A mozdonyfordító

Valahányszor a helyi vasútállomáson jártunk,az valami kellemes élményhez volt köthető.Sok-sok túránkra innen indultunk útra és ide érkeztünk vissza egy-egy fantasztikus élmény után.Aztán a kutyussal sétáltunk itt vagy ezerszer...itt bátran elengedhettem,nem kellett tartani szemből érkező kutyáktól,bátran futkározhatott szabadon.A túra indulások és érkezések mellett rendszeressé váltak a séták az állomáson.Az állomás helyi területét jártuk mindig körbe amely egy alapos séta volt,hisz becsléseim szerint volt vagy 3,5 km egy-egy kör.Mivel is kezdöttek ezek a séták,mikortól?Hogy is volt?
Azthiszem az egész a mozdonyfordítóhoz volt köthető...

A vasútállomás ahová csak kellemes emlékek fűznek

Talán még meg sem volt a kutyus...így a történet mindenképp 2007 nyara előtti.Gergőnek volt egy vasúti játéka amelyek fa elemekből álltak,klassz kis sínpályákat lehetett összeszerkezteni és játszani vonatost.Bátran bevallhatom sokszor leültem vele játszani.Remekül elvoltunk mondanom sem kell.A játéknak volt egy olyan eleme amely megfordította a mozdonyokat.Ahogy játszottunk vele,Gergő mivel még kicsi volt,érdeklödött,hogy van-e ilyen a valóságban is,létezik-e ilyen.Mondtam neki,hogy naná.Persze,hogy van,sőt emlékezetem szerint a helyi vasútállomáson is van egy ilyen.

Az a bizonyos játék...Gergő túlvilági akaratának megfelelően,odaadtam egy rászoruló családnak...

Hát nem kellett neki kétszer mondani...Ma ahogy a vasútállomáson sétáltam egyet,sajnos már a kutyus és Gergő nélkül,meglátva az egykori mozdonyforgatót,rögtön eszembe jutott ez az édes emlék....Mikor előadtam Gergőnek,hogy itt nálunk is van egy ilyen,azonnal indulni akart megnézni.Mondtam neki,hogy már tuti nem münködik,alighanem az enyészeté az egész,ez igazából nem érdekelte.Mindenképp látni akarta a mozdonyfordítót.Így hát ha jól emlékszem egy forró vasárnapi déli órán kiballagtunk a közeli vasútállomásra.Nem emlékeztem pontosan hol is van a mozdonyfordító,de nem kellett sokat keresni.Hamar megleltük.

A mai napon,az egykori csodánál járva...

A mozdonyfordító már akkor 2007 környékén az enyészeté lett valóban.Benőtte a növényzet,a kört alkotó betonteknőben faágak és szemét hegyek számára volt már csak hely.Gergőt persze mindez nem érdekelte.Hiszen a szerkezet közepén ott volt a sín,a körteknő szélén a szerkezet is megvolt,amiből a kis képzelőerejével már akkor összetudta rakni,hogyan is folyt itt a munka valaha...Ez a kis semmiség is szó szerint lenyügőzte.Mondhatni első látásra beleszeretett.Még ebbe is.Persze vagy félórát ott voltunk,átbeszéltük mi hogyan ment itt a fénykorban.Rendkivül érdekelte a dolog.Már ott megcsodáltam kivételes személyességét.

A mozdonyfordítónál

Persze akkor még vezetett el innen sín és út is.Gergőt az is érdekelte.Így hát elindultunk azok mentén...és hát ebből lettek aztán azok a bizonyos vasútállomási séták.Nem túlzás,talán több ezerszer eljöttünk erre az elkövetkezendő években.Ám a mozdonyfordítónál soha többé nem álltunk meg...Egészen a mai napig.Amikor is valami erre vitt és megállított itt....eszembe jutatva az édes emlékeket.Reménykedem benne,hogy Gergő lelke lehetett az a valami,mert azt akarta,hogy írjak erről...

Ez megtörtént.