2021. január 30., szombat

Visszatérés Lussoniumba

Az év harmadik túrájára Zoli és Móni kisért el.Újra szó szerint Gergő nyomában jártunk,hiszen túránk útvonala 98%-ban megegyezett a négy évvel korábbanival,amikor is Gergővel jártunk itt.Már reggel fél 8-ra Dunakömlődre értünk,azért jöttünk ilyen korán a közeli településre mert ez volt a nap folyamán az egyetlen olyan busz amiről nem kellett átszállni és Dunakömlödön tett le.Ahogy egykor Gergővel is,most is elöször a helyi templom felé vettük az irányt.Na nem azért mert misére igyekeztünk.Emlékeztem,hogy a templomtól már jó a kilátás a környékre.Így is volt.Maga a templom más szimbolikus jelentőséggel is bírt az életemben.Anno nagyon nagyon régen ide hozott el apám életem első vonatozása alkalmából és már akkor is ez a templom volt az ami megmaradt az emlékezetemben,ahogy láttuk zöld tetejét a vasúti megállóból...

Dunakömlöd temploma

Kilátás

A templom után elmentünk abba az irányba amerről jöttünk a buszról leszállva,ez már jelzett turistaút volt és felfelé igyekesztünk a falu déli dombjának tetején található Lussoniumhoz.Már lenn a parkolóban egy táblácska figyelmeztetett: a romkert február 28-ig zárva.Hát ez négy éve is így volt és akkor betudtunk menni ennek ellenére.Bíztam benne most is így lesz.Felkapaszkodva az egykori erődhöz csakugyan zárva volt a kapu.Ám a kerítés mellett,ahogy egykor rég most is volt akkora rés,hogy belehetett menni.Bementünk hát,bíztam benne nem téved erre semmilyen jóképességű aki esetleg kizavarna.Amúgy nem értem,ingyenes helyek miért is vannak zárva?Mert a vírusra való hívatkozás nem volt azon a táblácskán...Mindegy,a lényeg,hogy betudtunk menni.

Visszatértem hát...

Lussonium és az idő is pontosan olyan volt mint azon a 2016-os évvégi napon... Talán ez sem véletlen... Újra visszatértem hát,sajnos ezúttal már Gergő nélkül.Jártunk itt amúgy 2018 tavaszán is,akkor Móni is velünk volt,így csak Zolinak volt új minden.Bementünk az egykori katonai tábor kapuján,amely egy két tornyú építmény volt,talán amolyan kilátóként is funkcionált.Túratársaimat ismerve nem mertem volna rá fogadni,hogy felmernek jönni,de felmertek.Végül is nem volt magas és a kaputoronyról remek kilátás volt a környékre,elsősorban észak felé,de mondhatni körpanorámánk volt.Dél felé magára a romkertre láttunk ki,keletre pedig az ártéri erdőre,amelyben szintén túráztunk akkor 2018 tavaszán.Nyugatra szelíd lankák emelkedtek.A sík Mezőföld itt kezdett kicsit combosodni.

Nem gondoltam volna,de felmertek jönni

Kilátás északnak

A kilátás megcsodálása után bejártuk a romkertet ahol lényegében semmi érdekes nem volt.Egy fensíkon voltunk a hatos út felett.A romkert végében voltak az ásatások,mindaz amit az egykori kaszárnyából már kiástak.Ezt is megnéztük ahogy annak idején Gergővel is.A romok mellett volt pad és asztal is.Remek helynek tűnt megreggelizni.Hármunk közül egyedül Móninak volt annyi esze,hogy hozzon egy kispárnát a segge alá,mert amúgy a pad nedves volt,nem nagyon lehetett leülni.Mindegy,sikerült végül megreggelizni.Január vége ellenére mondhatni kellemes idő volt,nem mondhattuk,hogy fáznánk.Visszamentünk az északi kaputoronyhoz,még lőttünk pár képet,aztán elbúcsúztunk Lussoniumtól.Én harmadszor voltam már itt.Azhiszem a közeljövőben nem jövök.

Az ásatások

Nem mentünk teljesen le,hiszen a mi utunk a domb oldalában indult délnek.Természetesen ez is jelzett út volt,a jelzések pedig a Mezőföldre jellemzően elfogadhatóan voltak felfestve!Ráálltunk a piros sáv és a mária zarándokút jelzésre,amely együtt ment innen Paksra.Úgy döntöttem nem fogunk letérni róla,mint egykor Gergővel,akivel akkor bementünk a susnyásba,nehezen járható helyekre.Mónival és Zolival az ilyesfajta kaland esélytelennek tűnt,így maradtunk végig a jelzésen.A szelíd dombokon,szőlőhegyeken át vezetett a jó minőségű turistaút.Itt-ott volt ugyan sár,de ez elenyésző volt.Haladtunk Paks felé jó hangulatban.

Kellemes út Paksra

Egy ponton mégis letértem az útról.Emlékeztem,hogy itt vannak olyan helyek anonnan látszik a Mecsek!Erre voltam kiváncsi.Természetesen látszodott most is,mivel viszonylag tiszta volt a levegő,sokkal jobban látszódott mint négy éve.Szabad szemmel is kivehető volt a Zengő és a Dobogó tömbje.Hoztam persze távcsővet,azon keresztül is megnéztem és megerősítést nyert,hogy valóban a Mecseket látom jó ötven kilométer távolságból!Ezután visszatértünk a jelzett útra,amely egy ponton szurdik azaz löszmélyúttá változott.Ez jellemző Tolna megyére,na de nem itt Paksnál,sokkal jobban a Tolnai-hegyhátra és a Szekszárdi-dombságra.Hamar Paksra értünk.A túra érdemi része Lussoniumtól alig lehetett 3,5 kilométer...

A kis templom

Pakson az első látnivaló az a kistemplom volt amibe annak idején bementünk Gergővel.Most viszont bevolt ez is zárva.Ezután a Dunára voltak remek kilátásaink,majd úgy döntöttem ezt megfejeljük és felmegyünk a közeli Gárdonyi kilátóba.Könnyen felkapaszkodtunk.A kilátó egy hasonló partszakasz volt mint Dunaújvárosban a Felső-Dunaparti sétány,csak annál sokkal rövidebb.Persze remek kilátásunk volt,elsősorban a Dunára,de látni lehetett a várost és az atomerőművet is,sőt innen is látszódott a Mecsek egy kis szelete.Pihentünk itt félórát.Volt itt egy tábla amely a világ nagyvárosainak irányát mutatta és azt,hogy hány kilométer ide.Mondjuk nem volt túl megbízható,hiszen Sidneyt és Moszkvát is ugyanabba az irányba mutatta.Természetesen annak idején Gergővel is jártunk itt.

A Gárdonyi kilátó Pakson

Na,mi merre és milyen messze is van?

A kilátót letudva még felkapaszkodtunk a helyi pincefaluba a Sárgödör térre.Természetesen hála a koronavírusnak minden zárva volt.Esélytelen volt,hogy egy pohár jó bort igyunk bárhol is.Zolinak tetszett ez a rész,mi Mónival voltunk már itt.Gergővel meg már többször is jártam itt.Mivel nagyon korán letudtuk az egész túrát,úgy döntöttünk még megnézzük a közeli stadiont is.Mi akkor jártunk benne amikor még félkész volt.Most odaérve már láttam,hogy teljesen kész van,de bemenni persze nem lehetett és hát...nem is volt olyan szép.Szerintem a mi otthoni stadionunk szebb ennél,igaz az itteni csapat első osztályú,míg az otthoni csak harmad...

A Sárgödör tér egy szelete

A paksi stadion

Más látnivaló a közelben már nem volt,így elindultunk a buszállomásra.A város utcáin akadtak még szép dolgok,de szinte minden zárva volt.A buszunkig még volt ötven percünk,elmentünk a közeli Tescoba könnyiteni magunkon.Majd egy közeli játszótéren fejeztük be a bulit.Zolika még kipróbált egy hajóhinta félét,én már nem kockáztattam meg,nehogy leszakadjon a gyerekek játéka... Összesen kb.11 kilométert túráztunk.Jött a busz amelyen én bealdutam kicsit,de meglehetősen hamar már fél háromkor Dunaújvárosban voltunk.Mondhatni gyorsan lezavartuk a túrát ahogy mostanában mindig.Hiába ez a nyolc órai kijárási baromság kicsit belezavar ezekbe is...


2021. január 28., csütörtök

Minden Lussoniumról

 Következő túránk a dumakömlödi Lussoniumhoz vezet ahol jómagam jártam kétszer is.Első alkalommal még jó négy éve Gergővel voltunk itt.Akkor is bejártuk az egykori romokat és reményeim szerint most is befogjuk.Ám mindez idáig a túraútvonalat kivéve nem igazán esett róla szó.Mi is Lussonium,hol is van?Mi volt a szerepe,mi látnivaló van itt?Nézzük hát át,mit is illendő tudni róla.Én is igyekszem a hiányosságaimat pótolni ez ügyben.

Így néz ki napjainkban

Lussonium a római birodalom dunai limes-szakaszának egyik állomáshelye volt Pannoniában.A Pakshoz tartozó Dunakömlőd területén, a valamikori Duna-meder fölé magasodó Bottyán-sánc tetején helyezkedik el a késő római katonai erőd, Tolna megye egyetlen helyreállított római kori romkertje. A XIX. század óta ismert lelőhelyen az 1969-ben induló régészeti kutatások 1987 óta váltak folyamatossá. Az eddigi kutatások, feltárások során katonai és polgári épületek maradványai kerültek elő. A területen feltárt leletanyagot a múzeum őrzi, s állítja ki.

A provincia határát képező Duna vonalán építették ki a hódítók a Kr.u. 1. század végére – 2. század elejére védelmi rendszerüket, a limest, melyet erődítmények és őrtornyok láncolata alkotott. Ennek az erődláncolatnak volt egyik tagja a dunakömlődi Bottyán-sáncon felépített castrum (tábor), Lussonium. A határvonal szerkezetének megfelelően Paks körzetében több őrtorony is állhatott, melyek őrszemélyzetét a lussoniumi cohors (500-1000 fős gyalogos csapategység) katonasága adta.

Dunakömlöd látképe

A katonai a táboron kívül Dunakömlőd térségében számolni kell a táborhoz tartozó, falusias polgári településsel (ezeknek vicus a neve), valamint Kömlőd és Paks körzetében egyaránt feltételezhetők kisebb, részben önellátásra berendezkedett, ún. villa-gazdaságok is, ezen kívül a bennszülött lakosság részben romanizált falvai.

A dumakömlődi katonai tábor régészeti feltárása csaknem 30 éve folyik. Az eddigi kutatások során számos katonai és polgári épület látott napvilágot. Az előkerült leletek és objektumok elemzése megmutatta, hogy a legkorábbi auxiliáris (segédcsapati) palánktábor már a Kr. u. 1. század derekán, Claudius császár (41-54) uralkodása idején megépült és a 2. században is használatban volt. A későrómai erőd kiterjedését és védműrendszerét is sikerült tisztázni. A feltárások során előkerült az erőd északi sáncrendszere, több helyen az erőd 1,3 m széles fala, védőárkai, a két déli kaputorony. Az erőd déli falának belső oldalán több helyiségből álló, keleti oldalán faoszlop-sorral alátámasztott előtérrel (porticus) ellátott épület, egy kaszárnyaépület helyezkedett el.

A romkert egy része

A későrómai korban (Kr.u. 4. század vége), amikor az erőd már nem volt használatban, a déli kaputoronytól néhány méterre északra felépült egy 10 x 9 m kiterjedésű torony (kiserőd), melyet a tartomány feladása után is használtak a népvándorláskor elején.
2003-ban került sor a római erőd déli kapujának, az ettől északra levő kaszárnya épületnek és a későrómai kiserődnek a műemléki helyreállítására, mellyel létrejött Tolna megye első római kori romkertje.

A római uralom mintegy négy évszázada alatt folyamatos életről, a romanizált kultúra jelenlétéről beszélhetünk e vidéken, melyet a múlt század óta napjainkig előkerülő jelentős római kori emlékek fémjeleznek. Említést érdelem mindenekelőtt a számos sírkő, oltár és egyéb felirattöredék mellett a múlt század derekától ismert Mithras-relief, egy domborműves kőtábla, mely Pannonia népszerű, keleti eredetű istenségét, a bikaölő Mithrast ábrázolja.

Télen-nyáron megér egy kirándulást

A 2-3. század folyamán Mithras kultusza éppúgy kedvelt és elterjedt volt Pannoniában, mint a szíriai eredetű Iuppiter Dolichenusé, akinek tiszteletére készült a Dunakömlődön 1815-ben előkerült, háromszög alakú, Iuppiter Dolichenust ábrázoló bronzlemez pár, amely valószínűsíti, hogy Lussoniumban az istenség tisztelőinek jelentősebb közössége létezett.

Pannoniában a római uralom végét a hunok megjelenése jelentette, melynek során, 433-ban a provinciát a Római Birodalom hivatalosan is átadta királyuknak, Attilának.

felhasznált forrás: varosimuzeum.hu

Lussonium északi bejárata

Lussoniumot tehát a Pakshoz tartozó Dunakömlödön találjuk meg,ami Pakstól északra van a 6-os út mentén.Eltévedni sem lehet.A föváros felöl is a hatos úton érhetjük el az egykori erődöt.Könnyű megtalálni,hisz a település egyetlen nagyobb dobjának a csúcsán találjuk meg,ha figyel az ember a 6-os úton Pest felöl jövet meg is láthatjuk.Ezenkivül jelzett turistaút vezet fel.A környéken is futnak jelzett utak,így a könnyebb túrák kedvelőinek ez a környék nagyon kedvező lehet a szelíd lankákkal.

Végül pedig álljon itt a négy évvel ezelőtti filmünk.Ugyan érintettük Lussoniumot a Pincefalvak túránkon is,ám akkor igen kevés időt szántunk rá és bár abban a filmünkben is benne van,de ez a régebbi film hűebben mutatja talán be:


2021. január 23., szombat

Botos-kút

 Idén is folytatom a mecseki forrásokat bemutató sorozatomat,amely már két évadot is megért.A hegységben annyi forrás van,hogy abc sorrendben haladva havi egy forrást bemutatva is,még mindig csak a b betűnél tartok.Ennél a sorozatnál nagyban internetes segítségre szorulok.Bár jómagam is jártam már némelyik forrásnál,de természetesen java részüknél még nem.Amint valamelyik olyan forrásnál megfordulok ahol még nem,ott lecserélem az anyagot sajátra.Addig pedig senki szemét nem szúrja,ha netes segítséget veszek igénybe.Ahol jártam ott pedig természetesen saját anyag és élmény alapján történik a beszámoló.

Ebben a hónapban a Botos-kúttal ismerkedünk meg.

A forrás

Boda vagy Bükkösd felől, a sárga sáv jelzésű turistaúton közelíthető meg a forrás, az úttól 50 m-re (sárga kör jelzi).

A forrás nevével kapcsolatban két elképzelés is létezik:
1.) A falu "egyenes" boltjáról kapta a nevét (bótos-kút).
2.) A falu boltosának volt itt kútja, innen ered a Botos-, Botosi-, illetve a Boltos-kút elnevezés.

Közelében valamikor erdészház volt, amelyet az 1960-as évek végén bontottak le, egykori helyére csak a téglatöredékekből következtethetünk. Ez a forrás látta el vízzel a ház lakóit és az állatokat. A víz valamikor favályúba folyt.
A téglából épített forrás homlokfalán a kifolyócső felett gránittáblán olvasható a megnevezése. Vízhozama 2–5 liter/perces értékeket mutat.
A forrás környezetében még több forrásmező is található.

2010-ben a forrást újrafoglalták, és kifolyócsövessé alakították.

Ilyen a forrás napjainkban

Egyszer egy Garabonciás (két sor foggal született ember, aki a jövőbe lát, és az elrejtett kincsek helyét tudja) járt a kút közelében, és az ott lakó családoknak megmondta, hogy megmutatja nekik -a török időkben- elrejtett pénz helyét ha 200 pengőt adnak neki.
De mivel senki sem hitt neki, és pénzt sem kapott ezért nem tudták meg a kincs helyét és nem lettek gazdagok.

A forrásnál még sohasem jártunk túrázásaim negyven éve alatt és hát nem is nagyon esik bele a látószögünkbe továbbra sem.Persze semmi sincs kizárva,de alighanem ez a forrás kimarad az életemből..

2021. január 20., szerda

Az utolsó Tökfesztivál

 Bár nem most van az évfordulója és igazából egy véletlennek köszönhetően jutott eszembe - de mivel véletlenek ugye nincsenek,valami vagy inkább valaki ezt is úgy akarja,hogy kicsit elevenedjenek fel ennek is az emlékei...Szóval a fényképeket rendezgettem és hát mivel van már több mint tízezer néha nem árt rendezgetni,rendszerezni őket.Éppen a 17-es Tökfesztivál képei jöttek elő a sorban... így hát álljunk meg egy kicsit és nézzük meg mi maradt az utolsó közös Tökfesztivál emlékeiből amit Gergővel éltünk meg.Ugye az évszám 2017 és 2018 őszén még lett volna alkalmunk kimenni a Rácalmási Tökfesztiválra ahova a tízes években rendszeresen kijártunk,de akkor éppen ütközött a pilisi túránkkal,amit fontosabbnak véltük,hiszen már az is húzodott-halasztodott.Így aztán a 18-as Tökfesztivál kimaradt az életünkből,az utolsó tehát számunkra a 2017-es volt.

Az öbölből indultunk

A fesztivál ugye minden év szeptemberének egyik hétvégéjén kerül megrendezésre.Azon a hétvégén emlékszem durván esős idő volt és még dolgoznunk is kellett.Gondoltam elmossa az eső a fesztivált is.Ám nem mosta el,azt az eső ellenére is megrendezték.Azonban pénteken és szombaton lehetetlenség volt kimenni.Meg sem próbálkoztunk vele.Vasárnap kezdett olyan lenni az idő,hogy belevágjunk.Ám akkor is csak ebéd után.Görcsöltünk rajta mert továbbra sem volt azért jó az idő,de nem akartuk megszakítani a hagyományokat.Mivel ebéd körül éppen nem esett,elindultunk hát.A helyi öbölbe mentünk le és ötvöztük egy túrával a fesztivált.Úgy döntöttünk innen túrázunk ki Rácalmásra.Nem is volt semmi baj az első kilométereken.Már elhagyva a másik a szabadstrand öblöt kezdett újra beborúlni,majd dörögni az ég.

Eső előtt,eső után...

Ismerös utakon,tájakon mentünk keresztül,hiszen nem eleször jártunk erre.Úgy döntöttünk megnézzük a környék legszebb helyét is a már a blogban is sokat szereplő Macskalyukat.Ám az öböl és a Macskalyuk között már nem kegyelmeztek nekünk.Lecsapott ránk a vihar.Szerencsére inkább csak az eső volt íntenzív,a dörgés és a villámlás nem annyira.Dús fák védtek a csapadéktól.A Macskalyukhoz érve pedig láttuk,hogy az esőben is fantasztikusan szép.Szakadó esőben kigyönyörködve magunkat mentünk tovább az ártéri erdőben,ahol a fák védtek a bőrig ázástól.Aztán egy ponton szomorúan láttuk,hogy az erdőből egy jókora részt kivágtak...Az ilyesminek sosem örültünk.Most sem.Mentünk tovább,mígnem kiértünk az erdőből,a jelzett útra ami az üdülő telkek és az ártéri erdő között haladt.

Az ártéri erdőben

Kiérve a jelzett turistaútra az eső kezdett alábbhagyni.Úgy emlékszem mire elértük Rácalmást el is állt és aznap már nem volt több problémánk vele.Járva Rácalmás utcáit Gergővel azért azt láttuk,hogy eső rányomta bélyegét az egész fesztiválra.Bár a fő utcán volt forgalom,autók,buszok érkeztek,lehet a kúriában azért pörögtek az események.Nem láttuk értelmét most oda benézni.Jártuk az utcákat,néztük a tökből készült ötletes szobrokat ahogy szoktuk.Móni csatlakozott hozzánk aki busszal jött ki Rácalmásra.Sokminden nem történt már egy-egy alkotásra csodálkoztunk csak rá.A túra után Rácalmáson másfél-két órát tölthettünk még a vasárnap délutánban.Aztán jöttünk haza,másnap meló várt ránk.

Így fogadtak Rácalmáson

Hát durván ennyi van meg abból a napból,persze azért vannak még dolgok amik eszembe jutnak,de annyira a részletekbe most nem akarok belemenni.Ide is mint álltalában mindenhova Gergővel jöttem,akit ez a kis túra az esőben is boldoggá tett és örült neki.Mint írtam aztán a következő évben nem jöttünk mert éppen máshol túráztunk.2019-ben pedig már Gergő nélkül,de kijöttünk.Szakítottunk a hagyományokkal,már nem a tökből készült alkotásokat csodáltuk meg,hanem elmentünk a kúriába a Rúzsa Magdi koncertre.Zolika tartott még ekkor velünk.Utána 2020-ban pedig elmaradt a Tökfesztivál a koronavírus miatt.Hogy idén mi lesz azt nem tudhatjuk,most öszintén szólva volna kedvem kimenni,kitúrázni a Tökfesztiválra...

A túra eredeti bejegyzése amúgy ide kattíntva elolvasható.


Itt pedig a túra filmje is látható

2021. január 16., szombat

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz és egy találkozó harminc év után...

 Szinte napra pontosan négy éve jártunk a Sorrento szikláknál Gergővel.Akkor hó volt és egy kicsit hideg,ám a túra mégis nagyon szuper volt.Az akkori kalandokról ide kattíntva olvashatsz amennyiben esetleg érdekelne...Aztán a sors (?) valamiért újra visszavezetett erre.Na és ha mindez még nem lett volna elég egy régi cimborám írt rám,majd hívott fel az elmúlt hetekben.Harminc éve(!) nem találkoztunk,ő volt egykori szerelmemnek a sógora.Ha annak a kapcsolatomnak ideje korán vége is szakadt,ővele természetesem semmi nézet eltérésem sem volt soha.Ő volt a királynő sógora ebben a történetemben .Úgy alakult,hogy jelezte eljönne erre a túrára.Korábban is szóba került,hogy összehozunk majd valamikor egy túrát,hát ennek most jött el az ideje.Pistivel a Széll Kálmán téren találkoztunk,mi ugye Dunaújvárosból érkeztünk Zolival és a Tizedessel.Harminc év múltán is megismertük egymást,majd a 22-es busszal kihúztunk Budakeszire.Innen indult a túra.

A Tizedes,Pisti és én útra készen

Kegyetlen hideget jósoltak mára kedvenc időjósaink,természetesen most is mellé durrantottak...Közel sem volt olyan hideg mint amit beígértek nekünk,nagyjából fagypont környékén mozoghatott a hőmérséklet.Tervünk az volt,hogy kihúzva Budakesziről a zöld+ jelzésen bemegyünk a Mária szurdokba,majd onnan a Makkos rétre.Ezután megyünk beljebb az erdőbe és a sárga jelzésbe becsatlakozva megyünk fel a Sorrento sziklákhoz.Onnan pedig az egykori vitorlázó repülőtér érintésével le Budaörsre.Olyan 12km-nek ígérkezett a terv és azt szinte tökéletesen el is találtuk.Pistivel harminc év után természetesen volt miről beszélgetni,így a buszon útközben Budakeszire abszolúlt nem figyeltem.Elöször jártam amúgy itt,ugye anno a mi Sorrentos túránk Gergővel Budaörsről indult.Na de nem sokára elértük a szurdokot.Örömmel láttam,hogy az erdei utak havasak voltak,így hosszú idő után kerülhetett ismét sor egy havas túrára.

A kegyhely a szurdokban

A Mária szurdok egy szépséges kis völgy völgy Budakeszi valagában.A jelzések jók voltak,több is akadt erre,de mi a zöld+-ra figyeltünk leginkább.Szép havas volt az erdő,az első komolyabb látnivaló egy szikla volt.Ez nem volt más mint egy kegyhely.Ezt megcsodálva egy rövid ideig még szép sziklás volt a szurdok,aztán lájtosabbra váltott.A telkek alatt haladt az út,a portákon itt-ott régi autók gyújteményébe szaladtunk bele és ezeket csodáltuk.Érdekes volt,de egy erdőben azért nem ilyesmit akarok elsősorban látni.Kanyargott a telkek alatt az út,mígnem elértük a Makkos rétet.Egy gyönyörű kellemes rét volt Budakeszi és az erdő találkozási pontjánál.Középpontjában egy nagy szép templommal,de voltak itt asztalkák,padok,pihenők.Na és rengeteg ember.Gyerekek szánkóztak,felnőttek túráztak,sétáltak.Míg meg úgy döntöttünk megreggelizünk.

A Makkos-rét egy szelete

Pistinél volt egy kis pálinka,mielőtt enni kezdtünk volna,lenyomtunk egy-egy felest.Ez jól jött,mert bár az a kegyetlen hideg nem volt,azért csak fagypont körül volt most is.Jót ettünk,majd visszamentünk a zöld+ jelzésre,amely már csak néhány méteren át kellett.Ugyanis a sárga jelzés keresztezte azt,mi pedig letértünk jobbra a sárgára.Ez vitt fel a Sorrento sziklákhoz.Persze addig még volt egy-két kilométer.Rengetegen mozogtak az erdőben.Az út enyhén emelkedni kezdett,egy tábla jelezte a Magoskői kőfejtőt.Kérdeztem a többieket kitérjünk-e megnézni,persze mondták,így megnéztük az igen közeli kőfejtőt ami szintén egy kis emlékhely volt.Nem tudtam megítélni kiknek az emlékhelye.Három oszlopon kis táblákba gravírozva sorra ott voltak a nevek egymás alatt.Zolika aztmondta túrázók emlékére.Nem vagyok biztos benne,valóban így volt-e,de akkor gondoltam Gergőnek is kéne oda egy kis táblácska...

A kőfejtőnél a többiek nézik az emlékhelyet

Zavaró tömeg kezdett itt lenni.Gyerekek rohangásztak,kamaszok fenhangon nevetgéltek.Ha már emlékhely,akkor talán nem így kéne itt viselkedni... Mint kőfejtő semmi extra nem volt,egy fal volt csak ott,ami talán leginkább lösznek tűnt.Egy tábla még jelezte a Magoskői kilátópontot,mivel nem volt túl messze oda is felmentünk.A kamaszok meg rögtön utánunk jöttek,három srác egy lánynak csapta a szelet.Mi meg felértünk a kilátópontra.Szép kilátásunk volt dél felé,minimálisan ugyan,de bezavartak a fák,de azért élvezhető volt.A kamaszok jelenléte azonban zavaró volt,így nem töltöttünk sok időt itt.Mentünk vissza a sárgára.

A Magoskői kilátópont

A sárga enyhén kapaszkodott.Elértünk egy kereszteződéshez,amiben megismertem azt a helyet ahol Gergővel jártunk éppen négy éve...Itt ment fel az út Csillebércre,amerre akkor mentünk és itt volt az a tábla amely akkor útbaigazított minket... Hát igen...mentünk tovább a sárgán,pont szemből jöttünk akkor Gergővel...így ezek már ismerős részek voltak.Az út következő szakasza pedig a Csodalány ösvény volt,amelyet egy tábla jelzett.Ez viszont nem volt itt négy éve,azóta nevezték el ezt a szakaszt.Szép völgy felett kanyargott az út.A Tizedes kicsit meglépett a mezőnytől,Zolika pedig megkezdte a csúszkálodását,amiből én viccet űztem kicsit.Ezt nem vette jónéven,így aztán olyanokat is mondott amit talán nem kellett volna,sajna ez elbaszta a további hangulatomat,de mentünk tovább.

A Csodalány ösvény

Jött az út első komolyabb emelkedője.Szerencsére nem volt hosszú.Egy pár jött lefelé,a lány ügyesen a fiú bénázva.El is esett.Nekem pedig eszembe jutott Gergő,hogy milyen ügyesen ment itt le akkor négy éve... De mi most felfelé mentünk.Nem volt túl köptető és mint mondtam nem volt hosszú,így viszonylag simán felmentünk.Itt már fentvoltunk a szirten és nem volt már messze a Sorrento.Viszont itt fenn már érezni lehetett a hideg kellemetlen szelet.Óriási tömeg volt a Sorrento szikláknál,ezt azért éreztem furcsának mert négy éve amikor itt jártunk Gergővel akkor csak mi voltunk itt.Négy év alatt ennyire megkedvelték az emberek a túrázást,ennyire megismerték ezt az amúgy nem túl ismert helyet?Némi fekete humorral,arra gondoltam biztos a mi akkori filmünk segített ebben.Persze természetesen nem így volt.Annak ellenére,hogy havas túrán voltunk,a sziklák mellett nem volt most hó.Bezzeg akkor régen...Nehezn tudtam csak fotózgatni az embertömegtől,de azért tudtam.A többieknek úgy tűnt tetszik a hely.

Visszatérés a Sorrento sziklákhoz

Körbejártuk megvizsgáltuk,felmentünk,lementünk,szétnéztünk.Kivéve Zolikát aki végig lennmaradt... Egy csoport megkért,hogy fotózzam le őket is.Közben a mieink úgy el-el tűntek,hogy engem nem volt senki aki lefotózzon,így egy szelfit voltam kénytelen készíteni.Vagy húsz percet kobászolgattunk a kővek között a hideg szélben,mire újra összegyűlt a társaság.Megittuk a pálinka maradékát Zolika kivételével,ő nem kért...Azért örültem,hogy ide is sikerült visszatérni,így újra elmondhattam,hogy Gergő nyomában vagyok most is.Nagyon nagy kár volt,hogy ő most nem volt itt velem,ekkora már sajnos semmi hangulatom nem maradt,így jobban rám is tört Gergő hiányérzete.Na de mentünk tovább.

Búcsú Sorrentotól,visszajövök még!

Ugye akkor rég a sárgán jöttünk Budaörsről,hiba volt mert így kimaradt az egykori vitorlázó repülőtér.Most azonban nem hagytuk ki.Búcsút vettünk a sárgától és letértünk balra egy jelzetlen útra,ez vitt el a budaörsi kopárokhoz ahol az egykori repülőtér is volt.A pálinka ezen a részen kicsit kiizzasztott annál is inkább mert enyhén emelkedtünk.Rengetegen mozogtak erre is.Végül aztán elértük a kopárokat.Ugye a kopár hegyeket ahol nem igazán volt fa,nemhogy erdő...így aztán minden eddiginél erősebb és hidegebb szél fújt itt.Ez már kellemetlen volt.A látvány próbálta feledtetni velünk a hideg szelet,mert amúgy egy gyönyörű helyen voltunk.A kellemetlen szél ellenére itt is sok ember volt.Körbenéztünk itt is.A kilátás pazar volt délre és Budaörsre.

A kopárokon

Megnéztük a vitorlázó emlékművet és még a kilátást csodáltuk,aztán elindultunk lefelé most a piros+ jelzésen immár.Itt ott jeges,de jól járható út vitt le a városba.Olyan ismerős helyek köszöntek szembe mint az Odvas-hegy,ahová szintén szívetmelengető emlékek fűznek...Simán leértünk a városba,az út a városházához vezetett.Megkérdeztem a többieket van-e kedvük elmenni a közeli Kőhegyre ahol a szép kápolna is állt.Nem volt.Így busszal visszamentünk Kelenföldre ahol elköszöntünk Pistitől,abban maradtunk,hogy egy új találkozásig ne várjunk újabb harminc évet,ha erre túrázunk a jövőben szóljunk neki.

Elérjük Budaörst

Kelenföldön nem kellett sokat várni jött a vonatunk,még világosban négy órára haza is értünk.A túra távját majdnem eltaláltam,hiszen 11.6km-et mentünk.Szép volt minden,szél csak fenn a hegyen volt.Nem volt túl megerőltető túra,elvoltunk,bár Zolika kirohanását nem értettem,mert máskor is mindig is viccelődtünk.Hát azt ígérte letilt és töröl a facebookon,ezt majd meglátjuk,.Így a következő túra most kérdéses,hol és mikor és kivel,vagy kikkel...de sosem adom fel!

2021. január 14., csütörtök

Top 10 leghidegebb túra

 Igazi fagyos hideg,téli túrára készülünk a hétvégén,amikor is a Sorrento sziklákhoz szeretnénk eljutni,én ugye visszatérni.Az előre jelzések szerint durva hideg várható,a többiekkell egyeztetve úgy döntöttek,hogy a várható hideg ellenére vágjunk bele a buliba.Reméljük elviselhető lesz azért az idő.Na,de ez adta az apropót,hogy összegyűjtsem minden idők leghidegebb túráinkat,csináljak ebből is egy top 10-es listát.Napok óta próbálok agyalgatni,visszaemlékezni és hát felállt egy lista a fejemben ezekről.Remélem,hogy minden eszembe jutott és nem marad ki semmi.Ha jól emlékszem volt már a legforróbb túráinkról lista,most akkor legyen itt a leghidegebbekről is.Úgy listázom ezeket ahogyan a blogban szerepelnek.

10.Halál közeli élményeink a téli Rám-szakadékban.(eredeti bejegyzés: itt )

2016 nyarán ismertük meg a csodás Rám-szakadékot,mikor az a túra véget ért,az élmény olyan nagy volt,hogy menten ott és akkor elhatároztuk Gergővel,hogy megnézzük télen is a szurdokot.Izgalmas jégcsapos képeket láttunk róla,így nagy kedvvel vágtunk a kalandba 2017 februárjában.Már az odavezető uton táblák sora figyelmeztetett a veszélyre,hogy a szurdok jeges,csúszos,életveszélyes!Mindezek ellenére belevágtunk,talán kissé felelötlenül.Lehet ma már nem tenném,de akkor megtettem.A szurdok fantasztikus volt,valóban jeges és persze hideg is.Mondjuk itt nem is annyira a hideg volt a kellemetlen.Két kritikus pontunk akadt: az egyik az első vízesésnél felfelé a létrán,amikor is felérve megcsúsztam és az utolsó pillanatban tudtam csak megkapaszkodni.A másik pedig a utolsó (negyedik) vízesésnél,aminél a lépcsőt jelentő vájatokon is vastag jégréteg volt a felmenés pedig így esélytelennek tűnt.Mi a fiammal szó szerint megmásztuk a jéghideg vízesést a vízen át a sziklaperemekben kapaszkodva.Óriási tettnek éreztük,szinte diadalittasak voltunk.A szurdok utáni túraszakasz pedig végig jeges és csúszos volt.Ám minden felelőtlenség ellenére életreszóló élmény volt ez a kaland.

Alakul a jeges Rám-szakadék...

9.Túra a Csíki-hegyekben - Sorrento és egyéb csodák (eredeti bejegyzés: itt )

A 2017-es első nagy túra vezetett oda ahova majd most is megyünk:a Sorrento sziklákhoz.Budaörsre érve Gergővel,örültünk mert fehér volt mindenütt a táj.Nagyon régen túráztunk már hóban,így hosszú idő után ez volt az első ilyen túra.Az út nem minden szakaszán volt kellemetlenül hideg,de fenn pont a Sorrento szikláknál igen.Emlékszem a kellemetlen széltől az egyik szikla tövébe bújva találtunk menedéket és fogyasztottuk el a reggelinket.Majd a túra végén fenn a Odvas és a Kőhegyen volt igen kellemetlenül hideg az erős szélben.Persze ez a túra is egy nagyon csodálatos emlék.

Gergő a Sorrento szikláknál

8.Turul háturul (eredeti bejegyzés: itt )

A 17-es év utolsó túrája volt Tatabányán.Zolival és Gergővel érkeztünk ide.Már a városban jegesek voltak az utak,a járdák.Szegény Gergő oltári nagy esésével kezdödőtt a túra,még a város utcáin,be is ütötte a kezét alaposan,de hősiesen végigcsinálta azért a túrát.Míg odahaza ekkor nyoma sem volt a hónak,itt ahogy kapaszkodtunk fel a hegyre,úgy lett méterről méterre havasabb a táj.Felérve a Turul madárhoz,kellemetlen hideg lett,de a látvány és a kilátás ezt feledtette velünk.Majd a Szelim barlangnál sem izzadtunk.A Raitzinger-kilátóba pedig a nagy hideg ellenére is felmentünk Gergővel.Majd lefújt a szél ahogy mentünk fel,de odafenn biztonságos volt mert ketrecszerűen védve voltunk attól,hogy lefújjon minket a szél.Megérte feljönni,mert csodaszép volt.A hegyen lefelé pedig életünk egyik legjobb kalandja várt,csúszva bukdácsolva,de végig nevetve haladtunk le a hegyen.Felejethetetlen buli volt.

Gergő és Zoli a Turulnál

7.Visszatérés a Dinnyési-fertőre (eredeti bejegyzés: itt )

Mindössze pár hete,hogy ezen a túrán jártunk Zolival.Végig északi irányba mentünk szinte és nem is az volt a kellemetlen,hogy olyan nagyon hideg lett volna,hanem a rendkivül erős északi szél,ami miatt mégis úgy éreztük,hogy kemény hideg van.Hiába volt végig napfényes az idő a szél szinte az egész túra folyamán kellemetlenül fújt.Ezt persze leginkább a kilátókba éreztük és Agárdon kiérve a Velencei-tó partjához.Ettől függetlenül persze jó buli volt ez is.

A Dinnyési-fertő a kilátóból

6.Otthonról hazafelé (eredeti bejegyzés: itt )

Éppen pár hétre voltunk Gergő elvesztését kővetően,a tragédia utáni nehezen beinduló túrázások egyike volt ez,amin még a hangulatom az időjárásnál is fagyosabb volt.Mónival és Zolival jobb ötlet hiján battyogtunk ki a közeli Mezőfalvára.Kellemetlen hideg volt az út pedig végig fagyos.Hó nem volt.Hiába mentünk arra amerre Gergővel is sokat,meg arra ahol a fél gyerekkoromat töltöttem,Gergő elvesztésével járó fájdalom még friss volt,nem tudtam örülni semminek.Aztán Mezőfalvára érve már durván kezdett hideg lenni.Móni sem volt a helyzet magaslatán mert beültünk ugyan egy süteményre egy ottani cukrázdába,de az épület előtt hatalmasat esett.Nem volt egy jó túra és nem is volt jó idő,de mondom itt a hangulatunk volt a leghidegebb...

Fagyos utakon Mezőfalva felé

5.Végig a Kevélyeken (eredeti bejegyzés: itt )

Akkor 2018 márciusának elején persze még nem tudhattam,de ez volt az utolsó havas túránk Gergővel... Vele,Zolival és Mónika Bernadettel érkeztünk ki a Pilisbe ahol a Kevélyeken szándékoztunk végigmenni.Oltári jó volt a hangulat amihez Zolika forralt bora is hozzájárult,még Gergő is ivott belőle.Végig nagy hóban araszoltunk,de csoda jó volt a kedvünk és élveztük a bulit.Az Ezüst Kevély fele kezdett már kellemetlenül hideg lenni,odáig még csak-csak elviselhető volt,de ott már kellemetlen.Megálltunk egy pihenőre valahol,de a hidegben élvezhetetlen volt,inkább mentünk tovább.Végül is a túrát sikeresen teljesítettük,igaz mi Gergővel a következő napokra kicsit kidőltünk,alighanem megfázhattunk odafenn.Mindezek ellenére ez is egy szép emlék.

A csapat a Kevélyeknél

4.Túra a Vértes ismeretlen részein (eredeti bejegyzés: itt )

Zolival,Manóval és a Tizedes barátommal tettük meg a 19-es év utolsó túráját.Az előtte és az eztkövető napokon szuper idők voltak,de aznap... a Vértesbe érve rendkivül erős és kellemetlen szél fogadott minket.Hiába jártunk jobbnál jobb helyeken a szél miatt gyakorlatilag élvezhetetlen volt a túra.Film készítéssel meg sem próbálkoztam,tudtam ez most így esélytelen.Szerencsére Manó és a Tizedes is hoztak magukkal pálinkát,így ez kicsi gyógyír volt a hideg szél ellen.Ha nincs a szél akkor ez egy nagyon jó buli lehetett volna.Azért így is elvoltunk.A végén Oroszlányban is rendkivüli hideg szél fújt,ott már alig vártuk,hogy a buszra szálljunk...

Hiába a napfényes idő,rendkivül erős,durva szél volt...

3.Hóban a kunyhóhoz (eredeti bejegyzés: itt )

Igencsak visszakell mennünk az időben.Ez a túra 1988 november elején volt,amikorra is alapos mennyiségű hó borította be a Mecseket.Sándorral és a haverjával mentünk ki a Nyárádi kunyhóhoz.A nagy hóban és a részben napfényben a Mecsek felülmúlhattalanul szép volt.Sajnos,hogy ekkor még nem voltak erre alkalmas eszközeim,hogy lefényképezzem vagy,hogy videót csináljak róla.Hideg volt,de a természet szépsége ezt feledtette velünk.A kunyhónál pedig begyújtottunk,forralt bort csináltunk és főztünk.Kellemes volt a novemberi télben.Visszagondolva erre a szívemet melegíti ez az emlék...

A kunyhó télen (nem az eredeti időpontban készült fotó)

2.Jégvarázs (eredeti bejegyzés: itt )

Éppen a Sorrento sziklás túrához akartunk ugymondd bemelegíteni Gergővel a 17-es év elején.Úgy gondoltunk lemegyünk a helyi Duna parta,végigmegyünk rajta,majd a Szalki-szigeten járunk egyet.Jó bulinak tűnt ez is.Csak...nem számoltunk azzal,hogy mínusz 11 fok volt éppen,lenn a Dunánál meg igen erős szél is fújt ráadásul.belekezdtünk a túrába,de annyira hideg volt és fáztunk,hogy az egész út minössze egyharmadánál úgy ítéltük meg,hogy ebből most elég ennyi.Szerencsére olyan helyen voltunk ahol a túra megszakítható volt,így innen visszalebbentünk a városba,ahonnan helyi járatos busszal jöttünk haza.Durván hideg volt ezen a napon valóban.

Jégtörő az öbölben

1.Visszatérés a Tündérsziklához (eredeti bejegyzés: itt )

Gergő elvesztését követően ugye a túrákba menekültem,itt tudtam úgy ahogy némileg csökkenteni a fájdalmamat.Ez volt a 19-es év első túrája amikor is a Tündérsziklához tértem vissza kerek három évvel azután,hogy Gergővel itt jártam.Móni is Zoli jött el velem ekkor.Már útközben is hideg volt és szerencsére hó is akadt bőven.Az Anna-rétre érve kezdett rosszul esni a dolog.Megálltunk ott kajálni,ahol az amúgy is hideg időben a kellemetlen hideg szél nagyon átfújt rajtunk.Mondhatni szarrá fagytunk itt.Elmentünk még a János-hegyi kilátóba,ahol beültünk a vendéglőbe egy forralt borra,de még ott is keményen fáztunk,persze nagyon nem is fütöttek.Nem éreztem magam jól a túrán,Gergő emléke még nagyon fájdalmas volt és a hideg,kellemetlen idő is rátett erre egy lapáttal.A Tündérszikla maga aztán különös jelentőséggel bírt a következő hetekben,de ez már egy más történet (levan írva a blogban amúgy).

Gergő elvesztését kővetően a Tündérsziklánál

Nahát ezek a leghidegebb túráim emlékezetem szerint.A most következő túra majd azthiszem esélyes lesz rá,hogy beférközzön ebbe a tízes mezőnybe,de majd meglátjuk.Mi megyünk mindenesetre.

2021. január 9., szombat

Alap túra - Elértük Németkért!

 Nem is tudom hol kezdjem a 2021-es évadnyitó túra krónikájának leírását.Talán ott,hogy ez is szegről-végről egy Gergő nyomábanos túra,hiszen évek óta tervezgettük örök túratársammal egy Alap túra lehetőségét,ígaz a mi elképzelésünk akkoriban az volt,hogy majd Vajtáról indul a túra amit aztán Alapon fejeződött volna be.Utánajárva aztán a dolgoknak és a közlekedésnek arra jöttem rá,hogy Alap inkább kiindulópontja legyen egy itteni túrának mintsem végpontja.Így aztán a téli tervek megalkotásánál ide is terveztem egy túrát,talán ezt is külső súgallatra... Vajta helyett viszont elővettem a tallonból Németkért.Ugye aki nyomonkövet itt-ott az tudhatja,hogy valami átok ült Németkéren,hiszen az elmúlt években háromszor próbálkoztunk Németkért elérni egy-egy túra keretében,de egyszer sem sikerült.Mindhárom alkalommal Dunaföldvárról induló túrába különféle dolgok zavartak be: eltévedés,áthatolhatatlan dzsungel stb.... De aki ismer tudja,hogy nem szokásom túrákat feladni.Így úgy gondoltam,hogy most akkor észak felöl Alapról próbáljuk meg elérni Németkért.A túrát ugyan tél végére terveztem eredetileg,de több ok miatt is átkerült január elejére-közepére.Nos az időpont választás aztán telitalálatnak bizonyúlt.

Az első dolog amit Alapból láttunk

Az időjósok megint nem tudták milyen rendezvényen vannak,mindenféle időt mondtak mára,lehetett választani.Zolival indultunk útnak nem is olyan korán reggel és nyolc előtt szálltunk le a vonatról a közeli Alapi vasúti megállónál.Köd ült a tájon.Előzetesen felmérve az útvonalunkat a térképen,tudtam hosszú betonos út visz be a faluba ami innen még volt vagy 2 km... ez persze nem tartott vissza minket.Sűrű köd ereszkedett a tájra,az országúton pedig szabályosan mentünk,ha jött szembe egy-egy autó a biztonság kedvéért lehúzodtunk inkább.Szinte mindenki kikerült azért minket,egy idősebb nő szorított majdnem le csak.Aztán elértük a falut,legalábbis a települést jelző táblát.Tudtam azt is,hogy a település észak-dél irányba több kilométert is elhúzodik.

...és ez a második

Így is volt.Járda persze alig-alig akadt,így haladtunk az út szélén.Fel-fel tünt a köd fölött a napsugár,de komolyabban áthatolni rajta még nem tudott.Elöször jártunk Alapon,eddig csak vonattal robogtunk el itt,de ugye a vasútvonal a településtől északra jó két kilométerre van.Így minden az újdonság erejével hatott ránk.Nyugis volt a falucska,különösebb látnivalót az iskola előtti szobrok szolgáltattak.Kicsivel később pedig a karácsonyról itt felejtett dolgok: egy feldíszitett karácsonyfa és a szent család.Fura volt ezt január közepe fele nézni.Egy emlékpark volt még itt,arra nem tudtam rájönni minek az emlékére készült.

Szobrok Alapon

Itt még nem voltak turistajelzések,de adta magát az út.Egyszerűen csak egyenesen kellett menni.Ám egy rövidke kitérőt tettünk,hogy megnézzük a falu két templomát.Talán megérte.Szépek voltak.Ezután visszatértünk az egyenes útra amely később beletorkolott a 61-es útba.Ám addig még volt egy-két kilométer főként magán a településen.Végül aztán kiértünk a településről,átmentünk a 61-es úton.Megnéztük: már több mint hét kilométert mentünk!Pedig a túra érdemi része csak most következett.Búcsút vettünk Alaptól,örültünk,hogy megismertük ezt a települést is.A hosszú betonút után végre földút következett.A ködön átszűrödő napfény az egyik legszebb időjárási jelenséget hozta létre.Különösen szép hangulata volt az utnak.Az idillt lövések zaja törte meg...

Alakul...

