Még Manó barátunk hívta fel a figyelmünket a csóri horgokra.Bevallom korábban még a létezéséről sem tudtam,pedig...feltehetőleg jártunk egy részénél Gergővel a 2018-as Baglyas-hegyi túrán,valószinűleg a Száraz horog egy részén mehettünk.Na szóval amit Manó mesélt a helyről az felkeltette érdeklődésemet és elkezdtem szervezni ide egy túrát,mert szimpatikusnak tűnt a dolog.Mindez idén januárban történt.Kapóra jött,hogy csapatunk a sorsolás szerint majd áprilisban játszik itt bajnoki mérkőzést.Így aztán ahogy a múltban is előfordult már,most is összehozhattunk egy kettő az egyben túrát.Azaz egy meccstúrát,egy normál túrával kombinálva.Így is lett.Április második vasárnapján került sor a mérkőzésre.Mi meg már reggel Csórra érkeztünk Zolikával,hogy tegyünk egy 12km-es kört a horgoknál,majd megnézzük a meccset.
A református templom Csóron
A túrát a református templomnál lévő buszmegállótól kezdtük.Úgy terveztük felmegyünk a zöldön a közeli hegyre ahol a Japán kapu van a Torii.Majd a zöldön megyünk a Szenes-horoghoz és a Száraz-horoghoz is.Majd ott térünk rá a piros jelzésre amely majd visszahoz a zöldre,illetve a faluba vezető jelzetlen útra.A zölden indulva az száz méter múlva már fel is kanyarodott a hegyre fel.A nem túl magas hegy megmászása nem jelentett problémát.Ám kellemetlen meglepetés fogadott felérve.A Torii nem volt sehol,csak a hűlt helye.A fa talapzat ahol állt.Hát hová a bűbánatba tűnt el?Direkt ezért (is) jöttünk,nem véletlen osztottam meg róla egy blog bejegyzést is.Hogy-hogy nincs sehol?Néhány ott tébláboló helyiektől kérdeztük meg végül is.Mondták,hogy a Japán kaput csak felújítani vitték el és majd vissza fog kerülni a helyére....Nem igazán tudom mi felújítani való van egy ilyen egyszerű szerkezeten,de jó legyen.Mondjuk ez minket nem vigasztalt.A kaput látni jöttünk és az nem volt itt.
Fel a hegyre
Itt állna a Torii...
Mögöttem Csór és a Sárrét
Legalább a kilátás fenetikus volt.Csodás rálátásunk volt az alattunk elterülő Csórra,azon túl a Sárrétre.Valamint nyugat felé jól látszódott Inota,Várpalota,de még Pétfürdő is.A hegyeket is láttuk,Várpalotán túl kivehető volt az Öreg Futóné csúcsa,itt Csóron túl a kisebb hegyeken túl meg a Baglyas-hegy csúcsa tűnt fel a láthatáron.Szép hely volt!Szerencsére volt itt pad,asztal,így jó hely volt megreggelizni.Igazán kellemes környezetben volt szerencsénk enni.Kelet felé még enyhén magasodott a részben kopár,részben fenyvesekkel tarkitott hegy.Reggeli után indultunk be a fenyvesek közé.Enyhén emelkedett a zöld jelzés majd északnak fordult és már szinten ment tovább.
Zolika megpihen a reggeli után...
A kopár és fenyves hegyoldal
A szemközti hegyoldalon kapaszkodott tovább a zöld,majd egy kis időre együtt ment a pirossal,amelytől aztán könnyed búcsút is vett.Több helyről is remek kilátásaink voltak a mögöttünk elterülő tájra.Majd kiértünk a fenyvesek varázsából és beléptünk egy bozontos erdőbe.Itt kanyargott az út.Sok kidőlt fa zavarta a haladásunkat.Aztán kiértünk a gerinc másik oldalára és feltárult alattunk maga a Szenes-horog és Várpalota irányában felbukkanó fenséges táj.Briliáns szépségű helyen voltunk újfent!Alattunk a vígan zöldellő,dolomit sziklás hegyoldalakkal pompázott a Szenes-horogra keresztelt csodás völgy.Jó darabon a gerincen a völgy felett haladtunk,végig kisért a pompás kilátás.Voltak helyek ahonnan a Baglyas csúcsa is látszodott.
Alattunk a Szenes-horog és a láthatár
Szenes-horog a dolomitkövekkel
Kellett menni vagy fél kilométert a gerincen mikor megtaláltuk,hogy hol vezet le a zöld jelzés.Meredek csúszos út vitt le,de az új nyári túracipőm jól vizsgázott.Megfelelő tapadással könnyedén lejöttem,Zolika sem maradt le.Lenn a völgyben csodaszép zöld világ fogadott.Meglehetősen szűk volt a Szenes-horog egy út vitt benne,maga a zöld jelzés.A friss zöldülő természet pedig meseszép volt.Csak itt-ott szélesedett a völgy,de csak azért,hogy aztán ismét össze szűköljön.Pont szembe mentünk azzal az iránnyal amerről a gerincen jöttünk.Úgy tűnt kifelé tartunk a hegységből,de aztán az út jobbra fordult és megkezdte a kapaszkodását a másik oldali gerincre fel.Kemény emelkedő következett,de most valahogy jól ment a dolog így könnyedén felmentünk a helyenként sziklás,köves,kalandos úton.Útközben itt is felsejlettek a csodás kilátások.
