Túra Ráckevére

Helyi túráinkat illetően ugye mint azt korábban többször is írtam,2016-ban főleg Adony és környékére fókuszáltunk.Megnéztünk,felfedeztünk a környéken sok mindent.A végső cél pedig az volt,hogy egy szép napon az adonyi révvel átkelve megkezdjük Csepel-szigeti túráinkat is,hisz itt is számos felfedezni való akad,évekre ellátva minket itteni túrákkal.2016-ban két túrát terveztünk ide,az első az volt,hogy Lórévtől elgyalogolunk Ráckevéig.

Többször is halasztgattuk az év folyamán ezt a túrát,nem akartunk addig nekivágni míg Adony környékén fel nem fedezünk mindent.Aztán amikor sikerült ez a nyári forróságban sem indultunk neki mert a túra egy jelentős része a Csepel-sziget közepén haladt,félő volt egy esetleges napszúrás esélye hiszen szinte fa sem volt...Aztán október 8-án eljött az idő,minden adva volt egy ragyogó túrához,szuper volt az idő is elindultunk hát.

Ébredezik a nap az adonyi-öbölnél

Az adonyi kompkikötőhöz az adonyi öböl mentén vezetett az út.Varázslatosan szép hely,a horgászok paradicsoma.Mivel a komp indulásáig még több mint félóra volt elidöztünk itt egy kicsit.Az öböl bejáratánál találjuk Nepomuki Szent János szobrát aki amellett,hogy Csehország védőszentje,a folyók,hídak,vízimolnárok,halászok védelmezője is.A komp minden órakor indul a túloldali Lórévről,az átkelés nem több tíz percnél,de lehet csak öt.Vártuk tehát a kompot,innen ragyogóan szép rálátásunk volt az öbölre.

Adonyi-öböl

Már a komp út is egy élmény volt.A gyönyörü Duna nem okozott csalódást,ám útunkat uszályok keresztezték.Félő volt,hogy felnyársalnak.Ám pilótánknak helyén volt az esze és szépen megvárta míg elmegy az uszály.Átérve egy hangulatos sziget fogadott,Elöször jártunk a Csepel-szigeten,persze fent Pesten már jártunk Csepelen,de erre elöször voltunk.Nem voltak jelzések ám rutinunknak köszönhetően tudtuk merre kell menni.

A Duna közepén

Nem kellett öt perc rögtön elértük a Zichy kápolnát.Nagyon szép kis építmény lebilincselő történettel.Az 1848-as forradalom idején itt végezték ki a hazaárulással vádolt Zichy grófot.A kivégzés után tíz évvel állítatta családja a kápolnát.

Az ezredforduló táján egy plébános ápolta,gondozta az épületet ám ő eltávozott az örök vadászmezőkre,a kápolna pedig a pusztulás útjára lépett.2009 táján felkarolta az ügyet a ráckevei katolikus közösség,rendbehozták és ápolják azóta.Havonta egyszer mise is van itt.

Zichy kápolna

A kápolna amúgy egy nagy réten van,előtte pedig egy jó nagy focipálya(!) van,két normál méretű kapuval.Lehet itt játszik a Lórév FC?Itt tartottunk egy reggelivel egybekötött pihenőt.Nagyon kellemes volt a környezet és szép az idő.Na meg az sem volt mellékes,hogy nem járt erre senki.Tényleg nagyon kellemes volt itt tartózkodni.Ám túrázni jöttünk,lassan ideje volt tovább indulni.

Zichy kápolna

Jelzett turistaút nem vezetett a sziget ezen részén,ám tudtuk merre kell menni.Igaz egy remek térkép is volt nálunk arra az esetre ha elakadnánk.A közeli Lórévre északról mentünk be.A kápolna és a falu között egy töltés van ez védi a települést az esetleges árvíztől.A töltés mentén két oldalt pedig kisebb erdők sora van.Itt jártunkkor leírhatatlanul csodálatos volt ez a hely.Ráadásul kemény viszhang is volt!Olyan hely volt ez ahonnan nehéz szívvel ment tovább az ember.

A töltésen

Erdők között

Ezután mentünk be Lórévre.A komptól még mindig nem mentünk tán 1km-t sem.Hamarosan beértünk a faluba,amelynek fő érdekessége az,hogy itt él a legnagyobb Magyarországon élő szerb kisebbség.Ennek ellenére a faluban csak magyar hangokat hallottunk ám kint volt a szerb lobogó a faluházán is,a templomuk pedig egy szerb-ortodox templom.Ápolt rendezett képet mutatott a település és kellemes csend is volt.Hamarosan átértünk rajta és egy majdnem nyíl egyenes út várt ránk Szigetbecséig át a szigeten kelet felé.

Lórév

Ez az út egy darabig aszfaltozott út ám lekanyarodig dél azaz Makád felé,a mi útunk pedig földúttá változik.Az egyszerü ember azt gondolná,hogy itt egy kicsit ingerszegény környeztben jár,ám aki nyitott szemmel megy az felfedezi erre is a szépségeket.Valóban nagyon szép volt a sziget közepe,jó volt a kilátás minden irányba.Láttuk a magunk mögött hagyott Lórévet,a kulcsi dombokat,a távolban Makádot és erdőket észak felé.Kellemes út volt.Lórév és Szigetbecse között olyan 4-5km-es lehetett a szakasz.

Út a szigeten

Szigetbecse is legszebbik arcát mutatta a gyönyörü októberi időben.A faluban egy kisebb tavacskához értünk,itt újra kajáltunk.Szelid kiskacsák fogadtak akik bártan odajöttek hozzánk kaját csórni.Ez a falu is rendezett volt ám mivel nagyobb volt Lórévnél,már annyira csendes azért nem volt.Itt ment át egy forgalmasabb út ami dél felé szintén Makádra vezethetett,északra pedig Ráckeve és Budapest irányába.Számozása nem volt.

Életfa Szigetbecsén

Lementünk a Tőzike tanösvényre ami egy icipicit csalódást okozott.Bár nem volt olyan rossz.Dunai holtágakon át egy kis híd vezetett át a tanösvényre.Nyilak jelezték az útat,azt gondoltam,hogy ez egy kör túra lesz a tanösvényen ahol különféle állomások voltak helyi természeti érdekességek bemutatásával.Ám az út egy ponton véget ért,nem lehettt továbbmenni,visszakellett fodulni.Hát ha már tanösvény talán jobb lett volna úgy megcsinálni,hogy egy kört lehessen menni.

Ám mindezek ellenére azért kellemes is volt.

Tőzike tanösvény

A tanösvény után északnak vettük az irányt Ráckeve irányába.Hamarosan elértük a Csepel-szigeti várost ami észak-dél irányban elég hosszú.Elöször szintén egy tavacskához értünk ha jól emlékszem Szulay volt a neve.A tó után lementünk a Dunához.Ez itt már nem a Duna fő ága volt hanem a ráckevei,vagy soroksári Duna vagy mi a neve.Ám meglepöen széles volt és nagyon szép.Nagyon messze volt még a város központja egy sétány ment végig a parton.Beérve a városközpontba már sok-sok templomtorony és szebbnél szebb ház vigyorgott le ránk.Ráadásul éppen egy nagy vásár volt itt a Duna partján.

Vízimalom

Aztán itt volt az ország egyetlen vizimalma is,majd innen már láttuk az Árpád-hídat amely a Csepel-sziget déli részének a kapuja.Átmentünk rajta mert a város amaz végén egy templomrom volt,gondoltuk megnézzük.Meg is találtuk,de nem volt egy nagy eresztés,egy kis kilátónak titulált torony volt a középpontjában.Felmentünk rá,csak éppen kilátni nem lehetett innen sehova.De ez is jó volt azért része az élményeknek.Visszamentünk a hídon a központba ahol a városháza épületére csodálkoztunk rá leginkáb.Ennek a tetején is egy kilátó münködött.Ám ekkora már fáradtak voltunk,így nem mentünk fel.Útolag már bánom persze.Majd legközelebb...

A kis kilátó

Itt már fáradtak voltunk,elindultunk a HÉV állomás felé,hisz a visszaút úgy volt lehetséges,hogy hévvel felmegyünk Pestre,onnan vonattal haza.A városközpontból még jókora távolság a hév pályaudvar.Útközben még érintettük a Savoyai kastélyt amely annyira előkelönek tünt,hogy az egyszerü kis kirándulós ruhánkban meg sem kiséreltük a bejutást.Kivülről néztük meg.Még innen is kellett menni a hévig.Nagy nehezen odaértünk,de elég ritkán járt így volt még időnk.A közeli vendéglátó helyen megettünk egy hamburgert,nem kellett volna,drága volt és kicsi.

Eljött a hév indulás ideje.Büdös volt és zsúfolt a hév,ám az út kellemesnek bizonyult.

Aztán jött még a fekete leves.Fent Pesten a Közvágó hídtól Kelenföldig gyalog tettük meg a távot amely vagy 6km volt betonos felületen....

Ráckevei városháza

Végül is egy kellemes túra volt a síkság és a sziget ellenére több látványos szakasszal.Elfáradásunk oka pedig a sok aszfaltozott úton megtett kilométer volt,ugye ilyen utakon jobban kikészül az ember lába.Teljesítettük hát első túránkat a Csepel-szigeten amelyet remélhetőleg követ még néhány az elkövetkezendő időkben.