Vadászok,megint azok az istenverte vadászok?Szerencsére úgy tűnt jó messziről hallatszanak a lövések.Mivel a Rétszilasi-tavak nem voltak túl messze,a nyakamat tettem rá,hogy megint ott lövöldöznek ezek a jóképességűek.Ez viszont itt minket nem veszélyeztetett.Mentünk tovább még mindig egyenesen délnek.Még jelzetlen volt az út,viszont tudtam,hogy belefog majd vinni a sárga jelzésű útba.Gyönyörűek volt a "napfényes ködben" a körülöttünk lévő erdők.Aztán nem is olyan soká valóban ott volt a sárga jelzésű út.Egy kereszezteződés volt ez itt.A mi utunk egyenesen ment tovább ki tudja hová.A sárga ezt keresztezte.Mielőtt letértünk volna nyugatnak különös dologra lettem figyelmes itt a semmi közepén...

Néha leszállt,néha feloszlott a köd

Odaát a fáktól részben eltakarva egy réten vagy 10 autó parkolt!Embert nem láttunk sehol.Mi ez,mit keresnek ezek itt?Valami nagyobb csoport túrázik tán erre?Vagy a vadászok autói?Nem sikerült rájönni,de nem éreztem biztonságos szagot a levegőben,úgy voltam vele el innen minél előbb,igy ráálltunk a nyugat felé induló sárga jelzésre.Már az első métereken kifogástalanul fevoltak festve a jelek és ez egész további utunk folyamán így volt.Ez itt a Mezőföld kellős közepén úgy gondolom mindenképp dicsérendő,annál is inkább mivel ennél felkapottabb helyeken is van,hogy nem túl jó...Itt semmi ilyesmi nem volt.Ráadásul az út kiváló minőségű is volt,jól járható.Egy kanyar után pedig újra dél felé vettük az irányt.

Ezek az utak megérték..

Mintha egy alakot láttam volna arébb üldögélni,nem tudtam eldönteni,hogy valóban az-e vagy csak a látszat csal.Végül megmozdult,csakugyan egy ember volt.Három kutyával,suba volt rajta.Mint valami erdei remete.Aztán rájöttünk: juhász volt,arébb kicsivel legelt a nyáj.A sárga jelzésről köben pedig egy leágazás volt a sárga kör.Tudtam ez visz a közeli tavakhoz.Gondoltam majd ez egy magánterület lesz,lezárva...Szerencsére nem így lett bevitt az út szabadon két tó közé.Az északi a Pacona-tó volt,láthatóan részben kiszáradva.A déli a Benedek-tó volt amely káprázatos pompájában ott ragyogott előttünk.A tó körül pedig rendezett padok,asztalkák,bódék amelyekbe belehetett menni,ott is elülni,pihenni,falatozni.Első osztályú szuper hely volt!Na és nem volt itt senki.Körülnéztünk hát.

A Benedek-tónál

Benedek-tó

A tóra közben sűrű köd ereszkedett,amely aztán felszállt.Csodálatos jelenség volt,utoljára ilyent odahaza láttunk még Gergővel 2015-ben amikor a helyi Szabadstrand-öböl felett játszodott le ugyanez...Felemelő látvány volt!És itt éreztem azt,hogy a túra megválasztása és az időpont kiválasztása is telitalálat volt.Talán igen...Gergő segített odaátról ebben,pontosan azért,hogy lássam ezt a csodát amit 2015-ben is...Két szép pottyantósra lettünk figyelmesek,lám ezzel is felvolt szerelkezve ez a hely,aztán az egyik ilyen kis bódéba benéztünk,hát olyan volt mint egy szoba...Ágyak,fotelek,nyugágy,asztal volt benne...előtte tűzrakóhely,pad,asztalka,stég... Mint a paradicsom... Megérte ide eljönni.Egy másik bódegánál pedig úgy döntüttünk megreggelizünk.Mindössze alig több mint két órája jöttünk és már a tizedik kilométernél jártunk.

Itt kajáltunk

Kaja után még nézelődtünk kicsit itt,aztán indultunk tovább.Leginkább valami afrikai szavannához hasonlatos tájak következtek.Ez is meseszép volt...Majd beértünk egy erdőségbe,egy nagyon hosszú újabb egyenes szakasz következett.Továbbra is kifogástalanok voltak a jelzések felfestései.Az egyik legtökéletesebb túrázásaim történetében!Kegyetlenül jó lett az idő közben,a köd végleg feszállt és mondhatni meleg lett.Mi meg alaposan felöltöztünk,hallgatva újra ezekre az idióta meterológusokra akik maximum plussz négy fokot mondtak mára.Na itt már volt tíz is és lekellett vennem a baseball sapkát is mert melegem lett.

Gyönyörű utakon...

Ez az út nagyon hosszú volt.Közben a sárga elfordult nyugatnak Vajta felé - onnan jöttünk volna Gergővel az eredeti elképzelés szerint....- de a mi utunk nem maradt jelzés nélkül,hisz a sárga+ váltotta fel a sárgát.Ez is jól felvolt festve.Gyönyörü erdőségeken mentünk keresztül,itt-ott sajnos voltak tarrvágások is.Ezeken a helyeken ugye munkagépek járhattak,így itt felverték az utat,ezeken a részeken dagonyás sáros volt.Ezeket leszámítva sehol sem volt gondunk vele.A sárga+-t aztán felváltotta a zöld jelzés és néhány kilométer múlva pedig kiértünk az erdőkből,újra egy betonútra.Erre vitt a zöld,a betonút pedig már Németkér közelségét jelezte és az a több száz szarvasmarha akik az út mellett legelésztek.Sosem láttam még ennyit egy helyen...

Ezernyi marha,ez csak egy részük

Aztán pedig történelmi pillanat részese lehettem!Elértük Németkért!Hihetetlennek tűnt,pedig hát semmi extra nem történt.De a három sikertelen próbálkozás után ez most úgy jó érzés volt...mintha véget ért volna egy átok.Németkérben semmi különleges nem volt amúgy.Kicsivel talán rendezettebbnek tűnt Alapnál,ám ugyanolyan hosszú volt...Kilométereken át mentünk mire beértünk a központba.Nagyon jó lett volna valahova beülni mint a régi szép időkben,egy babgulyásra,egy sörre vagy egy forralt borra,de hála a koronavírusnak minden zárva volt.A központban így megnéztük a templomot és az iskolát és hát dobtunk még egy sárgát.Itt végződött a túra.Megnéztem a kilométermérőnket és 20.79-et mutatott.Soknak éreztem annak fényében,hogy a térkép alapján én max.14km-nek saccoltam a távot.Persze ebbe a majd 21 kilométerbe minden mozgás benne volt.

Az iskola és a templom Németkéren

Délután fél kettő volt,pihenővel öt és fél óra alatt lenyomtunk majd 21 kilométert.Annyi volt még hátra mivel nem volt nyitva semmi,hogy elmentünk a közeli buszmegállóba.Megvártuk a buszt amivel elmentünk Paksra,ott átszállva pedig egy hazainduló járatra.Fél négykor már itthon voltunk!Jó kis túra volt,csodás mezőföldi tájakkal,fantasztikusan szép időjárási viszonyok közepette.Megérte,nagyon megérte.Így végre ha nem is eredeti terv szerint,de valóra vált az Alap túra na és az sem mellékes,hogy elértük végre Németkért is!Jó kis évadnyitó volt!


A túra útvonala a térképen