Rétimajor is kipipálva

Még májusban a Tolnai-hegyhátba menet a Rétszilasi állomáson volt kis időnk az átszállásra várni.Addig is sétáltunk egyet az állomás környékén.Ekkor hívta fel Manó barátom a síneken túli tórendszerre a figyelmemet.Nagyon elkezdett érdekelni a dolog,így fokozatosan jártam utána,hogy mi is van a síneken túl.Ledöbbentem amikor egyre többet és többet tudtam meg a síneken túli világról Rétszilasnál.Odaát nem kevesebb mint egy 23 tóból álló tórendszer várta,hogy felfedezzem!Ezt természetesen nem hagyhattam ki és már egy itteni túra terveit kezdtem szövögetni.Ámultam saját hülyeségemen is,hiszen rengetegszer elmentün már itt vonattal,még Gergővel.A vonatból láttunk ugyan egy tavat,de úgy gondoltam az csak ott egy tó.Beszélgettük is,hogy majd egyszer eljövünk megnézzük,hiszen meglehetősen nagynak tűnt.Aztán Gergővel sajnos nem tudtam ide eljutni.Mostanra viszont Manó barátomnak hála útrakeltünk végre ide.Zolival és Mónival érkeztem meg a Rétszilasi állomásra amely itthonról nincs messze talán olyan 33km-re.Szerencsére a hajnali és a reggeli vonatot nem szűntették meg.Reggel nyolc előtt szálltunk le a vonatról Rétszilason tehát.

Az első métereken még az állomásnál

Elindultunk dél felé az állomástól ez az egyetlen út ami ide vezetett.Hamarosan azonban az kettéágazott.Keletnek ment be a faluba Rétszilasra,nyugatnak pedig át a síneken egynesen be a tórendszerbe.Erre mentünk.Az év eddigi legmelegebb napját jósolták erre a napra és valóban már reggel nyolckor is melegebb volt az eddigieknél.A tórendszer az állomástól nem volt messze.Talán olyan 400 méternyire,de lehet icipicit több.Átmenve az éppen a Tolnai-hegyhát és a Mecsek felé vezető síneken jól járható földút vezetett egyre beljebb és beljebb a területre.Természetesen jelzések erre nem voltak (öreg hiba!).Hatalmas nádasok ölelték két oldalt az utat az első métereken,majd egy fahídhoz érve és azon átmenve kereszteztük az első vízet amit láttunk.Magát a Sárvízet.

Az első méterek a síneken túl

A Sárvíz

A Sárvíz még nem tó volt hanem egy csatorna,amely jött valahonnan és ment valahova.Ezt most nem tudom honnan-hova,egyenlőre nem néztem utána,de majd egyszer részletesen foglalkozunk vele.Mindenesetre ez a környező települések névadója.Ugye itt van a közelben pl.Sárbogárd,Sárszentmiklós vagy éppen Sáregres is.Menve tovább egy táblára lettünk figyelmesek melyen az állt,hogy egyenlöre itt látogatási tilalom van...Puff neki.Hát mondom ez nem létezhet,hiszen éppen a járvány után vagyunk és Magyarország nyitott.Másról sem szólnak a reklámok mint,hogy Magyarország visszavár....akkor ez most mi?Kicsit arébb elszakitott szalagokat láttunk az út mentén.Arra a követleztetésre jutottunk,hogy már nincs akkor lezárva a terület,egyszerüen csak elfelejtették bevenni a táblát.Mentünk hát tovább és már meg is érkeztünk Rétimajorba.

A madárles

Kicsit lehetne jobb állapotban is....

Nepomuki szobra fogadott.Mi sem természetesebb,hiszen ez itt elsődleges funkcióját tekintve egy horgászparadicsom és Nepomuki az ő védőszentjük ugye.Mielőtt behatoltunk volna Rétimajorba,az út másik oldalán ahol a szobor is volt kis sétány vezetett be egy madárleshez.Ezt megnéztük.Pazar kilátás volt innen az egyik tóra.Mind a 23 tónak volt amúgy neve,de ilyen nevek pl.hogy Örsi 6-os tó,vagy Rétszilasi 3-as,de volt Szarvasházi-tó vagy éppen Cigány-tó is.Itt most ahol álltunk az Örsi-tavak voltak főleg.Ezt megnézvén behatoltunk Rétimajorba.Mivel egyre többen és többen mozogtak a területen,így egyértelművé vált,hogy már nincs tiltás és a terület látogatható.

Rétimajor utcáin

Rétimajor az egész tórendszer központja.Hogy is mondjam,amolyan látogatási központ.Sok dolog van itt.Halászati múzeum,halászcsárda,szálloda,strand sőt az egyik tó pedig melegvízű!Itt kobászoltunk kicsit.Mivel még reggel volt,nem nagyon voltak nyitva dolgok,sebaj,majd túra végén ugyis vissza kell ide jönni.Megnéztük a legdélibb (és tán legnagyobb) tóba benyuló szigetet,amely a Nyalóka-sziget volt.Ezen egy apartmann volt és mellette a kedvenc táblánk:"magánterület",így beljebb aztán nem merészkedtünk.Császkáltunk még Rétimajorban.Láttuk a melegvízű tavat amely a hatalmasokhoz képest igen kicsi volt.Aztán több kisebb tavacska is volt,ezekről úgy gondoltam a helyi vízmű tavai lehetnek.Bejárva Rétimajort elindultunk északnak a többi nagy tavak felé.

Sárvíz-csatorna

 Egy hosszú betonút vezetett a tavak nyugati oldalán.Az út nyugati oldalán párhuzamosan pedig egy újabb folyó szerűség kisérte utunkat.Ez pedig maga a Sárvíz-csatorna volt.Itt is kintvolt a magánterületet jelző tábla.Mivel sem a web,sem a közösségi oldalán nem láttam semmilyen tiltást jelző dolgot már mi sem törödtünk vele.Mentünk tovább.Az út keleti oldalán voltak sorban a tavak,ameyek nem voltak kicsik!A tórendszer észak-dél irányban lehetett 10km is!Ám nem nagyon tudtunk közelebb menni a tavakhoz,a növényzet alaposan benőtte és akadályozta a kilátást.Két tó között töltések.utak vezettek át,valamint be a tavak félszigeteire.Ám ezeket is alaposan benötte a növényzet,nem tudtunk rájuk menni.Aztán nagy nehezen az egyik ilyen már járható volt és erről szép rálátásaink is voltak a tavakra.

Az egyik szépséges tó,tán az Örsi 5-ös

Mindenfelé csak vízek voltak.Nagyon szép volt.Ám kezdett elviselhetetlen forróság lenni.Úgy gondoltuk majd egy hűs helyen megállunk pihenni és kajálni.Kifejezett tervem magára az útvonalra amúgy nem volt.Úgy gondoltam megyünk amerre járhatóak és ahonnan minél több minden látható a tavakból.Ez az út itt végre jónak tűnt.Ám nem akadt olyan hely ahová letudtunk volna ülni.A tó keleti partjához érve végre fák adtak kellemes árnyékot.Innen még keletebbre is voltak tavak,ám a rálátást és az odajutást egy valóságos dzsungel akadályozta.Leülni továbbra sem lehetett sehol.

Az Örsi 4-es

 Az Orsi 5 és 4-es tó között aztán egy hűs helyen megálltunk.Ha már leülni nem lehetett úgy döntöttünk állva eszünk mint a lovak.Meglepödve láttuk,hogy már több mint két órahossza is eltelt mióta leszálltunk a vonatról.Végül is állva ettünk.Közben egy az uton áthaladó teknősre lettünk figyelmesek.Közelebb mentünk hozzá,kicsit félt,de aztán produkálta magát és ment tovább az utján.Aranyos volt.A filmben látható.A keleti tavakhoz továbbra sem lehetett odanézni és odamenni,a dzsungel még mindig akadályozott benne.Mentünk a négyes tó kelet partján.Kezdtem azt gondolni,hogy a terület alaposan elhanyagolt...

A 2-es tó

Oké.Rétimajor rendben volt.Nagyon is.De idekinn a tavaknál hát...Itt-ott járhatatlan utak.Sehol egy pad,egy olyan rész ahová lelelhet ülni,sehol egy útbaigazitó tábla,egy tájékoztató tábla...Horgászni sem lehetett itt szinte.A növényzet a terület 80%-án benötte a látnivalókat.Vajon akkor mi a rendeltetése ennek a területnek?Miért nem lehetett kialakitani itt egy tanösvényt?A térkép szerint vagy tíz madárles is volt a területen,ezek megközelithetetlenek voltak...Szóval ha már létrehozok egy látogató központot,akkor a környékre miért nem adok,miért nem teszem vonzóbbá a kirándulók és a horgászok előtt?Érthetetlen számomra.

A hátuk már annyira izzadt,hogy elöl vitték a hátizsákot.

Nagy nehezen elértünk egy olyan részhez az Öris 3-as és a 2B tó között,ahol keletre is nyílt végre egy út.Ám itt iszonyatos emberömeg volt akik éppen ekkor érkeztek jól megtermett autóikkal...Idáig a tavaknál nem láttunk senkit.Ezek pedig itt feltehetőleg horgászni jöttek,de akadályoztak minket,hogy kelet felé forduljunk.Igy elfordultunk nyugatnak a két tó közötti ösvényen.Talán a 2B,de legfőképp a 2A tó és környéke már rendben volt.Itt már adtak a dologra,persze ez már az Örspusztai horgászcentrumhoz tartozó tavak voltak.Úgy tűnt ők jobban kezelik a dolgokat.Ám a tó parton iszonyat mennyiségű horgász volt.Odamenni felesleges volt.Igy hát átérve a nyugati oldalra visszafordultunk Rétimajor irányába.Északnak még 3-4 tó lehetett.

Tavirózsa a Sárvíz-csatornán

Itt azonban újra a betonút volt.Mivel pár jöttünk pár kilométer,így visszafelé egy igen hosszú betonutas szakasz a forróságban nem éppen hízelgő volt,de mentünk rajta.A Sárvíz-csatornán gyönyörü tavirózsa vigyorgott szembe.Ám a betonutas szakasz valóban hosszú volt.Itt-ott volt csak árnyék.Ezeknél rendre megpihentünk.Leülni itt sem lehetett.Erre meg mókusok rohangáltak át az uton.Aztán meg merőben szokatlan tárgyat találtunk itt az út metén.Egy gereblyét!Hát a már így akadt,akkor gereblyéztünk egyet.Az út másik oldalán pedig cseresznye fák voltak és mivel már érettek voltak,kicsit ettünk is belölük.

A talált gereblyével

Nagynehezen aztán véget ért a betonutas szakasz és fordultunk újra be Rétimajorhoz.Úgy döntöttünk bemegyünk a csárdába,leülünk végre és megebédelünk.Meglehetősen népszerű hely volt ez itt,a teraszon már nem volt szabad asztal,így bementünk az étterembe.Itt is kellemes volt légkondis,így hamar lement rólunk az izzadtság is.Rögtön sörrel oltottuk szomjunkat,Móni üditőzött.Majd ettünk egy jó kis halászlét,ittunk egy kávét,majd egy fagylaltkelyhet nyomtunk le,végül pedig újabb sörözés következett.Vagy két órát bent ültünk.Tudtam,mivel olvastam róla,hogy ide sok híresség bejár.Hát mit ad isten rögtön ki is fogtunk egy-kettőt.A csárdába maga Straub Dezső és Nyertes Zsuzsa színművészek jöttek be és éppen a mellettünk lévő asztalhoz ültek.

Sörözés

Jól éreztük magunkat a csárdában és minden a kiszolgálás,a kaja,italok minden kifogástalan volt.Ott is hagytunk nem kevés pénzt,de legalább a szépkártyát is elfogadták itt.Kijövet a forróságban kicsit megártott a sok sör,de különösebb gond nem volt.Úgy döntöttünk akkor megnézzük a halászati múzeumot is.Bemenve ott azonban egy teremtett lélek sem volt.A pultnál senki,csak egy tábla az asztalon amely a 350Ft-os belépő árról adott tájékoztatást és arról,hogy a csárdában vehető meg a jegy...Hát oda már nem volt kedvünk visszamenni.Benéztünk az ajtón.Nem lehetett rossz a múzeum odabenn,de valóban nem volt már kedvünk visszamenni a csárdához.Így a múzeum ennyi volt tehát.

A múzeum

A múzeum mellett egy ligetes rész volt,oda mentünk ki.Mint kiderült ez a Nádi iskola volt.Hogy ez pontosan mit takart nem tudom.Tisztások voltak itt,ligetek,nádasok,egy ilyen eső beülő épület és egy elsőosztályú elit,ingyenes wc!Benne csap hideg vízzel!Még körülnéztük itt is,arébb volt egy kunyhó ami leginkább Matula bácsi kunyhójára emlékeztetett a Tüskevárból.Lehet pont az volt,mert azt is olvastam a film egyes részeit itt forgatták.Bementünk megnéztük azt is.Ezután visszamentünk a Nádi iskolához és egy fa tövében kellemes hüvősben leültünk egy erdei asztalkához és kipihentük a nap nem túl nagy fáradalmait.

Matula kunyhójánál

Közben egy hölgy sereg érkezett.Csak lestünk Zolival.Kiderült valami táncos csoport lehetett,mert aztán a közel tisztáson adtak egy nem mindennnapi müsort,kellemes jó zene kiséretében.Gondolom próbáltak,mi meg így cseppet sem unatkoztunk...Aztán elérkezett az idő menni kellett.Lassan jött a vonat ami majd hazavisz.Így visszasétáltunk a közeli állomáshoz,ahol a macskákat etettünk.Egy anya macska volt ott,meg a négy picinye.A nagy macskában felfedeztem a korábbi években itt látott macskát amit még Gergővel is láttunk...Aztán nem volt más jött a vonat és rendben hazaértünk.

Rétszilas állomás

Összeségében nem volt rossz buli.A hőség zavaró volt és nem értettem miért annyira ápolatlan odakinn a tavak környéke...Rétimajor viszont jó volt,ott kellemesen eltöltöttük az időt.Végül is egy kirándulást megért a dolog.Benne van a pakliban,hogy egyszer majd visszajövünk a keleti tavakat is megnézni.Persze nem ebben a hőségben.
Valóban igazi kincseket rejt a Mezőföld.