A szűk völgyben
Kapaszkodunk a gerincre
Felérve szintén a gerinc szélén haladt az út az eredeti irányba,tehát a völgyi úttal lényegében szembe.Aztán egy ponton beért az erdőbe úgy tűnt elbúcsúzhatunk az egyik csóri horogtól.De aztán enyhe ereszkedésbe kezdtünk és újra leértünk a völgybe!Mikor először lejöttünk két irányba is ment az út,valószínű most oda értünk le amerre akkor nem mentünk.Jól járható volt végig az út a jelzések is teljesen jól fel voltak festve.Egy almát befalatozni megálltunk majd haladtunk az itt is kellemesen zöld völgyben amely itt már jóval szélesebb volt mint a másik irányba.Északnak mentünk amúgy,ám egyszer az út jobbra-kelet- felé fordult és sunyi módon kezdett emelkedni.Itt jutottunk ki a fantasztikus Szenes-horogból.
A gerincről a horog déli betőrése
Szent kép a völgyben
Itt már jóval szélesebb a Szenes-horog
Egy hatalmas fensíkszerű prérire értünk,árvalányhajas rész volt.A jelzések és az út a prérin egy darabig nehezen voltak kivehetők,de aztán nem volt problémánk velük.Gyönyörű kilátások bontakoztak ki a végtelenre,mögöttünk a Baglyas csúcsa kisért,de folyamatosan távolodtunk tőle.Egy túristacsoportba botlottunk akik voltak vagy harmincan,de békésen csendesen falatozgattak az egyik prérin.Jól vezetett út vitt tovább előbb kelet,majd észak felé.Feltárult a távolban a Vértes a Csókakői várral,kelet felé meg a Velencei-hegység a Meleg-heggyel.Gyönyörű táj volt és kezdett egyre inkább ismerősnek tűnni.Vajon erre jöhettünk Gergővel 2018 októberében a Baglyas-hegyi túránkon?Nem tudtam biztosra,de nagyon affelé hajlottam.
A prérin,mögötünk a Baglyas
Újra alig észrevehetően újra keletnek fordultunk és ott volt előttünk a Száraz-horog a gyönyörű dolomitköves hegyoldalaival.Nagyon-nagyon ismerős volt...Ismét levezetett az út a horogba (völgybe),de sokkal szelídebben mint a Szenes-horognál.Könnyedén leértünk.A völgy szélesebb volt mint a Szenes-horog,viszont a hegyoldalakra lentről nem láttunk fel,a zöldelő erdő akadályozta a kilátást.Pár száz méter után futottunk bele a piros jelzésbe.A zöld itt véget ért,a piros meg kétfelé ment.Az egyik ága ment tovább a völgyön,a másik a hegyoldalon indult felfelé.A hegyoldal azon oldalán amelyiken le is jöttünk.Ám attól vagy 800 méterrel erébb.Erre mentünk mi is.Felérve aa hegyoldalon minden eddiginél gyönyörűbb rálátásunk volt a Száraz-horog hegyeire.
Feltűnik a Száraz-horog
Lenn a völgyben
Távozóban
Az út egy újabb fensíkon haladt kanyarogva immár Csór felé vissza.Szép mezők fenyvesek mellett haladtunk,majd újfent beértünk a fenyvesek közé is.Végül pedig elértük azt a zöld jelzést amelyről jöttünk.A pontot ahol elágazott a zöld és a piros.A zöldön folytattuk tovább,majd jelzetlen de a faluba visszavezető útra tértünk rá.A zöld visszament a Toriihoz amely ugye nem volt most ott,így feleslegesnek éreztük oda visszamenni.A jelzetlen út meg könnyedén visszavezetett Csórra.Elértük azt a pontot ahol reggel kezdtünk.A kör bezárult,de a napnak még nem volt vége.
Lefelé Csórra
A katolikus templom Csóron
Ugye meccsre (is) jöttünk,de a meccsig még volt két és félóránk.Mivel előzőleg felmértük a falu lehetőségeit így úgy döntöttünk megebédelünk valahol is.Könnyen meg is találtuk az egyik helyet ahol enni tudtunk.Nem volt senki,de nyitva volt,így aztán a teraszon vígan és nyugisan megtudtunk kajálni.Kávéztunk is,fagyiztunk is.Jó sokáig bent ültünk a meccsig még 40 percünk maradt a végén.
Ebéd
Kisétáltunk aztán a közeli pályára.Ott a falusi megyei meccs ellenére elég szépszámú nézősereg gyűlt össze.Persze találkoztunk vendégszurkolókkal is.A meccs kifejezetten jó volt és élvezetes.Vezettünk már kettő nullra,de a hazaiak találtak egy gólt,amivel izgalmassá tettek egy jó húsz percet,de aztán újabb két gól szerezve lehűtöttük a hazai reményeket.A végén ugyan bekaptunk egyet,de így is nyertünk négy-kettőre.Aztán az otthoniak érdeklődtek a meccs felöl telefonon meg messengeren,ezt letudva indultunk vissza.A buszig még 50 ercünk volt,így visszamentünk a vendéglőbe ahol ebédeltünk egy italra.Ezt követően mentünk a megállóhoz,onnan pedig fehérvári átszállássaé haza.
Zajlik a meccs
Jó kis nap volt gazdag programokkal.Hálás vagyok Manó barátomnak,hogy felhívta a figyelmünket a Csóri-horgokra.Számomra egy eddig ismeretlen,de gyönyörű tájat fedeztem fel,kivételes élményekkel gazdagítva a repertoárom.
Ez volt az év hetedik túrája.A csóri horgok köre 12 km volt,így tartunk idén összesítésben 98 kilométernél,ez pedig kerek 14 kilométeres átlagot jelent túránként.Benne van a pakliban,hogy visszatérünk még erre a tájegységre,hiszen van még két horog ami még felfedezésre vár!De persze mindez csak azután ha a Torii visszakerül a helyére!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése