Kedvenc váraink (30) - Markazi vár(rom)

A markazi vár maradványai a falu központjától 1,5 km-re északnyugatra a 460 méter magas Várbérc déli oldalán találhatók. Megközelítése a zöld L jelzésen lehetséges. 

A várat feltehetően az Aba-nemzetség Kompolthy-ágából származó II. Kompolt Pál nevű fia építtette az 1270-80-as években. Oklevelekből ismert első ura Kompolti Imre, a későbbi siroki várnagy volt (XIV. század első fele), fénykorát az 1200-as évek végétől 1421-ig élte.

A téglalap alakú építmény keleti és nyugati oldalfalának maradványa 32 méter hosszú, déli és északi fala, pedig 25 méter. A keleti fal vastagsága 2 m, magassága, pedig 6 méter lehetett, a többi fal, amely meredekebb hegyoldalra épült, 180 centiméteres volt. Az északi rész falait – ahol a bejáratot kialakították – ma már a romtörmelékek teljesen eltakarják.

Ennyi maradt a várból

A várfalakat a középkorban szokásos módon mészhabarcsba „forrón” építették. A forró mészhabarcs, a helyben bőven található kőből épült falakat betonszilárdságúra fogta össze. Ezért még ma is – lerombolása után közel 450 évvel később – dacol az idő pusztításával s még romjaiban is hirdeti az utókornak a történelmi múltat. A várfalak északkeleti-délkeleti és délnyugati oldalát kívülről 8-10 méter széles, 3-4 méter mély – ma már nagyrészt romokkal feltöltődött – sáncárok vette körül. A nyugati meredek sziklákon nem volt szükség sáncárokra. A markazi vár bejáratát az északi részről – a Várbérc és a Hegyestető felőli oldalon a sáncárkon átívelő felvonó hídon át képezték ki. A bejáratnál épült a kapuvédmű, fölötte a lakótorony. A lakótorony meglétére a bejárati résznél felhalmozódó, a többi résznél lényegesen magasabb romhalmaz utal. A kapu fölötti tornyot erősítették meg a legjobban, ennek első emeletén tartózkodott a néhány fős őrség, akik onnan kezelték a felvonóhíd és a kapuvédmű csigás, emelő szerkezetét. A kapuőrség szobája feletti szinten a várúr féltve őrzött kincseit és kiváltságairól szóló okleveleit helyezték el, őrizték sokszorosan megerősített vasalt ládákban. A falakkal körülvett belső terület 860-900 m2 nagyságú lehetett, mivel a terület szűk volt, igyekeztek azt jól kihasználni. A belső épületek külső falait a várfalak alkották, közepén egy 10×16 méter nagyságú udvarnak jutott még hely. A várpalota keleti és déli szárnya egy emeletes, a nyugati része pedig – ahol az építmény 3 méterrel alacsonyabb szintről épült – és a meredek hegyoldal jobb védettséget biztosított – két emeletes lehetett. A nyugati meredek hegyoldal felől a várpalota belső részén 3,5 méter szélességű folyosó húzódott. Innen lépcsőn lehetett feljutni az udvarra, valószínűleg e folyosóról nyíltak a palota alatti pincék bejáratai is.

A nyugati várfal maradványai

A vár vízellátását az alatta 200 méteres mélységben folyó várpatakon épített vártó biztosította. A vizet a patakon képzett tóból siklópályán, kötélen mozgatott edényekben, csigasor-szerkezettel húzhatták fel. A tónak és siklónak a nyomai ma is kivehetők a vár völgyén és a várhegy oldalán. A várnak lényeges hadászati, katonai jelentősége nem volt, tulajdonosai főként menedékhelynek valamint pihenés, vadászat céljára, főúri víkendháznak használták.
A Kompoltyak visontai ága – amelyhez a markazi is tartozott – 1421-ben kihalt s a vár és várbirtok a nánai ágazathoz tartozó Kompolti István kezére szállt, Markaz falu és a vár így része lett egy, az előbbinél többszörösen nagyobb vártartománynak, melyet a siroki illetve domoszlói Oroszlánkő várából igazgattak. Markaz várának ettől kezdve másodrendű szerep jutott. Nem ismerjük, hogy mikor, ki és miért rombolta le a markazi várat, de valószínűsíthetően a török betöréseknek köszönhető pusztulása. Az 1570-es évektől az okiratok már csak lerombolt palota, illetve várromként emlegették. A falai között zajló életet és tulajdonosainak emlékét is elmosta a pusztulása óta eltelt négy és fél évszázad. Ősi köveinek nagy része szétszóródott a környékére, főként a meredek völgybe, ahonnan falusi építkezések házainak alapjaiba, és útépítkezésekhez hordták el.
A vártól gyönyörű kilátás nyílik az egész környékre, jól látható a hegyek, szőlők és a gyümölcsösök által körülvett község.

Egészen különleges hely!

Így  érhetjük el legkönnyebben a várat:A faluközpontban, a Postánál (Fő út 102.) található szélkakas jellegű útbaigazító tábla iránymutatása szerint a Dobó úton indulunk el, majd a következő útbaigazító táblánál – a Dobó és Kálvária út kereszteződésében – balra fordulunk a Kálvária útra, ahol a kanyart elérve jobbra térünk. A faluból kiérve – a Rasztya mellett – felkaptatunk a régi szánkópálya emelkedőjén, melynek felső részén jobbra a Veresföld található. A zöld L jelzésű turistaúton haladunk tovább. Utunkat keresztezi a zöld L jelzésű borút, itt pihenőhely található a várromról szóló bemutatótáblával, padokkal, asztallal, ahol érdemes megpihennünk. A zöld L jelzésen tovább haladva – a Tatármező szélét elhagyva – elérjük a természetvédelmi terület határát, ahonnan a köves kaptató végén, a gerincen balra fordulva és az egykori sáncon átkelve felérkezünk a Markazi vár romjaihoz.

A keleti várfal

A várban,vagy a várnál mi eddig egyetlen alkalommal jártunk.Mégpedig Zolikával 2026 júniusában.Mi nem a faluból jöttünk,hanem egy jóval nehezebb túra keretein belül Mátrafüred felöl.Megérte ide felkapaszkodni mert csodás hely.Nem tudhatom,hogy jövünk-e még ide valaha.Én szeretnék mert nagyon klassz környék,remek hegyekkel,csodás kilátásokkal.Nem vagyok már fiatal,hogy bátran megígérjek olyant,hogy jövünk még,de remélem ha ide nem is,a környékre mindenképp eljutunk még...

Filmünkben 42 perc 57 másodpercnél érjük el a várat,de érdemes megnézni az egész filmet erreől a csodás túráról.Nézd inkább a you tuben,ott nem ilyen miniatűr!

Bántóan gyengusz volt! - Fél évi összefoglaló

Ahogy mindig,erre az évre is megvoltak a terveink,céljaink,álmaink.Ennek reményében vágtunk neki a 26-os évnek.A nyolcadik év Gergő elvesztése óta.Örök túratársam most is nagyon hiányzott persze,nélküle semmi sem ugyanaz,de mivel ez a dolog tart életben,hát újfent belevágtunk.Aztán...többször azon kaptam magam ebben a félévben,hogy nincs kedvem menni.Nincs már úgy kedvem,nincs bennem a tűz a lelkesedés...Bíztam benne a tavaszi meccstúrákkal megjön a kedv is,de a meccsek is szomorú véget értek,hiába bíztam egy hasonlóan szuper tavaszban mint az egy évvel ezelőtti volt.A vége az lett,hogy alighanem ez lett minden idők leggyengébb féléve.Pedig nem indultunk olyan rosszul.

A pokoli stadion a semmi mélyén

Tavaly nyáron hallottam először a pokoli stadionról és tudtam ide el kell jönni! Eleve télre szántam ezt a túrát,hiszen nyáron a hőség és a mindent benövő növényzet alaposan megnehezítette volna a dolgunk.Kapóra jött,hogy a pokoli stadion a Szentendrei-szigeten volt és mivel ott még sosem jártunk,így dupla örömmel vágtunk neki a túrának.Enyhe szemerkélő esőben Tahitótfaluból indult a 26-os év és bár szinte 90%-ban betonúton mentünk a táj fenséges volt.No nem elsősorban a sziget,hanem visszanézve a félig párában úszó Visegrádi-hegység látványa mindent vitt!Némi keresgélés után aztán a sziget keleti oldalán az erdőben megtaláltuk az egykori stadiont.Megkapó látvány volt és persze szomorú,hogy egy ilyen létesitményt hagytak így tönkremenni.A természet már kis híján magáévá tette,de örültem ennek ellenére,hogy sikerült ide eljutni,mert a céljaim között szerepelt.Innen aztán még komppal átmentünk Vácra ahol kicsit nézelődtünk.Mondhatjuk az év első túrája jó volt.

Sikerült ide eljutni,de kicsi az esélye,hogy ide valaha is visszatérünk

Jött a február és következett egy már vagy egy éve halasztgatott túra.Végre neki vágtunk a Naplás tónak.A túra Mátyásföldről indult és mivel maga a tó nem volt igazán messze,hozzákellett adnunk még valamit a túrához.Végül is a Keresztúri erdőt néztük ki Kőbányán a túra pedig így Kőbánya-Kispest vasútállomáson végződött.Ez sem volt rossz buli,a tóban és felette a kilátóban nem csalódtunk.Volt ugyan aztán némi betonutas szakasz,de a Keresztúri erdő is jó volt,felettünk húztak el a Ferihegyre leszálló repülőgépek.Nem véletlen,hiszen az erdő déli széle már a repülőtérrel határos.Végül is jó húsz kilométert mentünk és egész jó volt a februári kellemes időben.

A Naplás-tó a kilátóból

A Keresztúri erdőben

Február végére maradt az immár hagyományos Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúra.Erre minden eddiginél jobb és kellemesebb időben került sor.A szokásos 20km-es távot választottuk és nagyon kellemes,jó túra volt ez is.Ráadásul ez aztán különösebb erőfeszítést nem igényel.Ezzel a túrával zárult a tél,jöhetett a nagy reményű tavasz a meccstúrákkal is karöltve,de aztán nem úgy sikerült ahogy azt megálmodtam.

Ahogy mindig most is voltak hóvirágok a teljesítménytúrán

Egy nagyon kedves kutyussal is találkoztunk ezen a túrán

Kezdödött a tavaszi idény amit nagyon vártunk már,hiszen a csapatunk nem állt rosszul a bajnokságban.Érden volt az első meccs,amely kitűnöen elérhető itthonról,így nem hagyhattuk ki.Jót sétáltunk Érden a meccs előtt,aztán jót is kajáltunk.A meccs is jó volt amelyen háromszor is vezettünk mégis megkellett elégednünk egy 3-3-as döntetlennel.Úgy volt megyünk még meccstúrákra márciusban,többek között a nagyon várt Nagykanizsára is,valamint túrák is voltak betervezve.Ám Móninak belekell feküdnine a szokásos három hét rehabjára a kórházba,így kukává váltak a tavaszi,de legalábbis a márciusi tervek.Ugye a kutyát én nem tudtam volna kire hagyni egy-egy egész napos távollét esetén,annyira meg szeretem,hogy nem is hagyom.Így a március aztán odahaza telt,meccstúra és túra nélkül.

Érden Zolikával ott szemben a lelátón

Április elején Móni hazajöhetett,így aztán nekivágtunk a Mecseknek mégpedig a Sín-gödörbe tértem vissza.Gerővel jártunk itt 2018 legforróbb napján és az akkor tapasztalható hőség és rovarinvázió miatt nem nagyon volt élvezetes az amúgy szép túra!Megfogadtuk,hogy visszatérünk majd,de Gergővel már sajnos nem tudtam.Most viszont teljesítve azt amit megfogadtam Zolikával eljöttem újra.Ugyanazon az útvonalon szerettem volna amelyiken egykor Gergővel is,de a rossz tömegközlekedés ezt nem tette lehetővé,így kicsit módosítottunk az útvonalon.A túra így is remek volt a Sín-gödör pedig fantasztkus!Beleillett a szép mecseki völgyek sorába.Komlón fejeztük be,némiképp el is fáradtam,de jó buli volt!

A fantasztikus Sín-gödörben

Szöge-hegyről a Zengő

Ekkor még jól álltunk a bajnokságban így végre jöhetett egy újabb meccstúra április közepe felé.Most Siófokra mentünk,ahol meccs előtt szokásosan ismét sétáltunk egy jót.Kajálni is tudtunk.Kellemes volt az áprilisi tavaszban Siófokon és a Balatonnál csavarogni.Majd kimentünk a helyi stadionban,ahol nem játszottunk igazán jól,de egy 1-1-es döntetlent sikerült elérni.Ezután kezdődtek a bajok a csapatnál,ezt most nem részletezem a "Véget érő szezon" bejegyzésemben van róla szó.

A zsilipen a Sió felett

Zajlik a meccs a siófoki stadionban

Május elsején egy mecseki ösklasszikust elevenitettem fel.Itt is Gergővel jártam,nem is egyszer.A Zengőre kapaszkodtunk fel a medvehagyma tengert átszelő úton.Rengeteg szépséget láttunk,de nem volt olyan szép mint az első alkalomkor amikor itt jártam Gergővel.Szerencsére bazsarózsákat is láttuk,a kilátóról pedig csúcs volt minden! Lefelé ugyan a pusztuló Máriai kápolna kicsit csalódás volt,na meg az hogy levolt zárva a püspökszentlászlói arborétum hátsó bejárata.Ettől függetlenül fantasztikus túra volt,megfejelve a végén Hosszúhetényben egy csúcs gulyással!

A medvehagymatenger nem ugyanolyan szép mint évekkel ezelőtt...

Bazsarózsák a Zengőn

A Zengő kilátója

Pécsi meccstúra következett.Noha a csapat ekkor már a szétesés jeleit mutatta,pécsi barátaink meghívására nem mondtunk nemet.Jól is tettük.Mert bár a meccsen ugyan kikaptunk,de a barátaink gondoskodtak egy remek programról Pécsen,ahol jó helyekre vittek el minket.Igazán jól éreztük magunkat jó buli volt.Mondom ezt annak ellenére,hogy a meccsen 2-0 arányban kikaptunk.

Pécsi barátainkkal és szurkolókkal a Pécs-Dunaújváros meccsen

Együtt szurkoltunk!

Mónit vittem ezután egy beígért kirándulásra a martonvásári kastélyparkba amely csodálatosan szép volt.Jól éreztük magunkat és sétáltunk egy jót a kellemes parkban.Ide még szeretnénk visszajönni akár ősszel lombhullatás idején,mert akkor is nagyon szép lehet.Nem tudom megadja-e még az ég mert Mónival gondok vannak,de erről majd később.

A kastélypark Martonvásáron

Újabb meccstúra következett,de ezúttal nem a mi csapatunk kedvéért mentünk el.Jani a volt kapusunk a kedvenc játékosunkká vált,mint emberileg,mint mindenhogy.Sajnos azonban neki menni kellett a télen a hülye vezetőség miatt.Új csapata vármegye kupa döntőt játszott Cegléden,erre indultunk el.De ezt is összekötöttük persze valami mással.Meccs előtt már reggel a közeli Szolnokra mentünk el kirándulni.Nem bántuk meg.Szolnok fantasztikusan klassz város és egy alapos sétával néztünk itt körbe az egyre melegebbé váló időben.Délután meg átvonatoztunk a közeli Ceglédre a meccsre.Jó volt és Janiék győztek is egy nullra,ráadásul tudtunk közös képeket is készíteni Janival,így remek buli volt ez is!

Szolnokon a Zagyva torkolatánál

Ünneplés a lelátón Cegléden

Janival egy közös fotó!

A nyár egy már szintén hónapok óta halasztgatott túrával indult a Mátrában.Mátrafüredről mentünk a markazi várromhoz és Markazra.Nyár ellenére kellemes túraidőnk volt és csodaszép tájakon vezetett át a túra.Voltak ugyan igen nehéz részek,de olyan látványvilág volt ami miatt mindenképp megérte minden szevedés.A végén ugyan meleg lett és alaposan el is készültem az erőmmel,de alighanem az év legszebb túráját tudhattuk magunk mögött.

Hajnács-kő sziklái a Mátrában hatszáz méter magasan

Kilátás a Várbércről

Mónival mentem el még aztán Shíva enedékébe Ercsibe.Ő nagy rajongójuk így persze elvittem.Egy születésnapi buli volt ahogy egy éve is.meglepően jól sikerült,remekül elvoltunk.Kutyát is tudtam kivinni sétálni és még gulyás is jutott bőségesen.Egy picit ugyan eláztunk,de jól elvoltunk!

Samuval Ercsiben

Még egy meccstúra maradt.Újra Janiék meccsére mentünk akik osztályozó mérkőzést játszottak Sárbogárdon.Itt nem tudtunk ugyan Janival találkozni a meccsen ki is kaptak 3-1-re.Meccs előtt még sétáltunk Sárbogárdon is egyet,de úgy esemény nélküli volt az egész.Látom bejegyzést erről el is felejtettem írni.Ezzel zárult a félév.Igy leírva ne is tűnik olyan gyengének mert volt azért esemény,de mégis úgy érzem az volt.Hat túra amit gyengének érzek,plussz öt meccstúra volt ami viszont nem rossz.Sajna aztán a félév rosszul zárult.

Jani melegít Sárbogárdon a meccs előtt

A hónap utolsó napjaiban Móni egyre rosszabbul lett.Kórházba került.Orbáncos fertőzése van a lábán ami súlyos.Én meg tiszta ideg vagyok már,csak reménykedni tudok benne,hogy épségben tér haza.Rajta kivül már nem maradt hozzátartozóm,ha ne adj isten vele is történik valami végképp egyedül maradok.Így jelenleg a túrák jelegelve vannak.Amíg haza nem tér,egészen biztosan nem lesz túra,ez,hogy mikor lesz és milyen állapotban jut haza még nem tudni.Jelenleg tehát a túrázási jövönk bizonytalan,ha a nyár el is megy a levesbe remélem ősszel újra nekivághatunk.A blog ha nem is örült tempóban,de ígyekszem,hogy folytatódjon...

Nyolc óra a sűrgösségin

 Az utóbbi évek legkataszrófálisabb hetét tudhatom magam mögött amely a sűrgösségin végződött vasárnap este tízkor.Az egész hét valami bődületesen rosszul alakult.Még az előző vasárnap sétáltunk egyet Mónival,hiszen kell neki a mozgás,így elvittük megcsináltatni az egyik munkásruhámat mivel a cég immel-ámmal csinálja meg és csak úgy,hogy bír vagy két napot.Másnap Móni elkezdett kicsit szarul lenni.Betudtuk annak,hogy napszúrást kaphatott,hiszen elég nagy kánikulában mentünk a kb. 1km-es sétára.A következő napon is még volt enyhe rosszullét,de szerdára már viszonylag jól volt.

Közben rossz hírek érkeztek a csapat házatájáról amelyek arról szóltak,hogy lehetséges,hogy visszalépünk a bajnokságtól,de az is lehet,hogy véglegesen megszűnünk.Hát ez is szívem ütött.

Plussz volt egy rendelésem Csehországból amely nem akart megérkezni,már késett jó pár napot,így sorra veszekedtem az eladó céggel és a furászolgálattal is.

Aztán még a helyi Intersparnal volt egy afférom egy nővel,jó én voltam hülye,de ekkor már tiszta ideg voltam és ha nem szólít meg talán semmi probléma nem lett volna belőle.

Ekkor még csak a hét felénél voltunk,de már keményen dolgozott bennem az ideg,éreztem ez egy katasztrófális hét.Na persze még nem volt vége.

Egy sűrgösségi valahol a világban,nem a mienk csak illúsztráció

Móni kezdett újra gyengébb lenni.Napközben jól volt,de estére sorra legyengült.Ráadásul az eddigieknél is nehezebben állt fel a székekről,ágyról,vécéről stb.Betudtuk az utóbbi húsz év legnagyobb kánikulájának.

Közben péntekre végre megjött a rendelésem Csehországból,megérte veszekedni.

Szombaton jól alakultak a dolgok,de Móni továbbra is gyenge volt,majd délután kezdtük észrevenni,hogy a jobb lába dagad.Aztán estére pénzérme nagyságú hólyagok is keletkeztek a lábán.Utána olvastam gyorsan és befújtam fertőtlenitő spray-el ami szerencsére volt itthon.

Reggelre eltűntek a hólyagok,de a láb továbbra is dagadt volt.,majd újra jöttek elő a hólyagok az eddigieknél is nagyobbak.Ez volt az a pont amikor nem várhattam tovább.Hívtam az ügyeletet,akik aztán hívták a mentőt,mondván ők ezzel itt nem tudnak mitcsinálni,bevitetik Mónit a sűrgösségére.

Nem mehetettem vele,így gyorsan elmentem boltba,levittem a kutyát majd úgy mentem utána.Móni a sűrgösségi folyosón egy tolókocsiban ült mikor én háromra megérkeztem.Akkor ő már egy órája ott ült.Nem csináltak vele semmit,azonkivül,hogy vérnyomást mértek.Sokan voltak a kánikulában vasárnap délután az tény,de emlékezetem szerint akkor is sokan voltak amikor én szeptemberben bentvoltam a víszeres lábaimmal és akkor is végeztünk durván két és fél óra alatt.Bíztam benne ez most sem lesz több.Hát tévedtem.

Ja a dokik akik kijöttek még a lakásra mondták,hogy valószínű Móninak orbáncos gyulladása lehet a lábán.

Orbáncos láb

Este nyolckor még ott ültünk én egyre jobban izgultam a kutyáért is akit még délben vittem le vécéztetni.Hogy hagyjam itt most Mónit ilyen állapotban?A hólyagok amik keletkeztek sorra a lábán egymás után pukkadtak ki,csupán egy rongyot kaptunk a lába alá,hiszen a hólyagokból víz pukkadt ki... Nyolckor felhívtam Zolikát,hogy segítsen már,de ő meg kinn volt a kertben.Mondta elküldi a tesóját addig vigyáz Mónira míg én hazaszaladok a kutyát megvécéztetni... Közben szóvá tettem már az egyik nővérnek,hogy mi van,mondom ilyen lábbal nem kéne már megvizsgálni?Annyit mondott,hogy ennél rosszabb már nem lesz,ne idegeskedjek...Jó mi?

Nagynehezen behívták Mónit,közben megjött Gyuri,Zolika tesója.De megvártuk míg Móni kijön.Végül kijött,mondta,hogy megnyugodott és haza fogják engedni,de megkell várnunk még az eredményeket.Mondom jó,akkor spuri haza addig a kutyához és hazavittem a cumot is amit arra az esetre szedtem össze,ha Mónit benttartják.Gyuri vigyázott addig rá és tartotta a lelket Móniban.Én gyors taxival hazajöttem,kutyát elintéztem,cumot leraktam és mentem vissza egy helyijáratos busszal.Szerencsére annyi eszem volt,hogy egy másfél literes lefagyasztott ásványvízet vittem Móninak.Kellett is...

Élet a sűrgösségin

Tíz óra tájban újra jöttek Móniért vitték be újabb vizsgálatra.Gyuri közben elment,megköszöntem a segítséget.Aztán kijött egy doki,Móni hozzátartozóját kereste.Mondtam én vagyok.Mondta,hogy Móninak erős fertőző gyulladása van,bent kell tartania megy a fertőzőre...Puff neki,én meg hazavittem az összekészített cumot...

Annyit elértem még,hogy beengedtek Mónihoz váltani vele pár szót,odaadtam neki a hideg vízet és a telefonját.Nekem meg mondták,hogy menjek haza mert mást most úgy sem tehetek.Elköszöntem Mónitól,aki szerencsétlen már azt sem tudta milyen rendezvényen van.

Fél 11 körül értem haza,hulla fáradtan az idegtől meg mindentől.Mónit délután egy óra után vitték be,este nyolc után kapott orvosi ellátást...azt még több mint két óra múlva pihenhetett le,nem tudom mennyire izzadtan,tudott e mosakodni,semmi ruha nélkül,egész nap nem kajálva...Hát kivoltam akadva rendesen.Mennyi mindent kell még elviselnünk,mennyit szopat még a jó isten minket...

Vártunk...

Így hát úgy tűnik a nyár is mehet a kukába ebben a szerencsétlenül alakuló évben.Fél évnél tartunk és mindössze hat túrát tudunk idén felmutatni,ez minden idők leggyengébb féléve túrázásilag.De mindegy most az a legfontosabb,hogy Móni jöjjön rendbe.Utána olvastam a legszerencsésebb esetben 1-2 hét mire kiengedik és további egy hónap mire rendbejöhet.Ez a legjobb eset...

Ebben a kánikulában amúgy sem mentünk volna túrázni,max vártúrák voltak betervezve meg a hűvös Monostori erőd.Így most nem tudom melyik lesz a következő túra és mikor,de most nem is ez a legfontosabb.Szörnyű hét volt,reménykedem,hogy csak jobb jöhet,de a jó isten folyamatosan szopat engem...mert ennyi karma a világon nincs,csak mielőtt valaki megszólalna,hogy a karma hatásai...

Új lehetőségek nyílnak meg

 Elsősorban a gyenge tömegközlekedés miatt eddig úgy kikerült a túrázásaink szemszögéből a Mecsek észak-nyugati része,pedig a lehetőségek erre is kimeríthetetlenek.Most viszont jó hír érkezett ami előttünk is megnyíthatja az ország és a Mecsek eddig fel nem fedezett tájait!Nevezetesen augusztus elsejétől újra megnyítják majd a Dombóvár-Komló vasútvonalat,ezálltal elérhetőek lesznek majd olyan jó túrakiindulópontok,ahonnan más látványosságok is elérhetők,mint pl.Magyarhertelend,Mecsekpölöske,Mecsekjánosi.Lényegesen javul Komló elérhetősége is,valamint az onnan hazajutás lehetősége.

Festői tájon halad keresztül ez a vasútvonal

A Bz vonatok majd 60/km órás sebességel közlekednek majd és két óránként indulnak reggel 6 és este 8 között Dombóvárra és majd onnan vissza Komlóra.Dombóváron pedig majd átlehet szállni a Pécs-Budapest felé közlekedő járatokra (ez ami minket is érint),de akár Kaposvár-Nagykanizsa felé is megnyillik az út.2009-ben a szocialista kormányzás idején,majd 2023-ban a fidesz alatt már kétszer megszüntették a személyszállítást ezen a vonalon.A legutóbbi döntést Lázár János korábbi közlekedési miniszter jármű és személyzethiánnyal indokolta...

A vonatokat azóta pótlóbusszal némileg más nyomvonalon közlekedtetve helyettesítették,de a vasúti forgalom nem szűnt meg.Követ szállító tehervonatok azóta is folyamatosan közlekedtek a vonalon.

BZ-k járnak majd erre

Valami örült fideszes képviselő ugyan lobizott a komlói sínek felszedése mellett és így a vonal végállomása Mecsekjánosiban lett volna.Ám a civil ellenállás és az új kormány felállását követően ez az ötlet szerencsére lekerült a napirendről.

Több mint valószínű,hogy a vasútvonalat mi is használni fogjuk,hiszen kézzel fogható közelségbe került pl.az orfűi tavak elérése is,így hát a jövőben bátran tervezek majd ide!

Pista bá'

 Ismét szegényebb lettem egy számomra kedves emberrel.Mint ilyenről természetesen megemlékezem róla ebben a blogban úgy,mint az eddigiekről is.Pista bá,Sándorék szomszédja volt.Amikor Sándornál voltam szinte mindig találkoztam vele is.Pista báék és Sándorék portáját csupán egy derékig érő drótkerítés választotta el egymástól,az is inkább csak a kutyák miatt.Így hát nagyon közvetlen volt a viszony köztük és Sándorék között,ezért is találkoztunk szinte minden alkalommal amikor ott voltam.Pista bá szerény,kedves ember volt sokat mosolygott és volt valami a hangjában,valami nyugtató.Férfihang ellenére kifejezetten kellemes volt,jó volt vele beszélgetni.

Sándorék háza,ugyanilyen volt innen jobbra Pista báék is

Emlékezetem szerint,bár nem ma volt,az első magyar forma1-es nagydíjat Pista báéknál néztük meg,azon egyszerű oknál fogva,hogy nekik már akkor volt színes tévéjük,ami 86-ban még nem létezett minden háztartásban.Így áthívott minket.Túrázós emlékekre nem nagyon emlékszem vele kapcsolatban,de előfordulhatott,hogy ott volt egy-két túránkon,de mondom az emlékek innen most nem ugranak be.Arra emlékszem,hogy egyszer közösen kint voltunk a kunyhónál és ott is aludtunk,főztünk meg ilyesmi velük.Nagyon jó volt.Más sajnos e téren nincs meg az emlékeimben.Alighanem akadthattak közös sörözések is a legendás szászvári kocsmákban,de erre sem emlékszem már igazán...Pista bá 86-volt 44 éves,most 84 évesként távozott.

A Nyárádi kunyhó megannyi emlék színhelye és a legikonikusabb hely túrázásaim történetében

Valószínű Gergővel is találkozhattak,hiszen ott nyaraltunk emlékezetem szerint 2002 és 03-ban is,meg talán 06-ban is.Továbbá jártam ott Gergővel Sándor halála után is 09-ben,így valószínű,hogy találkozhattak ők is.Az élet nyomorúsága,hogy most mindhárom emberről már csak múlt időben írhatok...

Szóval annyira nem ismertem őt,de mégis abból amennyire ismertem,kedveltem őt.Nem tudom mi volt a halálának oka,de 84 évesen sok elképzelés nem kell hozzá mi lehetett.Így is szép kort élt meg.Feleségének közösségi profiljáról (akivel szintén jóban voltunk) értesültem a haláláról.E sorok írásakor jövő héten temetik.Erre most nem tudok elmenni sajnos,de ha arra járok mindenképp viszek majd virágot a sírjára.

