Mecseki és szinte egész életem túrázásainak főszereplője az a bizonyos mecseki kunyhó volt amelyről már olvashattatok ebben a blogban is többször és lesz még szó róla máskor is,hiszen mecseki túráim fő kiindulópontja volt mindig.
Ha esetleg nem tudnád miről van szó katt ide .
A Nyárádi kunyhó a Kelet-Mecsek szívében a mecseki túrázásaink főhadiszállása volt évtizedeken keresztül.Sok-sok túránk innen indult ki,vagy ide érkezett vissza.Szállásként is használtuk a kunyhót többször is,így volt,hogy akár egy hetet is eltöltöttünk itt.
A baráti társasággal ezúttal is a kunyhóban szálltunk meg,az időpont valamikor a kilencvenes években,de írhatnék 80-as vagy kétezres éveket is,de a konkrét túra amiről most írok az a kilencvenes évek egyik itt nyaralásakor esett meg.
A kunyhótól indultunk a társassággal amely ekkor hat főt tett ki.
Célunk a közeli Máré vár volt,majd a közeli strand ahol majd lubickolunk egyet,aztán majd estefelé visszajövünk a kunyhóhoz.
 |
| Ez a mecseki túránk is a kunyhótól indult |
Terv szerint a zöld+ jelzésen indulunk a Nyomákói-kút mellett elhaladunk a Németdöglés erdőn át egészen a Vár-völgyig ahol az Iharos-kútnál térünk rá a piros jelzésre.Ez visz el a várhoz,majd tovább a strandra.Vissza majd a Vár-völgyön jövünk a sárga+ jelzésig,az majd visszahoz a zöld+ -ra az meg a kunyhóhoz.Nem olyan bonyolúlt mint ahogy első olvasásra tűnik.Ragyogó augusztusi reggelen vágtunk neki a nem túl nagy távnak,hiszen a várig a táv nagyjából 6km lehet,igaz majd megyünk tovább a strandig,meg majd vissza is kell jönni,így a 6-ra rájön még 8-9km,de ugye a strandon majd pihenünk.A terep sem egy egetverően nehéz,eleve olyan 350 tengerszintfeletti magasságról indulunk és a legmagasabb pont amit érintünk a 440 méter körüli Akai-tető.Na persze lemegyünk még a Vár-völgybe,onnan fel 340 méterre a várhoz.Cseppet sem ijesztő útvonal.
 |
| Nyomákói-kút a kunyhó közelében |
A Nyomákói-kút nagyon közel volt a kunyhóhoz,de megtöltöttük kulacsainkat friss hideg vízzel,hisz ami a kunyhóba volt nem volt oly friss és hideg,mivel ugye ott hütőgép nem volt.Jó hangulatban indult a túra amely szerencsére igy is maradt végig.A forrás után ugyan volt némi emelkedő,de ez nem volt olyan vészes.Vadetetőre lettünk figyelmesek,de a vadak gondolom hallva a jó hangulatú társaság hangjait messze elkerülték a környéket.Az etető után ereszkedés következett a Németdöglés nevezetű részre ahol útunk mellé becsatlakozott a Somosi-patak,amely aztán a Vár-völgybe beleömlött a Máré-patakban.Szép látványos,kellemes szakasza volt ez a túrának.Melegedett a levegő,de az erdőben kellemes hüvős volt.
 |
| A legendás forrás |
A Vár-völgybe érve már meg is láttuk a piros sáv jelzést,amely elöször levezetett az Iharos-kúthoz majd enyhén emelkedve "U" alakzatokat leírva haladt tovább a hegygerincen valami egészen csodálatosan szép erdőben.Itt a gerincen értük el a Gegely-Éva forrást,amelyről talán már írtam.Még túraatyám Sándor mesélte,ő is a régi öregektől hallotta a forrás különös legendáját amely arról szól,hogy ha iszol a vízéből akkor visszatérsz ide.Ez egy igaz legenda tanúsíthatom,hisz már sokszor jártam itt.A legendás forrás után már csak pár száz méter a Máré vára.
 |
| Máré vára |
A vár mindig különös hatással van rám,látványa nyugtatja a lelkem,feldobja a kedvem.Kivülről is impozáns a romos vár,hát még belülről.Egy kicsit pihentünk azért mielött bementünk volna,na nem azért mert fáradtak voltunk,hanem a környezet a várral együtt marasztaló hatással volt ránk.Amúgy a várnak különösen szép legendája van,ezt most nem írom le,majd benne lesz idővel a Mecseki népmondák sorozatomban,de ha kiváncsi vagy rá keress rá a neten.A várról az első írásos emlék valamikor az 1300-as évekből van,aztán a középkor vége felé csúnyán leégett,a teljesen romos várat aztán 1960 körül kezdték kicsit rendbe hozni.Na hát akkor mi meg fogtuk magunkat és bementünk.Én már sokadjára,de volt a társaságban aki elöször jutott el ide.
 |
| A társaság egy része a gyilokjárón,balra én |
A várba egy lépcső vezet fel,valamikor itt lenn egy őrtorony áll a lépcső aljánál.
A vár udvara gondozott szép,a bejárattól kicsit odébb balra van a palotaszárny,amelyben vártörténeti és helygyüjteményi kiállítást nézhetünk meg.Jobbra az egykori romok falai láthatóak,szemben pedig fellehet menni egy falépcsőn a gyilokjáróba,amely a várfal tetején található járórész,gondolom az őr innen kémlelhette anno a környéket.Pazar kilátás van innen a környékre,tehát ez lényegében kilátóként funkciónál napjainkban.
 |
| A várudvar,szemben fent a gyilokjáró |
Arra már nem emlékszem,hogy akkoriban Laci bácsi volt-e a várkapitány,de talán igen.Egy rendkivül kedves manusz,csupa jóindulattal és vendégszeretettel.Ő vár gondnoka,kezelője,de sajnos nem az üzemeltetője.Mindig jó érzéssel gondolok rá,mert egy rendkivül kedves ember.Szembemben a Várkapitány.
Mint mindig nehéz szívvel hagytam magam mögött a Máré várát,hiszen nagyon szeretem.
Az út a piros haladt tovább a hegygerincen nagy kanyarokat leírva,itt-ott lelátni a Vár-völgybe.Valamikor ez a piros jelzés elvezetett a strandra és ugymondd hátsó kapunként szolgált,így ha ügyes volt az ember a strandon nem kellett fizetni.Gondolom ezt kivédendő,a piros jelzést még a strand elött levezették a völgybe,de mi mentünk tovább a régi nyomvonalon el is értük a Máré strandot rövidesen.Hiába a hátsó bejárat mivel nem voltak sokan,így ott termett a karakter és bizony fizetnünk kellett a belépöért.Na nem haltuk bel.
 |
| Máré strand |
A strand a Vár-völgy elején található csodálatos erdei környezetben.(ha jól tudom 2013 táján Erdei fürdö is lett a neve).Egy medence van amely az ország leghidegebb strandjává teszi a fürdöt,de persze kánikulában azért melegszik a víz.Van itt egy kellemes csárda amely a sör iránt érzett vágyunkat szolgált csillapitani... Kellemes parkos,fás részen pihenhetünk aztán a medence mellett,ja és vannak öltözök is.Kellemes hely!
Nagyjából délelött 11 tájban érhettünk ide,aztán itt töltöttük a nap nagyrészét.Jókat lubickoltunk,söröztünk,biliárdoztunk a csárdában,labdáztunk odakint...Este fél6 tájban fejeztük be és indultunk vissza a kunyhóhoz.
 |
| Strandolás |
A Vár-völgyön indultunk vissza,nem mentünk már fel a pirosra a hegygerincre.Nagyon meleg volt már,elértük a sárga+ jelzést és itt bizony az út legnehezebb szakasza köszönt szembe.Megkellett mászni a 440 méteres Akai-tetőt egy viszonylag meredek úton.Ezzel nem is lett volna baj...de már nagyon meleg volt és volt bennünk pár korsó sör ami további izzadást okozott,így mire felértünk a tetőre valóságos árvíz vett körbe minket annyira csúrgott rólunk a víz... na de újabb szép szakasza következett a túrának,hisz ahogy haladtunk előre itt-ott egyre jobb és jobb kilátás bontakozott ki,egy vadászlesre felmenvén még a Zengőt is látni véltük.Majd a sárga+ egy ismét varázslatosan szép erdőn vezetett tovább és hamarosan belement a zöld+ -ba.Egy darabig együtt ment a két jelzés majd a sárga+ búcsút vett tőlünk és elment a Somosi-kút felé,mi pedig nem soká újra a Nyomákói-kútnál találtuk magunkat.
 |
| Akai-tető |
Mivel még meleg volt,izzadtunk is,hát ittunk jó kis friss forrásvízet,innen már közel volt a kunyhó.Némiképp elfáradva,de kellemesen fejeztük be a túrát a Nyárádi kunyhónál.Ketten még lementünk négy kanna friss vízért,aztán következett az este,szalonnasütéssel,sörözéssel egybekötve.Ismét egy fantasztikus napot töltöttünk a Mecsekben és ez csak egy volt a sok közül.
Sajna ekkor még nem volt videórögzitésére alkalmas eszközöm,ezt így utólag sajnálom csak igazán...
 |
| A túra útvonala |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése