Visszatérés Révbérpusztára

A Révbérpusztai buli még része volt a tavaszi terveknek,ám a tavasz és a nyár talákozása idén ugye pünkösdre esett.Így a kirándulásra már a nyár első napján került sor,azaz pünkösd hétfőn.Korábban háromszor én már jártam itt,mindhárom alkalommal Gergővel.Elöször nem lehetett velem örök túratársam a révbérpusztai kiruccanáson,ez nem töltött el jó érzésekkel.Utoljára két éve voltunk itt és akkor igencsak keserű szájízzel távoztunk.Akkor el is határoztam,hogy többé nem jövök ide,többé nem költöm itt a pénzem.Erről amúgy ide kattíntva lehet olvasni.Ám változnak az idők.Gergő elment sajnos,új túratársaimnak azonban tetszett az ötlet,szívesen jöttek el Révbérpusztára.Úgy gondoltam akkor elhozom őket ide.Mónival és Zolival viszonylag későn,csak délelőtt tíz után indultunk Dunaújvárosból.Háromnegyed tizenegykor szálltunk le a buszról Dunaföldváron és elindultunk a Révbérpusztai túrára,azon az útvonalon amelyen Gergővel mentem két éve....

A földvári híd

A szép kis dunaparti városra most nem sok időt vesztegettünk,hiszen kismilliószor jártunk már itt.A környék túráinak azonban igazán kiváló túrakiinduló helye Dunaföldvár,fog még innen túránk indulni!Egyből lementünk a dunai hídhoz amelyen gyalog sétáltunk át,ahogy Gergővel is szoktuk...Móninak nem igazán tetszett,valamiért tériszonyos a nagy dunai hídakon,nem az ő világa,de azért ment előre.Átérve a Földvári-szigeten találtuk magunkat amelyet átszelt az 52-es út is.
A szigetről amúgy úgy tudom igazából csak félsziget.Terveztük korábban Gergővel a sziget bejárását,felfedezését,hát ebből már nem lesz semmi.A sziget erdei,fái szépek voltak ahogy haladtunk az 52-es úttal párhuzamosan futó bicikliúton,mert jelzett út itt amúgy nem vezetett.

A zöld sziget

A bicikliúton volt forgalom,elég sok biciklis tekert erre.Fura mert két éve alig voltak.A sziget másik szélén újra hídon kellett átkelni,de itt már külön vált a főút és a bicikliút hídja.Ugye a bicikliút az egykori vasút nyomvonalát követte.Két híd volt tehát egymás mellett,ezen már Móni sem félt,talán mert rövidke volt.A hídról szép kilátás volt a dunai holtágra.A parton észrevettünk egy kis padot és egy asztalkát,úgy döntöttünk oda lemegyünk kicsit pihenni.Nem mintha olyan nagyon megerőltető túra lett volna,de lementünk.Kicsit kajcsizni is,meg könnyiteni magunkon.

Két híd

Földvári kis Duna

Szép rálátás volt innen a kis dunai holtágra.Sokan pecáztak a környéken.Mi pár perc pihi után mentünk tovább a bicikliúton ami persze sima beton volt.Ez nem nagyon ízlett a lábunknak,de szerencsére már sokat nem kellett menni rajta.Solt előtt tábla jelezte (meglehetősen lekopva már),hogy Révbérpuszta jobbra,még 2km.Innen már földút vitt tovább.Tisztán emlékeztem,hogy itt mentünk Gergővel is két éve.Sima kellemes út volt a pusztán át.Közben egy biciklis ordibált ránk mögöttünk.Elsőre megijedtünk,de kiderült csak az egyik kollegánk tekert épp arra.Mondta siessünk,kikéri nekünk a sört.l Igy hát siettünk.

Közeledik Révbérpuszta

Révbérpusztára érve a szokásos pünkösdi forgatag fogadott,a koronavírussal itt már nem törödött senki.Nem volt azért nagy tömeg,de többen voltak mint két éve.Az idő amúgy teljesen jó volt.Beérve elöször az út mellett sorakozó kirakodó árusokat néztük végig,majd ahogy Gergővel is elmentünk a közeli parasztházhoz.Az út mellett istállók és ólak voltak,a ház udvarán meg egy gémes-kút.Az állatok az ólakban...hát némelyik nekem úgy tűnt mintha meglehtősen sovány lett volna.Vajon etetik őket megfelelően?Kecskéket,szürkemarhákat,malacokat és lovakat láttunk itt mielőtt bementünk volna a parasztházba.

Szomorú állatok!

Gémeskút szépség

A ház mintha dédszüleinkről szóló álmainkból lépett volna ki...pontosan olyan volt amilyennek még nagyanyám elbeszélte nekem milyen körülmények között éltek régen.Elöször is szép volt persze.Másodszor a ma embere már aligha tudta volna itt elképzelni az életét egy ilyenben.Nem volt padló.Föld volt a belső helységekben.Szőnyeg itt-ott azért akadt.Takaros szoba nagy dunyhával,kemencés nappali,szép tányérokkal teli konyha.Ilyen volt belülről a házikó,ahol legutóbb Gergővel jártam,vagyis hát én már háromszor voltam itt,mindhárom alkalommal Gergőkémmel...Még a többiek a házban nézelődtek,engem megrohantak az emlékek...

A parasztház

Zoli és Móni a házban

Kijövet a házból a lovaspálya felé mentünk,ahol a csárda is volt.Most hála a koronavírusnak nem voltak külföldiek itt,csak magyarok.Közben megtalált minket a kollegánk aki eltekert mellettünk idejövet.Mondta üljünk le egyik asztalhoz hozza az italokat.Hozta is.Le a kalappal előtte!Ezeket kényelmesen elfogyasztottuk,majd úgy döntöttünk megebédelünk.Volt néhány kajaosztó hely a tanyán,de mi bementünk a csárdába Zoival,Móni addig vigyázott a cuccra.Jó félórát kellett sorba állni,de várakozásunkat ezúttal siker koronázta.Jó kis csülkös bablevest ebédeltünk.Az ebéd végeztével kezdödőtt is a lovasbemutató,így közelebb mentünk a pályához.

Lovasbemutató

Jó kis müsort adtak a lovasok,báár...mintha nem lett volna olyan jó mint évekkel ezelőtt amikor elöször láttam ezt.Videó van róla majd nézzétek meg a bejegyzés végén,azt eldönti mindenki mennyire volt jó.Végül is tetszett a lovas show.Úgy becsültem jó 2000-2500 ember nézte végig.Mikor vége lett még kicsit bóklásztunk a tanyán,de olyan nagyon sok látnivaló már nem akadt.Volt egy icipici vidám park,ez sem volt azon a szinten mint évekkel korábban...Mivel más már nem maradt eljöttünk,hiszen elsősorban a lovasbemutatóért jöttünk ide.Hogy haza tudjunk  jönni busszal bekellett még túráznunk Soltra.Ahogy két éve is Gergővel...

Csavarogtunk a pusztában

Innen a közeli Soltra már jelzéssel ellátott út vezetett még pedig a magyar zarándokút.A jelzések felfestését inkább hagyjuk...Elöször a pusztán át mentünk majd erdős részen kapaszkodtunk fel valószinűleg a solti szőlőhegyre.Itt csodás pincék sora köszönt szembe.Egyiknél egy idösödő házaspár ült,kedvesen odaszóltak valamit,mi pedig kedvesen válaszoltunk.Lám így is lehet..Egy csap is volt itt,bár szomjasak most nem voltunk,de azért frissitettük a készletet.Mondjuk felesleges volt mert már Solt központjához is közel voltunk.

Szépséges pincék

Miközben oda tartottunk még egy kicsi de szép tavacska szolgált látnivalóul.Sajnos szinte mindenhol horgászok ülték körbe. így nem nagyon fértünk oda,úgy ahogy azt szerettük volna.Nagy hirtelenjében aztán azt sem tudtam hol vagyunk pár másodpercig,de aztán éppen ott volt egy magyar zarándokút jelzés.Besétáltunk a központba,közben ott volt a városkát átszelő csatorna is.Erről újra Gergő jutott eszembe,hisz vele sétáltam annak partjain...A központban a helyi buszállomásnál még beültünk egy sörre,majd megvártunk egy hazafelé menő buszt,azzal eljöttünk.

A tavacska

Így tehát hiába mondtam azt két éve,hogy soha többé nem jövök ide,bizony visszatértem.Már tavaly is visszaakartunk,de pont akkor kapott el a betegség és akkor nem tudtunk eljönni.Szóval igaz a mondás,soha ne mondd,hogy soha.Most sem mondom,mert Móni már most közölte,hogy jöjjünk el jövőre is,így neki valószinúleg tetszett.Talán Zolinak is.Nekem negyedszerre annyira talán már nem,főleg Gergő nélkül nem...de azért jó buli volt na.Maga a túrázás most nem volt sok,talán 9km...