Pista bá',legyen neked könnyű a föld!Örülök,hogy ismerhettelek!

Isten barmai

 Sajnos már sokszor megbizonyosodtam róla,hogy tele a világunk barmokkal.Akiket ki tudja milyen okból ránkszabadított a jó(?) Isten...Ők isten barmai.Megmagyarázhatatlan a normális emberek értékrendjével teljesen ellentétes dolgokat művelnek és teszik mindezt gyakorlatilag büntetlenül.Hiszen ők isten barmai. Isten akinek jóságáról erős kétségeim vannak,védelmezi őket,hiszen mi mással magyarázható,hogy jó emberek,jó lelkek szenvednek folyamatosan,ezek a csodabogarak viszont vígan élik világukat.Rombolnak,átgázolnak mindenen,másokat bántanak,sértegetnek,kihasználnak.Ők isten barmai.Újra jelentkeztek...

Máré vára a Mecsekben

Kedvenc váram a Máré vára Magyaregregy határában a Kelet-Mecsek északi részén.Talán mindez kiderülhetett már ebből a blogból.A várban augusztus elején lesz kerek negyven éve,hogy első alkalommal jártam.Azóta pedig már vagy húsz alkalommal.Mindig szívesen jövök ide,hiszen derűs és jó emlékek kötnek ide,a környéket pedig imádom.Soha semmi probléma nem volt még az itteni dolgokkal,az emberek is normálisan álltak hozzá mindenhez.Vigyázták ezt a kis mecseki gyöngyszemet.Egészen a minapig...

Feltehetőleg isten barmai közül páran a 2026 június 17-ről,18-ra foduló éjszakán a vár lezárt ciszternáját feltörték és a vár kőfalát megbontották (...) A ciszternában tárolt dolgokat felforgatták és részben elhordták,a vár köveiből pedig nyársalót építettek.A nyársalóhoz felesleges köveket pedig ledobálták a hegyoldalba.A vár alatti területek és a parkoló meg tele volt gumióvszerekkel.

Mit lehet erre mondani?

A Máré vár megóvása és fenntartása rengeteg munkát és odafigyelést igényel.Az ilyen szintű vandalizmus,a történelmi falak megbontása és a környezet ilyen jellegű meggyalázása egyszerűen elfogadhatatlan! A vár kezelői megtették a feljelentést a rendőrség megkezdte a nyomozást.A vár országosan védett,kiemelt jelentőségű műemlék,annak rongálása súlyos bűncselekmény. (forrás: Máré vár közösségi oldala)

Negyven éve járok ide és szeretnék még egy kis ideig...

Sokszor elcsodálkozom, - pedig már nem kéne,hiszen annyi mindent láttam - ,hogy meddig bír még süllyedni az embernek hívott magát felsőbbrendűnek hitt szarházi söpredék.Vajon miért születnek ilyen senkiháziak erre a világra.Miért engedi az Isten az ilyen fosok létét is?Nem hiszem,hogy ha el is kapják őket,hogy van olyan törvény ami kellően bünteti őket,vagy,hogy valaha is megbánják amit tettek.Ha rajtam múlna szó nélkül elvágnám mindegyikük torkát,hiszen ilyen véglényekre aztán végépp semmi szüksége ennek a világnak.

Az csoda,hogy a várat őrző sárkányba nem tettek kárt.Talán az illetékesek felszerelhetnének pár helyre kamerákat,hogy az ilyen suttyókat minél előbb el lehessen kapni. 

Isten barmai eközben valahol biztosan röhögnek,hogy milyen fasza gyerekek.De az röhög igazán aki utoljára röhög!

Legenda születik - A maci története

 Persze csak az én életemben legenda,mert amúgy nem ismeri senki.Honnan is ismerné,bár ha így halad alighanem filmsztár lesz és a végén még bejelentkeznek érte a hollywoodi producerek.Szóval ha jól emlékszem a kis szép fehér macit még 1990-ben kaptam a régi exemtől az egyik legnagyobb szerelmemtől,igen a királynőtől.Azt már nem tudom milyen alkalomra,talán karácsonyra vagy fene tudja.Szép kis ajándék volt,kedves és aranyos.Így került hozzám a maci.Persze az ex jól beparfümözte is,így aztán éveken keresztül lehetett érezni az illatát.Ez jól jött azokon a napokon amikor már csak emlék volt ez a szerelem.A maci itt volt velem és amikor hiányzott az ex,megszagoltam a kis plüssállatot és érezni lehetett azt az illatot ami az exem illata is volt...

A kis maci napjainkban,már nem olyan fehér...

De aztán mint minden ez is elmúlt.Az illat aztán már elveszett,de így is jó sokáig érezni lehetett,legalább öt évig!A maci is kezdte elveszteni jelentőségét és bekerült a szekrény mélyére egy dobozba.Talán tizenöt évre is...Gergő már cseperedett felfelé amikor elővettük.A kis ágyaskája köré plüssállatok lettek telepítve,nyugtatták a pici szívét.Ekkor eszembe jutott a kis fehér maci is ott a szekrény és a szív mélyén a dobozban...Hát elővettem és ettől a naptól fogva Gergő plüssállat gyüjteményét gazdagitotta.Gergő lassan kamasz kezdett lenni,amikor eszünkbe jutott egy örült ötlet.Valahol,valamelyik túránkon elkéne játszani,hogy egy medvével találkozunk és az lenne a poén,hogy aztán a kis fehér plüssmacit mutatjuk majd a videóban...Nem tudom kinek,de talán Gergőnek volt ez az ötlete,de az is lehet,hogy nekem.Mindegy,gondoltuk alkalom adtán majd megvalósítjuk.De erre már nem kerülhetett sor.

Gergő elment azon a zord decemberi hajnalon és magával vitte a macis poén ötletét is.Még ugyan egy kis ideig ott volt az ágya felett a kis maci,hiszen hosszú hónapokig nem nyúltam a dolgaihoz.Minden úgy volt ahogy hagyta,mint aki abban bízik,hogy majd visszajön és minden folytatódik úgy ahogy volt.De nem jött vissza.Gergőként már nem,de talán a lelke gyakran meglátogatott így láthatta,hogy semmihez sem nyúltam hozzá..

Persze idővel aztán amikor csökkent kicsit a fájdalom,hozzá kellett nyúlni a tárgyaihoz,de persze úgy,hogy a lényeges dolgokat megőriztem emlékként továbra is.Így a maci is megmaradt,az ágyról bekerült a vitrinbe a már ekkor is legendás maci.A vitrinből nézett rám és ha szemeztünk akkor már két embert is megígézett a kis plüssállat.Rá nézve eszembe jutott az ex és eszembe jutott Gergő is.

A Mátrában

Aztán eszembe jutott a poén,hogy megkéne valósítani amit Gergővel agyaltunk ki.Valahol valamelyik túrán,valamelyik filmembe előkéne húzni ezt a poént.

Az egyik túrára úgy alakult,hogy egyedül mentem.Én szabin voltam mindenki más akivel mehetettem volna dolgozott,nekem meg mehetnékem volt.Így egyedül vágtam neki a környéknek a legendás Csiprik-rétre mentem Pálhalma szomszédságába,egy körtúrára.Elvittem magammal a kis macit...és egy eldugott helyen ahol senki sem látott,ahol senki sem nézhetett hülyének eljátszottam a macis poént...Ennyivel tartoztam Gergőnek,tartoztam kettőnknek.Éreztem,hogy ott van Gergő lelke,látja és mosolyog...

A filmben 23 perc 05 másodpercnél kezdődik ez a jelenet.

Ettől aztán megnyugodott némiképp a lelkem,így a maci évekre visszakerült a vitrinbe,onnan mosolygott rám,újra és újra eszembe jutattva a kedves arcokat...Aztán egy napon...alig pár hete Zolikával éppen a Mátrába készülödtünk egy túrára.Mit ad isten a híradások elkezdtek arról hablatyolni,hogy a Mátrában medvét láttak,nem messze onnan ahová éppen mi is készültünk.Újra meg újra szembeköszönt ez a hír és ekkor már tudtam,hogy ez nem véletlen.Gergő akarja,hogy újra elővegyük a poénos jelenetet.Most ott lesz velem Zolika is,nem leszek egyedül,hátha egy fokkal jobban sikerül a poén.Természetesen Zolika miután elmeséltem neki a sztorit,hajlott rá,hogy ezt megvalósítsuk újra.Így hát a markazi várbércen újra elővettük a macit és az újra bekerült a filmünkbe.

Ebben a filmben 56 perc 05 másodpercnél indul a macis jelenet.

Talán egy fokkal jobb lett,mint mikor egyedül próbálkoztam.A poént megosztva a közösségi oldalon biztos sokan hülyének néztek,de ez meg a kutyát nem érdekelte.Abban reménykedtem,hogy valahogy így képzelte Gergő is.Bár valószínűleg vele sokkal jobban sikerült volna,de hálás vagyok Zolikának,hogy partner volt ebben.

Hát így vált ez a kis fehér,ma már enyhén koszos plüssmaci legendává.Ha jól számolom legalább 36 éves,de azt meg a fene tudja mikor gyárthatták.lehet több is mint 36.Most megy vissza a vitrinbe ahol tovább mosolyoghat rám,aztán ki tudja,lehet még valahol majd újra benne lesz valamelyik filmünkben!

Egy csapat voltunk

Hát esküszöm,szégyen szemre majdnem elfelejtettem.Valami véletlen jutatta aztán eszembe.Véletlenek pedig már tudjuk jól nincsenek.Valami,vagy tán valaki (Gergő?) eszembe jutatta.Drága négylábú barátom,ma van hét éve,hogy az örök vadászmezőkre távozott...Természetesen ahogy minden évben,most is megemlékezem róla,hiszen egy csapat voltunk! Négy kutyám volt az életem során,de úgy érzem ő volt a fő kutyám.Ő volt velem a legtovább,bár a mostani még él és remélhetőleg ezt a rekordot majd megdönti.Szóval úgy emlékszem rá,hogy ő volt a fő kutyám.A fekete mudi,akit ma már ahogy nézem a képeket róla,egyszerűen gyönyörűnek látok.Akkoriban ki tudja miért nem mindig láttam annak,de igen.Ő valóban gyönyörű volt és a négy kutyám közül alighanem a legokosabb is.

A fekete mudim

 Nagyon-nagyon sokat sétáltunk vele,sőt túráztunk is.Akkor volt boldog amikor jött velünk.Óriási is a különbség közte és a jelenlegi kutyám között.Ez a mostani nem szeret sétálni.Egyszerűen nem szeret.Pedig azért hoztam ide,hogy majd olyan jókat sétálok vele mint a régi mudimmal.De ezzel nem lehet,persze sokat nyom a latba Gergő hiánya.Nyilván ha itt lenne,akkor a kutya is szívesebben jönne.A régi kis mudi szeretett sétálni,nem számított neki hideg van,vagy meleg.Eső,hó vagy szárazsság.Jött mindig boldogan.Jó kutya volt.

A séta volt mindene

Gergő,ő és én egy csapat voltunk.Ahogy ő,én is imádtam ezeket a sétákat.Remekül elvoltunk.Nagyon hiányoznak ezek a dolgok. Alig féléve voltam a szivárványhídnál,amit Dorogon valósítottak meg.Természetesen ott is eszembe jutott a kis fekete kutyám.Legközelebb ha arra járok akkor meg viszek valamit ami az övé volt,ezeket a tárgyakat kilehet tenni a híd korlátjára.Szóval attól,hogy most majdnem elfelejtettem az évfordulót,attól még nagyon is itt van a szívemben ez a kutyus.Itt nyugszik a szomszédban a kedvenc helyén az erdőben.Oda temettem el.Sírján,amiről csak én tudom,hogy egy kuytasír,az év egyes szakaszain virágok nyílnak...

Nyugodj békében barátom!

