A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pusztaszabolcs. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Pusztaszabolcs. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. szeptember 25., szerda

Az első vonatozás

Minden túránk alapja volt elindulni.Ezt legtöbbször vonattal tettük,mert imádtuk és hát mert szegény emberek volnánk...de csak anyagi értelemben.Ritkán sikerült autóval mennünk egy-egy túrára,de nem is igazán vágytunk rá,mert élveztük a vonatozást,sokszor maga az út is egy élmény volt,még akkor is ha sokadszorra mentünk ugyanarra.Ám valahogy magát a vonatozást is elkellet valahol,valahogy kezdeni.Ugye az ember akkor szoktatja rá a gyermekét a vonatozásra amikor még kicsi.Így volt ez a mi esetünkben is.A mai bejegyzés az én és a fiam rászoktatását meséli el,már amennyire vissza tudok még emlékezni rá (főleg az én esetemre)

Vonat száguld Dunakömlöd felé
Talán 1976-ot írtunk...erre már nem emlékszem pontosan,de arra igen,hogy vasárnap volt.Ment a tévében (ugye akkor még egy csatorna volt) a János vítéz rajzfilm és igen-igen készülödtem rá,megakartam nézni.Kis porbafingó voltam még és akkoriban egy ilyen kaliberű rajzfilm óriási élményt jelentett.Ám jó apám kitalálta,hogy elvisz vonatozni és rá is szoktat.Egyfelöl átkozottam,mert pont a János vitézre készülödtem,másfelöl izgatott a dolog izgalma és nagyszerűsége.Talán tudat alatt már ott is tudtam,hogy ez nekem majd kell,erre szükségem lesz majd.így aztán boldogan apámmal tartottam,úgy gondoltam ez nagyobb élmény lesz mint a János vitéz!

Pusztaszabolcs állomás,amely aztán meghatározó része lett az életünknek
Hova is vezethetett első utunk mint a közeli Pusztaszabolcsra?Egy hosszú kék színű vonat állt a dunaújvárosi vasútállomáson,akkoriban még nem volt villamosítva a vasútvonal a környékünkön,így egy testes dízel mozdony állt a hosszú vonat előtt.Egy kicsit meg is szeppentem,de végül is fater meggyőzött és felszálltam a vonatra.Maga az út nincs már meg emlékeimben,de az megvan,hogy félelmem csak addig tartott ameddig el nem indult a vonat.Onnantól kezdve élveztem a dolgot.Olyannyira élveztem,hogy miután megjártuk Pusztaszabolcsot oda-vissza,a dunaújvárosi állomáson állt benn egy másik vonat amely Paks felé indult.Az is egy hosszú kék volt elöl egy dízellel...Fater felkínálta a lehetőséget,hogyha van kedvem elhúzhatunk Paksra is meg vissza.Már élveztem a dolgot,így aztán boldogan mondtam igent.

Dunakömlöd ahol aztán nem járt vonat egy idő után és mi volt,hogy a sínt használtuk turistaútnak...
Nem tudom honnan ismerte apám akkoriban olyan jól a menetrendet,de tökéletesen kivolt dolgozva az egész utazás.Nem volt az,hogy bárhol is különösebben sokat kellett volna várnunk,biztonságosan rendben hazaértünk.A paksi útról már maradt néhány emlékfoszlány...emlékszem Dunakömlödön a zöld tornyú templomra (ahol aztán negyven év múlva leszek a fiammal...) olyannyira megtetszett,hogy mondtam apámnak szálljunk le ott és nézzük meg.Le is szálltunk,de nem mentünk közelebb a templomhoz,mondta fater mindjárt jön vissza a vonat.Így aztán negyven évet kellett várnom,míg feljutottam ahhoz a templomhoz,de akkor már én voltam az apa...Na de ott akkor a fene bánta,jött a vonat és azzal jöttünk haza.Élveztem az utazás minden pillanatát.Apámnak nem volt különösebben nehéz dolga velem,hogy rászoktasson a vonatozásra,így pár hét múlva már vonattal mentünk Sándorékhoz a Mecsekbe....

Az első lépés nehéz volt.,de aztán szó szerint sínen voltunk
Gergővel úgy voltam,hogy jobb lesz minél előbb rászoktatni a vonatra,tudtam kell ez majd nekünk a jövőben.Nem is tudom mennyi lehetett Gergő,tán három-négy éves...így olyan 2002 környékén próbáltuk meg elöször a dolgot.Ugyanazon az állomáson szinte ugyanarra a vonatra szálltunk fel,amelyre apám is rászoktatott pár évtizeddel korábban,annyi volt a külömbség,hogy immár villanymozdony húzta a szerelvényt.Gergőt is izgatta a dolog,de láthatóan félt.Megvettük a jegyeket Pusztaszabolcsig és vissza,jött velünk Gerő édesanyja Móni is.Ám ahogy felszálltunk a vonatra Gergő éktelen ordítozásba kezdett,nem csak a vonat,de az egész állomás zengett tőle...Nem bírtuk lenyugtatni,így ez a próbálkozásunk ekkor kudarcot vallott.

Mindig élveztük
Nem adtam fel a dolgot,tudtam ez mindenképp kell,hogy sikerüljön.Vártam pár hetet,Gergővel fokozatosan egyre többet is sétáltunk az állomás környékén,néztük a vonatokat,én meg löktem neki a sódert,hogy ez mennyire jó dolog...Aztán újra megpróbáltuk.Gergő megigérte,hogy nem fog hisztizni.Láthatóan most is félt felszállni a vonatra,de folyamatosan szóval tartottam míg a vonat el nem indult,így elfelejtett hisztizni is.Aztán elindult a vonat és mintegy varázsütésre Gergő félelme teljesen elmúlt,sőt...!Az elindulás másodpercétől elkezdte rendkivül élvezni a dolgot.Lefelé görbülő szája már mosolygott és nevetett és többé nem volt semmilyen problémánk.

Minden út csodás volt
Hát így szoktunk mi rá a vonatozásra.Aztán amikor csak tehettük vonattal mentünk túrázásaink nagy többségére.Boldogok voltunk és gazdagok,na nem anyagilag...Hát ez jutott eszembe ma reggel éjszakás műszakból hazafelé tartva,gondoltam míg itt van az élmény a fejemben leírom.Így ennek is marad immár írásos nyoma is.

A képek csak illúsztrációk!

2016. november 24., csütörtök

Túra a Lívia-tavakhoz

Miután tavasszal sikeresen megvolt a Kulcs - Adony túra,elözetes tervünk szerint Adonyra és környékére fókuszáltunk helyi túrákat illetően,hiszen számtalan sok érdekesség és látnivaló van Adony környékén.Erre a túrára május elején került sor,de ugyen akkor még nem volt blogom,ezért kerül ez most "adásba".Ugye elöző adonyi túránkon felfedeztük a kompkikötőt és az adonyi-öblöt.Úgy döntöttünk majd a sziget és sorra kerül és mielőtt még átkelünk azon a kompon a Csepel-szigetre szétnézünk Adonytól nyugatra is.Erre talájuk meg az egykori horgászparadicsomot a Cikolai-tavakat mai nevükön a Livía-tavakat.A Lívia-tavakról nem sokat tudtam korábban ahogy kutogattam utána láttam,hogy öt nagy és több kisebb tavakból álló tórendszer és horgászparadicsom van itt.

Út a Livía-tavak felé,valami csatorna az előhírnök
Túránkat mivel vonattal jöttünk a Dunaújvárostól kb.25km-re található Adonyba,célszerű volt az adonyi vasútállomástól kezdeni.Innen állítólag jelzett turistaút (a kék) vezet ki a közeli Livía-tavakhoz.Na ebből a jelzésből én semmit sem láttam.Az állomástól északra viszont valóban kivezetett oda egy jól járható út.Ezt ekkor még nem tudtam,így elindultuk az állomástól délre ahonnan szintén vezetett egy út nyugat felé,ám koránt sem volt olyan jól járható mint az északi.Mindenesetre átvezetett az M6-os sztráda alatt és innen már nem voltak messze a tavak.Azonban az első amire figyelmesek lettünk az az eddigi legnagyobb kullancsinvázió amit valaha is láttunk.Életemben nem volt részem ennyi kullancsban,félő volt,hogy súlyos árat fizetünk ezért a túráért aminek úgy terveztük a tavak után a közeli Pusztaszabolcs lesz a végállomása.Szerencsére a rossz út hamarosan véget ért,belement abba az északi útba ami szintén az állomástól jött.Itt csitult az invázió.

Az első tó
Mivel úgy láttam elözetes nyomozásai során,hogy öt nagy tó van,így elneveztük őket Egyes-Kettes és így tovább tónak.Aztán a kettesről késöbb megfeledkeztünk és én amit késöbb pl.Hármasnak neveztem az volt valójában a Négyes.De ennek túl nagy jelentősége végül is nem volt.Azt olvastam,hogy majd egy halör fogad minket aki majd végül is beenged a tavakhoz.Gondoltam majd rengeteg horgász lesz a környéken jó ha majd elférünk.Csodálatosan szép természeti környezet fogadott minket,ám halörnek nyoma sem volt és a horgászoknak sem!Sőt az egész tórendszernél egyetlen egy emberrel sem találkoztunk!A környék rendkivül kihalt és csendes volt ami egyfelől nem volt baj,nem szeretem a tömeget,másfelől viszont lehangoló volt,az egykori horgászparadicsom a gyönyörü természeti környezet ellenére a pusztulás jeleit mutatta...

Szépséges tavak
A tavak rendkivül szépek voltak,köztük jól járható út vezetett.Kék jelzésnek ugyan nyoma sem volt,de ez nem zavart minket.A Harmadik (valójában Negyedik) tónál számtalan elhagyott,elpusztult stéget láttunk.Ez a tó vagy 1km hosszú volt a túlpartján az adonyi-szőlőhegy magasodott.Nem tudom mi volt az oka a horgászparadicsom elhanyagolásának,lepusztulásának a tavak biztos nem adtak rá okot hiszen már-már földöntúlian szépek voltak...Ennek az egy kilométeres tónak a végén döntöttük úgy,hogy pihenünk és megkajálunk.A kezdeti ború után szépen sütött a nap,a csend megkapó volt viszont újra előkerültek a kullancsok.Nem nagyon tudtunk leülni mert akkor rögtön elleptek minket.Miután tovább indultunk volna alaposan átnéztük egymást,úgy tünt minden rendben van.Mentünk a Negyedik (valójában Ötödik) tó felé.Egy darabig még tartott az út aztána tó negyedénél véget ért...Ez a tó nagyjából enyhén forditott Z alakú volt és már az elején véget ért az út.Hogyan tovább,ez volt a kérdés...

A Negyedik a dombocskáról
Két lehetőség volt vagy visszafordulunk vagy megmásszuk a melltünk levő hegyet (dombocskát) ahová járható út nem vezetett fel.Nem szokásunk túrákat feladni,így a hegy mellett döntöttünk.Megérte.Ugyan járható út nem vezetett fel,de odafentről a kilátás a tóra és a környékre pazar volt.Egy vadászlest is találtunk ami nekünk kilátóként szolgál.Így aztán ez lett túránk leglátványosabb része.A hegy természetesen nem hegy volt hanem apró dombocska ami jó esetben is max ha 50méterrel emelkedett a tó szintje fölé.Egy darabig vezetett így a járhatatlan út,aztán a dombocska kis lankává szelidült és itt már kukoricaföld volt,út az nem.Így erre mentünk tovább és értünk ki a tavak bűvköréből.Nagyon szép volt megérte eljönni minden negatív tényező ellenére.

A Negyedik-tó
Ezután értünk el egy Adonyból kivezető országúthoz ahol egy emlékhelyre bukkantunk,mint a felírat szerint megtudtuk itt embereket végeztek ki a szovjetek a háború vége felé.Az ő emlékükre létesült ez a hely.Itt is pihentünk.Aztán innen már aszfaltozott út vezetett tovább egészen Pusztaszabolcsig.Az út túloldalán egy elhagyott temető volt,nem mentünk már közelebb szemügyre venni.Még volt hátra vagy három kilométer a faluig.

Az emlékhely
Hosszú volt az út Pusztaszabolcsig.Igazából aszfaltozott úton a legrosszabb túrázni.Nem is kell nagy távolság kikésziti az ember lábát.Hosszabb erdei útakon nem fáradok el úgy mint rövidebb aszfalt úton...Szóval aztán beértünk Pusztaszabolcsra.Itt még elmentünk a messze földről is látszó két tornyú Szent Imre temmplomig,hisz közelről még sosem láttam.Megettünk egy fagyit még és a túra végén én még lehörpintettem egy jól megérdemelt söröcskét.Remek túra volt.Az adonyi vasútállomástól a pusztaszabolcsi állomásig kb. 14-15km-et gyalogoltunk.

Pusztaszabolcs
A tavak szépsége megkapó volt,viszont máig nem értem a horgászparadicsom pusztulásának az okát.Viszont más megközelitésből meg...most úgy tünik érintetlen ez a csodálatosan szép hely.Talán majd ősszel vagy télen visszatérünk még,amikor kullancsoktól nem kell tartani és bejárjuk a most fel nem fedezett részeket is.