Gergő szigeténél jártam

Igazából nem is oda készültem.Kimentem a temetőbe tiszteletemet tettem Gergő és a többi hozzátartozóim sírjánál,sajnos már mindenki odaát van...aztán eljövőben onnan jutott eszembe,hogy egy hete tán a helyi Felső-Dunaparton jártam,onnan látszódott,hogy ismét alaposan levan apadva a Duna,így arra gondoltam lenézek a közeli Szalki-szigetre,hogy mi a helyzet ez ügyben.Meglehetősen borús volt az idő,de viszonylag meleg volt.Lesétáltam hát a temetőből a szigetre.

Rác templom a temető felöl jövet

Leérve láttam,hogy megkezdödőtt az őszi színjáték,itt-ott már kezdtek sárgulni a fák.Ugye többször leírtam már ebben a blogban,hogy számunkra mindig is ez az év legkedveltebb időszaka,az őszi színjáték ideje.Ami álltalában szeptember utolsó hetétől,november közepéig tart.Ilyenkor a legszebb a természet,ilyenkor a legjobb túrázni,ilyenkor vannak a legjobb idők.Szóval ez volt a kedvencünk,nekem is és Gergőnek is.Kezdte a természet az őszi pompáját mutatni,amelyet örömmel vettem.A szigeten meglehetősen sokan mozogtak,de zsúfoltság azért nem volt.Mentem hát körbe az északi részen úgy ahogy azt mindig is szoktuk amikor itt jártunk.

A Szabadstrand-öböl és a város

A Szabadstrand-öböl vízszintje nem volt mérvadó,hiszen itt zsilippel szabályozzák a vízszintet.Végre letudtam menni az észak-nyugati csücsökbe,ide az elmút 10 évben egyszer sem sikerült,mert mindig volt itt legalább egy horgász.Persze a nyomukat most is észre lehetett venni,hiszen volt eldobva papír is meg konzervdoboz is... na de végre innen is tudtam egy fotót lőni,noha ez a ború nem igazán kezdvezett a P20 prónak... Ettől függetlenül ez a rész mindig szép,minden évszakban,minden időben.

A zsiliphíd

Ezután rámentem a zsiliphídra,ugye az innen való kilátás az egyik nagy kedvencem,többször írtam már ezt is.Ugye az öböl felöl bőven volt víz benne.Ám a másik oldalra kinézve már látható volt,hogy alig-alig van víz a mederben,valóban levolt apadva a Duna.Így már gondoltam,hogy esélyes a dolog,hogy újra átlehet menni a szigetekre.Így hát a zsiliphíd után elballagtam a sziget észak-keleti csücskébe.

A kedvenc rész....

Valóban levolt apadva a Duna,ha nem is a legteljesebben,de éppen eléggé ahhoz,hogy legalább az Első-szigetre átlehessen menni.Ha már lejöttem,gondoltam akkor átmegyek arra.Mindig is imádtuk ezt a környéket,a szigetek,a holtágak felérnek egy valóságos mesevilággal.Sétálva az Első-szigeten eszembe jutott,hogy Gergővel jártam itt utoljára,igaz velünk voltak a többiek is Ez volt az a túra.Ettől kicsit elszomorodtam,de aztán feltűnt Gergő-szigete...!

Száraz az út az Első-szigetre

Láthatóan levolt apadva azokon a részeken a Duna amely,egy újabb itt megejtendő túrához kell.Ám az Első-sziget végénél hiába volt leapadva,még annyira sáros és iszapos volt,hogy az már nem tette lehetővé,hogy átmenjek Gergő-szigetére.Aki nem tudja miről van szó,mi az a Gergő-szigete az olvassa el ezt a bejegyzést,aztán jöjjön vissza ide.Megvárom.

De ez is megnyugtatta a lelkem,hogy itt voltam Gergő-szigetével szemben,alig pár lépésre tőle.Na és ugye a beígért tábla nincs elfelejtve,elfog készülni és átlesz vive oda.

Szemben Gergő-szigetének legdélibb pontja

Még elmentem az Első-szigetnek is az észak-keleti csücskére,innen rálehetett látni a Pap-szigetet és Gergő-szigetét elválasztó holtágra.Bár olyan jó 250 méter körül lehetett onnan,úgy tűnt az most is kivan száradva.Mindez azt jelentette,ha a héten megúsznánk különösebb csapadék nélkül,akkor egy hét múlva lelehetne jönni erre újra túrázni egyet.Ha így lesz lejövök,lecsábitom a többieket is.Mondjuk mondja az esőt a hétre...Ritka lehetőség lenne amúgy,mert az még nem fordult elő,hogy két egymást követő évben megnyiljon az út a szigetek és a holtágak felé.

Balra Gergő-szigete,jobbra a Pap-sziget,köztük a holtág

Na szóval,jó lenne erre eljönni a jövő héten vagy a következő hetekben,nagyon szerettük mindig ezt a környéket.Most azonban nem mentem tovább,ugye félő volt,hogy az iszapba esetleg belesüppedek,így nem mentem át a szigetre.Elindultam vissza a Szalki-szigetre,majd elsétáltam egy közeli buszmegállóhoz.Onnan helyijáratos busszal szándékoztam hazamenni,jött is.Aztán a busz defektet kapott,így két megállóval később mehettem gyalog haza.Így megint megvolt egy be nem tervezett sétából lett kisebb fajta túra.

