek egyik alapfeltétele a jól követhető, egyértelmű információkat közvetítő, egységes turistajelzés-rendszer. Az 1988-ban kiadott első magyar turistaszabvány hivatott ezt a kezdő és haladó túrázóknak egyaránt biztonságot adó műszaki paramétereit meghatározni.  A gyalogos turistautak jelzésrendszerének egységessége és következetessége csak úgy tartható meg, ha módosításakor vagy bővítésekor az új utak jelzésválasztása a magyar szabványban ismertetett hálózati logika és sorrendiség alapján történik. 

Történeti áttekintés

A hazánkban található útjelzések színei és jelei a kezdetekben ötletszerűen lettek kialakítva - számokat, különböző alakzatokat és színeket használtak. Amikor az elismert geológus, térképész és barlangász Strömpl Gábor előállt az úgynevezett egységesített turistajelzés rendszer ötletével, Magyarországon már nem voltak magas hegységek, ezért a nehézségi vagy veszélyességi szempontok helyett turista fontosság alapján rangsorolták a turistautakat. A gyakorlatban ez azt jelentette, hogy az országos jelentőségű fő útvonalakat kék vagy piros, a helyi jelentőségűeket pedig sárga vagy zöld sáv jelöléssel látták el. Az egyes mellékutak funkcióit és célját pedig különböző alakzatú jelképek határozták meg. Kikötötték, hagy a zavar elkerülése érdekében két hasonló jelzés nem futhat egymás közelében és nem ágazhat el. Ekkor dőlt el az a mai napig is alkalmazott irányelv, hogy minden jelképet fehér alapra kell festeni, amelynek a mérete akkor még a 24 x 18 cm volt.

A Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére és Dr. Strömpl Gábornak köszönhetően 1929. december 2-án megszületett az az egységesített, néhány év alatt az egész országban bevezetett turistaút jelzésrendszer, amelyet a mai napig látunk és használunk (kivétel ez alól a Mecsek, ahol csak az 1960-as évektől kezdték alkalmazni). 

1979-ben elkészült a "Turista-Létesítmények" című szabályzat, amiben már a 10 x 12 cm-es téglalap alakú fehér jelzésalap használatát szorgalmazták. Ugyanakkor a korral és az egyre fejlődő igényekkel haladni kellett, a motorizáció következményeként parkolók kialakítására volt szükség, illetve ehhez igazodó körtúrák, csillagtúrák kialakítására. Így bevezetésre került például a körút útjelzést, amely az 1988-as első magyar turistaszabványba is bekerült. Ebben továbbra is a 10 x 12 cm-es méretű volt a jelzésalap, de az üres alakzatokat a könnyebb festhetőség érdekében  telített alakzatok váltották fel. A színek jelentésének 1930-as (Strömpl-féle) struktúrája ekkorra már veszített jelentőségéből, és a színek szerepének hangsúlya a turistafontosságról az útvonalak megkülönböztetésére helyeződött át.

Az MSZ 20587 számú Gyalogos turistautak jelzései és azok alkalmazásáról írt szabványban meghatározott turistajelzések

 

Egy turistajelzés  mindig 10 x 12 cm-es  fehér jelzésalapból  és azon elhelyezett színes jelképből áll. A fontossági sorrendet a 11 jelkép alábbi sorrendje - sáv, kereszt, háromszög, négyzet, kör, barlang, rom, kápolna, emlékmű, bélyegző, körtúra -, az azonos jelképek közötti további sorrendet pedig a 4 szín következő sorrendje - kék, piros, sárga, zöld - határozza meg.

Fő turistajelzések:

Sáv: a sáv jelzésű utak a turistaút-hálózat gerincét alkotják, amelyek fontosabb kiindulási pontoktól (turistaút csomópontból, kirándulóközpontból, településközpontból vagy közlekedési csomópontból) más, hasonlóan fontos pontokig vezetnek.

• Kék sáv jelzést használunk a legfőbb, országos jelentőségű útvonalak jelölésére, és egyes tájegységek helyi jelentőségű fő útvonalának jelzésére is. 

 

• Piros sáv jelzéssel jelöljük a legalább egy tájegységen átvezető, és a kiemelt jelentőségű helyi utakat.

 

• Sárga sáv jelzést a helyi fontosságú gerinchálózati útvonalak jelölésére használunk.

• Zöld sáv jelzések az előbbieken kívüli, helyi gerinchálózati útvonalak jelölésére használhatók.

Álló Kereszt: a kereszt jelkép jelöli a sáv jelzésű utak elsődleges kapcsolódásait. Jelölhet főutat, vagy két jelzett sáv jelképű út közti átkötést, útváltozatot.

Leágazó turistajelzések

Ezeket a turistajelzéseket rövidebb leágazásoknál használjuk, és a jelzés jelképe mutatja meg, hogy milyen célhoz vezet.

Háromszög: magaslati pontra, hegytetőre, csúcsra, természetes kilátópontra, épített kilátóhoz vezet.

Négyzet: településre, szálláshelyre vagy közlekedési lehetőséghez vezet.

Kör: forráshoz, kúthoz vagy egyéb vízvételi lehetőséghez vezet.

Barlang: barlanghoz, barlangnyíláshoz vezet. 

Rom: romhoz, műemlékhez, földvárhoz vezet.

Kápolna: kápolnához, templomhoz és egyéb szakrális helyhez vezet.

Emlékmű: kulturális vagy történelmi emlékműhöz, emlékhelyhez vezet.

Bélyegző: túramozgalom bejárását igazoló bélyegzőhelyhez vezet, legfeljebb 1 km hosszú.

Egyéb turistajelzések:

Körtúra: kirándulóközpontból, közlekedési csomópontból vagy parkolóból, településből kiinduló, jelzésváltás nélkül ugyanoda visszaérkező 2-10 km-es, könnyebb túraútvonalak jelölésére.

A turistajelzések jelzésalapjait grafikai jelképeit, színeit, és mindezek alkalmazására irányuló elveit tartalmazó nemzeti szabvány megvásárolható a Magyar Szabványügyi Testület szabványboltjában és webáruházában.

felhasznált forrás: mtsz.org.

Úgy gondolom ez egy túrablogban kőtelezően benne kell,hogy legyen.Ezért tettem be én is.