Visszatérés a Cuha-szurdokba

 Lacival a munkahelyen ismerkedtünk meg.Ő vasútas.Ők hozzák nekünk az árut vonattal amit mi leszoktunk szendi a vagonokról.Ez függve attól mit hoznak,általában 2-4 órát vesz igénybe.Ezen órák alatt szinte elkerülhetetlen a személyes kontakt és persze fokozatosan beszélget,megismeri az ember a másikat.Lacival majd később a munkatársával Bandival az évek alatt alakult ki egy jó kapcsolat,kölcsönös tisztelet,kölcsönös megkedvelés.Voltak közös témáink bőven,így eljutottunk oda,hogy Laci szólt nekünk (nekem meg Zolikának),hogy túrát szerveznek és szeretné ha elmennénk velük,mi mégiscsak jobban képben vagyunk,jobban megtudjuk ezt az egészet szervezni az útvonalat megtervezni stb.Örömmel vettük a felkérést és így igent mondtunk neki.A Cuha-szurdokba és a Cseszneki várhoz szerveztek túrát amelyet Laci barátnője talált ki.Ők úgy érezték nem tudják ezt megszervezni,így kerültünk mi a képbe.Laci mondta,hogy mások is jönnek,úgy próbáljuk megszervezni,hogy ne legyen hosszú a táv lehetőleg és a Cseszneki várra mindenképp jusson idő.Zavaró tényező volt,hogy különböző településekről jött a társaság,így úgy kellett megszervezni,hogy volt egy időintervallum,azt lehetőleg ne lépjük túl,mert mindenkinek haza kell jutnia időben.

A csapat balról jobbra: Bandi,én,Zolika,Marcsi,Niki,Laci,Józsi,Nati,Kata,Szonja

Nem volt egyszerű,de természetesen sikerült.Na és egy olyan túrát hoztunk össze amelyen mindenki jól érezte magát és nem győzött elég hálásnak lenni a közös buliért.Mi pedig vadiúj túratársakra leltünk.Na nézzük a krónikát.A terv az volt,hogy Vinyéről indulunk,végig megyünk a Cuha-szurdokon a sárga jelzésig.Ott pedig Csesznek felé fordulunk és elmegyünk a várig.A vár után pedig Cseszneken végződik a túra.Az utazás úgy zajlott,hogy Székesfehérváron a vasútállomáson találkozunk.Mi Dunaújvárosból autóval megyünk odáig,a többiek is arról a településről ahonnan jönnek (elsősorban Simontornyáról).Fehérvárról a Bakony IC-vel megyünk Veszprémig,onnan meg a legendás Veszprém-Győr személyvonattal Vinyére.Vissza pedig Csesznekről busszal Zircig,onnan vissza vonattal Veszprémbe,ahonnan szintén a Bakony IC-vel Fehérvárra,onnan pedig mindenki haza kocsival.Az egész túrára 6,5 órát adott Laci,ennyi idő alatt kellett végigvinni a bulit.Sikerült.

Indul a banda!

Már az első találkozáskor Székesfehérváron mindenki nagyon szimpinek tűnt.Az utazás alatt meg elsősorban Marcsival tudtuk többet beszélgetni.Végül kissé későn,fél 11-re értünk Vinyére.Először készült egy közös kép (fentebb) majd kerestünk egy kávézós helyet.Ez is időt vett el,így nagyjából 11 előtt indult a túra,voltak kicsi kétségeim voltak,hogy sikerül-e a tervezett időre befejezni a túrát,de jólvan csináljuk!Elindultunk a fenségesen zöld Cuha-szurdokba.Amikor három éve itt jártunk elég fos idő volt.Most viszont nem lehetett panaszunk.A piros jelzést követtük.Jókat nevetve,mókázva,beszélgetve,csodálkozva a szép dolgokra haladt a túra.Ugyan a patakon nyolc alkalommal is átkellett kelni,de mindenki hősiesen gyűrte a kilométereket.

Niki a túra kitalálója kel át a patakon

Bandival és Marcsival egy alagútnál

Így haladtunk az amúgy jól járható völgyben.Sokan voltak,de ez most egyáltalán nem volt zavaró.A Gubányi viadukthoz érve a fele társaság feljött velem,a másik fele addig lenn pihent.Odafenn ismerös helyek köszöntek szembe jó kilátással a szurdokra.Ugyanakkor figyelni kellett mert bármelyik pillanatban jöhetett egy vonat.De őrangyalaink vigyáztak ránk,nem jött egy vonat sem míg fent voltunk.Pár fotót löttünk fenn is,majd folytattuk a túrát a csodás szurdokban.Nagyon szép zöld volt minden.Friss zöld.Elértünk egy pihenőhelyet ahol megreggeliztük,vagy tán már ebédeltünk.A legfiatalabbak mentek amúgy elöl,mi Lacival főleg,Katával,Nikivel,Marcsival a középmezőnyben,Zoli meg Bandi a legvégén,de ők aztán mindent fotóztak.

Kata,Marcsi és Niki kel át sokadszorra...

A viadukt

Zolikával,Lacival és Bandival a viadukton

Kajaszünet

Kellemesen megkajáltunk majd folytattuk a túrát az egyre jobban szelidülő völgyben.Mondjuk eddig sem volt durva.Most teljesen zöldre váltott már,ligetesnek tűnt.Végül elértük a sárga jelzést és innentől megváltozott a túra jellege.Az eddigi sík terepet felváltotta a hegymenet és az ereszkedés sűrűsége.Szerencsére az erdő itt is szenzációsan szép volt!Még mindig két fiatal ment elöl,mi fiúk követtük őket.A csajok kezdtek szenvedni és lemaradni.Persze mindig bevártuk őket.Főleg Marcsi szenvedett,de ő meg kemény mütét után tért vissza az életbe...Szóval a völgyhöz képest nehéz terep volt,számomra most semmi nehézséget nem jelentett.Élveztem a túrát.A csodás zöldben végül elértük Cseszneket és úgy láttam már sikerül az időbe beleférni.

Már a sárgán

Szonja és Kata és nem ők vannak leghátul!

Feltűnik a Cseszneki vár!

Fura volt mert ugye jártunk már itt,de mégis sok helyre nem emlékeztem.De volt olyan is amire igen.Elérve Cseszneket egy vízcsapnál frissitettünk meg pihiztünk egyet.Főleg Marcsi készült el az erejével,de Niki arcán sem volt őszinte a mosoly,de mégis élvezték a túrát.Várt még ránk egy hegymenet a várhoz.Csodás réten mentünk át ahonnan csodás rálátásunk volt a várra.Majd a Kőmosó-szurdok és egy zsidő temető érintésével kapaszkodtunk fel a hegyre.Itt más sokaknak nehezen ment,de végül mindenki felért a várhoz.Megnéztük az időt 1 és negyed óránk volt a várra.Szabadprogramot hírdettünk,és mondtuk 16.15-kor a várkapuban találkozunk.

A vár a rétről

Másodszorra a csodás várnál!

Első közös fotónk Lacival

Persze mindenki megnézett mindent amit lehetett.Laciék külön kérése volt,hogy a várra jusson idő.Hát jutott.Most is fenséges volt a vár.Legjobban az tetszett személy szerint nekem,hogy az egyik hegykúpon a távolban felfedeztem a pannonhalmi apátságot (egyik következő túránk oda vezet majd).Majd a távcsőbe belenézve azon túl még Győr városát is látni véltem!Szóval minden szép volt még úgy is,hogy a belső udvar (ki tudja miért) le volt zárva.Persze hiszen sokkal jobb idő volt mint három éve.Sok képet készítettünk,egy újabb közös képet is a társasággal,a megbeszélt időben meg mindenki ott volt a kapunál.Persze újra eszembe jutott Gergő is.Hiszen vele tervezgettük a Cseszneki várat és egész biztosan el is jöttünk volna...csak ő meghalt és én már másodszor voltam itt nélküle...

Közös kép a várban

Annyi maradt,hogy lementünk még a faluba,ahol tudtunk egy jót fagyizni.Majd jött a busz.Azzal elmentünk Zircre,onnan meg vonattal Veszprémbe.Ott 45 percünk volt.Agyaltunk Zolikával,hogy elmegyünk a vasútállomás közeli kilátóhoz gyorsba,de nem mertük bevállalni,nem tudhattuk,hogy 45 perc elég lehet-e rá.Na aztán Veszprémből a Bakony IC-vel húztuk vissza Fehérvárra.Ott pedig elbúcsúztunk.Úgy tűnt mindenki jól érezte magát és hálás volt a mai napért.Nekem meg úgy tűnt ez egy jó kis társaság.Na és végül sikerült beleférni abba az időbe is amit Laci kért.Ő is hálás volt a nagyszerű szervezésért.Szóval jól sikerült minden!Minket Zolikával Bandi vitt aztán haza és 20.45-re már itthon is voltam.

Zolikával a veszprémi vasútállomáson

Tényleg egy remek nap volt,jól éreztük magunkat és hiába voltunk már ezen az útvonalon,az most is gyönyörűséges és élvezetes volt.Reméljük lesznek még közös túráink ezzel a társasággal,ezt ők is remélik.

Ez volt az év nyolcadik túrája.Egyelőre nagyszerű tavaszunk van amúgy.Most is 12 kilométert mentünk,ez így összesen 110 kilométer eddig idén.,ez így 13,75 km/túra átlagot jelent.

Erről a túráról én most nem készítettem filmet,de lehet egy képes videót majd összedobok.Az fura,hogy a facebookon pár emberkét rosszul érintett,hogy most nem készült film (..) nem nagyon mertem beválllalni,hiszen volt egy időintervallumunk,egy videó készités lassitotta volna a túrát és lehet nem férünk bele az időbe.Meg sokan is voltunk,így még nem videóztam én sem,ahhoz kell némi nyugi is.Szóval azért furi pár ember kiakadása ez miatt,mert amúgy meg szinte lájkot sem nagyon szoktam kapni ezekre a filmekre...na,de mindegy....

Az esetleges képes videó helye,de ebből,hogy mikor lesz valami nem tudom...