Úgy alakultak az utóbbi napok,hogy "kényszer" szabadságra voltam ítélve,ami azzal párosult,hogy nem nagyon mozdulhattam ki kerek tíz napig.Persze azért valamennyire igen,de annyira nem,hogy legalább egy környékbeli túrára beruházzak.Őszintén szólva,ez kezdett az agyamra menni és egyre inkább elhatalmaskodott rajtam a bezártság érzés.Éreztem ki kell mozdulnom legalább egy minimális alkalomra,mert úgy tűnt ebből baj lesz more...A szabadság idő utolsó előtti napján adódott egy kimozdulási lehetőség.Éltem vele.Tervezgettem én a napokban különféle környékbeli túrákat,de végül aztán egy helyi spontán hiánypotló túra mellett döntöttem.Most nem számíthattam senkire így egyedül vágtam neki.Úgy terveztem itt a városban lemegyek a helyi Szalki-szigetre majd elmegyek a Macskalyukig,arra a helyre ahol a dunai holtágak és szigetek találkoznak.Ez így is nagyságrendileg egy 10 kilométeres túrát ígért,még úgy is,hogy nem itthonról indultam.
Ott a vihar a szomszédban
Helyi járatos busszal mentem ki a város fő víztornyához.Innen indítottam a túrát.Szinte azonnal rátértem még a felső-Dunaparton a piros jelzésű turistaútra.Ez az az út amely Adonytól vezet Paksig,de lehet még tovább.Mikor indultam a buszhoz otthon napfényes szép idő volt,de mire ide értem a piros jelzésre elkezdett dörögni az ég.Dél-kelet felé nézve láttam a viharzónát és,hogy odaát az Alföldön esik az eső...reménykedtem benne,nem erre fújja a szél mifelénk a vihart.Mentem tovább,hamar leértem Dunapentelére a piroson.Itt egy rövidebb út kedvéért letértem róla,de aztán visszatértem rá,csak,hogy újra letérhessek róla.
A hídnál úgy tűnt elkap a vihar
Egy patak felett akartam éppen átmenni egy kisebb hídon amikor már felettem dörgött meg az ég.Nem ijesztett meg,mentem tovább és elértem a Szalki-szigetre bevezető piros+ jelzést,de mielőtt rátértem volna,lementem a szemközti Szabadstrand-öbölhöz.Sajnos mindenhol voltak horgászok így a jó helyek ugrottak.Azért találtam egy helyet,de ekkora már úgy besötétedett,hogy esélytelen volt jó fotókat készítenem az én müszereimmel...azért lőttem pár képet,majd a piros+ jelzésen a Százlábú-hídon át behatoltam a szigetre.Rögtön egy megállóba kellett beállnom,mert rájött az eső is.Szerencsére amilyen gyorsan jött,olyan gyorsan ment!Így mentem tovább.A piros+ jelzésen szándékoztam körüljárni a sziget északi részét.A délire Gergő nélkül egyedül nem akartam menni,mert az más kávéház.
Kissé sötét van az öbölnél,nem is készülnek használható fotók
Ám mielőtt nekivágtam volna az északi résznek,tettem egy kitérőt.Méghozzá az egykori kompállomás és a helyi dunai temetkezési hely felé.Itt búcsúztattuk 22-ben a sógoromat és szorták a hamvait a Dunába...A kompállomás pedig már csak a múlté,itt 15 éve nem jár már komp,mióta a Pentele-híd megépült.Ezeket megnézve tértem vissza a piros+ jelzésre és mentem körbe a sziget északi részén.Itt-ott kis családok főztek erre,akik persze autóval jöttek be a sziget legrejtettebb részeire is,mert tíz métert sem tudtak gyalogolni...Szerencsére az észak-keleti csücsöknél nem volt senki,így lemehettem a környék egyik legszebb helyére.Ám még mindig nem volt jó idő,itt sem számíthattam csúcsfotókra.Itt nyílt kilátás a Dunára észak felé és a holtágakra valamint a szigetekre,elsősorban a szemközti Jónás-szigetre,amit még régen csak Első-szigetnek hívtunk Gergővel.
A holtág és a Jónás-sziget,volt olyan,hogy arra túráztunk.Most nem lehetett arra menni.
Arra benn túráztunk párszor Gergővel a régi szép időkben...amikor még itt volt velem Gergő és annyira alacsony volt a vízállás,hogy száraz lábbal betudtunk hatolni a környék szigetvilágába...Most ez lehetetlenség volt,igen magas volt a Duna vízállása.De majd lesznek még olyan idők amikor száraz lesz itt a környék,akkor majd újra eljövök erre is.Na,de most visszatértem a piros+ jelzésre amely a helyi kemping mellett haladt el,itt is főzöcskéztek a kis családok,persze mindenhol állt legalább egy kocsi is...Közelítettem a sziget észak-nyugati sarkához,ott volt a szigetről kivezető zsiliphíd.Ezen ment át a piros+ jelzés is.Ez az egyik kedvenc helyem a városban,hiszen rendkivül békés,nyugtató hatású kilátás van a hídról.Szerencsére nem volt itt senki,meg is álltam kicsi léleknyugtatásra.
A zsiliphíd
A kilátás
Állok a hídon...
A híd után a piros+ "kivezető" szakaszán mentem amely pár méter után visszatért a piros jelzésbe.Itt jobbra,azaz észak felé fordultam.Ez betonút volt.Jó egy kilométert kellett ezen mennem.Ismerös szakasz volt,kismilliószor jártam erre az elmúlt negyven évben,Legutóbb épp a Dunán innen,Dunán túl teljesítménytúrán jártunk erre februárban.Követtem a pirost Rácalmás határáig,amely itt lenyúlik Dunaújvárosig.Itt lényegébe egybe épült a két város.Itt az úttal együtt letértem az ártéri erdő mellé,kerestem a leágazást amely bevitt az erdőbe el a Macskalyukhoz.Nem kellett sokat keresni hamar megtaláltam,de nem ott ahol emlékeztem rá.Így aztán behatoltam az erdőbe.
Út az ártéri erdőben
Beérve az erdőbe az nagyon szép volt.Erre is jártunk már párszor Gergővel főleg...Az út meglepően jól járható volt.Ez ugye már jeleztlen út volt amely a piros jelzésből ágazott le.Kiértem a vízhez az egyik holtághoz ahol csónak pihent békésen.Még nem ez volt a legszebb rész,de szemben feltűnt a Fülöp-sziget,Gergő-szigete...a Második-sziget.Ott is jártunk már száraz lábbal,ha egyszer lesz még olyan időszak,majd újra eljövök oda is.Visszatértem az erdei útra majd jó szézötven méter múlva megleltem a Macskalyukat.Ide jöttem,hát lementem oda.Magas volt a vízállás így annyira nem volt belátható mint normál időkben,de azért a lényeget most is lehetett látni.Itt találkoztak a környék holtágai és szigetei.Innen indult ki a Rácalmási Kis-Duna is.Szemben a Fülöp-szigeten túl ott volt a Pap-sziget,odaát balra meg a Rácalmási-sziget.Értelemszerűen innen már a Jónás-sziget és a Szalki-sziget nem látszódott,azok délebbre voltak.
Csónak a holtágban,szemközt a Második-sziget
A Macskalyuk széleslátószöggel
Ma egyedül voltam...
Hát rengeteg emlékem volt innen is...ezek jutottak eszembe a sok régi remek túra Gergővel.A környék összes szigetét meghódítottuk vele!Minden oldalról láttam már ezt a Macskalyukat,amely azért keveseknek adatik meg.Ki olyan hülye pl.aki letúrázik a Rácalmási-sziget legeslegdélibb pontjára?Mi letúráztunk.De a Pap és a Fülüp-sziget végéről is megcsodáltuk már a Macskalyukat.Szerencsére hiába az áradás,nem volt sok szúnyog,persze azok majd inkább akkor lesznek amikor visszahúzodik a Duna.Így mondhatni jókor jöttem.Az idő is kezdett javulni.Amúgy délután fél négykor kezdtem a túrát és már hat óra felé kezdett ketyegni a mutató,ideje volt hát a visszairánynak.
Búcsú a Macskalyuktól
Visszamentem a pirosra és elindultam visszafele irányba és ekkor...hirtelen jó idő lett!Kisütött a nap és csodás fények kerekedtek a késő délutánban...ohh,hogy miért nem tudott egész túrán ilyen lenni?Így eredetileg úgy terveztem,hogy a piroson megyek vissza a víztoronyhoz,de így újra lezértem a piros+ -ra és visszamentem a zsiliphídhoz jobb fotókat készíteni.Ezután pedig a sziget nyugati parján a helyi strandon vágtattam át.Sokan mozogtak erre kellemes idő lett.Nem is tudom mikor fürdötem utoljára itt...talán 2013-ban és ez is Gergőhöz köthető...Kamaszkoromban persze mindennap itt voltam...Nosztalgikus hangulatban hagytam el a szigetet,jó volt újra itt járni!
Napfényben
Ott a híd,onnan jövök!
Az öböl a strand és háttérben a víztorony
Visszamentem a pirosra és felsétáltam a víztoronyhoz.Ott pedig betámadtam a buszmegállót.Némi várakozás után jött a 18-as busz,azzal pedig hazajöttem.Hát nagyon-nagyon kellett most ez a kis minimális kimozdulást,nem emlékeztem rá,hogy valaha is ennyire szarul éreztem magam egy szabi alatt.Jó ez olyan szabi volt ami nem volt betervezve,de akkor is.. Nem indult jól a túra,úgy tűnt elver egy vihar,de aztán fokról-fokra lett egyre jobb még így is,hogy egyedül voltam.
Ez volt számomra az év tizedik túrája.Most 10 kilométert mentem.Ez így összesen 157,6 km,ezt pedig könnyű kiszámolni,hogy 15,76-os túra/átlagot jelent!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése