Pécsi meccstúra

 Timiékkel 2024 tavaszán ismerkedtünk meg,amikor eljöttek a Dunaújváros-Érd bajnoki labdarúgó mérkőzésre,megnézni egyik kedvenc játékosukat,aki ekkor (és azóta is) a Dunaújvárosban játszott.Anti bával jöttek,akit már ismertem pár éve a focicsoportból.Ő írt rám,hogy van kedvem jöjjek ki a meccsre mert itt lesznek.Ebben az idényben annyit nem jártam meccsre mivel a csapatunk a kiesés ellen játszott,de most persze igent mondtam az invitálásra.Itt ismertem meg tehát Timit és Ferit a testvérpárt akik nagy PMFC drukkerek voltak és innen indult ki a ma is tartó barátság.Eljöttek nekünk szurkolni az osztályozóra is egy éve Dunaújvárosba is,meg a visszavágóra Szombathelyre. Timivel aztán napi kapcsolatban vagyok,vele beszéltük meg,hogy ha majd egyszer a Dunaújváros Pécsen játszik akkor eljövünk.

Hangolodás Simontornyán egy kávéval,az átszállásra várva

Bár a meccs csak este hatkor kezdődött és Timiékkel a találkozó is délután egy órára volt megbeszélve a pécsi buszállomáson,mi már Zolikával reggel ötkor nekivágtunk az útnak vonattal.Úgy terveztük a tali előtt kicsit sétálunk Komlón,majd elmegyünk Hosszúheténybe újra egy jó gulyásra.Már fél kilenckor Komlón voltunk,két órát csavarogtunk-Felmentünk abba a bányászparkba amelynél Gergővel jártam utoljára 2018 nyarán...Itt nézelődtünk kicsit,majd fél 11 után már Hosszúhetényben is voltunk,ahol beültünk arra a fenséges gulyásra amit csak itt készítenek.Tíz napja voltunk itt amúgy a Zengő túrán.Most is fenséges volt a gulyás,majd kicsit jártunk egyet a faluban is.Fél egykor indult a busz Pécsre.

Komlói bányászpark,fenn az emlékmű

A finom gulyás

Timiék rajtuk kivül álló okok miatt késtek egy picit,de fél kettő előtt így is sor került a találkozóra.Timi javaslatára mivel még bőven volt időnk a meccsig,elindultunk egy sétára a pécsi belvárosba.A főtéren aztá neki álltunk fotózkodni ezerrel a csapatunk sáljaival.A járó-kelők csak néztek,de mintha mindenkit jó érzéssel töltött volna el a dolog.A főtér után egy olyan kilátóhelyre vitt el minket Timi,amit még nem ismertem,mert amúgy jól ismerem Pécsnek ezt a részét.Az alagút és a kálvária felett voltunk és valóban pompás kilátásunk volt a városra és a távoli Villányi-hegységre.Áldtam Timit,hogy megmutatta nekünk ezt a jó helyet.Itt is készültek a képek ezerrel.

Timivel a pécsi főtéren.A sálak szerint ellenfelek vagyunk,de mégis barátok

Zolikával és Ferivel

A kilátóhelyen amit nem ismertem korábban

Innen lementünk aztán a Babarkánhoz és felmentünk a bástyára.Feri tériszonyos volt így alaposan szenvedett,de a lépcsőn lefelé Timinek sem ment jól a dolog.De itt is jól éreztük magunkat és persze kép itt is készült.Besétáltunk a székesegyházhoz,megnéztük alatta a szőkőkútat,majd a híres lakatfalat is.Ismerős helyek voltak,sokat jártam már erre.Újra a főtéren kötöttünk ki,majd a Király utcában beültünk fagyizni egyet.Végül is remekül elvoltunk,jó társaság volt.Közben az idő telt,így lassan elindultunk a meccsre.A pálya elég messze volt,de mindenki egyetértett abban,hogy menjünk gyalog.

A Barbakánon ökörködünk

A szőkőkútnál

Útközben csatlakozott hozzánk Timiék egyik haverja Béla.Hát köztudott,hogy Zolika szereti fosni a szót,de még ő is levolt maradva Bélához képest.Sebaj,jól elvoltunk.Timi amúgy adott egy PMFC sálat ajándékba,én meg adtam nekik még egy DPASE sálat és egy válogatott mezt.Hosszú séta vezetett ki a pécsi stadionhoz,sokára értünk ki.A nézőtéren aztán újabb ismerösökbe botlottunk.Anti bát üdvözöltük és rögtön közös fotóra kértük.Majd Niki köszöntött minket egy puszival.Őt is a csoportból illetve Timiék és Anti bá álltal ismertük,na és még Tibivel is aki eljött Timivel a tavalyi osztályozóra.A hazai szektorba mentünk Timiékkel,de senkit nem zavart a jelenlétünk.

Zolika,én,Anti bá,a szürke polós Béla,Feri és Timi.A fekete polósokat nem ismertem.

Szurkolás

Az ajándék sálak

A meccshez nem sok közünk volt,simán kikaptunk 2-0-ra,de békésen jó hangulatban szurkoltunk egymás mellett a pécsiekkel,jól elvoltunk.Meccs után helyijáratos busszal mentünk vissza a vasútállomás közeléig.Ott elbúcsúztunk Bélától,Timiék még kikisértek minket a vonathoz.Érzékeny búcsút vettünk egymástól és fél tíz előtt már indult is a Tenkes IC,amely szerencsére megállat Pusztaszabolcson,ott negyedórát kellett várni a dunaújvárosi vonatra.Sima út volt és fél egykor értünk haza.A vereség ellenére jó buli volt,jó volt barátok között lenni,akik végtelen szeretettel fogadtak minket!

Jó buli volt,köszönjük!