Séta Samuval az esőben

 2024 karácsonya óta immár rendszeres látogatói vagyunk Shíva menedékének,azaz a kutyamenhelynek Ercsiben.Most is egy születésnapi ünnepség került megrendezésre,ahogy egy éve is.Okulva az egy évvel ezelőtti szerintem nem túl fényesre sikeredett buliból,nem igazán volt most kedvem eljönni.Ám Móni kegyetlen nagy követőjük és rajongójuk lett,kénytelen voltam őt elvinni,hiszen az ő állapotában egyedül nem volt szabad elengedni.Így elkisértem.Gondoltam három órás lesz ez az esemény is mint a tavalyi,elüldögélek ott,míg Móni ellesz ott valahogy.Így vasárnap a fél 11-es vonattal vágtunk neki Ercsinek és éppen a déli harangszó előtt,már ott is voltunk a kutyamenhelyen úgy,hogy az állomástól Mónival legalább félórás séta.Mindegy ott voltunk,be is engedtek.Ami örvendetes volt,két dolog is.Az egyik,hogy nem volt olyan meleg mint tavaly,sőt esernyőt is hoztunk,mert erősen lógott az eső lába.A másik,hogy kb.fele annyian voltak mint tavaly.Ami viszont nem volt örvendetes az az,hogy a házigazda majd egy órát késett.Addig néztük a kutyákat amiket látni tudtunk,sütiztünk,pihentünk.Végül befutott a házigazda is.

Samu

Ami még feltünő volt,hogy nem volt színpad mint tavaly,vagy mint a karácsonyi ünnepségen.Gondoltam végre nem a marketing hanem a kutyák lesznek végre fontosak.És lőn csoda valóban így is lett.A házigazda körülvitt minket a menhelyen,bemutatva a frissen vásárolt területeket és az új keneleket.Ezt letudván ugyan volt egy mazsorett bemutató,színpad nélkül.Közben az eső kezdett rájönni,szegény mazsorettes lányok áztak ott,de végigcsinálták a müsort.Közben mi a frissen felhúzott sátrakban üldögélve néztük őket.A müsor végén újra belehetett menni a kutyákhoz és tetszés szerint kihozni egyet-egyet sétáltatni.Hát gondoltam akkor bemegyek kihozok egyet.Nem volt elképzelésem melyikük lenne jó,végül hogy.hogy nem Samu jutott nekem.Ő pedig már egy régi ismerös volt.Zolika most nem jött velünk,de ha tujda,hogy kihozhatom Samut bánhatja majd.Így hát gyors küldtem neki képeket hagy egye a penész amiért nem jött el..

Samu és én,az első ilyen fotónk

Samu egy gyönyörű husky féle kutyus volt,fehér és aranyszőrű.Egyik szeme kék,másik barna.Nem tudom mi történt vele,valószínű csak az egyik szemére láthatott.Ismertük már egymást,hiszen a kenelje mindig közel volt ahhoz a placchoz ahol a tömeg volt és mi mindig megnéztük őt valahányszor itt voltunk.Mindig ugrált,ugatott,hogy vigyük már ki.Hát most végre ez is összejött.Választanom sem kellett volna jobb kutyát.Megvoltak a kedvenceink és ő volt az egyik.Közben eleredt az eső,szerencsére csendesen esett.Kivive Samut,Móni jött velünk egy darabig,de aztán mivel nem tud rendesen járni,Samu tempója már sok volt neki.Így mehettem egyedül Samuval.Persze sokan mások is kihoztak kutyákat.A gondozók annyit kértek tartsunk kis távolságot egymástól.

Örültem neki!

Samut vitte a lendület,örült,hogy mehet.Ugyanolyan bolond módjára sétált mint odahaza az én Rexim,csak nem húzott annyira.Így jóval könnyebb dolgom volt.Meg aztán öt lépésenként megállt,megfordult megvárt és felállt hozzám,mancsait a polómra téve és a pofámat nyalva.Tiszta kosz volt már a polóm,meg a kezem,de a fene bánta.Samu remekül érezte magát az egyre jobban hulló eső sem zavarta.Jó kétszáz méterre jöttünk el a menedéktől az utcában ami itt már nem is utca volt,hanem egy út a pusztában.Ott megfordultunk és indultunk vissza,ahogy mindenki más is.Samu továbbra is úgy viselkedett mint eddig,így aztán meglehetősen koszosan értünk vissza a menedékhez.Samut mindenki észrevette,hiszen az egyik legszebb kutya volt.Végül bevittem a keneljéhez (már egy új volt),átadtam a gondozójának majd érzékeny búcsút vettem tőle.Hát jó volt kihozni.Nem számoltam vele,hogy lehetséges lesz most kutyát kihozni.Így aztán ez a buli már eleve sokkal jobb volt mint a tavalyi és a slusszpoén még hátra volt.

A gulyás

Eltelt az idő és sokan hazamentek,mi maradtunk páran.A gulyás amit a tömegnek főztek meg most lett kész,így aztán bőven jutott.Tavaly ezt hiányoltuk ugye,most viszont nem lehetett panaszom.Olyan adagot kaptam ami egy lónak is elég lett volna és nagyon finom is volt.Ezt a sátorba beülve fogyasztottuk el Mónival.Közben tisztességesen esett már az eső.Nekünk a kaja végeztével indulni kellett,hogy elérjük a vonatot.Elfelejtettem mondani,hogy adományt természetesen most is vittünk a kutyáknak.Búcsút vettünk a gondozóktól aztán indultunk az állomásra az esőben.Szerencsére hoztam esernyőt.Útközben még Sanyikával szintén az egyik kedvenc kuytusunkkal és gondozójával találkoztunk,ők még ilyenkor is sétáltak.Mi meg trappoltunk az állomásra,de félúton aztán elállt az eső!Így kényelmesen elértük a vonatot és még kényelmesebben haza is értünk.Ötre már itthon is voltunk.

Spartacussal is találkoztunk,ő is nagy kedvenc!

Ez most azt kell mondjam jó volt.Nem számitottam rá,hogy jó lesz,de ez most jó volt.Végre a kutyák voltak fontosak és még kaja is jutott bőven.Na ez nem volt tavaly.Most viszont igen.Így hát kellemes emlékekkel lettünk gazdagabbak úgy érzem.