Túra Nagymaros környékén

Ezt a túrát 2016 május 15-én ejtettük meg.

Az akkori bloghiány miatt most kerül "adásba".

Már egy ideje szemeztünk a Remetebarlanggal amely a Börzsönyi Szent Mihály-hegyen található,úgy döntöttünk felkeressük végre párosítva egy túrával.Így megterveztük a túra útvonalát is amely Nagymarosról indul majd a sárga jelzésen haladunk amely majd elvisz minket Zebegénybe.A sárga jelzésről le sem kell térni,egyenesen a célhoz visz.Persze aztán letértünk róla.Egy betervezett letérő és egy be nem tervezett került utunkba.

Kora reggel értünk Nagymarosra borús idővel fogadott az ország egyik legszebb tája.Kellemetlenségünket tetészte még,hogy csak egy régebbi kiadású Börzsöny térképünk volt és hát azóta....bizony változtak a dolgok,nem egészen úgy volt minden ahogy a térkép jelezte.

A Visegrádi vár a nagymarosi partról

Nem úgy voltak már a jelzések ahogy a mi térképünk jelezte így kezdésként elmentünk Nagymaros nyugati végére ami nem kellett volna.A mi jelzésünk valahol elöbb leágazott a hegyek felé.Ha nehezen is,de ráleltünk.Kemény kaptató vezetett ki a városból a hegyre,ráadásul eleinte aszfaltozott úton mentünk,az idő borús volt.Nem indult jól a túra...aztán elértük az erdei utakat,innen már kellemesebb volt.A sárga jelzés ment tovább a hegyre és a kilátó felé azonban hamarosan elértük azt a pontot ahol a betervezett leágazásunk volt.Ez pedig a sárga barlang jelzés volt,ez vitt el a Remetebarlanghoz.Letértünk hát.

Az első kilátásunk

Esős napok után voltunk,így aztán a sárga barlang jelzésű út amely amúgy is féloldalasan haladt a hegy oldalába rendkivül csúszos volt.A leágazástól a barlang kb.3km távolságra volt,de ez a szakasz a csúszós félodalas út miatt kegyetlen nehéz volt.Nagyon-nagyon szenvedtünk ezen a szakaszon,ha megcsúszunk akár a szakadékba is leeshetünk.Nem kis ügyességet és erőfeszítést igényelt ez a rész na és persze odafigyelést.Így jelentős késéssel érkeztünk meg a barlanghoz.

Szent Mihály-hegy nyereg

A barlang előtt végre már jó az út

Nagyjából délre érkezhettünk meg a barlanghoz,ez elözetes terveim szerint kb. 1 óra késés volt.Na azért nem estünk kétségbe,elvégre minden nehézség ellenére a táj fantasztikus volt.

A barlang is lenyügözően klassz volt,hozta azt amit vártunk tőle.

A barlang a Dömösi-szoros fölött a Szent Mihály hegy oldalában található,becsléseim szerint olyan 220-230 méteres magasságban.A dömösi Duna partról jól látható a barlang nyílása.

A barlang nehezen közelíthető meg.A jelzett utakon is figyelmeztetés van érvényben több helyen:"meredek,csúszós szakasz"

Ezt a rész most úgy másoltam ki az internetről.Annyi hozzáfüzni valóm van csak,hogy az égvilágon sehol sem volt semmiféle figyelmeztetés....

Na szóval amúgy a barlang a Dunakanyar egyik legszebb kilátó helye is.Érdemes ide végigszenvedni az utat!Mi a tájat ámulva megebédeltünk,a kilátás a borús idő ellenére is gyönyörü volt!

A barlangfal

A barlang rendkivül látványos,a köfalban több helyen is vannak "odúk" és van egy fő barlang amely belül egy nagy helység bent több kisebb helység is nyilik abből a fő teremből.Talán szobák...Amennyit tudok,az az,hogy a barlangot a XI.században vájták és egy időben remeték otthona volt.Tényleg rendkivül látványos hely,megér egy kirándulást!Persze az ide vezető út nehéz.

Egy óra hosszat időztünk itt szerencsére senki nem járt ekkor erre,úgy tünt a borús idő a müanyag túrázókat távol tartotta...

Remetebarlang

Indultunk vissza a sárga jelzésre ugyanarra amerre jöttünk.Volt ugyan egy kék barlang jelzés is itt,de a mi régi térképünk nem jelezte.Aztán persze kiderült később hova vezetett.Jobb,hogy nem mentünk arra,mert pl,kihagyta volna a kilátót is.Szóval ugyanarra mentünk vissza a sárgára mint amerre jöttünk.Visszefelé sem volt könnyebb az út...így tovább késtünk az elözetes tervhez képest.Ráadásul itt még nem éreztem,de később igen.Öreg lábaimat is megviselte ez az út...

Na de sebaj,elértük a sárgát amely felvitt a Szent Mihály-hegy csúcsára.Egy újfent kemény útszakasz volt,rendkivül meredek felfelé menettel.

Felérve egy kis pihenő fogadott.Itt ki-ki sütött a nap is,ám a kilátást eltakarták a fák.

Amúgy felfelé útközben tölünk kb.40méterre egy nagy vaddisznó haladt el,szerencsére nem foglalkozott velünk.Kis pihi után folytattuk a túrát.

Julianus kilátó

Valamennyire könyebb szakasz következett a szomszédos Hegyes-tetőre ahol megtaláltuk a szépséges Julianus-kilátót.Egy rendkivül jó állapotban lévő kilátó volt szerencsére azthiszem nem oly rég újították fel és,hogy mennyire színvonalas arról csak egy árulkodó adat: 2016 végén ez a kilátó kapta az év kilátója címet.Azthiszem joggal.

Itt már voltak néhányan,de valószinú nem a müanyagokból,hisz beszélgettünk is egy-két túrázóval és úgy tünt mindenki tudta hogyan kell viselkedni egy ilyen helyen.

A kilátó két szintes,alsó szintjét körül ölelik a falak,három ablak bíztosítja a kilátást.Innen akkor jó a bámészkodás ha odafenn nagy szél van.Hát nagy szél volt,de felmentünk a felső szintre is.

Megérte,a kilátás leírhatatlan...

Kilátás a Julianus-kilátóból

A borús idő sem akadályozott meg benne,hogy élvezzük a kilátást az év kilátójából.Csodás volt.Az erős szél ugyan majdnem kifújta a kezemből a kamerát meg a fényképezőt.Kicsit fáztunk is tán,de nem akartunk rögtön lemenni.Ki tudja mikor vergödünk újra erre...

Aztán egy idő után természetesen tovább kellett menni.

Fájó szívvel vettünk búcsút ettől a remek kilátótól.Innen első alkalommal ezen a túrán lefelé vezetett az út.Itt kezdtem el érezni lefelé menet egy szörnyű lábfájást,itt jött ki a korábbi nehéz útszakasz eredménye...számomra nagy szenvedés volt a lefelé menet...

Búcsú a kilátótól,irány lefelé

Aztán leért szintre a sárga jelzés,itt volt egy rét pihenőkkel,bekaptuk még a maradék kajánkat.Egy kellemes szinten menő szakasz következett,itt nem fájt a lábam,majd ismét lefelé menet következett ahol fájt...Hamarosan elértük azt a pontot ahol a második letérésünk következett a sárga jelzésről.Ugyanis forrást jelzett a térkép és tán az úton is volt valami erre utaló tábla,ha jól emlékszem.Ránk nem jellemző módon szinte majdnem kiürült a víz készletünk,így úgy döntöttünk lemegyünk a forráshoz remélve,hogy az münködik.Cikk-cakkos út vezetett le a forrás völgyébe amely ha jól tudom akkor Bodzás-völgy nevet viselte.Hamarosan elértük az Ernő-forrást amely szerencsére adta a vízet.Így hát felfrissülve indultunk a már nem túl messze lévő Zebegény felé.

Viadukt

Zebegény nagyon szép település a Szent Mihály hegy nyugati lábánál.Sok érdekességgel,látnivalóval.Azt mondják sok turista is jön erre.Hála a borús időnek (hideg azért nem volt) alig-alig lézengtek a faluban.Valami kastély félét láttunk elöször a Duna partján majd egy látványos vasúti viadukt következett.Aztán a főtér egy szép templommal.Na és volt egy szép trianoni emlékhely is itt,ahová felfelé vezetett az út egy kisebb dombra.Nagyon fájt már ezen a ponton a lábam,de ezt nem akartam kihagyni,így felszenvedtem magam oda.Érdemes volt,az emlékhely nagyon szép,meghitt volt.Talán a legklasszabb trianoni emlékhely ahol eddig jártam.

Az emlékhely egy részlete

Az emlékhelyen túl még volt egy kilátó,de oda már nem volt erőnk elmenni.Gyönyörködtünk még itt egy félórát aztán lementünk a vonathoz és indultunk haza.

Hát talán nem ez volt az év legjobb túrája,sőt a top10-be sem került be,de azért jó volt.

Eltévedésekkel,kitérökkel mentünk vagy 25km-t.Tőlem szokatlan módom a lábam is megszenvedte ezt a túrát,a Remetebarlanghoz vezető nem kis nehézségű út miatt szokatlan és erős lábfájás kisérte aztán végig a túrámat.A kis eltévedés,a csúszós és meredek útak és a lábfájás miatt jelentős késéssel tettük meg a távot.Ha tél lett volna valószinű ránk sötétedik valahol az erdőben,de május révén ez belefért.Na meg persze a régebbi kiadású térkép sem volt éppen nagy segítségünkre..,de összeségében jó buli volt.Csodákat láttunk ismét!

A túra útvonala