Mögöttem Gergő-szigete

A legvidámabb top10 túra Gergővel

Túrázásaink arany korszaka alatt,szinte mindig jó és vidám hangulatban teltek a túrák.Rengeteget nevettünk mindenhol, rendre jól éreztük magunkat bárhová is mentünk.Rendkivül nehéz most kiemelni azt a tíz túrát amely talán a legvidámabb volt,de megpróbálom.Sajnos,hogy ezek már csak emlékek,de ahogy mondani szokás legalább van mire emlékezni.Szóval a top 10 olyan túra amelyen Gergővel jártam és amelyeken az átlagosnál is vidámabbak voltunk.A lista visszafelé halad.

10.Fel a fellegvárban

Visegrádra tartottunk,Gergő hatodik osztálybeli kirándulása után kb.2 hónappal.Azért kellett eljönnünk erre a túrára (többek között),mert Gergő rendkivül kivolt akadva,hogy az osztálykiránduláson ha már Visegrádon voltak,hogy fordulhatott elő az,hogy nem mentek fel a várba?Pont a legnagyobb látnivalót hagyták ki.Napokig nem nyugodott le,hiszen ő a várra készült.Öszintén szólva én sem értettem a tanároknak ezt a húzását,de feledtetve ezt a keserűséget elmentünk Gergővel Visegrádra,egy olyan túrára amely a faluból indult és oda is érkezett vissza,egy 10km-es kellemes kis körtúrára.A Nagy-Villám felé mentünk fel.Az egész túra leghumorosabb jelenete volt,amikor egy táblán láttuk,hogy a Nagy-Villám még 35percre van.Aztán mentünk húsz percet mikor újabb táblát véltünk látni,ám azon is az volt,hogy a Nagy-Villám még 35 percre van...Gergő évekig nevetett ezen,édes emlék maradt a számára és persze számomra is.A túra ezután is kellemes hangulatban telt,elértük a Nagy Villámot és a várat is.Boboztunk is egy jót majd a Kálvária felé jöttünk le csúszva,bukdácsolva.

A túra részletes krónikája ide kattíntva elérhető.

A Fellegvár,a kép ezen a túrán készült!

9.Kutyás túra

Az egyetlen olyan komolyabb túra volt amelyre elvittük néhai kiskutyámat is aki ekkor még ereje teljében volt.Rendkivül élvezte a túrát a szabadságot,a húzásain nevettünk jókat.Mindig volt valami ami mosolyra adott okot,mindig bohóckodott valamin.Nagyon klasszul bírta a 12km-es túrát amely Dunavecsére vezetett.Átjött a magasan a Duna felett átívelő Pentele-hídon is,nem tűnt tériszonyosnak.Dunavecsén pedig a Duna vízében bohóckodott még egy sort.Mi a kikötött csónakokba ültünk,beült mellénk,beeveztünk ameddig a lánc engedte,láthatóan nem irtózott a víztől.Élvezetes kellemes hangulat volt ezen a túrán.

A túráról itt olvashatsz részletesen.

Kutya túrázik éppen

8.Pincefalvak túra

Gergővel és a két Mónival tartottunk Bölcskéről Paksra,elsősorban a pincefalvakat megtekinteni.Nem is csalódtunk.A túra érdekessége volt a hol eleredő,hogy elálló eső.A legmulatságosabb rész az volt mikor egy diófa árnyékában egy nagy bokorban találtunk menedéket.Gergő közben a diófa ágába kétszer is beütötte a fejét.De ahelyett,hogy átkozodott volna,csak nevetett kegyetlenül...A semmibe vesző turistaútaknak hála,aztán volt olyan része a túrának amikor a síneken tudtunk csak menni.A Paks-Dunakömlöd közötti erdőben meg a fákról lehulló fehér valami,olyan hatást kelltett mintha a sok ezer mikulás itt vágatta le volna a szakállát...

A túráról itt lehet olvasni.

Menedék az eső elől

7.Visszatérés a Macskalyukhoz

Többször írtam,hogy itt nálunk a várostól kicsit északra van az a hely,ahol a dunai holtágak és szigetek találkoznak.Ezt a helyen hívják Macskalyuknak.Vannak olyan évek amikor a Duna alacsony vízállásának hála,lehetséges ezeken a szigeteken,sőt magában a holtágakban is túrázni.Ezt igyekesztünk mindig is kihasználni.Fenomenálisan szép ez a rész ősszel...tavaly 2018-ban is eltudtunk jönni erre,jött velünk Zoli és Móni is.Természetesen itt is végig nevettük az egész túrát,amelynek legviccesebb pontja az volt,mikor Gergő egy csalánmezőn áthaladva egy lyukba lépett és lezuhant a holtágba.Persze elöször rögtön megijedtünk,Gergő szokása szerint nevetett ezen is.Szerencsére nem történt baj,egyrész nem magasról esett le,másrészt puhára esett,harmadrészt a holtágban nem volt víz...Az ijedtség után persze tovább nevetgéltünk mi is.

Ezen a helyen olvashatsz a túráról.

Másodpercekkel a "baleset" előtt...

6.Túra az évek mélyéről

Talán ha jól emlékszem (nem biztos) ez volt az első alkalom,hogy kitúráztunk Rácalmásra,ráadásul úgy,hogy érintettük a Macskalyuk és Rácalmás közötti ártéri erdőt.Gergő egész életében egy mosolyalbum volt...miindig nevetett,kisebb korában ráadásul mégjobban....Így gyakorlatilag az első perctől az utolsóig végig kacagta az egész túrát.Sokat bohóckodtunk mindenhol,főleg az erdőben.Velünk tartott Móni,Gergő édesanyja,valamint unokatestvére Gergőnek.

A túra részletes krónikája ezen a helyen érhető el.

Talán ez volt az első kilométer....

5.Dunaharaszti meccstúra

Rendszeresen elkisértük kedvenc csapatunkat is idegenbeli mérközésekre,főleg ezeket a túrákat neveztük meccstúráknak.Ezek legvidámabbika talán a 2018-as dunaharasztis túra volt amikor is nem a Dunaharasztival játszottunk,hanem a Taksonnyal,de ez teljesen mellékes.Úgy mentünk,hogy Budapesten gyalog mentünk át Kelenföldről a Közvágó-hídi hévig.Ekkor jártunk pl.elöször a Bikás parkban is.Dunaharsztiba rengeteget hülyéskedtünk,egy arra haladó násznép előtt lobogtattuk a Dpase-s sáljainkat,szobroknál pózoltunk stb...Az egész túra legvicesebb jelenete a visszaúton a héven volt,amikor egy leánybúcsúra készülő csapat egyik tagja mellénk ült és kérte írjunk valamit a noteszébe,valamit kívánjunk az ifjú párnak stb....én rendje módja szerint írtam is valamit,aztán Gergőre került a sor.Amit a noteszbe írt abban szinte benne volt az egész személysége...ezt írta: "Hajrá Újváros!"....

Sosem felejtem el....

A túráról ide kattíntva lehet olvasni.

Bohóckodás Dunaharasztiban

4.Túra az Ebédleső-hegyre

Csoportosan,azaz öten vágtunk neki az akkor még ismeretlen Ebédleső-hegynek.Dunaújvárosból tartottunk amúgy Soltra,ez volt az évtized leghosszabb túrája a maga 33-35km-vel.Még tél volt,február,hamar sötétedett.Eleve késve indultunk,aztán siettünk az Ebédleső-hegy előtt,hogy odaérjünk és megnézzük a kilátóból a naplementét az amúgy gyönyörű téli időben,oda is értünk,de a kilátó zárva volt...de itt is végig nevettünk,kezdve a piros színű dunaújvárosi tótól az apostagi élőnek nézett csaj bábún állt,a lezárt kilátóig és a ránksötétedett túravégtől amikor is majdnem eltévedtünk Solton mindenen... Jó buli volt,felejthetetlen.

A túra krónikája ezen a helyen érhető el.

Rohanás,hogy elérjük a naplementét....

3.Regős Bendegúz emléktúra

Ekkoriban hunyt el Olvasztó Imre ,ő az aki a híres Indul a bakterház c.filmben a főszerepet játszotta.Mivel a film java részét itt forgatták a szomszédos Csabonyban,gondoltuk egy emléktúrával adózunk emlékének...Ez egy biciklitúra volt.Gergő kicsi volt még-viszonylag- így belementem egy álltala kreállt játékba.Nevezetesen a biciklikkel kelett eljátszanunk a "Sanyi a ló" jelenetet.Ez meg is történt amit Gergő rendkivül élvezett.Ezután még elmentünk magához a bakterházhoz,de úgy tűnt ott hajléktalanok vertek tanyát,így közelebb menni nem mertünk.Mivel voltak járhatatlan utak,helyenként azon a sínen kellett tolnunk a bicikliket ahol egykor Regős Bendegúz szaladgált...Jó kis buli volt ez is.

A túra krónikája itt érhető el.

Úton a bakterházhoz,egy kis pihi a Pentele.híd alatt

2.Turul háturul

A 2017-es év utolsó előtti napján Gergővel és Zolival vágtunk neki Tatabányának,ahol célpontjaink a Turul szobor a Szelím barlang és a Raitzinger-kilátó voltak.Egész túrán pörögtek az események.Már Tatabányán az egyik jégen elcsúszva Gergő esett egy óriásit.Bár beütötte a kezét szegény,de szokás szerint nevetett most is...aztán a barlangba elkészült életem egyik legjobb fotója,de olyan taknyos voltam,hogy a fika végigfolyt az arcomon...így nem mertem sehol sem közzétenni ezt a képet...a kilátó,ahol Zoli félúton felfelé meggondolta magát és úgy döntött ő nem jön fel (hiba volt!),aztán a lefelé út a hegyről a meredek erdőben...csúszkáltunk,estünk,keltünk vagy épp a röhögéstől nem tudtunk haladni....oltári jó buli volt.

A túra sztorija ezen a helyen érhető el.

Kalandos volt a lefelé út

1.Újra egyenesen át

Nem tudni mi történt velünk,talán bolondgombát etthettünk.A lényeg,hogy végig nevettük ezt a kellemes mezőföldi túrát.Végig ökörködtünk a kellemes őszi időben Nagyvenyim és Perkáta között.Mindenhol bohóckodtunk,egy lövészárokhoz hasonlitó valamibő másztam ki,egy valaha tán valami kis raktárnak tünő bodénál vágtuk a pofákat,a börtön árnyékában pózoltunk és a perkátai játszótéren játszottunk mint a gyerekek.Csuda jó buli volt!Ezt a túrát akarom szándékaim szerint minden évben ősszel megcsinálni,ez lesz Gergő hivatalos emléktúrája,hisz őt mindig ez a vidámság,ez a felhőtlen nevetés,kacaj jellemezte....

A túra krónikája itt érhető el.

Menekülés a lövészárokból

Hát talán ezek voltak a legjobb,legvicesebb túrák amiket Gergővel megérhettem.

Volt idén is vidám túra már amennyire a sok tragédia közepette vidám lehetett,de akármennyire is vidám volt,olyan többé egy sem lehet amilyeneket Gergővel megéltünk.Egyfelöl az ő hiánya ezt lehetetlenné teszi...

Nagyon fáj a fiam elvesztése ma is,de  legalább van mire emlékezni,bőven van....

Az első vonatozás

Minden túránk alapja volt elindulni.Ezt legtöbbször vonattal tettük,mert imádtuk és hát mert szegény emberek volnánk...de csak anyagi értelemben.Ritkán sikerült autóval mennünk egy-egy túrára,de nem is igazán vágytunk rá,mert élveztük a vonatozást,sokszor maga az út is egy élmény volt,még akkor is ha sokadszorra mentünk ugyanarra.Ám valahogy magát a vonatozást is elkellet valahol,valahogy kezdeni.Ugye az ember akkor szoktatja rá a gyermekét a vonatozásra amikor még kicsi.Így volt ez a mi esetünkben is.A mai bejegyzés az én és a fiam rászoktatását meséli el,már amennyire vissza tudok még emlékezni rá (főleg az én esetemre)

Vonat száguld Dunakömlöd felé

Talán 1976-ot írtunk...erre már nem emlékszem pontosan,de arra igen,hogy vasárnap volt.Ment a tévében (ugye akkor még egy csatorna volt) a János vítéz rajzfilm és igen-igen készülödtem rá,megakartam nézni.Kis porbafingó voltam még és akkoriban egy ilyen kaliberű rajzfilm óriási élményt jelentett.Ám jó apám kitalálta,hogy elvisz vonatozni és rá is szoktat.Egyfelöl átkozottam,mert pont a János vitézre készülödtem,másfelöl izgatott a dolog izgalma és nagyszerűsége.Talán tudat alatt már ott is tudtam,hogy ez nekem majd kell,erre szükségem lesz majd.így aztán boldogan apámmal tartottam,úgy gondoltam ez nagyobb élmény lesz mint a János vitéz!

Pusztaszabolcs állomás,amely aztán meghatározó része lett az életünknek

Hova is vezethetett első utunk mint a közeli Pusztaszabolcsra?Egy hosszú kék színű vonat állt a dunaújvárosi vasútállomáson,akkoriban még nem volt villamosítva a vasútvonal a környékünkön,így egy testes dízel mozdony állt a hosszú vonat előtt.Egy kicsit meg is szeppentem,de végül is fater meggyőzött és felszálltam a vonatra.Maga az út nincs már meg emlékeimben,de az megvan,hogy félelmem csak addig tartott ameddig el nem indult a vonat.Onnantól kezdve élveztem a dolgot.Olyannyira élveztem,hogy miután megjártuk Pusztaszabolcsot oda-vissza,a dunaújvárosi állomáson állt benn egy másik vonat amely Paks felé indult.Az is egy hosszú kék volt elöl egy dízellel...Fater felkínálta a lehetőséget,hogyha van kedvem elhúzhatunk Paksra is meg vissza.Már élveztem a dolgot,így aztán boldogan mondtam igent.

Dunakömlöd ahol aztán nem járt vonat egy idő után és mi volt,hogy a sínt használtuk turistaútnak...

Nem tudom honnan ismerte apám akkoriban olyan jól a menetrendet,de tökéletesen kivolt dolgozva az egész utazás.Nem volt az,hogy bárhol is különösebben sokat kellett volna várnunk,biztonságosan rendben hazaértünk.A paksi útról már maradt néhány emlékfoszlány...emlékszem Dunakömlödön a zöld tornyú templomra (ahol aztán negyven év múlva leszek a fiammal...) olyannyira megtetszett,hogy mondtam apámnak szálljunk le ott és nézzük meg.Le is szálltunk,de nem mentünk közelebb a templomhoz,mondta fater mindjárt jön vissza a vonat.Így aztán negyven évet kellett várnom,míg feljutottam ahhoz a templomhoz,de akkor már én voltam az apa...Na de ott akkor a fene bánta,jött a vonat és azzal jöttünk haza.Élveztem az utazás minden pillanatát.Apámnak nem volt különösebben nehéz dolga velem,hogy rászoktasson a vonatozásra,így pár hét múlva már vonattal mentünk Sándorékhoz a Mecsekbe....

Az első lépés nehéz volt.,de aztán szó szerint sínen voltunk

Gergővel úgy voltam,hogy jobb lesz minél előbb rászoktatni a vonatra,tudtam kell ez majd nekünk a jövőben.Nem is tudom mennyi lehetett Gergő,tán három-négy éves...így olyan 2002 környékén próbáltuk meg elöször a dolgot.Ugyanazon az állomáson szinte ugyanarra a vonatra szálltunk fel,amelyre apám is rászoktatott pár évtizeddel korábban,annyi volt a külömbség,hogy immár villanymozdony húzta a szerelvényt.Gergőt is izgatta a dolog,de láthatóan félt.Megvettük a jegyeket Pusztaszabolcsig és vissza,jött velünk Gerő édesanyja Móni is.Ám ahogy felszálltunk a vonatra Gergő éktelen ordítozásba kezdett,nem csak a vonat,de az egész állomás zengett tőle...Nem bírtuk lenyugtatni,így ez a próbálkozásunk ekkor kudarcot vallott.

Mindig élveztük

Nem adtam fel a dolgot,tudtam ez mindenképp kell,hogy sikerüljön.Vártam pár hetet,Gergővel fokozatosan egyre többet is sétáltunk az állomás környékén,néztük a vonatokat,én meg löktem neki a sódert,hogy ez mennyire jó dolog...Aztán újra megpróbáltuk.Gergő megigérte,hogy nem fog hisztizni.Láthatóan most is félt felszállni a vonatra,de folyamatosan szóval tartottam míg a vonat el nem indult,így elfelejtett hisztizni is.Aztán elindult a vonat és mintegy varázsütésre Gergő félelme teljesen elmúlt,sőt...!Az elindulás másodpercétől elkezdte rendkivül élvezni a dolgot.Lefelé görbülő szája már mosolygott és nevetett és többé nem volt semmilyen problémánk.

Minden út csodás volt

Hát így szoktunk mi rá a vonatozásra.Aztán amikor csak tehettük vonattal mentünk túrázásaink nagy többségére.Boldogok voltunk és gazdagok,na nem anyagilag...Hát ez jutott eszembe ma reggel éjszakás műszakból hazafelé tartva,gondoltam míg itt van az élmény a fejemben leírom.Így ennek is marad immár írásos nyoma is.

A képek csak illúsztrációk!

Avar-kút

.Miért éppen a mecseki források?Elöször is azért mert a Mecsek a kedvencem és a források hazája a több mint kétszáz forrásával.Természetesen nem tudtam még mind a kétszáznál járni,de egyrészüknél már jártam és ittam is a vízükből.

Úgyanúgy mint a népmondás sorozatomnál,minden hónapba egy forrást mutatok be.Kétszáz forrás...hát pár évig ez elfog tartani szerintem,még az is lehet,hogy túlél engem...Mire végzek,lehet egy-két forrás már létezni sem fog,hiszen ezeket is karban kell tartani,ápolni kell,nem hagyni elenyészni.Ahol jártam már és lesz saját képem,ott természetesen azt teszem be,ahol nem,ott kénytelen leszek a neten keresni róluk,később ha járok az aktuális forrásnál mégis,akkor lecserélem a képet sajátra.Ez remélem senki érdekeit és jogait nem sérti...

A szeptemberi részben az Avar-kúttal ismerkedünk meg közelebbről.

Kicsiny forrás a Mecsek mélyén

A Jakab-hegy déli oldalában, a délkeletre lefutó Páprágy-völgyben fakadó forrás. Az Éger-tetőről a Jakab-hegyre vezető zöld sáv (Z-) jelzésről leágazó zöld kör (ZO) jelzésű erdei kocsiúton érhető el.

A forrás egy kis aknaszerű építmény, cementezett kövekkel kicsit felmagasítva. A forrás kövei között az 1981-es évszám látható. Általában kevés vízhozammal rendelkezik, de időnként nagyobb vízmennyiségeket juttat felszínre. Mellette még egy időszakos vízjelentkezés is mutatkozik. A triász homokkő rés és hasadékvize, valamint a takaróréteg vize jelenik meg 0–30 liter/perces vízhozammal.

Páprágy-forrás volt a korábbi neve

A forrást Páprágy-forrásnak is nevezték, ez a felirat a kifolyócső melletti betonba vésve olvasható, alatta az 1981-es évszám és a V-J V-Z monogramok. Feltehetően a foglalást végzők neveinek kezdőbetűi.

A régi tábla egy lapos kőbe, fém betűkkel volt felírva, hogy Avar-kút.

Az új névtáblája a forrás tetején lett elhelyezve, a név cementlapba kaviccsal van kirakva. Alatta egy kisebb táblácska is van, amin az 1981-es évszám szintén cementlapba kaviccsal kirakva.
Sajnos aki az "új" táblát tette a forrásra és elnevezte, nem ismeri a nevezéktant, mivel ez a forrás nem kút!
Ez olyan mintha az almát elkezdenék körtének nevezni, mivel mindkettő gyümölcs.
Az 1987-es kataszterben is Páprágy-forrásként szerepel, mivel azt komoly szakemberek készítették.

Forrás vagy kút?

Vak Béla fája és kútja

Ahogy az már ebből a blogból (is) ismerős,a Mecsek a népmondák és a legendák hazája.Akárhova megy az ember,szinte mindenhez fűzödik egy-egy legenda.Ezeket összesiti a mecseki népmondák gyűjteménye.Jó magam és már vagy két és fél éve követem nyomon e csodálatos legendákat.A mai szeptemberi részben Vak Béla fájához és kútjához kalauzol minket a legenda.

A Mecsek tán legidősebb fája a 300 éves gesztenyefa a zengővárkonyi gesztenyésben

A Kálmán király bosszúja elől Bizánc felé menekülő Álmos herceg a pécsváradi kolostorban rejtette el a szintén megvakí­tott fiát, Bélát. A kolostor falánál állott egy szép gesztenyefa. Ez alatt órák hosszat is elüldögélt a vak herceg, mert nem ve­he­tett részt a többi nemes ifjúval a lóvagi tornákban. Jó időben ki­vezet­tette magát a várból a mintegy három mérföldre levő forrás­hoz, amelyet azóta is Béla kútjának nevez a nép. A király gesz­tenyefája is kiállotta a történelem viharait. Hatalmas vastag fa lett belőle, de aztán kikezdte az idő, és egy szélvihar ki­dön­tötte.

Kiállta a történelem viharait....

II. Béla - ragadványnevén Vak Béla - (1108  körül – 1141 február 13.) Magyarország királya 1131 és 1141 között. Apja Álmos herceg,I.Géza király fia,anyja Predszláva, II.Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem leánya.

Álmos herceg testvére Könyves Kálmán király, Álmost a fiával Bélával együtt - Álmos rendszeres trónkövetelése és árulása okán - megvakíttatta, így téve alkalmatlanná őket az uralkodásra. Azonban Kálmán fiának II.Istvánnak nem született örököse, így kerülhetett a korona a vak Béla herceg fejére. Uralkodása alatt nagyrészt felesége, az erőskezű és kegyetlen Ilona királyné kormányozta az országot.

...de aztán kikezdte az idő

Visszatérés az Ebédleső-hegyre

Tavaly februárban jártunk itt,még Gergővel és még három túratárssal együtt Az egyik leghosszabb túránk volt az utóbbi években a maga 33km-vel,hiszen Dunaújvárosból indultunk,az Ebédleső-hegyet érintettük csak,de a túra vége Solton volt.Akkor a korai sötétedésnek és a kései indulásnak hála,maga a túra sötétben ért véget.Úgy gondoltam akkor,hogy szép volt,jó volt,de elég volt.Úgy voltam vele nem valószinű.hogy visszatérek még ide.A héten aztán a munkahelyen az egyik kollegámmal szóba került az Ebédleső-hegy aminek korábbi neve amúgy Nyúl-domb.Szóva szóba került,aztán ő kedvet kapott hozzá és el is ment.Hallgatva az élménybeszámolóját azon kaptam magam,hogy én is kedvet kaptam újra hozzá.Amúgy is elakartam menni a hétvégén valahova,de hála a behatárolt anyagi lehetőségeimnek,lehetőleg most csak a közelbe.Már nem volt semmi ötletem,hiszen minden bejártunk,így jól jött az Ebédleső-hegy ötlete.Szombat délelőtt tehát mintegy másfél után újra az Ebédleső-hegy felé vettem az irányt.

Mocsár Dunaegyházán,itt haladt el a jelzett utam

Ám a túrát most nem Dunaújvárosból szándékoztam inditani,most sok lett volna a 33km.Busszal Dunaegyházára menve,onnan indult a túra.Igy az egész 33km-nek csupán a harmada várt csak,mintegy 10-11km.Nem kellett korán kelni,így is negyed 11-kor ott voltam.Egy buszmegállóval tovább is mentem,hogy kicsit felfedezzem Dunaegyháza látnivalóit.Ám nem akadt különösebb látnivaló azon a két kocsmán kivül ahol Gergőkémmel iszogattunk valaha...Hamar ráleltem a jelzett turistaútra amelyen egykor mentünk...itt a magyar zarándokút vezet végig,amely egy sárga nyíl,két vonallal áthúzva.Meglehetősen gyengék erre amúgy a jelzések felfestése,ott kell lenni a szeren az ember figyelmének.

Eleinte oké minden

Úgy tűnt sima túra lesz,az út jól járható volt a jelzések tűrhetőek.Ráadásul sokmindenre emlékeztem a másfél évvel ezelőtti túránkról is.Ennek ellenére nem sokkal Dunaegyháza után kishíján eltévedtem.Kezdtem érezni,hogy valami nem stimmel,mintha erre nem jártunk volna másfél évvel ezelőtt..bekapcsoltam a netet a telón,elővettem a segítséget.Az alkalmazás azt mutatta,hogy bizony letértem a jelzésről vagy 100 méterrel ezelőtt...dehát ott nem is volt út ami letért erről..Visszamentem hát oda ahol az alkalmazásom mutatta a jó irányt.Ment le út erről az útról...de amit ott láttam nem igazán adott örömre okot.A helyes irányt ugyanis szinte teljesen benőtte a növényzet,gyakorlatilag járhatatlan volt...

Ilyen a turistaút az Ebédleső-hegy lábánál

Régen volt olyan túránk ahol maga a növényzet akadályozta meg a teljes kibontakozást,magyarul amikor pont a benött növényzet miatt nem tudtunk tovább haladni.Nem volt veszteni valóm,ha már eljöttem.Belevágtam a dzsungelbe.Itt már emlékeztem újra,hogy erre mentünk másfél éve,persze akkor tél volt,benött növényzetnek akkor pedig nyoma sem volt.A következő kilométer ezen a dzsungelen át vezetett ami rendkivül nehezen volt járható.Egy normális túrázó itt alighanem vissza is fordult volna.Én azonban nem voltam normális,tudtam ha Gergő itt lenne velem teljes fizikai valójában,vele is végigcsináltuk volna,így hát eszembe sem jutott feladni...

Javuló útviszonyok

Jó egy kilométer múlva kezdett javulni a helyzet.Közben egy állat nem sokkal mellettem a bózótban észrevehette,hogy ember halad el a közelben,mert elég hangosan menekülöre fogta.Nem láttam,csak hallottam,ez is elég volt kis híján persze ahhoz,hogy becsináljak.Valószinűleg őz lehetett.Vaddisznó nem ijed meg így.... Amúgy mint írtam,ugyan Nyúl-dombnak is nevezték vagy nevezik is ezt a helyet,mégpedig azért mert látványosan sok erre a nyúl.Nahát én persze egyet sem láttam.Az út hál isten fokozatosan kezdett javulni és egy ponton más csak a fű volt ott.

Alakul a táj is,itt szaladt előre Gergő 2018 februárjában....

Beértem egy főleg fenyőfákkal tarkitott helyre amely amúgy csodaszép volt.Emlékesztem itt futott fel Gergő elöttünk másfél éve,hogy minél előbb meglássa a kilátót,amely akkor még nem tudtuk,de levolt zárva.Azaz csak emlékeztem volna,mert mintha másra emlékeztem volna mint amilyen a mostani táj volt...de a jelek felvoltak festve,bíztositottak felőle,hogy jó irányban jövök.Közben láttam a nadrágomon a begyüjtött növényzet maradékát.Sebaj majd a toronynál letisztitom.Hamarosan fel is tűnt a geódéziai mérőtorony,amely akár kilátóként is megállta volna itt a helyét ha valamelyik barom le nem hegesztette volna a bejáratot...

Feltűnik a torony

Ugye azért volt ez a torony lezárva,lehegesztve mert egyesek szerint életveszélyes.Nos ennél életveszélyesebb kilátók tartanak nyitva szerte az országban...Erről az egészről volt akkor egy észrevételem,egy bejegyzésem ha érdekel akkor ide kattítva elolvashatod.Odaérve a toronyhoz kieresztettem a fáradt gőzt,aztán elkezdtem magam megszabaditani a rámragadó növényzettől amelyet még a dzsungelszerű úton szereztem be.Nem volt egyszerű,mert volt valami szúros bogáncsszerű valami is a nadrágomon.Jó félórát küzdöttem ezzel az egésszel.

Vendégmarasztaló hely...

Végül is sikerrel jártam.Úgy gondoltam akkor kaja.Ám hiába ültem le,elég sok arra tévedő rovar biztositotta a helyet,mondván ez itt az ő helyük,te itt nem kajálsz haver!Végül is csak a csokimat ettem meg.Felállva ráadásul szomorúan tapasztaltam,hogy itt a fű is ragad.Sok ugyanis ott maradt belőle a fenekemen egy adag...Újra nadrágtakaritás...elvoltam ezzel végül is.Nagy nehezen aztán végre körbe tudtam azért nézni is.Itt voltam tehát a toronynál amely előtt másfél éve az a bizonyos közös kép készült amely bejárta az álltalam kezelt privát oldalaim anno...ahol annyit nevettünk...most hiába vártam,Gergő sajnos nem tűnt fel sehol...bíztam benne a lelke most is velem van,ám most sajna ezt sem éreztem...

Éveim a toronyba vesztek...

Az Ebédleső-hegy csúcsa szép volt amúgy és kellemes.Noha hiányoltam a nyitva tartó kilátót és padokat,asztalkákat,valami erdei pihenő félét...Arébb menve láttam,hogy nemcsak kelet,de észak felé is nyilik kilátás.Látni lehetett a távolban a Pentele.hídat és Dunaújvárost is.Gondolom ez a kilátóból nézve még klasszabb lehetne....szomorú,hogy nincs egy ember arra aki felismerné,hogy az Ebédleső-hegyben mekkora lehetőségek lehetnének..Még jártam a hegy csúcsán kicsit nézelődtem,nyulakat nem láttam,de a kilátás jó volt.A hegy itt csak idézőjelben értendő,nem tudom mennyi lehet a magassága,talán 170 méter körüli...

A torony,a háttérben pedig látszik a híd és Dunaújváros is

Kicsit rázúmolva,már amennyit egy telefon enged...

Nem volt más hátra,lefelé indultam a hegy dél-keleti oldalán.Egy út vezetett le,fura de teljesen másra emlékeztem,pedig itt kellett lemennünk másfél éve is.Nem volt más út.Valóban furának tűnt egy-két dolog mert nem telt el oly sok idő,hogy ne tisztán emlékezzek a dolgokra,de úgy tűnt mégis...Innen már nem volt gond többé az úttal,az teljesen járható volt.Így ha esetleg van olyan kedves olvasó aki eljönne ide egyszer a melegebb évszakokban,az mindenképp Solt felöl jöjjjön,mert Dunaegyháza felöl járhatatlan az út.Kivéve persze télen.Szóval az út innen már sima volt!

Itt jöttem le az Ebédleső-hegyről

Olyannyira sima volt,hogy egy ponton elvesztettem a jelzést,de ezt már Solton vettem csak észre.Mindegy volt mert az az út is levezetett Soltra amelyen mentem.Fura volt persze,mert nem erre emlékeztem itt sem,de akkor csak a jelzés veszett el menetközben.Solton egy pincefaluban találtam magam.Nem volt nagy,de látványos.Kellemes szép porták színesitették a túrát.Némelyik házikó nagyon jópofa volt.Érdekes,hogy most fényes nappal elvesztettem a jelzést,másfél éve pedig már ránksötétedett és mégis a jó úton mentünk.Mondjuk akkor voltunk öten,valaki,de leginkább Gergő mindig tudott figyelni erre.De mondom a dolog lényegtelen volt,mert igy is lejutottam Soltra.

Mindig is imádtam a pincefalvas részeket

Nem maradt más hátra mint besétálni a központba.Itt már ismerös részek voltak,hisz jártam erre Gergővel gyalog és biciklivel is.Kicsit hosszú volt az út a központig,de persze kibírható.Kiváló túraidő volt amúgy reggel,de napközben kissé meleg lett.Solt belvárosa gyönyörü.Virágos szinte minden.A várost pedig egy kis csatorna szeli ketté amely igen látványos,főleg kedves lakóival a kacsákkal.Tehát itt sétálni igazán kellemes.Le is néztem még a csatornához is,persze a virágos utcák után.

Virágos Solt

Nem sokára a helyi buszpályaudvarnál lyukadtam ki.Gondoltam eszek egy hamburgert és iszok egy sört mint egyszer réges-rég egy révbérpusztai túra keretein belül Gergővel is tettem.Odaérve a buszmegállóhoz azonban még megnéztem mikor lesz haza buszom.Nem kellett sokat várni,hisz amint megnéztem már be is állt egy Dunaújváros felé induló járat.Igy a hamburgeres projektet töröltem és felszálltam a buszra.Három után pedig már itthon is voltam.Így nem volt egy hosszú túra,nehézséget csak a dzsungel jelentett,igy három és negyed óra alatt meg is csináltam.Más erre a hétvégére nem jutott,de az a kis kimozdulás is jólesett!

Virágváros...

Haldokló házikó

Az elmúlt hétvégén jártunk a Mecsekben ahol is érintettük azt a helyet amely számomra a túrázás mekkája: a Nyárádi kunyhót.Itt szoktattak rá a túrázásra,itt vittek bele a jóba,hogy aztán évtizedeken keresztül eljöjjek ide minden évben legalább egy,de lehetőség szerint több túrára is.A kunyhó volt mecseki túrázásaink főhadiszállása,számtalan túra innen indult ki,vagy ide érkezett,vagy pedig érintette azt.Arról,hogy milyen szerepet játszik a kunyhó az életemben,már esett szó ebben a blogban,de ha nem láttad,vagy esetleg érdekel ezen a helyen olvashatsz róla.Sajnos Sándor halála nagyban befolyásolta azt,hogy útjaink aztán nem nagyon keresztezték egymást a kis kunyhóval.Bár 2009-ben egy évvel Sándor távozása után még eljöttem ide,de aztán legközelebb csak 2017-ben Gergővel érintettük ezt a számomra kedves helyet.Újabb sorscsapás súlytott:Gergő is elment,félő volt,hogy soha többé nem jövök el a házikóhoz...de valami láthatatlan erő ide vezetett újra...Talán azért,hogy utoljára lássam...mert amit láttam az nem sok jót ígér a jövőt illetően.

Számomra a legkedvesebb hely a világon

Most is öröm volt megélni azt a pillanatot amikor elöször feltűnt a házikó,ez mindig jó érzéssel töltött el,minden túrán.Ám az öröm nem tartott sokáig.Közelebb érve láttam,hogy a kunyhó még a két évvel ezelőtti (amikor is itt jártam Gergővel) állapotához képest is sokat romlott...közelebb menve hozzá a helyzet pedig még tragikusabb volt...

A Nyárádi kunyhó nem volt más mint egy erdei kulcsosház a Kelet-Mecsek egyik legszebb helyén,a hegység aprófalvai felett a hegyen tán olyan 330 méteres magasságban.Nagybátyám (Sándor) volt annak a természetjáró szakosztálynak,vagy egyesületnek (nevezzük bárhogy) az elnöke akikhez a kunyhó tartozott,mondhatni hát,hogy az ő felelőssége volt annak megfelelő állapotban tartása.Azon időszak alatt amikor nagybátyám volt az elnök nem is volt gond vele soha.Megfelelő állapotban volt mindig,nem volt vele az égvilágon semmilyen gond sem.

Visszatérés ezernyi édes emlék után - ám az örömbe üröm is vegyül

Sokszor voltam itt,sokat aludtam itt.Szerencsére volt olyan is,hogy Gergővel is eljuthattam ide és ő is nyaralt itt kicsit.Sándor halála után a kunyhó is kezdett a pusztulás útjára lépni,mégha lassan is,de állaga folyamatosan napról-napra romlott.Bár 2010-17 között csak képeken láttam,ez is elég volt ahhoz,hogy lássam a házikó haldoklik...Elöször a terasz átalakitása tűnt fel,mert nem ilyen volt.Sokkal jobb volt...aztán a repedések,a vakolat hullása...mind-mind feltűnt a képeken.Mint írtam,nyolc év után sikerült visszatérni.Már akkor is megdöbbentett milyen állapotban van a szeretett kunyhó,de ha visszagondolok rá,még mindig sokkal jobb volt annál mint amit a minap láttam...még voltak benne ágyak,még üzemelt,még kilehetett bérelni.Gondoltam majd csak akad valaki aki rendbehozza,vagy valakik,a szakosztály,az egyesület,önkormányzat stb...de nem akadt senki.

A terasz nyomaiban sem emlékeztetett régi önmagára...

E sorok írásakor hat napja,hogy ott jártam.A helyzet kétségbeejtően lehangoló volt.A terasz a falak tragikus állapotban voltak.Benézve az ablakon pedig azon az egy ágyon kivül ami külön volt az emeletes ágyaktól nem volt benn semmi.Hova tűnhettek az emeletes ágyak,a szekrény,az asztal,a konyhabútorok,az tűzhely,az evőeszközök?Hova lettek?Csak a külsö vakolaton futkározó megszaporodott gyikok szaladgáltak itt.Minden más nem volt a helyén...Körbemenve a házikó körül pedig tízcentis repedések is szembeköszöntek...a konyhaablak pedig nyitva volt,benézve is lehangoló volt a látvány:

Lehangoló a látvány a konyhaablakon betekintve...

Aztán szíven ütött a felismerés....a bútorkat,meg mindent azért vittek el,azért üritették ki a kunyhót mert az életveszélyes és alighanem bármikor összedölhet... Minden idők legtragikusabb egy éve után ez már azthiszem cseppet sem lepett meg...
A házikó végnapjait éli.Elmegy majd a legnagyobbak Sándor és Gergő után,elmegy mert ez az ő szentélyük,hozzájuk tartozik.Semmi keresnivalója már ezen a rút világon.Elmegy ő is odaátra,hiszen odaát is kell egy főhadiszállás,mi sem természetesebb,hogy erre a legméltóbb hely áll majd rendelkezésükre....ha így lesz nem fog fájni,hogyha majd összedől...hiszen majd megyek én is hozzájuk és együtt leszünk majd az örökkévalóságban...

Azért remélem találkozunk még....

Mert a kunyhó örök.Örökkévaló ahogy a legnagyobbak is:Gergő és Sándor is.Örökkévaló mert örökre itt maradtak a szívemben mert ők a legeslegnagyobbak,a legnagyobb túrakirályok és a legjobb emberek akik valaha is éltek.A kunyhó pedig a létező legeslegjobb hely a világon.Nem fog elveszni mert örökkévaló,ahogyan Sándor és Gergő sem vész el soha.... Mert a jó nem vész el soha!Persze félek attól,hogyha majd legközelebb erre tévedek a kunyhó már nem lesz sehol,mert összedőlt... de tudni fogom,hogy odaát újra felépült és csak a legnagyobbak főhadiszállása lett égi túrájukhoz!