Zichy gróf halála - avagy a lórévi akasztás

Az elmúlt években immár mondhatni hazajárunk a lórévi Zichy kápolnához,ahogy azt tettük az elmúlt hétvégi túránkon is.Van valami varázslat és megkapó az ártéren álló gyönyörü kápolnában és magában a helyben is.Van mert valahányszor erre járok valóban olyan mintha hazatérnék...Ám beleásva magunkat a történelembe a kép koránt sem olyan idilli.

.A kápolnánál éppen egy szörnyű eset történt a múltban...Filmjeimben,blogomban már volt erről szó,de mindig csak érintőlegesen érintettük a témát.Most nézzük meg mi is történt valójában.Mai bejegyzésemben kivessézzük Zichy gróf tragikus sorsát és megtudhatjuk milyen titkot is rejt a gyönyörü hely a kápolna előtt.

Zichy gróf emlékkápolnája Lóréven

A Zichy család népes verdői ágának gyermekeként született 1809. szeptember 25-én, apja második házassága középső fiaként Ödön gróf. A keresztségben az Eugén nevet kapta, amit magyarul Ödönnek írt. A második házasságból született három fiútestvér közül Domokos később veszprémi püspök lett. A fiúk közül csak a legfiatalabb, Edmund nősült meg.

Politikai nézeteiket tekintve Domokost a konzervatív beállítottság, testvéreit a reformellenzékkel kapcsolatot ápoló szimpátia jellemezte. Edmund aztán visszavonult a politikai élettől az 1840-es években, Ödön pedig nézeteiben a mérsékeltek felé közeledett, de az 1843–1844-es országgyűlésen már a konzervatívokat támogatta, és ennek köszönhette, hogy a király 1845 őszén Fejér vármegye főispáni helytartójává nevezte ki. Feladatát komoly diplomáciai érzékkel végezte, fontosnak ítélve a megyei radikálisok féken tartását. Ezt 1848 márciusáig sikeresen megoldotta, amikor is adminisztrátorként, mint politikailag nemkívánatos személyt, már nem választották be a megyei bizottmányba.

Zichy gróf 1809-1848

Visszavonult a politikai élettől, majd csak Jellasics horvát bán csapatainak magyarországi betörését követően, 1848. szeptember 17-én tűnt fel ismét a megyeszékhelyen. Kért és kapott „Sauve-garde”-ot, azaz menlevelet a bántól Karl Roth császári-királyi vezérőrnagyhoz, hogy Kálózon fekvő birtokai mentesüljenek a horvát sereg sarcolásaitól. Ezekben a napokban találkozott vele Batthyány Lajos miniszterelnök, hogy Jellasicsot együtt keressék fel. A miniszterelnök a bánnal szeretett volna tárgyalni, hogy ne folytassa előrenyomulását, de útja eredménytelenül végződött, így továbbutazott Veszprémbe. Zichy Ödön a horvát csapatok városba érkezését követően a megyebizottmány ülésén részt vett, bár komolyabb szerepet nem játszott.

Zichy szeptember 29-én délutánra, Nagy Ignác megyei pénztárnoknál tett ebédlátogatását követően tervezte a város elhagyását, hogy kálózi birtokára utazzon. Délután unokaöccsével, Zichy Pál századossal hintón hagyták el Székesfehérvárt. Soponya határában váratlanul magyar csapatokkal találkoztak. A különítmény parancsnoki teendőivel Görgey Artúr honvéd őrnagyot bízták meg, aki 1848. augusztus 27. óta a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőrségi kerület szolnoki tábora, majd szeptember 24-étől a Csepel-sziget parancsnokaként működött. E feladatkörében kellett a Roth-féle sereg esetleges dunai átkelését megakadályoznia. Batthyány Lajos miniszterelnök egyúttal arra is felhatalmazta Görgeyt, hogy a nem engedelmeskedő polgári és katonai tisztviselőket, a rendeleteket be nem tartókat hazaárulóként haditörvényszék elé állítsák, megbüntessék.

Görgey...

Görgey a parancsnoksága alá rendelt csapatokkal nem tudta ellenőrzése alá vonni a térséget, így egy laza őrvonalat hozott létre. A két Zichy ezen a vonalon akadt fenn. Az elfogó Hunyadi-szabadcsapatok feltartóztatták az unokatestvéreket, és útjuk felől érdeklődtek. A szóbeli választ követően a poggyászban talált császári kiáltványok és iratok miatt letartóztatták a két férfit. A foglyokat Abára kísérték, majd másnap tovább utaztak velük Adonyba. A Görgeynek küldött jelentésben „hazánk ellenségeinek” minősítették a két grófot, és a jelentéshez nyomatékul mellékelték a náluk talált iratokat és fegyvereket. Az Adonyba érkezett Görgeynek javasolták, hogy Pestre szállíttassa őket. Ő a tervet nem tartotta megfelelőnek, Meszlényi és Szalay tudomására hozta, hogy a katonai helyzet miatt csak a haditörvényszék elé állítást tartja elfogadhatónak. Az ellenkezőkkel vitatkozva Görgey magára vállalta a felelősséget, és katonai rangját kihasználva, a foglyokat csónakkal a szigetre vitette. Rendelkezése ellenállásba ütközött, emiatt csak az egyik ellenszegülő lelövetése után tudta a két férfit hatalmi szóval megszerzett molnárladikon átszállíttatni a Csepel-szigetre.

A sebtében összeült tizenkét tagú hadbíróság a Görgey-zászlóalj katonáiból került ki, a hadügyészi tiszt teendőit Karcsai Károly látta el. Először Zichy Ödön grófot hallgatták ki a tárgyaláson, aki kálózi utazási szándékáról beszélt, majd a nála talált horvát kiáltványokkal kapcsolatban kijelentette, hogy a házába szállásolt horvát tisztek után maradtak ott, és szolgája csak tévedésből tehette a poggyászába. A horvátok által kiállított menlevélről közölte, hogy Kálóz megkímélése érdekében kérte. Zichy Ödön unokaöccséről elmondta, hogy korábban elhagyta a katonai pályát, és az ő poggyásza tartalmáról semmit sem tudott. A másodikként kihallgatott Zichy Pál vallomása megerősítette az Ödön gróf által elmondottakat.

A keresztnél történt az akasztás

Karcsai hadügyésznek a kihallgatások után kialakított véleményét a következőkben lehet összefoglalni. Az, hogy Zichy Ödön nem közölte a magyar csapatokkal Roth seregeinek közeledtét, valamint a kiáltványok és iratok tartalma, arra enged következtetni, hogy „Magyarország ellenségeivel cimboráskodott, azokat a magyar haza ellen indított pártütő hadban tettleg segítette, a magyar nemzet és szabadság eltiprására irányzott törvénytelen proklamációkat terjesztőfélben elfogadott”. A fentiek miatt a hadbíró kötél általi halált javasolt büntetésül, amit a hadbíróság tagjai elfogadtak. Zichy Pál vallomásával kapcsolatban megjegyezték, ugyan azt ellenőrizni nem tudják, de amit elmondott, az valószínű, így ügye „a köztörvény útjára utasíttassék”.

Zichy Ödön, megbizonyosodva a helyzet megmásíthatatlanságáról, lelkészt kéretett. Juraszek Károly adonyi segédlelkészre bízta végső akarata családjával történő közlését: testét a kálózi templomban helyezzék örök nyugalomba, és halála évfordulóján minden évben mondjanak misét, amire kétezer forint összegű alapítványt tett. Kedvesének, Kandillának negyvenezer forintot hagyott örökül, és gyűrűit. Óráját püspök öccsére hagyta, vagyonát testvére gyerekeire. Kérését, hogy ne akasszák, hanem lőjék le, nem teljesítették, válaszként azt kapta, hogy az ítéletet nem lehet megmásítani.

Jogos volt-e az ítélet?

Kivégzésekor nyugodtan viselkedett, s amikor a bitófa lépcsőjére fellépett, e szavakat mondta: „Nyugodtan halok meg, hazámat mindig szerettem, áruló nem voltam soha, s adja Isten, én legyek utolsó áldozat hazámért – áldás hazámra.” Szemtanúk egy üvegcsét láttak elővenni zsebéből, amelynek tartalmát gyorsan kiitta, és ezt követően szinte az akasztás befejezése előtt arca sötétfekete színűre változott. A következő napon a bitófáról leemelve Koller János adonyi plébános szerette volna eltemettetni, de nem engedték meg neki. Egy Hunyadi-csapatbeli katona holttestével együtt Lórév mellett, a révnél elföldelték.

Az utókor felteheti a kérdést, jogos ítéletet hozott-e a hadbíróság, amelyet Görgey is elfogadott? Az ítélet súlyossága mindenképpen elgondolkoztató. Azonban azt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Görgey katonaként és egy harcoló egység parancsnokaként joggal állíttatta hadbíróság elé a hadműveleti területén elfogott személyt. A hadi helyzet és a néphangulat nem engedhette meg számára, hogy a gróf ügye érdemi eljárás nélkül záródjon. Az ítélet feltűnést keltett, bár a kivégzést követően a közvélemény többsége 1848 októberében inkább elégedettséggel fogadta a hírt.

Zichy gróf kivégzése (a Szarvason felírat nem ide kapcsolódik)

Egy évvel később, 1849. szeptember 18-án, gróf Zichy Ödön teteme „sógorasszonyának rendeletére mai napon ásaték fel; a test, várakozáson kívül egész formáját megtartá annyira, hogy reája lehetett ösmérni”. Koporsóba tették, és az adonyi plébániára vitték, majd Kálózra szállították kívánsága szerint, és október első napján eltemették.

Zichy Ödön gróf emléke előtt tisztelegve a kivégzés után tíz évvel az egykori akasztófa helyén a királyi család kápolnát építtetett. Ennek emléke fennmaradt a ráckevei Knajtner család által a XIX. század közepétől vezetett naplóban is. 

A naplóíró leírta a tíz évvel korábbi eseményt, majd így folytatta: „annak Emlékére az Familiája egy szép kápolnát építettek Loré melé 1858-ban és 1859dik November 15dikén az Székes Fehérvári Prépost által felis Szenteltetett”.

Zichy gróf emlékére...

A kápolnát a Duna árterében található dombra építették. Stílusát tekintve romantikus, egyhajós, homlokzata huszártornyos. A kápolna keletelt. A nyíláskeretek és a támpillérek kőből készültek, az épület többi része téglából. A nyugati kapu feletti részen rózsaablak látható három háromkaréjos kőráccsal. Az oromzaton kissé előreugró részen látható a huszártorony. Az északi és a déli oldalakon kőkeretes ablakpárok figyelhetők meg. A szentély nyolcszög három oldalával záródó részén támpillérek és közöttük a hajóéval azonos ablakok vannak.

A kápolna belseje keresztboltozatos hajóból és a szentélyrészből áll. A sarkokon a bordák címerpajzsos gyámkövekre végződnek. A szentély boltozata háromsüveges. Ablakai ólomkeretes, nyújtott hatszöges beosztásúak. Berendezése fehér festett oltár, aranyozott díszítéssel, neogótikus munka. Középen a keresztre feszített Krisztus két oldalán Mária és Magdolna faragott szobraival. Az épület teljes körű restaurálása 2000-ben, a magyar millennium évében fejeződött be, gyöngyszemként illeszkedik a tájba.

felhasznált forrás: arcanum.hu