Réges-régen egy messzi-messzi galaxisban...
Előzmények:
Előzmények:
Valamikor évmilliókkal ezelőtt...talán egy más világban,egy más dimenzióban...
A sors megajándékozott azzal a lehetőséggel,hogy együtt túrázhattam a Királynővel.
A Királynőt ha jól emlékszem akkor 1990 május 26-án koronázták meg,de lehet,hogy 25-én.
Személyesen hívott el az ünnepségre.Ismertük egymást úgy,hogy még soha nem találkoztunk.
Korábban amikor a Pentagont őriztem zsebemben lapult mindig a fényképe amit ő küldött.
Ha rossz időszakokat kellett átélnem,csak elővettem a képet és néztem a csodaszép Királynőt.
A szívek királynőjét.
Reménykedtem,hogy egyszer majd láthatom... így aztán mikor személyesen hívott meg az ünnepségre nem hagytam kihasználhatatlanul ezt a talán soha vissza nem térő alkalmat.
A sors valamiért úgy akarta,hogy ezek a napok aztán csodásan alakultak és ránk köszöntött egy varázslatosan szép időszak.A rózsaszín ködben aztán elérkezett 1991 tavasza.
A túra:
Valahogy sikerült megfüznőm a Királynőt,hogy jöjjön el velem egy túrára.Na olyan sokat nem kellett gyözködni,úgy tünt nincs ellenére a dolog.Így aztán ha emlékezetem nem csal,akkor 1991 március 16-án indultunk el a Pest megyei Visegrádra.Királynönk elhozta magával legkedvesebb kuzinját és annak kedvesét.Ismertem már őket még a koronázási ünnepségről.Jó fejek voltak,hamar megszerettem őket.Így tehát azon a csodás kora tavaszi reggelen négyen érkeztünk meg Visegrádra.
Tervünk is volt,pontosabban tervem.Nem bíztam semmit a véletlenre,eleve egy olyan túrát választottam amelyen már voltam.Nem akartam lebőgni a Királynő előtt.Szinte napra pontosan két évvel ezelött voltam ugyanezen a túrán.Szóval a terv az volt,hogy a Salamon torony érintésével felkapaszkodunk a Fellegvárhoz,onnan pedig a hegyek ormán legyalogolunk Pilisszentlászlóig.Nem tünt vészes távnak,tán olyan 14km lehetett.
Emlékeimben halványan él,hogy itt a Salamon toronynál fényképezkedtünk.Aztán az már nem annyira maradt meg,hogy a várig hogyan jutottunk fel.Alighanem a kék+ jelzésen.Az sincs már meg,hogy a várban mitcsináltunk...halványan dereng persze,hogy körbenéztünk.Az már világosabb emlék,hogy a Királynő valahol a vár alatt a parkolóban egy padon ült.Nagyon szép volt ott ültében is.A vár után nekem ismerösnek tünt a terep,nem volt más dolgunk mint ráállni az országos kékre.
Valóban a hegyek ormán haladtunk,hisz itt-ott kivillant a kilátás a csodás Dunakanyarra.
Féltve a Királynőt,mindig rajta tartottam a szemem,nehogy valami baj érje,de szemmel láthatóan állta a sarat és a túrát is teljesen jól birta.Biztam benne,hogy élvezi is.
Bár már március közepét mutatott naptár a télből még itt 500 méter körüli magasságban maradt valami.Hófoltok voltak itt-ott és néhány helyen az út is sáros volt,de azért többnyire jól járható.Királynőm valahol apró erdei virágokat talált,azt hozta magával,néhány szállat.Egy ponton aztán hiába valónak bizonyult a gondos tervezés a túrát illetöen,ugyanis majdnem eltévedtünk.Majdnem sikerült leégnem,de a kuzin kedvesével karöltve visszataláltunk a helyes útra.A gond amúgy az volt,hogy egy útjelző tábla elvolt forgatva...de megoldottuk a problémát.Jó idő volt,már polóra vetköztünk.
Hamarosan elértük a Moli pihenőt.Itt tartottuk meg az erdei lakománkat.Ha emlékezetem nem csalt,csodás kilátásunk volt észak-nyugat felé.Talán még innen is látszodott a Dunakanyar egy része?Hát ez már nem nagyon van meg elmémben...Talán félórát pihenhettünk majd folytattuk a kék jelzésen tovább.Magasan jártunk továbbra is,500 méter felett.Elhaladtunk az Őr-hegy és az Urak asztala mellett is.Majd lassan elkezdett ereszkedni az út lefelé.Hamarosan randevúztunk a piros jelzéssel amely mostmár kisért minket tovább a kékkel együtt.
Lereszkedtünk a Pap-rétre amelyre már totál nem emlékszem milyen volt,de biztosan klassz.Ha jól emlékszem valami kulcsosház féle azért volt itt.A rét után megkellett mászni egy 590 méteres hegyet mégpedig a Szent László hegyet.Amennyire emlékszem nem jelentett gondot.Birtuk jól a terepet.Na persze fiatalok voltunk...Ezután már ereszkedés volt a csodás Pilisszentlászlóra amelyen azóta sem voltam,pedig sokszor elhatároztam,hogy visszatérek.Talán majd egyszer igen...
Valahol a központban fejeztük be a túrát,de azt,hogy mitcsináltunk még,vagy csináltunk-e egyáltalán valamit a településen az már nincs meg az emlékeimben,de nem is ez a lényeg.
Utózönge:
Hát az élet talán leggyönyörübb túráján nem nagyon kellett óvni a Királynőt sem Istennek,sem nekem,mert rendkivül ügyes volt.Túráztam aztán a jövőben egy-két királynő jelölttel még életem során,de egyikük sem volt ennyire ügyes mint a Királynő.Egyetlen egy nyavajgás,panasz vagy ilyesmi sem hagyta el csodás ajkát,sőt talán mint írtam élvezte is a kirándulást.A mai napig elöttem van az aranyos kép ahogy ballag a kis virágokkal a kezében...
Az évek aztán elvették tőlem a szívek királynőjét.Más utakra ment...
Ez volt az egyetlen közös túránk.Bizom benne,hogy tényleg jól érezte magát legalább annyira mint én.Nagyszerü társaság volt,csodás tájakon,így ez a túra ott van nálam a valaha volt legjobbak között.
Némi mesével fűszereztem ennek a túrának a történetét,de ez egy túranapló és itt a túra a lényeg.
Ami megmaradt belőle azt le is írtam.
Hálás vagyok a sorsnak,hogy ha csak egy rövid időre is,de együtt lehettem a Királynővel és,hogy átélhettem vele ezt a napot.Alighanem ő már rég el is felejtette ezt,én biztos,hogy soha nem fogom.
Talán volt legalább egyetlen egy nap amikor szeretett engem a Királynő.
Talán ez volt az a nap...
 |
| A Visegrádi hajóállomástól indult a legendás túra |
Valahogy sikerült megfüznőm a Királynőt,hogy jöjjön el velem egy túrára.Na olyan sokat nem kellett gyözködni,úgy tünt nincs ellenére a dolog.Így aztán ha emlékezetem nem csal,akkor 1991 március 16-án indultunk el a Pest megyei Visegrádra.Királynönk elhozta magával legkedvesebb kuzinját és annak kedvesét.Ismertem már őket még a koronázási ünnepségről.Jó fejek voltak,hamar megszerettem őket.Így tehát azon a csodás kora tavaszi reggelen négyen érkeztünk meg Visegrádra.
Tervünk is volt,pontosabban tervem.Nem bíztam semmit a véletlenre,eleve egy olyan túrát választottam amelyen már voltam.Nem akartam lebőgni a Királynő előtt.Szinte napra pontosan két évvel ezelött voltam ugyanezen a túrán.Szóval a terv az volt,hogy a Salamon torony érintésével felkapaszkodunk a Fellegvárhoz,onnan pedig a hegyek ormán legyalogolunk Pilisszentlászlóig.Nem tünt vészes távnak,tán olyan 14km lehetett.
 |
| Salamon torony |
Valóban a hegyek ormán haladtunk,hisz itt-ott kivillant a kilátás a csodás Dunakanyarra.
Féltve a Királynőt,mindig rajta tartottam a szemem,nehogy valami baj érje,de szemmel láthatóan állta a sarat és a túrát is teljesen jól birta.Biztam benne,hogy élvezi is.
 |
| Csodás rétek,utak a tavaszi erdőben |
 |
| Eredeti kép a túráról kissé elhomályosítva,védve ezzel is az esetleges személyességi jogokat.A képen a Királynő. |
 |
| A Moli pihenő |
Valahol a központban fejeztük be a túrát,de azt,hogy mitcsináltunk még,vagy csináltunk-e egyáltalán valamit a településen az már nincs meg az emlékeimben,de nem is ez a lényeg.
 |
| Pilisszentlászló |
Hát az élet talán leggyönyörübb túráján nem nagyon kellett óvni a Királynőt sem Istennek,sem nekem,mert rendkivül ügyes volt.Túráztam aztán a jövőben egy-két királynő jelölttel még életem során,de egyikük sem volt ennyire ügyes mint a Királynő.Egyetlen egy nyavajgás,panasz vagy ilyesmi sem hagyta el csodás ajkát,sőt talán mint írtam élvezte is a kirándulást.A mai napig elöttem van az aranyos kép ahogy ballag a kis virágokkal a kezében...
Az évek aztán elvették tőlem a szívek királynőjét.Más utakra ment...
Ez volt az egyetlen közös túránk.Bizom benne,hogy tényleg jól érezte magát legalább annyira mint én.Nagyszerü társaság volt,csodás tájakon,így ez a túra ott van nálam a valaha volt legjobbak között.
Némi mesével fűszereztem ennek a túrának a történetét,de ez egy túranapló és itt a túra a lényeg.
Ami megmaradt belőle azt le is írtam.
Hálás vagyok a sorsnak,hogy ha csak egy rövid időre is,de együtt lehettem a Királynővel és,hogy átélhettem vele ezt a napot.Alighanem ő már rég el is felejtette ezt,én biztos,hogy soha nem fogom.
Talán volt legalább egyetlen egy nap amikor szeretett engem a Királynő.
Talán ez volt az a nap...
 |
| A legendás túra útvonala |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése