Egy korábbi bejegyzésemben olvashattátok ahogy felfedeztük a Rácalmási-Nagysziget addig ismeretlen déli részét.(erről itt láthatjátok a bejegyzést).Most úgy döntöttünk elmegyünk egy kicsit túrázni a sziget északi részére.Ez a rész nem volt ismeretlen elöttünk,hiszen jártunk már itt sokszor.Tavasz volt május elseje.Két nagy túra között voltunk éppen,gondoltuk egy kis mozgás most sem árt.Rácalmás főteréről indultunk le a Dunára,nem nagy távolság,a központtól könnyen elérhető a szigetre vezető kishíd,talán 1,5km-re lehet.
 |
| A kis Duna és a kis híd,na és a csónakok |
A sziget nagyjából 4 esetleg 4,5km hosszú észak-dél irányban,a legnagyobb szélessége pedig épp itt a hídnál 1,2km.Az északi részt a híd vonalától számítjuk,ez jóval kisebb mint a déli rész,hiszen a hídtól az északi vég nagyjából 1,8 km-re lehet.Az egész szigeten körbefut egy jól járható út,amely itt az északi részen már tanösvény.Az egész út jól jelzett piros sáv jelzéssel ellátva,eltévedni nem lehet.
Megjegyzés: A fent leírtak a 2016 május1.-i állapotot tükrözik.Azóta nem voltunk a szigeten,de némi internet kutakodás után az alábbi változások történtek: A tanösvény immár az egész útszakaszra vonatkozik,a piros jelzés pedig piros körtúra jelzéssé változtatták.Hogy ebből mennyi igaz nem tudom,mint írtam május1.óta nem jártunk a szigeten így a saját szememmel még ezt nem láttam.
Megvan az a rossz tulajdonságom,hogy csak a saját szememnek hiszek,így számomra ezek nem hivatalos információk.Valóságtartalmúkat idén ellenörizni fogom.
A jelzett útról ágaznak le különféle ösvények a sziget több pontján is,ezek már nem jelzett utak!Szóval ezúttal a hidról lejövet balra azaz északra fordultunk.A tanösvényen több különféle állomás követi egymást amelyeken a sziget történetéről,élövilágáról tájékozodhatunk.Van itt almaház,nádkunyhó,madárlesek,cölöphídak és sok egyéb dolog.Az állomások egy része már felújításra szorul.Ezt a kört már sokszor megtettük,most úgy döntöttünk itt-ott lemegyünk egy-egy leágazáson.
 |
| Az Almaház |
Letérve az egyik útra egy eddig ismeretlen részre értünk,a csodás szigeti erdőben kanyargó út is jól járható volt.Titkos tervünk az volt,hogy a már felfedezett legdélibb pont után most megnézzük a legészakibb helyet is a szigeten.Ám az út amely észak felé indult keletnek fordult.Észak felé úgy tünt nem vezetett semmi.A mi útunk pedig kiért a Duna fő ágához ahol egy a Dunába benyúló zátony féle fogadott.Szép volt,kimentünk rá.A májusi szél simogatta arcunkat...A zátonynak tudomásunk szerint nem volt neve.Itt kajcsiztunk és pihentünk.A Duna közelsége mindig is nyugtató hatással volt rám,bárhol is járok a folyó mentén nagyon szeretem.
 |
| A zátony |
Mivel északra vezető utat erre nem találtunk (visszatérünk még felfedezni) így visszamentünk a tanösvényre.Itt az egyik madárlesen élveztük a környék élővilágát,majd folytattuk a túrát.A cölöphíd következett,amely két részből áll és egy állítólagos mocsár felett vezet át.Hát nem nagyon hasonlít mocsárra a hely,de lehet mégis...de valószinü nagy esőzések idején lehet csak izgalmas.A híd cölöpökön álló fa szerkezet amelyet úgy tünik megviselt az elmúlt évek időjárása,hisz sok helyen megvan hajolva,inog stb.Ettől függetlenül élvezhető,Az első rész kb.100 méter hosszú lehet rávezet egy kis szigetre a szigetben.A második rész talán 40 méter hosszú lehet és bevezet a szigeti "őserdőbe" amely már a Dunai főág mellett húzodik.Szép hely!
 |
| A Cölöphíd |
Innen is csak visszafele vezet út a tanösvényre.Visszatértünk hát majd elértük a második madárlest amely sajnos igen gyatra állapotban volt.Ráférne a felújítás.Na meg aztán kilátni sem lehetett belőle,a kilátást az előtte lévő fák megakadályozták.Valószinü anno nem számoltak vele,hogy egyszer ezek a fák megfognak nőni.A les mellett volt egy keletnek futó út.Hát akkor itt volt az újabb felfedezni való.Egy csodás öböl (?) vagy tó(?) mellett haladt az út.A kérdőjelek pedig azért mert még most sem tudom,hogy öbölről van-e szó vagy tóról.Magasabb vízállásnál valószinű öböl,ám ott jártunkkor csak tónak tűnt.Egy hasonló zátonyhoz vezetett az út mint korábban.Itt voltak is emberek bőven.Horgásztak a zátonyon.Nagyjából a Dunába jó 60-70 méterre benyúló kőszerű zátonyokról van szó.Ennek neve is volt:Betti-kő.
 |
| Betti-kő |
Mivel sokan voltak itt,nem időztünk sokáig.Visszaindultunk a tanösvényre.Amelyet itt egy a hídhoz visszavezető úttal lelehet röviditeni.Erre már nem nagyon akadt látnivaló.Így a hídnál befejeztük az északi részre irányuló túrát.Nagyjából a kitérökkel mehettünk 6km-t.Nem egy megerőltető út.Aki könnyed kis hétvégi kalandot akar magának némi látnivalókkal is,azoknak ajánlom az északi részi túrát,aki egy kicsit nagyobb kalandra vágyik,az járja be az egész jelzett útat a szigeten,a merészebbek pedig térjenek le róla itt-ott-amott,csodákat láthatnak!
 |
| Utunk a sziget északi részén |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése