Ötödik születésnap

 Kerek öt éve 2016 november 13-án indult útjára ez a blog,noha a terv már hetekkel előtte megvolt a fejemben.Mondhatni jó ötlet volt,hiszen szépen dokumentálva lettek az évek,de akár az élet főbb eseményei.Túrablognak indult és igazából nem is akartam benne foglalkozni mással csak a túrázásainkkal,na és kicsit a meccseinkkel.Jól is alakult minden,sorra naprakész krónika készült az aktuális túrákról és megemlékezések a régiekről,már azokról amelyekre még tisztán emlékeztem.Aztán az élet felül írta a dolgokat.Lesújtott rám a legnagyobb tragédia és ez a blog némi arculat változását is eredményezte,hiszen a túrablog mellett átalakult emlékbloggá is.

Noha nincs akkora kedvem hozzá,mint a régi szép időkben amikor még Gergő is itt volt,de elveszni hagyni meg nem akarom,ha már ilyen szépen "felépült".Noha vannak idők amikor jönnek a témák,történnek az események és van miről írni,de olyan is van amikor rendkivül nehéz kinyögni egy-egy újabb bejegyzést.Ilyen időszak ez a mostani is,hiszen akik olvasnak azok tudják,akik meg nem,azoknak írom,hogy kényszerszüneten vagyok és lényegében szünetelnek a túrázások.Az ok egyszerű.Egyedül volnék és a kutyámra Gergő édesanyja Móni szokott vigyázni amikor túrázom,ha meg néha velünk jön ő is akkor az ő anyja vigyáz rá.Most viszont Móni storke-kal kórházba került és lassan két hónapja bentvan,a kutyára meg nincs aki vigyázzon,én meg nem hagyom itt 10-14 órákra amíg elmegyek egy-egy túrára. Az anyós akkor segít ebben amikor dolgozom,így többet nem nagyon kérhetek tőle.Így hát a túrák most állnak bizonytalan ideig és nehéz így mit írni a blogba is.

Gergő a blog fő képén amit továbbra sem kívánok lecserélni...

Móni gyúgyulása jól halad,de lassan.És ha ki is jön majd ő is segítségre szorul,sokat kell majd segítenem,így nem nagyon látom még a fényt az alagút végén...de ha nem mehetek túrázni az egyenlő lesz a halálos ítéletemmel,így erre az eshetőségre nem is gondolok....Szóval ha nehezen is,de az ötéves blog továbbra is üzemel.A blog elsősorban a saját szórakoztatásunkra készült,úgy gondoltuk,hogy kiállja majd az idők próbáját (ezt ki is állja úgy tűnik) és majd ha én nem leszek és Gergő megöregszik,majd lesz egy hely ahová visszajárhat és felidézheti a jobbnál jobb túrákat.Sajnos ez fordítva "sült el",én maradtam és ő nincs,de ebben a blogban benne van minden lépte...

Természetesen a blog rólunk szól,a túráinkról a terveinkról,az álmainkról,az emlékeinkről és Gergőről... Nem számoltunk vele,hogy ezt bárki is olvassa majd,nem ez volt a cél,de mára már kilencven ezer fölé nőtt a látogatottsága,a legolvasottabb bejegyzést pedig már több mint nyolc ezren nézték meg!Persze olyan bejegyzés is akad amit csupán 1-2-en néztek meg.Népszerűek a Top10-es menűben található bejegyzések,egy-egy nagyobb túra krónikája és a Gergő emlékeiről szóló írások.Ugyanakkor nem tudta belopni magát szinte senki szívébe a mecseki forrásokról készült bejegyzések.Hát ez van,így halad a blog az útján,természetes az,hogy vannak olvasottabb és kevésbé olvasottabb posztok.De ez elsősorban Gergő emlékblogja immár,neki állít méltó emléket és az ő szellemében túrázgatunk,szinte mindig megvan említve,de ha nem is mindig,én állandóan gondolok rá és hát ott van ugye a spiritualitás is,ami sokat segített nekem és reménnyel tölt el,hogy nem veszett el minden...

A blogban 90%-ban a szöveg,a képek és a videók saját készítésűek,de természetesen akad olyasmi amikor én is külső segítségekre szorulok.Persze tudom,hogy az emberek rendkivül gonoszak és irigyek,így ha nagy néha meglátják egy-egy képüket nálam oltári nagy botrányt tudnak csinálni,így igyekszem ezeken a helyeken is sajátra cserélni a dolgokat amint csak tudom.Persze ez meg csak úgy lehet ha elmegyek az adott helyekre.Na hát így állok most a blog ötödik születésnapján.Borzasztó az,hogy Gergő csak a másodikat érhette meg,mert ez részben az ő ötlete is volt,nem csak az enyém.

Na mit mondhatnak azok a szobrok?

A hogyan továbbról pár szó....Remélem,hogy rövidesen újra beindulnak a túrázások,az nem számít milyen évszak van vagy lesz.Mi ahogy tudunk megyünk és remélem az én egészségem kitart még egy ideig.Aztán azt is reméljük,hogy ez a virusterror is alábbhagy és mehetünk szabadon,bátran...Aztán tartozom még egy bejegyzéssel Gergőnek.Mi egyszer (többször is persze) útnak indultunk...de ekkor a dunaújvárosi szobrokat kerestük fel,amiket le is fényképeztünk.Az lett volna a bejegyzés címe,hogy "Mit mondhatnak a dunaújvárosi szobrok?" Persze közösen találtuk ki mint mondhatnak éppen,de ezt főleg Gergő tolmácsolta.De aztán blogbejegyzés soha nem született belőle,pedig Gergőben mindig ott volt ez.Így hát úgy gondolom majd karácsonyra megajándékozom ezzel a bejegyzéssel és megírom a sztorit,persze úgy ahogy ő mondta.... Ez tehát a jövőkép.

Tehát most november 13-án ötéves a blog.Pezsgőt persze nem bontok.Remélem legalább annyit élni fog mint amennyit Gergő élhetett.Ha így lesz akkor van még 14 évünk.Bár ez túl szép álomnak tűnik.Mindent elmondtam ami most eszembe jutott.A többit majd a hatodik szülinapon.Végezetül álljon még itt a legnézetebb túravideónk (a Gegővel közös videókról van szó).